Sziasztok!
Csúszva de még azért időben. :)) Remélem szeretni fogjátok. Mondhatnám most szigorúan és megrovón, hogy mert nem nagyon hagytok nekem nyomot magatok után, és így magamban mesélni nekem nem olyan érdekes, deeee nem ez volt az oka. Azért remélem nem tűntök el egészen. :) Kíváncsi vagyok rátok is még mindig.
Jó olvasást!
Puszi&Pacsi
Egy nagyot kell sóhajtanom, ahogy nézem őt az ágyban. Olyan nagyon szép. Tökéletes. A tegnap este csodálatos volt, és mégsem. Boldogság a pokolban. Az ágyban feküdtünk, és ő pillanatok alatt békésen szuszogott mellettem, hiába beszéltem hozzá. Mióta együtt alszunk, talán még soha nem volt rá példa, hogy ilyen gyorsan elájult volna az oldalamon. Még néztem egy kicsit őt a sötétben, és minden fáradt levegővételével egyre mélyebben szivárgott a sejtjeimbe a bűntudat. Alig tudtam aludni miatta, talán csak két-három órát szundítottam, a többiben forgolódtam, vagy őt figyeltem. Annyira nagyon kimerült volt, én pedig erőszakos. A féltékenységem pillanatok alatt temetett maga alá, és nem érdekelt semmi, csak hogy azt érezzem, Lou csakis az enyém, és senki sem veheti el tőlem. Rosszul érzem magam.
Végül úgy döntök, inkább lemegyek, és csinálok neki reggelit. Muszáj egy kicsit kiengesztelnem a tegnapi miatt. Isteni volt, amit velem csinált, de ha visszagondolok rá, hiába engedett nekem, és tett a kedvemre, mégis más volt. Durva, és heves. Biztos, hogy volt indulat Louis-ban akkor, és nem hibáztatom érte. Nem bántott, és egy pillanatig sem okozott fájdalmat, tudom, hogy azt soha nem tenné, de még így is más volt. Nem is csak egy egyszerű reggelit rittyentek össze neki, hanem igazi mennyországot tervezek az ölébe tenni a tálcán, így tojást, kolbászt, és gofrit is sütök. Nem vagyok híve a nehéz angol reggeli dolognak, suli előtt csak egy tál müzlit vágtam be mindig, anyu pedig csak palacsintát vagy gofrit süt nekünk reggelente, persze csak hétvégén. Vagyis csak sütött, míg otthon laktam. Nagyon hiányzik anyu, de a kapcsolatunk sajnos már érezhetően nem olyan erős, mint amikor még otthon éltem. Soha nem tudhatja meg, hogy miért vagyok képtelen a közelében lenni, és a szemébe nézni. Egy keserű sóhajjal rázom meg a fejem, és kotrom egy tányérra a tojást, aztán a kolbászt is. A gofrira nem öntöm rá a szirupot, mert nem tudom, Louis szereti-e úgy, ezért csak a tálcára teszem azt is egy pohár narancslével, és egy villával, aztán a háló felé indulok, hogy elkezdjem a bújást, mert nagyon szégyellem magam a tegnap miatt. A hasán fekszik, és mindkét keze a párna alatt van, úgy szuszog még mindig. Csendesen leteszem a tálcát az ágyra, ahol biztosan nem lökhetjük le, aztán nagyon finoman a csípője két oldalára térdelek, és a hátára fekszem, a kezem ugyanoda rejtve, ahol az övé van. Próbálom tartani magam, hogy ne nehezedjek rá, de egyből érzem, hogy mozgolódni kezd alattam. Apró puszikat adok a tarkójára, nyakára és az arcára is. Épp a szája sarkánál járok, amikor elmosolyodik, de a szemei még mindig csukva. A párna alatt az ujjaim közé fűzi a sajátjait, így már mozdulni sem bírok felette, de nem zavar. A szívem egy hatalmasat bukfencezik abban a pillanatban, ahogy megszorítja mindkét kezem. Még az egész testem is libabőrös lesz tőle. Minden sejtemmel szerelmes vagyok ebbe a férfiba, és annyira jól esik minden egyes spontán gesztus tőle, ami arra utal, hogy én sem vagyok közömbös számára.
- Csináltam neked reggelit - suttogom a fülébe, aztán adok egy óvatos puszit is rá.
- Csodás illata van - szólal meg csendes, és végtelenül karcos hangon. - De kérlek, hadd maradjak még egy kicsit az ágyban. Esküszöm, még a szemem se tudom kinyitni.
- Maradhatsz az ágyban - felelem halkan, mert olyan nyugalom vesz most körül minket, hogy úgy érzem muszáj kontrollálnom a hangerőm. - Felhoztam neked.
- Komolyan? - mozdul meg egy kicsit alattam, és végre tényleg kinyitja a szemét, hogy lássa is, ami körülveszi. - Szóval ilyen, ha az embert elkényezteti a párja?
- A párod vagyok? - szalad ki a számon, pedig ha előbb gondolkodtam volna, valószínűleg ezt nem kérdezem meg.
- Hát ezt beszéltük meg legutóbb, nem? - mosolyodik el, és úgy fordul meg alattam, hogy megragadja az egyik karom, és maga felett tart. Végül a mellkasára kell támaszkodnom, amikor lehúz egy csókra, majd belemotyog a számba: - Szeretném megpróbálni ezt veled.
Ezután érzem, hogy felforrósodik az arcom, és biztos vagyok benne, hogy elpirultam. Hogy elrejtsem a pillanatnyi zavarom és hálám egyszerre, amiért ő most már tényleg az enyém, az ajkaira hajolok, és fogalmam sincs mennyi idő telik el, mire elhajolok tőle. A kezei közben a hátamra kúsztak, és most, hogy felülök a csípőjén, még mindig az oldalam simogatja, míg engem néz.
- Szeretlek - mondom ki végül azt, ami nagyon kikívánkozik, de most ráadásul mindennél jobban. Pislog néhányat, és én annyira nem akarom őt kellemetlen helyzetbe hozni, hogy azt elmondani sem tudom, ezért mielőtt még valamit is mondhatna, inkább újra beszélni kezdek. Nem akarom, hogy csak azért mondja, mert én is, és azt sem, hogy kényszerítve érezze magát, ha esetleg még nem is érez úgy. - Gyere, egyél, mert teljesen ki fog hűlni.
- Jó ég, ez egy focicsapatnak is bőven elég lenne - nevet fel végül, és hagyja, hogy lemásszak róla, aztán az ölébe tegyem a tálcát. - Nagyon megharagudnál rám, ha passzolnám a narancslevet, és térdre vágnám magam egy nagy bögre kávéért cserébe?
- Dehogy! - nevetek fel hangosan, mert ahogy ezt mondta, az egyszerre volt nagyon édes, és mégis borzasztóan szexi. - Máris hozom.
- Köszönöm! - feleli egyből, és még elkapja a kezem, amikor lemászom az ágyról, aztán magához húz egy gyors csókra. - Hozz egy villát magadnak is, bébi. Ennyit nem tudok egyedül megenni.
Egy hatalmas mosollyal az arcomon szaladok a konyhába, hogy főzzek egy nagy adag friss kávét, és már szaladjak is vissza Louis-hoz. A hangulat köztünk egyszerűen csodálatos, miközben szinte egymást etetve fogyasztjuk el az ételt, amit csináltam. Pont, mint a szerelmes bolondok, és két falatonként még csókolózni is megállunk. Nem tudom pontosan, ő mit érez irántam ezekben a pillanatokban, de azt tudom, hogy nem akarom tönkretenni ezt. Azt akarom, hogy belém szeressen, mert ha most ilyen, akkor érezni akarom, milyen lenne velem, hogyan törődne Louis a szerelmével, amikor nem lát a rózsaszín felhőktől.
- Lou - sóhajtok fel, amikor már mindent megettünk, én megittam a gyümölcslevet, Louis pedig az utolsó korty kávéját nyeli le éppen, mielőtt a bögrét az éjjeliszekrényre tett tálcára rakja. Egy kicsit lejjebb csúszik, de vigyázva rám, mert én már az ölében a fejemmel terpeszkedem az ágyon. A hajamat birizgálja, és ez annyira finom érzés. - Bocsánat.
- Hm? - dönti egy kicsit oldalra a fejét, miután láthatóan nem érti, hogy miről van szó.
- Tegnap erőszakos voltam, és nem vettem figyelembe, hogy te mit szeretnél - ismerem be lesütött szemekkel, mert nem is bírok ránézni. - Csak… Nagyon veled szerettem volna lenni.
- Felejtsük el - rázza meg a fejét, de látom a szemében, hogy elgondolkodott valamin, amikor óvatosan ráemelem a tekintetem. Fogalmam sincs, hogy ez azt jelenti-e, hogy tényleg nem haragszik, és semmi baj, vagy azért még itt lesz ez köztünk egy kicsit, de most nem akarom tovább firtatni ezt a témát. Bevallom azért sem, mert bár tényleg nagyon szégyellem magam, ezzel egyidőben tudom, hogy ha megint elmegy valakivel forgatni, akkor újra ugyanazt fogom érezni, mint tegnap. Őszintén, alig várom, hogy végre tényleg elmenjen a cégtől, és ne legyen többet senki mással, csak velem.
Már kora délután van, és a közös ebéden is túl vagyunk, amikor a nappaliban heverészünk a tévé előtt. Majdnem elalszom, amikor az ránt vissza a valóságba, hogy a combomnál megrezzen a telefonom. Egy nyögéssel nyúlok le érte, és ezzel egyidőben magam mögé is, hogy megcsikizzem a szenvedésemen kuncogó Louis-t.
“Haz, annyira hiányzol. Tudunk beszélni valamikor? Nagyon jó lenne”
A számat kezdem rágcsálni Carol üzenete miatt, és azon gondolkodom, hogyan kellene megoldanom ma vele egy találkozót. Nem akarok kilépni a házból, és elszakadni sem Lou-tól, de közben a barátnőmnek igaza van. Ezer éve beszélgettünk már, és annál is régebben találkoztunk. Régebben egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne láttuk volna egymást, most pedig napok óta alig beszéltünk. Annyira el voltam veszve Lou közelsége miatt az utóbbi időben.
- Öm… - kezdem, és nem is tudom, hogyan kérdezzem meg tőle, amit szeretnék. - Carol írt.
- Oké - feleli, mintha csak ennyit szerettem volna közölni vele, de aztán végül úgy döntök, felé mutatom a képernyőt, hogy ő is elolvashassa. - Oké.
- Bőbeszédű vagy ma - vigyorodom el, de még mindig a számat rágom belül. - Arra gondoltam, hogy… esetleg áthívhatnám ide? Nem akarok elmenni sehova.
- Át - válaszolja végül, de előtte nagyon hosszú másodpercekig egy kellemetlen csend állt be köztünk. Nem tudom, hogy bánja-e, de gondolom, ha így lenne, nem mondta volna végül, hogy hívjam ide. - De ha nem bánod nem akarok jó házigazdát játszani, meg ilyenek. Valószínűleg elmozdulni sem akarok erről a kanapéról, és azért is téged kérlek meg, hogy hozz nekem egy zacskó chipset a szekrényből.
Csak a fejemet rázom a mondata utolsó felére, és miután írok Carnek, hogy jöjjön át, és a címet is elküldöm, feltápászkodom Lou nasijáért.
Még két teljes epizódot megnézünk az aktuális sorozatunkból, ami Louis szerint zseniális, de szerintem csak középszerű, mire megszólal a kapucsengő. Kimászom Lou kezei közül, és az ajtóhoz sietek, hogy beengedjem a barátnőm, de nem megyek le elé az udvarba. Megvárom míg felér a bejáratig, hogy ne kelljen cipőt vennem. És egyébként is, reggel óta csak egy alsó van rajtam. Amikor realizálom magamban, hogy a szeretett férfi is csak egyetlen bokszerban fekszik a kanapén, már nincs időm foglalkozni ezzel, mert Carol jelenik meg az ajtóban, és a nyakamba ugrik.
- Úgy örülök, hogy végre látlak! - örvendezik rajtam csimpaszkodva, én meg csak mosolyogva szorítom őt magamhoz.
- Én is - felelem egy puszit nyomva az arcára, aztán becsukom mögötte az ajtót. - Gyere be, kérsz valamit enni, vagy inni?
- Talán egy pohár üdítő jól esne - mosolyog rám, és láthatóan zavarban van, ahogy elé tárul a hatalmas luxus ház belülről is. Louis éppen akkor sétál le az emeletről, amikor az utolsó korty kóláját is kitöltöm egy pohárba Carolnak. Úgy tűnik, mindenek ellenére szégyellős, mert míg én az ajtóban álltam, ő felment, hogy magára vegyen egy melegítőt meg egy pólót.
- Szia, Carol - int a lány felé, és egy kedves mosoly van az arcán, de aztán újra a kanapé felé veszi az irányt. - Nem bánod ugye, ha tovább tespedek, miközben itt vagy?
- Nem, dehogy, nyugodtan - mosolyog a pohara felett Car, és Lou már hasra is vágja magát a kanapén. - Hogy vagytok ti most?
- Öm - vakarom meg a tarkóm, és én is lehalkítom a hangom, mert Carol ezt direkt halkan csak tőlem kérdezte. - Jól. Azt tudom mondani végre, hogy jól.
- Nagyon örülök - ölel magához, és ad egy nagy puszit az arcomra.
- Ti hogy vagytok Kevinnel? - kérdezek vissza, ezúttal már normál hangerőn, bár igazából egyáltalán nem zárom ki, hogy Louis hallotta az előbbi susorgásunk is.
- Jelenleg, vagy úgy általában? - nevet fel, és a poharával a kezében követ a kanapéhoz, hogy leüljünk Lou társaságába. Ő lehalkítja a tévét, amin muszáj elmosolyodnom, és közben láthatóan ránk is figyel.
- Ez nem úgy hangzik, mintha minden zavartalan lenne - húzom fel a szemöldököm, és igazán nem akarok mások előtt… kit áltatok? Nagyon is akarom mindenki előtt mutogatni, hogy ez a csoda az enyém, szóval közel ülök hozzá, és hagyom, hogy az ölembe hajtsa a fejét. A haja annyira selymes, nem tudok betelni a simogatásával soha. Carol csak kedvesen elmosolyodik, ahogy minket néz, aztán megrázza a fejét.
- Egyébként minden nagyon jó - feleli, de látom rajta, hogy tényleg nyomasztja valami.
- Na jó, emlékszel, mit mondtam? - húzom fel a szemöldököm, és a hirtelen hangnemváltásomra nem csak Carol kapja rám a tekintetét, de Louis is felnéz a combjaimról. - Addig oké, hogy Kevinnel vagy, amíg látom, hogy jól bánik veled.
- Ki ez a Kevin? - szól közbe Lou is, mert láthatóan elvesztette a fonalat valahol, és nem igazán szereti, ha nem ért valamit.
- A barátom - feleli legyintve Carol, de nem szándékozom ennyiben hagyni, ezért felhúzott szemöldökkel nézek rá, mire ő csak a szemét forgatja. - Harry nem annyira kedveli.
- Miért nem? - néz fel rám, és egy pillanatra elgondolkodom, hogy el kellene-e mondanom neki, vagy megtartani magunknak, de aztán arra jutok, hogy nem olyan nagy titok ez. Amiben viszont teljesen biztos vagyok, hogy nem szándékozom többé hazudni Louis-nak.
- Kevinnel volt egy kis afférom még a gimiben - kezdem el, és Carol először rám kapja a tekintetét, de aztán felhúzott szemöldökkel vállat vonok, jelezve, hogy Louis mindenről tudhat. - Az egyik házibuliban, ahol voltunk, egy kicsit sokat ittam. Meg az a pöcs Everest füves sütit etetett velem úgy, hogy nem tudtam róla.
- Ó, istenem… - nevet fel, és látványosan kényelmesebben elhelyezkedik a kanapén, még mindig a fejével az ölemben, úgy néz fel rám. - Érzem, hogy ez egy jó kis sztori lesz.
- Hát nem annyira - vágja rá Carol, nyilvánvalóan arra utalva, hogy Kevin videója miatt csinálom most ezt a munkát. Részben…
- Szóval be voltam tépve, ő meg felcsábított az egyik szobába később - folytatom a mesét, de igyekszem azért rövidre fogni. - Csókolóztunk, azt hiszem. Nagyon homályosak az emlékeim. Aztán felvette, ahogy magamat kényeztetem, és később feltette a netre. Az alapján keresett meg a cég. Addig nem is tudtam a videóról. Persze Carol azonnal elintézte, hogy letörölje, és meg is semmisítse.
- Mi? - néz fel rám, és a szemében valami furcsa izgatottság lapul. - Egy sötét szobában fekszel az ágyon és… hm, talán valamennyi ruha még volt is rajtad, miközben kiverted magadnak.
- Honnan tudod? - szűkítem össze a szemem. Persze ebbe akár beletrafálni se nehéz, de nagyon úgy tűnik, hogy ismeri a felvételt.
- Láttam azt a videót - mosolyodik el, nekem pedig ezzel egyidőben vált rózsaszínre az arcom, esküdni mernék rá. Emlékszem halványan arra, hogy amikor először bemutatkoztam neki, Andy mintha felismert volna, de nem tulajdonítottam neki eddig túl nagy figyelmet. - Andy akkoriban még a főnökkel kefélt, és amikor talált a neten valami szépet, mindig elküldte neki véleménycsere céljából. Pont Andyvel voltam, amikor megkapta a videód, és megmutatta.
- Basszus… - motyogom zavartan mosolyogva rá, mire csak felemelkedik egy kicsit, hogy lehúzzon egy csókra.
- Nem tudtuk a videó hátterét, csak abból indulhattunk ki, amit láttunk - folytatja a magyarázatot. - Elkönyveltünk egy önimádó kamasznak, aki szeret játszadozni magával. Egyből rávágtam, hogy live-ozni fogsz, és igazam is lett.
- Hát ez csodásan hangzik - nyögök fel, és ennél kellemetlenebbül már nem is érezhetném magam úgy, hogy közben fogalmam sincs, miért is van ez bennem. - Na mindegy, szóval ő Kevin. Most éppen Carollal jár, és vissza is térhetünk arra a témára, hogy mi a baj vele.
- Igazából semmi különös, Haz - feleli egyből Car, és az üres poharát az asztalra teszi. - Vele találkoztam volna ma, de lemondtam, mert végre láthatlak. Már hiányzott a hülye fejed, ő viszont megsértődött ezen.
- Azon, hogy velem akarsz lógni ma? - húzom fel a szemöldököm, és Louis hajába túrok, miközben oldalra fordul az ölemben, hogy Carolt is lássa.
- Aha - hümmög egy kicsit keserűen, mire elhúzom a szám, de nincs időm megszólalni, mert Louis megelőz.
- Gyakran vagy vele? - kérdi olyan kedves hangnemben, ahogy akkor beszélt hozzám, amikor először hazahozott, és ellátott.
- Minden nap, igazából - húzza fel az egyik vállát Carol, és a karkötőivel kezd játszani.
- Akkor meg mi a faszt hisztizik? - vágom rá, de a mondat vége egy kiáltásba fullad, mert Louis a combomba harap, amin Carol elképesztő boldogan nevet fel.
- Nyilvánvalóan szereti Carolt, és csalódott volt, hogy nem lehet vele - magyaráz nekem úgy, mintha egy ötéves lennék. Összevont szemöldökkel nézek rá, mire csak a fejét rázza. - Nem tudom, emlékeztetnem kell-e téged, milyen érzés ez.
Feltornázza magát mellettem, és a duzzogásomból, amit minden erőmmel igyekeztem magamban tartani, az lesz, hogy beharapom az ajkam, és a pillangók a gyomrom verdesik, amikor hozzám hajol, és megcsókol. Ezután a konyhába megy, és elégedetlenül hümmög, amikor rájön, hogy az utolsó adag kóláját itta meg az előbb Carol.
- Na jó - hördül fel, és a melegítője zsebébe nyomja a telefonját, meg a pénztárcáját. - Egy percen belül két létfontosságú szükségletem kielégítése is kudarcot vallott, szóval el kell ugranom a boltba. Se cigim, se kólám. Nektek hozzak valamit?
- Nem tudom, Car, maradsz vacsorára is? - nézek a barátnőm felé, aki egyből a fejét rázza, jelezve, hogy eszében sincs. - Akkor szerintem semmi különös.
- Te mit ennél este? - támaszkodik a kanapé támlájára hátulról, és így magasodik fölém. Ha most nem lenne itt Carol, minden bizonnyal magamra rántanám. - Beugorjak a Little Italy-ba egy olyan paradicsomos tésztáért?
- Az isteni lenne! - lelkesülök fel, mert mióta Louis múltkor megmutatta azt a helyet, a kedvenceim közé emelkedett. A tarkójára simítom a kezem, ő pedig egyből a számra hajol, de csak egy apró csókra, semmi többre, aztán már el is húzódik, hogy indulhasson.
- Nagyon édesek vagytok - hallom meg Carol hangját, miután becsukódik a bejárati ajtó, én meg visszatérek a szerelmes révületemből. - Törődik veled, és ezt jó látni. Boldog vagyok miattad.
- Nagyon szeretem őt, Car - sóhajtok fel, és most én kelek fel a kanapénak arról a részéről, amin ültem, hogy Carolhoz menjek, és ugyanabban a pózban fészkeljem be magam az ölébe, ahogy eddig Lou tette. - Olyan közel voltam, hogy elveszítsem.
- Miért? - néz le rám értetlenül.
- Elmondtam neki mindent - felelem halkan, de már végre mondhatom, hogy nyugodtan, hisz túl vagyunk az egészen. Most már tudom, érzem, hogy velem akar maradni. - A korom, hogy mit miért, hogyan csináltam, és ő nagyon kiakadt. Akkor borzasztóan féltem, mert biztos voltam benne, hogy ennyi volt. Megkaptam egy kicsit, csak, hogy érezzem milyen az, és már el is veszik tőlem, de nem így történt. Velem maradt, és azt hiszem… Istenem, meg merem kockáztatni, hogy ha még nem is olyan végzetes szerelemmel, mint én őt, de szeret. Tudom, hogy fontos vagyok neki. Érzem.
- Látom én is, biztosan így van - mosolyog le rám, és a szemei csillognak a boldogságtól, amiért muszáj a hasába bújnom, és átölelnem a derekát. - Büszke vagyok rád, hogy elé mertél állni, hogy mindent bevallj.
- Borzasztóan féltem - suttogom, és ő közben gyengéden simogatja a hajam.
- Elhiszem - feleli ő is halkabban, aztán eltol magától egy kicsit, hogy újra lássuk egymást. - És azóta? Jól megvagytok? Működtök együtt?
- Nagyon! - vigyorodom el, és bár itt van a gondolataimban a tegnap este, és hogy egy kicsit őrülten viselkedtem, ezt a részletet most egyelőre elhallgatom. A tény, hogy elevenen csinál ki a féltékenység, amikor tudom, hogy éppen forgat, mostanra már csak egy pillanatnyi gond. Egy túlélésre váró kihívás, mert hamarosan vége, és nem csinálja többé. - Képzeld, miután elmondtam neki az igazat, dühében felment a nagyfőnökhöz, és üvöltözött vele.
- Ne! Komolyan? - tágulnak ki a barátnőm szemei, és a mosolya szinte körbeér. - Ez durva!
- Aha, valahol persze személyes ügynek is érezte, mert hát tudod… Ő volt akivel először lefeküdtem, és még kiskorú voltam - húzom fel az egyik vállam, míg a gyűrűm piszkálom az ujjamon. - Ezen nagyon kiakadt. Azon, hogy őt is veszélybe sodortuk, és azon a ponton rám is mérges volt. Aztán szerencsére főleg a vezetőségre.
- Nem semmi - ingatja a fejét elhűlve a hallottaktól. - Ahhoz képest akkor tényleg nagyon jól megvagytok. Fel sem tűnt, hogy történt volna köztetek bármi ilyesmi.
- Azért pár napig rajtunk volt ez a dolog - húzom el a szám, ahogy visszaemlékszem azokra a pillanatokra. Azt is tudom, hogy Andyvel összekaptak mielőtt elutaztak volna, és azóta sem beszéltek. Csak Josh ír néha, hogy mennyire jól érzik magukat a kiruccanásukon. Biztos, hogy kibékülnek majd ha hazaértek, szóval ezen egy cseppet sem aggódom. - Aztán lenyugodott, miután felmondott.
- Micsoda?! - visít fel szinte Carol, és kényszerít rá, hogy felüljek és normálisan a szemébe nézzek, míg beszélgetünk. - Felmondott?
- Igen, és igazából nem nagyon bánom - rántom meg a vállam. Úgy tűnik mégis visszatérünk erre a témára. - Legalább csak az enyém lesz.
- És te? - csillannak fel a szemei, és tudom, hogy arra gondol, hogy akkor nekem is ideje beadnom a papírt, és kiszállni ebből, de…
- Nem hagyom ott - felelem végül, amivel látványosan megbotránkoztatom. - Jól keresek, Car. Mi több, fantasztikusan. És igazából nem forgatok rettenetesen sokat. Csak néhány alkalom egy hónapban, a többi csak játék a kamera előtt, egyedül.
- És? - akad ki, legalábbis a hanghordozása alapján. - Van egy gyönyörű lakásod, egy elképesztő kocsid, és annyi spórolt pénzed, amiből évekig elélnél úgy is, ha közben két kézzel szórod. Louis már nincs többet ott, neked miért kell? Elvégezhetsz te is egy sulit, és utána lehetne egy menő állásod, ahol tovább tömheted majd a bankszámlád. Bármelyik egyetemre mehetsz, mert rohadt okos vagy, és pénzed is van hozzá.
- Mi a fenéért jön már mindenki ezzel? - forgatom meg a szemeimet, és csak feltartom a kezem, amikor nyitná a száját, hogy folytassa. - Tudom, tudom… Lou is tanul, fel is mondott, ideje nekem is, blabla. Ez az én döntésem. Nem akarom életem végéig ezt csinálni, nyilván, de még igen.
- Miért? - értetlenkedik tovább, és ezzel rekord időn belül sikerül felhúznia. Az is idegesít, hogy erre nem tudok soha rendesen válaszolni, mert én magam sem tudom, hogy miért. Fogalmam sincs, mi az, ami miatt annyira ezt akarom csinálni, de így van. Folytatni akarom, mert ebben a munkában tudom, hogy jó vagyok. Jobb, mint mások. A weboldalon már a top gárdában vagyok, a videóim a legnézettebbek, és szinte sorban állás van arra, hogy a live alatt privátra vihessenek. Rajongóim vannak, és még rohadtul sokat is keresek mindezzel. Mi a jó fenéért akarnám ezt elhajítani az egyetemért? Tudom, ez nem a legnagyrabecsültebb munka a világon, de az számít, amit én érzek, és én szeretem az érzést, ami körülleng a munkahelyemen. Már elértem valamit, és nem akarom sutba dobni.
Ezután látványosan elterelem a témát, és mindenről beszélgetünk, csak a munkámról nem, pedig nagyon pontosan látom Carolon, hogy ez az egész mennyire nincs még lezártnak tekintve az ő szempontjából. Lou már hazaér, mire Carol úgy dönt, hogy ideje indulnia, és egy kicsit savanyú hangulatban válunk el ugyan, de megölel, és egy nagy puszit hagy az arcomon, szóval tudom, hogy nem lesz ebből komolyabb baj köztünk. Lou megterít, és felszolgálja nekem az olasz vacsim, míg magának pizzát hozott, és az ő társasága igazán feldob. Boldog vagyok vele, és csak ez számít.
Egy közös zuhany után végül úgy döntünk, hogy inkább a hálóban kapcsoljuk be a tévét, és a takaró alatt bújunk össze, míg nézünk egy újabb részt a sorozatunkból.
- Nem értem, hogy… - kezdeném, de hangosan felnevet, és belém fojtja a szót, ahogy fölém gördül, és a nyakamba temetve az arcát, megharapdál néhányszor.
- Soha semmit nem szoktál érteni, bébi - morogja a kulcscsontomra, aztán végighúzza rajta a nyelvét. - Nem újdonság.
- Gonosz vagy - nyöszörgöm, és igazából félig már el is felejtem, hogy miről beszéltünk, vagy mit akartam mondani, amikor a térdeivel széttolja az enyémeket, hogy közéjük feküdhessen. Nyilván attól, amit a nyakamon művel, máris készen állok a takaró alatt, és ezt néhány elismerő hümmögéssel nyugtázza.
- Megbántottam az érzéseidet, édesem? - néz a szemembe, de tudom, hogy gúnyolódik, mert az a csábító félmosoly az arcán mindig olyankor jelenik meg, ettől függetlenül is összerándul a gyomrom amiatt, ahogy ezt a becenevet használta rám. - Kiengesztellek.
Bennreked a levegőm, amikor ezután lekúszik a takaró alá, és először csak az alsómon át szór szét rengeteg puszit rajtam, aztán egy kicsit lejjebb tolja, hogy anélkül is elkényeztethessen. Nem veszi le rólam, csak elhúzza az útból, és ettől is olyan szexi az egész szituáció. Képtelen vagyok csendben maradni, és a hajamba markolva nyögök fel, amikor irdatlan lassan szív a szájába. Nyilvánvalóan tudom, hogy van egy több mint tíz éves profi tapasztalata abban, hogyan okozza a legnagyobb örömet nekem, de erre akkor sincsenek szavak. A nyelve, a szája, a forró lehelete, az ujjai, minden tökéletes összhangban együtt, és ezzel még mindig sikerül percek alatt a szakadék szélére sodornia. Kapaszkodnom kell, és szinte könyörögnöm a mindenhatóhoz, hogy csak egy kis időt adjon még, hadd élvezzem ki, csak néhány plusz pillanatot. Az mindenség most nincs velem, hogy segítsen megtartani magam, de Louis egy másik fajta mindenséget ajándékoz nekem, amikor végül egyetlen mozdulattal meglöki a vállam, és letaszít a mélybe. Nem vagyok benne biztos, hogy nincs szükségem ugyanolyan hosszú percekre, hogy visszatérjek a valóságba, mint ameddig maga az aktus tartott, de nem bánom. Mire ki tudom nyitni a szemem, már előbújik újra, feljebb mászik, és az ajkaimra hajol. Érzem rajta saját magam. Olyan tisztára takarított, mintha semmi sem történt volna, és még vissza is öltöztetett, hogy aztán egy önelégült mosollyal végül mellém heveredjen, és magához öleljen.
Megnézünk még két részt, és éppen aludni készülnénk, amikor megcsörren a telefonom, és fel kell nevetnem Lou félig értetlen félig felháborodott arckifejezésén, amikor egyből fel is veszem.
- Szia, mi a helyzet? - vigyorgok még mindig, miután köszönök Alexnek. Lou szerintem látta, hogy ő, nem is kérdezi, kivel beszélek, helyette felkel, és a mosdóba indul.
- Szia, azt beszéltük meg, hogy holnap délelőtt terem, de közbejött valami, szóval törölve, tesó - ásítja a fülembe, mert valószínűleg már ő is az ágyban van. Eléggé későre jár.
- Oké, akkor majd valamikor bepótoljuk - felelem egyből, miközben Lou visszatér, egy fogkefével a szájában, mert bár az esti rutinon már túl voltunk, amikor ágyba bújtunk, a kis ajándéka után gondolom úgy érezte, ez nem árthat. Az ajtófélfának dől, és míg a fogait dörzsöli, addig engem néz. Fogalmam sincs, mi járhat a fejében, de ami biztos, hogy embertelenül vonzó.
- Holnap együtt forgatunk, utána mehetnénk, ha neked is jó - veti fel az ötletét egyből, én pedig gyorsan rávágom, hogy rendben, és Louis fenekét nézem, ahogy visszasétál a fürdőszobába kiöblíteni a száját. Ezután még pár szót beszélünk, de amint a kékszemű istenem visszamászik mellém, elköszönök Alextől, majd újra a karjaiba fészkelem magam.
- Eléggé jóban lettetek Alexel amióta együtt dolgoztok - jegyzi meg, és valahogy az egész mondat, és a hangsúlya, na meg a helyzet maga nevetésre inspirálna, de igyekszem visszafojtani. Érzem, hogy mi történik, pontosan azt érzi, amit én, mielőtt tegnap megkergültem.
- Igen, az egyik legjobb barátom mára már - felelem egyszerűen, és még a vállam is megrántom hozzá. Egy icipicit élvezem most azt, hogy féltékenykedik. Nem hiszem, hogy létezik olyan ember, aki egy ilyen kis ártatlan szituban ne élvezné ugyanígy, ha a szerelme ilyen édesen félti a kapcsolatukat. - Az edzéseink nélkül nem lennék ilyen jó formában. Hálásnak kell lenned neki.
- Mérhetetlenül az vagyok - morogja szemforgatva, és most már nem bírom tovább, muszáj felnevetnem. - És hogy kell elképzelni ezeket az edzéseket?
- Egyszer el kellene jönnöd, biztosan szexinek találnád - kezdem el finoman rágcsálni a bőrt a kulcscsontján. Élesen szívja be a levegőt, de tudom, hogy nem attól, amit csinálok. Vagy nem csak attól.
- Ti sokszor forgattok együtt - jelenti ki, és erre így konkrétan nem is tudom mit lehetne válaszolni. Tulajdonképpen egy tényt közölt, amit mindketten tudunk.
- Eléggé - rántom meg a vállam, aztán tovább halmozom el pici puszikkal a nyakát. - Szeretek vele dolgozni. A legnormálisabb partnerem volt eddig mind közül. Persze téged leszámítva.
- Ti ketten… - kezdi el, és a halántékát vakargatja közben. Látom, hogy zavarban van, mert nem csak ez a beszélgetés furcsa és szokatlan kettőnk közt, ismerve a múltját, neki az érzés is az lehet, ami magában kínozza. Minden ilyen apró kis dolgától csak még jobban szeretem őt.
- Arra vagy kíváncsi, hogy a valóságban is lefeküdtünk-e vagy ilyesmi? - nézek rá, és fülig ér a szám. Annyira elárasztotta a gondolatait ez a dolog, hogy még az sem jut eszébe, amikor elmondtam, rajta kívül senkivel sem voltam még a kamerákon túl. - Szeretlek, Louis.
Érzem, ahogy megakad a folytonos levegővételben egy pillanatra, de aztán szorosabban ölel, és ad egy puszit a homlokomra, míg a hátam simogatja.
- Tudod jól, hogy te vagy, és te is voltál nekem az egyetlen - suttogom halkan a nyakába, miközben a szorítása még mindig ugyanolyan erős. - Mellesleg, Alex hetero.
- Tessék? - nevet fel, és én is kénytelen vagyok emiatt, miközben játékosan ellök magától, amitől csak még jobban nevetek. - Direkt szórakoztál a fejemmel. Ezért még számolunk.
- Állok elébe - húzom fel a szemöldököm, ő pedig a fejét csóválva, vigyorogva veti rám magát. Egy pillanatra megörülök a dolognak, de csak addig, míg nem tudatosul bennem, hogy éppen lefog, csak hogy félholtra csikizzen, míg mindenhol összeharapdál. Kétségbeesve könyörgök neki, és könnyeim is folynak a végére a hangos és leállíthatatlan nevetéstől, de soha nem éreztem még magam ennél boldogabbnak.
13 Comments
Hagyok egy kis nyomot. :) Szerintem nagyon jól sikerült!
VálaszTörlésKöszönöm a nyomot, nagyon jól esik! És az is, hogy ezek szerint jó irányba haladok. :)
TörlésSzuper rész!😍😍
VálaszTörlésKöszönöm!
TörlésSziiia....jajjj akarom is olvasni, meg nem is. (Na jó, meg csomagolnom is kellene. :) ) Egy nagyon édes kezdésen azért már túl vagyok....csak most rettegek a mumustól.....Eddig imádás van!
VálaszTörlés(Nem tudtam róla, hogy opció lett volna kirándulás részvéted??? XDDD De A szauna....hümmm, hümmm az A szauna.....NEKED IS JÁRT VOLNA! XDDDD)
Na most inkább csomagolok, utálom amúgy azt is, hogy várnom kell!!!Nehezen birom. XDDDFránya hét.....
Most édes, rózsaszín felhős mámoromban csomagolok......mert nekem is vége a LarryLand kirándulásomnak.
Most pussz!!!-(minusz) szottyadt herezacsi ;)
Szióóóóó!
TörlésHát pedig ebben nem volt mumuuuuus, mitől félték annyira? Nagyon rossz nyomokat hagytam benned úgy látom XDDD
(Nem lett volna opció, de azért hisztiztem egy kicsit. :P :DD A szaunát rendesen elirigyeltem a mesék alapján. Nagyon élveztem volna, biztos szarráröhögtem volna a fejem XDD na majd egyszer bepótoljuk.)
Most mire ideérek nagynehezen nem hogy csomagolsz vagy utazol, szerintem az utazást is elfelejtetted már, de azért remélem jól telt, és várlak vissza a komment szekcióba. Komolyan külön feldobod a napom mindig. :D
Puszilllak!
Hali! Rossz nyomokat???😂🤣😂Nem! Határozottan jól szocializálódtam az írásaidhoz mérve!😂🤣😂De úgy látom "cukorsokkot" kaptál.🤣😂🤣Pedig még nem tudhattad amit már tudunk...😜🤢🤯😱🤬🤪..de azért még,mert H 😍😍😍😍van...egy darabig...bár már nincs sok húzása!😂🤣😂Nem idézném HDawn-t...bár profilba vágna!!!🤣😂🤣Szopás hegyek, hova legyek?😵😂😵
TörlésAz utazást elfelejteni????😱😱😱😱Pláne ennyi idő alatt???Ez az éltetőm és ha elbukás fenyeget(épp kinyírnék valakit, azt mantrázom...dehát voltál kolbi szaunába...mit kívánhatna még egy izzig vérig magyar????🤓🤓🤓)...nem, nem szoktam, ezek sokáig tartó jó emlékek. Nagyon remélem, hogy lesz alkalmunk együtt izzadni.😁😁...és reméljük nem egy kőfejtőben.
A rész további része??🤓Cukikukikák.😋😘Imádom amikor ilyen játékosak, és most viselkedésre gondolok. Mást is imádok, de más területet stimulál az agyamban. Ez most rózsaszín mámor maradt.😁 Néhol meglepett Lou reakciója, pl.az, hogy H folytatni akarja. De hát igen, az élet dillemmái. Hogy kérhetne számon rajta olyat...amit ő is csinált, csinál.🤔🤨🤔 Értem Ht is, meg nem is. Emberek vagyunk, szeretjük a könnyebb utat.Határozottan, ezen a téren, oda a kis szerelmes bakfis H. Hümmm, lenne még itt mit filozofálni, de nem teszem, úgyis kapok válszt.😁
Szegény HDawn amúgy, ő már valameddig tudja mi lesz. Eskü nem faggatom, nem vagyok magam ellensége. De ahogy mellette olvastam, persze fenhangon kommentálom, így szoktam.😁😁Ő meg csak kitartóan mosolygott. De jót tett neki, mert a vállai is kellően kilazultak a rángatástól.😊😎😋
Most ennyi, mert megint úton vagyok, férjem örömére,😁😉 legalább tolhatott egy király hisztit.😆😁😆
Pussz, magyar kolbász legyen veled!😉😉😉A német szarul néz ki!🤭🤭🤭( N azt evett. Undi!😂🤣😂)
Olyan cukiiik! Harry még bajban lesz amiatt hogy eszében sincs abbahagyni ezt a melót. Nemhogy Anne-nel, most már Carolnal is fekete pontot kapott és valamiért az az érzésem hogy Louis lesz a következő majd ha ez a téma terítékre kerül. Nagyon várom a következőt! 😘
VálaszTörlésBajban bizony, mégpedig a következő résztől. Köszönöm, hogy itt vagy és nyomot is hagysz, nagyon jól esik! Remélem a folytatásban is tetszeni fog minden. :))
TörlésAhhwww,annyira édesek!💚💙
VálaszTörlésEddig nem írtam itt, bocsánat ezért. Fantasztikus, imádnivaló meg minden ilyesmi. Szóval köszönöm az időt, energiát, amit beleteszel, beletesztek. ❤️❤️❤️
Mindig öröm új "arcot látni" itt. :))) Örülök, hogy ha nem is írtál de ezek szerint rendszeresen itt vagy, annak még annál is jobban, hogy szereted a mesét. :) A sok időért fizetség amikor olvashatom, mit gondoltok, szóval kölcsönösen köszönjük. :)))) Várlak vissza. :)
TörlésSzia. 😊
VálaszTörlésÚgy voltam vele, hogy majd írok, ha utolértelek, de nem bírtam ki 😅😁 Nem tudom, miért, de szeretek komit írni, és már nem akartam tovább várni vele 😁
Annyi mindent írnék, hogy huh szerintem egész nap tudnék beszélni erről a történetedről😍😍
Annyira örülök, hogy rád találtam, de tényleg ❤️ Ez a sztori valami eszméletlen szuper! Az első résztől kezdve megfogott, amikor csak tudtam olvastam, és ha nem, mindig vártam, hogy mikor lesz már időm folytatni, mert annyira akartam tudni mik lesznek itt. Amit a legjobban imádtam, hogy nem az a sztori, ahol azonnal egymásba szeretnek, amint meglátják a másikat, hanem itt még egy kis nem szimpatikusság is volt Louis részéről! Tökéletes!
Megmondom őszintén, Harry szemszögeit nem igazán szerettem az elején, mindig Louist vártam, mert az ővét meg egyszerűen imádtam!😍 Aztán Harryt is egyre jobban megkedveltem, és mostanra már őt is imádom 😍😍 Talán azért volt ez, mert Louis stílusa a kedvencem, imádom, mikor ilyen, teljesen belezúgtam, nem mintha alapól nem így lenne 😅😍❤️
Andyt imádom, nagyon nagy arc Louisval együtt 😊 Szeretem olvasni őket együtt 😁 Josh meg... Egy álmopasi, eskü kell nekem. Tuti egy iszonyat dögös pasi. Én látom magam előtt és ahh. Meghalok! Azt hittem lesz majd köztük valami Louisval, amit álltalában nem szeretek, mármint csak Harry Louis páros a nyerő, de ezt nem bántam volna 😉 Ez nagy szó ám nálam 😁 Viszont Andyvel sokkal jobban összelillenek, és örültem nekik is 😊😍 Carolt is kedvelem, bár nem annyira, mint a többieket. Alex is nagy kedvenc. 😊 Ő is tuti dögös lehet 😜
A forgatásokat eszméletlen jól leírtad, mint minden mást. Wow! Hihetetlen jól átadtad az egészet. Az érzéseket, az életkori különbségeket.
Harryre mérges voltam, hogy belement ebbe, de hát fiatal volt, rózsaszín köd, és sokaknak ez elveszi az eszét. Viszont ha ez nem történik meg, nem ismerik meg egymást. Szóval ennek így kellett történnie.
Amikor Louist elrabolta az az elmebeteg. Nagyon durva volt. Annyira féltettem, annyira ott voltam én is. Átéreztem minden. Nagyon imádkoztam, hogy ne essen baja. És szerencsére nem lett, nem tudom, hogy tudtam volna elviselni, ha megtörténik a dolog... És azt se, hogy Louis hogy viselte volna. Viszont ezen hála nem kell agyalni, mert megmenekült a drága ❤️
Imádtam, ahogy lassan összemelegedtek Harryvel. Minden annyira tökéletesen történt.
Kicsit nehezen viselem el, hogy nem csak egymásék. Persze, Louis ott fogja hagyni, de Harry... Nem értem miért teszi ezt. A pénz nem minden. Oké, azt mondja szereti ezt csinálni, de akkor is. Ajj, ez így nem jó 😞
Félek mik lesznek még, mert eddig nagyon cukik együtt. Imádom őket! Tökéletesek, mint mindig 😍😍 Szeretem olvasni őket, annyirszor olvadozom rajtuk.😍😊
Totálisan beleszerettem a történetben, az írásodba! Egész nap tudnám olvasni az írasaidat. Minden olyan, amit pont szeretek. 😊
Köszönöm, puszi 😘
Majd jelentkezem, amit tudok 😊
Szia! <3
VálaszTörlésÉn nagyon szeretem, hogy szeretsz kommentelni, mert az éltet, ha látom a gondolataitokat arról, amit írok. :)) De most már hamarosan utol is érsz, izgulok, hogy mik lesznek a gondolataid majd akkor. :))
Awww, örülök, hogy ennyire megfogott ez a mesém. Bevallom kicsit én is ódzkodom azok ellen a történetek ellen, ahol az első találkozás után 10 perccel már hatalmas a szerelem. Azoknak is megvan persze a szépsége, de azt hiszem mindenki magából indul ki, és velem olyan még soha nem történt. Nekem ez lassan alakul ki, és talán ezért a történeteimben is mindig idő, míg elérnek abba a szakaszba, ahol viszont már ölnének a másikért.
És ne aggódj, szerintem Harry szemszögeiért senki sem rajongott az elején. Sokan mondták legalábbis. Érdekes ez, mert én azoktól féltem a legjobban, hisz már nem vagyok tinédzser, és nem tudtam, hogyan adom majd vissza egy 16 éves fiú gondolatait, de aztán nagyon könnyen írtam. Nem is hittem és. Lou-val viszont meggyűlt a bajom, mégis mindenki azt szerette jobban. :D Érdekes ez. :D
Josh az én nagy kedvencem azt hiszem minden mellékszereplő közül. :P Bevallom majdnem összehoztam egy kicsit Lou-val, de nem mertem, hátha nagyon megszeretem őket eggyüt... XDDD Inkább gyorsan odadobtam neki Andyt. XDD
És bármennyire is élethű és valódi, eskü nem azért vagyok ilyen tájékozott a pornó világával mert csinálom XDD Csak mint minden történetemnél, itt is kutattam és olvastam egy csomó cikket, és láttam riportokat pornósokkal, meg így készülteket. Nagyon érdekes volt amúgy, ezt muszáj elmondanom. :D Sok dologról nem is gondoltam, hogy úgy megy. :D
Ne félj nagyon azoktól ami még jön. Vagyis.... Tudod mit? Inkább félj, mert jobb félni mint megijedni, de ígérem, mire utolérsz már minden rosszon túl leszünk. Hamarosan vége ugyanis a mesémnek. :) :(
Nagyon boldoggá tesz, hogy ennyire szereted a történeteimet, és remélem, hogy ez majd a későbbiekkel is így lesz. Várom, hogy legközelebb írj!
Millió puszi!! <333