Egyszer volt... - 2.
Sziasztok!
Megérkeztünk az első teljes mértékben HDawn által jegyzett részig. Megismerhetitek egy kicsit jobban Lout. Reméljük továbbra is szeretni fogjátok.
Jó olvasást! :)
Puszi&Pacsi
Louis
Amikor kiszállok a kocsiból, máris úgy érzem, mintha egy mesébe csöppentem volna. Egy rövid időre elfelejtem az utazás fáradalmait, és csak beszívom az eső utáni erdő illatát, hallgatom a madarak énekét, és élvezem, hogy a természet kellemesen megkomponált zajain kívül semmi sem töri meg a tökéletes nyugalmat. Egészen, amíg...
- Mondtam, hogy meg kellett volna állnunk a városban. Elfogyott a cigim, és itt semmi nincs – kezd hisztizni Zayn, mielőtt kinyújtózik az ég felé, és még morogva hozzáteszi: - Mindjárt besötétedik. Te fogsz felvezetni ezen a szűk, kanyargós úton.
- Nem is bíznám rád a kocsim – felelem szemforgatva. - Holnapig kibírod nélküle, úgyis mindig az enyémből csórsz.
- Kaját se tudunk venni…
- Hoztam kaját, ne aggódj – szólok közbe. - Sejtettem, hogy pizzát se tudunk majd rendelni. Nem Londonba utaztunk, ha még eddig nem tűnt volna fel.
- Hanem az Isten háta mögé – bólogat Zayn gúnyolódva.
- Nézz már körbe, és vedd észre, hogy egy gyönyörű helyen vagyunk! - szólok rá, mert egyre jobban idegesít a gyerekes viselkedése. Sokszor van olyan érzésem, hogy amíg a nagyvárosban vagyok, bármit megadnék azért, hogy egy fárasztó nap után itt lehessek. Az egészre úgy tekintek, mint egy terápiára, akármi is lesz a kirándulásunk kimenetele. Még ha nem is sikerül a dolgok végére járni, legalább kiszellőztethetem a fejem, ami valljuk be, nagyon is rám fér. De Zayn… már most tudom, hogy lesznek nézeteltéréseink a következő napokban, hosszú barátság ide vagy oda. Végre látom, ahogy egy mély sóhaj után beadja a derekát, és lassan ő is körbefordul. Minden annyira zöld. A fű, a fák, a moha a ház oldalán és a kőlépcsőn. Az út másik felén egy kis patak csörgedezik, és nem messze tőlünk egy híd vezet át a túlpartra. Az egész olyan, mint egy kicseszettül gyönyörű festmény.
- Na jó, talán igazad van – feleli Zayn vonakodva. - De most, hogy így jobban belegondolok, szívesebben lennék itt egy csajjal, már ne haragudj. Azért annak megvannak az előnyei, ha a legközelebbi szomszéd is mérföldekre van – teszi hozzá szemöldökhúzogatva, amivel kiérdemel tőlem egy kis vállba bokszolást.
- Kénytelen vagy beérni velem – jelentem ki, és elindulok a lépcső felé, amit szinte teljesen bekebelezett a természet. Benőtte a moha, és páfrányok lógnak rá, elfoglalva a fokok felét, de én így is imádom. Tökéletesen illik ebbe az idilli környezetbe, ami az elkövetkezendő napokban körbe fog venni minket. Ellenben amikor hátranézek, és látom, hogy Zayn átkokat szórva próbálja letörölni a bakancsáról a sarat, már biztos vagyok benne, hogy ő bárhol máshol szívesebben lenne. Nem tudom, mire gondoltam, amikor eldöntöttem, hogy velem kéne jönnie. Talán arra, hogy hiába különbözünk ezerféle dologban, akkor is olyan, mintha a másik felem lenne. És talán arra, hogy hiába próbálom játszani, hogy egy baromi tökös gyerek vagyok, a tarkómon égnek állnak a pihék, amikor az erdő sűrűje felé nézek a bejárat elől. Több, mint tizennyolc év eltelt azóta, a túlélőösztönöm mégis vigyázzban áll, mintha arra próbálna rávenni, hogy meneküljek. Lehet, hogy elment az eszem, amikor kitaláltam, hogy visszajövök, de tudom, hogy ha nem járok a történtek végére, akkor biztosan az őrültek házában végzem. Nem filózok ezen többet, inkább kihalászom a zsebemből a kulcsot és kitárom kettőnk előtt az ajtót. A ház a nagynénémé, és nyaranta turistáknak szokták kiadni, de akkora szerencsénk volt, hogy a mostaniak kénytelenek voltak lemondani betegség miatt, ezért el tudtunk jönni Zayn-nel. Bele se akarok gondolni, mit kellett volna azért hallgatnom, ha sátorban kényszerülünk aludni. Ahogy belépünk, már érzem, hogy szükség lesz egy alapos szellőztetésre, de egyébként a hely kellemes, pont olyan otthonos és hívogató, ahogy gyerekkoromból emlékszem rá. Lent van a nappali és a konyha, amihez egy tárolókamra is tartozik, odafent pedig két hálószoba és egy fürdő.
- Van itt valami fűtés? - kérdezi Zayn, ahogy kritikusan körbenéz a földszinten.
- Nyár van – horkanok fel, de azért a kandalló felé indulok, ami a nappaliban a központi helyet foglalja el. Szerencsére készítettek be nekünk fát, így pár perc alatt begyújtok, és mire végzek, Zayn becipeli a táskáinkat a kocsiból.
- Kibaszott jégverem van itt az erdő közepén – morogja, és hirtelen elegem lesz az állandó panaszkodásából, ezért úgy döntök, felvidítom kicsit. Nem mondhatja, hogy rossz barát vagyok.
- Lemegyünk a pubba. Iszunk valamit, és cigit is kerítünk neked – mondom neki, majd gyorsan hozzáteszem: - Tíz perced van elkészülni, aztán indulunk.
Zayn arca azonnal felvidul, és máris dupla lelkesedéssel cipeli fel a csomagját az emeletre, ahol természetesen elfoglalja a nagyobb hálót. Mire felérek, már magára zárta az ajtót, és csak a fejemet csóválva foglalom el a kisebbet. Az arcomon egy hatalmas vigyor terül szét, amikor eszembe jut, hogy ez az ágymatrac sokkal kényelmesebb, mint ami a nagyobb szobában van. Ledobom a táskám a puha, bolyhos szőnyegre, és ahogy a parkettán az ágyig sétálok, hallom, ahogy recseg a talpam alatt. Vannak dolgok, amik nem változtak, hiába telt el azóta majdnem két évtized. Tény, hogy a kis, meztelen talpaim alatt nem volt ilyen hangos a parketta, amikor esténként kisurrantam a csillagokat bámulni a teraszra, de a keményfa bútorok tapintása az ujjaim alatt ugyanolyan, mint régen. A kezem végighúzom a franciaágy fejtámláján, és közben magam elé meredve leülök a matracra. Kiveszem a zsebemből a mobilom, és a megszokásnak köszönhetően oda sem kell néznem, hogy tárcsázzam Leila számát. A harmadik csörgésre felveszi, és a hangja nyugodt, megfontolt, ahogy üdvözöl.
- Hiányzol – mondom neki azonnal. - Mindig el akartam veled jönni ide. Tetszene neked.
- Biztos vagyok benne – feleli egy kis hallgatás után, és a hangjában nyoma sincs annak, hogy le akar rázni, vagy kinevetni, pedig még saját magamnak is szánalmasnak hangzom, ahogy melankolikus hangulatban az exemmel beszélgetek. - Gyönyörű lehet ott, az erdő mellett.
- Minden olyan zöld, és az illatok isteniek. Kár, hogy Zayn nem élvezi annyira.
- Zayn városi fiú – mondja Leila egy kis kuncogás után. - Ne legyél vele túl kemény.
- Egy pillanatig sem – felelem mosolyogva. - Nemsokára leviszem egy pubba, és ha nem lesz nagyon hisztis, még egy korsó sörre is meghívom.
- Akkor, ha jól veszem ki a szavaidból, nem mindennel elégedett – jegyzi meg Leila.
- Eltaláltad. Nagyjából mindenért hisztizik. Hogy zöld a fű, és kék az ég, meg amúgy is, miért nem áll az erdei házikó mellett egy pláza KFC-vel meg Starbucksszal – mesélem enyhe szarkazmussal a hangomban, és a lány a vonal túlsó végén csak nevet. A hangjára kis borzongás fut végig a hátamon, és mielőtt még olyat mondanék, amit már nem szabadna, vagy amivel még kínosabb helyzetbe hozhatom magam, Zayn jelenik meg az ajtóban, és ránt vissza a valóságba. Leila már nem a barátnőm. Nem vagyunk együtt, hiába barátsággal váltunk el. - Most mennem kell, az emlegetett vár rám – mondom inkább ahelyett, hogy könyörögnék neki, jöjjön ide, szükségem van rá.
- Rendben. Üdvözlöm Zayn-t is – mondja gyorsan, és mielőtt letenném, hozzáteszi: - Vigyázz magadra, Lou. És hívj fel, ha beszélgetni szeretnél.
- Úgy lesz. Jó éjt! - mondom egy kis álmodozó mosollyal egyaránt a hangomban és az arcomon, mert jó érzés, hogy még mindig törődik velem. Megszakítom a hívást, és egy darabig még bámulom az elsötétülő képernyőt. Zayn kénytelen egy torokköszörüléssel felhívni magára a figyelmem.
- Megbántad? - kérdezi tőlem, amikor végre felnézek rá. Nem kell kifejtenie, pontosan tudom, hogy mire gondol.
- Néha úgy érzem, én vagyok a leghülyébb ember a földön, néha pedig meg vagyok róla győződve, hogy így van ez jól – válaszolom neki, miközben felállok az ágyról, kiveszem a táskámból a tárcámat, a cigit és a kocsikulcsot. Zayn kiismerhetetlen pillantással követi a mozdulataimat, de nem mond semmit. Igyekszem mindent a dzsekim és a farmerom zsebébe tömni, és mielőtt elindulunk, még tartok egy gyors mosdószünetet.
Bryansford egy csendes kis falu az erdő szélén. Minden van, ami feltétlen szükséges. Egy bolt, ahol bármit be tudsz szerezni, templom és természetesen egy ír pub. Leparkolok az utóbbi előtt, mert már besötétedett, és ez az egyetlen hely, ami még nyitva van. A hely igényesnek tűnik, és úgy rémlik, mintha gyermekkoromban már jártam volna benne. Odabent halk zene és kellemes, narancsos fények fogadnak. Nincsenek sokan, de az egész nem is olyan nagy, szinte már családias a hangulat, ahogy körbenézek, miután leültünk a pultnál.
- Mivel szolgálhatok nektek, srácok? - fordul felénk egy nagyjából velünk egykorú férfi. A nagy, barna szemei barátságosan csillognak a fényben, miközben egy poharat törölget.
- Egy korsó sört kérnék – feleli Zayn.
- Nekem csak egy tea lesz – veszem át a szót, mire a pultos mindent tudóan elmosolyodik.
- Angolok vagytok. Yorkshire környékéről, ha nem tévedek – néz rám jelentőségteljesen, és akkor már tudom, hogy az akcentusom elárult. - Ne vedd magadra, volt egy régi ismerősöm, aki ott született.
- Na aggódj, nem ez az első eset, hogy egyet szavával lebuktat minket – válaszol helyettem Zayn.
- Inkognitóban vagytok? - vonja fel a szemöldökét a pultos, és lerakja a poharat, hogy minden figyelmét ránk irányíthassa. Gondolom, nem sok izgalmas esemény történhet ebben a néhány száz lakossal rendelkező faluban.
- Már lebuktunk, úgyhogy teljesen mindegy – felelem jókedvűen, és látom, hogy újdonsült haverunk vigyorogva csapolja a sört, és kapcsolja a vízforralót.
- A parkba jöttetek? - kérdezi, ahogy leteszi Zayn elé a korsót, és megtölti a teatojást. - Persze, csak akkor kérdezem, ha nem valami szupertitkos bevetésre készültök – kacsint ránk, és leforrázza az illatos teafűt. Zayn most csöndben marad, és kíváncsian néz rám.
- Turistáskodunk egy kicsit. Túrázunk az erdőben – válaszolok neki. Eszembe jut, hogy talán többet is elárulhatnék, de akkor egy idős asszony jelenik meg a pult melletti ajtóban.
- Liam! Már fél órája várok a forrócsokimra! - kiált oda a nő, mire hirtelen visszakapom a pillantásom a barna fiúra.
- Liam? Te vagy Liam? - kérdezem, és az állam majdnem a földet söpri. Emlékszem egy törékeny, kócos kisfiúra, aki néhány évvel fiatalabb volt, és akivel sokat fociztam itt régen. Helyette most egy felnőtt férfit látok magam előtt, dagadó izmokkal és tetoválásokkal a karján.
- És te? - kérdez vissza összevont szemöldökkel. Idő közben az idős hölgy is odajön hozzánk, és úgy méreget, mintha ő sem hinne a szemének, és mintha pontosan tudná, ki vagyok.
- Louis vagyok. Louis Tomlinson – felelem. - Maga pedig… Hannah, ha jól emlékszem – fordulok az idős asszony felé, mert közelről már felismerem az arcát.
- Igen, én vagyok Liam nagymamája – mondja, és végre eltűnik az arcáról a szigorúság. - Milyen fess fiatalember lett belőled, Louis. És a barátod is nagyon csinos.
- Mintha csak modellek lennénk. Mondjuk, Louis-nak ahhoz legalább húsz centit kellene még nőnie – száll be a beszélgetésbe Zayn, de miután a pult alatt alaposan a bokájába rúgok, remélem érzi, hogy jobb lett volna, ha kussban marad. Miután mindenki jót nevet, én sem tudom elrejteni a vigyorgást. Hirtelen törnek rám a régi emlékek, és a szemem felváltva Liamen és a nagyanyján pihen.
- Azt hittük, már sosem térsz vissza – jegyzi meg Hannah elgondolkozva. - Az erdő visszavárt.
- Sajnos így alakult, hogy csak most tudtam jönni, pedig nagyon hiányzott – vallom be őszintén.
- A rossz emlékek ellenére? - kérdezi Liam, és végre elém rakja a teámat, és a tejet, majd nekiáll forrócsokit készíteni. Hannah rákapja a pillantását, aztán felém fordul. Nem tudom, hogy erre mit kellene felelnem.
- Valójában nincs túl sok emlékem.
- A szüleidnek viszont annál inkább – vonja fel a szemöldökét Hannah.
- Hát igen, tőlük nincs alkalmam megkérdezni – motyogom a gőzölgő ital felett, és megelőzöm, hogy rákérdezzenek. - Anya néhány éve már nincs velünk, apa pedig… vele megromlott a kapcsolatom – magyarázom gyorsan, mert túl akartam lenni ezen. Persze, megfordult a fejemben, hogy itt majd találkozok olyan emberekkel, akiket ismerek, és be kell őket avatnom olyan dolgokba, amikről nem szeretek beszélni, mégsem sikerült rá felkészülnöm. De szerencsém van, mert Hannah csak bólint, Liam pedig egy halk sajnálom után nekiáll tejet habosítani.
- Miért pont most? - érdeklődik az asszony, és ha nem ismerném régről, furcsállnám, hogy képtelen levenni rólam a tekintetét. Mintha próbálna átlátni rajtam, bár fogalmam sincs, mire kíváncsi valójában. Mindig ilyen volt. Emlékszem, anyáék kicsit flúgosnak is tartották, de én meg voltam róla győződve, hogy nem az.
- Le akarom zárni az itt történteket – felelem köntörfalazás nélkül. - Az egész… egy nagy kérdőjel, pedig úgy érzem, csak egy karnyújtásnyira vagyok a válaszoktól.
- Van valami terved? - kérdezi Hannah. Kicsit olyan, mintha valamiféle kihallgatáson vennék részt.
- Körbenézek az erdőben – vonom meg a vállam, és miután teleöntöm a csészém tejjel, belekortyolok a teámba.
- Goblinokat keresel? - szól közbe Liam.
- Egészen pontosan Bogie-kat – felelem nevetve, és Zayn teljesen összezavarodott arcát látva még jobb lesz a kedvem. - Ha a nyarakat Írországban töltötted volna három éves korodtól, tudnád, hogy a Bogie-k olyan lények, akik elvarázsolt erdőkben és gyümölcsösökben élnek, és kedvenc elfoglaltságuk, hogy gyermekeket raboljanak. Olyanok, mint a manók...vagy koboldok – oktatom ki a városi fiút lelkesen.
- Ezt minden gyermek korán megtanulja itt – helyesel Liam. - Talán még hamarabb, mint azt, hogy ne fogadj el cukorkát idegen emberektől.
- Zayn csak a hiányos, szinte áttetsző öltözetű, hosszú hajú, nagy mellű tündéreket ismeri kacér vigyorral – csipkelődök a legjobb barátommal.
- Mert szebbek, mint a kis gnómok – védi meg azonnal Hannah, és a kezét barátságosan Zayn karjára fekteti.
- És mert tőlük bármikor elfogadnám a cukorkát – vigyorog Zayn, és ebbe a nézőpontba nem tudok belekötni.
- A kempingnél kellene kezdened a túrát – vált hirtelen komoly hangnemre Hannah.
- Igen, minden ott kezdődött.
- És ott is lett vége – bólogat. - De mire számítasz, mit fogsz találni?
- Fogalmam sincs – felelem sóhajtva. - Talán csak oda kell mennem, és legyőzni, mint egy félelmet. Talán csak arra van szükségem, hogy tudjam, nincs ott semmi – vonogatom a vállam.
- Talán nem minden mese, amivel a gyerekeket riogatják – mondja Hannah elgondolkodva.
- Nagyi! - szól rá Liam szemforgatva, ahogy elhalad mellettünk, és kivisz egy sört az egyik középkorú vendégnek.
- Igyekszem minden eshetőségre felkészülni – ígérem meg az öreglánynak, aki hálásan pillant rám, amiért nem nézem azonnal őrültnek.
- Van isteni húsos piténk – vált témát, mire Liam visszaér. Emlékszem a húsos pitéjükre, és bár még mindig tele vagyok az úton elfogyasztott hamburgerrel, azonnal összefut a nyál a számban.
- Azt Zaynnek is muszáj megkóstolnia, úgyhogy viszünk reggelire, ha nem bánod – mondom neki kedvesen, és Hannah máris nekilát a csomagolásnak.
Majdnem éjfél lesz, mire elindulunk vissza a házhoz. A társaság nagyon jó volt, sokat beszélgettünk és nevettünk, ráadásul Zayn is jól érezte magát, ahogy észrevettem. Igaz, hogy nem tudtunk neki cigit szerezni, de felfelé menet a hegyre már vidáman beszélgetünk, és nyoma sincs a délutáni, nyűgös fiúnak. Elképzelhető, hogy ehhez a sörnek is van némi köze, de így duplán megérte lemenni a bárba, ami mint kiderült, néhány szobás fogadóként is üzemel.
Amíg Zayn beköltözik a fürdőbe lefekvés előtt, én biztonságba helyezem a pitéket a hűtőbe, aztán elszívok egy cigit a teraszon. Hallgatom, ahogy a fák leveleiről lecsöppen az eső, és reménykedem benne, hogy holnap jobb időnk lesz. Ha szerencsénk van, kisüt majd a nap, és kicsit felszárítja a talajt. Magam miatt kevésbé aggódom, de Zaynnek talán nem fog tetszeni, ha bokáig merülünk a sárba, és a csúszós talajon bármelyik pillanatban fennáll a veszélye, hogy a folytatást seggen csúszva tesszük meg a lejtőn. A pillantásom egy bokorra szegezem a kerítés mellett, amely jól kivehetően megrezzen abban a kis fényben, ami a teraszt világítja meg. Az éjszakai látogatónk egy pillanatra felém fordul, és a szeme két kis fénypontként csillog a sötétben. Elmosolyodom, ahogy eliramodik a biztonságot jelentő rengeteg felé. A méretéből ítélve talán egy róka lehetett, és amikor Zayn mellém lép, már értem, mitől ijedt meg annyira. Szó nélkül a barátom felé nyújtom a cigisdobozt, és amikor kivesz egy szálat, még meg is gyújtom neki.
Liamnek hamar haza kellett mennie, mert a szüleivel hivatalosak egy ismerősükhöz vacsorára, így kora este egyedül rugdosom a focilabdát a kemping melletti tisztáson. Igyekszem megtanulni egy új trükköt, hogy másnap már azzal kápráztathassam el a barátomat. Már legalább egy órája próbálkozom, és egyre frusztráltabb leszek. Anya már kétszer kijött szólni, hogy menjek be vacsorázni, de nem akarok még. Helyette leülök a fűbe, és a két tenyerem között forgatom a labdát. Aztán a figyelmemet a térdemen virító sebek kötik le, és a koszos kezemmel elkezdem lekapirgálni a varakat. Anya számtalanszor elmondta már, hogy ne csináljam, mert így lassabban gyógyulnak, és a helyük tovább fog látszódni, ráadásul a fertőzések veszélyesek, pont ezért kell lefóliázni és tisztítani a friss tetoválásokat is… összevonom a szemöldököm, és magam elé emelem a jobb karomat. Honnan tudok a tetoválásokról… és hol vannak a sajátjaim? Csak a napbarnított bőrömet látom, és a könyökömnél néhány élénk rózsaszín foltot a régebbi sebeim emlékeként. Anyának igaza volt, tényleg nem tesz nekik jót, ha piszkálom. De ez is egy olyan rossz szokás, mint az, hogy rágom a körmöm. Egy pillanatra megborzongok, és a hátam mögé kapom a fejem, mert olyan érzésem van, mintha figyelnének. De amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is tűnt ez az érzés, így inkább felállok, és rugdosom még kicsit a labdát, mielőtt anya kijön és a pólóm szegélyénél fogva rángat be magával. Éppen lemegy a Nap, amikor felrúgom magasra, és a hasam éhesen megkordul. Eldöntöm magamban, hogy ideje bemennem, de előbb visszahozom a labdát. Látom, ahogy földet ér az erdő szélénél, és egy pillanatra megállok a futásban, mert elkezd felém gurulni, ezért azt gondolom, kár a sietségért, amúgy is eléggé lefárasztottam magam. De aztán hirtelen irányt vált, és még gyorsabban kezd gurulni a fák közé. Egy pillanatra megtorpanok, és tudom, hogy ez kellene legyen a pillanat, amikor hagyom a francba. A tarkómon égnek állnak a kis pihék, és a mellkasomat is összeszorítja valami, de minden rossz érzésemet lerázom, és elkezdek futni az erdő felé a késő nyári esti szürkületben.
- Mi a franc, Louis?! Jézusom, a szívbajt hozod rám! - rázogat a karomnál fogva Zayn. Nem értem… mit csináltam, amiért ordítania kell velem?
Körbe nézek, és alaposan meglepődök. Két dologra számítottam. Az egyik, hogy fák vesznek majd körbe, ahogy befutok közéjük a labdát követve, a másik, hogy a szobámban vagyok a kis házban, és Zayn éppen felráz az álmomból. De a valóság egyikre sem hasonlít.
- Mi történt? - nézek a barátomra, aki még mindig úgy bámul, mintha szellemet látna.
- Hallottam, hogy lemész a lépcsőn, kibaszottul nyikorog az a szar. Aztán kinéztem az ablakon, és láttam, hogy átvágsz a kerten egy szál alsógatyában. Akkor már éreztem, hogy baj van. Magamra kaptam valamit, és rohantam utánad. Még jó, hogy a patak az utadat állta, hogy besétálj az erdőbe a kibaszott sötétben! - meséli egy szuszra, és nem kell zseninek lennem, hogy tudjam, nagyon ki van borulva. Szeretném megnyugtatni, de ahogy körbenézek, és mindenhol a sötétséget látom körülöttünk, hirtelen én is alig kapok levegőt. A kis kőhídon ácsorgunk, mellettünk a földön hever Zayn telefonja, amin be van kapcsolva a zseblámpa, és amikor lenézek magamra, már tudom, hogy minden egyes szava igaz. Az alsómon kívül semmi nincs rajtam, és a lábaim sárosak. Csak akkor veszem észre, hogy mennyire fázom.
8 Comments
Sziasztok Angyalkák vagy Tündérkék! ...áááááá megvan!!!
VálaszTörlésSziasztok Angyali Tündérek!....kik írói Démonok! XDDD
Istenem ez annyira, de annyira jó.....<3<3<3
Beszippantott, mint Lou-t az erdő.
Bocs de én nem tudok attól a képtől megilyedni, hogy Lou egyszál boxszerben flangál.....sőt!!! Inkább csak a kiszáradás fegyeget tőle. XDDD Nyami....
Itt jegyezném meg, mert mindig elfelejtem, NAGYON, NAGYON kibebaszottul IMÁDOM ezt a Harry képet!!! Lou-t is, természetesen, főleg a boxeres változatot....XDD....na de komolyan. Nagyon tetszett az is amikor befonta a haját, vagy fonatta. De Ti ezt még megfejeltétek.
Millió csók érte...olyan tündéri! ;);)
Nem tudom mit is mondhatnék amit még nem írtam nektek....
Minden sztoritok elvarázsol, elrepít, beszippant.
Ez is ilyen.
Szeretem a természetet, az erdőt és a Larry természetfeletti jelenséget is! ;)
Ti itt mindent egybegyúrtatok, a megszokott spéci fűszereitekkel ízesítve tálaltatok. (Bocs nem ebédeltem még.. XD)
Remekül működtök mint sebészek. Folyton az oldalamat fúrjátok....és tátongó Lou-kkal (XDDDD) lógva hagytok.
De ez annyira jó....
Már nagyon várom az erdei kirándulást, teljesen rámjön a tavaszi zsongás tőletek.
A kis morgós Zayn-t is csak imádni lehet.
Lesz itt még úgy érzem rengeteg misztikum, talán krimi is....minden főldi és nem teljesen földi jó is. :)
Egy a lényeg Lou veletek a barangolás!!!
Pussssszz!
Négy levelű Lou here legyen veletek...XDDD
Bocsi, bocsi.....
Sziaa :D A tátongó Lou-kon nem tudom túltenni magam XDD A fantasy sztorikban egy kicsit mindig könnyebb dolgunk van abban az értelemben, hogy ha egy kis mesével átitatott sztorit írunk, jobban be tudjuk vonzani a sztoriba az olvasókat. Ha ez működik, akkor már fél siker :D Tényleg nagyon szeretjük ezt a sztorit, és olyan jó olvasni, hogy te is, ti is :) Izgatottan vágtunk bele, és alig várjuk, hogy megtudjátok, mit rejt még a varázslatos erdő ;)
TörlésPuszii :)
😍😍😍
VálaszTörlésKöszii :)
TörlésJujj, de izgalmas. Borzasztó kíváncsi vagyok mi történt Louval.
VálaszTörlésEz a sztori egyre jobban tetszik.
Misztikus, izgalmas, rejtélyes.
Ez kell nekem. Főleg, ha ti írjátok. Csodás. Köszi, pussz 😘 😘 😘
Köszönjük szépen! Igyekszünk még több csodát beletenni. :)) Köszönjük, hogy vagy és itt vagy!
TörlésPusziii
Sziasztok 😊
VálaszTörlésIde is megérkezem, bár kicsit le vagyok maradva, de sebaj, majd bepótolom 😁
Annyira irigylem most őket. Ilyen szép helyen lenni. Aww, olyan csodálatos lehet. Elképzeltem, és én is ott szeretnék lenni. Imádtam, tudom. Minden szép zöld, friss levegő, csend és nyugalom. Minden olyan varázslatos. Szóval Zayn, cserélhetünk, én szívesen mentem volna helyetted 😍😂 Amúgy nagyon imádtam Zaynt, jókat nevettem rajta 😂 Pont olyan a karaktere, amilyennek szeretem😁
Vártam már Liamet is, és meg is kaptam 😁😍 így már teljes a csapat 😁😊
Imádtom! Nagyon! És annyira kíváncsi vagyok, hogy mi ez az egész Louisval!
Izgis nagyooon! 😍😍 Fantasztikus, ahogy leírjátok a dolgokat! Mindketten iszonyat tehetségesek vagytok 😍😊❤️
Pusziii 😘
Szia!
TörlésVan időd, és örülünk, bármikor is jutsz oda, hogy bepótold. :))
Igen, most én is szívesen cserélnék Zaynnel, főleg a mostani időkben, amikor mi viszont be vagyunk zárva. Itt van Colorado csodája a lábaim előtt, és nem mehetek ki a házból. Mi ez, ha nem kínzás?
Zaynnel nagyon szeretek írni, örülök, hogy őt választottuk be ide is. :))
Köszönjük, hogy itt vagy!
Millió pusziii!