Sziasztok!

Part kettő már itt is van. :) Robogunk tovább......a karácsony felé is. Ti amúgy már készen álltok rá? Minden ajándék becsomagolva? Minden kaja hozzávalója a hűtőben? 

Holnap találkozunk! 

Puszi&Pacsi

Második

Louis ma sokkal korábban kelt fel, mint általában szokott. Ő talán egy kicsit bogarasabb az átlag embereknél, mert az ébresztőjét pontosan hat óra ötvenhét percre szokta állítani, és akkor ki is mászik azonnal az ágyból. Nem lustálkodik egy pillanattal sem tovább. Ma viszont már hatkor fent volt, hogy még legyen ideje lezuhanyozni - amit sose csinál reggelente, mert ő inkább az az este zuhanyzós fajta -, és még hajat is mosott, most pedig hatalmas gonddal próbálja megfelelően megszárítani, hogy jól álljon. Nem akar bozontos fejjel megjelenni. Nem mintha Harrynek nem lenne mindig kócos a lobonca, amikor éppen ki van engedve, de az egészen más. Az inkább bizsergeti az ujjait, hogy belemeríthesse őket, és megtapasztalhassa, milyen a tapintása. Meg is borotválkozik, annak ellenére, hogy még csak pihék nőnek az arcán. Nem akar gyerekesnek tűnni. Idén már tizenkilenc lesz, és igazán úgy érezi, itt lenne az ideje, hogy elkezdjen megerősödni a testszőrzete. Igazából… mindenhol, mert nevetségesnek gondolja a kis puha pihéket mindenütt. Imádja, amikor egy férfi szőrös, azzal igazán fel lehet izgatni, amikor a partnerének van egy kis mellszőre, vagy az a torokszorítóan szexi szőrcsík a köldökétől indulva. Azért különösen bolondul. Harryt még soha nem látta felső nélkül, de az arca néha borostás, és az nagyon vonzza Louis tekintetét. Miután a borotválkozással is elkészül, alaposan megtörölgeti a szemüvegét, és az orrára tolja. Még nézi magát egy ideig a tükörben, alaposan megfigyelve a testét így, hogy még csak egy bokszerben áll, aztán elhúzza a száját, mert nem érti, mit is képzel. Mégis mi történhet bent a központban? Harry majd egyszerre úgy dönt, hogy ott helyben levetkőzteti? Bármit megadna ezért… De nyilvánvalóan ez nem fog megtörténni. A fejét ingatva sétál a szekrényéhez, és szándékosan nem egy NASA pólót vesz ma elő. Egy szürke, elől mintás felső, és egy színben hozzá passzoló, grafit árnyalatú farmer mellett dönt, aztán belebújik a Toms cipőibe, mert azok a világon a legkényelmesebbek, és kitudja, meddig lesz kedve húzni az időt ma. Nem akarja megkönnyíteni a férfi dolgát. Addig szeretné bonyolítani a tananyagot, amíg csak lehet, hogy Harry ne értse meg elsőre, hogy mit kell majd csinálnia odafent. Egy pillanat múlva már fel is kapja a kék hátizsákját, és elindul a metró felé, mert bőven van annyi ideje, hogy ne kelljen Ubert hívnia. Ahogy közeledik a NASA központja felé, egyre izgatottabbá válik, és egy kicsit aggódni kezd, mert mi van, ha képtelen lesz megszólalni majd Harry előtt? Vagy elfelejt valamit, és Harry kijavítja? Az a világvége lenne. Annyira megalázva érezné magát, hogy több mint valószínű, másnap felmondana. Már remegő ujjakkal húzza le a mágneskártyáját, aztán egyszer még a kódját is elfelejti, és a retina szkenner munkáját is összezavarja, mert belepislog az azonosításba. Csoda, hogy még nem nyomtak fegyvert a halántékához abban a hitben, hogy illetéktelen behatoló. Miután végigsiet egészen a modellezőteremig, próbál egy kis magabiztosságot összeszedni, mert érzi, hogy mennyire túlspanolta magát.

- Jó reggelt! - köszön hangosan az asztalon fekvő férfi felé, és muszáj nyelnie a látványra. Harry egyszerűen csak a hátán fekszik, a lábai lelógnak az asztal végén, a hasán összekulcsolt ujjakkal, lehunyt szemmel… alszik?

- Reggelt, Okoska! - morogja, de ki sem nyitja a szemeit, és ezt Louis egy kicsit sértőnek találja. Lepakolja a cuccait, és nekiáll előszedni a jegyzeteit és terveit, de lopva azért végigméri Harryt. A haja most egy laza kontyban, ami kissé már szétesett, főleg attól, hogy rajta fekszik. A farmerja iszonyú szűk, amit Louis nagyon díjaz, mert ebben a pozícióban kellemesen domborodik közép tájon, és egy lenge inget visel csak, pedig rohadt hideg van odakint.

- Nem vagyok Okoska - feleli Louis felhúzott orral, és leül az egyik asztalhoz, hogy szétválogassa a tervrajzokat.

- Biztos vagy benne? - kérdi az idősebb vigyorogva, és egy sóhajjal felül, hogy ő is ahhoz az asztalhoz sétáljon. A fekete bokacsizmái hangosan koppannak a lépéseire, és felkap egy széket, hogy támlával előre fordítva üljön rá szétvetett lábakkal. Louis nagyon értékeli ezt, csak kár, hogy a támla abszolút takarást nyújt. Vagy talán jobb is így, mert félő, hogy tényleg teljesen zavarba jönne.

- Utáltam azt a karaktert abban a bugyuta törpös mesében - néz fel Harryre a szemüvege felett. Érzi, hogy elvörösödik attól, ahogy a férfi visszanéz rá, és gyorsan elkapja a tekintetét róla.

- Én is utáltam - vigyorog az idősebb, és a kezébe vesz néhány rajzot, hogy jobban szemügyre vegye őket. - Akkor remélem te nem vagy olyan idegesítő. Baszki, ezek nagyon meredek ötletek, ugye tudod?

- Tudom, de azt is, hogy mesteriek - bólogat Louis, és hihetetlenül büszke most magára. Harry hanglejtéséből rájött, hogy a férfit meglepte, amit lát, és ez borzasztó jó érzéssel tölti el a fiút.

- Szerény… - húzza fel az egyik szemöldökét Harry, a lap felett Louis-ra pillant, aztán visszatereli a figyelmét a rajzokra. - Talán kicsit mégis hasonlítasz Okoskára. Figyelj, ezeket soha nem fogják engedélyezni. Egy, mindez túl kockázatos, mert valószínűleg igazán senki sem érti rajtad kívül, amiket ideírtál. Kettő, kurvára nem fognak ennyi pénzt adni a projektedre. Mutasd a lebutított verziót.

- Nincs lebutított verzió, seggfej! - kel ki magából a szemüveges fiú, mert nagyon gyorsan hozta ki a sodrából Harry flegma modora, és hogy azt hiszi, elutasították a munkáit. Ez persze eredetileg így is történt, és nem ő volt, aki mégis kiharcolta az elismerést és a bizalmat, inkább csak a szükség hozta így, ettől még idegesíti a nagyképű férfi.

- Hogy neveztél? - szűkíti össze a szemöldökét Harry, és haragosan néz Louis-ra, ami a fiút egyből elbizonytalanítja. Máris elpirul, és az ujjaival kezd babrálni.

- Bocsánat, csak… nincs lebutított verzió - halkítja le magát, de Harry még mindig dühösen és értetlenül méregeti. - Ne degradálj le. Elfogadták a terveim. Ennek az üzembe helyezését fogom neked megtanítani. A műszerészek már a szerkezeten dolgoznak tegnap este óta.

- Lehetetlen - csóválja a fejét, és Louis-nak muszáj a nyelvére harapnia, hogy ne kiáltson rá megint. Nincs dolog, amit nehezebben visel el, mint amikor megkérdőjelezik a szavát. - Hogy csináltad?

- Megmondtam nekik, hogy vagy ez, vagy még elkölthetnek dollármilliárdokat, de nem fog soha megfelelően működni a rácsháló - húzza fel az egyik vállát szerényen, Harrynek pedig most először egy elismerő félmosolyra húzódik az ajka.

- Nem vagy semmi - ingatja a fejét vigyorogva az idősebb, és Louis valójában nem is tudja, hogy mit érezzen. A képzeletében Harry tökéletes. Kedves, előzékeny, valódi úriember, de mellette szexi, szenvedélyes, és csodálatos szerető. Pontosan ez a kép élt eddig a képzeletében, és most nem tud mit kezdeni a csalódásával, mert a férfi nem is olyan kedves, sőt egészen beképzeltnek tűnik, és ez nagyon nem tetszik neki.

- Elkezdhetjük?

- Persze, Okoska - bólint Harry, és Louis-nak muszáj összeszorítania az állkapcsát.

A fiú ettől kezdve nem csak egy kicsivel bonyolította meg a dolgot Harry számára, hanem a földbe döngölte, és nagyon erősen azon volt, hogy minden önbizalmát és magabiztosságát a eltiporja. Egészen jól ment neki, mert Harry óráról-órára hallgatagabb lett, míg a végén már csak szótlanul ült, és láthatólag annyira próbálta megérteni a szerkezet működési rajzait, hogy a feje is belefájdult.

- Szünet, Louis - ereszt el egy nagy és drámai sóhajt Harry, de a fiatalabb csak féloldalasan elmosolyodik rajta. Nagyszerűen megy a leckéztetés, és hihetetlenül büszke magára. - Kibaszottul szünetre van szükségem.

Harry kiás a zsebéből egy csomag rágót, és a szájába dob egy darabot, aztán Louis felé tartja, de a fiú csak megrázza a fejét, mire Harry meg a vállát rántja meg, és elteszi a maradékot. Louis nem eszik semmit, ami cukros és mégsincs semmi értelme. Mint például az édességek, vagy éppen a rágó. Így is vagy egy kis pocakja, ami az istenért nem akar eltűnni, hát még ha egészségtelen szarokkal tömné magát. Bezzeg Harry… Újra elfekszik az asztalon, és a füléhez szorított telefonnal éppen egy adag dupla sajtburgert rendel, egy nagy doboz sültkrumplival és hatalmas kólával. Louis elhúzza a száját, amikor még egy dublacsokis óriás muffint is kér mindemellé. Szinte érzi a nyelvén a műanyag kaja hányingerkeltő aromáját.

- Te mit kérsz? - fordítja a fejét a fiú felé, és ettől a mozdulattól végképp szétcsúszik az eddig is laza kontya.

- Semmit - rázza meg a fejét Louis, aztán mégis eszébe jut, hogy elfelejtette elhozni a kulacsát, ezért gyorsan mégis kér egy üveg vizet, még mielőtt Harry lezárná a rendelését. Louis elővesz egy rotringot és a vonalzóját, amíg az ételre várnak, mert Harry nem úgy néz ki, mint aki folytatni szeretné az oktatást. Már így is késő délután van, és úgy döntött, tényleg nem fog segíteni Harrynek könnyebben megérteni a terveket. Az elmúlt órákban többször is sértegette, vagy csak Okoskának hívta, és Louis ezt nagyon nem veszi jó néven. Talán a névvel nem kifejezetten bántani akarja, de Louis ezt a dolgot is sértőnek érzi, persze ezt soha nem hozná Harry tudomására. Inkább keményen visszaszól minden kellemetlen megjegyzésre. Harry nagy nehezen feltápászkodik, és elhagyja a szobát, Louis pedig számára is érthetetlen módon fellélegzik egy kicsit. Mintha egy mázsás súly kerülne le a mellkasáról. Nagyon megkönnyebbül, hogy elment a göndör félisten, de ezzel egyidőben elkezdi hiányolni is, mert míg ő unalmában elkezdett egy új gondolaton dolgozni, lopva folyton a szép férfi profiljában gyönyörködött. Most, hogy már itt sincs, óhatatlanul elképzeli, milyen lenne, ha reggel mellette ébredhetne fel. A haja ugyanígy szétcsúszva az egész éjszakás forgolódásoktól, a szája enyhén elnyúlva, és az egyik kezét a feje alá tenné. Louis esküdni merne rá, hogy Harry nem az a típusú férfi, aki borotválja a hónalját, és ez azonnal izgalomba hozza. Mint egy kismacska, úgy bújna Harryhez közel, és le kell hunynia a szemét arra a gondolatra, hogy édesen, és persze nagyon lágyan körbenyalná az idősebb ajkait. Ezután benyúlna a takaró alá, hogy addig simogassa őt, míg Harry már arra ébred fel, hogy keményen feszül a farka, és Louis dolgozik rajta. Amint elcsípi a meglepett, de reggeli, váratlan kéjtől csillogó szempárt, azonnal eltűnne ő maga is a paplan alatt. Akarná, hogy végül Harry rántsa le magukról a takarót, és természetesen végig akarja nézni, hogyan elégíti ki a szájával. Még arra is betegesen vágyna, hogy a hajába markoljon, és erőszakosan mozgassa a fejét úgy, ahogy Louis nem biztos, hogy magától megtenné. Érezni akarná a férfi reggeli ízét, ezért a szájába várná az élvezetét…

- Az az elmebeteg Amber leejtette a kólámat! - zsörtölődik Harry, ahogy kivágja az ajtót, és Louis-nak rémülten pattannak ki a szemei az álmodozás után. A nadrágja megfeszült, és érzi, hogy egy icipicit már összekente az alsóját is. Csak remélni tudja, hogy nem vészes, mert ezen a grafitszürke gatyán minden nedvesség triplán meglátszik.

- Francba… - lihegi, és próbál lenyugodni, mire Harry leül elé, de érzi, hogy nem jár sok sikerrel.

- Remélem megosztod velem az unalmas vizedet - néz Louis-ra, de a fiú zavartan elkapja a tekintetét, és befejez néhány olyan számítást, amit a képzelgése előtt hagyott félbe. - Minden oké? Izzadt vagy, és piros az arcod.

- Jól vagyok, csak… kicsit melegem van - feleli gyorsan, és imádkozik, hogy ne remegjen meg a hangja a lábai közt visszaszorított vágytól.

- Tudom - forgatja meg a szemeit Harry, és kibontja az üveg vizet, hogy Louis kezébe adja. A fiút meglepi egy kicsit a dolog, mert talán ez Harry eddigi legkedvesebb megnyilvánulása. Tulajdonképpen az első kedves megnyilvánulása, de legalább végre nem egy paraszt. Ez már haladás, nem? - Rohadt meleg van ma az intézetben. Nem értem, minek kell így befűteni. Bár azt hittem csak én érzem. Régen fázós voltam, de a földi hideg már egyáltalán nem ugyanaz az űrben tapasztalt hideghez képest. Megváltozik az ember érzékelése idelent, ha elég időt tölt el odafent.

- Szeretsz fent lenni? - kérdi Louis, és tudja, hogy egy kicsit talán bugyután hangzik a kérdése, mert nyilván szeret fent lenni, ha egyszer ez a hivatása, de mégis kíváncsi, mit gondol erről. Közben kortyol párat a vízből, és érzi, hogy kezd lenyugodni a teste. Már négy hónapja nem feküdt le egyáltalán senkivel, és ez tisztán megmondható az előbbi jelenetből is. Ő is előveszi az otthon csomagolt, házi csirkesalátáját, aztán egy kicsit arrébb rakja a rajzokat, hogy együtt egyenek Harryvel.

- Nekem igazából teljesen mindegy, de ha mindenképp választanom kell, talán jobb szeretek alul lenni - kacsint Louis-ra, miután egy nagyot harap a hatalmas burgerből, aztán végül valódi választ is ad a kérdésre. - Egyfelől idelent nem sok dolog van, ami érdekel. Másfelől meg, kurva menő azt mondani, hogy űrhajós vagy.

- Nyilvánvalóan - forgatja meg a szemeit Louis, és próbálja elrejteni a zavarát a férfi első mondata miatt, de szöget üt a fejébe Harry előbbi mondanivalója arról, hogy nem sok minden tartja őt a földön. Nagyon szeretné megkérdezni, hogy értette ezt, de nem tudja, mi lenne a helyes megfogalmazás, mert nyomulósnak sem akar tűnni. - Nekem hiányozna a föld. Az emberek körülöttem. A gravitáció.

- Valóban? - néz kérdőn Louis-ra, és a fiú egy kicsit el is bizonytalanodik, hogy vajon rossz választ adott-e ezek szerint. - Ezek az emberek? Egy percig sem hiányoznak. A macskám esetleg, de nem jut eszembe más.

- Ez… szomorúan hangzik - mondja végül a legkíméletesebb dolgot, ami eszébe jut, de belül örömtáncot jár, mert ezek szerint igaza volt abban, hogy az a kocka informatikus nem a pasija. Különben valószínűleg őt is hiányolná, amikor éppen külön vannak. A másik oldalról viszont, mégsem hazudott. Komolyan elkeserítőnek találja Harry szavait, és egy kicsit még talán meg is sajnálja őt. Persze amint eszébe jutnak az elmúlt órák, és a férfi szemétkedő beszólásai, elmúlik minden rossz érzése.

- Nem az - ránt vállat Harry, és a szájába nyom három szál krumplit. - Igazából leszarom. Nem kell sajnálnod, Okoska. Nincs szar életem. Csak más dolgokat értékelek, és az egészen biztosan nem a Föld.

- Amikor még kisebb voltam, sokszor rajzoltam rakétákat - kezdi el Louis, mert Harry utolsó mondata eszébe juttatja a saját gyerekkori álmait.

- Mint minden MIT-s okostojás - vigyorodik el pimaszul Harry, félig teli szájjal.

- Te is az MIT-n diplomáztál - vág vissza a fiú, és a hangja talán egy kicsit morcosabbra sikeredett, mint amit eredetileg tervezett.

- Ki mondta, hogy én nem rajzolgattam rakétákat? - néz kihívóan Louis-ra, és talán most először az egyetemista fiú őszintén elmosolyodik valamin, amit Harry mondott. - Na, de fejezd be, amit elkezdtél. Mi a mese vége?

- Terveztem egy rakétát - folytatja lassan, és a fejében még fel is idézi a részletes rajzokat a találmányáról. - Nem volt túl nagy, de nem is lenne rá szükség. Három fős legénység, de robotpilóta vezérlés, mert a kabinokban hibernált űrhajósok lennének. A terveim szerint olyan ötszáz fényévre tudna elrepülni.

- Hogyan? - fűzi össze az ujjait Harry, és még az evést is befejezi, annyira felkeltette az érdeklődését a téma. - Milyen üzemanyaggal közlekedne, amit annyi ideig nem kell pótolni?

- Semmilyennel - feleli Louis, és a szája sarkában már ott van a kis mosoly, annyira büszke magára. - Terveztem egy kondenzátort, ami el tudná nyelni a fekete lyukak és bolygók által kibocsátott energiákat. Teljesen elektromos lenne a szerkezet, és amikor a nap fénye éri, természetesen abból is magas horderejű energiát lenne képes elraktározni. Az egésznek a titka annyi, hogy milyen pályára állítjuk a rakétát. Ha a megfelelő útvonalon van, és kiszámoljuk a pontosan megtett utat és időt, akkor tökéletesen működhet.

- Mi a fene vagy te? - szűkíti össze a szemeit Harry, ahogy a fiatal srácot méregeti. Louis zavarba jön a vizslató pillantásoktól, és nem is tudja, mit kellene felelnie egy ilyen furcsa kérdésre. - Tisztában vagy vele, ha ez komolyan működőképes lenne, akkor nem csak Nobel díjat nyerhetnél, de… örökre megváltoztatnád az életünket?

- Csak van egy kis bibi - hajtja le keserűen a fejét Louis, mert ez nem is olyan kicsi probléma. - Még senki nem tervezett olyan hibernáló koporsót, ami bizonyítottan működik, és képes felébreszteni az alanyt, külső vezérlés nélkül.

- Tervezz egyet, Louis - tárja szét a kezeit Harry, mintha ez csak ennyi lenne. Gyerünk, Louis, állj neki, holnapra meglesz! Egyáltalán nem ilyen könnyű, mert a biológia egy sokkal kacifántosabb tudomány, mint az asztrofizika, vagy az űrtechnika. - Bármire képes vagy. Ha valaki meg tudja csinálni, az te vagy.

- Kellene egy biológus, aki képes lenne elvégezni a teszteléseket - feleli Louis zavarral a hangjában, mert Harry bókjai a képességét illetően komolyan levették őt most a lábáról. - És persze az egészet megint elő kellene vennem. Tizenhárom éves voltam, amikor megírtam a terveket.

- Te most hülyéskedsz velem! - nevet fel Harry, és újabb adag krumplit töm a szájába. - Holnap hozd el a terveket. Látni akarom őket.

- Nem tudom - rázza meg egyből a fejét Louis, és ő is igyekszik eltüntetni a maradék salátáját. - A szüleim házában vannak, Angliában. És holnap reggel egyébként is megy a gépem Cambridge-be.

- Esélytelen - rázza a fejét a férfi, és a papírszatyorba dobálja a szemetet, ami a kajája után maradt, aztán kérdés nélkül nyúl az asztalon lévő vizesüvegért, és úgy iszik belőle, mintha Louis még nem tette volna meg. Nem zavarja, hogy egymás után isznak, és Louis tátott szájjal nézi liftezni a férfi ádámcsutkáját, míg hátrahajtott fejjel, bőszen kortyol. - Holnap folytatnunk kell, hogy jövő héten felmehessek. Még mindig faszt sem értek az egészből, még ha ezt utálom is bevallani neked, Okoska.

Louis majdnem elvigyorodik a tényen, hogy mennyire jól sikerült a terve, és ha már másnap úgyis újra találkozniuk kell, “sajnos”, akkor ma még nem kegyelmez neki. A nap hátralévő részében Harrynek épp annyira sötét marad az egész szerkezet működése, mint órákkal azelőtt, és már minden bizonnyal fáj a feje, amikor elhagyják a központot, mert Louis még látja, amit a halántékát dörzsölgeti, amikor elválnak egymástól a parkolóban. Harry a saját autójával megy haza, Louis pedig ezúttal újra metrózik, és a vigyort le sem lehet vakarni a képéről.

*

Másnap már mindent sokkal egyszerűbb megközelítésből próbál előadni, hogy Harrynek biztosan ne legyenek problémái a beszereléssel. Valójában ebben a két napban Louis rájött, hogy Harry nagyon okos. Elöntötte az az érzés is, hogy szívesen mutatná meg neki néhány, még fiókban heverő, de kétségkívül korszakalkotó tervét. A férfi valamiért ezen a napon mégis teljesen elengedett mindent. Az első egy órában még mintha figyelt volna, de aztán teljesen elszállt a lelkesedése, és Louis képes lenne a fejéhez vágni az összes asztalon heverő könyvet, füzetet és tervrajzot, mert pont úgy viselkedik, mint egy unott diák. A fejét az asztalon pihenteti, állát a karjára támasztva, és egy golyóstollat pörgetget az ujjai között.

- Az A+ vezetéket muszáj lesz csatlakoztatnod a karbonpáncél CSD befogadókapcsához, különben ki fog sülni egy pillanat alatt, és még… - Louis akkor hallgat el, és dől hátra karba tett kezekkel, amikor Harry végül még a tollat is leejti, és a szemei lecsukódnak. - Figyelsz?

- Hogyne… - morogja, de még csak fel sem nyitja a szemeit, Louis viszont nem tudja, hogy mit kezdjen a férfival. - Engedj meg egy telefonhívást.

- Oké - forgatja meg a szemeit a fiú, és egy kicsit összerendezi az asztalon szétszórt terveket.

- A 232-esben vagyunk, parancsnok - szól a készülékbe Harry rekedt hangon, és Louis meglepődik, mert nem érti, mi a francot akarhat Harry a főnöküktől. - Bent van még? Ide tudna jönni egy kicsit?

- Miért hívtad ide? - kérdi Louis, miután Harry leteszi a telefont, és egy kis rossz érzés kezd eluralkodni a sejtjeiben. A kudarc félelme jeges karmokkal kapaszkodik fel a gerincén, mert attól tart, Harry közölni fogja, hogy alkalmatlan arra, hogy megtanítsa neki ezt a dolgot. Pedig ez nem így van. Szándékosan cseszett ki tegnap Harryvel, de ma valamiért a férfi már az elejétől megmakacsolta magát, és így a terve képtelen volt helyrehozni saját magát.

- Mert amiről zagyválsz két napja, az nekem még mindig kínai - feleli Harry, de a hangjában nincs szemrehányás, hiába kutatja Louis a nyomait. - Van egy jobb ötletem.

Louis már épp rákérdezne mi az, de Emmett, a főnöke és parancsnoka éppen akkor lép be az ajtón, és megakadályozza ebben.

- Készen állnak? A szerkezet teljesen elkészült, beszerelésre vár - lépked közelebb hozzájuk, és minden egyes cipőtalp koppanással nagyobbra nő a gombóc Louis torkában.

- Igazából, éppen erről akartam önnel beszélni - vágja rá Harry, és kihúz egy széket a főnöküknek.

- Hallgatom - mosolyodik el Emmett, miközben helyet foglal, és az asztalra támasztja a könyökeit.

- Megbuktam. Kevés vagyok ehhez - kezdi drámaian, és Louis megint nem tud mást tenni, mint megforgatni a szemeit, de azért a térdeit idegesen rázza az asztal alatt. - Okoska mellé robotokat kellene alkalmaznunk, de azokat is neki kell előbb megtervezni, hogy értsék, miről beszél.

Ezen mindketten nagyon jót nevetnek, kivéve Louis-t, aki ebben valamiért mégis egy kis sértő hangot ismert fel. Mintha gúnyolódnának azon, hogy okos, és ez nagyon bántja őt.

- Nem sikerült megtanulnia a működési és beszerelési folyamatot, Harry? - kérdi most már komolyabb hangnemben Emmett, és a másik férfi a fejét rázza.

- Egyáltalán nem, de van egy ötletem - dől hátra a székében, és ahelyett, hogy a főnökére nézne, Louis kék szemeibe fúrja bele a tekintetét. - Felviszem magammal Okoskát, és majd ő beszereli.

- Louis nincs kiképezve - rázza meg egyből a fejét a parancsnok, és Harry csak elmosolyodik ezen, míg Louis-t szó szerint leveri a víz, és szinte érzi, fizikailag érzi, mennyire elsápad.

- Segítek neki, hétvégére már űrsétaképes lesz - feleli Harry magabiztosan, de a tekintetét még mindig nem szakítja el Louis rémült alakjától. - Az űrturistákat is csak néhány napig készítjük elő. Nem leszünk fent sokat, nincs szükség a teljes kiképzésre. És így Niall is otthon maradhat a családjával. Felmegyünk ketten.

- Mit mond, Louis? - néz most Emmett is a fiúra, aki teljesen ledermedve figyeli Harryt azóta, hogy kiejtette a száján, űrsétára akarja őt invitálni. - Két lehetőségünk van. Hagyja Harrynek, hogy felkészítse, aztán maga szereli be, vagy pillanatok alatt tervez nekünk egy béta verziót, amit Harry is könnyedén üzembe helyezhet.

- Én… képes vagyok megtanítani neki ezt…

- Nincs időnk szarozni, srácok! - vált komolyan hangnemre Emmett, és felkel a székéből. - Nem vagyunk már gyerekek. Harry azt mondta, nem megy neki. Mi a válasza? Repül vele, vagy béta verzió?

Louis-t élete egyik legnehezebb döntése elé állítják éppen ezzel, mert retteg még a repülőgépeken is, nem hogy egy rakétában, nem is érzi késznek magát arra, hogy felmenjen a Nemzetközi Űrállomásra. Másfelől viszont nem akarja lebutítani a saját találmányát már megint, amikor végre engedélyezték azt. A büszkesége játszik itt most jelentős szerepet, így talán percekig is gondolkodik, mire sikerül meghoznia a döntést. Egy olyan döntést, amiben a meghozatal után sem száz százalékig biztos azért, de úgy érzi, talán az a kisebbik rossz.

- Repülök - feleli halkan, és míg a társaság másik két tagja elmosolyodik, Emmett biztosítja, hogy máris kiírják a kiképzési tervet jövőhétre, és hazaküldi Horant a családjához, Harry pedig elismerően gratulál neki, hogy ilyen fiatalon meglesz az első űrsétája, ő maga csak arcon tudná rúgni saját magát. Ha nem akar kicseszni Harryvel, ha nem szórakozik azzal, hogy direkt magyarázza érthetetlenül a dolgokat, akkor mostanra minden bizonnyal felfogta volna, és Louis békében, éppen a koliszobájában feküdhetne ma már. A saját csapdájába sikerült beleesnie, és kicsit sem tetszik neki a dolog, de persze ezt soha, senki nem fogja megtudni.