Sziasztok!

Kicsit később az átlagosnál, de itt vagyok ezzel is. Remélem szeretni fogjátok, bár erre sokkal kevesebb visszajelzést adtok. Talán a téma nehezebb, de bízzatok bennem, nem fogunk ok nélkül kínozni, és szenvedni hagyni karaktereket. Mindent okkal teszünk. ;) Ez egy talán az eddigieknél is erősebb mondanivalójú mese lesz, és ezt megemészteni sem könnyű. Azért tartsatok ki! 

Puszi&Pacsi

Mire hazaérek, Noel épp az asztalra tett pihenőszékében kapálózik és nevetgél, ahogy a felette lógó játékokat ütögeti, Harry pedig vacsorát főz nem messze tőle a konyhapult fölé görnyedve. Betegesen be vagyok indulva már annyitól is, hogy egyszerűen meglátom őt így, házimunkát végezni. Egy fehér rövidnadrág feszül a fenekére, és hozzá fekete póló alá rejtette magát. Zokni nélkül flangál, és minden alkalommal, amikor épp nem a kavargatásra, vagy arra figyel, hogy ne vágja el a kezét, lopva rám pillant. A tűzzel játszik, és szerintem még tudja is ezt.

- Sziasztok - mosolygok rájuk, ahogy leülök egy székre Noellel szembe. - Milyen volt a délután?

- Nem aludt sokat, szóval játszottunk egy kicsit, aztán olvastunk - meséli Harry, és észre sem veszi, ahogy bámulom közben. Teljes beleéléssel dolgozik az ételen, miközben nevetgélve meséli nekem a kicsi körüli vicces mozzanatokat.

- Mekkora szerencsés egy rohadék vagyok…

- Tessék? - fordul végre felém, és az előbbi mosolyok foszlánya még ott van az arcán, de a pillantásai inkább értetlenséget tükröznek.

- Hogy ilyen istenverte furcsa módon, de hozzám kerültél - folytatom a magyarázatot, ettől viszont teljesen elvörösödik. Felkelek, hogy mellé sétálva átölelhessem a derekát, és adjak neki egy csókot. - Mi készül?

- Taco lesz, borsóval - feleli halkan, mert egyértelműen még mindig zavarba jön a közelségemtől, azok után is, amiket csináltunk. Helyes. - Szereted… remélem…

Hátradönti a fejét, ahogy a nyakára simítom a kezem, és lassú csókokkal halmozom el a nyakhajlatát. Teljesen mögé helyezkedem, és a konyhapultnak nyomom, ahogy hozzá feszülök. Nagyon halkan és szaporán sóhajtozik. Érzem mennyire próbálja a kicsi miatt visszafogni a hangját, és bár én rajongok érte, amikor gátlástalanul kiengedi, most még ez is izgalmas. Tudom, hogy nem dobhatom az asztalra Noel mellé, ezért muszáj lesz türtőztetni magam, de egy kis izgalom még megengedett. Egyre nagyobbakat sóhajtozik, és akkor tetőzik az egész egy feltörő nyögéssel, amikor a kezem a rövidnadrágja alá csusszan. Adok még egy utolsó csókot a forró bőrére, majd néhány simítás után elhúzom a kezem a farkától, és visszamegyek a kicsi mellé. Ő nem fordul meg. Nem is néz ránk, csak a hátán és a lehajtott fején látom, hogy nagy levegőket vesz, és próbál lenyugodni.

- Noel vacsorázott már? - kérdem tőle, mire beszív még egy nagyon nagy levegőt, aztán folytatja a tacoba való hús és zöldségek szeletelését. A karján vibrálnak az izmok, ahogy a kést ütemesen mozgatja. Csodálatos látvány. Taknyosként volt pár pasim, de soha nem választottam Harryhez hasonlót. Elkerültem azokat, akik magasabbak, vagy izmosabbak voltak, még akkor is, ha látszólag teljesen behódoltak nekem. Nem tűrhettem, hogy bármilyen szinten is felettem álljanak. Harry viszont… Túl tökéletes ahhoz, hogy a saját egóm és hiúságom az utamba állhasson. És legyünk őszinték, soha nem tudná annyira összeszedni magát a közelemben, meztelenül, hogy leigázzon. Teljes káosz uralkodik a testében, amikor hozzáérek.

- Még nem, meg akartunk várni - feleli végül a szemembe nézve. Az arca rózsás, és egy apró mosolyba húzódik a szája. Pici, de őszinte, mert a gödrök bár nem a legmélyebb fajtából, de előbukkannak. Úgy mondja ezeket a szavakat, mintha a feleségem lenne, aki rám vár a gyerekkel munka után. Számomra teljességgel ismeretlen érzések kerítenek hatalmukba, amikor ezen gondolkodom. Nem tudom, hogy pozitív, vagy negatív érzések, de idővel majd megfejtem.

- Nem kellett volna - húzom félmosolyra a szám, és biztos vagyok benne, hogy úgy nézhetek rá, mint egy ragadozó, mert ő pontosan úgy fest, mint egy űzött vad, aki valójában csak megjátssza, hogy menekül, mert az minden vágya, hogy elkapják. - Akkor már az asztalon hasalhatnál.

- Megeteted? - kérdi halkan, és egy nagyot nyel utána, a pillantását egy másodpercre sem szakítva el az enyémtől.

- Mm, valaki éhes - jegyzem meg, miközben már megyek is a hűtő felé, hogy készítsek egy üveg tápszert. Harry nemrég azt mondta, okos dolog lenne, ha teljesen átszoktatnánk. Felhasználhatnánk Linette ellen, mondván, hogy a szoptatás is csak nyűg volt neki. Még a leszívós verziót sem erőltette túl sokáig, a teste tökéletességét szem előtt tartva. A fiúban egy igazán kegyetlen ügyvéd lakik, és én rájöttem, hogy talán éppen ezért akar ügyész lenni. Túl jó ebben, és nem akarja, hogy bűnözők várják tőle a szabadulást, inkább a másik oldalon állna.

- Pokolian - morogja mély hangon, mire felhúzom az egyik szemöldököm. Elég hamar rákapott a drogra, amit nyújtani tudok neki, de ez borzasztóan imponál nekem.

- Fejezd be a vacsit - utasítom, mire elmosolyodik, de visszafordul a pult felé. - De ne teríts meg.

Harry élesen szívja be a levegőt. Tudja, hogy mi vár rá, és a kés mintha most sokkal gyorsabban hasítana a zöldségekbe. Zene füleimnek. Míg megetetem Noelt, addig visszaülök vele az asztalhoz, és akaratlanul is az elhelyezési per jár a fejemben. Fogalmam sincs, Harry milyennek számít a szakmában valójában. Bőven van elég pénzem, hogy felfogadjam a világ legjobb ügyvédjét, de én vakon bízom abban, hogy Harry meg tudja csinálni. Remélem, hogy nem kell csalódnom. Nem bírnám ki, ha Noelt elszakítanák tőlem.

- Meg tudod csinálni, ugye? - szalad ki a számon, a fiú pedig lassan megfordul, és értetlenül néz rám. Fogalma sincs, hogy miről beszélek, és hogyan is lehetne…? Hacsak nem tud gondolatot olvasni, ötlete sem lehet, hogy min agyalok egy ideje. - Meg tudod szerezni nekem Noelt, igaz?

- Időre van még szükségem - felel, miután összeállt végre neki is, hogy miről szeretnék beszélgetni. - Ki akarok kérni néhány szakmabeli véleményt. Olyan professzoroktól, akik jártasak a gyermekelhelyezésben. Holnap bemegyek a kancelláriára, és beszélek velük, hogyan lehetne kivitelezni ezt az egészet, amíg még gyakorlatilag csak diák vagyok. Az egyik professzor… Szóval családi jó barát. Csak nem szeretek beszélni róla, mert utálom a képembe kapni, hogy miatta vagyok ott. Semmi köze a tanulmányaim alakulásához, de mindig elmondja, hogy fordulhatok hozzájuk bármivel. Rendeltem egy csomó jogi könyvet, ami ezzel a témával kapcsolatos. Alaposan átrágom őket, hogy kizárhassunk minden kiskaput, amin Linette átférne.

- Köszönöm - súgom a konyha csendjébe, amikor elhallgat, és már csak a sercegő darálthús hangja hallatszik.

- Mindent meg fogok tenni, Louis - fordítja felém a fejét, míg egy nagy adag hagymát dob a hús közé. - Minden követ megmozgatok.

- Hálás vagyok ezért - bólintok egyet, és egy kicsit zavarban vagyok. Ebben nem vagyok jó. Kifejezni a hálámat és köszönetemet egy olyan ügyben, amiben én magam egy nulla vagyok. Hiába akarnám, Harry, vagy bármilyen ügyvéd nélkül esélyem sem lenne egyedül megvívni ezt a háborút. - Átutaltam a pénzt az egyetemnek.

- Igen, jelezték - sóhajt egy nagyot, aztán leteszi a kést, megtörli a kezét a sütő elején lógó konyharuhában, és most úgy fordul felém, hogy a fenekét a pultnak dönti, és összefűzi a kezeit a mellkasa előtt. Kezdődik… - Ahogy azt is, hogy nem csak ez a félév lett kifizetve.

- Tudom - értek egyet, mintha nem tudnám, hogy mire céloz, vagy miért van éppen kiakadásközelben. A programban csak annyi van megkötve, hogy ötszáz fontig nekem kell állnom a tandíját valamelyik egyetemen, vagy pedig gyorskurzuson. Ha azt meghaladja, az már Harry számlájáról menne, ráadásul ez a két évre szól, nem pedig az adott főiskola féléveire lebontva. Én viszont kifizettem mind a négy hátralévő félévet, ami még vár rá. Biztos vagyok benne, hogy azért kényszerült halasztásra, mert nem volt elég pénze kifizetni. Feljött már korábban is köztünk ez a kényes téma, én pedig nem akarom, hogy ez akadály legyen. Főleg, ha megnyeri nekem a pert. Az a minimum, hogy támogatom a diplomájában.

- Miért csinálod ezt? - ingatja szomorúan a fejét. Az előbbi szexuális rezgés teljesen megszűnt a helyiségben. - Sokkal többet fizetsz nekem, mint amennyit kellene. A következő félévet semmi perc alatt összespóroltam volna. És ugyanígy a többit is.

- Ha ettől rosszul érzed magad, akkor könyveld el úgy, hogy kifizettem a munkádat - rántok vállat. Én tényleg nem szándékozom nagy feneket keríteni ennek a dolognak. Mindenkinek joga van elvégezni egy iskolát, hogy boldoguljon az életben. Az enyém kimaradt. A gimi után már bekerültem ebbe a forgatagba, így mondhatjuk, hogy annak megspóroltam az árát.

- Rendben - adja be a derekát, és szerencsére nem erőlteti tovább a dolgot. Egy sóhajjal visszafordul a készülő vacsora irányába. - Hálás vagyok, annyira, amit szavakban nem is tudok kifejezni. De kérlek… Nekem tényleg elég annyi, amennyit muszáj kifizetned.

- Beszéltél Luke-al? - váltok témát, mert az előzőt érzéseim szerint már jócskán túl is beszéltük, és nem vagyok hajlandó tovább ülni felette. Ez viszont egy olyan ügy, ami engem is érdekel. Ami az enyém, ahhoz más egy ujjal se nyúljon, és az a szőke köcsög egy potenciális veszélyforrás. Sajnos még nem ismerem eléggé Harryt. Nem tudom, hogy tényleg csak nekem hódol be így, ahogy mondta, vagy másnak is van felette hatalma, még ha nem is ennyi.

- Hívott, és itt járt…

- Kurva életbe, Harry! - csapok az asztalra a hirtelen felcsapó dühömben, és még Noel is sírni kezd. A vállamra fektetem, és megpróbálom megnyugtatni, de felkelek a székről. - Megmondtam, hogy ne hozd ide, és azt is, hogy felejtsd el, amíg velem vagy! Ha az ő farka jobban kell, akkor…

- Louis! - szakít félbe erélyesen, ami annyira szokatlan tőle, hogy ezzel belém fojtja a szót. - Nem vettem fel a telefonom. Ezért kérdés nélkül állított be. Szakítottam vele. Kérlek, kérdezz, mielőtt fejbe lősz.

- Lefektetem Noelt - indulok el minden további szó nélkül az emeletre. Nem tudom, hogyan kezeljem az előbb kialakult helyzetet, ezért inkább elmenekülök. Ezt akartam. Hogy hagyja ott Luke-ot. Valamiért most mégis furcsán érzem magam miatta. Mintha ezzel elköteleződtünk volna egymás mellett, és neki így már több joga lenne. Amit nem tudom, hogy akarok-e. Azt sem tudom, ő mit gondol most rólunk. Hogy egy pár vagyunk? Nem lehet annyira naiv. Annál már jobban kell ismernie. Előre tudom, hogy ha majd ezt szóba hozza, arról a beszélgetésről is le fogok lépni.

Noel néhány perc alatt elszenderedik a karomban, és miután óvatosan a kiságyba tettem, a szobámba megyek. Kiveszek a szekrényből néhány dolgot, hogy aztán visszaindulhassak a konyhába. Harry műanyag tárolókba lapátolta a vacsorát, amiket egymásra halmozott a konyhapulton. Most az edényeket pakolja a mosogatógépbe. Miután becsukja azt, leülök az asztalfőhöz, és a székem mellé teszem a dobozaim.

- Vetkőzz le! - utasítom, mire úgy kapja felém a fejét, máris homlokig pirulva, mintha nem számított volna rá, hogy ma már közeledni fogok hozzá. Nagyot tévedett, az előbbi kis félbeszakítós, rámförmedős akcióval kiváltotta a vágyamat, hogy egy kicsit durvább legyek, mint korábban voltam. Tudom, hogy igaza volt, mert szó nélkül estem neki, meg sem várva a magyarázatát, ettől még dühít, hogy nem volt igazam. Az is dühít, hogy talán ezt használni tervezi a jövőben ellenem, és nem tudom, hogy kezeljem ezt. Miután realizálta, hogy komolyan beszélek, és a szemei is a lábam melletti rejtélyes dobozokra tévedtek egy pillanatra, a pólója szegélye alá nyúl, és szépen lassan áthúzza a fején. Ugyanilyen sebességgel letolja a nadrágját, és rögtön utána az alsóját is. Még csak egy félkemény pénisz néz velem farkasszemet, de ahogy körbenyalom a számat, aztán a nadrágomba csúsztatom az egyik kezem, már látom megrándulni, és pillanatok alatt sziklakeménnyé válni. Megrezzen a keze, és majdnem maga elé húzza, hogy szégyenlősen eltakarja magát, de végül nagy szerencséjére nem teszi meg. Az asztal nem egy hatalmas darab, és ez egyáltalán nem véletlen. Egyfelől nem vagyok az a vendégfogadós fajta, másfelől azért, amire készülök. Harry jóval magasabb, mint a lányok, akiket valaha hozzákötöztem, így biztosan tökéletes lesz a végeredmény. - Mássz fel!

Látom, hogy már mozdul, amikor szóra nyitná a száját, de aztán megáll, és felhúzott szemöldökkel, kérdőn néz rám. Ez egy kis Harry féle kíváncsiskodás, de ma úgy tűnik, jó fiú szeretne lenni. Szavak nélkül kérdezi, hogy beszélhet-e, vagy megint csendben kell lennie.

- Csak ha kérdezlek - ingatom meg a fejem, ő pedig egy nagy levegőt véve bólint, és egy fél másodpercig csak felméri a felületet, hogy mi lenne a legpraktikusabb pozíció, mielőtt emeli a térdét, és felmászik rá. - Mennyire vagy hajlékony, bébi?

Négykézláb támaszkodik az asztalon, és csak nézi, ahogy felkelek és mögé sétálok. Egy kicsit széttolom a térdeit, majd úgy nyomom le az asztal lapjára, hogy szinte a két térde közé kelljen hasalnia. Egy aprót nyög, de nem ütközöm túl erős ellenállásba. Muszáj beharapnom az alsó ajkam ettől. Még ki fogom ezt használni. A dobozhoz sétálok, és kiveszek két vastag bőrszíjat.

- Tedd le a mellkasod, és lógasd a kezeid az asztal lábához - nézek a szemébe, amiben csak úgy lángol a vágy, és ettől muszáj elmosolyodnom. Hamar beleszeretett a játékainkba, pedig még csak most kezdte el megismerni őket. Ahogy teszi, amit mondok, szorosan a masszív falábakhoz rögzítem a csuklóit. Miután végeztem, a következő kis segédeszközömmel a másik oldalra sétálok, és nem túl szorosan, de azért alaposan összekötöm a combjait, amit a parancsomra maga alá húz, így a derekát is át tudom kötni, összehúzva a lábaival. Így képtelen lesz kinyújtani őket, vagy akár csak megmozdulni is. Miután erre ő is rájön, hevesen zihálni kezd. A béklyóim pedig erősen tartják. Az arca elé sétálok, és az állát a falapra támasztva néz fel rám. Zöld szemei kíváncsian csillognak, hogy mit rejthetnek még a kis dobozaim. A nyakörvét az ezüst lánccal újra rácsatolom, amitől elnyílnak az ajkai, mire lehajolok és közéjük nyalok egy kicsit. - Szereted ezt, ugye?

Bólogat, és a láncot megrántva feljebb emelem a fejét, amitől megfeszülnek a vállai.

- Nekem ez a kedvencem rajtad - húzom félmosolyra a szám, aztán leengedem a pórázt. Előre lépek, így az egyelőre még melegítőbe bújtatott farkam az arcába nyomódik, aminek úgy dörgölőzik neki, mint egy kiscica, amikor dorombolva könyörög a figyelmedért. - Mindjárt megkapod.

Hátra lépek, és én is levetkőzök, mielőtt egy újabb aprósággal a háta mögé sétálok. Nyöszörögve, és mintha néhány apró remegéssel várná, hogy mi következik. A hosszú, piciben kezdődő, de egyre nagyobb golyókból felépülő láncot alaposan bekenem síkosítóval, és a póznak hála, nem kell szabaddá tennem az útját. Harry teljesen kitárulkozva pucsít az arcom előtt. Amikor várakozás nélkül eltüntetem benne az első kis gyöngyöt, a heréjére is rámarkolok. Egy hirtelen nyögést enged szabadjára, de rögtön utána folyamatos nyöszörgésre vált. Az izmok vibrálnak a farpofáiban, míg egyre több kis golyó tűnik el a nedvesen csillogó, rózsaszín izomgyűrűk közt. Amikor azt az egyet már mélyen előretoltam, ami igazán számít, akkor visszalépek az arca elé. Eddig a hűvös asztallapra fektette a fejét, de egyből felkapja, amikor érzékeli a közelségem. Az egyik kezemben a kis kapcsoló van, a másikkal pedig a farkam tövére markolok, és Harry arcához simítom néhányszor a hosszom, mielőtt a szájába nyomulok. Amikor már mélyen a torkában érzem a makkom, akkor kapcsolom be a hátsojába rejtett, rezgő golyót. Azonnal kipattannak a szemei, és gyakorlottan csak oldalra rántja a fejét, hogy kicsusszanjak a szájából, és fel tudjon kiáltani. Egy elégedett vigyor terül el az arcomon, és míg hangosan nyög az ingertől, az állát fogva újra magam felé fordítom, és a szájába merülök. A torkából érkező rezgések nekem sem kevésbé kellemesen ingerlőek, mint amit ő érezhet. Viszont én tudom enyhíteni azzal, hogy a fejét tartva mozgok a szájában, és a hajamba tépve nyögök a plafon felé, ő viszont képtelen mozdulni. Kibaszottul izgató! Amikor a nyála már a combomon csurog lefelé, elhúzódom tőle, és mögé sétálva, az öklöm köré csavarva a póráz végét, felrántom a fejét, miközben a nyelvemmel körberajzolom a még mindig görcsösen összeszoruló izmokat a játékszerem körül. Zihálva nyöszörög, és reszket, mintha a hóesésben szíjaztam volna ki az udvarban. A vágy már elemészti, mert a kötelek által hasához szoruló, merev farka már itt-ott összekente a bőrét. Érzem, ahogy lenyúlok, hogy végighúzzam rajta a kezem. Imádom, ahogy végigszalad a testén a borzongás, és egy hörgés formájában távozik.

- Meglepően jó fiú vagy, amikor ki vagy szolgáltatva nekem - morgom a fenekét harapdálva, és a golyóit masszírozva. A hangoktól, amik a számtalan inger hatására elszabadulnak a torkából, egyszerűen muszáj a farkamra markolnom, hogy késleltessem, ami úton van. - Már csak azt kellene megtanulnod, hogyan legyél jó fiú akkor is, amikor ruha van rajtunk. Mit mondott Luke?

- Tessék? - zihálja értetlenül, és a hangja elfúl attól, hogy a nyaka hátra van feszítve. Engedek a láncon, és hagyom, hogy az arcát egy hálás sóhajjal az asztalra fektesse.

- Meséld el, mit mondtál neki, és azt is, hogy ő mit felelt - tisztázom, hogy mit várok, és újra a nyelvemet vetem be, hogy kikészítsem. A heréitől a derekáig végignyalok rajta, mire nyöszörögve és reszkető hangon megszólal végre.

- Megkérdezte, hogy… Hová tűntem… - remeg meg a hangja, de le a kalappal, mert én nem biztos, hogy képes lennék egy akár csak közepesen is összeszedett sztorira a helyében. - Válaszoltam… Hogy bocsásson meg érte…

Ettől a mondattól felkapom a fejem, és szinte azonnal egy hatalmasat csapok a fenekére. Még a napbarnított bőrén is pillanatok alatt felsejlik a tenyerem piros lenyomata már azelőtt, hogy a fájdalmas kiáltása elhalna.

- Mit csináltál?! - dörrenek fel mögötte, és egy második piros foltot is kap az előző mellé. Sikoltás és zihálás. Ennyire képes, és látom, ahogy remegnek az izmok a derekától lefelé. Ha tehetné menekítené a fájdalmasan sajgó felületet, de képtelen megmozdulni, ezért rettegve várja az újabb csapást. - Hogy jutott eszedbe bocsánatot kérni tőle bármiért is?! Egy büdös, narkós bűnöző, aki csak kihasznált! Az agyadat és a testedet is! Gyerekkorodban gusztustalanul elbánt veled, és mindezek után még…

- Louis! - kiált fel fájdalmasan, és elcsuklik a hangja, mielőtt folytatná. Már négy hatalmas vörös folt is éktelenkedik a hátsója jobb felén, mindet visszakézből, dühből kapta, és már tudom, érzem, hogy le kell nyugodnom. - Megcsaltam… Muszáj volt…

- Ne beszélj tovább! - szólok rá a fogaim közt szűrve a szavakat, és egy ötödik csapásra lendülne a kezem, de visszatartom. Helyette feltérdelek mögé az asztalra, és kirántom a golyókat. Ettől felnyikkan, és az egész teste remeg, a mellkasa hullámzik, a válla pedig rázkódik. Ahogy egy kicsit oldalra dőlök, hogy lássam az asztalon fekvő arcát, már biztos vagyok benne, hogy sír. Felveszem az óvszert, amit gondosan a combja mellé készítettem még az elején, és bekenem magam nagyjából tripla adag síkosítóval. Remegek az idegtől, ezért szükségem lesz rá. Neki lesz rá szüksége…

Egyszerre nyögünk fel hangosan, amikor egy kontrollált mozdulattal tövig merülök benne, de nem várok egy percet sem. Kegyetlenül csapódok előre, az asztal is berezonál, de a hangja már nem remeg. Minden behatolásnál hangosan nyög fel, és az összes kihúzódásnál nyöszörög, hogy újra kitöltsem. Néhány perc is elegendő, hogy érezzem felépülni az élvezetemet, és már nyúlnék előre, hogy ingereljem őt is egy kicsit, amikor egy óvatos kiáltással a farkamra feszül, és úgy pulzál körülöttem, hogy le kell hunynom a szemeimet, mielőtt folytatom a mozgást. Nem számítottam rá, hogy ennyitől el fog élvezni, de örülök neki, és így már tökéletesen csak magamra koncentrálva hajszolhatom tovább az orgazmusom, aminek már érzem, hogy a közvetlen közelében vagyok. A pulzálás alábbhagy, én viszont a csípőjébe marok mindkét kezemmel, mert muszáj minél erősebben mozognom. Szándékosan rám feszíti magát, és ezzel véget vet mindennek. Lelök a mélységbe, de szárnyaim nőnek, hogy a napot még láthassam utoljára, mielőtt mégis a sötétségbe zuhanok.

Hosszas, nagyon mély levegővételek után végül elhúzódom, és lemászok az asztalról. Az elhasznált kotont a kukába gyűröm, a gyöngyös játékszerem pedig az üres mosogatóba hajítom, mert tisztán kell majd elpakolnom mindent. Először a lábait oldozom el, így azokat szinte azonnal kinyújtja, hogy elfeküdhessen az asztal tetején. Látom a lelki szemeim előtt, ahogy az ondója szétkenődik a hasfalán, és máris újabb körért kezd ébredezni a farkam. Miután a kezeit is kioldom, aztán a nyakörvét is lecsatolom, minden kötelet és szíjat a dobozába pakolok. Harry viszont nem mozdul. Ugyanabban a pózban fekszik, a kezei lelógnak és csak mélyeket lélegzik. Remélem nem mentem túl messzire, mert ahogy ránézek, már most tudom, hogy ma még kell belőle. Soha nem elég.

- Jól vagy? - kérdem óvatos hangon, és a mosogatóhoz lépek, hogy lemossam az análgolyókat. Nem felel azonnal, vagy csak nem hallom a víz csobogásától, nem tudom. De már mindennel elkészülök, amikor végül megmozdul.

- Jól - sóhajt fel, és ahogy a szemembe néz, már biztos vagyok benne, hogy igazat mond. Nyel egy nagyot, ahogy csillogó szemekkel merül el a tekintetemben, és egy őszinte mosolyra húzza az ajkait. - Le kell takarítani az asztalt is.

- Valószínűleg - nevetek fel, de a torkomon akad a kacagásom, ahogy meglátom a farkán vöröslő horzsolásokat. Látszólag észre sem veszi, hogy ledermedtem, csak elindul, és letép egy darab papírtörlőt, aztán kiveszi a mosogató alól a konyhai fertőtlenítőt. Mozdulatlanul nézem végig, amíg teljes rendet csinál az asztalon, és az egész felületét megtisztítja, aztán el is pakol, mire képes vagyok megszólalni. Vagy inkább ráijeszteni, olyan elánnal kapok utána. - Harry! Ülj le a székre!

- Mi a baj? - néz rám kétségbeesve, de összezavarodik, ahogy letérdelek elé, és széthúzom a térdeit.

- Baszki… - nyögök fel, miután a kezembe veszem, hogy jobban megvizsgáljam a sérüléseit, ő pedig felszisszen. - A kötelek voltak. Miért dörgölőztél hozzájuk ilyen durván? Nem hiszem el, hogy nem fájt…

- Pedig nem - pirul el az arca, és a hangja csak cincogás. - A mardosó vágyam fájdalmasabb volt. Szükségem volt valamire, hogy elélvezhessek.

- Ne csinálj ilyet többet - ingatom a fejem, mire aprókat bólogat. - Soha nem foglak kielégületlenül hagyni.

- Tudom - feleli lágyan, és a gödrei köszönnek nekem, ahogy rám mosolyog. Átkarolja a nyakam, és az ajkai már rám is simulnak, mielőtt kettőig számolhatnék. - Egyébként nem vészes. A fenekem jobban fáj. Erősen ütöttél…

- Azt viszont megérdemelted! - jelentem ki felhúzott szemöldökkel, és kibontakozok az öleléséből. A kezébe adom az alsóját, meg a rövidnadrágját, és vele együtt én is felveszem a sajátjaim. A dobozokat csak a nappaliig viszem át, és mire visszaérek, már pakolja a tányérokat az asztalra. - Nagyon feldühítettél.

- Éreztem - vigyorodik el, de én összeszűkítem a szemeimet rá. A végén már aggódtam érte, most meg kiderül, hogy élvezte? Érzem, hogy még nem ismertem ki őt magam alatt sem, nem csak a hétköznapokban.

- Elmondtad neki? - nézek rá, ahogy leülök a helyemre, és várom, hogy jó feleség módjára elém pakolja a vacsorám. - Hogy megcsaltad.

- Igen - bólint, de rögtön utána felsóhajt, és leül mellém, hogy elkezdhessünk enni. - De azt nem, hogy veled.

- Akkor jó - felelem, ahogy megragadok egy összekészített tacot. Ahogy ránézek, látok egy fájdalmas pillantást, és valamiért kényszert érzek, hogy megmagyarázzam neki, miről beszélek. - Nem ez a megfelelő idő, hogy valaki telebeszélje a sajtót a magánéletemmel, Simon meg nekem essen, és egy újabb hazugság-körút várjon rám, hogy dehogy, fogalmam sincs miről beszélnek.

- Értem - hajtja le a fejét keserűen, és nyammogni kezd az ételen.

- Nem azt mondtam, hogy szégyellnélek, vagy valami ilyen szarság - próbálom valami normálisabb keretbe foglalni a mondanivalóm lényegét, de érzem, hogy ez veszett fejsze nyele… - Csak nem ez a tökéletes alkalom egy coming outhoz.

- Megértem, Louis - bólint, és egy mosolyt erőltet magára. Nem őszinte, de már kevésbé tűnik szomorúnak, és nekem ennyi elég.

Vacsora után lezuhanyoztunk, Noel nem sokkal később felébredt, ezért várt rám egy éneklős altaló szeánsz, és lefekvés előtt még megnéztünk valami elcseszettül idióta thrillert a tv-ben. Én a kanapén ülök, a lábaim előre nyújtva, és elnyomom a cigim, amikor elkezdődik a stáblista. Harry mellettem fekszik, a fejét a combomra hajtotta, a másik kezemmel pedig a haját birizgálom. Idilli képet alkothatunk. Ha ezt valaki látná a koordinátori irodából, valószínűleg elhurcolnák a fiút, minket Linette-el meg páros lábbal rúgnának ki az au pair programból. Elvigyorodom azon, ahogy eszembe jut a mai nap, és végigpörgetem a fejemben, hogy mik történtek. Kikapcsolom a tévét, és csak akkor veszem észre, hogy a göndör elaludt a lábaimon.

Félálomban motyog csak az orra alatt valamit, amikor nagy nehezen felkaparom a kanapéról, mindezt anyaszült meztelenül, amitől a fantáziám is szárnyra kap, és betámogatom a szobájába. A szemei is félig csukva. Teljesen elhasználtam őt ma. A zuhanyzóban is a csempének nyomtam vacsora után, aztán a filmnézést megelőzendő a nappaliban kaptam őt el, amikor néhány babakelléket pakolászott, míg én elaltattam Noelt, így kapott belőlem egy nagy adaggal a kanapéra dobva is, bár akkor nem dugtam meg. Éppen készülök a szobájában hagyni, miután az ágyra fektettem, amikor résnyire nyitja a szemeit, és elkapja a csuklóm.

- Itt maradsz? - kérdi rekedt hangon, nekem meg elszorul a torkom. Nem, bébi… Nem alszunk együtt. Épp csak azt nem tudom, hogy ezt hogyan hozzam a tudtára anélkül, hogy halálosan megbántanám. Mert azt tényleg nem akarom. De azt is tudom, hogy egy olyan ragaszkodó fiúnak, mint ő, mit jelent az együtt alvás. Összegabalyodott lábakat, és egymáson szuszogást. Azt nem fogom csinálni.

- Dolgoznom kell még - hazudom szemrebbenés nélkül, mert Netty mellett ezt a szöveget már nagyon alaposan begyakoroltam. Neki valahogy mégis sokkal rosszabb érzés ezt mondanom. Ő sóhajt egy nagyot, ad egy puszit a kézfejemre, és szerintem három másodperc múlva már alszik is. Lehet, hogy tényleg nem ártana egy kicsit lemennem a stúdióba, de teljesen kimerített a… úristen, négy orgazmus, a négy kibaszott intenzív orgazmus, amit reggel óta éltem át, ezért csak bemászom a saját ágyamba, és még a villanykapcsolóig sem tudok elnyújtózkodni, mire utolér az álom, Harry illatát szivárogtatva az elmémbe, ami az ágyneműn maradt utána még délelőttről.