Sziasztok!
Hmmm.... Hát ez egy pornó fejezet lett.. XD De annyira régóta húztam, és olyan kegyetlen voltam veletek, hogy azt hiszem jár valami ilyesmi. Legalábbis remélem, hogy nem lőttem nagyon mellé vele. Hagyjatok nyomot!
Puszi&Pacsi
kilencedik
A szekrényig sétálok csak el, de egyetlen pillanatig sem veszem le róla a szemem. Követem minden kibaszott szexi mozdulatát, ahogy maximális zavarban mászik fel az ágyra, de nem fekszik le, vagy próbál meg levetkőzni. Felhúzott térdekkel ül az ágy tetején, és maga mellett támaszkodik. Jó fiú. Semmit sem csinál engedély nélkül.
Kiveszek két lapos dobozt a saját gardróbom aljából, és visszasétálok az ágyhoz, hogy a szélére téve, de Harry szemébe nézve álljak meg a végében.
- Vetkőzz le! Deréktól lefelé! - utasítom halkan, és az ajkai elnyílnak, ahogy tudomásul veszi, hogy ez most megtörténik. Nem várat sokáig, elfekszik az ágyon, és reszketeg mozdulatokkal lehúzza először a melegítőjét, aztán az alsóját, végül pedig a zoknikat szórja az ágy mellé. A gyönyörű erekciója mereven fekszik a hasán, és ahogy körbenyalom a szám a látványára, szándékosan megmozdítja néhányszor, de hozzá mégsem ér. Nem is merne ebben a helyzetben, azt hiszem. Leveszem a tetőt az egyik dobozról, és kissé megemeli a fejét, hogy belelásson. - Csak engem nézz! A szemeimet!
- Rendben - suttogja, és azt teszi, amit mondtam. Mélyen eltemeti a tekintetét a szemeimben, és vesz néhány nyugtatónak szánt lélegzetet. Nem pillant másfelé akkor sem, amikor a doboz tartalma már a kezemben van. Megremegnek az ujjai a takarón, és nagyon feszülten fekszik, amikor feltérdelek a matracra.
- Lazulj el, Harry - húzom végig a szabad kezem a még pólóba bújtatott mellkasán, amitől kienged egy ideges sóhajt. - Nem foglak bántani. Ma még biztonsági szóra sem lesz szükséged. Ígérem!
Bólint egyet, és idegesen elmosolyodik, de csak addig, amíg meglátja a szíjakat a kezemben. Szétnyitom az egyiket, és elé tartom, hogy ő maga tegye bele a csuklóját. Egyetlen pillanatig sem gondolkodik, készséggel fekteti rá a kezét, mire összekapcsolom, és megismétlem a másik csuklóján is. A mellkasa két oldalára térdelek, és előre hajolva az ágy rácsaihoz rögzítem a szíjak végét. Vissza telepszem a lábai közé, de egy kis kétségbeesett nyöszörgés hagyja el az ajkait, amikor megérzi mennyivel rosszabb távolabb lennie tőlem.
- Szereted az ilyesmit? - nézek rá, miután a másik meglepetés is előkerül. - Szereted, ha uralkodnak rajtad.
- Igen - leheli, és megrándul a farka, ahogy kimondja ezeket a szavakat. - De…
Elnémul abban a pillanatban, hogy feltartom a kezemben lévő bőr nyakörvet, és felé közelítek vele. Azonnal megemeli a fejét, pedig még oda sem értem vele, és ettől mostanra már lehetetlenül keményen feszül a farkam a bokszeremnek.
- De? - kérdezek vissza, mert nem fejezte be az előbbi mondatát, közben pedig a nyakára erősítem a játékszert, de nem túl szorosan. Okosan játszunk, azt akarom, hogy élvezze, nem azt, hogy baja essen.
- Csak benned bízom eléggé, hogy hagyjam… - motyogja, és bár megrebbennek a pillái, végül mégsem néz le, csakis a szemembe. Ügyes fiú.
- Azt akarod mondani, hogy még senki házikedvence nem voltál? - húzom fel a szemöldököm, mire vesz egy mély levegőt, és nagyon lassan kifújja. Csak ezután rázza meg nemlegesen a fejét. Nehéz elhinnem mindezt, azok után, hogy mennyire behódoló viselkedést produkál az eleje óta. Lassan a pólója alá vezetem a kezeimet, és így tolom felfelé, egészen a karjaira, amiket így most tökéletes béklyóba fog a felkarjától a csuklójáig. Felnyög, amikor rájön, hogy miért csak most vehette le a felsőjét. Felkapom az ágyra készített vékony láncot, és a nyakéke karikájába csatolom. Rémülten néz rám, amitől el kell mosolyodnom. Addig húzom, míg a karjai teljesen hátra feszülnek, és csak ezek után hajolok a szájára. Az ajkai isteniek, ahogy éhesen követelőznek az enyémen. Megkergetem a nyelvét, mielőtt elhúzódnék tőle, és hagyom, hogy vissza feküdjön az ágyra. A feje mellé ejtem a láncot, és a sarkaimra ülve kezdek neki a kínzásnak. Könyörögni fog nekem a megkönnyebbülésért. A térdei alá nyúlok, és megemelem mindkét lábát, hogy a talpai a matracra támaszkodjanak, majd a bokájától kezdem az ujjbegyeimmel végigcirógatni a lábait. A halvány, puha szőr érzete az ujjaim alatt engem is transzba ejt.
- Tudod, hogy nagyon hosszú évek óta nem éreztem ilyet? - utalok az apró szőrszálakra. Harry egy nőies férfi, a teste sima, és puha, de azért van ami csiklandozhatja az ujjaimat, ahogy végigvezetem a vádliján, egészen a belső combjáig. - Egy férfit alattam…
Belemarkolok az izmokba, amiknek még a tapintását is imádom a kezem alatt, és jobban széttárom a lábait. Zihálni kezd, ahogy csak az ujjaimmal rajzolom körbe a heréit, aztán a hasán fekvő, mostanra már könyörögve lüktető erekcióját.
- Louis… - hunyja le a szemeit, és hátrafeszíti a fejét, amikor az ujjam megint egy milliméterrel halad el a már átnedvesedett makkja felett. Fellöki a csípőjét, így pedig hozzáér a kezemhez. Egyetlen tizedmásodpercnyi érintkezés, de megkönnyebbülten sóhajt fel tőle.
- Nem - mordulok rá, és visszanyomom a fenekét a matracra. - Rossz fiú. Az még nagyon messze van. És ezzel most elérted, hogy minimum még öt perccel távolabb került. Türelmet kell gyakorolnod.
- Azt nem bírom ki… - nyöszörög, és rémült szemekkel néz rám.
- Dehogyis nem - bólogatok egy gonosz mosollyal, és a kezeimet most a hasán táncoltatom. - Még senki sem halt bele a kéjbe, bár előszeretettel használjuk hasonlatnak.
- Biztosan… - kezdi, de egy éles levegővétel szakítja félbe, amikor az oldalán húzom fel az ujjaimat, egészen a nyakáig. - Bele fogok… ah, Louis…
Kipattannak a szemei, amikor egy kicsit rászorítok. Éppen csak annyira, hogy egy pillanatra megrémüljön, és elakadjon a lélegzete, aztán ellazítom az ujjaim a nyaka körül, hogy a tarkójához csúsztassam őket. Kihúzom a gumit a hajából, és a csuklómra teszem. Szeretem, amikor a hullámos tincsei szabadon lógnak. Sokkal jobban, mint amikor összeköti őket. Oldalra nyúlok az éjjeli szekrényhez, és kiveszek egy tasak óvszert, és egy tubus síkosítót. Nagyon régen nem használtam az utóbbit. Ez is talán két-három éve már, hogy bontatlanul hever a fiókom alján arra az esetre várva, ha mégis valami váratlan történne. Erre az esetre, ami most történik. Sokáig szerettem volna azt hinni, hogy ez a dolog végleg eltűnt belőlem, de ha csak ezt a tubust nézem, azt hiszen a lelkem mélyén tudtam, hogy még mindig ott van a szörny. Eddig mélyen aludt, hogy most, amikor Harryvel találkoztam, ereje teljében legyen. Gyönyörű ez a fiú. Ahogy teljesen rám bízva magát, kitárulkozva fekszik előttem, és elég csak körbecirógatnom a testét, már a korai halálra készül. Nem gondolkodik, teljesen odaadta magát nekem, mintha esély sem lenne arra, hogy ezzel hibát követ el.
Nyomok egy keveset az ujjaimra az átlátszó zseléből, és le sem véve a szemem az ő kitágult pupilláiról, úgy kenem el a kezemen, mintha testápoló lenne.
- Vetkőzz le te is! - kéri halkan, és megrándul az egyik keze, ahogy talán ösztönből mozdulni akart, de a dupla béklyóm túl biztosan tartja. Talán mégis látszik, hogy még soha nem volt alávetett, mert akkor csak csendben várna. - Kérlek szépen...
Nem felelek neki, csak a szám elé teszem a mutatóujjam, ezzel jelezve, hogy csendet várok el tőle, de úgy dönt, megint engedetlenkedik egy kicsit. Úgy látom, bár észre sem veszi, de szeret szenvedni.
- Azt akarom, hogy ma már megdugj - leheli, és mindkét orcája rózsaszínre vált, de folytatja. - Ne csak hozzám érj…
- Maradj csendben, Harry! - utasítom úgy, hogy hirtelen csak bólogatni képes, aztán a heréire simítom a tenyerem. Tudom, hogy mostanra már könyörögni szeretne, ha tehetné, talán térdenállva, vagy akár négykézláb, hogy érjek a farkához, de megmondtam neki, hogy a saját hibájából még később kapja meg. Ha segget csinálok a számból, nem fog komolyan venni. Masszírozom egy kicsit a golyóit, amitől nyilvánvalóan elérte egy lélegzetvételnyi enyhülés, de azt is tudom, tisztán látom, hogy ennél sokkal-sokkal többre van szüksége. A fenekére csúsztatom a kezem, és feltolva a csípőjét, épp úgy simítok végig a széthúzott résben, hogy ne érjek a rózsaszín izmokhoz. Pedig te szent ég, mennyire vágyom rá! Teljesen meztelen. Egyetlen szőrszál sincs meghagyva azon a területen, és ettől kedvem támad belekóstolni. Kevés partneremmel csináltam ilyet. Ehhez őrülten kívánnom kell azt a területet, és neki már annyival sikerül elérnie, hogy csak néhány pillantást vetettem rá. Leveszem a pólóm egy gyors mozdulattal, és éppen akkor hallom meg a földön heverő kupac ruha alól, vélhetőleg Harry mobiljának a csörgését.
A fiú csak egy nyögéssel reagál, és most igazán frusztráltan néz rám. Látom, hogy beszélni akar, elmondani, hogy mi történik, de végre komolyan vesz, és nem mer egyetlen szót sem szólni. Nem baj. Anélkül is tökéletesen tudom, hogy ki keresi. Nagyjából húsz perce löktem az ágyamra, és már előtte le akart lépni, szóval biztosra veszem, hogy a kis barátja hiányolja már. Leszökkenek a szőnyegre, és a nadrágomba törölve a kezem, kiásom a zsebéből a mobilt, kinyomom, és ki is kapcsolom. Éppen, amikor a nadrágom gumija alá csúsztatom a kezeim, hogy letoljam magamról, megszólal a kapucsengő. Élesen beszívom a levegőt, Harry pedig már nagyon ijedten néz engem.
- Nincs a világon olyan dolog, ami most véget vethetne annak, amit elkezdtünk - nyugtatom meg, és aggódó sóhajokkal bólint egyet, de talán nem csak ez aggasztja. Szó nélkül hagyom ott, és megyek le a földszintre, hogy megnyomva a kis beltéri gombot, beszéljek Luke kameraképével a falon. - Húzz innen a picsába! A fiam alszik, szóval fejezd be a csengő nyomkodását is.
- Harryért jöttem - morogja válaszul, és a kerítés oldalának dönti a vállát. - Kint várom.
- Várd, de ha még egyszer megnyomod a csengőt, eltöröm a kezed! - csicsergem, de a hangom, úgy látom így is kellőképp hatással van rá, mert elmozdul a kerítéstől, és kelletlenül az autójába ül. Gondolom megint telefonálni készül. Sok sikert pöcsfej! A biztonság kedvéért elfordítom az ajtón a zárat, mert van egy olyan érzésem, hogy ha nem tudja elérni a göndört, képes lenne átmászni a rácsokat, hogy benézzen, és a csengő hangerejét is némára veszem. Várj csak rá odalent, én addig elérem, hogy sikítson odafenn. Amikor visszaérek, Harry kérdőn néz rám, de egyetlen szót sem szólok, csak meztelenre vetkőzöm, és visszatérdelek a lábai közé. Újra elkenek a kezemen egy kis nedvességet, és saját magamat kezdem simogatni, miközben Harryt nézem. A merevedése még mindig kő kemény, egy pillanatra sem lankadt le Luke kis közjátékától, és ez tetszik. Megrándul abban a pillanatban, ahogy végighúzom a kezem magamon, és megnyalom az ajkaimat. Ezt kapod, bébi. Mondtam, hogy fogadj szót. Így most csak nézheti, de hozzám nem érhet, és ő sem kap többet, néhány simogató érintésnél a belsőcombján, vagy éppen a heréje alatti kis semleges bőrfelületen.
Hosszú percek telnek azzal, hogy izgató pontokon érintem, vagy csókolom, szigorúan úgy, hogy ne érjek hozzá máshol. Megmaradok azok között a korlátok között, amik enyhülést még nem okoznak, inkább csak fokozzák a vágyat. Már nyöszörög, és a fogait összeszorítva, erőszakkal próbálja a matracon tartani a fenekét, és egyetlen szót sem szólni. Kap egy apró ajándékot tőlem. Lassan a merev szerszáma alá csúsztatom az ujjaim, és finoman köré fonom őket. Már ennyitől egy hangos nyögés szökik ki az ajkain, a feje pedig a párnába nyomódik, ahogy hátrafeszíti. Rászorítok a tövére, és megfogom a láncom végét, hogy felrántsam őt, amennyire csak a kezei engedik. Ahogy összecsapódnak az ajkaink felmordulok, míg ő hangosan zihálva nyitja szét a száját, és kínálja fel a nyelvét nekem. A sajátomra szívom és finoman a fogaim közé veszem, aztán újra csókolom őt, amikor elengedem a nyelvét. Annyira odaadó. Minden irányítást a kezembe adott. Érzem, hogy most teljesen az enyém. A vállain minden izom és ér kirajzolódik, ahogy hátrafeszül, de amíg nem látom, hogy nagyon kínlódik, addig nem engedem el. Addig nem, amíg bele nem kóstoltam odalent. Elfekszem a lábai közt, a láncot még mindig a kezemben tartva.
- Emeld meg a lábaid - kérem őt, de rémülten néz rám, és nemlegesen rázza a fejét, erre pedig felhúzom az egyik szemöldököm. - Miért nem?
- Nem megy - súgja rekedten, de elfúl a hangja a sűrű levegővételektől. - Nem tudok mozogni.
- Annyi edzés után… - vigyorodom el, és amikor látom rajta, hogy ez komolyan meghaladhatja a képességeit ebben a pozícióban, leengedem a láncot, és a csípőjére szorítva megfordítom az ágyon. Mielőtt még dörgölőzni kezdene megemelem egy kicsit, hogy a lábai közé ülve, átölelve a derekát, tökéletes hozzáférésem legyen. Úgy tolja hátra nekem a fenekét, mint a legmocskosabb ribanc, és számolatlanul felejti a párnámban a nyögéseit, amikor lassan nyalogatom körbe az apró rést. A kezeim még mindig sikamlósan csúsznak végig a csípőjén a rájuk kent zselétől, így nincs szükségem újabb adagra, hogy az egyik ujjammal törjek utat a nyelvemnek. Csak egyetlen apró ujjpercet kap magába, hiába könyörgőek a nyögései. Néha megremeg a csípője, amikor kényszerrel tartja egyhelyben, nehogy engedély nélkül rosszat tegyen. Mozgatom az ujjam, és közben a nyelvemmel ingerlem, és ez már kezd neki igazán túl sok lenni. Észlelem a jeleket. Reszketnek a combjai, és úgy veszi a levegőt, mintha próbálna minél többet magába szívni, nem tudva, melyik lesz az utolsó. Megfeszítem az ujjam lefelé, így a nyelvem mélyebbre lökhetem, de rögtön ezután helyet cserélnek, és most először tövig kapja meg a mutatóujjam, nem csak egy kis részét. Mintha egy apró szitkozódást fojtott volna a párnámba ettől, ezért egyből úgy döntök, hogy elhúzódom, és minden érintkezést megvonok tőle. Pontosan tudja, hogy miért kapja ezt, hallom a siránkozó nyöszörgésén. Visszafordítom a hátára, így a szemébe tudok nézni. Ütemesen mozgatom a kezem a merevedésén, a mellkasa táncot jár előttem, de tudja, hogy a feladata most az, hogy engem nézzen. Izzadság gyöngyözik a homlokán és a nyakán is a visszafojtott szenvedélytől.
- Tegnap szexeltetek? - húzom fel a szemöldököm, és nyel egy nagyot a kérdésem hallatán. Attól tart, hogy ezért is valamilyen büntetést fog kapni, elég ránéznem, hogy biztos legyek ebben. Végül mégis egy kis bólintással válaszol. Valójában csak azért érdekelt, mennyire kellene foglalkoznom vele, mielőtt megkapja a farkam, de élvezem a félelmet a szemében. - Jó.
A kis fekete tasakért nyúlok, és lassan magamra görgetem az óvszert, végig a zöld íriszeit bámulva. Élvezem ezeket a pillanatokat, de máris tudom, hogy amikor már a legjobban fog szenvedni, akkor fogom hagyni neki, hogy beszéljen. Hogy egyszerre szakadjon ki belőle minden, és az egésznek a legtetején élvezhessem a csodás hangját. Simogatok magamra egy nagy adag síkosítót is, és néhányszor megsimogatom a combját a farkam végével, miközben megrántom a láncot, hogy láthassa is, amit csinálok. A tekintete a szemeim és a péniszem közt ingázik, és beharapja az alsó ajkát, ahogy uralkodik magán. Tudom, hogy mit mond. Ez egy néma könyörgés, hogy csináljam.
- Most örökre elfeledtetem veled. - Már én is érzem, hogy a farkam mennyire rimánkodott ezért, de Harry mámoros nyögése valami egészen temészetfelettinek tűnik, ahogy betölti a szobát, miközben lassan elmerülök benne. Nem nyavalyog, nem is látok fájdalomra utaló jeleket a teste vagy az arca játékában, egyszerűen csak élvezi, hogy végre megkapta, amire már talán túlságosan is régóta várt. Talán egy óra is eltelt, mióta elkezdtem a kis kínzásom. Ahogy mozogni kezdek benne, néhány percig érzem, hogy elvesztem önmagam. A plafon felé emelem az arcom, és élvezem azt a felfoghatatlanul szűk szorítást magam körül. Olyan sokáig nélkülöztem ezt az érzést, pedig felülmúlhatatlan. Valamiért a fejembe vettem, hogy az az egészséges a karrieremre nézve, ha nőkkel kerülök kapcsolatba, és mostanra majdnem teljesen elfelejtettem, hogy ez mennyivel jobb. Annyival intenzívebb. Sokkal keményebb vagyok, és a hangom is alig bírom magamban tartani. Szinkronban lihegek Harryvel, aki közben az egyik térdét maga felé húzva próbál egy jó szöget találni. Elkapom a vádliját, és a vállamra fektetem. A szemébe nézve adok egy csókot a bokája fölé, ahová valami olyan felirat van tetoválva, ami most a legkevésbé sem érdekel. Teljesen kivetkőzünk magunkból, érzem, hogy ő is elveszti a kontrollt, és bár beszélni még mindig nem beszél, ahogy egyre hangosabban csapódik össze a testünk, szinte sikolyokká változik az egyébként mély és érdes hangja. A kezei folyamatosan megfeszülnek, amikor egy-egy behatolás után eltávolodom, és őrülten szexi, ahogy a bőrszíjakba kapaszkodnak az ujjai. A gyűrűk a bőrébe marnak, ahogy erősen szorítja a bilincset.
Megállok, mire egy rosszalló morgást kapok jutalmul. Felnevetek ezen, és ő is elmosolyodik velem együtt. Megemelem a csípőjét, és előre csúszok, hogy a combjaimra ültethessem őt. A térdei a két oldalamon a matracra érnek, ahogy kezembe veszem a láncot, hogy felegyenesedve magamhoz húzzam őt. A kezei megfeszülnek, de a lánc nem hagyja visszadőlni az ágyra. Felnyomja magát egy kicsit a lábain támaszkodva, hogy újra vissza tudjon fogadni, és már egy fokkal lassabban, de egy kéjes sóhajjal ül vissza rám. A szabad kezemmel magunk közé nyúlok, és az ő farkát is a kettőnk üzemében simogatom. Nem szorítok rá. Nem akarom, hogy egyből elélvezzen.
- Beszélj hozzám, bébi - hajolok előre, és megcsókolom őt a nyakörv felett. Egy hangos kiáltás tör ki belőle, és erősebben kezdi mozgatni rajtam magát. Mintha csak erre az engedélyre várt volna, hogy végre minden korlátot ledönthessen a szenvedélye, mert nem kell semmire sem koncentrálnia közben.
- A kurva életbe! - nyögi, miközben a füle alatti kis érzékeny pontot erősen megszívom, és a fogaim közé fogom a bőrét. - Hagyj rajtam nyomokat, Lou… Jelölj meg… Csinálj... Csinálj, amit akarsz!
Kommentár nélkül teljesítem a kérését. Az utóbbi fél órában jó kisfiú volt, így jár neki az ajándék. Boldogan hagyok pirosló nyomokat a harapásaim és szívásaim által a mellkasán, nem messze a madaraitól. A csípőjét is meg akarom jelölni, és a combjait is, így lazítok a lánc tartásán, és olyan lassan engedem vissza a matracra, hogy közben ne kelljen kihúzódnom belőle. A kezem sokkal erősebben mozgatom a már kétségbeesetten szivárgó férfiasságán, aztán elengedem, hogy a két lábába kapaszkodva, olyan tempót adjak neki, amit még nem kapott eddig.
- Nem találkozhatsz vele többet! - zihálom, ahogy kegyetlenül csapom előre a csípőm. - Nem, amíg velem dugsz!
Bólogatni kezd, és nincs hamisság a mozdulataiban. Őszinte ígéretet tesz ezzel, amit nagyon is értékelek.
- És ez mostantól nagyon sokszor elő fog fordulni… - nyögök fel, mert már kibaszott közel vagyok, és csak egy nagyot lök rajtam előre, ahogy a lábait a derekam köré kulcsolja. Tudom, mit akar. A matracra támaszkodva fölé hajolok, és míg egy kicsit sem lassítok az ütemen, a szájára tapadok. Az ajkait tépem, miközben valahol mélyen benne, teljesen megtöltöm az óvszert. Teljes mértékben megbízom abban, hogy ezek után Harry nem fog elmenni, hogy valaki mástól kapja meg, amire vágyik. Pontosan tudja, hogy bármi is az, tőlem megkapja. Így már most biztos vagyok benne, el fogom küldeni, hogy teszteltesse le magát, mert tudom, hogy ezt éreznem kell, ha csak néhány alkalommal is, de védekezés nélkül.
- Istenem, Lou… - nyöszörgi, de a szemei le vannak hunyva, és mélyeket nyög, minden egyes mozdulatomra válaszul. Mire úgy érzem, minden csepp elhagyta már a testem, amit pillanatnyilag elő lehetett csalogatni, lassan kihúzódom, és leveszem magamról az elhasznált gumit. Szándékosan lassan kötök egy csomót a végére, és a csomagolásba gyömöszölve teszem a síkosítós tubus mellé az ágy szélére. A matracra hasalok, és míg Harry farkára markolok, hogy most őt küldjem a mennyországba, addig, apró piros nyomokat hagyok az altestén is. A lábain, és a csípőjén. Tulajdonképpen talán még élvezném is, ha ezt Luke is láthatná majd. De nem vágyom erre a revansra annyira, hogy odaadjam érte Harryt, akár csak egyetlen alkalomra is. Talán ki merem jelenteni, hogy még soha senkivel nem volt ennyire jó. Még nem volt olyan személy, akivel minden ennyire jól ment. Aki ilyen szinten behódolt nekem úgy, hogy közben nem azt láttam, csak megjátsza, vagy éppen túljátsza. Harry ezt végig teljesen komolyan gondolta. Láttam minden reszketeg mozdulatán, az összes elpirult pillanatban, és a könyörögve rám kapott zöldekben.
- Lou… Louis… - nyöszörög, és a csípője folyamatosan mozog. Megállás nélkül a mozdulataim elé megy.
- Elélvezhetsz, bébi - adok neki engedélyt, és végül a számba engedem őt néhányszor, mielőtt megérzem a merevedése rándulásaiból, hogy itt a vége. Akkor kicsúsztatom őt az ajkaim közül, és végignézem, amint másodperceken át, pulzálva hagyja el a testét az elmúlt közel másfél óránk szenvedélye.
Amikor enyhülni kezd a heves légzése, de még mindig reszket, hallom a babaőrben, hogy Noel sírni kezd. Elmosolyodom, hiszen ez szinte még tetszik is. Felkelek az ágyról, és míg ő értetlenül néz rám, megtörlöm a farkam a pólómban, aztán felkapom az előbb használt alsómat, és magára hagyom őt a szobámban.
A gyerekszobába sétálok, és egy kicsit ringatni kezdem a kicsit, hogy megnyugodjon. Minél tovább tervezem Harryt az ágyamhoz kötözve felejteni, így lelkifurdalás nélkül, lefektetem a Noelt a pelenkázóra, hogy kicseréljem a pelusát.
- Mindjárt megetetlek, pötty - gügyögöm neki olyan ártatlansággal, mintha nem éppen Harryt döngettem volna még tíz perccel ezelőtt. - Szereted Harryt? Jól bánik veled, igaz, pici? Mindkettőnkkel jól bánik…
Úgy rúg egyet a lábával, és vigyorodik el, mintha értené amit mondok neki, és ezen muszáj vagyok felnevetni.
- Remélem még sokáig itt lesz velünk - teszem őt lassan a vállamra, miután elkészültünk, és visszaöltöztettem, hogy a földszintre vigyem, és adjak neki egy kis tejet. A tévé elé ülök vele, míg etetem, és valami nagyon idióta, igazán kicsiknek való csatornára kapcsolok, ahol debil zene szól, és mindenféle színes állatok táncikálnak a képernyőn. Állítólag készségfejlesztő, és látom Noelen is, hogy képtelen elszakítani tőle a tekintetét.
Simán lehet, hogy egy húsz percig is nézzük együtt ezt a marhaságot, mire kivégzi a cumisüvege teljes tartalmát, és már csak rám figyel. A mostanra már erősen megnövekedett borostámat simogatja, és amikor megcsikizem a hasát, akkor fulladozva nevet fel.
- Oké, pöttöm, ideje kicsit játszanod itt a járókában - sóhajtok fel, és felkelek vele, hogy betegyem a sok csörgő, színes játék közé, amiket úgy imád. - Apunak ki kellene szabadítania Harryt. Már biztos fáj a keze.
Noel figyelmét szerencsére teljesen lekötik a vackok, ezért gyorsan fel tudok szaladni Harryhez. A szobaajtómat nyitva hagytam, így azt is hallom, hogy nyöszörög kicsit, ahogy a kezét próbálná valahogy kihúzni a béklyókból.
- Nem fog menni, csak még nagyobb fájdalmat okozol magadnak - mondom neki lágy hangon, mire felém kapja a tekintetét.
- Kérlek - súgja, és próbálja ellazítani magát. - Fáj…
- Ügyes voltál, bébi - csókolom meg, ahogy kicsatolom az öveket a csuklói körül. Felsóhajt a szabadulás érzésére, és borzasztó hálásan masszírozza az ajkaimat a sajátjával, amikor a pólóját is lehúzom róla. Nem szakadok el a szájától, de a csók közben lenyúlok, és letörlöm a hasát, bár már szinte teljesen rászáradt az élvezete. - Azt hiszem, zuhanyoznod kell. Mindkettőnknek. Csak elhozom a bébiőrt lentről.
A nyakam köré fekteti a karjait, de érzem magamon megremegni őket. Biztos vagyok benne, hogy már nagyon elgémberedtek abban a pozícióban, a meleg víz jót tesz majd neki. Felsegítem az ágyról, és adok még egy csókot a nyakába, mielőtt a saját fürdőmbe irányítom.
Mire visszaérek, még mindig nem kezdte el a mosdást, szégyenlősen mosolyog rám a csapnak dőlve, amíg megengedem a vizet a kabinban. Mellé lépek, és egy halk sóhajjal hunyja le a szemeit, ahogy megsimogatom mindkét oldalát. Lehajtja a fejét, így összesimul a homlokunk.
- Ugye ilyen maradsz? - kérdem csukott szemmel, de inkább ez csak olyan költői, magamban évődő kérdés akart lenni, mégis hangosan mondtam ki.
- Milyen? - kérdez vissza, ahogy átöleli a derekam.
- Olyan, aki elpirul, ha mocskos szavakat használok rá, vagy csak közelítek felé. Aki reszket az érintésem alatt, és gondolkodás nélkül teszi, amit mondok, mert tudja, hogy a célom mindkettőnk legnagyobb élvezete - fejtem ki hosszasan, és ahogy felnézek rá, csak mosolyog rám.
- Nem leszek egy vakon bólogató kiskutya, de ez vagyok én, szóval ezen úgysem tudnék változtatni - rántja meg a vállát, és máris több a magabiztosság benne, mint amit megszerettem, ezért csak megforgatom a szemem.
- Na tessék, máris öntudatra ébredt a kis Pinocchio… - nevetek fel, és elhúzódva a zuhanytálcára lépek, felé nyújtva a kezem, hogy csatlakozzon. Ez nem lehet egy órákig tartó fürdés, csak egy villamgyors zuhany, mert Noel ébren vár minket a járókában.
2 Comments
Sziaaa!
VálaszTörlésImááádoooom, hogy imádod, és mindig ilyen hosszan írsz. Esküszöm, egy kommented feldobja a napom! Azért ha bele is haltál, remélem azóta feltámadtál, jól vagy, mert hamarosan folytatódik, és csak még mélyebbre ásunk ebben a dologban. XDD
Nagyon köszönöm a kedves szavakat, és valószínűleg csak azért találom el mindig Louis karakterét ennyire, mert nagyjából ugyanúgy láthatjuk őt ezek szerint. :DD
Húúúúú nem is tudtam, hogy Harry top párti vagy. :DDD Nincs ezzel baj amúgy, a legtöbben azok, de én meg pont nem tudom őt elképzelni ott. És ma már egyre kevésbé... XDD Egyre nőiesebb a kisfiúúú... :DDD De annak naggggyon örülök, hogy ezek szerint nem ellenérzést vált ki, hanem pont hogy sikerült megszerettetnem veled top Louis-t is. Sokat jelent nekem. Én őket "sajnos" vagy nem sajnos.... nem is tudom, de csak így tudom elképzelni. Vaaaaagy, úgy hogy nagy ritkán Lou engedményt tesz Harrynek, mint a gyilkosban. Vaaaagy mint a Nasa sztoriban, ahol nagy volt a korkülönbség. Fetus Louis és mondjuk 2015, hosszú hajú, skinny jeans, és laza ing Harry... Na úgy is el tudom képzelni. De pl mai Lou és mai Harry.... Számomra egyértelmű ki a leányzó... :D Ha nevezhetjük így. XDD
És wwwwaaaaaaaaaaaaaaaait a second!!! Mi az hogy írás terén? Te írsz is???? Azonnal kérek valamit. Linket, mailt, akármit, de naggggyon kiváncsivá tettél most! Akarooom!
Nos igen.. Nem hiszem én sem, hogy Luke itt azt mondja, hogy ja... oké... akkor hagyjuk.... :/ :))))
Nagyon köszönöm, minden sorod, és a sok türelmet is, amit kapok, mire végre idejutok, hogy válaszoljak!
Hamarosan új rész!
Vigyázz magadra te is! És én köszönöm, hogy itt vagy!
Millió pusziii
Sziaa!
VálaszTörlésNagyon is kivancsi vagyok! Mindenkeppen irj nekem valamikor. Barmikor! Az emailem az ami kint van, igen. adommy.fanfic@gmail.com
Varom varom vaaaaarom!!!