Sziasztok!

Nem pofázgatok itt sokat, mert a végén akarok majd. :) 

Jó olvasást! 

Ha már miénk a fény, akkor nincs mese, el kell viselnünk annak árnyát is

Az ikrek szinte egyszerre kezdtek ébredezni, és amikor egymásra néztek, a közöttük szuszogó Harry felett, mindkettejük ajkán egy frusztrált mosoly játszott. Kétségtelenül élvezték az előző éjszakát, de ennek ellenére, mégis tele voltak egyéb kételyekkel. Halkan kimásztak az ágyból, és a maguk néma párbeszédével megállapodtak, hogy a zuhanyzás után, találkoznak odalent. Louis a háló fürdőjében tűnt el negyed órára, Will pedig a vendégzuhanyzóban, és egy kicsit előbb is elkészült, mint az öccse. Nekiállt reggelit készíteni, és lefőzött egy nagy adag kávét, mire Lou megjelent a konyhában, és egy nagy sóhajjal lehuppant az egyik székre.

- Élveztem - vallotta be egyetlen szóban, és Will egy kedves mosollyal fordult felé, bólintott, aztán újra a reggeli omlettre terelte a figyelmét.

- Én is - válaszolta halkan. - Sokkal jobban, mint kellett volna.

- Nem tudom - rázta meg a fejét Louis, és az asztalon heverő számlák borítékait kezdte robotikus mozdulatokkal felbontani. - Van erre valami mérce, hogy mennyire kellene élvezned a szexet a bátyáddal, és a közös pasitokkal?

- Ha van, akkor valószínűleg az egyedüli mértékegység a "kurvára semennyire" - nevetett fel az idősebb, és őszintén szólva Louis-t egy kicsit meglepte, hogy ilyen könnyen kezelte, amikor ő meg pont, hogy nem.

- Miért nem vagy kiborulva? - szűkítette össze a szemeit, és az asztalra dobta az eddig kezében pihenő vízszámlát.

- Mert ez nem változtat a tényen, hogy élveztem - válaszolta őszintén, és gyümölcsöt kezdett szemezni, aztán megmosni a reggelijük mellé. - Nem bántam meg.

- Én sem, de ettől még nem tudom, mi lesz ezután, és ez egy kicsit kétségbe ejt - sóhajtott fel Louis tanácstalanságában, és odébb csúsztatta a papírokat az asztalon, hogy Will meg tudjon teríteni. - Felébred, kisétál az ajtón, és ennyi? Vagy néha még összejárunk egy hasonló kalandra?

- Mit gondolsz, mi lehetne ebből? - kérdezte az idősebb, miközben Lou tányérjára lapátolta az adagját, aztán a sajátjára, és végül leült az öccsével szembe.

- Hát egy hivatalos kapcsolat semmiképp sem - horkant fel Louis, ahogy az első falatot a szájába vette.

- A családunknak és a barátainknak soha nem mondhatnánk el - helyeselt Will is, miközben az aktuális falatot rágta. - Azt gondolnák, hogy elment az eszünk.

- És senki másnak sem - rázta meg a fejét frusztráltan Louis. - Ez társadalmilag egy cseppet sem elfogadott.

- Szóval mindez számít? - dörrent Harry mély hangja a semmiből, és ahogy az emelet felé néztek, a zöldszemű, éppen nagyon kócos férfi, akkor indult el a lépcsőn lefelé. A nappaliban felszedte a tegnap ott elhajított kék Mickey egeres pólóját, gyorsan belebújt, és a konyhába sétált. - "Mit fognak szólni ehhez mások?" Ez a mondat több álmot ölt meg eddig, mint ahány csillag ragyog az égen...

- Szerinted nem számít? - kérdezte tőle Louis, hátradőlve a székén. - A te szüleid jól fogadnák, ha beharangozod, hogy hazaviszed bemutatni a párod, és ketten jelenünk meg?

- A barátaid nem kérdeznék meg összevont szemöldökkel, hogy neked teljesen elmentek-e otthonról? - kontrázott rá Will is, Harry pedig felnevetett. Az ikrek elképzelni sem tudták, mi a fenén mulat ilyen elképesztően, mert szerintük ez egy ennél sokkal komolyabb, de mindenképpen bonyolultabb téma volt.

- A szüleim sose fogadták el igazán, hogy két csapatban játszom - rántott vállat, és magának is szedett a harmadik odakészített tányérba a reggeliből. - Ha azt mondom, pasim van, valószínűleg nem hadakoznának, hogy megismerjék. A barátaim... Itt nincsenek is barátaim. Egyelőre csak titeket ismerlek. Van itthon avokádó? Azzal szeretem az omlettet.

- Nincs! - felelték kórusban az ikrek, Harry pedig hangosan felnevetett a heves reakciójukon, de nem firtatta az okát.

- Nem hiszem, hogy ez működhetne - rázta meg a fejét Louis, és komolyan nagyon frusztrált volt az egész helyzettől, mert ő nagyon akarta ezt a dolgot. Olyan érzelmek és energiák szabadultak fel a testében előző este, amit ezelőtt elképzelni sem tudott volna, de félt attól, hogy elítélik őt, ha kiderül a titkuk. Louis pedig túlságosan kedvelte azt a pozíciót, amit a barátaik körében betöltött ahhoz, hogy elfogadja a kirekesztést. 

- Nagyon szeretném, hogy működjön, és bárcsak sokkal nyitottabb világot élhetnénk, de...

- De meg sem akarjátok próbálni - szakította félbe Willt a fiatalabb férfi, és letette a villáját a tányérba. - Azt hittem, hogy ti is éreztétek tegnap azt, amit én. Nem erőltethetem rátok magam, és nem is fogom, de az biztos, hogy egész életemben azt az extázist fogom üldözni, amit tegnap átélhettem veletek, mert szavakba önthetetlen élmény volt a karjaitok között lenni. Tudom, hogy üldözni fogom, de soha nem lelem majd meg újra, mert utánozhatatlan volt. Többé nem fog maradéktalanul kielégíteni egyetlen partner, és akkor még nem beszéltem arról, hogy mindez nem csak a szexről szólt. Ez rólatok is szólt. Volt esélyem arra, hogy mindkettőtöket megismerjelek, vagy legalábbis elkezdjelek megismerni titeket, és ilyen felszabadító dolog már régen történt az életemben. Talán soha. Mert mellettetek azt éreztem, hogy igazán önmagam lehetek, nem vártok el tőlem mást. Nem akartátok, hogy valami nektek tetszőt mutassak, aki nem vagyok. Soha nem kérhetnék ennél többet a páromtól.

Will felsóhajtott, és komolyan rosszul érezte magát az elhangzott szavak után, mert ő maga is így volt ezzel, és ettől csak mégrosszabb lett az egész helyzet.

- Will, azt még szeretném elmondani, hogy soha nem találkoztam nálad lovagiasabb és gondoskodóbb emberrel, és mindenki csak álmodhat egy ilyen férfiról - fogta meg az idősebb iker kezét az asztal felett, és Williamnek szinte leesett az álla, amiért Harry magabiztosan nézett rá, és pontosan tudta, hogy ő az, akihez beszélnie kell. Megismerte őt, pedig még a szemüvegét sem viselte. Egy egyszerű alsó volt rajta, és a férfinak fogalma sem lehetett róla, hogy melyik iker melyik, mégis tudta. - Tudom, hogy tele vagy kétségekkel és fenntartásokkal magaddal szemben, de engedd el őket, mert néha fájdalmasabb félni, és soha meg nem tapasztalni a boldogságot, mint bátornak lenni, és néha lehorzsolni a térded.

- Szépség... - lehelte a férfi felé Will, és döbbenetében nem volt képes többre, csak megszorítani Harry ujjait.

- És, Lou - fordult a fiatalabb iker felé a zöldszemű, és Louis már csak a pillantása miatt is kénytelen volt nyelni egy nagyot. - Tudom, hogy azt hiszed, kevesebb vagy a bátyádnál. De egyetlen hajszállal sem. Csodálatos ember vagy, de te magad sem hiszed el, ezért felcímkézted saját magad a rosszfiú ikerré, és elhitted magadnak, hogy számodra nincs olyan, hogy önfeledt boldogság egy párkapcsolatban, vagy az életedben. A folytonos kalandokra kárhoztattad magad, csak azért, hogy megóvd a falak mögé zárt lelkedet valamitől, amiről te magad sem tudod, hogy mit hozhat. Rombold le a falakat, Louis. Nincs szükséged rájuk. Mindened megvan a világon, ami elég ahhoz, hogy révbe érj. Hiszek benned, és a bátyád is. Te pedig bízz bennünk.

Ezután megfogta Louis kezét is, az övét az asztal alatt, de felemelte, ezzel metaforikusan kihúzva őt az árnyak közül, és az abroszra tette. Hosszú másodpercekig nem szólalt meg senki, csak néztek egymásra, Harry felváltva járatta a tekintetét a két férfin, aztán sóhajtott egy nagyot. Elengedte a kezüket, a szájába dobott egy darab epret, és a kanapé felé indult, hogy összeszedje a telefonját, tárcáját, kulcsait. Tegnap este csak oda dobta őket, amikor megérkezett. Amikor felegyenesedett, és megnézte a telefonján az értesítéseit, aztán újra megfordult, minden levegő a torkára akadt. A két férfi egy karnyújtásnyira állt tőle, és egy eszelősen szenvedélyes mozdulattal rántották őt magukhoz, majd tapasztották ajkaikat az arca két oldalára. Komolyan nem számított erre, mert az ikrek hajthatatlannak tűntek, és őszintén szólva, megértette őket. Harry mindig is sokkal nyitottabb volt, mint bárki akit ismert, de tudta, hogy nem minden ember működik ugyanígy, és emiatt nem is ítélte el őket. Nem úgy könyvelte el, hogy valamelyikük is rosszabb a másiknál. Egyszerűen csak mindenki más. De most ott volt, és míg Louis csókjai a nyakára vándoroltak, amitől muszáj volt lehunynia a szemét, William édes ajkai rabul ejtették a sajátját, és az esti eufória onnan folytatódott, ahol véget ért.

- Többé nem lépsz ki nélkülünk azon az ajtón, Szépség - suttogta a nyelve simogatásai közben Will, Harry pedig nyöszörögni kezdett az ígérettől, amit kapott. Előző este boldognak érezte magát. Lehetetlenül boldognak. Most mégis hevesen vert a szíve, és rengeteg pillangó verdesett a hasában a tudattól, hogy ők onnantól kezdve tényleg összetartoznak. Akkor már érezte; neki is megvolt mindene, ami számított.

Három évvel később

Harry egy bordó öltönyben állt a hálószobában, a drága anyagot hatalmas világos színű virágok díszítették, és egy hanyag mozdulattal túrta hátra a hosszúra nőtt, göndör haját. Jobbján William nézett fel a falon lévő, bekeretezett iratokra, egy fekete öltönyben, zsebéből fehér díszzsebkendő kandikált ki, haja bozontos volt, és kivételesen ő is kontaktlencsét viselt, mint az öccse, balján pedig Louis mosolygott karba tett kezekkel, egy fekete garbóra vett sötét öltönyben, haját elegánsan beállítva. 

- Vagy lehet, hogy mégis inkább a szembe fal két oldalára kellett volna tenni - morfondírozott William, és a rá jellemző módon, összefűzte az ujjait a mellkasa előtt. - Nem mutatna ott jobban? 

- Szerintem nagyszerű lesz itt - bólogatott Harry magabiztosan, és előrébb lépett. - A két papír közé elfér a közös fotónk, látod?

Épp nemrégiben értek haza két különböző vegasi expressz kápolnából. Az egyikben Louis vette el Harryt, a másikban pedig William. Ez volt a legjobb Vegasban. Senki nem foglalkozott semmivel. Ha hárman mentek el bulizni, ahol Harry mindkét szerelmével táncolt, és leggyakrabban egyszerre, akkor is maximum néhány elismerő vagy épp lesajnáló vigyort kaptak csak, mert mindenki azt gondolta, épp egy hármas kaland van kialakulóban, és a srácoknak lesz egy estélyük, amit vagy nagyon megbánnak reggelre, vagy örök emlék marad, de azt nem is sejtették, hogy az a kaland ezer fokos lánggal ég már hosszú ideje. Ahogy azt is bátran megtehették, hogy bejelentkeznek egy házasságkötő terembe, és összeházasodnak úgy, hogy Louis-nak William a tanúja, majd egy órával később egy másik kápolnában Louis írja alá Will és Harry házassági anyakönyvi kivonatát, mint tanú. Persze azzal tisztában voltak, hogy ez mind jogilag nem számít, hiszen Harry nem lehet egyszerre két férfival házas hivatalosan, de ez őket hidegen hagyta. Nem ez volt a fontos. Nekik elég volt a tudat, hogy az ikrek egy csodálatos vacsora keretein belül, amit persze a házuk kertjében rendeztek, megkérték göndör szerelmük kezét, aki sírva omlott a két férfi karjaiba. Az egészre csak dobott még egy lapáttal az, hogy azon az estén jelen volt a fiúk néhány legjobbnak mondható barátja, akiknek végül mégis elmondták idővel a titkukat, és bár először sokkolta őket a felismerés, hogy Harry ezek szerint nem csak Will párja, hanem mindkettejüké. Mert egyébként ha olyan helyre mentek, ahol nem volt túl jó ötlet a polgárpukkasztás, akkor Will volt a régóta párkapcsolatban élő egyén. Ez persze cseppet sem volt igazságtalan, mert néha megtette azt az áldozatot öccséért, hogy a bőrébe bújt, és Louis foghatta az adott rendezvényen, vagy haveri összejövetelen a göndör kezét, és ő élvezhette a csókjait is. Jogosan vetülhetne fel a kérdés, hogy ez nem okozott-e gondot, feszültséget a testvérek közt. Nem volt köztük féltékenykedés, mert az ikrek egymással szemben ezt a szót egyébként sem tanulták meg soha. Talán ezért tudott a hármuk kapcsolata ennyire zökkenőmentesen folyni. Minden bizonnyal ez problémás lett volna három külön férfival, nővel vagy egy vegyes poliamoria. Óhatatlanul a háromból kettő sokkal szorosabb kapcsolatba kerülne, a harmadik pedig csak extraként ott ragadna körülöttük, netán még iszonyú féltékeny is lenne, de nem náluk. Harry képtelen lett volna akár Willt akár Louis-t jobban szeretni, hisz a két férfi nem csak megszólalásig hasonlítottak. Megszólalás után is. Teljesen egyformák voltak, főleg mióta Louis felhagyott a kalandokkal Harryért, és ezzel együtt sokkal komolyabban kezdett gondolkodni a jövővel kapcsolatban, Will pedig a házukon kívül egyre ritkábban hordta a szemüvegét. Így már semmiben sem különböztek Williammel. A nézeteik, a vicceik, a szokásaik... Senki sem tudta volna megmondani, melyik iker melyik, de Harry tudta. Tudta, de így sem tudott rábökni az egyikre. Persze, ki tudott emelni pillanatokat, de mindkét férfival egyszerre. Amikor esetleg összevesztek valamin, az ikrek általában azonos oldalt képviseltek, így az egész egy hétköznapi kapcsolatra emlékeztette őket. Lou és Will továbbra is a lehető legközelebb álltak egymáshoz, így összefogva kényeztették el a hercegüket. Néha előfordult, hogy amikor az egyik iker nem töltötte otthon az éjszakát egy apa-fia kártyaparti miatt, vagy csak későn ért haza, akkor az épp kanapén vagy ágyban összebújó hátramaradt páros kettesben szeretkezett, de abban mind egyetértettek, hogy csodálatosak azok is, mégsem érhetnek a nyomába annak, amikor mindhárman egymásnak esnek. Így éltek a lehető legnagyobb boldogságban, és az egészre pedig az helyezte rá a gyémánt koronát, hogy az ikrek édesanyja is teljesen tisztában volt a fiai Harryhez fűződő kapcsolatával. 

Nem igazán volt szándékos a beavatás, inkább amolyan rajtakapás volt ez, amikor épp vendégségben voltak a szüleik házában, és a konyhában, mert azt hittek mindenki a meccset nézi, míg ők kimentek sütit lopni, Harryt a pultnak szorították, és egyszerre halmozták el a szerelmes csókjaikkal. Lizy először sokkot kapott, hogy mégis mit művelnek a fiai és Harry az ő konyhájában, de aztán az ikrek karon ragadták, kivitték őt a friss levegőre, és Harry gondosan becsukta maguk után a teraszajtót, hogy nyugodtan, és kíváncsi fülektől mentesen meséljenek el szépen, pontról pontra mindent az asszonynak. Lizy először hitetlenkedett, hogy ezt hogy gondolták, de aztán a szerelmeseknek sikerült meggyőzni őt, hogy addigra már lassan két éve tökéletesen működött a dolog. Nem is értették, hogy lehettek azon a napon ennyire felelőtlenek, de megesküdtek maguknak, hogy azok után óvatosabbak lesznek. Annyit viszont mindenképp nyertek azzal a hibával, hogy az esküvőjük napján, boldogan ölelkezhettek össze a házuk hátsó udvarában tartott kis lakodalomban, mert az ott jelenlévő barátaik és Lizy is maradéktalanul elfogadta őket, és velük ünnepelték a három férfi szerelmét.

- Anyukádék mikor érkeznek? - kérdezte Louis, ahogy Harry nyakába temette az arcát, és egy apró harapás után, finoman megcsókolta ugyanott, míg átkarolta a fiatalabb férfi derekát. Azért is sürgették a nászt ennyire, mert Harry szülei bejelentkeztek, hogy meglátogatnák a fiúkat, egyébként mióta Vegasba költözött, még csak akkor először. Mégis hol él, ki az a férfi, akiről folyton áradozik, és egyáltalán hogy zajlik itt az élete. Harry végül beszállt a kávézó működtetésébe is, bár csak mint felszolgáló, hogy segítsen a két férfinak, amikor éppen nem a másik munkájával van teljesen lefoglalva, amit pedig Louis hozott össze neki. 

- Holnap este - felelte Harry lehunyt szemekkel a kellemes kényeztetéstől, aztán a férfi felé fordult, és elkapta az ajkait egy elnyújtott csókra, mielőtt a gardróbhoz lépett, hogy fújjon magára egy újabb adagot a reggeli parfümből az ünnepség idejére is. - Késő délután végzek a fotózáson, szerintem onnan egyenesen a reptérre megyek értük.

- Rendben - bólintott Louis, és a mosdó felé indult. Harry eléggé elfoglalt volt a hétköznapokon, mert beindult a modell karrierje is a kávézós részmunkaidőn túl, és egyre több divatmagazin, vagy előkelő márka csapott le rá. Nem csoda, hiszen elképesztő adottságai voltak, és ezt a magabiztosságával tette még lehengerlőbbé, mert pontosan tudta is magáról, milyen dögös. A szerelmei fáradhatatlanul bizonygatták neki. Egyet viszont mindig kikötött, nem hajlandó európai utakra csupán munkaügyben, és Amerikán belül is maximum havi néhány napot vállalt csak be másik városban. Többnyire Los Angelesben, ami mindössze öt óra volt autóval, repülővel meg ennél is sokkal kevesebb. Imádta a munkáját, de az ikreket annál is jobban, így nem volt kérdés, mi a fontosabb. - Ha mégis elhúzódna, csak csörgess meg. Holnap jön a megrendelés az új beszállítóktól, és Willnek kell intéznie a papírokat, de majd a helyébe lépek, és elhozom a szüleidet a reptérről, ha szükséges.

- Szeretlek! - kiáltott még a férfi után a mosdóba Harry, aztán újra Will mellé lépett.

- Én is! - hallatszott Louis hangja, amin mindketten elmosolyodtak. William elővette a közös fotót a papír tasakból, ami előttük hevert a komódon, és egyik karjával átkarolta szerelme derekát, úgy döntötte fejét Harry izmos vállára. A fotó aznap készült, hárman voltak rajta az öltönyeikben, kezeik egymást ölelték, és Harry állt középen. Hatalmas mosoly volt a göndör hajú arcán, és az ikrekből csak úgy sugárzott a büszkeség.

- Szépség... - mondta William, Harry pedig kivette a kezéből a fotót, visszatette a komód tetejére, és magához húzta a valamivel alacsonyabb férfit, hogy egy mély és szerelmes csókba invitálja. Mindhárom férfival madarat lehetett volna fogatni, annyira boldogok voltak, és semmitől sem féltek, mert egy pár sok akadályt leküzdhet, ha összefognak, és ketten mennek a csatába, de ők hárman pontosan tudták, hogy legyőzhetetlenek. 

Hát itt a vége. Tudooom, sokan mondtátok nekem, hogy remélitek Lou lesz a befutó, mert Lou mégiscsak Lou és Larry forever... Egyetértek veletek, de mivel Will nem létezik, és Will valójában Lou, ezért nem értettem egyet mégsem. Csak képzeljétek el, ha nem csak Louis húgai, meg legkisebb tesói születnek ikrekként, hanem Louis-nak is lenne egy. Kettő ebből a csodából. Ti rá tudnátok bökni egyre? Ugggggyan már. :DDD Most ezt mondjátok, de nem tudnátok. :D Szóval Harry sem tudom. És a válaszokra, hogy ez nem működne a valóságban, hát szerintem sem feltétlen, de így, ebben a felállásban én személy szerint azt gondolom, hogy igen. :) Az ikrek nem féltékenyek egymásra, hisz miért is lennének, mindent megosztottak, megosztanak egész életükben. Még a lelküket is. Így csapatmunkának veszik a dolgot, és összedolgozva teszik boldoggá a göndört. Harry pedig levegőt sem kap a szerelmüktől, nem hogy azon agyaljon melyiket szereti jobban. Szóval elméletben ebben a felállásban szerintem működne. Három idegennel már kételkedem benne. De nem vagyunk egyformák. :)) Remélem tetszett a mese, ez tényleg csak egy mese, ami egy fotóról ugrott be, és megírni sem akartam, de nem hagyta békén az agyam.... :) Mondjátok el mit gondoltok. Hagyjatok nyomot! 

Puszi&Pacsi