Sziasztok! 

Nem reggel de este végül ideértem. :) Most már tényleg vészesen közel a vége, de van más újdonság a tarsolyomban, ami ilyesmi, nagyon hangvételű mese lesz, nem csak egy pár részes apróság. :)) Hagyjatok nyomot! :)

Puszi&Pacsi

Nagyon őszinte boldogság öntött el akkor, amikor Harry azt mondta, segítsek neki összecsomagolni, mert készen áll, hogy hozzám költözzön. Persze nem annak örülök, hogy úgy látszik, a családjával már nem tudják kialakítani ugyanazt a bensőséges viszonyt, mint a történtek előtt. De aztán arra jutottam, persze egy kiadós beszélgetés után Josh-sal a rendelőben, hogy ez talán nem is baj. Talán normális, hogy már a saját életét éli, és egy kicsit eltávolodik a családtól. Josh azt mondta, neki mindig is jó volt a kapcsolata az anyjával, de ha most azt mondanák, újra vissza kell költöznie a szülei házába, minden bizonnyal nemet mondana. Ezzel sikerült eléggé megnyugtatnia, és tényleg csak a megkönnyebbülés leng körül, hogy Harry a házamban van, vagyis a most már közös házunkban, mert elintéztük a lakása felmondási papírjait, és mindent áthozattunk egy költöztető céggel. Sokkal pihentetőbb így, minthogy munka után még hazamegyek, lezuhanyzom, átöltözöm, elkészülök, megcsinálom az otthoni teendőket, és utána irány Harryék házába, hogy vele töltsem az estét. Nem volt kevésbé kimerítőbb, mintha még mindig kórházban lenne, azzal a különbséggel, hogy legalább kényelmesebben aludtunk, és egy kicsit kényeztethettük is egymást esténként. Kétségtelenül kibaszottul hiányzott a gyönyörű teste is, nem csak ő maga, és képtelen vagyok visszafogni magam, ha ott fekszik mellettem. Még próbálom kímélni, és addig nem minden létező módon a magamévá tenni, míg ezt nem tudom úgy csinálni, hogy ne okozzak vele fájdalmat, de türelmes vagyok. Muszáj annak lennem, ha már ő annyira rohadtul nem az.

- Arra gondoltam, hogy elköltöztetném innen a rendelőm - ránt ki a gondolataim közül Josh, de még mindig megállás nélkül gépel valamit mellettem a laptopján.

- Hová? - fordulok felé meglepetten, mert sosem mondta, hogy nincs megelégedve ezzel a környékkel. - Itt a telep is.

- Igen, ezért vettem meg ezt a helyet a rendelőhöz, de szerintem kinőttük - feleli, és miután pontot tesz még egy mondat végére, lecsukja a számítógép tetejét, és ő is felém fordul. - Egyre többen lesznek állandó páciensek az állatkáikkal, és az is zavar, hogy komolyabb műtétekre nem vagyunk eléggé felkészültek.

- Szóval bővíteni szeretnél? - kérdem tőle, mert már teljesen értem, hogy miről beszél, és nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mik járnak még a fejében.

- Igen, mindenképp - bólint lelkesen. - Felvennék még néhány embert magunk mellé, és szeretnék egy sürgősségi rendelőt, egy simát, és egészen komoly műtőt, ha szükség van rá. Az utóbbi időben gyakran előfordult, hogy máshová kellett beutalót írnom egy gazdinak, mert nem volt meg a kellő kapacitásunk a problémához. És a múltkori incidens, amikor Kenny kutyusa délután lett rosszul, és csak a belvárosban volt sürgősségi rendelés… Azt a tragédiát még mindig nehezen tudom elfogadni.

- Akkor más orvosokkal társulnál, hogy valaki mindig legyen a rendelőben? - kérdem összehúzott szemöldökkel, ő viszont egyből a fejét rázza.

- Szeretnék segítséget a műtétekhez, és itt vagy te is - bök felém, de én még mindig nem pontosan értem, miről lenne szó. - Andyvel arra gondoltunk, hogy lebontjuk a garázst, és az egész állatkórházat a ház mellett, és a hátsó udvar egy részén építtetnénk fel. Csak annyi helyet hagynánk meg, hogy ki lehessen ülni, sütögetni nyáron, ilyesmi. A terület hatalmas, és sose használtam ki, mindig csak káromkodtam, ha füvet kellett nyírni.

- Ez nagyon jól hangzik, Josh - bólogatok magabiztosan, mert nem csak egy alaposan átgondolt dologról beszélünk, ez komolyan egy hihetetlenül jó ötlet.

- Szóval a vészhelyzeteket így minden időben tudnám kezelni, mert gyakorlatilag ott fogok lakni mellette - mosolyodik el. - És te lennél az a szerencsétlen, akit ha egyedül nem tudom megoldani az adott problémát, akkor odahívnálak, hogy segíts. Persze extra fizetésért. A képzettséged alapján komolyabb beavatkozásoknál is asszisztálhatsz. Ketten vinnénk a helyet. Mit gondolsz?

- Komolyan beszélsz? - nyílnak el az ajkaim, mert ez egy nagy dolog. Ez egy hatalmas dolog! - Társak lennénk?

- Már most is azok vagyunk, tulajdonképpen - nevet fel, és elkezdi összeszedni a dolgait, hogy bezárjuk a rendelőt mára. Szombat révén csak kettőig vagyunk nyitva, így még hazaérek Harry tornaórájára. - Annyiban változna minden, hogy tényleg komolyabban csinálnánk az egészet. Már inkább, mint egy kiskórház.

- Nekem nagyon tetszik az ötlet - bólintok egyből egy nagy mosollyal, és én is felkapom a kabátom.

- Andy is üzlettárs lenne - folytatja a témát már a parkolóban sétálva. - A jövője miatt szeretném, ha benne lenne a neve a dologban.

- Rendes tőled - paskolom meg a hátát, ő pedig csak bólogat. Örülök, hogy Andynek itt van ez a pasi, mert Josh tényleg nagyon komolyan gondolja ezt a dolgot a vörössel, és az egész jövőjükkel.

Még akkor is vigyorgok, amikor belépek a házba, és meghallom az én sérült hercegem hangos nyögéseit, amitől azonnal ledermedek, de még mielőtt észbe kapnék magamtól, hogy mi történik a nappaliban, Harry fájdalmasan nyöszörög, majd a megállásért könyörög Niallnek.

- Tudom, hogy kellemetlen, de muszáj alaposan megmozgatnunk, Harry - próbálkozik a gyógytornász srác nagyon türelmes hangon, és a zöld szeműm hangjából ítélve még pihenőt sem ad neki.

- Kellemetlen?! - zihál Harry, és amikor belépek, épp a földön fekszik egy leterített, direkt erre a célra használt szivacsszőnyegen, Niall pedig elszántan dolgoztatja a jobbik lábát. - Kibaszottul fáj!

- Akkor a legjobb mégis az lesz, ha összeszorítod a fogad, mert a másik lábaddal ennél is több dolgunk lesz - feleli a srác lendületesen, és ez megmosolyogtat. Erős kézzel bánik Harryvel, amire szükség is van, mert mint talán minden pasi, eléggé nehezen tűri, hogy nem teljesen egészséges.

- Sziasztok! - köszönök nekik hangosan, mire mindketten felém néznek, de csak Niall arcán látok mosolyt, amikor visszaköszön. Nagyon jó srác, iszonyú türelmes, és direkt egy profit kerestünk, így találtunk rá. Komolyan az. - Hogy vagy, bébi?

A feje mellett állok meg, és letérdelek, hogy egy csókot nyomjak a szájára. Viszonozza ugyan, de csak egy szúrós pillantást kapok a kérdésemért cserébe, semmi egyebet.

- Két hét múlva leveszik a merevítőt a másik lábáról is, és addigra meg kellene erősítenünk a jobb lábát, hogy arra tudjon terhelni - magyarázza a szöszi srác, ő pedig csak összeszorított fogakkal hallgatja. - Jó lenne, ha ő is küzdene, nem csak hisztizne, mert egyébként nagyon is jól halad.

- Harry úrfi, hajlandó lenne a kedvemért egy kis küzdő szellemet magába erőltetni? - kérdem tőle játékosan, és erre már nem bírja visszatartani a mosolyát. A következő mondatokat pedig csakis neki szánom, így olyan közel hajolok a füléhez, hogy az ajkaim már azon mozognak, ahogy suttogok. - Lekötelezne vele, és este igencsak meghálálnám, az úrfinak.

Harry egy hatalmasat nyel a szavaimra, és biztos vagyok benne, ha most nem állnék fel, hogy itt hagyjam, és elővegyek valami mirelitet a későbbi vacsorához, akkor nagy gondokat gyártanék a nadrágjában, és így Niallel a lábai közt, most nem szeretném ezt látni. A kínai narancsos csirke golyók mellett döntök, aztán elmegyek zuhanyozni, míg ők befejezik a foglalkozást.

Este sokkal jobb kedve van, amikor az asztalnál ülünk, és tudom, hogy azért van, mert alig várja, hogy megfürdessem, és ágyba vigyem. Mire elérünk odáig, a merevedése már összetéveszthetetlenül nyomódik az oldalamnak, ahogy a még nedves, törölközőbe bugyolált testével simul hozzám, és a nyakamba temeti az arcát. Persze, csak abban az esetben, ha nem tűnne fel mégsem, a biztonság kedvéért még nekem is dörgölőzik.

- Annyira kívánlak, Lou - motyogja a nyakamba, és a lehelete még az ajkaitól nedves bőrömön is forrónak érződik. Nem felelek semmit, csak az ágyhoz irányítom, és óvatosan döntöm végig rajta. Míg levetkőzöm, ő feljebb mászik, de a pillantását egy másodpercre sem veszi le rólam. Az ágyra térdelve, egy erős mozdulattal rántom le róla a törölközőt, ő pedig elakad a levegővételekben. A farka gyönyörűre duzzadva vár az érintésemre, és nem is bírok távol maradni tőle. A bokájától egészen a combja tövéig végigcsókolom őt, és ahogy az erekcióján vezetem végig a szám, ő már zihál. A kezeimet a hasán és a mellkasán simogatom végig, és hiába a sok heg, hiába a rengeteg hiba, nekem így is hibátlan. A tudat, hogy mostantól senki más nem kaphatja meg őt, ez a legcsodálatosabb érzés. Hihetetlenül büszke vagyok arra, hogy csak az enyém, és ahogy összefűzöm az ujjainkat a takarón, úgy engedem a merevedését a számba. Az íze isteni, a hangok, amiket ezután már nem csak képtelen, de nem is akar visszatartani, azok annyira beindítanak, hogy már most tudom, ezen az estén nem lesz elég a szája vagy a keze. Őt akarom, mert nem bírok tovább várni rá. A farka már szivárog a nyelvemen, és tudom, hogy ha ebben az ütemben szopom tovább, hamarosan a torkomra robban, ezért elengedem, és feljebb mászok, hogy a mellbimbóit is a számba vegyem. Már nyöszörögve markolja a hajam, amikor megkegyelmezek, és mellé fekszem. Ő kérdőn fordítja felém a fejét, de még azelőtt nyúlok oldalra a fiókba, mielőtt megszólalhatna. Ezúttal nem csak a síkosítót veszem elő, és amikor meglátja a kezembe az óvszeres tasakot, a vágy sötétbe vonja a pillantását.

- Annyira hiányoztál! - morogja, ahogy közelebb húz magához, és az ajkaimra tapad. - Már napok óta nem elég semmi, csak magamban akarlak végre.

- Megkapod - felelem egyetlen szóval, és az oldalára fordítom őt, háttal nekem. A sérültebb lába kerül így felülre, de ügyesen úgy helyezi előrébb, hogy a kettőnk dolgát is megkönnyítse vele, és a fájdalom is minimumon legyen. Felnyög már akkor, amikor meghallja a síkosítós flakon kupakjának hangját, és pedig elveszek a vágyban, hogy komolyan ennyire türelmetlenül akar engem. Túl régen volt már, ezért mindenképpen az ujjaimat kell használnom először, de elképeszt a kéj, amit már ennyivel is kiváltok belőle. A nyakát csókolom, miközben a kezem szünet nélkül dolgozik, és ő egy percre sem hagy visszaigazolás nélkül. Az obszcén és mocskos hangjai még mindig kurva hangosak, amivel képtelen vagyok betelni. Talán elég, amit eddig tettem, talán nem, de nem bírom tovább, ezért a matracon hagyott gumi után kutatok, míg a számmal még mindig a nyakán kalandozok.

- Tiszták vagyunk mindketten, Lou - zihálja lehunyt szemmel, türelmetlenül. - Pontosan tudjuk. Érezni akarlak, és most azonnal.

Erre már nekem is fel kell nyögnöm, de a mozdulatom olyan gyors, olyan sürgető, hogy még el sem halkultam egészen, máris újra a vállára morgok, ahogy lassan elmerülök benne.

- Ó, istenem… - sóhajt fel, és hátra nyúlva a combomba markol. - Baszki…

- Szeretlek - motyogom a bőrébe, mielőtt finoman beleharapok. Legalábbis azt gondoltam, hogy finoman, de a fogaim sötétvörös nyomokat hagynak maguk után, és én egy cseppet sem bánom. 

- Szeretlek - nyöszörgi, amint mozogni kezdek, és innen már nincs megállás. Az agyamat minden behatolásnál egyre jobban lepi el a sűrű, fekete köd, és képtelen vagyok átlátni rajta, csak hajszolom a fényt, hogy mielőbb megleljem.

- Csak az enyém vagy! - morgom hangosan, és érzem, hogy a durva lökéseimen túl még a hangom is parancsoló.

- Csak a tiéd… - lihegi, és a fejét már teljesen hátra hajtotta, hogy a nyakán mostanra számos vörös foltot hagyjak.

- Senki másé! - folytatom a birtokló párbeszédünk, és ő ettől még nagyobb lázba jön, ami pedig engem tüzel fel. - Soha többé! Senki másé, megértetted?

Egyre durvább vagyok, tudom, de Harry lehetetlenül élvezi, és ezért nem tudom visszafogni magam. A kérdésemet az eddigi legdurvább behatolással erősítem meg, ő pedig szinte már hörög a mellkasomnak feszülve.

- Meg… - leheli az ágytámla felé, és a játék éppen ezért nem érhet véget, amit egy hatalmas nyögéssel jutalmaz.

- Hangosabban!

- Megértettem! - kiált fel, és az ágy rácsaihoz kap, hogy az egyik kezével abba kapaszkodjon, míg a másikkal még mindig a combomat szorítja. - Mélyebbre!

Most ő utasít engem, de a mély hang, amivel ezt teszi, elsodor. A mozdulataim egy kicsit lassulnak, de még így is lendületes maradok, és minden egyes lökésemnél ügyelek arra, hogy tövig eltüntessem magam. Ezzel érem el a legjobb pontját, amitől minden izma megfeszül, és elég csupán néhány mozdulat még, aztán hangosan élvez el mellettem. Ettől olyan erősen szorít rám, miközben a mozdulataim nem állnak meg, hogy ezzel nekem is megadja az utolsó lökést, és utána vetem magam a szakadékba.

Miután egy kicsit magunkhoz térünk, még váltunk néhány lassú, és finom csókot, aztán ahogy elhúzódom tőle, mindketten zsepi után kutatunk a saját oldalainkon lévő éjjeliszekrényeken. Én magamat takarítom le, és Harryt magam után, ő pedig az ágytakarót dörzsöli, de aztán felnevet, és jelzi, hogy ezt jobb, ha csak a szennyesbe dobjuk. Minden este így jár az aktuális ágytakaró…

Később, amikor már a sötétben fekszünk, és Harry a karjaim közt pihen a mellkasomon, érzem megremegni a kezét. Hiába szorítja azonnal ökölbe, hogy megakadályozza, és úgy csináljon mintha semmi sem történt volna, nem volt elég gyors.

- Milyen most? - kérdem halkan, és egy puszit lehelek a homlokára. - Jobb már, vagy még mindig vannak mélypontok?

- Jobb már - feleli ugyanolyan csendesen, és a leheletét a mellkasomon érzem. - Néha még van ez a remegés, meg a hangulatomon érzem, hogy valami… hiányzik. De valójában nem hiányzik.

- Hamarosan túl leszel rajta, édes - simogatom meg a vállát, és érzem ahogy elmosolyodik.

- Ha velem vagy, mindent kibírok - suttogja, és megpuszilja a mellkasom. - Gondolkodtam…

- Min?

- Hogy mit szeretnék csinálni, ha már képes leszek magamtól mindenre - feleli teljes elhatározással a hangjában, amivel meglep, mert nem tudtam azt sem, hogy már gondolkodik ezen, nem hogy teljes kép van a fejében a jövőről.

- Nagyon érdekel.

- Találtam a neten egy főiskolát, aminek vannak különböző egy vagy kétéves képzései - kezd bele, és én máris imádom, bármit is talált magának. - Szeretnék életvezetési tanácsadó és terapeuta lenni. Talán túl fiatal vagyok, tudom, és nem biztos, hogy pont nekem kellene papolni másoknak…

- Nem! - szakítom félbe, mielőtt még folytatja ezt a hülyeséget. - Ez tökéletesen neked való, Harry. Pont azért, amiket átéltél, és amik maguk alá gyűrtek, de te végül túlélted és leküzdötted. A pornó, a drogok és a baleset. És most itt vagy. Nincs nálad alkalmasabb ember erre, mert te tapasztalatból fogsz beszélni, és nem csak azt mondod majd, hogy tudod mit éreznek, te tényleg tudni fogod. Csodálatos ötlet, bébi.

- Köszönöm - remeg meg a hangja, és az álla alá nyúlok, hogy felemeljem a fejét, és megcsókolhassam.

- Magán gimibe jártál, és majdnem jelesre zártad a tanulmányaid - ások mélyebbre, mert én már ezzel is boldog lennék, de kíváncsi vagyok. - Nem gondoltál arra, hogy akár egy komolyabb egyetemet is megcélozhatnál, és pszichiáternek tanulhatnál?

- Talán a pszichológuson még igen - morfondírozik hangosan. - A pszichiáter már túl komoly. A durva elmezavarok és a gyógyszeres kezelések… Azt másokra hagyom inkább. Én csak szeretnék segíteni azokon, akiknek csak egy kézre van szüksége, hogy megszoríthassák a harcban.

- Imádom, hogy ezt akarod tenni - húzom egészen magamhoz, és annyira boldog vagyok, hogy ezt hallom. Nem kellett unszolni, vagy a nyakára szállni, hogy találjon valamit. Ő maga ment utána, és döntötte el, és ez az, ami igazán bizonyíték arra, hogy komolyan vége annak a szörnyű időszaknak, és ez az a Harry, akit még annál a fiúnál is jobban szeretek, akit megcsókoltam a kanapémon Andy szülinapi partija előtt.

*

Andyék ma átjöttek, hogy grillezzünk a kertben egy kicsit, és persze kihasználják a medencénket, mert nekik nincs. A vörös srác azóta képtelen kimászni onnan, mióta megérkeztek, pedig a kaja mindjárt kész. A kisherceg nagyon sokat melózott vele, és isten a tanúm, istenien főz.

- Ezt figyeld! - súgom oda Harrynek, aki még most is a grillsütő előtt áll az egyik mankójával a hóna alatt. Már egy hete, hogy levették a merevítőket, és most már nincs más hátra, mint várni, és küzdeni, hogy minden izma és izülete újra jól működjön. Napról napra egyre jobb, de még most is nagyon biceg, nehezen áll rá a rosszabbik lábára, és tudom, hogy embertelen fájdalmai vannak, mert amikor azt hiszi, nem látom, sokszor próbálkozik összeszorított fogakkal. Azok a próbálkozások többször végződnek könnyekben, de ez a fiú bitang erős. Ezt az is bizonyítja, hogy mennyi mindent élt túl, és most mégis itt van. - Andy, tegnap ebben a medencében dugtam meg Harryt.

- Bazdmeg, Tommo! - üvölt rám, és máris kiemelkedik belőle, hogy a feje ne legyen a vízben. Tulajdonképpen nem hazudtam neki, csak nem tegnap történt, hanem három napja. Ennyi a csavar.

- Kétszer - kacsintok rá, ő pedig a fejét ingatva bámul kettőnkre. - Gumi nélkül.

- Gusztustalanok vagytok - fintorog ránk, és kimászik a vízből. - Maradnátok az ágyban… Vagy legalább ne olyan helyeken, amit mások is használnak.

- Aha, szóval téged sosem vágott gerincre Josh a nappali dohányzó asztalán, se a konyhapulton, igaz? - döntöm oldalra a fejem, mert ezekről az estékről pont részletes beszámolót kaptam, pedig egyáltalán nem kértem. Erre csak a szemét forgatja, Josh pedig a sörébe vigyorog a pihenőszékében. Harry a húspogácsákat és sült kolbászokat forgatja, Andy törölközik, aztán köntösbe bugyolálva magát heveredik le a fűbe, hogy Josh térdének dőljön, míg a már alaposan megőszült pasija a hajába simít, és a kihozott kistévén nézik a meccset. Én a fiúm mellett állok, és a derekát átkarolva, hajtom a vállára a fejem. Mindezt péntek este műveljük. Semmi parti, semmi zúzás, vagy bármi ilyesmi.

- Mikor öregedtünk így meg? - merengek hangosan, Harry pedig, mint aki pontosan tudja, hogy mire gondolok, végignéz a díszes társaságunkon, aztán felhorkan.

- Csak ti vagytok vének - vigyorodik el teljesen nyíltan, és még a szemöldökét is felhúzza, ahogy lenéz rám. - Én még mindig kibaszott fiatal vagyok.

- Szóval vén vagyok? - húzódom el tőle egy kicsit, és felnézek a mosolygó arcába. Megrántja a vállát, és szemtelenül beharapja az alsó ajkát. - Akkor pedig menő. Egy fiatal srácot dugok, aki alig múlt húsz, van egy villám, és egy sportkocsim. Mindenki ilyen életre vágyik. Vacsora után van neked egy meglepim.

- Ó, szóval komolyan a sugar daddym vagy? - nevet fel, és elkezdi alumíniumtálcákra szedni a kész sülteket, aztán hotdogokat és hamburgereket gyárt belőlük. - Alig várom. Imádom a meglepiket.

A számra hajol, és hagy rajta egy lopott csókot, míg a kerti asztalhoz sétál, és lepakolja a kaját. Andy és Josh is feltápászkodnak, hogy csatlakozzanak, és természetesen végigökörködjük az egész estét. Nyilván előkerül némi alkohol is, de a mellkasom büszkeségtől dagad, amikor Harry azt mondja, csak egy negyed pohár bort töltsek neki.

- Hazz, nem kell ezt ennyire komolyan venned - ingatja a fejét Josh, és Andy is bólint rá. - Azért nem voltál te a szó legszorosabb értelmében alkoholista.

- Tudom, és nem is csak ezért - rázza a fejét Harry, és az egyik kezét ökölbe szorítja az asztal alatt. Én egyből érte nyúlok, kisimítom az ujjait, hogy aztán összefonjam azokat a sajátommal. Felsóhajt, ahogy megérzi a simogató hüvelykujjam, aztán már egy mosollyal folytatja. - Ha visszatekintek azokra az éjszakákra… Én csak soha többé nem akarok a vécé előtt térdelni az alkohol miatt.

- Inkább Tommo lábai előtt, mi? - üti el az egészet egy poénnal Andy, és most igazából hálás vagyok neki ezért. Harry még a mai napig is néha érez magában ürességet, amit a sok drog, és az alkohol megvonása okoz, de ez már a legutolsó lépcsők egyike. Még lép párat, és utána már gondolni sem fog rá. Én tényleg örülök, hogy ilyen szilárdan kiáll emellett a dolog mellett.

- Azt bármikor - hajol hozzám, és még a csókja közben szólal meg Josh újból.

- Akartam már kérdezni, hogy mi a helyzet a perrel - néz ránk kérdőn, és felemeli a borospoharát egy kortyra. - Tudtok már bármi pontosat a tárgyalással kapcsolatban?

- Apáék elindították az egészet, és a napokban kell majd vallomást tennem - sóhajt fel Harry. Tudom, hogy ez még egy kritikus dolog a számára, és egyébként mi nem sokat beszélgettünk eddig erről, de nagyon remélem, hogy helyesen fog dönteni, és végül segít megbuktatni kibaszott Austinékat. - Egy kicsit izgulok, de most már biztos, hogy bírósági tárgyalás lesz belőle. Azt nem tudom, hogy Victorék tudnak-e arról, hogy folytatódik a dolog. Hívtak telefonon, hogy vagyok, mi újság velem, én pedig elmeséltem. Holnap utánra beszéltük meg, hogy bemegyek a céghez, ők pedig várják a találkozót. Még nem mondtam, hogy fel akarok mondani, de persze ezért megyek oda.

- Andyt és Louis-t is egészen jól fogadták nem? - néz rám, majd Andyre Josh. - Mármint nem csináltak belőle nagy cirkuszt. Talán ez is gördülékenyen fog menni.

- Aha, csakhogy se Tommo, se én nem voltunk közel sem akkora sztárok, mint Harry - szól közbe Andy, és mivel mostanra minden részletet ismerek én is, és a weboldalt is végigböngésztem már, igazat kell adnom neki. - Soha. Harry olyan rekordokat döntött meg, ami történelemnek számít a cég múltjában, és komolyan… Igazi sztár volt ott. Szerintem nem lesz olyan sima menet. De ha kell, itt vagyunk, Hazz. Csak szólj.

- Köszi - mosolyodik el Harry, és lehajtja az utolsó korty borát is, aztán vizet tölt magának, ezzel egy újabb mosolyt csalva az arcomra. A srácokkal még beszélgetünk egy ideig, és persze idétlenkedünk, aztán a hálóba parancsolom Harryt, míg én kicsit összerámolok. Hallom a zuhany hangját, aztán a mankója koppanásait a mennyezeten át. Már mindenre képes egyedül is, és ez nagyon jó, de egyáltalán nem volt sétagalopp. Szegény Niallnek szerintem jó pár ősz hajszálat jelent Harryt kezelni, és egy percig sem irigylem érte, mert ha a fejlődéséről, és úgy ámblokk a gyógyulásáról van szó, akkor igazi hisztikirálynő tud lenni.

- Tomlinson! - hallom meg a kiabáló hangját az emeletről, és muszáj elvigyorodnom a megszólításon. Imádom, amikor játékos. És mostanában egyre gyakrabban az. - Ha nem jössz fel azonnal, és adod ide az ajándékom, akkor nincs szex egy hétig.

- Úristen, ezt úgy mondod, mintha komolyan kibírnál egy hetet - nevetek, miközben lekapcsolom a villanyokat, és elindulok a lépcsőn felfelé. - Te magad könyörögnél sírva, hogy felejtsük el az egészet.

- Most meg mit csinálsz? - kérdi felhúzott szemöldökkel, a kezeit karba téve még a mankó ellenére is, ami nagyon vicces látványt nyújt.

- Elmegyek zuhanyozni előbb - rántok vállat, amikor már csak egy alsóban állok, és a ruháimat a szennyes kosárba dobom. - Helyezd magad kényelembe.

Azért nem akarok szándékosan nagyon szemét lenni, ezért csak húsz percig időzöm a fürdőben. Még így is gonosz módon jobban elhúztam, mint szükséges lett volna. Mire kiérek, már a takaró alatt van, de a párnáját a támlának támasztotta, és egy félig ülő pozícióban a telefonját nyomkodja. Én a komódhoz lépek, és előveszek egy prospektust, majd egyszerűen a takaróra hajítom mellette.

- Mi ez? - néz rám kérdőn, félreteszi a telefont, és a szórólapot kezdi lapozgatni, de látom, hogy még nem igazán érti, mit akarok mondani.

- Ez egy hotel ismertetője - felelem egyszerűen, és megnyitom a telefonomon a foglalás visszaigazolását, majd elé tolom. - Másfél hét, bébi. Csak te meg én, és Párizs.

- Annyira szeretlek! - dobja az éjjelire a kis képes katalógust, aztán magához húz egy nagyon mély és nagyon szerelmes csókra.

- Ha az volt a vágyad, hogy Párizsban nyáladzzunk, hát legyen - motyogom a szájába, ő pedig felnevet, és vigyázva a lábaira, teljesen magára húz.