1D2 nap karácsonyigFanfictionHarry StylesLarry ChristmasLarry StylinsonLouis TomlinsonMarry ChristmasOne Direction
I Love You To The Moon And Never Back - 4.
Sziasztok!
Ez volt az egyik kedvenc részem. Na jó, innen már minden részt szerettem, de ezt eléggé. :)) Remélem nektek is tetszeni fog. Meséljétek el ha igen, de azt is nyugodtan ha nem. :)
2 nap....
Puszi&Pacsi
Negyedik
Louis már akkor megbánta, hogy eljött Harryvel, amikor kívülről meglátta, hogy milyen helyre hozta őt. Mindez a falakon belül még durvábban hat. Az emberek többsége nagyon részeg, és az átlagéletkor ötven felett van. A hely egy igazi lepusztult kocsma, és a fiú semmit sem ért. Harry ezek szerint tényleg itt szokta múlatni az időt a barátaival?
- Szia, Brenda! - köszön a szintén idősödő csaposnak, aki egy vigyorral fordítja rá a tekintetét, és ahogy megismeri a göndör hajú férfit, az előbbinél is jobban felderül, aztán máris lekap egy nagy korsót a feje felett húzódó állványról.
- Harry! - üdvözli nagy hanggal, és amint a pultnál ülő részegek is meghallják a nevet, intenek a férfinak, vagy morognak valamit a poharukat feltartva. Louis egészen biztos benne, hogy az is valamiféle köszönés akart lenni.
- Styles! - förmed a férfira egy nagyon részeg öreg, és Harry támogatja őt vissza a székre, mert majdnem a padlón landol. - Ma elverlek! Visszavágó!
- Örömmel állok elébe, Karl, de csak egy következő alkalommal - mosolyog kedvesen a göndör, és oldalra kacsint a mellette feszengő Louis-ra. - Ma valaki mással játszom. A srác egy zseni, de lefogadom, hogy még életében nem biliárdozott.
- Akkor tanítsd móresre! - röhög olyan hangosan a részeg férfi, hogy Louis-nak majd’ belereped a dobhártyája, és egyre feszültebbnek érzi magát ezen a helyen.
- Meglesz! - paskolja meg a Karlnak nevezett férfi hátát Harry, és a csapos nőhöz fordul. - Köszönöm, Louis-nak tölts egyet abból a meggylikőrből.
- Komolyan? - húzza fel a szemöldökét a nő, de aztán amikor látja, hogy Harry nagyon is komolyan beszélt, akkor elkészíti Louis italát is.
- Írd a számlához - mosolyodik el a göndör, aztán int a fejével a fiatal fiúnak, hogy induljanak a biliárdasztal felé. Épp játszik még két férfi, így leülnek az egyik közeli asztalhoz, és Harry a korsóját feltartva vár. Louis gyorsan hozzá koccintja a saját poharát, aztán belekortyol, de azonnal össze kell szorítania a szemeit, és legszívesebben egy nagy adag vízért könyörögne, annyira égeti az erős alkohol a torkát. - Talán mégis inkább söröznöd kellene, Okoska.
- Vagy csak egyszerűen nem kellene megpróbálnod megölni - krákogja Louis rekedten, de végre sikerül kinyitnia a könnybe lábadt szemeit. - Ez nagyon erős.
- Tudom - mosolyog Harry, és Louis most megint ugyanazt érzi, amit az elmúlt héten olyan sokszor. Meg akarja ütni őt. Vagy megrúgni. Bárhogy, de a tudtára hozni, hogy egy nagyképű bunkó. - Te mondtad, hogy likőrözni akarsz.
- Miért vagy mindig ilyen öntelt? - bukik ki Louis száján az, amit már annyiszor meg akart kérdezni. Harry meg is ütközik rajta egy pillanatra. A mosolya az arcára fagy, de aztán hamar rendezi a vonásait, és felvesz egy nagyon átlátszó művigyort, hogy azzal nézzen újra Louis szemeibe.
- Biztos azért, amiért te ennyire karót nyelt - ránt vállat. - Te miért gondolod, hogy a világon mindenkinél jobb vagy? Utálom az ilyen embereket.
- Tessék? - fulladozik Louis a hallottak után, mert nehéz feldolgoznia, amit Harry a fejéhez vágott anélkül, hogy rászolgált volna. - Én… nem gondolom ezt.
- Pedig azt hitted, nálam okosabb vagy - emeli meg a szemöldökét Harry. Nem tűnik igazán mérgesnek, vagy ingerültnek, Louis gyomra mégis apróra zsugorodik össze. - Sértődött, kicsinyes bosszúból direkt megszopattál. Ezért jössz most velem az űrbe, Louis.
- Szándékosan intézted így - leheli maga elé Louis, és nyelni is alig bír, mert a gombóc túl nagy a torkában. - Tudtad.
- Mert nem vagyok hülye - ismétli meg magát, és iszik egy nagy kortyot a söréből. - Mit szólnál, ha tennénk egymásnak egy-egy szívességet?
- Mi lenne az? - kérdi Louis halkan, és az ujjaival dobol a kezében lévő pohár párás oldalán.
- Legyél őszinte velem - néz mélyen a fiú szemébe, és Louis testén szinte áramütésként szalad végig a férfi átható pillantása okozta vágy. - Hagyd el a kurva sallangokat, és ezt a nagyképű, ki ha én nem szarságot. Talán okosabb vagy, de ettől nem feltétlenül vagy több is nálam. Légy önmagad, de ne bújj különböző maszkok mögé, mert bosszant.
- Nem bújok…
- Nem? - kérdez vissza Harry, és Louis ereiben megfagy a vér a hangja miatt. - Akkor nem is izgulsz a faszra, igaz?
A fiúnak felgyorsul a légzése, és érzi, ahogy a forróság égeti az arcát. Biztos benne, hogy vörösen izzik, és ezzel máris mindent elárult.
- Komolyan, Louis - iszik Harry még egy kortyot, aztán újra a másikra néz, de most már nem olyan szigorúan, mint az előbb. - Hagyd ezeket előttem. Nem érdekel a kamu. Csak légy önmagad. Az talán érdekel.
Louis nem tudja megfejteni a férfi szavait, és visszakérdezni sem, csak mered maga elé. Közben a biliárdasztal szabad lesz, és Harry már fel is pattan, hogy odasétáljon. Felkapja az egyik dákót, és az asztal oldalának dönti, míg felállítja a golyókat a kezdéshez.
- Akkor én is kérhetek egy szívességet? - áll fel Louis is, és mielőtt Harry válaszolhatna, kortyol egy nagyot a rettentően csípős italából. - Ne viselkedj úgy velem, mint egy okoskodó kisgyerekkel. Ne szólíts Okoskának, mert idegesít.
- Értettem - vigyorodik el Harry, és krétával kezdi beedzeni a dákót a kezében. - Akarsz kezdeni?
- Igen - bólint a fiú, és az asztalhoz állva, csak arrébb löki Harryt, és elveszi a kezéből a dákót, hogy ráhasaljon a zöld posztóra. Olyan erővel löki a fehér golyót a bolyba, hogy több különböző színes is leesik, és a maradék is még sokáig kergeti egymást az asztalon. - A telivel akarok lenni.
- Mi a franc? - kérdi tőle Harry, és amikor Louis mosolyogva felnéz rá, akkor végre tényleg jól érzi magát, mert biztos benne, hogy igazán meglepte a férfit.
- Igazad volt, még soha nem biliárdoztam - bólint, és miután megint lehasal, és játszi könnyedséggel lök be egy teli színes golyót, folytatja. - De a snooker az angolok egyik legnépszerűbb játéka. Van egy asztalunk otthon. Apámmal minden nap játszottunk kicsi korom óta.
- Kibaszott csaló vagy, Tomlinson! - nevet fel Harry, és míg végignézi, ahogy Louis belök csont nélkül további három golyót, végül megfordul, és leül az egyik székre. A fiatalabb megakadás nélkül lök le minden egyes saját telit, és aztán a fekete sem okoz neki gondot, hogy azt követően büszkén forduljon Harry felé. A férfi a fejét ingatva vigyorog, de aztán elismerően bólint.
- Oké, ez nem volt rossz - áll fel Harry, és a csípőjével löki el Louis-t az asztaltól, hogy újra kezdő pozícióba állítson minden golyót, és ezúttal ő nyit. Egészen sokáig el is jut, de egy pontnál a golyó fent marad, és Louis újra gond nélkül pucolja le a pályát. - Hát ilyen nincs!
- Sajnálom - húzza fel a vállait a fiú, de bárki megmondhatná, hogy valójában egyáltalán nem sajnálja, és még az alkohol is közrejátszik abban, hogy olyan jót nevetgéljen az orra alatt. - Verhetetlen vagyok. Ebben komolyan nincs esélyed.
- Ezt gondolod? - húzza fel az egyik szemöldökét a férfi, és Louis torka azonnal kiszárad, ahogy látja azt a hihetetlenül pajzán arckifejezést. Még az ajkain is végignyal, és ettől a fiú hasában csapkodni kezdenek a pillangók. De olyan erősek, hogy igazából az is lehet, denevérek, vagy bébi sárkányok. - Meglátjuk. Tudok mocskosan játszani, Louis.
A kékszemű nyel egy nagyot, és nem tud megszólalni még a kótyagos, és spicces hangulatában sem, csak bólint, és újra ő kezd. Mindkét típusból beesik valamennyi a zsebekbe, és ezúttal a csíkosakat választja. Amikor elkezdi megcélozni a jobb felső zsebet, Harry szándékosan odaáll, és a rohadt szűk farmer miatt Louis látja, ahogy az asztalhoz dörzsöli a farkát. Majdnem belefullad a saját légvételeibe, de nagyon próbál csakis a jó szögre koncentrálni. Bár nem csont nélkül, mégis bemegy, és egy nagy levegőt fúj ki, amikor felegyenesedik, hogy megkrétázza a dákó végét. A következő csíkosat a jobb középbe célozza, de Harry megint igyekszik megzavarni azzal, hogy a mutatóujjával cirógatja körbe a lyukat. A babarózsaszínre lakkozott körme pedig csak hab a tortán. Louis alhasa bizseregni kezd a látványtól. Ez semmiség, tényleg, de annyira beindítja a látvány, hogy egy pillanatra fel kell sóhajtania, és lehunynia a szemeit. Végül ez a golyó is bemegy, bár nagyon közel volt, hogy elhibázza.
Ezután Harry nyilvánvalóan úgy dönt, hogy nem ad több esélyt, és egyáltalán nem bízza a véletlenre a következő lökést, mert egészen egyszerűen Louis mögé áll, és a fiú már ennyitől halálosan zavarba jön. Ezt csak tetézi, amikor megérzi a férfi kezét leheletfinoman végigsimítani a hátsóján. A lökést persze elhibázza, és úgy esik reszketve az asztalra a mellkasa, hogy a dákóval még a fehér golyót is újra meglöki. Harry azonnal elsétál tőle, és nevetve veszi kézbe a saját ütőjét.
- Ez… Ez… - próbál kinyögni egy mondatot Louis, de az arca lángol, a keze reszket, és úgy érzi, nem kap levegőt.
- Ez beindított - kacsint rá Harry, azt játszva, hogy befejezte a fiú mondatát, pedig Louis egyáltalán nem ezt akarta mondani. - Én jövök, Törpe.
- Hé! Nem vagyok törpe - talál a hangjára végre Louis, mire Harry már le is lök egy golyót. - Tulajdonképpen Okoska is egy törpe. Megígérted, hogy ezt befejezed.
- Akkor mégis, hogy kellene szólítanom téged? - kérdi a férfi, de közben nem is néz Louis-ra. Ez is csak amolyan motyogás, mert erősen koncentrál az aktuális lökésre, ami hiba nélkül be is megy.
- Próbáld meg a nevem - ránt vállat Louis, és nem számít rá, hogy Harry milyen hangosan fog felnevetni ezen, pedig valójában egyáltalán nem viccnek szánta.
- Rendben, Pukkancs - gügyögi az idősebb, és Louis végül csak megrázza a fejét, és elfogadja, hogy ez van. A férfi megrögzött ezekkel az idióta becenevekkel, és valószínűleg nincs mit tenni ez ellen.
Úgy két órával később Louis még két további pohár ilyen erős borzalmon van túl, és nagyon komolyan szédül, de még így is egészen ügyesen játszik. Sok golyó nem megy be, és volt néhány olyan alkalom, hogy a fehéret sem találta el, de nagyon jól szórakozik a saját bénaságán, így nincs ezzel semmi probléma. Végül Harrynek sikerül kihoznia döntetlenre az állást, de Louis biztos abban, hogy ez csak azért van, mert a férfi józan. Legalábbis neki egyáltalán nem úgy tűnik, hogy megártott volna az a négy korsó sör. Vigyorog. Többnyire állandóan, és levakarhatatlanul, de Louis imádja ezt látni, ezért nem gondolja, hogy utálja a sör hatását a másikra nézve.
- Egy döntő, és utána hazaviszlek, Zseni - mosolyog rá Harry, és az asztalhoz lép, hogy felpakolja újra a golyókat, aztán elkezdje a játékot. Végül az utolsó menetet Louis nyeri, de a fiú tart attól, hogy Harry hagyta magát, és ez borzasztóan frusztrálja, mert tudja, hogy anélkül is képes lett volna megverni. A férfi nevetségesen egyszerű lehetőségeket hagyott ki.
- Utálom, ha ezt csinálják! - hisztizik Louis az autóban még mindig. Már a pultnál elkezdte, amikor Harry kifizette a fogyasztásukat, de mintha a másik meg sem hallaná. Csak vigyorog és a fejét rázza néha. - Meg tudtalak volna verni.
- Hát persze - bólogat Harry mosolyogva, és a főútra hajt. - Hova vigyelek?
- A NASA bérházba - puffogja a fiú, és még a kezeit is karba teszi, miután feljebb tolja a szemüvegét.
- Maradj már, Süni! - szól rá nevetve Harry, és valamiért Louis ettől a becenévtől kénytelen felnevetni. - Végre…
- Hm? - néz oldalra a fiú, miután egy kicsit lenyugodott a kacagása.
- Nevetsz - világosítja fel egyetlen szóval Louis-t, aki mostanra ugyan már nem nevet, de még mindig mosolyog.
- Akarsz hallani valami igazán vicceset? - dől egy kicsit közelebb az ülésen Harryhez.
- Mindig.
- A szüleimnek fogalmuk sincs róla, hogy holnapután kilőnek a világűrbe - kuncog a fiú, és az egyik kezével a homlokába tapadó frufruját kezdi oldalra igazgatni, mert zavarja.
- Te is akarsz hallani valami vicceset? - horkan fel Harry, és Louis nem felel, csak oldalra néz, hogy a férfi arcát fürkészhesse, miközben bólint. - Az én szüleim azt se tudják, hogy a fiuk űrhajós.
- Hogyhogy…? Nem tudják, hogy… - józanodik ki egyből Louis, legalábbis a hirtelen meglepetéstől most sokkal kevésbé érzi, hogy szédül, és kóvályog a feje.
- Az egyetem alatt beszéltünk utoljára - ránt vállat Harry, és nem néz Louis szemébe. - Nincs semmi szörnyű mese az elbaszott kapcsolatunk mögött. Semmi durva. Alkoholisták, és igazán senki és semmi nem érdekli őket, csak a napi alkohol mennyiségük.
- Ez igenis szörnyű - esik kétségbe Louis, és valamiért azt is érzi, hogy a szíve hevesebben ver az előbbi állapotához képest.
- Nem az - vigyorodik el Harry, és néhány pillanatig egymás szemébe néznek, mielőtt újra az útra figyelne. - Kansas Cityben nőttem fel, és az egyetem miatt költöztem Massachusettsbe. Bár engem nem olyan menő ösztöndíjjal vettek fel, mint téged, azért mégis kaptam segítséget a sulitól, és diákhitelem is volt. Miután eljöttem Kansasből, többé nem mentem haza. Látogatóba sem.
- Azért mert isznak? - kérdi Louis óvatosan, mert nem igazán tudja ez mennyire kényes vagy fájdalmas téma Harrynek, bár egyelőre nem úgy néz ki, mint aki bánja, hogy erről beszélnek, és Louis-nak ez tetszik. Jó érzéssel tölti el, hogy a férfi gyakorlatilag önszántából kezdett mesélni magáról.
- Igen - bólint Harry, és amikor megállnak egy vasúti sorompó előtt, fékre váltja a kocsit, és Louis felé fordul egy kicsit. A fiú azonnal szaporábban kell, hogy lélegezzen, és a kezeit zavarában a combjai közé rejti. - Egyszerűen örültem, hogy kiszakadtam onnan. De sokszor beszéltünk telefonon. Aztán meghívtam őket a diplomaosztómra, de senki nem jött el. Teljesen egyedül álltam ott, míg mindenkit körülvettek a szerettei. Akkor kurvára fájt, de azután eldöntöttem, hogy akkor ennyi volt. Akkor engem sem érdekel. Addig a bátyámmal rendszeresen tartottuk a kapcsolatot ugyanúgy. Ő volt, aki anyuék gondját viselte, de ő sem jött el. Azóta vele sem beszéltem. Senkivel Kansasből. Új barátaim lettek, és egy új életem Washingtonban. Ennyi a mese.
- Annyira sajnálom - néz hatalmas szemekkel a göndör hajú férfira, és érzi, ahogy a szemeit csípni kezdik a könnyek, de mindennél erősebben tartja vissza. Nem sírhat Harry előtt. - Én… Biztosan kiborulnék, sírnék és őrjöngenék, ha a családom nem jönne el a diplomaosztómra. Pedig másik földrészen élnek.
- Persze, hogy azt tennéd - vigyorog Harry a fejét rázva, aztán egy kicsit elfordítja a fejét, és most már nem Louis-t bámulja, csak néz egy kicsit maga elé. - Szereted a családod?
- Igen - feleli Louis gondolkodás nélkül. Hisz tényleg így van. Nem sokat beszélget velük, és a szülei komolyan nagyon szigorúak vele, ha elvárásokról van szó, de tudja, mindig tudta, hogy az egész csakis az ő érdekében van. A jövője és karrierje céljából. - Bár sajnos a kapcsolatunk nem olyan nagyon szoros. Mindig is szerettek, én is őket, de nálunk nem szokás az ok nélküli ölelkezés, vagy puszizkodás. Sok más családban ez normális. Anyuék semmit sem tudnak rólam. Úgy értem…
- Fogalmuk sincs, hogy az egyszem fiúktól nem kapnak majd unokákat - segíti ki őt Harry, és valójában most egészen hálás érte, mert kicsit zavarba jött. Olyannyira nem szokott beszélni a másságáról, hogy furcsa, amikor Harryvel ezt úgy tűnik, megteheti. - Vagy van tesód?
- Nincs - rázza meg a fejét Louis, és az éppen elsuhanó vonat szerelvényeit nézi.
- Szívás. Akkor nagy szarban lesznek - horkan fel a férfi, és újra Louis tekintetét keresi, aki egyből felé is pillant, ahogy megérzi ezt.
- Nem tervezem elmondani nekik - vallja be Louis, miután nyelt egy nagyot.
- Soha?
- Soha nem értenék meg - rázza meg a fejét azonnal, és ha sok dologban a világon bizonytalan is lenne, ebben egészen biztos. - Egyszerűen csak mindent tönkretenne, ami most működik. Jobb, ha soha nem mondom el.
- És akkor mi a terved a jövőddel? - kérdi Harry nagyon őszintén, és Louis-nak kell néhány másodperc, hogy átgondolja.
- Nem igazán tudom - feleli végül, és egy kicsit kétségbe is esik hirtelen ettől a felismeréstől. - Valószínűleg ha egyszer véletlenül lesz is valakim, majd úgy csinálok, mintha nem lenne.
- Szóval nem tervezed felépíteni a gyávaság színházát egy nővel, és néhány gyerekkel, akiknek életük végéig fogalmuk sem lesz róla, hogy mennyi közös van anyuban és apuban - vált újra sebességbe Harry, amint elkezd felemelkedni a sorompó, és újra elindulhatnak. - Mindketten a faszt szeretik.
- Jézusom… - kuncog Louis Harry szóhasználatától, és fárasztó viccétől, és a férfi is mosolyogva pillant rá oldalra. - Nem. Nem bírnék egy nővel élni. És hazudni sem valakinek élete végéig arról, hogy a világon mindennél jobban szeretem és kívánom, amikor…
- Tetszik, hogy így gondolod - vallja be Harry, és Louis gyomra bizseregni kezd az egyértelmű dicsérettől. - Haza akarsz majd költözni Angliába?
- Nem - sóhajt fel Louis. - Szeretem az otthonom, de az álmaim ott nem tudom megvalósítani.
- Tudod, hogy az akcentusod olyan erős, hogy volt, amikor alig értettem, mit magyarázol nekem? - parkol le Harry a NASA által finanszírozott lakások előtt, és miután leállítja a motort, megint Louis felé fordul kicsit az ülésen.
- Tudom, sajnálom - hajtja le a fejét a fiú, és igazából most egy kicsit szégyelli magát emiatt. Még angol viszonylatban is borzasztó erős a tájszólása, és nagyon sokat piszkálták emiatt tinikorában. - Próbálkozom tisztán beszélni, de amikor elmerülök valamiben, és koncentrálok, vagy éppen izgatott vagyok valamiért, akkor nem megy.
- Ne kérj már bocsánatot ezért! - suttogja a férfi, és a hangja parancsoló még ilyen halkan is. Louis nem néz fel, de csupán a hangjától érzi, hogy pír szökik az arcára. - Szexi.
- Te… Tessék? - kapja fel végül mégis a fejét, és Harry szemeibe nézve valami furcsa sötétséget lát, és mégis egy kis titokzatos csillogást. Mindezen felül erős fáradtságot. Egészen biztos ebben.
- A hangod. És ahogy beszélsz. Szexi - ismétli meg magát, hogy Louis biztos lehessen abban, nem tévedett. Nem hallotta rosszul, és most már más sem jár a fejében, csak hogy ideje mennie. Muszáj kiszállnia az autóból, mert lassan zihálni kezd majd a zavartól, ami szét akarja szakítani.
- Én… Köszönöm - bólint halványan mosolyogva, aztán összeszedi magát, és kicsatolja az övet. - És azt is, hogy hazahoztál. Jól éreztem magam.
- Én is - mosolyodik el Harry, és amikor Louis végül kinyitja az ajtót, egyből beindítja a kocsit. - Akkor holnapután hajnalban találkozunk a nagy kalandon.
A fiú nem felel, csak némán bólint, mert a gombóc már rengeteg okból kifolyólag nőtt olyan hatalmasra a torkában, aztán int, és gyorsan a kapu felé lépked, hogy minél előbb lezuhanyozzon, rendbe tegye magát, és ágyba bújjon. Nagyon hosszú nap volt.
Másnap reggel, vagy inkább már délelőtt, mert tizenegy óra is elmúlik, mire kinyitja a szemeit, végül felhívja a szüleit. Büszkén elmeséli nekik, hogy másnap reggel egy expedícióra küldik, és két teljes napig lesz a Nemzetközi Űrállomáson. Vasárnap felmegy, és földi idő szerint kedd hajnalban indulnak vissza.
Az édesanyja majd kiugrik a bőréből, valójában Louis talán még soha életében nem látta őt ilyen boldognak. Meg sem várja, hogy tovább mesélje a részleteket, otthagyja őt azzal az indokkal, hogy fel kell hívnia a rokonokat és barátokat, hogy beszámoljon nekik a fantasztikus hírről.
Az édesapja hihetetlenül büszke rá, aminek hangot is ad, és megígéri, hogy amikor hazaér karácsonyra, ezért egy nagyon különleges ajándékot szeretne neki venni születésnapjára, és persze az űrséta tiszteletére. A repjegye vasárnapra szólt, és most minden csúszik, de Abraham biztosítja róla, hogy a huszonhetedikét egy Tesla szalonban fogják kezdeni, hogy megvegye neki élete első saját autóját.
Louis egy hatalmas vigyorral az arcán szakítja meg a videó hívást, és miután csinál magának valami ebédet, visszamászik az ágyba, és egészen estig ki sem száll onnan. Akkor is csak azért, hogy lefürödjön, megborotválkozzon, és minden holmiját összekészítse, amit az expedícióra magával akar vinni. Borzasztóan izgatott, és elmondhatatlanul fél a holnapi naptól, mégis úgy érzi, hogy talán készen áll rá. Talán! Mindenesetre ott lesz vele Harry, aki tegnap éjjel kedves volt hozzá. Nos… Az idő egy részében legalábbis. Aztán még azt is mondta, hogy szexi ahogy beszél, és Louis emiatt képtelen úgy elaludni, hogy előtte letörölje a képéről az önelégült vigyorát.
10 Comments
Eddig nem volt időm kommentelni,de természetesen olvasom ezt a storyt is és imádom!!!! Olyan jó, hogy már minden nap korán reggel elolvasom az új részt 😊 Okoska és Szívdöglesztő természetesen tökéletes páros, nagyon izgulok mi lesz a közös űrkalandon! ❣
VálaszTörlésKarácsony tekintetében egész jól állok, bár ma még fogok nyomtatni kuponokat. 😁 De a nagyja megvan és a kaja ötletek is készen várnak a hozzávalókkal együtt. Puszik! 🌲
Köszönöm szépen! Nagyon örülök, hogy itt vagy, még ha a háttérben is, és annak is, hogy ennyire tetszik! Nagyon igyekeztem vele! :))
TörlésRemélem a kuponokat mostanra sikerült beváltanod és felkészülten várod a karácsonyt! :) Boldog karácsonyt! Pusziii
Köszönöm ezt a névnapi ajándékot fantasztikus érzés minden reggel erre kelni. Megtudnám szokni. 😍🙏😇
VálaszTörlésIsmét csodás lett, vicces, erotikus és ennél szerelmesen nem lehetek ebbe a csodába 😍
Boldog névnapot itt is, másutt már írtam. :))
TörlésAzt elhiszem, hogy ezt meg tudnátok szokni! :DD Kis telhetetlenek. :D Boldog vagyok, hogy beleszerettél a kis űrkalanoraimba. :))) Boldog karácsonyt!
Az tényleg szexi ahogy Lou beszél! 💖 Órákig hallgatnám. 💖
VálaszTörlésMeg is értem Harryt.
Csodaszép habcsók! (vagy amit régen a karácsony fára szoktak rakni. Az is habos babos karika. Fini. 😂) upsz 😱kicsit elkalandoztam.
Imádom! 💖 Pussz 😘 😘 😘
Ugyeeeeee!? Hát meg tudok vadulni a hangjától és az akcentusától is. :D
TörlésIgen.. asszem az a habcsók. :D vagy habkarika.. habcsók. :D Ilyesmi, tudom mire gondolsz. :D Anyukám imádja! :D
Örülök, hogy imádod ezt a mesét! Folytassuk is. :))
Puszii <3
😍😍😍😍cuki
VálaszTörlésKöszönöm. :)))
TörlésSzia😊
VálaszTörlésÚristen, imádtaaam! 😍😍😍
Nem hiszem el őket, komolyan 😂 Harry tudta, hogy Louis direkt megszopatja😂 Imádom őket, végem, hihetetlenek mindketten 😂
A biliárdozás meg... OMG!! Kedvencem lett 😍😍 Imádtam, és kikészültem Harry mocskos játékán 😜
Egyetértek Harryvel, Louisnak iszonyat szexi hangja van! Állandóán tudnám hallgatni 😍😍
Szegény Harryt sajnálom, hogy ilyen a családja 😢
Nagyon várom a nagy kalandjukat 😁
A komidra válaszolva, igen, mi írkálunk Edinánál 😊😁 Én is imádom a fordításait 😊
Puszi és Boldog Karácsonyt🎄💖😘
Szia! :))
TörlésIgen, Harry sem teljesen eltévelyedett ebben a mesében, van sütnivalója bőven. Louis lebecsülte őt. :)):P
És bizony én is nagyon egyetértek Harryvel Lou hangját illetően.... Kicsinál a fiú. Sokszor hallgatok meg újra meg újra interjúkat, amikben sokat beszél. :DD Imádni való a kis tájszólása (nem is kicsi :D)
Ééés igen, tudtam én, hogy te vagy. Edina zseniális meséket talál mindig, amit elénk tehet. Ha ennek vége, remélem egy újabb szuper történeten kezd el dolgozni. :)))
Puszi! És köszönöm, remélem, hogy jól teltek az ünnepek feléd is! <3