Sziasztok!
Ezt még gyorsan itt hagyom, és én már megyek is aludni! A kommentekre igyekszem a napokban mind válaszolni! Nem csak az két új rész alá, hanem a gyilkos alá kapott rengeteg csodás sorért is DreamyGirlnek! Mindet olvastam, és nagyon jól estek! Remélem mind jól vagytok! Vigyázzatok magatokra!
Puszi&Pacsi
hetedik
Miután beléptünk a kicsivel szűkösebb, de ettől még luxus körülményeket nyújtó szobába, egyből láttam, hogy az ágy uralja a teret. Mintha arra hívogatna minket, hogy minden mást mellőzve, csakis azt használjuk. Harry félénken csukja be az ajtót mögöttünk. Úgy tűnik, elmúlt a varázslat, amiből az eddigi bátorságát merítette. A magas ágy oldalának dőlök, mire ő mégis összeszedi magát, és egy kicsit közelebb jön.
- Megcsókolhatlak? - suttogja a szoba csendjébe, bár itt már nem kellene. Hova lett az iménti vakmerősége, amivel letámadott?
- Istenem, Harry, ezt ne kérdezd meg tőlem! - hordom le, amivel újra zavarba hozom, de közben mosolygok. Nem vehet túl komolyan. - Csináld, vagy ne csináld.
Közelebb lépked hozzám, és a combom két oldalán az ágyra térdel felettem. Azzal egyidőben simítom végig a hátát, ahogy hozzám érnek a duzzadttá rágcsált ajkai. Nem várok sokat, szinte azonnal az ágyra fordítom, és szorosan az oldala mellett fekszem, félig fölé hajolva, még mindig a száját kóstolva. Érzem a csókján, hogy minden pillanattal többet akar.
- Tudom, mit szeretnél, de ez nem a megfelelő hely - motyogom a szájába, aztán áttérek a nyakára, amikor olyan erotikusan ajánlja fel nekem. Ahogy felemelem a fejem, kinyitja a szemeit, és nem mond semmit, de a tekintete könyörög. - Nem fejeztem be a vallomásokat odaát…
- Akkor folytasd - motyogja, és olyan erősen szorítja össze a lábait, hogy már csak amiatt is a kényelmes és laza melegítőjébe csúsztatom a kezem. Utánam kap, és körém zárva a karjait, lehúz magához, hogy a nyakamba nyöszöröghessen attól, amit a farkával csinálok.
- Nem szeretsz otthon alsót hordani… - Nem kérdezem, igazaból csak mint egy mostanra kitapasztalt tényt, közlöm. Megrázza a fejét, ezzel igazat adva nekem, de az ajkai megállás nélkül támadják a nyakam. - Le kell csillapodnunk egy kicsit. Ez tényleg nem az a hely, ahol meg foglak dugni.
- Akkor hol van az? - zihálja a nyakamba, mert bár a szavaim nemet mondanak, a kezem ütemesen mozog a merevedésen.
- Tessék?
- Oda akarok menni - lihegi, és a pólóm alá nyúl, hogy lehúzza rólam. Nem tagadom, mennyire feltüzel a hevessége, a szavaival kombinálva. - Most akarok odamenni.
- Baszki, göndör… - nyögök fel az utolsó mondatára, és ezzel azt is eléri, hogy keményebb legyek, mint abban a csajban voltam akár csak egy pillanatig is, akinek a neve már nem rémlik. Megfogom a görcsösen összeszorított ujjait mellettem, és a nadrágomon át is látványosan meredező farkamra teszem. Olyan sebesen kapkodja a levegőt. Imádom hallani. Egy kicsit csak a nadrágon át simogat, aztán a korc alá csúsztatja az ujjait. Őrjítő lassan csinálja, de nem avatkozok közbe. Rövid időn belül, valószínűleg akaratán kívül, puszta ösztönből átveszi az én ritmusom. Végül egymás farkát verve fekszünk a másik mellett. Nem tudom, hogy ez a mennyország vagy a pokol felé megtett lépcsőfok, de egy lépéssel biztosan közelebb vagyunk, ahogy végül összekenünk mindent. Úgy tűnik, Harry beletörődött időközben, hogy többre nem számíthat, nekem meg abba kellene beletörődnöm, hogy nem menekülhetek a végzetem elől. Kell nekem ez a fiú. Minden létező módon vágyom az érintésére.
- Szép vagy - hagyják el a szavak kontrollálatlanul a számat. Vissza akarom vonni. Megmondani, hogy felejtse el, és itt hagyni őt, de annyit bántottam idáig, hogy nem érzem jól magam attól, hogy ezt akarom tenni. Az eddig lehunyt szemei most rám néznek, és látom fokozatosan felkúszni a pírt az arcára.
- Én azóta szépnek látlak, hogy először láttalak a tévében - motyogja, és felemeli a kezét, amivel nemrég még a szerszámom szorította, hogy a fejem alá nyúlva átkaroljon, és közelebb húzzon magához. Érdekes, ahogy a készséges alárendeltet látom minden mozdulatában, amikor elveszítjük a kontrollt, de mégis védelmezőn magasodik fölém, miután visszaszerezzük azt. Nagyon szokatlan ez nekem, de nem mondom, hogy nem esik jól a vállának dönteni a fejem.
- Szóval bármennyire is nem akartam, sikerült egy rajongót kiválasztani - nevetek fel, és színlelt csalódottságot vegyítek a hangomba. - Nagyszerű…
- Nem, ne aggódj! Vagyis… Én… Én igazából azt sem tudtam, hogy te…
- Lazulj el - lököm meg egy kicsit a könyökömmel, mire egy frusztrált nyögést hallat, ahogy tudomásul veszi, hogy csak vicceltem. - Minden alkalommal pengeélen táncolok, amikor hozzád érek. Ezért kellett Simon mellé ülnöm a gépen. Felszólított, hogy tartsam a farkam a gatyámban. És Zack szerint is az lenne a helyes döntés.
- Arról még semmit sem mondtál, hogy szerinted mi lenne az - mutat rá halkan a lényegre. Mintha ez ilyen egyszerű lenne. Az én világomban sajnos nem úgy működnek a dolgok, mint másokéban. Nekem hallgatnom kell a felettem állókra, különben rábaszhatok. Csúnyán. És nem csak én, hanem minden családtagom, és barátom is könnyedén. Ez egy ilyen világ.
- Én legszívesebben összemocskolnám azt a szép és okos szádat - mosolyodom el, és egy kicsit elhúzódok tőle, hogy egy sóhajjal felüljek, szemben vele. Ő is mozdulni akar, de a mellkasára tenyerelek, hogy ott tartsam. - De ez nem az az ipar, ahol kedvemre cselekszem. Meg van kötve a kezem.
- Bárcsak…
- Igen, bárcsak… - teszem az ujjam a szájára, éppen úgy, ahogy korábban, csak hogy elhallgattassam. - De nem.
Kedvtelenül húzza el a száját, és lemondóan felsóhajt. Ahogy itt fekszik, olyan szép. Egy lenyűgöző fiú, de ahogy itt vagyunk egymással szemben, és csak nézem őt, rá kell döbbennem, hogy semmit sem tudok róla.
- Mondd el végre, hogy benned mi van - terelem felé a témát. A plafonra szegezi a tekintetét, és egy kicsit gondolkodik, mielőtt megszólalna, de továbbra sem találkozik a tekintetünk.
- Azt hittem, szeretem Lucast - vallja be végül. Ne, kérlek, te jóságos, ha tényleg létezel, ne hagyd, hogy most szerelmet valljon, mert felkötöm magam! - De aztán rájöttem, hogy ő valószínűleg csak egy biztos pont nekem. Valaki, akinek tudom, hogy kellek. Akkor, amikor el akartam költözni… Gondolkodás nélkül csak… Akartalak. Lucas még csak eszembe sem jutott, miközben a falnak nyomtál. Szánalmas vagyok.
- Nem vagy - csóválom meg a fejem. Csak egy tökéletes szub a számomra. Ennyi az egész. - Én együtt élek egy nővel, akivel még egy ágyban sem akarok aludni. Az idejét sem tudom, mikor értem hozzá utoljára. De kitartok. Mindezt azért, mert rettegek attól, hogy elveszi tőlem a fiam. Ha már példákat keresünk a szánalmasra…
A szemeiben ott a fájdalom és együttérzés, ahogy fogva tartja a tekintetem. Az ajkait kezdi rágcsálni, és összeráncolja a homlokát. Mintha gondolkodna valamit.
- Talán én segíthetnék neked - mondja ki végül, és elmosolyodom rajta.
- Tudom - felelem egyértelműen, és előre nyúlva az egyik hullámos hajtincset kezdem birizgálni az ágytakarón. - Volt egy olyan tervem, hogy elcsábítalak, csak azért, hogy segíts nekem.
- Ó… - kerekednek el a szemei egy kicsit, és tisztán látom, ahogy most azon gondolkodik, vajon megnyugodhat, vagy sem. Még mindig azt akarom, vagy már változtak a tervek… Változtak. Már akkor is akarnám őt, ha semmi köze sem lenne a joghoz. - Szerinted Linette hogyan állna ehhez?
- Nem mondana le önszántából a gyerekről - ingatom a fejem magabiztosan.
- Mi történne, ha elhagynád? - halkítja le a hangját, mintha bárki meghallhatná, hogy mire készülök.
- Visszaköltözne ide. Hozná Noelt is, én meg akkor láthatnám, ha iderepülnék - felelem lemondóan, mert pontosan tudom, hogy az hová vezetne. - A kötelességeim főként Londonhoz kötnek. Ide költözhetnék én is, de ugyanannyit kellene távol lennem. Nincs megfelelő út a számomra. Csak ha megszerezhetem őt valahogy.
- Van rá esélyed - bólint magabiztosan, és szinte én is elhiszem neki, hogy ez így van. - Én… Meg tudom csinálni.
- Ebben egészen biztos vagy? - húzom össze a szemöldököm, ahogy lenézek rá. Nincs szükségem egy csomó címlapra, ami arról ír, hogy elbuktam az elhelyezési pert.
- Nos, ha átváltok a kegyetlen, és minden gátlást mellőző ügyvéddé, akkor meglehetősen - vigyorodik el olyan csibészesen, amilyet most látok tőle először. Fogalmam sincs, hol rejtegette ezt az énjét eddig, de határozottan meglep, hogy van neki egyáltalán ilyenje.
- Képes vagy a gátlástalanságra? - húzom fel az egyik szemöldököm, a folytonos pirulásaira utalva.
- Ha a helyzet éppen azt kívánja - ránt a vállán szégyenlősen, pontosan az ellenkezőjét mutatva a mozdulataival annak, amit mondott. De akármennyire is próbáljuk most egy kicsit lazábban venni, és elütni a dolog élét, ez nagyon is fontos ügy a számomra. A legfontosabb.
- Megfizetném, Harry - váltok komoly hangnemre, mire összehúzza a szemöldökét. - Nem szívességről van szó.
- Tudom, de még nem tartunk ott - ingatja a fejét. Vérbeli ügyvéd. Gondolom most jön a szöveg, hogy legyek türelmes, mert ez egy rögös út lesz. - Kelleni fog egy csomó bizonyíték. Előnyben vagyunk, mert mi már most dolgozhatunk ezen, míg Linette nem is sejti, hogy mire készülünk.
- Ördögi vagy - nevetek fel, mire csak egy rosszalló pillantást vet rám. Oké, szóval az ügyvéd Harry egy egészen másik Harry. Komoly és megfontolt, aki nem ismer tréfát. Nem mondom, hogy nem tetszik ez a Harry is. - Milyen bizonyítékokról beszélsz?
- Fotók - feleli komolyan. - Minden esetben a fotók és a szemtanúk a legerősebb bizonyítékok. Rengeteg olyan fényképet kellene készítenünk, ahol Noellel vagy. Jól jönne sok olyan, ahol hárman vagyunk. Biztosan látszódjon, hogy Linette a közelben sem volt. Neki ugyanakkor nem lesz ugyanannyi, hogy megcáfolja az állításunk arról, mennyit van távol a kicsitől. Persze ennyivel még nem nyerhetünk. A bírók és az ügyészek is valamiért mindig az anya mellé állnak. Szóval itt vagyok én. Egyszerre lehetek tanú és ügyvéd is, de kelleni fog más is. Úgyhogy kezdj el tanúkat gyűjteni a barátaid közül.
- Azzal nem lehet baj - bólintok, és ebben tényleg biztos vagyok. - Bárkit be tudok szervezni.
- És persze azt is bizonyítanunk kell, hogy Linette hol volt olyankor, amikor nem veletek - zárja le egy sóhajjal. Ha csak ennyiről van szó, ez eléggé egyszerűen hangzik.
- Fotózásokon és divatbemutatókon - mosolygok rá, mire ő is felvidul, amikor megérti, hogy ezek szerint nincs előttünk akadály.
- Tökéletes - vigyorog rám, aztán látom, hogy mondani szeretne még valamit, de megállítja magát. Helyette értem nyúl, hogy lehúzzon magához. Engedélyt akart kérni, hogy megint megcsókolhasson, de miután korábban rászóltam, inkább magában tartotta. Szeretem, hogy ennyire szófogadó mellettem. Ezért egyből belenyalok a szájába, és megint mellé fekszem.
- Miért döntöttél a jogi pálya mellett? - kíváncsiskodom, hogy egy kicsit többet tudjak meg róla. Hálásnak kell lennem neki, amiért hajlandó segíteni nekem, és egy nagy lépéssel közelebb érzem magam hozzá. Már nem akarom mindenáron látni, ahogy felbosszantom, és nem is idegesít úgy a jelenléte, vagy az apró dolgai, mint a legelső alkalmakkor. Ez nem azért van, mert hajlandó mellém állni ebben az ügyben. Valahogy fokozatosan alakult így.
- Nem igazán volt különösebb oka - feleli, és kicsit felhúzza az egyik vállát. - Nem szeretem az igazságtalanságot. Talán ez volt a döntésem mozgatórugója.
- Mindig is utáltam tanulni - húzom el a szám még az egyetem gondolatára is. - Te meg önszántadból választottad azt a szakmát, ahol egész lexikonokat kell majd bemagolnod, és ami rosszabb, észben is tartanod.
- Igaz - nevet fel, aztán miután csillapodik a kacagása, folytatja. - De te művész vagy. Azok a tehetségükből élnek. Nem kell tanulniuk. Mármint az igazi művészekre gondolok, persze…
- Szóval engem egy igazi művésznek gondolsz? - húzom ki magam büszkén, mire egy pillanatig felém dönti a fejét, aztán hangosan felnevet.
- Ilyet igazán nem mondtam, Louis - feleli felhúzott szemöldökkel. Az oldalába könyökölök, és az előbbinél is hangosabban kezd nevetni.
- Ezért még megfizetsz - bólogatok, és azt is pontosan tudom hogyan, de ő még csak nem is sejti. Ettől gyönyörű ez az egész. Feltéve, ha egyáltalán élvezi az ilyesmit. De nem fogom megkérdezni tőle. Annyiszor tanúsított már olyan viselkedést, amivel utalt rá. Majd ha nem tetszik neki, többet nem foglal be éjszakára. - Olyankor, amikor nem számítasz rá.
Tovább kuncog, de megint elpirul. Felém fordul teljes testével, így már az oldalán fekszik, és a hasam kezdi cirógatni az ujjaival. Nem mondom, hogy nem egy furcsán kellemes érzés, de ez nem én vagyok. Ma már túl messzire is mentem az érzelgős stílussal, és kezd túlcsordulni a folyékony cukorka az ereimben. Elkapom a csuklóját, és szelíd erőszakkal a saját lábai közé teszem. Az ő kezén át is érzem, hogy már minimum félig újra merev. Vagy még mindig… Nem tudom. És kissé megremeg az érintésemtől. Lehelek egy csókot a füle alá, és ezt kihasználva, inkább el is búcsúzom tőle mára.
- Verd ki magadnak úgy, hogy elképzeled, amint mindenedet béklyók tartják fogva, és az élvezetért csakis rám számíthatsz - susogom a fülébe, és érzem ahogy reszketni kezd, amit egy nagy sóhajjal próbál megszüntetni. - Aludj jól, göndör.
Meg akar szólalni, de a szájára szorítom a tenyerem, és a nyakába csókolok, mielőtt felkelek, és magára hagyom, hogy egy újabb merevedéssel aludjak el.
A szombat nagyszerűen telt, bár kora reggeltől egészen estig forgattunk, mostanra megvannak a srácaim az élő show-kra, és tudom, hogy a legjobbakat szedtem össze. Életem talán eddigi legnehezebb feladata volt, hogy elmondjam azoknak, akik nem folytathatják a versenyt, hogy ennek itt vége, de felszabadító, hogy túl vagyok rajta. Egy hatalmas és mázsás súly tűnt el a mellkasomról, és lett semmivé. Megbeszéltük a fiúkkal, hogy elmegyünk egy klubba, hogy kellőképp megünnepeljük, amit meg kell, és egy kis ideig bánkódtam, hogy Harrynek a szállodában kellett maradnia a kicsivel.
Kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása után viszont már nem is igazán jut eszembe. Igaz, semmi más sem. Egymás után szívom a cigiket, és isszuk a feleseket. Azt már akkor tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége, amikor megtaláltuk ezt a helyet, mert egyszerűen kibaszott jó.
Mindenki táncol, Zack meg már vagy a tizedik random csajjal smárol, aztán áll odébb. Imádom. Az én haverom.
- Mi van, Tomlinson? - üvölti a fülembe, de a hangos zene ellenére még el is kell hajolnom, mert annyira hangosra sikerül. - Szedj már össze valakit! Mindenki rád vár, nézz körbe!
- Meg fogom dugni! - kiabálom most az ő fülébe, de az arcán látom a teljes homályt. Fingja sincs, kiről beszélek. Kémlel körbe, hogy valakit kiválasztottam-e már, de továbbra sem találja a választ. - Harryt…
- Nem vagy normális - rázza a fejét, de táncol tovább.
- Kapni fog egy kibaszott nyakörvet, és láncra kötve lesz az enyém - dobok még egy lapáttal az állítólagos normálatlanságom vádjára, és a szemei is elkerekednek.
- Beteg állat! - röhög a haverom, és én is csatlakozom hozzá, mielőtt két szőke műnő közre nem fog, hogy az egyikük elölről, a másikuk hátulról simuljon nekem. A kevésbé kívánatosat eltolom, de az egyik egészen csinoska. Egy kicsit magasabb nálam, így a nyakát karolva át csókolom meg, és döntöm el, hogy a WC ma sem marad alkalmi szex nélkül, csak még innom kell néhány felest, hogy a göndört tudjam oda vizionálni.
Észveszejtő fejfájás akar éppen az életemre törni, és morgolódva húznám a fejemre a takarót az ablakon át beszűrődő fény ellen, de az hirtelen megszűnik. Hallom a függöny suhogását. Vajon, hol vagyok? A hotelban, vagy valaki másnál aludtam? Semmire sem emlékszem… Úgy a hatodik feles után képszakadás. Remélem nem az én hotelem, különben Harry nagyon ki fog akadni, ha meglátott valakivel. Tegnap tudom, hogy erre nem gondoltam, de ma valahogy csak… remélem, hogy nem látott semmit.
- Jól vagy, Louis? - süpped be mellettem az ágy, és ez a göndör hangja. Résnyire nyitom a szemem, és most, hogy a szoba már csak félhomályban mutatja meg magát, egy kicsit felmérem a környezetem. Nincs rajtunk kívül más a szobában. A kiságy sincs itt, biztos Harry szobájában maradt éjszakára. Csak én és a göndör.
- Nem mondanám - nyögöm felismerhetetlenségig rekedt hangon. Valószínű, hogy az álmosság is, de az éjszakai üvöltözés is kinyírta a hangszálaimat a klubban. - Nem nagyon emlékszem, hogy jutottam haza.
- Garyék hoztak fel - feleli nagyon halkan. Nem tudom, hogy azért, hogy engem kíméljen, vagy mert rettentő lehetett a dolog, de hálás vagyok most ezért. - Én már csak a kiabálásra mentem ki a folyosóra.
- Kiabálás? - kérdem, ahogy próbálok legalább félülő helyzetbe emelkedni, de rettentően rossz ötlet.
- Te csak… Nem is tudom, Louis… - bizonytalanodik el, és megint egy kis pír festi be az arcát.
- Mit kiabáltam? - kérdezem, de még mindig habozik, mire már kellőképp megkeményítem a hangom ahhoz, hogy válaszoljon. - Mit kiabáltam, Harry?
- Hogy a göndöröddel akarsz aludni - hajtja le a fejét, mintha bűn lenne, amit kimond. - És engedjenek, mert… Már elég ideig fogtad vissza a szörnyet…
- Baszki… - nyögök fel megint, és inkább vissza csúszok a párnák közé. Bár ha jobban belegondolok, ez még mindig a kisebbik rossz. Arra még mindig emlékszem, hogyan dugtam meg azt a csajt abban a drogosokkal túlzsúfolt klub mosdóban. Az se érdekelt, hogy látják. Bár azok a fickók totál be voltak állva, szóval valószínűleg azt se tudták, mi zajlik előttük. Ez az az emlékkép, amit mostantól inkább úgy kezelek, hogy lehet, hogy megtörtént, de inkább ezt is elfelejtettem. Egy biztos, Harry nem fogja megtudni.
- Bocs, hogy kellemetlen helyzetbe kevertelek ezzel - húzom el a számat, és csak utána jut eszembe, hogy mi van, ha egész éjjel itt volt… Esélytelen, hogy nem hánytam ki a benyakalt alkohol minimum nyolcvan százalékát, akkor pedig azt az ő szeme láttára tettem. Ez igazán kínos.
- Nem, Louis, én csak… Aggódtam - szabadkozik, és tényleg úgy néz ki, hogy ő sokkal rosszabbul érzi magát, mint én, pedig ez az én dolgom lenne. - Gary kérdezősködött, én meg nem tudtam, mit mondjak neki.
- Semmit - vágom rá, amitől egy kicsit összerezzen. - Majd megmondom neki, hogy ha továbbra is akarja ezt a munkát, akkor szépen mindent elfelejt.
- Ne csináld - ingatja a fejét. - Igazából ő is eléggé aggódott. Azt mondta, egy kis ideje már nem vagy önmagad.
- Vagy épp most vagyok az - morgom az orrom alatt, mert kurvára idegesít, amikor a körülöttem lévő emberek úgy csinálnak, mintha ők ezerszer jobban ismernének engem, mint én saját magamat. - Jobb lesz, ha mindenki befogja a pofáját, és leakadnak rólam.
- Csak nyugodj meg, jó? - néz rám kedvesen, és ettől egy nagyon picit ellágyulok.
- Nos, az egész éjszakát itt töltötted? - kérdem, mert már jó lenne kicsit többet tudni a black out-om részleteiről.
- Igen, de nyugi, nem volt semmi olyan, amin kiborulhatnál, vagy… Bármi - motyogja, amin el kell mosolyodnom. Azon, amire gondol, kicsit sem borulnék ki.
- Ne aggódj, pontosan tudom, hogy minden olyan jellegűre használhatatlan voltam - nevetek fel, és felülök az ágy szélén, de a gyomrom egyből háborogni kezd. - És ha mégis csináltunk volna valamit, max csak azért borulnék ki, mert nem emlékszem semmire.
- Értem - suttogja maga elé, és most éppen paprika vörös árnyalatot ölt az arca.
- Nagyon szarul voltam? - sandítok rá, mire gonoszkásan elmosolyodik.
- Finoman szólva, de ne aggódj - simítja végig a hátam, amitől beszívok egy nagyobb korty levegőt. - Láttam már ilyet. Bár te viszed eddig a prímet.
- Nagyszerű - sóhajtok fel, és meglátom az éjjeliszekrényen a doboz Advilt, meg egy üveg vizet. - Ezt te…?
- Gondoltam kelleni fog - mosolyog, és Noel sírni kezd a babaőrzőn át. Felkel mellőlem, és az ajtó felé indul, de még gondoskodó pillantással hátranéz rám. - Idd azt meg. Mindet. Nagyjából három óra múlva indulnunk kell. Addig szerintem enned is kellene valamit.
- Meglesz - bólintok, és intek neki, amikor kilép az ajtón. Nem csak angyalian néz ki. Ő maga egy őrangyal. Majd otthon megtépázom a szárnyait.
6 Comments
😍😍😍
VálaszTörlés:)))))
TörlésHa bizonyíték kell arról, hogy a nő nincs akid Noellel szinte soha pl fotók formájában! Akkor Louis buliban tett viselkedés is elég bizonyíték lehet az ellenkezőjére.
VálaszTörlésDe gondolom a felsőbb körökben meg tudják oldani, hogy ne kattanjon el az a kompromittálo fotó.
Mennyire lehet hiteles majd a tárgyaláson Harry, mint ügyvéd, és bébiszitter egy személyben?
Imádom ezt a történetet is! De nem tudom, hogy szeretem e Lout amikor ilyen a viselkedése.
Vagy lehet pont azért fogom szeretni?
Egy igazi kis szemét. 😃💖
Ez üdítő változatosság.
Pussz 😘 😘 😘
Sajnos ez így van, és ezt Harry is elmondja majd neki, ne aggódj, hogy ezzel sem segít a helyzetükön.
TörlésMinden kérdésedre választ fogok adni, és imádom, hogy mindig vannak kérdéseid. És jó kérdéseid vannak mindig!! :))
Egy igazi seggfej bizony, és lesz még ennél sokkal nagyobb seggfej is benne, de minden jó ha jó a vége, nemdebár?
Köszönöm, hogy itt vagy!
Pusziii
Szia😊
VálaszTörlésAhh, hogy én mennyire imádom ezt a sztorit is! Végem. Már alig vártam a szombatot, tiszta izgulás volt😍😍
Louis kikészít... Bár ez nem lep meg, bármit is csinál nekem mindig végem van. Mind a való életben, mind a történeteidben. Meghalok tőle.😍 És itt annyira olyan kis genyó karaktere van, de közben meg azért érezhető, hogy nagy szíve is van. És én ezt annyira, de annyira imádom. Megőrjít! Teljesen!
Tetszett, hogy nem feküdtek le, bármennyire is szerettem volna, ez pont így volt jó. Azért kaptunk egy kis fincsiséget 😛 Szeretem, hogy Harry nem hord alsót otthon 😍😉
Én már most kivagyok, pedig itt még csak kis "apróságok" történtek. Mi lesz velem később, mikor már úgy igazán beindulnak? 😬😭
Sajnálom Louist, amiért nem lehet az, aki. Ez a valós életben is mindig szomorúsággal tölt el.😞 Bár én nem igazán tudom, hogyan is működik a sztárság sötét oldala, de azért nagyjából felvilágosítottak már. Annyira nehéz elhinni sok dolgot, hogy így van. Olyan jó lenne ha szabad lehetne mind itt mind a való életben is! Nehéz lehet ez. Fáj is érte a szívem, amiért nem teheti azt, amit szeretne.
Örülök, hogy Harry felhozta azt, hogy ő tudna segíteni Louisnak. Bárcsak összejönne. Louis annyira szereti a kicsi Noelt. Sokkal jobban törődik is vele, mint az a nőszemély... Tudom, a gyereknek az anyja mellett a helye, de nem így kellene ezt nézni. Szerintem.
Szóval Harry tud gátláltalan is lenni? Wow. Tetszik, ahogy Louisnak is😛😁 Remélem tényleg sikerül nekik együtt. Bár nem hiszem, hogy ilyen egyszerű lesz, mint ahogy ők ezt gondolják. Képet nem lesz nehéz összehozni. Linette már most alig van a gyerek közelében. Amúgy, ha már így szóbajött a nő, kíváncsi leszek, mi lesz, mikor mindhárman otthon lesznek. Izgatottan várom 😁😉 Bár egy kicsit se hiányzik a csaj, jobb ha nincs itt😅
Jó volt olvasni, hogy Harry nagyon is kell Louisnak. Nem csak azért mert segíthet neki, hanem tényleg akarja 😊
Ez az ezért még megfizetsz dolog... Huh... Hajrá! Már alig várom! 😛 Aztán amit Louis mondott, mielőtt otthagyta Harryt. Jesszusom. Bele fogok halni. Már most megjelentek a képek előttem és nem vagyok jól 😅 Meg amit Zacknek mondott... Kikészít.
Az a Louis alvós kép. Szeretnék látni egy ilyet élőben😍😍😍 Annyira szexi és édes lehet, mikor alszik. Mondjuk mikor nem az?! Olyan nincs😭😍
Szeretem amúgy mikor ugratják egymást, jókat mosolygok rajtuk😁😊
Azért Louisnak is viselkednie kell, mert az nem tünteni fel őt jó fényben, hogy bulizgat, lerészegedek, és csajokat dugogat. Ha valaki lekapja, az a gyerekelhelyezésnél nem lesz jó pont.
Ahh, annyira imádom! Iszonyat jó! És már most szeretném, ha újra szombat lenne😍😍😍😍
Imádaaat vaaaaan ezerreeeeeeel! 😍😍😍❤️❤️
Olyan aranyos vagy, hogy megemlítettél az előszóban.Aww😊❤️😊❤️
Puszii😘
SZia!!
TörlésNagyon nagyon örülök, hogy szereted ezt a mesét is! Nekem is nagyon a szívem csücske volt, amikor írtam.
Louis karaktere itt nagyon más, mint amikkel eddig dolgoztam, de remélem tényleg, hogy szeretni fogod végig. :))) Én nagyon szerettem minden genyósága ellenére is. :)) Persze én írtam genyóra. :D Így könnyű, ugyebár. :D
Ez egy picit bdsm mese is lesz, szóval ha igazán beindulnak, az komolyabb lesz, és ezért sem akarta mindezt egy hotelszobában Loulou. :))) Azért remélem nem ijesztelek majd el azzal a Louval se.
Ebben a történetben minden olyat felhasználok és leírok a sztárság sötét oldaláról, amennyit az évek soran ismerősöktől, barátoktól, vagy saját tapasztalataimból (a szórakoztatóipartban) megtudhattam. Nem szép és nem kellemes mesék ezek, és ezért éreztem úgy, hogy írnom kell róla. Írni akarok róla. :) Aztán jött ugyanez az érzés az elbaszott "bdsm"nek csúfolt kínzós fájdalmaktól is. Hát megszületett ez itt. Remélem értékelhető lesz a végére is. :)
Nagyon igazad van, hogy Louis-nak is vissza kell vennie a gyerek miatt. :)))
Nagyon örülök, hogy itt vagy, és hogy ennyire szereted! És persze, hogy megemlítettelek, minden kommentedet imádtam, és nem akartam, hogy azt hidd még válaszolni is lusta vagyok, vagy valami. Csak kicsit el vagyok havazva mostanában. Posztolni is az utolsó pillanatokban esek ide, mielőtt az ágyba ájulnék.
Puszillllllak!