Sziasztok! 

Íme itt a lezárása a mesémnek, remélem hogy szerettétek, és egy kicsikét kárpótolt a másik sztori keserű periódusa miatt. Bízom benne, hogy mindenkinek csodálatos karácsonya van/volt és... még nem kívánok boldog új évet, mert egy kicsit kevésbé őrülten cukormázas, deee egy őrülten erotikus dologgal készülök az újévre, amikor mindenki iszik vagy már másnapos. Én is..... :)) Köszönöm, hogy végigkísértetek ezzel a mesével. Imádlak titeket! Legkésőbb jövőhéten találkozunk. 

Puszi&Pacsi 

Louis csak áll a NASA központi csarnokában, és mered maga elé. Már járt az öltözőben, hogy levegye a szkafandert, és gyorsan zuhanyozni is elfutott, ami olyan kellemes volt, mint még soha. Nem gondolta, hogy csak néhány nap súlytalanság után ennyire jól tud esni a gravitáció érzése, de így van. Alig figyel arra, amiről Harry és a parancsnok beszélget. Csak akkor eszmél fel, amikor Emmett szólongatni kezdi.

- Sajnálom, uram - rázza meg a fejét Louis, és összecsípi az orrnyergét. - Nagyon fáradt vagyok. Mit is mondott?

- Hogy nagyon büszke vagyok, amiért az én emberem - paskolja meg a fiú vállát, aki elmosolyodik a dicsérettől, és a szeme sarkából a büszkén vigyorgó Harryre sandít. - Egy autó hazaviszi a cuccaiért, aztán visszahozza ide. Innen indul majd egy saját géppel.

- Uram, én… - kezdi Louis bizonytalanul, és a halántékát vakargatja. - Tényleg nagyon fáradt vagyok. Azt hiszem, a szüleim is meg fogják érteni, hogy idén nem utazom haza az ünnepekre.

- Biztos benne? - emeli meg a szemöldökét a férfi, aztán Harryre pillant, és Louis esküdni merne, hogy jól látta, ahogy a két férfi furcsán összemosolygott.

- Igen - bólint végül, és elengedi az egészet, mert valójában tényleg ki van merülve. A sok stressz és feszültség, amit az utazás okozott, most egyszerre kezdte nyomni a mellkasát. Érzi, hogy alvásra van szüksége. Gravitációban, a puha ágyában, és lehetőleg minimum tizenkét órán át.

- Rendben - tárja szét a kezeit a férfi. - Akkor mindent köszönünk, átlagon felüli teljesítmény volt, és nem hagyjuk jutalom nélkül. Jó pihenést!

Mindketten kezet fognak a parancsnokukkal, aztán elindulnak a kijárat felé. Egy szót sem szólnak egymáshoz, leginkább azért, mert közben többen is elhaladnak mellettük, lepacsiznak velük, vagy csak köszönnek, és gratulálnak. Harry megáll az épület előtt, miután az ajtó becsukódik mögöttük, és úgy tartja oldalra a kezét, hogy nem is néz Louis-ra. A fiú egy pillanatig még próbálja felfogni a mozdulatot, de aztán letisztul előtte az egész, és félénken a férfi ujjai közé fűzi a sajátjait. Harry megszorítja a kezét, és bár a gyűrűi egy kicsit nyomják, Louis mégis boldog vigyorral az arcán indul arra, amerre a másik vezeti őt, jelen esetben a férfi autója irányába.

- Íme a Styles lak - tárja ki az ajtót Harry, de nem lép be vele. Helyette feltartja a mutatóujját, és hátat fordítva neki, bekopog a szemben lévő lakásba.

- Szia, Harry! - köszönti egy fiatal nő, és Harry futólag átöleli őt. - Minden rendben volt? Korábbra ígérted magad.

- Tudom, ne haragudj! - szabadkozik a férfi, és hanyagul az ajtófélfának dől. - Nem okozott gondot a kicsilány, ugye?

- Sosem okoz - ingatja a fejét mosolyogva a szomszéd, és eltűnik a lakásban, de a hangját még hallani. - Tudod te is, hogy imádnivaló. Bár kicsit elkényeztetted. Az ennivalóval nagyon válogatós.

Louis teljesen elveszti a fonalat, fogalma sincs, milyen kislányról van szó, és az agya már mindenfélét elkezd kombinálni, mire a nő visszatér egy gyönyörű, és mindenek előtt hatalmas macskával a kezében. Alig bírja el, pedig a cica nem kövér, csak… hatalmas. Nem ismeri behatóan a macskafajtákat, de szinte biztos benne, hogy ez egy olyan félig vadmacska, félig házimacska keverék, amit egy kisebb vagyonért és egy csomó engedéllyel vásárolhatsz meg. Valódi egzotikum. Louis-nak egyből eszébe jut Harry mondata arról, hogy a macskáját hiányolná a legjobban a földön élők közül, és elmosolyodik. Hát nem is csodálja. Nem egy egyszerű házi cicusról van szó. A macsek, ahogy megérzi a gazdáját a közelben, felé kapja a fejét, és szinte átugrik a férfi kezébe, hogy a fejét Harry arcához és vállához dörgölve doromboljon.

- Köszönöm, Katie - néz Harry újra a lányra, miközben a kedvence füle tövét vakargatja. - Elég volt a kaja, vagy venned kellett?

- Elég lett, és maradt még egy adag ma estére - feleli a másik, és már indulna a lakásába érte, amikor Harry megszólal.

- Hagyd! - mosolyog kedvesen. - Majd legközelebb megeszi, ha veled lesz.

- Rendben - bólint a nő, és Louis zavartan int felé, amikor találkozik a tekintetük. A fiú a lakás előszobájában ácsorog, és egyik lábáról a másikra lépked. - Boldog karácsonyt nektek!

- Neked is! - köszön el Harry, és becsukja maga mögött az ajtót. A cica egyből kiugrik a kezéből, és Louis felé indul. Nagyobb, mint egy kistestű kutya. A fiú nem fél, vagy irtózik tőlük, most mégis úgy érzi magát, mint egy betolakodó, aki éppen raport alatt van, és a macska fog dönteni a sorsáról, ahogy körbesétálja, és a nadrágját szagolgatja. Még mielőtt Harryhez jöttek, megkérte a férfit, hogy vigye haza, hadd öltözzön át, és a szemüvegét is visszavette. Így most az egyik piros, és frissen mosott nadrágja van rajta. A macska mégis úgy szagolgatja, mintha bármit is kideríthetne a fiú illata alapján. Végül dorombolásra vált, és úgy sétál végig Louis lába mellett, hogy az egész testével hozzásimul, míg végül a farkát is a combjára tekeri, mielőtt a hatalmas macskapihenőre ugrik, és lefekszik.

- Engedély megadva? - kérdi Louis kuncogva, de valójában, maga sem tudja miért, mintha számítana, egy nagy levegőt enged ki.

- Nagyon úgy fest - morogja Harry egy kéjes vigyorral, és Louis felé indul. Úgy kapja fel, mintha pillekönnyű lenne, és a fiú azonnal a derekára kulcsolja a lábait. A szájuk követeli a másik csókjait, és Louis felnyikkan, amikor Harry szó szerint a hatalmas franciaágyra dobja őt. Úgy vetkőzteti le a fiút, hogy közben minden porcikáját végigcsókolja, és Louis már megint csak zihálva tud lélegezni, mire Harry elhajol, és a saját ruháit is ledobálja. Már teljesen meztelen, amikor a fiú fölé mászik, de meglepetten tátja el a száját, amikor Louis átfordítja magukat. Már odafent eltervezte, hogy ezt fogja csinálni, és itt az alkalom. Így miután mindkét mellbimbóját keményre izgatta, lejjebb vándorol, a plusz kettőt kezdi körbenyalogatni, és a fogaival gyötörni, amitől Harry olyan hangosan nyög, mintha minimum az orgazmus kapujában állna. Louis alig hiszi el, hogy az a két kis apró plusz játékszere ennyire érzékeny legyen, de lehetetlenül imádja. Miközben Harry a párnába vetett fejjel élvezi a fiú nyelvének a játékát, Louis eldönti, hogy ez a két kis extra mellbimbó lesz a kedvenc erogén zónája Harryn. Érzi a férfi merevedését a hasának nyomódni, de nem csinál semmi mást, csak ennyit, egészen addig, míg Harry újra át nem veszi az irányítást. Maga alá gyűri a fiatalabbat, és azonnal a párna alá nyúl, Louis pedig nem akarja elhinni, hogy itt tartja a síkosítót. Éppen meg akarja jegyezni ezt, amikor a férfi szinte a fejében olvas.

- Fogalmad sincs, hányszor lesz rá szükség - ingatja a fejét, miközben nyom egy adagot az ujjaira, és gondosan elkeni rajtuk. - Ott van a legjobb helyen.

Louis csak felnyög, amikor Harry végre hozzáér, és újra szárnyakat növeszt a kéjtől, ami körülveszi őket. Az érzés semmihez sem fogható, Louis elképzelni sem tudta, hogy ez ennyire jó lesz. Harry mesterien használja minden ujját, és mindkét kezét egyszerre. Simogatja őt, masszírozza, szeretgeti, és közben elő is készíti. Louis több, mint valószínű, hogy ennyitől is el tudna menni, de nem fog. Visszatartja, mert a végtelenségig ki szeretné élvezni.

- Tudod, mennyire begerjedek attól, hogy mindenhol teljesen szőrtelen vagy? - jegyzi meg Harry túlfűtött hangon, ahogy Louis fölé mászik, és a fiú térdeit is feljebb tolja. A merevedése pont ott ér Louis-hoz, ahol muszáj felnyögnie tőle, Harry pedig még élvezi is ezt. Többször is előre lendíti a csípőjét, és az erekciójával simogatja Louis-t, de egyszer sem úgy, ahogy végre a fiú akarja.

- Igen? - lihegi Louis, és elfehéredő ujjakkal markolja Harry hátán a kidolgozott izmokat. - A legtöbb helyen nem az én érdemem, de ott… Istenem… Ott!

- Itt a te érdemed? - kérdez vissza Harry, ahogy marokra fogja magát, és még erőteljesebben dörgöli a makkját Louis bejáratához. Nem hatol be, pedig a fiú lassan azért fog könyörögni.

- Ott igen… - És igen. Most akarta felszólítani Harryt, hogy ne húzza már tovább az időt, de a férfi éppen akkor hajol kicsit el tőle, hogy magára húzzon egy óvszert. - Harry, ha tovább húzod az időt, esküszöm, megerőszakollak.

- És szerinted ettől megijedtem? - húzza fel a szemöldökét a férfi, és továbbra is ugyanolyan lassan görgeti magára a gumit, csak mellé még szemtelenül vigyorog is.

Louis összeszűkített szemekkel a fejét ingatja, aztán minden erejét és lendületét összeszedve maga alá próbálja gyűrni Harryt, de persze nem sikerül neki. Valahogy egymással szemben kötnek ki, az oldalukon fekve, és Harry nevet, de amint találkozik a tekintetük, ő is megkomolyodik. A szenvedély azonnal fellobban a szobában, és Harry szinte durván ragadja meg Louis szabad lábát, hogy ebben a pózban is közelebb húzhassa őt, de Louis meggondolja magát. Alaposan megcsókolja Harryt, aztán megfordul, a hátát mutatva a férfi felé, mert ez a kedvenc pozíciója mind közül.

- Látni akarlak - elégedetlenkedik Harry, Louis viszont csak még közelebb tolja hozzá a hátsóját.

- Kérlek…

Louis-nak természetesen nem kell könyörögnie. Harry nyilvánvalóan nem bírja ennél tovább, Louis combja alá nyúl, hogy magasabbra emelje, és a fiú már annyira felkészült, már annyira vágyik rá, hogy az egész akadálytalan.

Louis egy kicsit tartott tőle, hogy míg ő majd levegőhöz is alig jut, Harry majd az aktus közben is beszédes és laza lesz, de nem így van. A férfi csak édes bókokat suttog a fülébe, csókolja, öleli, szinte felfalja. Izzadnak és zihálnak, Louis-t meg is lepi, milyen jól bírják ahhoz képest, mennyire meg vannak őrülve a másikért.

- Így - irányítja őt Harry, a hátára fordítja Louis-t, és a lábai közé mászik. Ez az a pozíció, ami érzelmileg is túl sok Louis-nak. Harry túl közel van. A gyönyörű, zöld szemei, a vörös, húsos ajkai ott vannak mindenhol. A göndör haja a nyakát cirógatja, miközben Harry ott csókolja őt, ahol éri. A tetoválások a mellkasán, hasán, karján, a csípője, ahogy mozog, az ujjai, ahogy megragadják Louis lábait, és a saját dereka köré kulcsolja őket, hogy még még még közelebb legyenek egymáshoz. Louis tudta, pontosan tudta, hogy Harry valószínűleg elképesztő az ágyban, annyiszor fantáziált róla, de most itt lenni, és megtapasztalni, mennyire igaza volt, egy egészen más szint.

Harry olyan szorosan simul hozzá, csókolja, miközben nagyokat taszít rajta, hogy Louis ettől élvez el. A közelségtől, a tempótól, és a súrlódástól a hasuk közé szorult lüktető merevedésén. Onnantól semmit sem lát. Szárnyal valahol, és azt sem tudja pontosan, Harryt mikor éri utol a beteljesülés.

Csak akkor száll le újra a földre, amikor már mindketten képtelenek megmozdulni, és úgy érzi, egyetlen csepp ondó sem maradt a testében. Tagadhatatlanul Harry eddigi élete legjobb szeretője, mégha nem is tudja túl sok alanyból felállítani azt a rangsort. Csak a plafont bámulja, és elégedetten mosolyog.

- Gondolkodtam azon, amit mondtál - szólal meg nagy sokára a semmiből Harry, és Louis még hirtelen össze is rezzen, de aztán közelebb bújik a férfihoz, és a mellkasára hajtja a fejét. A csípőjére tetovált leveleket kezdi körberajzolgatni. - Tényleg nem akarsz hazamenni?

- Arra gondoltam… - kezdi halkan motyogva, mert nem akar teher lenni Harry számára azzal, hogy itt van, de vele akart maradni, amikor azt mondta a főnökének, hogy ne vigyék haza. - Talán idén… Hogy talán veled… maradhatnék.

- Csak ha nem gond számodra egy kis utazás - feleli végül Harry, és Louis kócos hajába csókol, mielőtt folytatja. - Este nézek repjegyet Kansasbe.

- Micsoda? - kapja fel a fejét Louis, és már félig Harryn hasalva néz a férfi szemeibe. - Haza akarsz menni?

- Igen, de csak ha elkísérsz - válaszolja komolyan a göndör hajú szépség. - Egyedül nem csinálnám végig. Tuti, hogy visszafordulnék, mielőtt elérném a célt.

- Persze! - vágja rá azonnal Louis, és boldogan mosolyodik el, ami még a csókjukban is kitart. - Ott leszek veled, ha szeretnéd.

- Köszönöm - bólint végül Harry, és visszahúzza Louis fejét a mellkasára.

- Én pedig arra gondoltam, hogy… - kezdi Louis, bár igazából még nincs meggyőződve róla, hogy ez jó ötlet. - Szilveszterre lehet, hogy mégis hazarepülnék a NASA segítségével, és meglátogatnám Olivert. Talán… elmondanám neki, hogy… veled vagyok.

- Komolyan? - kérdez vissza Harry, és most nincs egy csepp cinizmus se a hangjában. Louis nagyon értékeli, hogy most nem vicceli el a dolgot, mert ez neki is egy nagyon meghatározó téma.

- Igen - sóhajtja, és az ujjai ezúttal a pillangóra tévednek. - Ő lesz az első a közvetlen ismeretségi körömből, aki tudni fog rólam.

- Ó, nos… - kezdi Harry, de elakad, és a homlokát ráncolva vakarássza a halántékát, amikor Louis felnéz rá. - Az a helyzet, hogy… mostanra azért már tudják páran.

- Miről beszélsz? - értetlenkedik Louis, és komolyan magyarázatra vár, mert ő aztán senkinek sem mondta el konkrétan, hogy meleg lenne.

- Emlékszel arra, amikor elkészültél a munkáddal, és visszakapcsoltad a teljes áramellátást? - kérdezi Harry kínosan mosolyogva, és Louis még mindig nem érti, de bólint, és egyre feszültebbnek érzi magát. Egész biztosan fel fog robbanni, ha Harry nem mondja el neki most azonnal, mi ez az egész. - Na, én nem tudtam, hogy a teljes állomást visszakötötted a rendszerre, ezért nem szóltam arról sem, hogy a Nemzetközi Űrállomást a nap huszonnégy órájában webkamerák veszik kívülről és belülről is, és hangvevő egységekkel van felszerelve. Nem azért, hogy kémkedjenek az űrhajósok után, vagy valami. Egyszerűen a biztonságunk érdekében, és a későbbi tanulmányok és megfigyelések céljából. Ezzel nem is lett volna baj, mert ők egyből kerestek minket azután, hogy te visszakapcsoltad az áramot. A gond az volt, hogy én lenémítottam a vevőegységet, mert halálra idegesített a sistergése, miközben az átkozott izzókból próbáltam füzért gyártani, aztán amikor megjelentél a kis könnyes szemeiddel, teljesen elfelejtettem visszakapcsolni.

- Úristen… - leheli Louis, és egy óriási gombóccal a torkában, kikerekedett szemekkel ül fel az ágyban. - Láttak minket, amikor…

- Csak néhányan voltak az irányítószobában - próbál enyhíteni a helyzeten Harry, és valamiért mosolyog, ami borzasztóan bosszantja Louis-t. - A parancsnok kikapcsoltatta a kamerákat még mielőtt bármi durvát is láthattak volna, de… minden bizonnyal ők már egyértelműen tudják, hogy nem vagy egészen hetero.

- Fogalmam sem volt a kamerákról! - támad neki a férfinak, de Harry csak nevet rajta. - Mondtam, hogy nem állok készen arra az utazásra! Hogy nem tudok mindent! Nem tudtam a rohadt kamerákról, pedig azt hittem, betéve tudom az Űrállomás teljes alaprajzát! Harry! Nem tudtam a kurva kamerákról!

Harry már hangosan kacag, és a könnyei is csillogni kezdenek tőle a szemében, amitől Louis sem tudja visszafogni magát. Elmosolyodik, de hogy ne maradjon ez az egész megtorlatlanul, a férfira ugrik, aki nevetve próbálja kivédeni a támadást. Louis szíve megtelig forrósággal, mert most már Harry nem csak boldognak tűnik. Tényleg sugárzik belőle a jókedv és a kiegyensúlyozottság, és elszánta magát arra is, hogy rendbe teszi a kapcsolatát a családjával. Bármilyen szörnyen is indultak számára az ünnepek, ez a karácsony még álmaiban sem formálódhatott volna ennél csodálatosabbra. Tudva, hogy ez még csak a közös utazásuk első állomása volt, mámorító. De ezért a balesetért a kamerákkal, most akkor is halálra fogja birkózni a férfit. Nem mintha Harry ezt nem élvezné.