Sziasztok!
Íme itt is vagyok a következő etappal. Remélem, hogy tetszeni fog, és élvezitek egy kicsit a békét. :) Nem vagyok híve, szeretem a fordulatos, mindig történik valami regényeket, és azért itt is fog, de kell a béke is, igaz? Hagyjatok nekem nyomot, hogy tetszett. :)
Kellemes olvasást!
Puszi&Pacsi
Elbaszott lehetek, hogy ennyire izgatónak találom ezt, de nem tudok mit tenni ellene. Harrynek fogalma sincs, ki van az üzenetek mögött, és ettől levakarni sem tudom a vigyort az arcomról.
“Ne vedd még le az alsód. Cirógasd magad az anyagon át”
Élesen szívja be a levegőt, amikor tudatosul benne, hogy milyen kegyetlen játékra készül az ismeretlen fickó a túloldalon, de aztán látom, mennyire élvezi a saját gyengéd érintéseit. Tudom, hogy imádja, amikor ezt csinálom. A legutóbbi alkalommal, amikor még alsón át vettem a számba őt, fél pillanat alatt kente össze a gatyáját az előnedve, és azt a szaggatott, majdnem könyörgő légvételt sem tudom kiverni a fejemből. Nagyon hamar hozza magát most is olyan helyzetbe, és a lehunyt szemeiből, pontosan tudom, hogy mit csinál. Mit képzel el.
“Bárcsak ott lehetnék, megharapni egy kicsit azokért az édes hangokért cserébe”
Csak az egyik szemét nyitja résnyire, amikor elolvassa az üzenetem, és hallom halkan felnyögni a szavaimra. Tudom, hogy mit szeret. Már elkezdtem megismerni a testének azokat a pontjait, ahol egy ott felejtett csók, vagy egy finom harapás elveszi az eszét. Olyankor nem fogja vissza magát, a szép göndör haját tépi, és rekedt nyögések hagyják el az ajkait.
“Nyúlj a bokszeredbe. Mutasd magad!”
Azonnal teszi, amit mondok, és furcsa mód egyszerre érzem nagyon jól, és nagyon frusztráltnak magam emiatt. Elképzelve, ahogy ugyanezt teszi a sok kiéhezett perverz pöcsnek, minden egyes alkalommal. Tudom, hogyan működhet ez, és azt is, hogy bár szót fogad, nyilván nem is próbálja elképzelni a férfit a másik oldalon. Vagy nőt. Biztos vagyok benne, hogy a pornós motivációi miatt én lehetek a fantáziakép, amit ilyenkor a csukott szemei előtt lát. Nagyon igyekszem az egészet úgy felfogni, hogy ő tulajdonképpen csak nyilvánosan maszturbál, miközben rám gondol. Mindenkinek jobb így.
- Levehetem? - kérdi nyöszörögve, és pontosan tudom, hogy csak megjátssza magát. Itt azért még nem tart, de majd én előhozom a valódi hangokat is.
“Kapd le gyorsan! Aztán nyald végig a kezed. Ne használj síkosítót”
Csak halványan bólint, és az ágy mellé ejti az alsóját. Úgy fekszik féloldalasan, hogy a legjobb szögekből lássam őt. A testét, a merevedését, és az arcát is, már amennyit a maszk látni enged. Nem tudom milyen lehetett az elején, de mostanra tökéletesen érti a dolgát. Talán túlságosan is beletanult már ebbe a szakmába. Míg nem adok neki semmilyen utasítást, olyan erotikusan teszi a dolgát, hogy képtelen vagyok kordában tartani magam. Még ki sem szálltam ma az ágyból egy gyors mosdó látogatást leszámítva, így nincs mit levennem, elég csak a takaró alá nyúlnom. Nem tudom, hogy mikor vált ennyire ellenállhatatlanná ez a fiú számomra, de azt hiszem sóhajról sóhajra férkőzik egyre közelebb hozzám.
“Fogd meg a kis játékod, és mutasd meg mennyire szereted”
Egy egészen kicsi szilikon dildó hever mellette az ágyon, és már éppen gépelném fél kézzel, hogy most használhat síkosítót is, nem akarom hogy rossz legyen, de kérdés nélkül megteszi. Lehet, hogy ha egy perverz lennék, aki azért fizet egy idegen fiúnak, mert ebben van az egyetlen öröme itt korán reggel, akkor dühös lennék, amiért engedély nélkül teszi ezt, valahol ellenszegülve a korábbi parancsomnak, de így, a mostani valómmal csak egy nyugodt mosoly kúszik az arcomra. Azt hiszem, megtanult tényleg vigyázni magára, és ezért annyira büszke vagyok rá.
- Hogyan szeretnéd? - leheli izgatottan, és már várakozva tartja a kezében a kis barátját.
“Kend be magad is előtte, aztán simítsd végig az ánuszod körül, és nagyon lassan engedd magadba”
Azonnal csinálja sorba, ahogy kértem rá, és egy reszketeg, halk nyögést hallat, míg egyre mélyebbre kerül a dildó.
“Képzeld el, ahogy a csípődbe markolok, és tövig mélyedek benned. Ameddig csak tudok, hogy aztán ott mozgassam körbe magam egy kicsit”
Abban a pillanatban, ahogy a mondatom végére ér, már sokkal hangosabban nyög fel, és hátraveti a fejét, amikor ütközésig tolja magában a játékot, és pontosan úgy mozgatja, ahogy én tenném. Megrándul a farkam a kezemben, és én is egy kis nyálat használok fel, hogy lassan simogassam magam. Tudom jól, hogy a szóhasználatom százszázalékosan megállja a helyét, mert ezekben a másodpercekben is engem képzel oda. Ahogy ütemesen mozgatni kezdi magában, a háta megfeszül, a nyögései rendszeressé válnak, és teljesen biztossá válik számomra, hogy ilyet itthon is fogunk játszani, mert veszettül szexi, ahogy a parancsaim teljesítve, saját magát elégíti ki. A tetoválásai szinte vibrálnak, ahogy az izmai dolgoznak a bőre alatt, a haja pedig a legszebb göndör tincsekben terül szét az ágyon.
“Gyönyörű vagy”
Muszáj volt leírnom, egyszerűen tudnia kell. Minden embernek vannak hibái. Neki is, és mégis. Ahogy ránézek, csak azt látom, hogy mennyire tökéletesen szép, és nem akarom elhinni, hogy ezek a változások két év alatt mentek végbe rajta. Pontosan tudom, hogy akkor nem ilyen volt. Néha még csak nem is emlékeztet arra a törékeny, zavart és nagyon fiatal fiúra. Egyszerre gyűlölöm is, hogy így találkoztunk, és mégsem gyűlölhetem annyira, mert máskülönben valószínűleg esélyünk sem lenne. Nem valószínű, hogy adtam volna esélyt neki, ha csak leszólít az utcán. Ha meg egy szórakozóhelyről viszem el, soha nem gondoltam volna tovább egy éjszakánál. Ennek valószínűleg így, ilyen elbaszottan kellett megtörténnie.
Csak futólag elmosolyodik, de egy nyögéssel jutalmazza a dicséretem minden egyéb szó helyett, és ez nekem tökéletesen megfelel.
“Gyorsíts! Meg akarom harapni a mellkasod, amikor a legmélyebben vagyok benned”
A mozdulatai nem is csak gyorsak, hanem egyenesen kétségbeesetté válnak, a hangja pedig segélykiáltásként kiabál a laptopomból, hogy végre mutassam meg neki a mennyországot. Így nem lehet, ez így soha nem lesz igazi, egy kicsit mindig hamis marad, de jobb lehet, mint bárki mással. Ha itthon lesz, akkor pedig bepótoljuk, amit így nem tudtunk elérni.
“Állj le, de ne húzd ki. Nyálazd be az ujjad, és miközben hajszolod magad, simítsd körbe a köldököd. Képzeld azt, hogy a nyelvemmel csinálom”
Zihál, nyöszörög, és tudom, hogy nagyon közel van. Ezzel egyenesen a szakadék legszélén lesz, mert képes lenne elélvezni is attól, ahogy a köldökét nyalogatom körbe. Borzasztó érzékeny arra a területre. Azt hiszem, jobban, mint a mellbimbóira, és ahogy élvezi az érintéseit, nekem is le kellene hunynom a szemem. Kellene, de nem teszem meg. Egyetlen pillanatot sem fogok elvesztegetni ebből a látványból.
- Istenem… - leheli a plafon felé, és a rekedt hangját hallva rántok néhány nagyobbat magamon.
“Mozgasd, és élvezz el!”
Mintha megkönnyebbülne a parancstól, azonnal a játékszerért nyúl, és nem hiszem, hogy több kell néhány másodpercnél, máris összekeni a hasát, még egy kicsit a mellkasára is jut. Lassít a mozdulatain, és egészen biztos, hogy attól megyek el, ahogy finoman az ondójába mártja az ujjait, majd vissza a farkára, hogy lágyan rásimogassa.
“A legszebb reggeli élményt szerezted nekem, Napsugár! Bárcsak itt lettél volna…”
Elmosolyodik a szavaimon, amint végigolvassa, és még vesz néhány mély lélegzetet, mielőtt felül és belenéz a kamerába.
- Remélem találkozunk még egy másik reggelen is a csatornámon - kacsint egyet, és egy nagyon kedves elköszönés után megszakítja a kapcsolatot. Újra egyszerre utálom, és imádom érte. Nem volt munkán túli jópofizás egy idegennel, azok után sem, hogy tudom, mennyire élvezte ezt most. És én sem kevésbé, szóval egy kellemes sóhajjal hajtom le a laptop fedelét, és indulok a zuhanyzóba. Szándékosan nem küldtem neki jattot a show után. Ahhoz, hogy lássam, muszáj fizetnem, de eszem ágában sincs pénzt adni a fiúmnak azért, mert jól éreztük magunkat. Biztos puffog most emiatt egy kicsit, de majd este, amikor elmondom, hogy én voltam, még örülni fog ennek.
Harry négykor végez ma, ezért szándékosan fél háromra jöttem be a céghez mielőtt felveszem, hogy elmenjünk vacsorázni, mert nem bírom tovább a hallgatást. Beszélnem kell Victorral.
- Ülj le, Louis - mutat kedvesen az irodája sarkában berendezett kellemes kis társalgóra. A fotel kényelmes, a kávé pedig isteni, amivel megkínál, de a vérem mindennek ellenére is forr. - Mit tehetek érted?
- Harry Styles - mondom egyszerűen, és kortyolok egyet a csészémből.
- A kis Harry? - vigyorodik el, amitől forogni kezd a gyomrom, és talán még látványosan el is fintorodom az arckifejezése láttán. - Hosszú ideje az egyik legtehetségesebb fiúnk. Tudom jól, hogy eléggé összemelegedtetek az utóbbi időben.
- És ez is volt a terv eleinte - bólintok, mintha komolyan így lett volna, ő viszont egy kicsit összezavarodva néz rám.
- Semmi nem volt tervben, Louis - ingatja a fejét, és mint egy igazi üzletember, hátradől a székében, és összefűzi az ujjait, a karfán könyökölve. - Ő volt, aki megkért, hadd forgasson veled. Nem bánom, hogy így történt, mert nagyszerű film lett. Persze már akkor is láttam, hogy a kis Harry nagyon felnéz rád.
- Érdekes amikor így szólítod - döntöm oldalra a fejem, és leteszem a csészét az asztalra. - Az viszont sehogy sem fér a fejembe, hogy volt gerinced belerángatni a tudtomon kívül egy kiskorú pornóba.
Victor álla megfeszül, és néhány másodpercig vibrálnak rajta az izmok, de nem beszél. Egyetlen kurva szót sem szól, csak bámul rám, és ezzel az eddiginél is jobban felbasz.
- Nincs semmilyen mondanivalód ezzel kapcsolatban? - ülök ki a fotel peremére, és az ujjaim tördelem az ölemben, ahogy a térdeimen könyökölve előrehajolok.
- Harry beszélt neked erről? - kérdi óvatosan, most még erősebben fenntartva a rideg üzletember álcát. Bár talán nem is annyira álruha ez.
- Eltaláltad - felelem meglepetést színlelve, amiért ilyen ügyesen kitalálta. - Nem is olyan kifizetődő, hogy összemelegedtünk, igaz?
- Nem, valójában nem igazán van ellenvetésem - kezdi, és pontosan tudom, hogy még nem fejezte be, ezért nem vágok közbe. - Bár meg kell mondanom őszintén, hogy nem szeretem a cégen belüli szerelmet. Általában az a vége, hogy mindkét felet elveszítjük.
- Komolyan? - szűkítem össze a szemeimet, és közel vagyok a robbanáshoz az arroganciája miatt. - Kibaszottul ezért aggódsz olyan nagyon?
Felugrom a fotelból, és ő is azonnal felegyenesedik előttem. Nyilvánvalóan érzékeli a dühöm, ami minden lélegzetvétellel jobban tombol.
- Louis - tartja felém a kezeit, és a hangja nagyon óvatos. - Nyugodj meg. Tudod, hogy ez egy tiszta cég. Nem csinálunk ilyet gyakran, és most se tettük volna, ha Harry nem egyezik bele. Ő maga írta alá a szerződéseket, semmire sem volt kényszerítve.
- Megdugtam egy tizenhat éves gyereket, te fasz! - ragadom meg az inge gallérját, és olyan erővel vágom a falnak, hogy levegő után kell kapnia. Az alkarom a mellkasának szorítom, bár magasabb nálam, mégis felteszi a kezeit, és rémülten néz le rám. - Úgy állítod be, mintha még Harry könyörgött volna azért, hogy szervezd be egy kis illegális játékba. Kihasználtátok a naivitását, és a szerelmét. Úgy játszottatok vele, ahogy nem szégyelltétek, belőlem pedig nyugodt szívvel csináltatok bűnözőt. Kurvára megérdemelnéd te is, a testvéred is, és minden kibaszott embered ebben a kócerájban, hogy bepereljem ezért!
Nem szól semmit, csak néz rám, és még a levegőt is olyan óvatosan veszi, mintha attól tartana, hogy bármelyik pillanatban neki eshetnék ezért is.
- Harry, és a saját biztonságom az egyetlen oka annak, hogy nem küldelek bíróság elé, és záratom be a játszótered - szűröm a fogaim közt.
- Nyugodj meg, Louis - kéri halkan, és utána nyel egy nagyot. - Beszéljük meg.
- Egyetlen szavadra sem vagyok kíváncsi. Nincs mit megbeszélnünk - engedem el őt, és szinte leporolom a kezem, ahogy hátrébb lépek tőle. - Azt még akartam, hogy tudd, milyen mértékben tettél tönkre egy fiút. Ő ezt még nem látja, nem is gondolja, mennyi mindent vettetek el tőle, de Harry szűz volt.
- Micsoda? - esik le az álla, és most elhiszem neki, hogy nem csak megjátssza. Tudom, hogy erről senki nem tudott. Legalábbis annak idején Harry ezt mondta. - Esküszöm, hogy ezt…
- Pontosan tudom - emelem előre a kezem, hogy belé fojtsam a szót. - De remélem legalább annyi lélek szorult beléd, hogy ez majd nem hagy nyugodni egy kis ideig. Tönkretettél egy ártatlan életet, és leszarom, hogy mi volt rá az indokod, vagy mivel akarnál védekezni. Nem tudom, hány Harryhez hasonló gyerek fordult már meg itt, de nem is akarom. Hányingerem van az egész helytől. Később elküldöm e-mailben a felmondásom.
- Louis - lép közelebb, ahogy kifelé indulnék az irodájából. - Higgadjunk majd le, és gondoljuk, beszéljük ezt át.
- Hidd el, kurvára alaposan átgondoltam - köpködöm felé a szavakat. - További szép napot!
Nem szól többet, így akadálytalanul távozhatok az irodájából, és az ajtót hangosan csapom be magam után. Akik éppen a folyosón sétálnak, mind felém kapják a fejüket, de egyik elbaszott sem érdekel, csak hogy felvegyem végre Harryt, és lelépjünk innen.
- Lou? - lepődik meg, amikor elé állok a live stúdiók folyosóján. Észre sem vette, hogy közeledek felé, mert el volt merülve a beszélgetésben valami lenyalt hajú kisfiúval. Nem hiszem, hogy sokkal idősebb Harrynél, és még soha életemben nem láttam. Gondolom ő csak ezt csinálja. - Történt vala…
Az arca már kezdett aggódóba váltani, amikor félbeszakítva a mondatát, a tarkójánál fogva húzom le egy csókra. Érzem megdermedni őt, és valószínűleg teljesen összezavarom ezzel a lépésemmel, hiszem még soha nem mutatkoztunk ilyen nyíltan együtt a cégnél. Nem azért, mert titok lenne, vagy bármi ilyen hülyeség. Egyszerűen nem volt még rá példa, és ez most biztosan nagyon meglepi. Néhány másodperc után tesz egy lépést a lábaim közé, hogy közelebb álljon hozzám, és átkarolja a nyakam. Azt hiszem, sikerült ellazulnia. Nem faljuk fel egymást mindenki előtt, azért ennyire nem akarom kiteregetni a magánéletem, ez csak egy hosszú csók inkább, ami után finoman hajolok el tőle. Jól esik, és szükségem is volt rá, mert bár az adrenalinom tökéletes párolgásnak indult már Victor irodájában üvöltözve is, de ez volt az igazi lezárása az egésznek. Elengedtem, és nem fogom tovább idegesíteni magam az egészen.
- Mehetünk? - mosolygok rá, mire azt hiszem, teljesen leveszem a lábáról, mert elpirulva néz a haverjára, majd bólint és óvatosan az ujjaim közé csúsztatja a sajátjait.
- Igen - int a fiúnak, aki zavart tanúja volt a heves üdvözlésemnek, aztán már el is indulunk. Nem lehet túl mély barátság ez, ha még be sem mutatta, szóval én sem töröm magam rajta, hogy kérdezzek az idegenről.
- Milyen napod volt? - kérdem, és máris alig bírom visszafogni a vigyorom, ha arra gondolok, ahogy eljátszadoztam vele reggel, és még csak nem is tud róla.
- Egészen jó - feleli, kisurran az ajtórésen, ahogy kinyitom neki a folyosó végén. Egészen az autóig azt meséli, mennyivel pihentetőbb, amikor nem forgat, hanem csak egyedül elvan, még annak ellenére is, hogy itt sem csinálhatja azt, amit ő akar. Némán hallgatom, és már azon gondolkodom, hogyan hozzam a tudtára a reggeli kis elfoglaltságom a live oldalon.
- Van kedved menni valahova, vagy inkább rendeljünk kaját? - fordulok felé egy pillanatra, amikor megállunk egy lámpánál.
- Maradjunk, de majd én főzök valamit - jelenti ki teljes magabiztossággal, és igazán izgatottnak tűnik. Csak végigsimítok a combján, és bólintok, ha így akarja, hát rajta. Annyi kaja van mindig a hűtőben meg a fagyasztóban, hogy egy egész hadseregnek lehetne főzni, és fogalmam sincs, miért, mert én soha nem szoktam. Nagyon ritkán állok meg hosszabb időre a konyhában. - Nálad, vagy nálam?
- Nálam - lépek a gázpedálra, és felhasználva a legjobb útvonalak teljes térképét a fejemben, alig húsz percen belül már nyitom is a kaput, hogy beálljunk.
Miután megettük az isteni raviolit, amit valójában pillanatok alatt dobott össze, csak jóllakottan a kanapéra heveredek, míg ő elpakol. Igazából furcsán jól érzem magam ebben a kapcsolatban. Minden annyira kényelmes így, hogy semmit sem kell titkolnunk egymás előtt.
- Milyen volt a napod? - kezdem el a rávezető játékom arra, hogy mit műveltem itt reggel, míg ő lelkiismeretesen dolgozott. - Volt valami külön említésre méltó?
- Egészen jó - feleli fél vállát felhúzva, és miután az utolsó tálakat is a mosogatógépbe pakolja, elindítja, hogy végre mellém üljön. - Semmi extrém érdekesség.
- Milyenek voltak ma a vendégeid? - mosolygok rá kedvesen, és először egy kicsit elgondolkodva néz rám, de hamar lehunyja a szemeit, ahogy a nyakát kezdem cirógatni az ujjaimmal.
- Nem volt egy őrült sem - suttogja szinte a szavakat, és lassan hátradönti a fejét a támlára. - Kifejezetten… kellemes?
- Volt olyan, amit kiemelnél? - csókolok a nyakába, és eldöntöm őt a kanapén, hogy fölé másszak.
- Én… nem tudom… - motyogja, de aztán kinyitja a szemeit, és látom, hogy mennyire zavarban van. Maradt még valamennyi smink az arcán, de a halvány pír még így is tökéletesen átüt rajta. - Miért kérdezel ilyeneket?
- Csak érdekel, hogy volt-e olyan, aki teljesen kikészített - harapdálom meg a kulcscsontját, amire máris halk nyöszörgésbe kezd. - Valaki, aki elvette az eszed. Volt ma ilyen?
- Te vagy az egyetlen, aki ezt teszi velem - válaszolja diplomatikusan, amire muszáj felnevetnem.
- Határozottan jó válasz - bólogatok, miután felemelem a fejem, hogy a szemébe nézzek. - Mégis… Volt ma valaki?
- Lou, kérlek… - suttogja teljes zavarban, és pontosan tudom, hogy azért, mert élvezte a reggelit, és szégyelli, nem akarja bevallani nekem, mert rossz érzés járja át miatta.
- Mondd el - erősködök tovább, és lejjebb kúszok, hogy a pólóját az orrommal tolhassam fel egy kicsit, így csókolva a köldökére. Gyorsan leveszem róla az inget, és a pólót is, így már egy sokkal nagyobb felületet biztosítva magamnak, amit az ajkaimmal barangolhatok be. - Űberelni akarom.
- Volt egy srác… - kezdi nagy levegőket véve, amiket édes sóhajokkal enged ki. - A legelső vendégem volt ma. Valami Will lehetett a neve alapján. Ő olyanokat kért tőlem, amiket nagyon élveztem. Rád gondoltam közben, és szinte magam előtt láttam, ahogy mi csináljuk. De ő nem élvezhette annyira. Egy átkozott fabatkát sem adott borravalónak.
- Engem képzeltél oda? - kérdem egy kicsivel halkabbra véve a hangom. - Elképzelted, hogy én markolok a csípődbe, merülök benned tövig, és nyalom körbe a köldököd?
- Jézusom… - zihálja halkan néhány másodperc hallgatás után, majd két kezébe veszi az arcom, hogy felhúzzon magához. - Te voltál! Te voltál will28!
Nem válaszolok neki, csak elmosolyodom, és a félig elnyílt, csodálkozó ajkai közé nyalok. Érzem, ahogy végigfut a testén a reszketés, és egy pillanat múlva már a nyelvem kergeti a sajátjával.
- Hihetetlen vagy - nevet fel, amikor az arcom a nyakába temetem, és a nadrágja gombjához nyúlok.
- Olyan gyönyörű voltál - motyogom a nedves bőrére, és válasz helyett a hajamba túrva ölel magához, mielőtt teljesen kikapcsolnám a farmerját. - A maszk pedig nagyon izgató, de sokkal jobban élvezem, hogy láthatlak közben. Csak én láthatlak.
- Csakis te… - súgja, és kelletlenül, de elenged, amikor felegyenesedem, hogy lehúzzam róla a farmert, ami akár a második bőre is lehetne, olyan szorosan feszül a lábaira. - Miért Will?
- William - felelem egyszerűen, megrántva a vállam. - Ez is a nevem, bár csak hivatalos papírokon szerepel. Nem igazán használom.
- Tetszik - mosolyodik el, és miután a zoknijait is eldobáltam, már csak egy alsóban fekszik előttem. A pulóverem anyagáért nyúl, és erősen ránt le magához. - Férfias… Csókolja meg, Will!
Morgok rá egyet, amikor megértem, hogy mennyire begerjesztettem a második nevemmel, de még mielőtt összeérne az ajkunk, megcsörren a telefonja az asztalon.
- Anyukád az - próbálok lemászni róla, de nem enged, és az ajkaim után kap.
- Nem érdekel - nyögi a számba, de aztán egy mosollyal megcsókolom, és felülök vele együtt. Nélküle nem is tudnék, mert úgy csimpaszkodik a nyakamba, mint egy kismajom.
- Vedd fel - teszem a combjára a mobilt, és megpuszilom az arcát. - Utána pedig felviszlek a hálóba.
Szó nélkül nyúl a mobilért, és emeli a füléhez, hogy futólag beleszóljon. Egy ideig csak néz rám, és felfal a szemeivel, de nem mond semmit. Gondolom hallgatja az anyja mondandóját. Nagyon kedves asszony, bár a találkozásunk még egyáltalán nem volt időszerű. Az egészet pedig az is beárnyékolta, hogy Harry szemrebbenés nélkül hazudta le a csillagos eget. Tudom, hogy miért tette, és nem is hibáztatom érte úgy isten igazából, mégsem hiszem, hogy jó ez így. Az meg pláne nem tetszik, hogy engem is ennyire belevont.
- Nem vagyok otthon - ránt vállat flegmán, mintha ezt Anne is láthatná. - Miért nem szóltok, mielőtt átjönnétek? Louis-nál vagyok ma este.
Gondolok egyet, és míg ő éppen készül összeveszni az anyjával, egy alternatív módszert választok, hogy egy kicsit eltereljem a figyelmét, még mielőtt elharapódzna a vita. Ledobálom magamról a ruháimat, amit árgus szemekkel figyel, és a válaszai már csak egy néha odadobott hümmögésből állnak.
- Nem tudok erre mit mondani, anya - feleli valamire, de a hangja vészesen elmélyült már, és pont olyan rekedten szól, amit annyira imádok. - Nem beszélhetnénk meg ezt máskor? Most nem igazán érek rá.
Az ujjaimat épp az alsómba akasztom, amikor megfeszül ültében, de képtelen egy helyben maradni, felpattan, és olyan közel jön, hogy a merevedésünk összeér, hogy a kezemet eltolva az útból, ő húzza lejjebb az anyagot. A farkam vége kikandikál a bokszer gumija felett, és ő szakértő pillantásokkal nézi, végignyalva párszor az ajkain.
- Leteszem anya, tényleg nincs most erre időm, majd visszahívlak - morogja, és még hallom, hogy Anne a telefonba kiabál, de Harry köszönés nélkül teszi le, majd a kanapéra hajítja. Mindkét kezét a csípőmre szorítja, és magához húz, hogy egyszerre nyögjünk fel. Azt hiszem, nem volt rossz ötlet, hogy rábeszéljem, vegye fel az anyjának, hogy legalább megígérje, később majd keresi. Így sikerült sokkal égetőbb lázba hoznom mindkettőnket.
- Gyere, gyönyörűm.
***
A mai napon fordult a kocka, és míg Harrynek nem kellett dolgozni, csak otthon terpeszkedhetett, addig nekem egy hosszú, és rohadt kimerítő forgatásom volt a tervezetben. Alig várom, hogy végre hazaérjek, mert nem vágyom semmire sem jobban, mint bekapcsolni a tévét, és a kanapén pizzát zabálni. Jó ideje nem jártam a menhelyen, szóval holnap délelőtt muszáj elmennem. Hiányoznak a dögök, és az érzés is a lelkemből, hogy tettem értük valamit, amitől jobb kedvük lesz. Az utóbbi időben csak Harryre figyeltem. Az új kis házi kedvencemre, de nem akarom elhanyagolni a régieket. Talán őt is elviszem magammal.
- Hát ez meg mi? - lépek a nappaliba, ahol a göndör a kanapén terpeszkedik, és az ajkait rágcsálva nyomkodja a telefonját. - Hol a vacsorám? Így vársz haza?
Felnevet a kérdésemen, és szerencsére egy percig sem veszi komolyan. Félre dobja a telefonját, aztán arrébb mászik, hogy odaülhessek.
- Már meg is rendeltem a pizzát, ahogy meghallottam a kocsid - vigyorog rám úgy, mint egy büszke ötéves, aztán hozzám hajol egy csókra. - Azt írtad, arra vágysz.
- Mindennél jobban - sóhajtom, és egy kicsit lejjebb csúszok, hogy a fejem pont hátra hajthassam, aztán bekapcsolom a híreket. Már tényleg csak a pizza kell, és pont ez az, amit elképzeltem a forgatás alatt. - Mit csináltál ma?
- Itt ültem, unatkoztam, próbáltam nem gondolni arra, amit csinálsz, és vártalak haza - darálja el, mire én csak a szememet mozgatva ránézek, és még a szemöldököm is felhúzom, de nem vagyok elég gyors, hogy válaszoljak neki. Túl fáradt vagyok. - Egy kicsit rendet raktam a fürdőben, meg a hálóban. És a tegnapi után nagyon szükség volt az ágynemű cserére is.
Elmosolyodom az emlékeken, ahogy Harry a takarók és párnák közt elterülve hasal, csak a fenekét megemelve nekem egy kicsit, és mindent összeken, ami a közelében van. Nem tudom sajnálni az ágyneműt, miközben azok a hangok szólnak az emlékeimben.
- Aztán rájöttem, hogy talán nem kellett volna - szúrja a mondandója mögé kacéran, és beharapja a szája sarkát, míg rám vigyorog. Nincs az az isten, hogy én ma képes legyek erre, bármi is jár a buksijában. Pedig tetszik ez a kezdeményező, buja Harry. Szokatlan, de tetszik. Mégsem hiszem, hogy van még bennem ennyi erő. Megint megelőz bármilyen reakcióban is, és lassan fölém mászik, hogy az ölembe ereszkedjen. Szemérmetlenül mozgolódik rajtam, és a nyakamba kapaszkodva mosolyog le rám. Ez határozottan nem az én mindig pirulós, ártatlanul szerelmes Harrym.
- Van még minimum ötven percünk - morogja a nyakamba, de esküszöm, nem vagyok hülye, még a hangszíne sem olyan, mint szokott lenni. - Használjuk ki alaposan.
- Imádnám - felelem kedvesen, mert tényleg nem az a szándékom, hogy megbántsam. - De hat és fél órán át forgattam ma. Baromi fáradt vagyok, göndör.
- Hat és fél óra valaki szóra sem érdemessel - ránt vállat, és az orrával cirógatja a nyakam. - Kiverem a fejedből az egészet, és ez az ötven perc olyan lesz, hogy a nevünk is elfelejtjük.
- Mi van veled? - nevetek fel, de erre csak sértődötten kapja fel a fejét, és néz mélyen a szemeimbe. Mindent látok a haragosan tomboló zöldekben. Annyira féltékeny, hogy legszívesebben megerőszakolna, csak hogy a sajátjának érezzen, miután ma egész nap valaki mással voltam. Hát üdv a klubban, édes. Nem egy kellemes dolog, de nem hagyhatja, hogy ennyire eluralkodjon rajta ez a dolog. Ma fel kellett mennek a HR-esekhez elintézni a felmondást, és közölték, hogy egy hónapig még minimum be kell fognom a pofám. Az eddig elkészült beosztást, amiben már benne vagyok, még végig kell csinálnom, és csak utána kapom meg a kilépő papírjaimat. Szóval minimum egy hónapig még éreznie kell ezt. - A pizzámra vágyom most Harry, és nem többre.
- Szóval azt mondod, hogy bármit tehetek, nem akarsz velem lenni? - szegezi nekem a kérdést, mire muszáj vagyok lehunyni a szemem, és egy nagyon mély levegőt venni. Ez az a vita, amit most nagyon nem akarok elkezdeni, mert valójában agyban is ki vagyok merülve.
- Nem ezt mondom, Harry - erőltetek nyugalmat a hangomra, pedig minden hisztis pillantásával egyre jobban kezd felhúzni. - Inkább a megértésedre vágyom, hisz te is tudod, milyen ez. Nem igazán hiszem, hogy rohadtul díjaznád, ha megkefélnélek, miután valaki már…
- Múltkor sem ellenkeztem - vág a szavamba, és bár már sokkal férfiasabbak a vonásai, és a hangja is mély, mint az óceán, most pont úgy viselkedik, mint egy tízéves kisgyerek, aki nem ért a szóból.
- Egyáltalán nem tetszik, hogy csak azért akarod, hogy megdugjalak, mert azt gondolod, ettől majd meg nem történtté válik a mai napom - hördülök fel, és a csípőjénél fogva leemelem magamról, hogy felkeljek a kanapéról.
- Ki mondta, hogy ezért? - hisztizik tovább, és követ a konyhába is. - Azért akarom, mert vágyom rád, mert kívánlak, mert két év reménytelen szerelem után végre megkaptalak, és nem tudok, nem is akarok betelni veled. Azért akarom, mert szeretlek.
Az utolsó szót már nem olyan indulatosan mondja, mint a többit, és tudom, hogy így van, de most mégsem hiszek neki. Ezúttal ő maga is máshogy viselkedik, a vonásai sértettek, és hevesek, miközben olyan hisztit vág le a szexért, mint valami kiéhezett picsa. Ha hetek óta hozzá sem értem volna, azt mondanám érthető. Most viszont csak a féltékenység hajtja, és ez egyáltalán nem imponál nekem. A szerelmi vallomásánál viszont visszatér egy kicsit a régi Harry. A valódi Harry, és elpirulva a gyűrűit csavargatja az ujjain. Tudom jól. Tudom, hogy szeret, és a féltékenység is emiatt van, és ez meglágyít. Nem tetszik, nem akarom elfogadni, és emiatt azt hiszem, még muszáj lesz egyszer leülnünk és komolyan elbeszélgetnünk, de most csak elkapom a derekát, és a konyhapultnak nyomva csókolom őt. Annyira nagyon heves, olyan kétségbeesett, szinte már rémült, hogy képtelen vagyok az arcába mondani, hogy menjen, és higgadjon le valahol máshol. Helyette leszaggatom róla a farmert, ezúttal a bokszerével együtt, és úgy ültetem a konyhapultra, hogy amikor felemelem a lábait, hogy közéjük nyaljak, még néhány műanyag tál, és egy ottfelejtett kávés csésze is a földön landol, miközben kapaszkodót keres. Talán még soha nem voltunk ennyire vadak, mint most, de a hangokból, amik kontrollálatlanul hagyják el a torkát, és a saját farkam rángatózásából a nadrágomban azt gondolom, hogy ez most mégiscsak működni fog. Most erre a hevességre van szükségünk, bár más-más okokból.
7 Comments
Ó,ó! 😍😍
VálaszTörlés:)))))
TörlésHaliHoooooo!
VálaszTörlésNekem jó reggelt, neked meg.......még jó tente idő van. Ha jól gondolom. :)
Hümm,hümmm ez a rész. Nyugis??? Hát jó nem lövöldöznek benne, de azért szörnyek felbukkanak. :)
Jajj annyira furi nekem ez a pornó lét, annyira felfoghatatlan az életük, a létezésük, az én "szegényes" elmémnek. Nem hiszem, hogy én valaha is tudnék ilyen nyitott lenni és elfogadni, így létezni, hogy gyakorlatilag az a munkám ami az élet egyik leg intimebb és a végső szerelem mércéje, kimutatója. Hangsúlyozom nekem!!! Mert hát régen sem volt ez mindenkinél így, meg ma sem. No de azért szerencsére nem az a szokványos, hogy mindenki bárcás, még ha ez is a legősibb szakma. ;)
Tehát. Ettől függetlenül számomra is, mert hát esendő az emberi lét, élvezetes volt a kis játékuk. A kis reggeli csintalankodás.
Itt el is érkeztünk a szörnyes részhez.....a NAGY ZÖLD SZÖRNYHÖZ....és nem Hulk-ra gondolok. :)
Ez a rész egy csendes gyilkos, egy thriller kategória, számomra. :)
Pont az elméletemet alátámasztó módon, nem lehet ezt úgy csinálni, hogy közben párkapcsolatban élsz.
Nem csak a teljesen egyértelmű zöldszeműknél felbukkanó zöld szörny van itt. A kékszemű babánknál is akad.
Nagyon kíváncsian várom hova fog fajulni, lesz itt még tányérdobálás, ha kiderül Lou felmondott, mert szerintem H nem akar......
Jó most egy jó kis kemény menetet hozott nekünk ez a zöldike....de...ajjjj, mi lesz itt???
Miért van bennem egy kis ...sejtelem, hogy anyu hívása is lényeg valamiért??? Hát majd ez is kiderül....
Nem gondoltam, hogy a pornóiparban is 30 munkanap a felmondási idő. XDDD Ez jó.
A felmondásnál meg, csak egy gondolatom akadt...na jó kettő.. XD
Kicsi a bors, de erős! XDD Ahogy falhoz vágta...a többi mind jogos volt és várható!!!(Amikor hévben (XDD nem hiszem, hogy létezik ilyen szó, de most retaldát vagyok gondolkodni.) olvastam, nem tudom melyik részben, és be akartam perelni az egész bagázst....jó Anne-nel akartam pereltetni XDD....bakker mi a f*szt akartam írni?????(Közben homi (na jó ez elírás lett volna, de itt még jobb XDDD HOMI reggeli, az mi??? Egy merev dákó??? XDDD Épp tegnap világosítottak fel, hogy a melegeknél aki hamarabb kel, annak kell leszopnia a másikat...XDD Kösz, most azt nem kérek. Nem igazán szeretem a kolbászt. XDDDD) reggelivel zaklatnak??? XDDDDD)....ja igen!!! Tehát rájöttem hiába a pillanatnyi hév, ha perelnek abból jó nagy gebasz lenne. De hát te, ti, mindenre gondoltok. Bár a a saját levesetekbe akartok köpni, akkor még anyuci bevadulhat ha kiderül a bili. XDD
Na jó ez már követhetetlen...XDDD...megszabadítalak magamtól téged! :):):)
Millió csók...a szottyadt herezacsit most hanyagoljuk egy ideig, miután frenetikus látogatást tettünk HDawn-nel a szauna világ német Mordorjában.%S %S %S.....van szemmosás????fertőtlenítés???agymosás??? XDDDDD
Tehát marad a pusssz és köszönöm, annyira volt ez szolid részecske mint egy hegyi patakocska áradásnál. XDD..csak türelmesen várni kell.
Sziaaa!!!
TörlésImádom a kommentjeidet, de komolyan. :D Felér egy kisebb novellával, és teljesen kicsinálsz velük. :D Persze, hogy jön a zöld szörnyünk, és persze hogy fog még sok bajt csinálni, hát ismersz minket már ennyire nagyon is jól! :D Láttál már tőlem olyan árnyék nélküli igazi cukormázat? :D Nem nagyon szeretem azt.. túúúúl édes. :P Ígérem, hamarosan nagyon nagy bombát robbantok majd nektek, és szerintem HDawn se várja kevésbé mit szóltok majd hozzá, mint én....
Na jó bulit nektek, ha már nem ugrottatok be értem is... A pucér szauna a bünti volt ezért! :D
Pusziiii
Jaaaj nincs új rész! 😱 Pedig én nagyon várom!!!
VálaszTörlésSzio, lehet kommikkal buzdítanánk az új részek születését!😁Pussz (Én sem vagyok mindig aktív, néha kell egy kis passzív szerep is.😉😋😉😋😉De gyümölcsözőbb mindenki számára az aktív aktus ezen a platformon.😘😎)
TörlésÚgy úgy... Kommentekből táplálkozom, és csúnyán lefogytam. Szinte éhezem. Na de kint az új rész. ;)
Törlés