Sziasztok!
Nagyon ki fogom húzni a gyufát ezzel a résszel is, érzem én már most, deeee esküszöm, komolyan ígérem, hogy a következőben kárpótolok végre mindenkit mindenért. :D
Remélem jól vagytok!
Puszi&Pacsi
nyolcadik
Már láttam a lelki szemeim előtt, ahogy betessékelem őt a szobájába… Előttem volt az egész rohadt tervem, de ez egy égi jel. Teljesen elfelejtettem, hogy ma Linette is hazajön. Csak egy hétre ment el, és az letelt anélkül, hogy egyetlen nap is hiányoltuk volna. A nappaliban ücsörög épp úgy, mint egy királylány, egy tál gyümölccsel az ölében, amikor belépünk. Noel a kezemben lévő hordozóban gurgulázik, és amikor Harryre nézek, ő homlokig vörösödve rúgja le a csizmáit, hogy a konyhába siessen, és ne legyen annyira szem előtt. Azonnal menekülőre fogta. Nyilvánvalóan nem érzi túl komfortosan magát Linette társaságában, főleg, hogy a kocsiban már a csillagokat is leígértem neki, arra vonatkozólag, hogy miket teszek vele idebent.
- De jó, végre hazaértetek! - kurjantja a nő, akivel együtt élek, bármennyire is rosszul vagyok ettől a ténytől, és leguggol, hogy kivegye a kicsit a hordozóból. Úgy csinál, mint egy anyuka, akinek mindennél jobban hiányzott a gyereke, amíg távol volt, de belőlem csak egy szemforgatást vált ki vele. - Milyen volt az utatok?
- Jó, végig aludt - magyarázom neki, de meglepődve akad el a lélegzetem, amikor felakasztom a kabátom, és a visszafordulásnál Linette a számra tapad. Hirtelen megmozdulni se tudok, még a gondolatok is megdermednek a fejemben, mert az egész annyira váratlan volt. Harry félrenyeli a vizet, amit addig kortyolgatott, és köhögni kezd, és Netty emiatt szakad végre el tőlem, és néz a fuldokló fiú felé.
- Minden rendben? - kérdi aggódva, és míg a fiam ringatja, közelebb lép a játékszeremhez. A legtökéletesebb szórakozáshoz, amitől ezzel egyetemben meg is fosztott, pedig ma úgy akartam őt megdugni, hogy azt az egész utca hallja. Így viszont nem tehetek semmit. Képtelen lennék egy csendes kis légyottra, ahol arra kell figyelnünk, nehogy hangosak legyünk. Eleve a szeretkezés fogalom erősen hiánycikk a szótáramban, mert felidézni sem tudom, mikor csináltam utoljára. Mikor szeretkeztem érzelmektől elvakultan.
- Igen, csak fáradt vagyok. Nem gond, ha lepihenek, ugye? - hadarja Harry, ami egyáltalán nem jellemző rá. Jobb szeret az őrületbe kergetni a csigalassan megformált szavaival, amit még kitalálni se tudsz, mert néha annyira zavarosan rakja össze őket. Miután a csapba önti a maradék vizet, gyors léptekkel a szobája felé megy, és már el is tűnik mindkettőnk látószögéből.
Linette felém pillant, és olyan gyanakvó szemekkel méreget, mintha már ennyiből tudná, hogy mit terveztem a fiúval.
- Mi van?
- Ugye nem voltál szemét? - szűkíti össze a szemeit Netty. Egy kis súly gördül le a mellkasomról, hogy csak attól tart, bunkó voltam. Ha tudná, hogy valójában mit tettem vele… Például éppen itt, az előszobában. Vagy néhány lépéssel arrébb a nappali ablaka előtt. Vagy a repülőn, esetleg a szállodában… Nem azon aggódna most, hogy bunkóztam-e az új családtaggal. Basszus… Jobb, ha nem hívom így. Jobb lesz úgy a lelkemnek.
- Nem voltam - forgatom meg a szemeimet, aztán a bőröndöket az emeletre cibálom, de a kipakolást már Linette-re hagyom. - A stúdióban leszek.
- Louis - vinnyogja, és utánam jön, de csak a hangstúdióm ajátajáig. - Minden rendben ment a héten? Harry jól kijön Noellel?
- A fiunk fél éves - forgatom meg a szemeimet, de beletörődök, hogy szüksége lesz némi infóra, hogy békén hagyjon. - Noel belázasodott, de Harry hősként viselkedett. Azonnal kórházba vitte, így mire odaértem, már jól is volt.
- Mi volt a baj?
- Semmiség - legyintek, és a kezembe veszem a kilincset. - Valószínűleg csak jön a foga.
- Örülök, hogy őt választottuk - mosolyodik el, és én is viszonzom, bár nevetni is tudnék ezen. Ha csak sejtené…
- Én is - vallom be neki, és ez egy igazán őszinte megnyilvánulás a részemről. - Dolgoznom kell, Netty.
- Rendben - sóhajt fel, aztán sarkon fordul. - Lefekszem, az időzónák kikészítenek. Nálam lesz a bébi monitor.
Szó nélkül zárom be magam az egyetlen helyre, ami tényleg el tud lazítani. A süket szobába megyek, miután elindítom a felvételt, és eléneklem a dalt, amit a repülőn fejeztem be. Már csak ez van vissza a lemezre, és utána kezdhetem az utómunkálatokat. Mégis úgy döntöttem, hogy a kiadással megvárom a műsor végét, így áttolhatom jövő évre, és Simontól mentesen vághatok bele a dologba. Mire észbe kapok, már órák óta csinálom, és szerintem legalább száz felvételt gyártottam ebből az egy számból. Bőven lesz miből dolgoznom. Nem kell azon aggódnom majd, hogy valami nem tetszik, azt hiszem. Kilépve a süket szobából, Harry kitágult zöld szemei néznek rám vissza, és rémülten maga elé kapja a kezeit. Már a száját is nyitná, hogy mondjon valamit.
- Mit keresel itt? - szűkítem össze a szemeimet, ahogy nézek rá, de még mielőtt válaszolhatna, a kompjúterek felé indulok, és lehuppanok a székembe. - Azt hiszem, benne volt a házunk bemutató levelében, hogy ez egy privát helyiség. Linette sem nagyon lép be ide.
- Emlékszem, sajnálom - húzza be fülét-farkát, és az ajtó felé indul, de még visszanéz rám. A pillantása csalódással telt, és nem tudom, mit mondjak neki. Tudom, hogy rosszul érinthette az a csók Linette-től, pedig azt is láthatta, mennyire nem volt benne egy csepp érzelem sem, és egy pillanatnál nem is tartott tovább. Már a kilincsen van a keze, amikor érzem, hogy nem akarom ezt. Nem akarom, hogy mindig miattam legyen ennyire maga alatt. - Hogy tetszett, amit hallottál?
- Csodálatos volt - feleli halkan, de látom, hogy még mindig az ajtón a keze. Nem tudja, hogy ez most egy marasztalás volt, vagy csak egy gyors kérdés, mielőtt elmegy. - Főleg az a sor tetszett, hogy… hm… Reméled egy nap leveheted az álarcot, még azelőtt, hogy elveszítenéd a fiút, aki alatta rejtőzik. Valahogy így szólt…
Csak elmosolyodom ezen, kitolom a lábammal a mellettem lévő gurulós széket is, hogy üljön le oda. Egy halvány mosoly kúszik az arcára, és lassan mellém ül. A kezeit a combjai közé szorítja, mintha fázna, de tudom, hogy csak annyira ártatlan. Összefut a nyál a számban tőle. Még néhányszor szemérmetlenül végignézek rajta, és az arca máris lángol, mire visszafordulok a monitor felé.
- Ez egy kislemez lesz majd - magyarázok neki, és csak figyelmesen bólogat. - De még minden ilyen típusú megjelenésem nagyon messze van. Előtte a műsort csináljuk végig. Nem keverem a kettőt.
- Értem - feleli, de ennyi. A száját kezdi rágcsálni, és nincs más mondanivalója. Furcsán érzem így magam. Csak olyan szokott itt mellettem ülni, akivel órákig is el tudok beszélgetni a munkámról, így ez most egy szokatlan váltás. Nem is értem, miért hívtam ide. Talán hiba volt. Tartanom kellene magam a szabályaimhoz. Mégis, amikor vele vagyok, minden rohadt szabályomat gondolkodás nélkül hágom át. - Nagyon szeretem a zenét, de nem értek hozzá úgy, mint te.
- Nem baj - mosolyodom el, mert az őszintesége ezt hozza ki belőlem, ahogy bevallja mennyire idegen neki a világom. - Én sem értek a jogszabályokhoz.
- Valójában nem hallgatózni jöttem - hajtja le a fejét. Ennek a fiúnak két énje van. Az egyik a féltékenyen nekem eső, nagyszájú srác, a másik a szende, aki csak szemlesütve üldögél előttem. Tagadhatatlanul az utóbbi a kedvencem, de egyre jobban lázba hoz, hogy megismerkedjek a magabiztosabb Harryvel is. Már amennyire a hotelbéli féltékeny mondatai magabiztosak voltak. El tudnám képzelni, hogy a féltékeny Harry lángját is az önbizalomhiányos Harry táplálja. - Ma este mindketten itthon vagytok, ezért azt gondoltam… elmennék, de holnap délelőtt visszajövök.
- Hová akarsz menni? - nézek rá számonkérően. Az a típusú féltékeny Harry már kicsit sem tetszik, aki egyből a fasz pasijához szalad, amikor valami kellemetlenség éri.
- Luke hívott, és…
- Luke rohadjon meg a hűvösön ma éjszaka - dörgöm úgy, hogy látom kitágulni a szemeit, és elnyílni kicsit az ajkait. - Nem mész már sehová. Felelős vagyok érted.
- Nem vagyok már gyerek - súgja, és tényleg szinte hangtalanul adja a tudtomra, hogy túlzásba esek, de bennem elpattan valami.
- Nevetségesen gyerekes!- mordulok rá úgy, hogy még a székem is felé fordítom. - Komolyan amiatt a szóra sem érdemes csók miatt viselkedsz így?
- Nem - hazudja nemes egyszerűséggel, csak az a bökkenő, hogy mostanra már egyértelműen kiderült, nem tud nekem hazudni. Nem tudom, hogy csak én vagyok a kivétel, vagy az egész világ, de ez nem is számít. Még nézem néhány pillanatig, aztán visszafordulok a gépek felé.
- Ne drámázz, Harry - ingatom meg a fejem, és még a kontroll panelen is elkezdek dolgozni, hogy lássa, mennyire feleslegesnek tekintem ezt a témát. - Abban nem veszek részt, szóval csinálhatod egyedül.
- Elég könnyen műveled ezt… - morogja az orra alatt. Azt hiszem, csatlakozik közénk nagyszájú, féltékeny Harry is. Remek. - Ami neked nem tetszik, azt egyszerűen ignorálod.
- Igen, eléggé jól működő rendszer - bólintok, és szándékosan nemtörődő a hangom, mintha nem is figyelnék rá oda. - Így legalább nem fárasztanak le a hozzád hasonlók.
Talán messzire mehettem, mert ahelyett hogy folytatná a hisztit felpattan, és az ajtó felé siet, hogy minél előbb csaphassa azt rám. Megforgatom a szemem, és folytatom a munkát ott, ahol azt abbahagytam, mielőtt idejött, hogy átragassza rám a feszültségét.
Mire feleszmélek, már este tizenegy körül jár az idő, így inkább hagyom is mára ezt, és elindulok, hogy egyek valamit, amikor a teljes döbbenet lesz úrrá rajtam a konyhába lépve. Linette ül ott, éppen egy martinit szürcsölget, és vele szemben Harry, szokás szerint homlokig pirulva miután meglát, de egyből elkapja a tekintetét, mellette pedig Luke terpeszkedik. Harrynél csak egy pohár víz van, de Luke a whiskeymet issza. Nem tudom, mi basz fel jobban. A nyolcszáz dolláros italom a kezében, az, hogy olyan önelégülten vigyorog a képembe, vagy a másik keze Harry székének a támláján, ezzel jelezve, hogy a tulajdona. Veszek egy nagy levegőt, hogy nyerjek egy kis hidegvért valahonnan. Utálom a drámát… Komolyan. Így most csak szépen lassan a hűtőhöz sétálok, kiveszek egy sört, és a pultnak támaszkodva belekortyolok.
- Milyen volt az újabb kirándulás a sitten, Luke? - kérdem egy félmosollyal, neki viszont felszöknek a szemöldökei, majd Harryre pillant, hogy aztán újra rám nézzen.
- Úgy hallottam, azt te is tudod - próbál visszavágni, de rossz emberrel kezdett ehhez.
- Én csak futólag látogattam meg egyszer - ingatom a fejem, és még színpadiasan fel is sóhajtok, aztán vigyorogva rámutatok. - De te visszajáró vendég vagy. Jár már az olyanoknak valami extra szolgáltatás? Mint a hotelekben?
- Louis! - szól rám Linette, és elveszi a kezemből a sört, de visszaszerzem tőle, és az asztalhoz sétálok, hogy a mogyorós tányérkába markoljak. Harry halálra vált arccal néz rám, a pasija viszont undorodva, amit kifejezetten élvezek. Oldalra hajol, és a göndör hajú nyakát kezdi csókolgatni meg harapdálni, miközben valamit suttog neki. Nem hallom tisztán, de annyit kiveszek, hogy menekülni készül. Ezek szerint eléggé könnyen legyőztem egy komolytalan szópárbajban is. Nem túl erős ellenfél. - Lefekszem, bébi. Az ágyban várlak.
Ezzel a mondatommal nem csak azt értem el, hogy Harry arca vegyen fel egy természetellenes árnyalatot, miután az álla az asztalon landolt, de Linette sem érti, mi van velem. Ha ez segít, én sem pontosan tudom, mi a jóistent csinálok… Pont olyan gyerekes ez, mintha belemennék Harry játékaiba, de most csak azt érzem, hogy bántani akarom őt. Bárhogy, csak fájdalmat okozhassak neki.
- Oké, persze… - motyogja Linette, és miután kiiszom a söröm, a szemetesbe hajítom a dobozát, aztán szó nélkül az emeletre megyek. Nevetséges vagyok. Kibaszottul. Lehet, hogy ez szarul esett Harrynek, de én akarom ezt? Linette-el tölteni az éjszakát, amikor másra sem tudok gondolni, csak Harryre? Nyilvánvalóan nem… De hogyan mászhatnék ki ebből ezek után? Bár talán a gyermekelhelyezési terveim miatt is jól jönne, ha azt gondolná, nincs nagyon nagy baj köztünk.
- Mi volt ez ott lent? - szegezi nekem a kérdést azonnal, ahogy belép az ajtón. Nem túlságosan számonkérő, inkább csak tényleg nem érti. Az ágyhoz sétál, és bemászik mellém.
- Az a gyerek egy piti bűnöző - közlöm az egyértelműt, és lekapcsolom a villanyokat, aztán elhelyezkedem a helyemen. Naiv azt gondolnom, hogy megúszhatom ennyivel, hogy mellette alszom ma, ő pedig nem mond semmit? - Harrynek egyszer már megmondtam, hogy ne hozza ide. Nem bízom benne.
- Akkor ezért ellenkezett annyira szegény - feleli, és érzem, ahogy közelebb mászik hozzám, nekem meg már ennyitől is össze kell szorítanom az állkapcsom. - Nem tudtam, én meg ragaszkodtam hozzá, hogy igyanak meg velem valamit. Aranyosak együtt. Kár, hogy balhés a srác. Bár meg kell mondjam, meglepett, hogy meleg.
- Aha - morgom, mert szerintem kurva messze vannak az aranyostól együtt a sráccal, aki kibaszottul csak ügyvédnek használja őt, és Simon szavaival élve, az is csak Linette-nek meglepő, hogy Harry meleg. - Elmentek?
- Igen - súgja, és már olyan közel ért, hogy hozzám simul a takaró alatt. A keze a mellkasomra kerül, és nyilvánvalóan vár rám, hogy mozduljak már meg. - Szóval miénk az egész ház.
Sóhajtok egyet, aztán hátat fordítok neki, és az oldalamon helyezkedek el. - Nagyon fáradt vagyok. Az utazás… Befejeztem az utolsó dal felvételeit is.
- Örülök - feleli halkan, de nincs sértődöttség a hangjában, inkább csak döbbenet, amiért azt hitte, kap valamit, de nyilvánvalóan tévedett. Sose lennék rá képes, és sokat elárul az érzéseimről, hogy egy idegen, random nőt is előbb dugok meg, mint a nőt, akivel élek.
***
Egy kibaszottul hosszú és idegesítő hét telt el azóta, hogy Luke újra visszatért az életünkbe. Harry megrögzötten kerül minden létező pillanatot, amikor elkaphatnám akár csak egyetlen szóra is. Ezt úgy éri el, hogy vagy Linette árnyékába menekül a kicsivel, vagy pedig azonnal lelép itthonról, amikor végez.
Ma volt az első élő show, és sikerült kieső nélkül megúszni a csapatomnak, ezért Zack-kel, néhány haverral, meg a srácaimmal úgy döntünk, hogy ezt érdemes megünnepelni. Linette otthon van a kicsivel, így sietnem sem kell, hogy átvegyem Harrytől. Nyugodtan ihatok és bulizhatok, hogy egy kicsit kiengedjem a bennem rekedt gőzt…
- Szarul nézel ki, Tomlinson - könyököl az oldalamba Zack, amikor már a harmadik felest döntöm le. - Megint annyit fogsz inni, hogy nyilvánosan kefélj?
- Az buli volt - vigyorgok rá büszkén, bár komolyan nem sokra emlékszem abból az estéből. Szerencse, hogy egy eléggé vip bulinak számított, és nem fotózták minden mozdulatom. Okozhatott volna néhány nagyon kellemetlen pillanatot is. Csak röhög mellettem, de tudom, hogy valami választ vár. - Ma nem az a terv, ne aggódj.
- Mi a helyzet a kis kedvenceddel? - hajol közelebb, hogy csak én halljam, amit mond. - A héten alig hallottam róla.
- Azt hiszem, egész jól megy, hogy távol legyek tőle - bólogatok, de magamban pontosan tudom, hogy ez inkább Harrynek köszönhető. - Legalábbis Linette szemeinek a kereszttüzében.
- Meddig van itthon? - nyújt egy újabb kupicával az asztal közepéről. Ha így adagolja belém, akkor ez sem lesz egy szép este.
- Holnap délelőtt megy Párizsba - felelem, ahogy lehajtom, és nagy fintorgások közepette hangosan az asztalra csapom a poharat. Nem tudom, mi volt ez, de szörnyű íze volt, és kibaszott erős. - Négy napig lesz ott.
- Akkor vége a cölibátusnak? - húzogatja a szemöldökét. - Négy nap töménytelen dugás?
- Nem tudom… - motyogom magam elé. Nem tudom, hogy akarom-e… Hülyeség! Fogalmam sincs, hogy ő mit akar. Nagyon geci voltam vele, és nem csodálkoznék, ha többet tényleg a közelembe sem akarna jönni. Csakhogy Harryről beszélünk. A fiúról, aki ha hozzáérek, olyan lesz mint egy megszállott. Vágyik minden apró érintésemre, és csak a kiadott parancsaimtól is képes lenne összekenni az alsóját, hozzá se kellene érnem, hogy elélvezzen. Biztos vagyok ebben.
- Miről nem tudok? - kérdi számonkérő hangsúllyal, és elhúzza a száját, ahogy ő is ledönt egy italt.
- Csak direkt szemétkedtem vele, és most úgy tűnik, a közelemben se nagyon akar lenni - magyarázom egy levegővel.
- Nagyszerű, az még jobb! - csap a vállamra, és a vigyora kicseszettül őszinte. - Akkor hagyd a francba! Nem tesz jót neked ez a dolog.
- Megengeded, hogy eldöntsem, mi tesz jót nekem, és mi nem? - mordulok rá, de meg sem rezzen. Túlságosan régóta a cimborám.
- Nem - feleli egyszerűen. - Ugyanis, hajlamos vagy a legnagyobb faszságokra is, ha a saját hülye fejed után mész.
- Bagoly mondja… - forgatom meg a szemem, de elhallgattat egy kézmozdulattal.
- Hallgass rám! - mondja magabiztosan, és elém tol egy újabb poharat. Hányadik is ez már? Komolyan nem tudom hirtelen. - Ne most. A karriered a csúcson van, a műsor még nagyobb figyelmet ad most neked, és rögtön utána jöhet az album. Az a srác nem más, csak egy buktató. Te is tudod ezt. Ne engedd, hogy elvonja a figyelmed egy szép szempár és egy méretes szerszám.
- Nem érdekel a méretes szerszáma - legyintek, de már az említésétől is érzem a bizsergést a hasamban. A mérete tényleg nem, de biztosan megkóstolnám. - A formás hátsója jobban lázba hoz. És azok az isteni húsos ajkai…
- Hagyd már! - suhint a kezével. Már ő sem józan. Nagyon nem. - Annyi puncit kaphatsz meg, amennyit csak akarsz. Lekapcsolod a villanyt, a hasára fordítod, és azt képzeled, hogy valami srác. Vagy akár a másik lyukat is használhatod. Sok csaj szereti…
- Fogd már be, baszki! - förmedek rá, mire végre tényleg sikerül elhallgattatnom, hogy ne beszéljen ennyi állatságot nekem. - Mi van, ha nem akarok már bárkit? Mi van, ha valami kibaszott fura szarság ez, és nem izgat sokezer csaj, csak egyetlen srác?
- Beleestél, vagy mi? - fintorodik el, és az orrát ráncolja. - Képes lennél egy komoly kapcsolatra egy pasival úgy, hogy akár fel is vállalod a nyilvánosság előtt?
- Nem estem bele - felelem komolyan, és ebben végre tényleg biztos is vagyok. Ott még nem tartunk, de attól még ez nem változtat azon, hogy valami mégis más Harryvel kapcsolatban. - És nem tudom… Nem tudom, hogy képes lennék-e erre. Nem szégyellem. De nem biztos, hogy fel vagyok készülve a sok szarra, amit egy ilyen hír sodorna magával.
- Széttépnének - bólint komolyan, és tudom, hogy igaza van.
- Minden csoda három napig tart.
- Ez nem, és ezt te is tudod - ingatja a fejét. - Szerintem hetekig a porondon lennél. Persze utána leülne az egész dolog, de addig biztosan a csapból is a te neved folyna szivárvány színekben vibrálva.
- Pöcs - röhögök fel, és ő is csatlakozik, aztán összekoccintunk egy újabb pohárkával. - Nem tervezem ezt egyből holnap. Fogalmam sincs, hogy valaha megtörténik-e. Csak gondolkodtam, hogy mi lenne, ha… Tudod, hogy mindig bennem volt ez, és talán csak nem kellene elnyomnom. Fasz se tudja…
- Melletted leszek, haver - rúg meg az asztal alatt, mire én visszarúgok. Ez pedig nálunk felér egy-egy szeretlekkel.
- Mondtam már, hogy jogot tanul? - váltok egy gyorsat a coming out témáról, mert azért itt még tényleg nem tartunk. Nagyon messze vagyunk tőle.
- Nem - rázza meg a fejét. - Akkor túl okos hozzád, felejtsd el.
- De vicces - forgatom meg újra a szemeim, és folytatom. - Azt mondta, segít nekem abban, hogy legyőzzem Linette-et egy elhelyezési perben.
- Azta! - esik le az álla. - Akkor komolyan gondolod ezt?
- Igen - sóhajtok fel, mert azt viszont nem tudom, hogy Harry még mindig komolyan gondolja-e. - Ha mostanra meggondolta magát, akkor is megcsinálom. Majd kerítek valami méregdrága ügyvédet. Nem hagyhatom, hogy elvegye tőlem a fiam.
- Tudod, hogy te is épp arra készülsz a másik oldalon? - kérdezi, de a hangja most nagyon óvatos.
- Igen, de én mindenemet odaadnám ezért a fiúért, Linette pedig még a karrierjét sem volt képes néhány hónapnál tovább szüneteltetni. Ha nem találunk megoldást, lemondtam volna az X-et.
- Komolyan beszélsz? - tátja el a száját. Nem értem, miért olyan nagy szám ez. A szülők általában áldozatokat hoznak a gyerekeikért, ő mégis olyan halálra vált arccal néz rám, mintha nem értené, miről beszélek.
- Teljesen - bólintok, mire nagyon kényszeredetten elmosolyodik. - Akkor is azon voltam, amikor a kórházas riadalom volt. Kész voltam hívni Simont, hogy nincs többé dajkám, szóval bocsi…
- Remélem megnyered a pert - bólogat, de a hangulat már közel sem annyira oldott köztünk. - Jó apa vagy.
- Sírni is fogsz, pöcsfej? - vihogok rá, ahogy oldalra fordítom a fejem. A számolatlanul elfogyasztott felesek már kezdenek teljesen kiütni. Ő még mindig nem mosolyog, de ez most nem érdekel. Meglököm a vállát, és kimászom a boxból, hogy a táncoló tömegbe vessem magam.
***
Óvatosan nyitom ki a szemeimet, és szinte azonnal össze is szorítom, amikor a még félhomályban úszó szoba is túl sok fényt küld át a retináimon. Ebben az egy pillanatban is képes voltam realizálni, hogy itthon vagyok, és a Linette-tel közös hálónkban fekszem. Fogalmam sincs, hogyan jutottam haza, de halványan rémlik, hogy Zack és én bevágódtunk az egyik fekete Roverbe, és az hozott minket haza. Gary arca is rémlik… Valószínűleg ő rakott ágyba. Előfordult már párszor. Alaposan megdörzsölöm a szemeimet, és csak akkor kezdem óvatosan kinyitni, amikor már az ágy szélén ülök, lehajtott fejjel. A tegnapi ruhám van rajtam, a sportcipőim meg az ágy mellett. Felkelek, és elkezdem ledobálni magamról őket, hogy lezuhanyozzak, mert rohadtul bűzlök a tegnap esti club szagától. Az éjjeliszekrényre pillantok, hogy csekkoljam az időt, és megnyugszom, hogy már késő délelőtt van. Lassan dél. Linette rég nincs itthon. Amikor indulnék a fürdőbe, megpillantok a lámpa és az óra között a kis éjjelin egy szem gyógyszert és egy pohár vizet. Ez Harry. Harry és a rég nem érzett törődése. Elszorul a torkom, és felforrósodik mindenem ettől az egy szem gyógyszertől itt mellettem. Úgy tűnik, a hideg zuhany lesz a legokosabb döntés.
Alaposan kiáztatom magam, és fogat is vagy háromszor mosok, hogy a tegnapi alkohol íze végleg távozzon a számból, mielőtt lassan a földszintre megyek, hogy egyek valamit. Háborog a gyomrom. Senki sincs idelent, a babaőr viszont a konyhapulton. Az apró kamerán át látom, ahogy Harry a kicsivel a karjaiban táncikál a gyerekszobában. Ringatja és dúdol neki, hogy elaludjon. Egy nagyot sóhajtok ettől a látványtól, és még percekig nézem, mire végre a hűtőre terelem a figyelmem. Kutakodok egy kicsit, aztán megakad a szemem egy kis zacskón, benne két szendviccsel. Egy zöld emlékeztető post-it van rajta, és ahogy kiemelem, megfagyok egy percre. Kézzel írva annyi áll a papírkán, hogy csirkés, és egyem meg, de előbb dobjam be a mikróba, mert sajt is van benne, alul pedig egy “H” betű. Pont ahogyan az üzeneteit is mindig aláírta.
Jóízűen elfalatozom mindkét szendvicset, és már a vizemet iszom, amikor Harry csoszog le az emeletről, de megtorpan, amint meglát.
- Köszönöm a reggelit - mosolygok rá, de nem viszonozza. Csak néz rám. - És a gyógyszert is.
- Most már itthon vagy? - motyogja bármilyen reakció helyett. - Mert akkor én… Nekem el kell… Mennem kell.
Már indulna a szobája felé, amikor felkelek, és mellé szökkenve elkapom a csuklóját. Ahogy sejtettem. Még mindig lehetetlenül erős hatással vagyok rá. Megremeg, és elvörösödik, ahogy lenéz rám.
- Beszélhetünk? - súgom felé. Noel most aludt el. Tudom jól, hogy van most jó esetben két szabad óránk.
- Én…
- Gyere - húzom meg gyengéden a kezét, de ettől még érezheti, hogy nem fogadok el nemleges választ. Engedelmesen követ az emeletre, de levegőt venni is alig mer, amikor betolom őt a hálószobámba. A függönyök még mindig behúzva, az ágy gyűrött, és ez most mind nem számít. - Azt hiszem, tartozom egy nagyon meggyőző bocsánatkéréssel.
- Nem… én… - habog, ahogy leültetem őt az ágy szélére.
- Ritkán kérek bocsánatot.
- Nincs rá szükség… - rázza meg a fejét, de a hangja szinte elfúl a mondat végére.
- De igen - bólogatok magabiztosan, a hangom pedig már rekedt a vágytól. - Erre most már mindkettőnknek nagyon szüksége van. Mássz fel az ágyra, bébi, és várj itt.
5 Comments
Jajj istenem. Ez így elég nehéz lesz nekik.
VálaszTörlésOlyan érzésem van, mintha hullámvasúton ülnék.
Amikor már majdnem, akkor mégsem... 😃 😃 😃
Aztán mégis 😱😂😂
De itt abbahagyni! Kell a feszültség fokozás, de azért az én idegeim sincsenek drótkötélből.
Hova a bánatba ment Lou? Mikor végre ott volt a göndör a szobában?
Kell a kövi rész hamar!
Óriási pussz 😘 😘 😘 😘
Sajnálom a hullámvasutat, remélem bírod. És azt is, hogy feszegetem az idegeidet, de muszáj volt egy kicsit. :)))))
TörlésA kövi rész már kint is! Arra is várom a véleményed! :))
Köszönöm, hogy itt vagy!
Millió pusziii
😍😍
VálaszTörlés:)))
TörlésSziaa!
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy ennyire várod minden héten! És igazából azt kell hogy mondjam, minden héten igyekszem posztolni, mielőtt még felébrednél, mert nekem már naggggyon késő este van, amikor ott reggel, szóval mindig próbálok időben kitenni, hogy aztán aludhassak.
Louis karaktere itt eléggé más, mint amilyennek bárhol máshol írtam, deeee bevallom én is nagyon szerettem írni. Mert azért nem paraszt, és nem egy büdösbunkó, de mégis rideg és távolságtartó, miközben iszonyú vonzó Harrynek.... Szóval nagyon örülök, hogy ennyire tetszik ebben a mesében. :)))
Nem tudom, hogy Louis leveheti e valaha is az álarcot, de nagyon szeretné, és már ez is haladás.
Ezúttal nem bulizott akkorát, ne aggódj! Nem talált mást Harry helyett... De persze ettől még semmi sem olyan egyszerű...
Sajnos ez a világ tényleg igazságtalan. AZt hiszem mint mindenki, én is utálom Simont, és mint mindenkit, engem is idegesítenek bizonyos dolgok, amiket nagyon szeretnék kiélni ebben a ficben. Ez direkt azért készül, hogy levezessem a dühöm, és elengedjek nagyon sok negatív impulzust velük kapcsolatban.
Imádom, hogy ennyire imádod, és a hosszú kommentjeidet is!
Köszönöm, hogy itt vagy!
Pusziiii