Egyszer volt... - 3.
Sziasztok!
Meghoztam a heti adagot, újra egy Harry szemszög tőlem, és lassan... Nagyon lassan egyre több dologra derül majd fény. :) Vigyázzatok magatokra ezekben az őrült időkben.
Puszi&Pacsi
Tiltott Temető
Harry
A tegnapi esküvő annyira csodálatos volt. Én is valahogy hasonlóképpen képzelem el majd a megfelelő tündérrel. Még nem találtam meg őt, és emiatt egy kicsit aggódom. Anyu mindig azt mondja, hogy majd annak is eljön az ideje, és nyugodjak meg, de mindeközben ott vannak előttem az ellenpéldák. Gemma is már gyerekkora óta ismerte Michalt, és Niall is Violetet. Én nem tudok olyan tündérről, aki ennyire közel állna hozzám. Niall volt az egyetlen olyan, akivel gyerekkorunk óta össze voltunk nőve, de ő már hamar eltervezte, hogy ha eljön az idő, Violet lesz a felesége, így én nem is próbáltam meg más módon közelebb kerülni hozzá. Megmaradtunk a leges legjobb barátok, és ez is nagyszerű. És persze ott van Aurora. Gyönyörű lány. A haja dús, szinte hófehér, és a derekáig ér. A színes virágok káprázatosan mutatnak a tincsei között. A szemei is nagyon szépek, a legszebb napsárga színben pompáznak, amit valaha láttam. Olyan csodálatos lány, de nem ismerem őt túl jól. Nem is hagyja, hogy igazán megismerjem. Amikor együtt töltjük az időnket, legtöbbször csak hallgat, mosolyogva figyel, és azt várja, én meséljek. Aurora családja és anya is nagyon igyekszik közelebb lökdösni minket egymáshoz, de valahogy nehéz ez. Hiszek abban, hogy érezni fogom, amikor megtalálom őt. Tudni fogom, ha már ismerem, hogy ő az egyetlen, akivel majd leélem az életem.
A hasamon fekvő nyuszi rám emeli a tekintetét, és pontosan tudom, hogy mit gondol, ezért csak megforgatom a szemem, és cirógatom tovább a fülei tövét.
- Te ezt nem értheted - felelem az előbbi pillantásra. Mint mindig, most is az erdő legjobb hallgatóságának kezdtem elregélni a bánatom. Szeretek beszélgetni az állatokkal, mert ők ritkán ítélnek el, és általában jó tanácsot adnak. Ebben az esetben úgy tűnik mégis a bolondját járatják velem. - Már ismernem kellene, tudod? Azért a falu nem olyan hatalmas. Tudnom kellene, ki az, akivel majd összeköthetem az életem.
Teljes lényével azt sugallja felém, hogy minden rendben lesz, és nem szabadna ennyire türelmetlennek lennem, hisz még nagyon fiatal vagyok. Lehunyja az apró szemeit, és a fejét újra a mellkasomra fekteti, élvezve a simogatást. Számára a beszélgetés itt befejeződött, de nem hibáztatom érte. Mit is mondhatnék még? Hogy többre vágyom? Hogy nekem nem elég a tudat, hogy nemsokára majd valakivel megházasodom és leélhetek egy életet úgy, hogy maximum csak kölcsönösen tiszteljük egymást, mert azt hisszük az szerelem? Nekem lángok kellenek. Parázs és lobogó tűz, ami felperzsel maga körül mindent. Egy olyan személy, aki elfeledteti velem az időt, és eléri, hogy ne vágyjak másra, csak a karjai ölelésére. Az eddig mellettem heverésző őz felugrik, és gyors léptekkel tűnik el a fák között, a mókusok pedig eldobják a kezükben lévő mogyorót, hogy a fákra szaladjanak. Egyedül nyuszi pajtásom marad a hasamon fekve, mert közben mélyen elaludt az ujjaim biztonságában, de őt én ébresztem fel, és teszem a fűre, amikor megérzem, miért menekültek el a barátaim. A beszélgetés már idáig is elér, de a kétségbeejtő mégis az a füst szag, amit mindig érzek, amikor az emberek közé merészkedek. Felpattanok, és nagyon csendesen igyekszem lépkedni a fűben, hogy közelebbről megnézhessem, mi történik. Borzasztóan kíváncsi vagyok rá, miért van szükségük az embereknek erre az átható füstre éppen az erdő közepén. Sok mindennek szemtanúja voltam már, de ezt eddig még mindig elszalasztottam.
- ...nagyon örülnék neki - üti meg a fülem egy férfi hang, amikor már csak néhány fatörzs áll közém és a turisták ösvénye közé. Van néhány olyan ember csapat, akik gyakran járnak ide sétálni, és már megismerem őket a hangjukról. Néhányuknak még a nevét is tudom, bár van pár olyan, ami túl furcsán hangzik ahhoz, hogy megjegyezzem, pedig a memóriámmal nincsen baj. Az összes növény, és állat nevét képes vagyok észben tartani, és minden egyes tündért is névről ismerek a faluban. Az emberek mégis… néha olyan bonyolult neveket használnak.
- Bocs, hogy én nem úgy nőttem fel, mint te - érkezik egy újabb hang. Sokkal mélyebb az előzőnél, és igencsak morgolódón cseng. Óvatosan lépkedek közelebb, és próbálom tartani velük a tempót. Két fiatal férfi az. Az egyik jóval magasabb a másiknál, és a magas férfi kezében van az a füstölgő valami is. - Nekem volt gyerekszobám és videójátékom.
- Fogalmad sincs, miről maradtál le - szólal meg újra a magasabb hangú, és úgy kémleli az erdőt, miközben lassulnak a léptei, mintha keresne valamit. - Az erdő egészen egyszerűen egy… egy csoda, érted? Csak nézz körül. Látod ezeket a bokrokat? Mondd, hogy nem gyönyörűek.
Elmosolyodom azon, amit ez a kedvesnek tűnő férfi mond az én szép növényeimről. Valóban az egyik legszebb fajták az apró fehér virágokkal az ágain. Mintha picike csokrok díszítenék végig az ágakat. Nekem is az egyik kedvencem, és megakadok a lépteimben is, amikor ő megáll, és lehajol, hogy megszagolja a szirmokat. Nincs illatuk, ezt pontosan tudom, és valamiért nagyon aggódni kezdek, hogy csalódott arccal fog elhajolni onnan, de a mosoly nem hervad le az ajkairól, csak tovább indul.
- Te túl szép vagy ahhoz, hogy még illatozásra is energiát pocsékolj, nem igaz? - simogatom meg a bokor leveleit, amikor mellé érek én is, és adok neki egy kicsit a saját erőmből, hogy még nagyobbra nőhessen. Megérdemeljük a látványát.
- Biztos igazad van - zavar fel újra a füstölgő férfi, és éppen a szájába veszi azt az undorító valamit, amikor ránézek a fák közül. Mélyet szív belőle, aztán a füstöt maga elé fújja. Ez egészen gyomorforgató volt, és fogalmam sincs, mi a funkciója, de ha csak ennyit csinál vele, akkor ugyanott vagyok, ahol eddig. Egyáltalán nem értem, mire jó az a dolog. - Én személy szerint leszarom, milyen szép az a bokor. Szólhattál volna, hogy ennyit fogunk gyalogolni, mert a cipőmet kurvára nem erre tervezték.
- Fejezd már be! - szól rá a kedvesebbik, de a hangja nem tűnik túl idegesnek. Én ennél sokkal durvábban teremtettem volna le, az biztos. - Mióta elindultunk, csak a hisztidet hallgatom.
- Én meg azóta, hogy elindultunk, tudom, mekkora hiba volt csatlakoznom hozzád - vág vissza, és a hangja messze nem cseng barátságosan, amikor pedig a parázsló szálat a fűbe hajítja, majdnem felkiáltok. - A házban kellett volna maradnom egy sörrel a tévé előtt, és nézni a meccset.
- Baszki, Zayn! - dörren a másikra a férfi, akinek a nevét még nem mondták eddig, és megtorpanva a füst forrására mutat. - Legalább nyomd el a cigid, és tedd a zsebedbe, amíg találunk egy kukát! Felgyújtod az egész erdőt!
- Jól van már, mami - nevet fel a fekete hajú, és lehajol, majd a nem messze lévő hulladék tároló oldalának dörgöli, és utána a szemétbe dobja a cigit. Így nevezte a kedves fiú. Cigi. Nem tudom, mi értelme még mindig, vagy hogy milyen célra is alkalmazható, de legalább a nevét most már megtudhattam. - Louis, várj már meg!
- Mozogj, még azelőtt vissza akarok indulni, hogy sötétedni kezdene - válaszol Louis, és megszaporázza a lépteit. Louis… Igazán szép neve van. Mindkettejüknek szép, bár a magasabbik férfit egyáltalán nem kedvelem. Kiabálni akarok vele, és bokán rúgni azért, amit az erdőmmel csinál. Annyira dühös vagyok rá.
- És ha már itt tartunk, abban a kis erdőszéli házikóban el tudnám képzelni magam egy-két csajjal, amíg te itt bóklászol - vigyorog Zayn, és alaposan elgondolkodtat ezzel. Érdekelne, mi az, ami sokkal jobb lehet a házban két lánnyal, mint itt, az erdőben.
- Ugyan mi a fenét kezdenél te két csajjal? - nevet fel Louis, és a hangja engem is megmosolyogtat. Nagyon hangosan nevet. Tagadhatatlanul őt kedvelem jobban a kis társaságukból. Vagy inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy csak őt kedvelem. A másik fiú egy hangyányit sem lopta magát a szívembe. Louis inkább illik az erdőbe. És ő sem tudja, mi a jobb két lányban, mint az erdőben. - Emlékezz vissza, milyen csúnya vereséget szenvedtél, amikor megpróbálkoztál vele. Talán már halványul az emlék, és újra át akarod élni?
- Nagyon vicces - mordul fel Zayn, és meglöki Louis-t. Egy pillanat alatt ledermedek, és mozdulatlan maradok, amikor egy ágra lépek, ami kettétörik, és mindkét férfi a fák közé kapja a pillantását. Most túl közel voltam hozzájuk. Nem moccanok egészen addig, amíg megint messzebb nem kerülnek. - Mi a fasz volt ez?
- Biztos egy süni, vagy valami madár. Az is lehet, hogy mókus - legyint Louis, és tovább indul. Ahogy elhalad előttem, nagyon erősen érzem benne a tündéri jelenlétet. Tündérvér folyna az ereiben? Lehetséges, hogy valamelyik szülője egy tündér, csak emberrel állt össze? Hallottam már ilyesmiről, amikor tündérek elhagyják az erdőt, és az embervilágba próbálnak beilleszkedni. Nagyon ritka, de előfordul. Köze van hozzánk, ez egészen biztos, és ettől a kis páros csak még jobban érdekel.
- Ajánlom is, hogy ne valami farkas, vagy isten se tudja milyen fenevad legyen a fák között - magyaráz Zayn, és muszáj a szemem forgatnom erre.
- A farkasok nem fenevadak - suttogom csupán csak magamnak, és nagyon óvatos léptekkel újra a nyomukba eredek, de most figyelek rá, hogy aktiváljam az erőm is. Így bár fokozatosan fogy, mégis lassan, mert nem kell túl sokat elhasználnom belőle egyszerre, és némák maradnak a lépéseim. - A vérfarkasok bizony azok, vagy a bestiák, esetleg a koboldok… De semmiképp nem azok a gyönyörű állatok az éjszakában.
- Szerintem biztosan farkasok - bólogat meggyőződéssel Louis, és összeszűkített szemekkel nézek felé. Nem gondolhatja komolyan, hogy fényes nappal ilyen közel merészkednének hozzájuk. A farkasokról sok minden elmondható, de nem ostoba állatok. - Jobb is, ha csendben maradsz.
- Tudod mit? - veszi fel az alacsonyabbik tempóját Zayn is, és ahogy beéri, folytatja. - Szerintem túl sok benned a szexuális frusztráció. Nem kellett volna kihajítanod a világ legjobb nőjét, és akkor most nem rajtam élnéd ki a problémáidat a gatyádban.
Ennek a mondatnak a háromnegyedét nem értettem, de ezen nem csodálkozom. Az emberek néha beszélnek össze-vissza, és egy szavukat sem érteni. De ha jól veszem ki az elhangzottakból, Louis elhagyta a párját? És most talán Zayn az, akit választani akar? Nem tudom egyértelműen megfejteni. Náluk talán máshogy működnek ezek a dolgok. Louis nem tűnik olyan boldogtalannak, mintha örökre elveszített volna valamit. Márpedig, ha egy tündér elveszíti a párját, az a legnagyobb csapás.
- Nem működött, és ezt te is tudod, Zayn - morogja az orra alatt Louis, és a fákat nézegeti. Annyira próbál megtalálni valamit, de nem tudom mi lehet az, és így segíteni sem tudok ebben. - El kellett engednem őt.
Louis most szomorúnak tűnik, így már értem. Tényleg a párját veszítette el. Micsoda borzalmas pillanat lehetett. Elkezdem nagyon megsajnálni szegényt, amikor Zayn felkiált, és magára vonja mindkettőnk figyelmét. Épp a patakon keltünk volna át, de a kövek veszélyesek. Benőtte őket a moha, eső után pedig a vízszint megemelkedik, így ellepi a köveket. Borzalmasan csúszósak. Zayn elesett, és most a lábát fogja.
- A kurva életbe, ez rohadtul fáj! - kiabálja, amíg a bokáját markolássza, és Louis lehajol mellé, hogy jobban megnézhesse. Óvatosan közelebb merészkedek, és az egyik vaskos fatörzs mögül kukucskálok ki. Ez már nagyon közel van hozzájuk, de nem figyelnek semmire maguk körül Zayn sérülése miatt, és a varázslatomnak hála, a lépéseim is némák maradnak. Louis megszabadítja őt a lába öltözetétől is, és méregeti egy ideig, mielőtt felnézne a barátjára.
- Nem jó hír - ingatja a fejét, és visszahúzza az anyagot a másik lábára. Elgondolkodtat, hogy ennyire felöltöztetik a lábfejüket is mindig. Lenézek a saját csupasz lábaimra, és elképzelem, hogy rajtam is van olyan, aztán egyből ki is verem a fejemből, amint megmozgatom a lábujjaim. Biztosan nagyon kényelmetlen. Én, ha tehetem, ruhából is csak annyit veszek magamra, ami az intim helyeken takar. A meleg nyárban nem hordok sok ruhát. Nem örülnék azoknak a merev valamiknek a lábaimon, amit ők is viselnek. - Kificamodott. Vissza tudom tenni, de kurvára fog fájni. Ígért meg, hogy nem üvöltesz nagyon.
- Nem kibaszott mindegy? - néz le Louis-ra dühösen, és muszáj erre összehúznom a szemöldököm. Hisz a kisember csak segíteni akar neki! - Az erdő kurva közepén vagyunk!
- Harapj rá erre - ad a kezébe egy botot, de Zayn messzire hajítja. Louis okos. A tündér asszonyok is ezt csinálják szülés közben, és mindenki, ha valami baleset ér minket, és el kell látni a sebet.
- Nem ment el minden eszem - háborodik fel a fekete hajú, és összeszorított szemmel szisszen fel, amikor Louis a lábához ér. - Nem veszem a számba azt a retkes fadarabot.
- Ahogy érzed - ránt vállat Louis, és egy váratlan pillanatban egy reccsenő hanggal teszi a helyére a fiú csontjait, amire a másik persze felkiált.
- Bazdmeg! Legalább szólhattál volna - dől neki az egyik nagyobb sziklának lehunyt szemmel, és mélyeket sóhajtozik.
- Jobb volt így - mosolyodik el Louis, aztán Zayn hóna alá nyúl, és felsegíti őt. - Fogd a cipőd, és támaszkodj rám. Visszabicegünk, és teszünk jeget a bokádra, különben holnapra dupla ekkora lesz.
- Nagyszerű! - morog az orra alatt Zayn, és óvatos lépésekkel, szinte szökdécselve indulnak vissza az úton. - És miért? Mert megint rád hallgattam, és bejöttem veled erre az istenverte helyre.
- Fejezd már be! - szól rá Louis sokkal erőteljesebben, mint legelőször, és lassan távolodni kezdenek. A hangjuk is egyre halkul, míg végül a semmibe veszik. Amikor már túl messze járnak, elengedem magam, és a lépteimnek ismét van hangja. Nem veszítettem sok energiát, de azért érzem a tagjaimban a hiányát. Lassan indulok vissza a falu irányába, mert eléggé messzire merészkedtem, és ha túl későn érek haza, anyu biztosan nagyon aggódni fog. Sokszor érzem idegesítőnek, hogy ennyire félt, és mindig a faluban akar tartani, de közben sajnálom is őt, mert tudom, hogy miért van így, és persze megértem őt. Ettől még nem tehetek róla, hogy imádom az ismeretlent járni. Ami annyira már nem is az. Lassan mindent feltérképezek már egész Tallymore-ban.
***
Öltözködés után villámgyorsan szaladok ki a konyhába, hogy egyek valamit. Anyu már itt vár, és éppen olvasgat, amikor leülök mellé. Nekem is készített ki reggelit, és csak rám várt.
- Hozol ma a sárga bogyóból is? - néz rám, miután köszönünk egymásnak. - Szeretnék szárítani belőle. Annyira finomak.
- Persze, amit csak akarsz - mosolygok rá, és egy darab sárgadinnyét veszek a számba. Ez a kedvenc gyümölcsöm. Annyira édes, és mégsem érezni, hogy túl sok néhány falat után. - Reggeli után már át is futok Niallhöz, hogy induljunk. Biztos még ágyban van a lustaság.
- Harry, kérlek várd meg, amíg felébred - szólal meg anyu, néhány szem málnával a szájában.
- Abból bizony nem lesz gyümölcsszedés ma - nevetek fel, mert ha nem rángatom ki az ágyból, akkor képes lenne a fél napot átszunyókálni. Mindig is ilyen volt. - Mind jobban járunk, ha felkeltem.
- Kicsim, Niall már házas - kezdi anyu egy kis szünet után, és látszik, hogy gondolkodik, mit mondjon. - Nem alszik egyedül.
- Tudom, anya - forgatom meg a szemem, és gyorsan belapátolom az utolsó szem áfonyákat is a tál aljáról. - Nem fogom felébreszteni Violetet.
- Kérlek, ne törj rájuk a hálószobájukban - jelenti ki sokkal keményebb hangon. - Lehet, hogy szükségük van a társas magányra. Biztosan hamarosan babát szeretnének.
Ahogy anyu kimondja ezeket, rájövök mire gondolhat, és miért nem szeretné, hogy csak úgy bemenjek hozzájuk. Nem lenne túl kedves tőlem éppen egyesülés közben rájuk nyitni. Egyszer rányitottam a szüleimre, és utána nagyon leteremtettek. Hiába kérdezősködtem, annyit mondtak, hogy majd az esküvőm előtt beszélünk erről, addig úgysem kell többet tudnom róla. Persze nem nyugodtam bele ennyibe, és megpróbáltam másoknál kérdezősködni, de ez egy tabu téma a faluban. Az emberek nem beszélnek arról, ami a hálószobában történik a házasok között, és ezért persze minden gyerek tündér még kíváncsibb lesz. Niall és én volt, hogy órákig találgattunk, vagy elméleteket gyártottunk arról, hogy miért ekkora dolog ez, és miért kell ennyire titkolni. Végül arra jutottunk, hogy mindenképpen valami olyasminek kell történnie, mint az állatok párzásánál. Már csak azért is, mert ahogy megfigyeltük, párzási időszak után születnek a kisnyulak, őzgidák, és minden kölyök állat. Alaposan megfigyeltük a természetet annak idején. Ebben a kapcsolatban egészen biztosan vagyunk, és apa is megtanította, hogy megy ez az állatvilágban.
Megígértem anyunak, hogy nem rontok be, ezért csak türelmesen várok az ajtó előtt, míg Niall kibotorkál. Már teljesen fel van öltözve, ami meglep, és miután ad egy csókot Violet halántékára, már indulhatunk is.
- Nem reggelizel? - húzom fel a szemöldököm, miután becsukja az ajtót, és a gyümölcsös felé indulunk.
- Már ettem Violettel korábban - mosolyog rám, de annyira álmosak a szemei, mintha egy percet sem aludt volna az éjjel. Biztosan nagyon korán keltette a felesége.
- Jó hatással van rád ez a lány - mosolygok, és kitárom neki a kaput, majd magunkhoz veszünk egy-egy nagy kosarat a kerítés mellől. Ez egy hatalmas gyümölcsös, és bár semmit sem sajnálok az erdő állataitól, de ezt muszáj volt elkeríteni, különben nekünk biztosan semmi sem jutna belőle.
- Így gondolod? - néz rám ásítva, amitől hangosan fel kell nevetnem, és ezért minden fej felbukkan a veteményesben, hogy megnézzék kik érkeztek. Integetünk mindenkinek, és visszafordulok Niallhez. - Biztosan nem fogom túlélni, ha mostantól mindig ilyen korán fogunk kelni.
Csak mosolygok tovább magamban, és eszembe jut, hogy miről beszéltünk anyával. Vajon Niall és Violet is egyesült már? Niall barátom tudja már, hogy mi ez pontosan, és tudna nekem mesélni róla? Annyira kíváncsi vagyok rá, és komolyan semmilyen információm. Megkérdezhettem volna Gemmát is, sőt próbáltam is finoman puhatolózni, de borzasztóan elutasító volt. Talán Niall hajlandó lesz többet mesélni. Mégiscsak pöttöm korunk óta vagyunk barátok.
- Azon gondolkodtam, hogy vajon már készen álltok-e, egy tündér babára? - teszem fel az alaposan átgondolt kérdést, ahonnan majd valahogy abba az irányba kanyaríthatom a kérdéseim. Annyit biztosan tudok, hogy egyesülés közben jön létre a várandós állapot, de anyáék ennél többe nem avattak be annak idején. Azt mondták majd idővel. Hát most idő van, mert iszonyú kíváncsi vagyok, miért övezi ezt a dolgot ekkora misztikum.
- Igen, Violet nagyon szeretne babát - feleli Niall egy kicsit zavartan, és a halántékát vakargatva. - Én még nem tudom, hogy jó apa lennék-e, de ha azt mondja, szülők leszünk, nagyon boldog leszek.
- Persze, hogy jó apa lennél - veregetem meg a hátát, és dobok felé egy szem málnát, aztán az én számba is hajítok egyet. - Ezek szerint… meg volt az egyesülés?
- Igen - feleli halkan, és nagyon pontosan tudom, hogy zavarban van. Niall már régebben is mindig elpirult, amikor erről beszélgettünk, vagy találgattunk, de most mindazoknál is jobban. - És hidd el, meg sem közelíti azt, amit elképzeltünk. Ez… ennek semmi köze a varázslathoz. Egy csepp mágia sincs benne. És nem is egészen olyan, mint az állatoknál, de attól nem sokban tér el.
- Mit beszélsz? - kapom fel a fejem a bokrok közül, mert ez most nagyon meglepett. Hisz mindenki így beszélt róla eddig. Ezek szerint pedig mindenki hazudott, mert sokkal jobban bízom Niall szavaiban, mint azokéban, akik folyton csak le akarták rázni magukról ezt a témát amikor csak szóba jött. - De hisz… Anya és Gemma is azt mondták, hogy…
- Tudom, de hidd el, nem varázslat, ez… - kezdi, de újra elvörösödik az arca, és csak szaporán kezdi szedni a málnát a kosár egyik kis rekeszébe. - Ez valami egészen más.
- Mesélj róla, Ni - lépek mellé, mert egészen feltüzel a kíváncsiság. - Mondd el, hogy mi történt közben.
- Dehogy! - kerekednek el a szemei, és nagy elánnal rázza a fejét. - Majd megtudod. Mi a helyzet Aurorával? El kellene venned őt. Az a lány szeret téged, Harry.
- Ne tereld a témát, Niall - húzom fel az egyik szemöldököm. - És ne legyél ilyen. Néhány hete még együtt kíváncsiskodtunk. Szóval nem kell hozzá varázsolni, és tényleg hasonlít az állatok párzásához.
- Vedd el Aurorát - feleli megint ugyanazt, és rám se néz közben. - Felesleges húznod az időt, nem találsz jobbat nála. Gyönyörű lány.
- Épp csak én nem szeretem ugyanúgy - fordulok vissza a gyümölcsös felé, és érzem, hogy a hangom mennyire sértődött. Bosszant, hogy ennyire képtelen beszélni erről, amikor pontosan tudja, mennyire kíváncsi vagyok. Együtt szoktunk megfürödni a vízesésnél, és már eléggé sok dologra rájöttünk az alapján is, hogy mikben különbözik a női és a férfi test. Ezért is gondoltuk, hogy úgy működhet a dolog, akárcsak az állatoknál. És akkor persze ott voltak azok a pillanatok, amikor a testünk azt jelezte itt az idő, hiába nem volt még mellettünk egy pár. Szívesen megkérdezném, hogy reggelente kell-e párosodnunk, mert a szüleimre is akkor nyitottam rá, anyu is ma reggel aggodalmaskodott Niallék miatt, és a testünk is akkor tűnik késznek a dologra. Minden jel erre utal. Nagyon szeretnék mindent megkérdezni a barátomtól, de borzasztóan elutasítóvá vált ezzel a témával kapcsolatban, és csak az esküvőről tart nekem kiselőadást, mintha az működhetne szerelem nélkül is. - Szerelemre vágyom, Niall. Mindent elsöprő szerelemre.
- Jönni fog a szerelem is, ha már együtt vagytok - folytatja, és ő erről teljes meggyőződéssel beszél. - Mikor már csak egymásért vagytok, minden meg fog változni, és hidd el, annyira fogod őt szeretni, amiről azt sem tudtad, hogy képes vagy rá.
- Nem akarok hamis lenni az esküvőmön - morgom, de eléggé hangosan ahhoz, hogy tisztán hallja, mit gondolok. - Az eskü egy szent dolog, nem akarok hazudni, amikor elmondom. Ismerni, és a mindenségnél is jobban szeretni akarom a párom, akinek majd megesküszöm.
- És mégis kit szeretnél elvenni, ha nem Aurorát? - kérdi, de nem számonkérő, vagy értetlen, inkább tényleg csak nem tudja, hogy mi jár a fejemben. - A falusiakat szinte mind ismerjük. Talán várhatsz még egy kicsit, és választhatsz egy fiatalabb tündért, de előbb meg kell várni amíg házasságra érnek.
- Nem tudom… - gondolkodom el hangosan, de a fejemben még mindig Niall szavai járnak arról, hogy az egyesülés nem egészen olyan, mint elképzeltük, pedig az volt az egyetlen módja, amit el tudtunk képzelni. Most meg kiderül, hogy tévedünk. Egyszerűen csak tudni akarom, mi történik akkor pontosan. - Nem csak itt élnek tündérek, tudod?
- Tessék? - néz rám rémülten, és egyből leteszi a kosarat. - Ugye, nem arról szól ez az egész, hogy el akarod hagyni a falut?
- Talán az én igazi párom egy másik erdőben van - rántok vállat, és egy kicsit felsóhajtok, mert valójában nem tesz boldoggá ez a gondolat. Nagyon szeretek kalandozni, de sosem szerettem volna végleg elhagyni a falut.
- Ez badarság! - vágja rá, és tudom, hogy nagyon komolyan gondolja. Csak akkor szokott ilyen durva szavakat használni. Inkább úgy döntök, hogy nem mondok mást ezzel kapcsolatban, mielőtt nagyon megharagszik. Utálok haragban lenni Niallel. A legjobb lesz, ha inkább csak csendben folytatom a gyümölcsszedést.
***
Tegnap azt beszéltük meg Niallel, hogy ma velem jön az erdőbe, de végül korábban elindultam, mert úgy döntöttem, egyedül akarok menni. El szeretnék sétálni a sötét sziklákig, és az túl messze van a barátomnak. Ő még soha nem merészkedett odáig, és tudom, hogy egész úton csak aggodalmaskodott volna. Még nem járok messze a falutól, amikor lépteket hallok a fák között, de minden reccsenés sokkal durvább, mint amit egy állat okozhatna. Minden erdei állat és egyéb lény képes elrejteni a léptei zaját, vagy sokkal csendesebbek. Ez egy ember, egészen biztos vagyok benne. Az egyik fa mögé rejtőzve várom, hogy közelebb érjen. Valahogy vissza kell őt fordítanom a turista ösvény irányába, hisz az már nagyon messze innen. Teljesen el fog tévedni, és azt nem hagyhatom, hogy a faluban kössön ki. Nagy riadalmat okozna, mielőtt a vezetők cselekedni tudnának. Még nem látom őt, de már érzem. Ugyanazt érzem, mint két napja azzal az alacsony fiúval a sétányon. Louis volt a neve, és őt is körbe lengte ez az erős tündér nyom. Amikor megjelenik a fák között, már látom, hogy nem csak hasonlít arra az érzésre, ez pontosan ugyanaz, mert Louis jár itt, de most egyedül van. A barátja megsérült, és valószínűleg nem tudott vele tartani. Ez a férfi most talán annál is elszántabban kutat valamit, mint legutóbb. Lehajol minden sziklához, és végigsimít minden fatörzsön, ami az útjába kerül, de nem áll meg egy percre sem, hogy komolyabban elidőzzön valami felett. Súlyos léptekkel halad, de aztán oldalra fordítja a fejét, és irányt vált. Halkan követem őt, és gondolkodom, hogyan kellene visszaterelnem a helyes irányba.
Végül úgy döntök, muszáj lesz ráijesztenem egy kicsit, ezért olyan zajokat idézek elő az erdő különböző pontjain, amitől minden ember fejvesztve menekülne az ellenkező irányba, de nem Louis. Minden hangra megtorpan, de csak még elszántabban folytatja az útját, és most egyenesen a tündér temető felé tartunk. Ez nagyon nem vicces. Az tiltott terület, és nem léphet be oda ember. A tündérek is csak akkor, ha fekszik már ott valakijük, akit közvetlenül ismertek, és szerettek. A temető a legszentebb helyünk. Szaporán követem, egyre több energiát elhasználva arra, hogy Louis-t elijesszem, de semmi sem működik, én pedig érzem, hogy fáradok. Még szélvihart, és farkasüvöltést is előidézek, de Louis csak jobban összehúzza a ruháját magán, és folytatja az útját. Mintha teljesen meg lenne babonázva, és eltántoríthatatlan lenne attól, hogy elérje a célját. De mi az? Mi az a hely, ahová ennyire el akar jutni? Csak nem a temető? Sok legenda van, amit a mai napig őriznek az emberek, és néha megpróbálják megtalálni, de vigyázunk rá. Most viszont Louis-ra semmi sem hat, egyenesen besétál a temetőbe, és én tehetetlenül váltok futásra, hogy utolérjem. Alacsonyabb nálam, rövidebb lábakkal, de olyan szaporán szedi őket, hogy képtelenség futás nélkül beérnem. Már átlépte a határt, a temetőben vagyunk, amikor végül elengedek mindent, az összes zavaró elem elnémul, és a lépteimnek ismét van hangja, amikor minden bátorságom összeszedve megragadom a vállát, ő pedig rémülten fordul felém.
- Nem lehetsz itt! - rázom meg a fejem, és várom, hogy mondjon valamit, de csak elvarázsoltan néz a szemeimbe. A szemeim talán egy kicsit zöldebben és fényesebben ragyognak most, de amint visszatér az energiám, jobban tudom majd álcázni. Biztosan ezt láthatja. - Ez egy ősi temető, és illetéktelenek nem léphetnek be.
- Sajnálom, én… - kezdi, és még mindig úgy néz rám, mintha valami nagyon furcsát látna, pedig nem sokban különbözöm az emberektől. Nekem nincsenek hegyes füleim sem, és a tetoválásaim most alig látszanak. A kék szemei mégis úgy méregetnek, mintha minimum egy kobold, vagy netalán egy ronda bestia lennék, amilyet még soha nem látott ezelőtt. - Nem tudtam.
- Eltévedtél? - kérdem, de érzem, hogy a hangomban nyoma sincs a kedvességnek. Csak azt szeretném, hogy végre forduljon vissza, és hagyja el a temető területét. - Arra tudsz visszamenni az ösvényre. Gyere, megmutatom merre indulj, és mit kövess.
Szó nélkül sétál utánam, amikor a kijárat felé veszem az irányt, és emiatt egy nagy kő esik le a szívemről. Meg sem szólal, míg elmutogatom neki, hogy merre menjen, és mindenképp a futókkal benőtt fákat kövesse, mert akkor rövid időn belül egy tisztásra jut, ahol már vannak turistajelzések a fákon.
- Ismered a jelzéseket? - fordulok felé, és ő még mindig néz. Komolyan kezd félelemmel eltölteni, hogy mit láthat rajtam, és talán kellene csinálnom valamit a memóriájával, de aztán abba az irányba néz, amerre mutatok, és akkor van időm végignézni magamon. Semmi furcsaság, így nem hiszem, hogy komolyabb okom lenne aggódni.
- Igen, tapasztalt erdőjáró vagyok - feleli, és tudom, hogy igaza van. Ebben már két napja is biztos voltam.
- Rendben, akkor minden jót - bólintok, és a sűrű fák felé kezdek sétálni, hogy eltűnjek köztük, de persze rajta tartsam a szemem, és megbizonyosodjak, tényleg a jó irányba megy.
- Harry - mondja ki a nevem, amit egyáltalán nem tudhatna. Megdermedek, aztán egy nagyon lassú mozdulattal fordulok felé, és nézek egyenesen a szikrákat szóró kék szemekbe.
8 Comments
Oh, de jó lett ez a rész is.
VálaszTörlésKivancsi vagyok mi történt a múltban. Honnan ismeri Lou Harryt.
Nagyon édes H próbálkozása, hogy kiderítése mi is történik a házasok között reggelente az ágyban.
El tudom képzelni a virágba borult mezőket az erdő közepén.
A gyönyörű zöldellő fákat.
Csodaszép lehet.
Köszi a részt. Ez most nagyon kellett.
Pussz 😘 😘 😘
Harry édes minden szempontból azt hiszem ebben a mesében. :)) Nagyon örülünk, hogy ezekben a rossz időkben is hozhatunk nektek legalább egy kis tavaszt és csodát. :))
TörlésPuszii
Csodás😍😍😍😍
VálaszTörlésKöszönjük! :)))
TörlésJajjjj de izgi.☺🤗😍🤗☺
VálaszTörlésMost akkor vagy az anyuka volt tündér....vagy az ap....ja az nem jó, mert akkor tesók lennének. Ha Harry eltűnt faterja lenne Lou....tehát ezt kizárom.1😁🤓😁Maradt anyuci... és akkor a felfedezésem.....
Lou-nak nem rémálmai vannak, anyuci terelget.....csak nem bírt tovább várni, mert a párzási ösztön...csenget.😁😁😁😁Vagy valami hasonló.🤭🤫🤭
Vagy...amit már gondoltam....még ebihal korukban a tündérvarázs egymáshoz kötötte őket...😜😋😜
De miért kellett Harry faterjának eltünni?🔎🔍???
Jajj mennyi izgi kérdés....🧻🧻🧻🧻....sok-sok rejtély van a világban...nálatok is.👀👀👀
Zayn simán feláldozható😄😄😄...minek neki kettő láb??? Egyel is tud morogni...így legalább báránykáink romin talizhattak egy szent ősi temetőben.😁😁😁
Niall gonos...anti tündi...de Harry milyen kis aranyos....hát ezt is várom hogy jön el a felvilágosítás😎😎😎
Ajánlott okdalak: HaziPatika.hu.....
Z-generáció: az anális és orális szex a divat
🤣🤣🤣🤣
Pussz😘😘😘
Sziaaa!
TörlésIgen... Nem... Igen, hát ez nem túl jó elmélet, hogy Harry apja Louis apja is, mert abból egy eléggé beteg mese kerekedne. XDDDD De a gondolatfonalat értékeltem. :DDD Az viszont, hogy tündérvért lát mindenki Lou-ba egy nagyon érdekes dolog. Na majd meglátjuk mi lesz ebből... :D
A WC-papír gurigák azért vannak ott, hogy direkt szívózz velem?? Vagy mára már otthon is hiánycikk? Itt Coloradoban egy darabot sem lehet kapni... XDDD Már depizsepit használunk mindenre.... XD Tudod az a dobozból kihúzkodható zsepi... XDDD Szóval ne menőzz itt nekem a WC papírokkal...
Niall nem gonosz. :D Annak tűnik? Nem aaaaz. :DDD
Megint lökött voltál, de így szeretünk! <33
Puszii
Sziasztok 😁
VálaszTörlésValami eszméletlen jó lett ez a rész is! Imádtam, annyira ott akarok lenni! Olyan gyönyörű lehet😍😊 Mindent látok magam előtt, és valami csodálatos egy hely az biztos 😊
Zayn... Imádom amúgy, de itt most azért adtam volna neki egy tockost a hisztizés miatt 😅😂 Nem könnyű vele, de hát nem vagyunk egyformák 😅 Közben meg jókat tudok szakadni is rajta 😂
Mondom én, szívesen cserélnék vele helyet. 😁
Aww, és Harry, hát valami eszméletlen édes, te jóságos ég 😍😍 Olvadozok miközben olvasom 💕😍 Kis cukorborsó 😊 Édes ahogy az egyesülésen gondolkodik, hát olyanokat mosolyogtam rajta. Niall meg milyen már... 😂 Pedig Harryt már megeszi a kíváncsiság. De majd Louis belevezeti az egyesülés rejtelmeibe 😍😁 Akartam már írni, mikor volt az esküvő, hogy ne aggódj Harry a herceged már úton van hozzád, de elmaradt, úgyhogy most bepótolom 😁
Louisban tündér vér folyik?? OMG!! Vagy az apja vagy az anyja biztos tündér volt. Az anyjára tippelnék amúgy. Vagy valami más lesz netán? Juj, kíváncsi vagyok! Nagyooon!!
Végre találkoztaaaaaak!! Már nagyon vártam! 😍 Honnan ismeri Louis Harryt?? OMG!! Annyi mindent akarok tudni!!
Imádtaaam! Nagyooon!
Puszi 😘
Szia!
TörlésKöszönjük!
Harry szerintünk is ölelgetni való, de természetesen próbáljuk azért nem egy igazán tündibündi valakinek megírni. Annak látod, de ő mást gondol magáról, ez egy nehéz kettősség. Hisz neki mások az értékrendjei ugyebár. :D Huhh de nehéz ez.. Nem gondoltam akkor, amikor elkezdtük XD
Hogy Louval mi a helyzet, azt hamarosan megtudod. :) Már kint vannak azok a részek, amikből kiderül, szóval tényleg hamarosan ;) Igazából minden itteni kérdésedre választ kapsz a következő 3 részben. :))) Remélem később is szeretni fogod!
Millió pusziii!