Sziasztok! 

Boldog Karácsonyt kívánok Mindenkinek! Remélem tele ettétek magatokat különböző finomságokkal, aztán süteményekkel, és megkoronáztátok egy kis bejglivel. Aztán amikor újra tudtatok mozogni átadtátok és kibontottátok az ajándékokat. Mindenki megérdemel egy csodálatos karácsonyt! Imádlak titeket! Holnap újra jövök egy apró bónusszal. :) 

Puszi&Pacsi

Hatodik

Vasárnap kora reggel lőtték ki őket, és kedden van karácsony. A NASA azt ígérte Louis-nak, hogy kedd hajnalban visszatérhetnek, és délelőtt egy NASA magángép viszi a családjához, mert a saját járata vasárnap hajnalban szállt volna fel. Most pedig itt ülnek fent, és az alkatrész szállítmány csak holnap reggel érkezik meg. Harry pedig még azt is elintézte neki, hogy a rácshálóhoz se nyúlhasson. Louis egyre kétségbeesettebb, mert ő továbbra is teljesen tisztában van a képességeivel, és ha a gépet Harry szereli meg, míg Louis az állomás korszerűsítésén dolgozik, akkor is két napos munkájuk van. És ez mind papírforma. Ha valami is beüt, és újra csúszásban lesznek, biztos, hogy még karácsony másnapjára sem ér haza. Ahogy ez a gondolat a fejébe fészkel, Louis érzi, hogy elhagyja minden jókedve és reménye. Eddig az tartotta benne a lelket, hogy talán huszonötödikén estére már otthon lehet.

Louis az egész vacsora alatt némán, magába roskadva falatozza az űrhajós, zacskózott ételeket. Akkor tér magához egy kicsit, amikor egy szem piros M&M's úszik be a szeme elé. Felnéz Harryre, és a férfi egy fülig érő vigyorral bámul rá, kezében az édességes tasakkal.

- Piros - bök a szemével a csokis mogyorós cukorka felé. - A kedvenc színed. Kapd már el!

- Nem nagyon szeretem az édességet - magyarázza Louis, de Harry gyermeki lelkesedése, ami az arcáról olvasható le, egy apró mosolyt kényszerít az ajkaira.

- Ezért vagy olyan keserű - kacsint rá Harry, de a vigyora még mindig akkora, hogy Louis nyugodtan gyönyörködhet a tökéletes fogaiban, és az édes gödröcskéiben. A szájába veszi a cukorkát, és Harry most már önelégülten néz rá, amiért sikerült rávennie a fiút az M&M's-re.

- Honnan tudod, hogy a piros a kedvenc színem? - kérdi Louis, miközben az édességet ízlelgeti.

- Az ennivaló piros nadrágod miatt gondoltam. Sokszor látom rajtad.

- Igen, tényleg a kedvencem - motyogja Louis, és szinte biztos benne, hogy most már az arca is a kedvelt színre váltott. - Mi a tiéd?

- Nem tudom - ránt vállat Harry, és iszik egy kortyot a kulacsából. - Talán a sárga.

- A sárga? Miért? - kérdez vissza Louis értetlenül, Harry pedig őszintén felnevet. Hangos és rekedt, és Louis-nak nyelnie kell egyet a hangtól. Meg a látványtól is.

- Nem tudom, Lou - ingatja a fejét a férfi, Louis gyomrában pedig verdesnek a pillangók, amikor meghallja a kedvenc becenevét Harrytől, és végre nem gúnyolódik. - Mert a nap is sárga, és bírom a látványát, vagy mert múltkor olyan szépen feszült a seggedre a mustár sárga farmered. Ez a világ leghülyébb beszélgetése.

Louis már alig kap levegőt, csak próbál életben maradni az előbb elhangzottak után. Lesüti a szemeit, és nem szólal meg egy ideig, így talán sikerül lenyugtatnia az idegeit.

- Miért vagy ennyire letörve? - kérdi Harry, és a hangja most tényleg kedves.

- Ez lesz az első karácsonyom a családom nélkül - feleli halkan, és csak a pilláin át néz fel Harryre.

- Szereted a karácsonyt?

- Igen, nagyon - bólint, és már látja is a szeme előtt a házat, ahol az eddigi életét töltötte. Az egyetlen alkalom, amikor az anyja egész nap a konyhában van, és megmutatja, hogy igazán tud főzni. Már kora délelőtt megtölti a pulykát, és a sütőbe dugja, hogy vacsorára piros legyen, és omlós. Almával és fahéjjal tölti meg, ami a sütés alatt mélyen a húsba issza magát. Isteni, és Louis nem tudja, hogyan fogja túlélni nélküle. Az illata mindig belengi a házat. Ő és az apja olyankor jókat beszélgetnek a karácsonyfa és az ajándékok társaságában a nappali kanapéján. Louis ajándékot csomagolni is nagyon szeret. Az ideieket még nem is készítette el. - Hiányozni fognak a baconbe tekert virslifalatkák, amiket mindig próbálok észrevétlenül ellopkodni a konyhából, amikor már kezdek megéhezni, de a pulykának még idő kell.

- Szóval ti ezekhez a tökéletes, gazdagon ünneplő családokhoz tartoztok - húzza el a száját Harry, de aztán egyből rendezi a vonásait, Louis figyelmét viszont nem kerüli el. Észreveszi a rosszallást, de túl hamar éri utol a sértettség, megelőzve a józan eszét, amivel rájöhetett volna, hogy inkább sajnálnia kellene a férfit, amiért neki nincs része ilyesmiben.

A fiú kioldja a lábain lévő hevedereket, amivel a padlóhoz rögzítik magukat az étkezések alatt, aztán a háló helyiségek felé veszi az irányt, közben a hulladékgyűjtőbe rendezve a vacsorája maradékát. Jobbnak látja, ha inkább aludni megy, mert úgy legalább nem érzékeli, hogy az idő mennyire lassan telik. Louis, ha lehet, még idegesebb lesz a fogmosás alatt, és a súlytalanság már most az agyára megy, pedig még egy napja sincsenek idefent. Alaposan megszorítja a szíjakat a padlóhoz rögzített hálózsákon, és minden erejével próbál aludni. Még félálomban hallja, hogy Harry is csatlakozik hozzá, de már a szemét sem tudja kinyitni.

A szállítmány másnap meglehetősen korán megérkezik, és beszélnek a földi irányítással is, mielőtt nekiállnak a munkának. Alig szólnak egymáshoz, és Louis azt is utálja, mert Harry szavai mindig sértőre sikerülnek. Megjegyzéseket tesz az öltözködésére, a családjára, és még Oliverre is, miután a fiú mesél róla pár mondatot. A legjobbnak látja, ha inkább egyáltalán nem beszélget a férfival. Úgy tűnik, Harry tényleg nem az a típusú ember, akit elképzelt, inkább a gyökeres ellentéte. Bosszantó és folyton cinikus. Kritizál mindent. Elviselhetetlen. Az a néhány kellemes mondatváltás képtelen felülírni a felfuvalkodott stílusát. Este csak néhány szót szólnak egymáshoz. Épp csak annyit, hogy kinek hogy megy a szerelés, de az első alkalommal, amikor megjegyzést tesz Louis átlagemberekéhez képest túl fejlett agyára, és arra, ahogy a fiú korszerűsítést igyekszik elvégezni, a fiatalabb a fejét rázva elpakolja a kajás tálcáját, és aludni megy. Holnap karácsony, de ő úgy néz ki, csak délelőtt fejezi be a rácshálót. Utána még vissza van a kiegyenlítő zsilip elektronikájának a cseréje. Legkorábban délután tud mindennel elkészülni, hogy visszaállíthassa a teljes elektromos ellátást az állomás minden pontján. Harry azt mondta, talán holnap estig befejezi az űrhajó javítását. Talán! Szóval Louis-nak még muszáj belekalkulálni azt, hogy oda is besegít. Ezzel a gondolattal pedig teljesen elengedi az idei karácsonyt, még ha ez nagyon nehéz feladatnak is ígérkezik.

Amikor reggel felébred, Harry már nincs a hálózsákjában, és az előtérben sem találja, ahol tegnap együtt reggeliztek, pont ebben az időben. A szitkozódását viszont hallja, ezért biztos benne, hogy már dolgozik. Louis végül úgy dönt, kihagyja a teljes reggelit, és csak nekiáll dolgozni, mert minden megnyert pillanat kincset ér.

- Gyere ebédelni - rázza ki a transzból Harry hangja, és csak akkor tudatosul benne, mennyire elragadta az, amit éppen csinál.

- Majd ha végeztem ezzel - feleli azonnal, de a hangja rekedt és színtelen.

- Még a reggelid is megvan - erősködik tovább a göndör, és Louis csak próbál semmit sem mondani erre. - Enned kell valamit, Louis.

- Szóval már Louis vagyok - szalad ki sértetten a fiú száján, és Harry egy szót sem szól. Louis már azt gondolja ott sincs, ezért hátra sandít, de az apró átjáró folyosó ajtajában még ott kapaszkodik a férfi. Aztán felsóhajt, és magára hagyja a fiatalabbat. Louis tényleg nem megy enni. Az ebédet is teljesen kihagyja, és mire észbe kap, már minden munkájával elkészül. Még utoljára mindent ellenőriz, aztán kimászik a lyukból, hogy a folyosóra érve visszakapcsolja az állomás teljes áramellátását. Amikor az utolsó gombot is megnyomja ehhez, a fények felvillannak, szinte elvakítják, de aztán mégis visszaállnak egy sokkal sejtelmesebb, derengő erősségre. Ezt egy pillanatig nem érti, de azt is tudja, hogy a fényerősséget a főhangárból lehet irányítani az állomás közepéből. Amikor abba az irányba indul, Louis lélegzete is eláll, ahogy megpillantja az apró jelzőfényeknek gyártott pici izzókat, amikből Harry füzért kötött, így most olyan, mint egy igazi karácsonyi dekoráció. Elindul az égősorok nyomán, és amikor a főcsarnokba ér - aminek a neve nagyon megtévesztő, mert nem nagyobb, mint egy átlagos ember fürdőszobája - még a szája elé is kell kapnia a kezét. Harry már a padlóhoz rögzítette magát, és épp a vacsorájukat rendezgeti. Mögötte viszont... Egy alkatrészekből, és bármilyen viccesen is hangzik, műanyag hulladékból felépített karácsonyfa. Ugyanazokkal a füzérekkel körbetekerve, de olyan gazdagon, hogy az alig látszik, miből is kreálta magát a fát. Komolyan olyan alakja lett, mint egy fenyőfának. A tetején pedig egy kartonból kivágott csillag. Harry nagyon sokat munkálkodhatott rajta, és ezért Louis sírni tudna. Amint ez a gondolat utoléri, a könnyei máris elhagyják a szemét. De kínjában felnevet, mert idefent még sírni sem lehet rendesen. A könnyei ott lebegnek a gravitációmentes térben, és ez valljuk be, igazán vicces.

- Louis... - veszi észre őt a férfi is, és csak int a fiúnak, hogy csatlakozzon hozzá. - Hogy áll a munkád?

- Kész... Én... Kész vagyok vele - feleli kicsit akadozva, és a pillangók a gyomrában bebizonyítják neki, hogy még igenis ott vannak, amikor Harry kedvesen mosolyog rá, majd elismerően bólint.

- Elképesztő vagy - ingatja meg a fejét a férfi, Louis pedig homlokig pirul. Nem látja magát, de érzi. Biztos benne.

- Te hogy állsz?

- Végeztem - jelenti ki Harry is, aztán mélyen Louis szemébe néz. - Holnap hazamehetünk. Beszéltem a lentiekkel amit elkészültem, délutánra készen áll minden, hogy induljunk. Addig mi is bepakolhatunk, és indulásra készek lehetünk.

- Nagyszerű hír - leheli Louis, és érzi, amint a sírás újult erővel szorongatja a torkát. Nem szokott így kiborulni, de most annyi minden akar a könnyei segítségével kiszabadulni. Annyi feszültség és frusztráció.

- Sajnálom, hogy nem töltheted a családoddal a karácsonyt, Lou - hajtja le a fejét Harry, és ez az utolsó dolog, amit a fiú még elvisel. Apró, csillogó buborékokként lebegnek a könnyei kettejük közt. A férfi hangja tényleg annyira keserű. - Én minden évben egyedül vagyok. Jobban mondva a haverokkal, de ez nem teszi szebbé a dolgot. Ezért vettem semmibe, hogy ez neked mennyire rossz. Próbáltam a helyedbe képzelni magam. Aztán megcsináltam ezt, amikor kész lettem a géppel.

- Köszönöm, Harry - szipogja Louis, és a férfi most néz csak fel rá. Az arca aggódóba vált a piros szemek és apró kristályokként lebegő könnycseppek miatt. Egyből kioldja a lábait, hogy Louis mellé tudjon mászni. Először csak a vállára teszi a kezét, és gyengéden masszírozza a kék kezeslábason át, aztán amikor Louis továbbra sem nyugszik meg, a karjaiba vonja őt. Összeölelkezve lebegnek a helyiség közepén, és Louis lehetetlenül furcsán érzi magát ettől, mégsem kényelmetlen. Hiszen Harry öleli őt. Az a Harry, aki az első pillanattól kezdve megdobogtatja a szívét. Az a Harry, aki egy igazi seggfej, és akivel néha szóba sem akar állni. És az a Harry, aki romantikus, és bármit felhasznál, ami a keze ügyébe kerül, csak hogy Louis egy kicsit jobban érezze magát. Akkor is, ha őt magát teljesen hidegen hagyja ez az egész ünnep. Mindezt csakis a fiúért teszi, és ez a minden, amit ezekben a percekben Louis csak kérhet idefent. Harry lágyan simogatja a hátát, és ő csak kapaszkodik a férfiba. Szorosan. Az illata az orrába kúszik, és annyira ellenállhatatlan. Közelebb fúrja a fejét, mélyen magába szívja, és azonnal tudja, hogy elrontotta. Harry izmai egy picit megfeszülnek, és Louis már fel van készülve arra, hogy elhúzódjon, és megbánja amiért ilyen közel engedte magához a fiút. Helyette viszont a férfi egyik keze végigsiklik Louis lapockái között, és a fiatalabbnak egy hatalmasat kell nyelnie, amikor a hosszú, finom ujjak a hajába kúsznak. Érzi, hogy Harry irányítja őt, és ahogy oldalra dönti a fejét az idősebb morogva temeti az arcát Louis nyakába. Áramütések, villámcsapások, szélvihar, és cunami egyszerre ostromolja a fiatal fiú testét és érzékeit, miközben Harry ajkai gyengéden kényeztetik az érzékeny nyakát. Tetőtől talpig libabőrös lesz, és megint csak sóhajtások hagyják el az ajkát. A szemeit is lehunyja, annyira tökéletes az egész. Nem mer megszólalni, mert fél, hogy a varázslat azonnal véget érne. Kipukkadna, mint egy buborék, ezért csak hagyja, hogy az történjen, amit a férfi akar. Hagyja, hogy irányítsa őt, és Louis kábultan simul a karjaiba. Harry fogai végigszántanak a nyakán, és az ajkai már az álla vonalát simogatják, amikor Louis egy pillanatra elhúzódik. Csak annyira, hogy ránézhessen a férfira. Azok a gyönyörű, csábító ajkak nyáltól csillognak, és Louis elveszik a félig nyitott zöld szemeiben. A következő, amit érzékel, az már Harry csókja. Puhán és szerelmesen, mintha mindketten erre vágytak volna már időtlen idők óta. Percekig nem csinálnak mást, csak egymás szájával, nyelvével játszanak, és Louis már éppen megtanul újra lélegezni a csókolózásuk extázisa után, amikor Harry a mögöttük lévő falhoz irányítja magukat.

- Kapaszkodj! - utasítja lágy hangon, és Louis egyből megragadja a belső borításba épített korlátot. Harry újra a szájába nyal, és a csók most már nem olyan ártatlan, közel sem lágy és szerelmes. Szenvedélyes és vad, és Louis kapkodja a levegőt, miközben Harry kezei a derekáról a fenekére siklanak, és aztán erősen szorítja össze a testüket. Érzi Harryt. Tökéletesen érzi a vékony kezeslábasokon át, hogy mennyire kívánja őt a férfi, és ez elveszi az eszét. Elereszti az egyik kezével a kapaszkodóját, és Harry overáljának a cipzárjáért nyúl. A férfi egy kicsit elhajol, hogy teret adjon a fiúnak, és Louis vére forrni kezd a kéjes vigyortól, ahogy lenéz rá. Harry egy pillanatra sem segít be Louis-nak. Egyszerűen hagyja, hogy a fiatalabb kibújtassa a kezeit, aztán levegye róla a pólóját. Bár az egyik kezével muszáj kapaszkodnia, ha egy helyben akar maradni, de a másikkal végigsimogatja az összes tetoválást a férfi felsőtestén. Már annyira régen vágyott erre. Azóta, hogy a kiképzésük elején meglátta Harryt félmeztelenül az öltözőben. Ezek után különös figyelemmel térképezi fel a hatalmas pillangót a hasán, és Harry felszisszen, amikor az ujja...

- Igen, tudom - kuncog az idősebb, és megfogja Louis csuklóját. Ő vezeti a mozdulatait, ahogy végigsimít a fiú ujjaival a saját testén. - Négy van belőle. Négyszeres izgalom.

- Négyszeres? - suttogja Louis, és ahelyett, hogy a két valódi mellbimbóját kezdené cirógatni, a plusz kettővel foglalkozik, és egyértelműen látja, hogy a férfi nem hazudott. Azok is ugyanolyan érzékenyek, mert Harry lehetetlenül beindul tőle. Szinte lerángatja a ruhát Louis-ról, és végül ő is teljesen megválik a sajátjától.

- Hibátlan - súgja az idősebb férfi Louis bőrébe, és végighúzza a nyelvét a köldöke mellett. - Évek óta foglalkoztat, hogy milyen lehet a szex null gravitációval.

- Jézusom... - nevet fel Louis, de közben zihál attól, ahogy Harry szája egyre lejjebb kalandozik és már a farka tövét nyalja körbe. Végül a nyelvét a fiú merevedésén vezeti fel, egészen a csúcsáig, és lassan engedi őt a szájába. Louis az ajkaiba harap, hogy ne legyen hangos, de amikor Harry tökéletes szakértelemmel kezdi kényeztetni őt, és finoman megszívja, akkor képtelen visszatartani egy nagyobb nyögést. Harry is egy morgással reagál erre, és tovább játszik a fiúval a szájában.

- Semmi nincs nálam, Lou - motyogja a fiatalabb nyakába, miután feljebb engedi magát, és néhány harapást is ott felejt Louis kulcscsontján, mielőtt folytatja. - Gondolom nálad sincs.

- Nem baj - rázza meg egyből a fejét a fiú, de ép ésszel gondolkodni képtelen. Nem is nagyon erőlteti meg magát, csak élvezi a férfi csókjait, harapásait és nyelve simogatását, miközben a merevedéseik összeérnek.

- Odalent mindent meg fogsz kapni tőlem - ígéri mámorban úszó hangon Harry, és Louis nagyon akar vitatkozni. Most azonnal vágyik arra a mindenre, de képtelen másra, csak bólogatni. - És a lehetőségeink szerint, idefent is.

Ez a mondat már sokkal mélyebb, sokkal szenvedélyesebb hangon tör elő a férfiból, és olyan hirtelen rántja el Louis-t a faltól, hogy a fiúnak muszáj megkapaszkodni Harry nyakában. Az ajkaik újra találkoznak, és minden bizonnyal ez az egyik legszürreálisabb dolog Louis egész életében. Lebegni a helyiség közepén teljesen meztelenül, miközben a végtelenségig fel vagy izgulva, és azt a férfit tartod a karjaid közt, akiért hónapok óta betegesen oda vagy. Harry éppen akkor markol a hátsójába, amikor Louis ajkába harap, és a fiú tényleg kezdi elveszíteni a kapcsolatot a külvilággal. A fiatalabb levegőt is elfelejt venni, amikor Harry megragadja a combjait, és feltolja őt, így a plafonon lévő csövekbe tud kapaszkodni. Harry nem tud mást, csak Louis-t markolva tartani saját magát, de tökéletesen csinálja, és ahogy megint mélyen a szájába veszi a fiút, Louis csak nyöszörögni képes.

Csupán néhány perc ebben a kéjutazásban a zéró gravitációval elég ahhoz, hogy Louis elengedje magát, és minden kontrollját elveszítve, átadja magát Harrynek és ne érdekelje semmi, csak az élvezet hajszolása. Mégis meglepetten nyög fel, amikor a férfi az egyik combja alá nyúl, és a vállára veszi azt. Egy pillanatra kicsúsztatja őt a szájából, tényleg csak egy pillanatra, hogy benyálazza az ujját, miközben végig Louis szemeibe néz fel, mert utána azzal egyidőben érzi meg őt magában, mint ahogy Harry újra a torkára engedi a fiú farkát. Ez így már maga a vörösen izzó mámor, és képes lenne üvölteni az élvezettől, és bár nem nagyon érzékeli, hogy ő maga mit művel, de valószínűleg ezt is teszi. A férfi néha a merevedésének a tövére markol, és végignyalja a kidudorodó ereket, néha a heréivel játszik, és minden alkalommal szétárad a testében valami megfoghatatlan kéj, amikor Harry morgásai rezegtetik meg a farkát. Harry erősen szorítja a fenekét az egyik kezével, és az egyik ujja tövig jár a fiúban, amikor Louis úgy érzi, hogy nem bírja tovább. Egy kicsit fájdalmas, mert a nedvességre sem hat a gravitáció idefent, így a nyál sem működött tökéletesen, de mindez egyáltalán nem számít, mert már túl messze jár. Igyekezett minél jobban elhúzni a dolgot. Azt kívánta, bár soha ne érne véget ez a csoda, ami most körülveszi őket, de a fiú ujja, és hihetetlenül tehetséges szája végül elszedi tőle, amit akar, és nem ad választási lehetőséget. Az ajkába harapva, visszafojtott nyögésekkel élvez el, Harry pedig nem húzódik el tőle. A fiúnak hosszú másodpercek kellenek, mire magához tér. Harry addigra már csak finoman körbenyalogatja őt. Louis még igazán levegőhöz is alig jut, Harry már elkapja őt, és a háta mögötti falhoz löki, hogy aztán nekiszorítsa. Louis érzi a férfi nyelvén a saját ízét, de nincs ideje hosszan elidőzni ezen a gondolaton, mert Harry a vállaira tenyerelve tolja őt lejjebb, és irányítja mindkét kezét a mögötte lévő korlátra, hogy abba kapaszkodjon. Lassan vezeti a férfiasságát Louis szájába, és egy kis ideig csak finoman mozog, hogy Louis megszokhassa őt, megszokja a nyelvén a selymes bőr tapintását, és az ízt, ami egy pillanat alatt a kedvencévé válik. Ellazítja az állkapcsát, és észre sem veszi, hogy azon van, minél mélyebben a szájába vehesse. A férfi fokozatosan kezdi el egyre nagyobb lendülettel ostromolni, amennyire azt a gravitációmentes állapotban csak lehetséges. Ha nem Harryről lenne szó, Louis több, mint valószínű, hogy ellenkezne, arra kérné a partnerét, hogy lassítson, de így csak elengedi a kapaszkodóját az egyik kezével, és megragadja a férfi erekciójának a tövét. Ennyi könnyítést enged magának, de semmi több. Minden tudásával azon van, hogy Harryvel is megismertesse azt a mennyországot, amibe a férfi kalauzolta el nemrég. A keze lesiklik Harry merevedéséről, és a belső combján végigsimítva végül a heréit kezdi masszírozni. Ahogy felnéz, a látvány gyönyörű. Harry hátravetett fejjel zihál, az egyik kezével kapaszkodik, a másik pedig a mellkasára simul. Annyira szép, hogy Louis-t hirtelen még a férfi íze is meglepi, amit a nyelvén érez.

- Lou... - leheli Harry néhány pillanat múlva, és már Louis-t nézi, ahogy még néhányszor végignyal rajta. A fiú álla alá simítja a kezét, és még sóhajtozik egy kicsit. A férfi arca kipirult, és a mellkasa egy kicsit fénylik az izzadtságtól. Louis le sem bírja venni róla a szemeit. A hüvelykujjával körbe törli a száját, és alig bír levegőhöz jutni, Harry olyan gyorsan rántja magával egy szintre, és kezdi újra lustán csókolni, érzetre szinte az örökkévalóságig, de Louis egy percig sem panaszkodna emiatt.

Végül lassan, de mindketten visszaöltöznek, és így már leülhetnek, hogy megegyék a pulykát, amit Harry a tálcájukra tett.

- Szóval... - kezdi zavartan Louis, és egymás után két falatot is a szájába vesz, mielőtt folytatná. - Akkor az, hogy jársz azzal a kocka Seth-el, végülis nem igaz?

- Ó, de! - nevet fel Harry, és Louis oldalra biccentett fejjel néz rá. - Bizony, ő a vőlegényem, csak szeretek elszórakozni idefent fiatal fiúkkal. Főleg ha legalább olyan csodás az ízük, mint a seggük.

- Harry... - méltatlankodik Louis, és annyira zavarba jön, amit megmagyarázni is nehezére esik azok után, amin éppen túl vannak.

- Most ne játszd itt nekem az ártatlant, Lou! - nevet egyre hangosabban a férfi, és a szájába vesz egy falat kenyeret. - Épp az előbb dugtam meg a szád.

- Ez a legünnepibb beszélgetés, amit csak megejthetünk a karácsonyi vacsora felett - forgatja a szemeit Louis, de a mosolyát nehéz visszatartania. Túlságosan intenzíven él még a fiúban a szenvedély emléke.

- Nem járok senkivel - feleli komolyabban Harry, de még mindig mosolyog. - De nem akarok hazudni, lefeküdtem Seth-el.

- Értem - bólint Louis, és nem is tudja hirtelen, hogy mire gondoljon. Legyen féltékeny? Vagy inkább örüljön, mert ezek szerint nem volt olyan fontos Harrynek, hogy kapcsolatot is kezdjen vele?

- És te? - néz fel rá a férfi, miközben egy falat almát rág a gyümölcssalátából. - Sokan gondolták, hogy még szűz vagy, de ez biztosan nem igaz. Egy szűz nem tudja ilyen mesterien használni a nyelvét. Egyszerűen csak nem lehetsz ebben is született géniusz.

- Jézusom, erről beszélgetnek az állomáson?! - kerekednek el Louis szemei, de Harry nevetése egy kicsit feloldja a feszültséget. Olyan őszinte és annyira... gyermeki.

- Nem pont te voltál a téma - ingatja meg a fejét az idősebb. - Arról dumáltunk pár sör után egy partin, hogy kik azok a kockák, akiknek még tuti nem húzták le a cipzárját. Páran téged is belesoroltak.

- Te is?

- Lehetséges... - nyalja végig a száját Harry, és Louis vére megint száguldozni kezd az ereiben a látványtól.

- Ez annyira... degradáló.

- Miért? Miért lenne baj, ha az lennél? - néz rá most már értetlenül Harry. A fiú zavarban van, és ezt mondania sem kell, mert biztosan mindenki azonnal rájön, ahogy az arcára vagy a mozdulataira fókuszál.

- Nem tudom.

- Nem lenne baj - feleli Harry nagyon komoly hangon, és Louis még fel is pillant rá a szempillái árnyékából. - Én az voltam a te korodban.

- Na jó - forgatja meg a szemeit Louis, és még azelőtt nevet fel, hogy elsütné a saját viccét. - Abban a korban még más volt a helyzet.

- Te most komolyan arra céloztál, hogy öreg vagyok?

- Miért lenne baj, ha az lennél? - dönti oldalra a fejét, és vigyorog azon, hogy Harry ellen használta a férfi saját szavait.

- Szemtelenek a mai fiatalok - feleli erre Harry, de aztán mindketten felnevetnek, és Louis elkezdi kicsomagolni az elé tett ételt. Harry választotta neki, és meg sem nézi, mi van a zsugorfóliára írva, csak akkor veszi észre, hogy már bontott, amikor felemeli, és meglátja benne a kis darabokra vagdalt virsliket, amik baconbe lettek tekerve. Már a dekoráció is erős hatással volt az érzelmeire, de ez teljesen letarolja őket. Másodpercekig csak bámulja a kis falatkákat, úgy tartva, hogy ne tudjanak kiszabadulni.

- Boldog karácsonyt, Lou! - hallja meg az idősebb férfi hangját, és ő tényleg boldog. Néhány órája még majdnem belefulladt a saját keserűségébe, amiért idefent kell lennie Doncaster helyett, most viszont sehol máshol nem lenne szívesebben.

- Boldog karácsonyt! - mosolyodik el, és érzi, milyen szerencsétlenre sikeredik, de őszinte. Igazán az, mert bár Harry valóban nem egy egyszerű személyiség, és sokszor bosszantó, de mostanra már megértette, hogy semmiben sem különböznek, még ha teljesen mások is. Mindkettejüknek megvannak a maguk hibái, és a maguk csodái is. Louis vesz a szájába egyet a kedvenc karácsonyi finomságából, és Harryhez hajol, hogy a ruhája nyakát megragadva, egy csókba vonja őt. El sem hiszi, hogy ezt tette, és ennyire természetesen, de a férfi közelsége, és a ma esti törődése teljesen kifordítja őt saját magából.

- Szeretnéd kibontani az ajándékod? - kérdi Harry, miután mindketten elpusztították a vacsorájukat, és már emésztettek is egy kicsit, miközben arról beszélgettek, hogy mik azok a helyek a világban, amiket mindenképp látni szeretnének a haláluk előtt.

- A mim?

- Na jó, ezt tulajdonképpen csak én hívom így, hogy teljes legyen az élmény - rántja meg a vállát Harry, és kioldja a lábait, hogy eltakarítsa a tálcáikat és szemetüket. - Arra gondoltam, hogy kijöhetnél velem egy űrsétára.

- Együtt? - kérdez vissza Louis mosolyogva, és már ő is felkel a földről, hogy Harry után induljon.

- Igen - feleli a férfi, és miután eltüntet mindent a kezéből, elkapja a fiú derekát, és magához rántja őt. Megint kiszárad a torka, és alig kap levegőt, amikor megérzi a férfi ajkait, amint olyan nagy szenvedéllyel mozgatja a sajátján. Már eddig is odavolt érte. Talán létezhet, hogy ez szerelem? Azért a rohadt lepkék, és ez a folytonos fuldoklás, ha Harry hozzáér? Nem hiszi, ez talán még nem a mindent elsöprő szerelem. Legalábbis reméli, mert akkor az azt jelenti, hogy később ennél is forróbban fogja perzselni ez a láng. Talán túl sem fogja élni. - Vagy talán nélkülem akarsz menni? Önző!

- Én... Lehet, sehova sem akarok... Sehova nélküled - motyogja Louis még mindig a csók mámorában, és egy pillanatra érzi, hogy Harrynek elakad a lélegzete. Megbánja azonnal, hogy ilyen őszinte volt, de nincs ideje visszavonni, pedig nagyon gondolkodik, hogyan mentse meg a helyzetet, mert úgy érzi, hogy most túl messzire ment. Talán itt még nagyon nem tartanak. De Harry azonnal eloszlatja a félelmeit, amikor az előbbinél is mélyebben és szerelmesebben csókolja meg, és a nyelve olyan lágyan simogatja az övét.

- Az jó - válaszolja megkésve egy kicsit, és megnyalja a száját, úgy néz le Louis-ra. - Mert most úgy érzem, hogy nem is nagyon akarlak elengedni.

- Jól hangzik - mosolyodik el Louis, és zavarban néz Harry zölden perzselő szemeibe.

Szkafanderbe öltözni eléggé nehezükre esett, mert előbb le kellett vetkőzniük, és annak az lett a vége, hogy megint egymásnak estek, mielőtt sikerült felvenni az űrruháikat.

Most viszont már rajtuk a heveder, ami az állomás közelében tartja őket, hogy ne tudjanak elveszni az űrben, és nyílik az ajtó, amin át kiúszhatnak a végtelenbe. Louis azt sem tudja, merre nézzen, mert az egész annyira elképesztő. A szemei felfogni sem bírják rendesen azt, amit lát. A hatalmas Föld bolygó alattuk, és ha megfordul... végtelen mindenség. Látja a Naprendszert, látja magát a Napot, ami hiába süt idefent, nem ad világosságot, mert az égbolt fekete, és milliónyi csillag borítja. A galaxisuk fantasztikus, és ő csak nézi, tátott szájjal. Arra eszmél fel ebből a különös, ezelőtt még soha nem tapasztalt transzból, hogy Harry megfogja a kezét, és közelebb húzza magához. Hallja a férfi levegővételeit a sisak rádióján át, és ez a legszebb kombináció. Harry lélegzetvételeinek hangja a gyönyörű univerzum látképével.

- Bárcsak meg tudnálak most csókolni - fordul Harry felé, aki csak mosolyog erre. - Ez úgy lenne a lehető legtökéletesebb pillanat az életemben.

A férfi nem szól semmit, csak közelebb húzza Louis-t, átkarolja a derekát, és összeérinti a két sisakot. Így nézik a végtelent talán perceken, talán órákon át. Nem számít innentől semmi, csak az, hogy Louis úgy érzi, most már jól van. Egy furcsa nyugalom és boldogság költözött a lelkébe, amit még soha életében nem tapasztalt, és ő csak... Most már jól van.