Live Porn - Epilógus
Sziasztok!
Hát itt vagyunk... Annyira fog hiányozni ez a történet, és ti is. Minden kommentetek, az összes megnyitás, és minden szerda (nekem kedd este). Nagyon hálás vagyok, hogy itt voltatok velem, együtt izgultatok, féltetek, szenvedtetek vagy éppen dühöngtetek a szereplőkkel, de leginkább annak, hogy ennyire szerettétek. Nem lehetek elég hálás. :) Természetesen jár a hatalmas ölelés HDawnnak, aki nem csak bétázott, de szerves része volt a történet születésének is, és rengeteget segített, hogy ez ma így nézzen ki. Köszönet jár Gottynak, a kórházban töltött jelenetek, és rehabilitációk hitelességéért, és HM-nek a hihetetlenül részletes és profi jogi tanácsokért. Sokan vagyunk emögött a mese mögött, még ha én is arattam itt le a babérokat. Millió puszi érte!
Megígértem nektek, hogy nem maradunk következő történet nélkül, és annak a prológusát hamarosan posztolni is fogom. Egy újabb collab HDawnnal, csak mert mindketten szeretjük ezt a mesénket. Hogy álltok a fantasykkel? Hisztek-e a tündérmesékben? Mi lenne, ha megelevenednének, de közel sem lennének olyan tündériek, mint képzeltük? Igazán remélem, hogy szeretni fogjátok, mert mi izgatottak vagyunk miatta. :)
Még egyszer nagy ölelés és hála minden egyes olvasónak! Imádom, hogy imádtátok!
Puszi&Pacsi
Epilógus
Miután megunták a nézelődést, vagy inkább csak csókolózást az Eiffel-torony tetején, az utolsó Párizsban elköltött vacsorájukat a méltán híres Guy Savoyban rendelték. Már akkor foglaltak egy kétszemélyes asztalt, amikor megérkeztek a városba, és az étel elképesztő volt. Ízletes, és miután négy fogást is rendeltek, eléggé bőséges ahhoz, hogy jóllakjanak. Egy kisebb vagyont hagytak a három Michelin csillagos étteremben, de mindketten egyetértettek abban, hogy megérte az árát, és még a szálloda parkjában sétálgatva a gyönyörű fények között is arról beszéltek, hogy a legjobb kaja volt, amit életükben ettek. Annak ellenére is, hogy Louis rajong a mirelit pizzáért, és a McDonaldsért. Bár továbbra is szerves részét alkotta a rendszeres étkezésének, Harry konyhai készségei, és isteni főztjei azért jócskán felforgatták Louis gasztro világát.
- Örülök, hogy végre vége - torpant meg Harry, és bár ő volt a magasabb, szinte összegörnyedve bújt Louis karjaiba, és temette az arcát a férfi nyakába. - Köszönöm, hogy kitartottál mellettem. Egyáltalán nem érdemlem meg, hogy itt legyél velem, de istentelenül boldoggá tesz.
- Felnőttél - sóhajtott fel Louis, és szorosan átölelve Harryt, egy puszit nyomott a hajába. - Fogalmad sincs mennyit változtál, és hiszek benned.
- Szeretlek, és...
- Harry - lehelte Louis halkan, és a fiú ajkaira szorította a mutatóujját, hogy elhallgattassa. - Túl vagyunk mindenen. Zárjuk le, rendben? Veled akarok élni. Újrakezdjük, de úgy, hogy a jó dolgokat nem felejtjük el. Szeretlek.
Harry nem válaszolt, csak elmosolyodott, és Louis ajkaira hajolt, mert egyszerűen nem bírta tovább. Tudta, hogy ha nem teszi meg, talán még el is sírja magát, azt pedig nem tehette, amikor újrakezdésről beszélnek. Hosszú percek teltek el így, idekint a hűvös esti szellő járta hátsó udvarban, amíg csak egymás világában barangoltak, és Louis volt, aki végül megragadta Harry kezeit, hogy a szállodába induljanak, mert a fiú már látványosan remegett a hidegben.
A szobájukba érve mindketten lezuhanyoztak, ezen az estén külön. Amíg Harry áztatta magát, addig Louis rendelt egy üveg pezsgőt, meg némi süteményt, Harry pedig kibontotta azt, poharakba töltötte, és a sütit is előkóstolta, amíg Louis elkészült.
- Csokis a szád, bébi - nevetett fel Louis, amikor közelebb sétált, és ő is a kanapéra huppant. Mindkettejükön a szálloda köntöse volt csak, amíg megetették egymást a csokoládés édességgel, és valami francia nyelvű műsort néztek a tévében, amiből Harry értett valamennyit, mert tanult a gimnáziumban franciául, és az apja új feleségétől is, így szinkron fordította Louis-nak. Persze az messze volt a tökéletestől, mert valójában Harry csak néhány kifejezést, meg alap szavakat értett meg, semmi többet. Idővel a pezsgő kedvező hatásának köszönhetően Louis nekiállt poénokat gyártani a Harry által fordított szövegekből, de valójában veszettül szexinek találta, ahogy a fiú beszélt.
- Oké, befejeztem - vihogott Harry, és karba tett kézzel próbált minden áron sértődöttnek tűnni, de a mosolya levakarhatatlan volt, így a gödröcskéi is elárulták.
- Na, kérlek, folytasd! - nevetett Louis, és közelebb mászott Harryhez, aki a kanapé végében ülve egyből szétnyitotta a combjait, hogy Louis közéjük fészkelhesse magát. Megint csak csókolóztak, amit mindössze azért szakítottak meg néha, hogy igyanak egy-egy korty pezsgőt. - Nem folytatod?
- Nem, mert gúnyolódsz - felelte egyből a fiú, de Louis nem bírta vigyor nélkül.
- Csak viccelődtem veled - puszilta végig az állkapcsát, egészen a szája sarkáig, ahová még adott egy lassú, nyálas puszit, mielőtt folytatta. - Állati izgató a franciád.
- Ó, igen? - csillantak fel azonnal Harry szemei, és a megjegyzés után még a nyelvét is kidugta, hogy körbe nyalja Louis ajkait. A férfi beszívott egy mély levegőt, és azonnal maga után húzta a fiút. Meg sem álltak az ágyig, ahol végül a matracra lökte, és mielőtt utána vetette volna magát, még szétnyitotta a köntösét, hogy a földre ejtse. Már az ágyra mászva Harryt is kicsomagolta a vastag, fehér pamutból. Nem volt eszeveszett szenvedély a mozdulataikban, nem voltak kiéhezve egymásra, hisz amikor csak tehették, a kedvenc szórakozásuknak hódoltak, ami tagadhatatlanul egymás testének a kényeztetése volt, mégis... Louis érezte, hogy ez az este más. Mást akart. Egyfelől különlegessé akarta tenni az utolsó estéjüket Harry álomnyaralásán, másfelől még mindig, egészen attól a naptól kezdve ott motoszkált a fejében a gondolat... Ott volt az árnyék a nyomában, hogy megadjon valamit Harrynek, amit a fiú nagyon akart. Nem adta volna soha oda magát azért, hogy Harry gyakorolhasson a pornófilmekhez, de ez más volt. Azt akarta, hogy a szerelme érezze, nem csak az történhet az ágyban, amit Louis akar. Ha vágyik erre, néha igenis megkaphatja, még ha nem is tartozott ez a felállás Louis kedvencei közé. Bízott Harryben, és tudta, hogy a fiú soha nem bántaná, sosem ártana neki. Nem veszítené el a fejét.
A hosszas csókolózás után a félig kiürült síkosítós flakonért nyúlt az éjjeliszekrényen, és Harry már helyezkedett is a megfelelő pozícióba, mert amikor nem szenvedélyből, eszeveszetten estek egymásnak valahol, akkor mindig szemben voltak. Legalábbis így indítottak, mert látni akarták egymást. Most viszont Louis elkapta a fiú kezét, és az előbbi helyén tartotta. Egymással szemben térdeltek, és Harry bár vett egy nagy levegőt, amikor Louis az ő kezébe nyomta a gélt, de végül már készült is hátranyúlni, hogy előkészítse magát.
Louis nem szólalt meg, csak egy ravasz mosollyal újra elkapta Harry kezét, hogy megakadályozza a mozdulatában, így a fiú már nem is mert semmit tenni. Fogalma sem volt, mi történik, teljesen összezavarta a férfi, és már érezte, hogy ez az este valami nagyobb izgalmat rejt magában. A szemei viszont elkerekedtek, és kérdőn nézett először Louis meleg, simogató ujjaira, amik éppen Harry merevedését kenték be a hűvös géllel, és amikor képes volt felfogni az idősebb mozdulatait, a kéken vibráló szempárba meredt.
- Mi... - kezdte volna, de Louis a szájára hajolt, és a nyelvével szakította félbe a fiú mondandóját. Ez a csók már sokkal szenvedélyesebbre sikerült, és vadul falták egymás ajkait, amíg Louis a hátára feküdt, maga után húzva a fiatalabbat is. - Biztos vagy ebben?
- Teljesen - bólintott Louis, és a szemével jelzett Harrynek, hogy kezdjen neki. Az erekciója a hasán feküdt, és már csillogott a csúcsa Harry tanácstalan mozdulataitól. Ez talán még a normálisnál is jobban felizgatta Louis-t. Hiába, hogy épp lemondott az aktív szerepről, ettől még kénytelen volt a kezébe venni az irányítást, és Harry csuklójára markolva tolta le a benedvesített ujjait a saját hátsójához. - Gyerünk, göndör! Mutasd meg, mit tudsz!
- Istenem... - nyögött fel Harry, és Louis szavaiból gyűjtött erőt. Azonnal nagyobb terpeszbe tolta a férfit lábait, és ahogy közéjük mászott, egyik kezével Lou bal combja alá nyúlt, hogy a térdét szinte a mellkasa oldalához nyomja, a másikkal pedig az idősebb férfi rózsaszínen feszülő, szűk izmait kezdte masszírozni. Nem hatolt be egyből, próbált lazítani rajtuk, de felesleges volt az aggodalma, mert Louis tudta, mit csinál és azt is, mit akar, így nem esett nehezére a lehető leggyorsabban ellazulni. A fiú, miközben elmerítette az egyik ujját Louis-ban, a férfi merevedésére hajolt, és a szájába vette. Kórusban, aztán kánonban, majd megint csak egyszerre nyögtek a mozdulatok közben, és kezdték teljesen elveszíteni az eszüket. Nem a rossz, csakis a jó értelemben. A lehető legjobban. Louis két kézzel markolta a párnát, amibe erővel szorította hátra a fejét, miközben próbálta nem túl nagy ívbe feszíteni a gerincét, amikor Harry a legcsodálatosabb helyen találta el.
Nem szólaltak meg, egyáltalán egyetlen szót sem szóltak, ami nem volt jellemző rájuk, de ez a pillanat most nem engedte meg. Csak sóhajtoztak, vagy épp hangosan adták egymás tudtára, mennyire élvezik az egészet, és akkor néztek először jelentőségteljesen egymás szemébe, amikor Harry végül a már könyörgő merevedése végére markolt, és úgy helyezkedett, hogy a makkja Louis ánuszához érjen.
- Gyere, bébi - lehelte Louis, és ez elég is volt a fiúnak, hogy megtegye. Nagyon lassan és végtelen türelemmel tövig hatolt, aztán megállt. Alig kapott levegőt, csak Louis combjait markolta, és a plafon felé emelte az arcát, de a szemei csukva voltak. A férfi erősebben szorította a párnát, és a lábujjai is begörbültek, mert a fájdalom tagadhatatlan volt, viszont elenyésző a boldogsághoz képest, hogy Harry az, aki ott van vele. Tényleg szerette ezt a fiút, még ha a mai napig sem tudta volna megmondani pontosan, miért is szeretett bele. Harry volt a hangosabb azon az éjszakán is, ahogy mindig, bár Louis is néha kétségtelenül kénytelen volt elengedni egy durvább nyögést, mert Harry fantasztikus volt. Soha, senkivel nem volt még ez ilyen jó, bár tudta, hogy ez nem csak azért van, mert a fiú profi. Egyszerűen még sosem csinálta ezt olyannal, akit szeretett, és ez volt a titok.
Harry törődő volt, érezte, ha az adott szögben túl sok volt, és igyekezett folyamatosan mozgatni magukat, hogy Louis képtelen legyen másra koncentrálni, mint csak az új póz nyújtotta örömökre. Harry már annyira közel volt, túl közel, viszont nem érezte magát elég tapasztaltnak, sőt, egyáltalán nem érezte magát tapasztaltnak ahhoz, hogy képes legyen egyedül a behatolásokkal okozni Louis örömét, ezért a férfi merevedése alá nyúlt, és a saját tempójában masszírozta. Egészen addig észre sem vette, Louis mennyire csak a szakadék szélén egyensúlyozott, mert azelőtt élvezett el, Harry érzékei szerint a lehető legerotikusabb hangok kíséretében, hogy a fiú a csúcsra ért volna. Viszont amikor megérezte Louis szorítását, lüktetését, és még az ujját is a bőrén szétkenődött ondójába mártotta, képtelen volt tovább tartani magát. Megremegett, és hangos nyögésekkel omlott Louis testére, miközben élete egyik legnagyobb, legintenzívebb orgazmusát élte át. Nem érdekelte, hogy mindent összekennek, nem érdekelte, hogy izzadtan tapadnak össze, az se foglalkoztatta, hogy teljes testsúlyával feküdt a nála vékonyabb férfin. Csak lihegett, és próbált életben maradni. Vagy inkább életet lehelni magába. Végül Louis volt, aki átfordította magukat, és egy éjjeliszekrényről szerzett zsepivel letakarította mindkettejüket, aztán Harry mellkasára feküdt. Betakarta magukat, adott néhány csókot Harry izzadt bőrére, és próbálta feldolgozni, hogy ez a dolog valójában nem is olyan rossz, mint gondolta. Akkor már biztos volt benne, hogy majd szeretné még átélni Harryvel.
- Milyen volt? - kérdezte halkan, a szoba csendjébe, és a kezét Harry derekára simította a takaró alatt. A fiú szorosabban karolta át, így Louis feljebb került, és megpuszilhatta Harry nyakhajlatát. - Remélem jobb, mint amit a forgatásokon éltél át.
- Sosem jutottam el odáig - válaszolt egy pillanat néma csend után, és csak akkor tudatosult benne, hogy Louis-nak fogalma sem volt. Egyáltalán nem sejtette, hogy mit adott azon az estén Harrynek. - Te voltál az első, Lou. Ebben is. Még azelőtt ért a baleset, hogy az első aktív forgatásom megtörtént volna.
- Mi? Akkor, te ezt most csináltad először? - kapta fel a fejét Louis, és megrökönyödve nézett le az alatta fekvő fiúra.
- Igen - bólintott Harry, és nyelnie kellett egy nagyot, ha visszagondolt az eltelt fél órájukra, pedig éppen csak túl voltak rajta. - És elképesztő volt. Még soha... nem használtam a farkam.
- Hát bébi, akkor tehetséges vagy benne - nevetett fel Louis, és feljebb kúszott, hogy megcsókolja Harryt. - Istenien használtad.
- Annyira jó, hogy ezt mondod - sóhajtott fel a fiú, mert bár remélte, hogy Louis is annyira élvezte, mint ő, fogalma sem volt róla, hogy egyáltalán jól érezte-e magát, vagy alig várta a végét. - Szeretlek, Lou!
A férfi csak a fejét ingatta Harry szavain, amiből egyértelműen tudta, hogy nem hitt magában, megint a saját önbizalomhiányával küzdött, miközben olyan hihetetlen izgatóan tette magáévá a férfit, hogy amaz az józan eszét vesztette közben. Bezárult a kör, mindketten tudták ezt. Talán semmiségnek tűnhetett, hogy ezen múljon a dolog, és mégis. Attól a pillanattól lettek egyenrangú, és boldog partnerei a másik számára. Hittek egymásban, jobban mint saját magukban, csukott szemmel is megbíztak a másikban, és szerették egymást. Ennél többre nem is lett volna szükségük, és mégis... Ezen felül volt egy gyönyörű házuk, elég pénzük, hogy ne kelljen aggódniuk a holnapon, nagyszerű hivatásuk, és a világ legjobb barátai. Nem maradt más, csak hogy éljenek, és élvezzék végre a közös életüket, amiért hatalmas csatákat vívtak, amiket olykor el is veszítettek, de a háborút végül mégis megnyerték. A jutalom pedig a kapcsolatuk volt. Onnantól csakis rajtuk múlt, miként bánnak vele, és mennyire vigyáznak egymásra. A legnagyobb szerencse mégis talán az volt, hogy mindketten úgy érezték, a világuk nem létezne a másik nélkül, mert egymás miatt váltak azokká az emberekké, akik aznap voltak. Rögös utat jártak be, de ott, azokban a pillanatokban, egymás karjában fekve, túl mindenen, már Harry és Louis is úgy érezte, minden rossz megérte, tudva, hogy ez a jutalom a szenvedéseikért.
5 Comments
💖❤️💕💗❤️🧡💛💚💙💜
VálaszTörlésUi:Imádom a tündéreket! 💖 is 😃
Awwww, nagyon lett!!!!! ❣❣❣ Nagyon fog hiányozni ez a történet! Imádtam minden sorát!!! Várunk nagyon még sok sok ilyet!! Puszik 😘
VálaszTörlésMondanám hogy minden sort imádtam a sztoriból, de ez nem lenne igaz. Pl az epilógus utolsó sora se szimpatikus 😅
VálaszTörlésMert ezzel vége van.. Néha nehéz volt olvasni, volt, hogy kétszer-háromszor kellett nekifutni részeknek, de minden elmorzsolt könnycsepp jó helyre került.
Gratulálok mindenkinek, akinek egy pici dolga is volt ezzel a történettel, fantasztikusan egyedi lett. Így, könnyekkel, nevetéssel, néha irdatlan haraggal együtt lett tökéletes
Köszönöm az élményt 💙💚❤️
😍😍😍
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésMindent elértem, amit csak akartam, ha most azt érzed, hogy üres vagy. Én mindig ezt érzem egy jó könyv/film/sorozat után... Ez a legnagyobb dicséret! Az pedig, hogy ezt még senki nem érte el nálad itt hobbiíróként.... Nem is tudom mit mondjak. Elfogytak a szavak. Nagyon köszönöm! <33
Nagyon örülök, hogy a tipped bejött, és egyre gondoltunk. Természetesen ez nem maradhatott el. :PPP Igen.. Én.. Azt hiszem ez mostanra már nem titok, de Lou top párti vagyok, még ha nagyon kevés ilyen sztori is íródik, de úgy éreztem ide ez kell. Szükségük volt rá, bár azt bevallom, hogy piszkosul nehéz volt megírni, és nem is vagyok valamiért 100%-ig elégedett, de összességében ezzel a mesével az vagyok és az a lényeg. :)) Ez nagy részben miattatok van!
Nagyon köszönöm a rengeteg kedves és biztató szavad! Nagyon sokat jelentenek!
Alig várom, hogy mit szólsz majd a gyilkoshoz. :)))
Köszönöm mindent amit a porn alatt adtál! Puszillak!!