Sziasztok! 

Végre itt vagyok, tudom... Nektek is olyan gyorsan elmegy egy hét, mint nekem? Néha el sem hiszem, hogy megint kedd este. Meghoztam, és most aztán nagyon kíváncsi vagyok ki mit fog gondolni erről. Ne hagyjatok kételyek közt. 

Kellemes olvasást! 

Puszi&Pacsi

Fogalmam sincs, mi történik körülöttem. Azóta, hogy Louis megcsókolt a házban, csak sodródom a megállíthatatlanul zajló eseményekkel, de a gondolataim még mindig ott ülnek ennek a gyönyörű férfinak a kanapéján. Az, ahogy akkor csókolt, minden eddigi alkalmunknál különlegesebb volt. Amikor először éreztem a száját a sajátomon… Azt hittem, az a minden, de aztán arcon vágott a felismerés, hogy neki semmit sem jelentett, csak egy újabb munkanapot, aminek lelkesen várja a végét. A második alkalom felülírta az elsőt. Éreztem a nyelvét a számban. Éreztem a törődést az ajkai mozdulatán, de azt is, hogy igyekszik olyan szögben hozzám érni, hogy azt ne kelljen újra vennünk, és mindent lásson a kamera. Most viszont megkóstolhattam néhány percre az igazi, hamisítatlan Louis-t úgy, hogy nem színészkedett, nem voltak körülöttünk kamerák, és még mindig beleremeg a gyomrom, ahogy visszagondolok rá. Az a rengeteg szenvedély… Soha életemben nem éreztem még ilyet ezelőtt. Mindenem bizsergett, és alig kaptam levegőt attól, ahogy a testem reagált rá. Azt az ízt, a szája ízét még mindig a nyelvemen érzem, és nagy szerencse, hogy hamar találtunk egy helyet, én pedig a box belső sarkába ültem, ahol sötétebb van, és megfelelően takarásban vagyok, mert a farkam nem bír magával. Folyamatosan újrajátszom a gondolataimban, ahogy az ajkaimat tépte, és ahogy a fogaival ragadta meg, mielőtt a szájába szívta volna. Az emlékeimbe kúszik, amikor ezt tette, és aztán a nyakamat harapta, miközben magához szorított, és ez arra késztet, hogy fészkelődjek egy kicsit, és a kezem az ölembe ejtve próbáljam észrevétlenül megigazítani a farkam. Andy magyaráz éppen valamit elmélyülten, de Louis rám pillant a szeme sarkából, majd le, a combomon pihenő kezemre. Mellettem ül, így ő az egyetlen, aki láthat mindent. Persze, hogy ő. Nyel egyet, majd újra a társaság felé irányítja a figyelmét. Itt van Andy néhány olyan haverja is, akikkel még soha nem találkoztam, nem a cégnél dolgoznak, de komolyan nem tudnám megmondani, hogy miről beszélnek. És amikor Louis ujjai finoman a combomra siklanak, akkor aztán a teljes külvilág megszűnik körülöttem. Csak arra tudok figyelni, hogy a térdemtől elindul a keze felfelé, és élesen szívom be a levegőt, ahogy az ujjaim közé simítja az övéit, és az én kezemmel markol az erekciómra. Nem bírom kontrollálni a légzésem, úgy veszem a levegőt, mint aki éppen haldoklik valamiben, és talán tényleg így van. Louis életem szerelme, a keze éppen kibaszott szexin masszírozza a farkam a lábam közt, és beleremegek, ahogy meghallom a hangját is mellettem. Felé kapom a pillantásom, mert naivan azt hiszem, nekem akar mondani valamit, mintha a jelen állapotomban egyetlen szót is fel tudnék fogni, de ő nem hozzám beszél. Ezt teszi velem, és közben képes a témához kapcsolódó hozzászólásokra is, ezt már nem tudom hová tenni, de megőrjít, az egészen biztos. Annyira közel ül, ezért nem kell sok, csak egy kis mozdulat tőle, hogy a saját combját az enyémnek simítsa, és nem gondoltam, de éppen ez vált ki belőlem egy apró nyögést. Látom megrezdülni a szája szélét, szóval gondolom ő is hallotta, és most egy elégedett mosolyt próbál visszatartani. Amire már próbálom egy kicsit rendezni a széthullni készülő megjelenésem az az, amikor Andy is rám néz pont szemből, az asztal túloldaláról szorosan Josh-hoz bújva. Csak néhány másodpercig néz, és én egy bárgyú mosollyal reagálok rá, mintha semmi sem történt volna, majd el is tereli rólam a figyelmét, de Louis továbbra sem nyugszik. Most már a kezemet is elsöpri az útból, és teljes mértékben őt érzem magamon. Laposakat pislogva próbálom élvezni úgy, hogy nem engedhetem el magam egészen, hiszen mindenki csak karnyújtásnyira van tőlünk. Ennek ellenére is már szinte elaléltan lihegek hangtalanul, a box falának feszülve, és nem tudom, mi lesz, ha eléri, hogy a gatyámba élvezzek.

- Tánc! - kiált fel Andy, mire összerezzenek, és eltolom Louis kezét. Csak most veszem észre, hogy kigombolta a farmerem, és erre muszáj nyelnem egyet. Nem gondolhatta komolyan, hogy a végén még ki is veri nekem az asztal alatt, istenem… Annyira el vagyok veszve a saját eszelős vágyam, és a történések bűvkörében, pedig jó lenne megkérdezni Louis-tól, hogy mit művel. Mindenki mozgolódni kezd, hogy a parkett felé menjen, egyedül az egyik srác mondja, hogy ő bizony csak a főnöke sírján fog először táncolni, addig mindenki hagyja békén vele. 

- Én még kimegyek a mosdóba előtte, aztán csatlakozom - szólal meg hangosan Louis, miután én is sikeresen kibotladozom a helyemről, és melléjük lépek. Jelentőségteljesen rám néz, ebből tudom, hogy azt várja, majd utána megyek, vagy egyenesen vele. 

- Oké, de nem megszökni - nevet fel Andy, és én kapok a lehetőségen, bár fogalmam sincs, honnan szedtem az agyi kapacitásom vagy a reakciókészségem jelen pillanatban. 

- Nekem is ki kell mennem, majd vigyázok, nehogy kimásszon az ablakon - felelem hangosan, és Josh csak nevet, Andy pedig bólogat. 

- Helyes! - kiáltja, majd hátat fordít nekünk, és a táncoló tömegbe veti magát. Louis féloldalasan elvigyorodik, majd megragadja a karom, és a WC-k felé rángat. Nem vagyunk egyedül amikor belépünk, de egy percig sem zavartatja magát, minden éppen kezet mosó pasas szeme láttára ráncigál be az egyik fülkébe, majd hangosan csapódik a hátam a műanyag ajtón, amikor nekilök, és a hajamba tépve veszi újra birtokba a szám. Eszelős az egész jelenet. A farmerem gombja még mindig nyitva, és érzem, ahogy lehúzza a cipzárt, aztán a nadrágom alá nyúl, de még mindig csak az alsómon át szorítja meg a merevedésem. Képtelen vagyok a csókra figyelni miközben hozzám ér, ezért elhajol a számtól, és a nyakamba temeti az arcát. 

- Lou… - nyöszörgöm összeszorított szemekkel, amikor érzem az ujjait az alhasamnál, majd lendületesen bekúsznak az alsóm alá. Minden hang bennem reked, és képtelen vagyok bármilyen összeszedett mondatra, csak a lihegésem váltakozó ritmusát hallani. Ütemesen masszírozza a mostanra már így is veszélyesen begerjedt merevedésem, és olyan nagyon közel vagyok hozzá, hogy elengedjem magam. Hogy hangosan nyögjek, könyörögve neki, hogy abba ne hagyja. Már a szemem előtt van, ahogy levetkőztet, és végre valamiért hálát adva a szakmánknak is, órákon át szexel velem a legkülönfélébb módokon. Mint egy gyorsított film, peregnek le a kockák a szemem előtt. De semmiképp nem itt akarom. Ahogy felnyitom a szemeim, éppen a kulcscsontom nyalja végig. A kitisztult látásomnak köszönhetően a legelső, amit megpillantok, egy hatalmas graffiti a falon, és az enyhén szivárgó, de kétségkívül mocskos WC Louis háta mögött. - Lou, tánc! Vissza kell mennünk táncolni… 

- Viccelsz? - morogja a vállgödrömbe, de nem hagyja abba a munkát se a keze, se a nyelve. 

- Lou, kérlek - könyörgöm erőtlenül, mert már most érzem, hogy nem tudok sokáig ellenkezni. Hamarosan el fogom engedni magam, és hagyom, hogy ebben a koszos WC fülkében, az ajtónak támaszkodva dugjon meg az első alkalmamon kamerák nélkül. Nagyjából mint egy igazi ribanc, aki a disco mosdójában veszíti el a szüzességét egy random sráccal. Louis nem random, de csupán ennyi a különbség. - Kérlek… 

Végre befejezi, amit csinál, és felemeli rám a tekintetét. A pillantása tele van értetlenséggel, és már én is kezdem azt érezni, hogy most szépen elkezdek azért könyörögni, hogy folytassa. - Komolyan ki akarsz menni? 

- Én csak nem itt… - nézek körbe, és a hangomban sokkal több a kétségbeesés, mint azt gondoltam volna, mielőtt megszólaltam. - Ez Andy szülinapja. Vissza kellene mennünk. 

- Igazad van - sóhajt fel, miután néhány másodpercig még a teljesen zavart arcomat méregeti. - Menjünk!

Hagyja, hogy visszavegyem a mostanra kicsit lejjebb húzgált nadrágom, aztán kinyitja mögöttem az ajtót. Nem tudom, lehetne-e a helyzetünk ennél is kínosabb, de ez minden bizonnyal életem egyik legkellemetlenebb pillanata. Nem néz rám, vagy ér hozzám, csak szorosan mellettem jön, hogy mégse veszítsük azért el egymást a tömegben, miközben visszaküzdi magunkat a többiekhez. Josh a derekánál átkarolva táncol Andyvel, elmélyülten csókolózva, és látszólag a többiek is nagyon jól érzik magukat. Becsatlakozom a magát Dereknek bemutató srác mellé, és én is mozogni kezdek. 

Nem kell sok idő, hogy teljesen elengedjem magam, de aztán ahogy Louis-t kezdem keresni a tekintetemmel, sehol sem találom, és fogalmam sincs, hogy miért, de pánikolni kezdek emiatt. Lelassulnak a mozdulataim, ahogy kétségbeesetten kapkodom a tekintetem a tömegben, és egy nagy sóhajjal végül feladom, mert sehol sincs. Talán visszaült az asztalhoz, csak nem vettem észre. Nem tudom, nem emlékszem, hogy végül ő is csatlakozott-e hozzánk, annyira lekötött, hogy visszavegyem a bulizás fonalát onnan, hogy a farkamat simogatta a mosdóban. Éppen visszafordulok Andy felé, aki értetlenül néz rám, és ezért próbálok kedvesen elmosolyodni, amikor megérzek valakit a hátamnak feszülni. 

- Engem keresel ilyen veszettül? - szinte kiáltja a fülembe a hangos zene miatt, és a mosolyom már nem is annyira színpadi. A vérem újra meglódul az ereimben, és hevesen kezd verni a szívem, pusztán csak a hangjától. - Gyere haza velem. 

- Mi? - zavarodom megint teljesen össze, és felé akarok fordulni, de elkapja a derekam, és magához szorít. - Mármint… Mi történik? Mi ez most velünk? Én… semmit sem értek, és… 

- Egy egyszerű kérdést tettem fel - válaszolja végül, és lazít a szorításán, így már szembe tudok kerülni vele. Ahogy a szemembe néz, pontosan tudom, hogy ivott, mégsem részeg annyira, hogy ne tudja mit csinál. A tekintete annyira komoly, hogy engem elbizonytalanít. - Ne gondolkodj annyit, Harry. Ez nem egy karikagyűrű, és nem is sírig tartó szerelmi eskü. 

- Nem akarom kockára tenni a barátságunk egyetlen éjszakáért - vágom rá egyből, és már kezd fájni a torkom a kiabálástól. Annyira szürreális, hogy ezt ilyen körülmények között beszéljük meg. - Többet jelentesz ennél. 

- Nem házasságot ígérek, ez igaz - hajol a fülemhez néhány másodpercnyi néma pillanat után, amíg csak néztünk egymásra. Most annyira közel van. Érzem, ahogy felém lép, és megszüntet minden teret, ami eddig köztünk volt. A mellkasa nekem simul, és a forró lehelete megborzongat, ahogy az ajkai a fülemen mozognak. - De azt sem mondtam, hogy egyetlen éjszakára kellesz, Harry. 

- Akkor mi ez az egész? - kérdem hangosabban, mert a világ minden kincséért sem akarok elmozdulni tőle. 

- Én is ezt akarom kideríteni - feleli, és megint zihálni kezdek, amikor megérzem a nyelvét, aztán azt, ahogy a fogai közé veszi a cimpám, és ennyivel eléri újra, hogy azonnal a karjaiba vessem magam. Átölelem a nyakát, és a hajába túrva szinte csimpaszkodom rajta, mint aki minden kontrollt elveszített, és talán így is van. Szorosan tart a derekamnál, és hiába vagyok magasabb, mostanra meg már edzettebb is nála, egyetlen pillanatig sem tartok attól, hogy nem bízhatom rá magam teljes nyugalommal. - Tudni akarom, miért vágyom rád hetek óta jobban, mint az emberi ésszel felfogható. 

Hetek óta? Alexnek igaza volt, a forgatáson tényleg másképp nézett már rám. Ezt nem tudom elhinni. Annyira idióta vagyok. Itt van a férfi, aki után több, mint két éve betegesen vágyakozom, és amikor azt mondja, hazavisz, akkor tétovázok. Nem lehetek ekkora barom. Ahogy a nedves ajkait végighúzza a nyakamon, és lassú csókokat hagy a nyakhajlatomban, eszembe jut az a telefonhívás néhány hete. Phil még vele volt, ott feküdt mellette, ő pedig felhívott, és annyira be volt gerjedve. Egyenesen sértőnek éreztem, hogy csak egy kis szórakozásként tekint arra, ami nekem olyan nagyon sokat jelentene, de most… Lehet, hogy bele kellett volna mennem, és akkor hamarabb mondott volna nekem olyanokat, mint most. Képtelen vagyok nemet mondani neki. Ez teljesen lehetetlen, hiszen ő Tommo, és bármennyire is próbáltam elhitetni magammal, hogy már túl vagyok rajta, hogy már képes vagyok meglenni a közelében úgy, hogy csak köszönünk egymásnak, hazugság volt. A saját tükörképem szemébe hazudtam ezzel nap mint nap, és amikor barátok lettünk, és Louis beengedett az életébe, egyértelmű lett, hogy csak elnyomtam mindent, de semmi sem szűnt meg. Most pedig… ahogy ölel, és a pólóm anyagát a fogai közé véve meghúzza azt, aztán a szemembe néz, hogy végre válaszoljak neki, tudom, az érzéseim mégis változtak. Talán most jobban szeretem, mint akkor, amikor csak messziről csodáltam őt, vagy a filmeken át. Nem mondok semmit, csak szaporán bólogatok, mire elenged, és Andyékhez lép. Valamit a fülébe kiabál, a barátunk pedig megforgatja a szemeit, mintha azt mondaná, pontosan tudta, hogy ez lesz, és kicsit sem lepte meg, hogy Louis haza akar menni, de aztán megöleli őt, és ad egy nagy puszit az arcára, mielőtt útjára engedi. Nem tudom, mit mondhatott neki, de már éppen indulnék, hogy én is kimentsem magam valami indokkal, amikor Louis elkapja a kezem, és elkezd kirángatni a tömegből. A hűvös levegő hirtelen csapja meg a bőröm, amikor kilépünk az épület elé, és csak zavartan szobrozom mögötte, míg ő nyomkodja a telefonját. Gondolom fuvart hív, vagy valami, de eléggé sokáig tart ahhoz, hogy elkezdhessem kényelmetlenül érezni magam, pedig tudom, hogy nem kellene. Ez volt az álmom. Hányszor képzeltem el, hogy megtörténik, és most mégis annyira idegen, és furcsa az egész. Ijedten kapom felé a fejem, amikor elteszi a telefont, és hirtelen rám néz. Csak elvigyorodik, és már magához is ránt, hogy megcsókoljon. Neki ez jól megy, természetesnek érzi az egészet. Úgy tűnik, kényelmesen érzi magát a helyzetünkben, és tudom, hogy nekem is el kellene lazulnom, de ez az egész olyan, mint amikor éveken át vágysz egy hírességre, valakire, akiről tudod, hogy valójában elérhetetlen, és soha nem kaphatod meg, aztán mintha egy álomba csöppentél volna, ott áll előtted, és csak rád figyel, csak te érdekled. Soha nem rajongtam senkiért, nem is igazán vagyok az a rajongó tini típus, és miután Lou azt mondta ez nem több annál, kezdtem elhinni neki. De nem volt igaza, mert én szeretem őt, és ez egészen más. Tényleg hülye vagyok… Csak veszek egy mély és frusztrált lélegzetet, amikor éppen az ajkaim nyalja körbe, és ahogy kifújom, azon vagyok, hogy ellazuljak, és kizárjam az összes káros gondolatom. Minden olyat, ami árthat nekünk. Louis mindent tud rólam, és most haza akar vinni, kell ennél több? Nos… majdnem mindent. Azt még mindig nem mertem neki, vagy bárkinek is elmondani, hogy csak tizennyolc vagyok, és nem húsz, ahogy hiszik. Így Lou még nem tudja, hogy csak tizenhat voltam, amikor mi először lefeküdtünk. Rettegek a pillanattól, amikor ezt elmondom majd neki, pedig már olyan régóta keresem a megfelelő helyzetet. Nincs is olyan. Tudom jól, de mégsem akarom soha elrontani ezt, ami köztünk van. Most viszont, hogy az egész egy egészen új dimenzióba akar lépni, talán az lenne a helyes, ha mégis előbb elmondanám neki a teljes igazságot, mert joga van hozzá. Nem most, nem itt a járda szélén, de otthon nála, mielőtt bármibe belekezdünk, elmondom, hogy valójában hány éves vagyok. Aztán majd várom a következményeket, és ha kihajít, legalább tudom, hogy nem hazudtam neki, és mindenemmel együtt ismert, amikor kidobott. 

- Minden rendben? - hajol el az ajkaimtól egy apró csók után, és a szemeiben aggodalom csillog. - Erőszakos voltam. De ha nem…

- De! - vágom rá azonnal, és egy fejrázással végre kiűzök komolyan minden gondolatot a fejemből. Nagyon elkalandoztam, pedig Louis-ra kell figyelnem. - Csak elgondolkodtam… 

- Ne gondolkodj - érinti össze újra az ajkaink, és olyan lágyan csókol, annyira finoman becézget. - Csak élvezd. Nincs más, csak te meg én. Minden másra ráérünk holnap.

- Oké - lehelem, és szorosan ölelem magamhoz, hogy hosszú percekig csókolózzunk, míg a fuvarunk ide nem ér, amibe aztán Louis sürgetve lökdös be, hogy végre elindulhassunk. 

Az autóban, gondolom a sofőrünk kedvéért, Louis csak visszafogottan közeledett, de még így is éreztem, hogy mennyire kontrollálja magát, amivel engem is nagyon felizgatott. Nem gondoltam, hogy lehet még fokozni, tényleg nem, de ahogy becsukja a bejárati ajtót mögöttünk, engem meg hozzá szorít, éppúgy, mint a mosdóban, érzem, hogy ezt még lehet tovább húzni. 

- Lou… - nyöszörgöm, amikor letolja az inget a vállamról, majd a hátam mögé nyúlva lehúzza rólam, és az előszoba padlójára ejti. Néhány másodperc kell csak, hogy a pólóm is az előző ruhadarab sorsára jusson, és én kontrollálatlanul lihegek, de muszáj beszélnem vele. - Mielőtt… Én… Lou… 

- Látom sikerült elbűvölnöm téged - mosolyodik el ördögien, és a nyakamba mar, aztán megnyalja az egyik mellbimbóm, amire egy hangos nyögés szakad ki belőlem. - Pedig még alig csináltam valamit. 

- Előbb… - lihegem, mert folyamatosan a bimbómon játszik a nyelvével, de ahogy megszólalok, felemeli rám a tekintetét, és kérdőn néz. Már azt hiszem, hogy tényleg figyel, és elmondhatok neki valami komoly dolgot, amikor a nadrágomon érzem ügyködni az ujjait. - Mondani szeretnék valamit. Nagyon szeretném ezt megbeszélni.

- Később - vigyorodik el, és miután kigombolta, a bokámig tolja a nadrágom. Nyitni akarom a szám, hogy tovább erősködjek, de amikor elém térdel, és megnyalva az ajkait a szemembe néz, míg a bokámig húzza az alsómat is, belém fojt minden szót. Képtelen vagyok ellenállni neki, és visszautasítani őt. Messze nincs ennyi akaraterőm, már eddig sem tudom honnan szedtem annyit, hogy akadékoskodjak, de elfogyott. Akarom ezt a férfit, mindennél jobban, és a vágy szinte éget, annyira sürgető. Az egyik kezét megérzem, ahogy a lábaim közt a fenekemre szorítja, a másikkal pedig a merevedésem tövét fogva irányít a szájába. Hangosan nyögök minden mozdulatára, a nyelve minden simogatására, és várom, hogy az ő csodás hangját is halljam, de elmarad. Néhány másodperc múlva csalódottan nézek le rá a reszkető szempilláimon át, félve, hogy talán nem élvezi, hisz ilyenkor már mindig annyira hangos, még akkor is, ha ő okoz örömet. A szemei lehunyva, és bár a cuppogó hangok is elmaradnak, hatalmasat kell nyelnem a látványra, amikor nagyon lassan szinte teljesen kienged a szájából, körbenyalja a makkom, és mindezek után rám emeli a tekintetét, míg újra beljebb enged a szájába. Aggódom, amiért ennyire csendben van, de talán csak… Lehet, hogy ő ilyen. A fenébe is, fogalmam sincs, hogyan kell ennek működnie a kamerákon túl, és talán az én eszelős nyögéseim is még mindig a karakterem részei. Próbálva elengedni magam, hátravetem a fejem az ajtónak, és lehalkítom a hangom. Amit csinál az valami csodálatos, bár az egyik keze folyton a farkam tövén van, nem enged a torkáig, mint a forgatásokon, pedig azt valami egészen elképesztően csinálja. Önkéntelenül a haja tövére markolok, és megpróbálom eltolni a kezét, hogy magamra húzzam, de azonnal megérzem az ellenállását, és csak azt érem el ezzel, hogy befejezi, és felkel a földről, hogy az ajkaimra hajoljon. Létezhet, hogy a valóságban nem szereti ezt? Istenem, ez annyira frusztráló. Pontosan tudom, hogy mit kellene tennem, ha kamerák vennének körül, tudom, hogy mi az, amit elvárnak egy filmben, a jó szex reményében, de fogalmam sincs, hogyan kéne viselkednem a való életben most, hogy Louis itt van velem. 

- Lazulj el, Hazz - suttogja a számra, mire a megértő kék szemeivel találom szembe magam. Ritkán használja a becenevem. Talán még sose tette, nem is tudom. Carol mindig így hív, és tudom, hogy már milliószor hallotta, de ahogy kimondja, az tényleg egy kicsit megnyugtat. Nincs pornós név, és nincsenek előre megírt, béna, de a nézőt mégis izgató párbeszédek. Csak mi vagyunk. 

- Igyekszem - motyogom halkan, és olyan nagyon gyönyörű, ahogy szépen lassan vetkőzik teljesen meztelenre előttem. Szeretnék hozzá érni a hibátlan bőréhez, vagy segíteni neki, de mindeközben inkább csak nézni akarom őt. Amikor a zokniktól is megvált, megfogja a kezem, és míg ő hátrál, engem maga előtt húz a hálószobája felé. 

- Még mindig úgy érzel irántam, mint akkor? - kérdi lassan, és nagyon érzéki hangon. Akadozni kezd a lélegzetem, ahogy hallgatom. Válaszolhatnám azt, hogy nem. Hogy túl voltam rajta, és ettől még vágyom rá, de miért tegyem? Nem akarok neki hazudni. - Mint amikor elém álltál, hogy szerelmet vallj nekem? 

- Igen - felelem néhány pillanat múlva, mire az arca kifürkészhetetlenné válik, és nem tudnám megmondani, hogy mit gondol. Egy kicsit megijeszt, de amikor egy apró rándulás után végül mosolyba kúszik a szája, az megdobogtatja a szívem. - Szóval nem volt igazad. 

- Tessék? - szűkíti össze a szemeit, de a mosolya megmarad, amitől nekem is egy aprót nevetnem kell. 

- Azt mondtad, ez nem szerelem, csak gyerekes rajongás, ami majd elmúlik, meglátom - ismétlem a szavait, amik az emlékeimbe vésődtek akkor. - Nem volt igazad, mert én még mindig… 

- Szeretsz - fejezi be helyettem, miután elhallgatok, és magához húz, hogy megcsókoljon. Nem mond semmit, pedig számítottam rá, hogy okkal kérdezte ezt, mert valamit ki akar hozni belőle. Netán azt, hogy ha még mindig így érzek, akkor jobb, ha hagyjuk a fenébe az egészet, de nem mond mást. Csak csókol, most éppen úgy, mintha törékeny lennék, míg nagy nehezen eljutunk a hálószobáig. Kertelés nélkül lök az ágyra, de még megáll előttem, hogy lenézzen rám, míg a saját erekcióját simogatja. Szokatlan érzés ez az egész. Nem kellett sminkelni, vagy gyógyszert bevenni, és nincsenek parancsszavak, vagy rendezői utasítások se. Mindketten azt tehetjük, amit csak akarunk, és ettől csak elveszettebbnek érzem magam ahelyett, hogy a szabadságot élvezném. Felülök, mert én is a számba akarom őt venni, de amikor felé hajolok, és a kezem is nyújtom érte, visszalök az ágyra. 

- Érezni akarlak - könyörgöm neki, és a csodálatos kék szemeit nézem, ahogy a testem pásztázzák végig. 

- Érezni fogsz - emeli meg a szemöldökeit, és elvigyorodik, ahogy a térdével széttolja a combjaim, és fölém mászik. Az ellenállhatatlan illata az orromba kúszik, és le kell csuknom a szemeim, hogy kiélvezzem. A nyakamba csókol, aztán a félig elnyílt ajkaimra, és nem mozdul. - Jól vagy, Harry? 

- Jól, igen. Jól vagyok. Csak ne hagyd abba, amit csinálsz - felelem gyorsan, mire elmosolyodik, és megrázza a fejét. Az ajkai a mellkasom simogatják, míg az ujjai a testem minden porcikáját végigcirógatják. Elképesztő érzés, és amikor végül rám ereszkedik, és érzékien dörgölőzik hozzám, muszáj hangosan felnyögnöm. Ez nem színjáték, nem azért csináltam, mert tudom, hogy ez a helyes cselekedet, hanem mert elveszi az eszem. Nem bírom visszafogni magam, ahogy egymáshoz érünk, és érzem a forró merevedését az enyémen. Felemelem az egyik lábam, hogy a dereka köré fonjam, és magamhoz szorítsam. Annyira jó érzés ez a játék, és teljesen új, főleg, amikor a szorosan a matracon fekvő lábam után nyúl, és azt is a derekára kulcsolja. Ilyet sosem csináltam még, a kamerák előtt ez a póz egyáltalán nem működne. Istenem, miért gondolok folyton a rohadt forgatásokra? Ez most teljesen másról kell, hogy szóljon. Louis annyira odafigyel rám, és olyan nagyon régóta várom ezt a pillanatot. Annyiszor elképzeltem, de soha még csak a közelébe sem ért ennek, ahogy hozzám ér, és ahogy végigcsókolja az egész testem. 

- Láthatlak maszk nélkül - morogja a nyakamba, majd felemeli a fejét, és a szemembe néz. Annyira mélyen, és annyira sok érzelemmel, hogy szinte lángra lobbant a pillantásával. - Én leszek az első, aki látja az arcod, amikor elélvezel. 

- Ez izgat téged? - kérdezek vissza egy félmosollyal, mert látom a szenvedély tüzét a kék szemekben, ahogy az arcom nézi. 

- De mennyire - nyalja meg az ajkát, aztán a szekrényhez nyúl, és síkosítót vesz elő, én pedig a kezem nyújtom érte, amíg ő visszahajol egy csomag óvszerért. - Majd én. 

Elveszi a tubust a kezemből, és kiszedi a tenyeremből az adag zselét, amit már belenyomtam. Vigyorogva keni el az ujjain, és amikor megérzem az egyiket magamban, eltűnnek a rossz gondolatok, eltűnik minden félelmem, és minden kételyem afelől, mit kellene tennem, vagy jó-e amit teszünk. Zihálni kezdek a mozdulataitól, és ő is hangosabban veszi a levegőt. A másik kezével a hasam simogatja, majd a farkam kezdi masszírozni, és amikor a félig lehunyt pilláim árnyékában őt nézem, képes lennék ennyitől is nagyon hamar elélvezni. Ez az egész annyira jó. Soha életemben nem éreztem még ekkora kéjt és élvezetet, mint most, és már alig várom, hogy végre Louis legyen bennem, ne csak az ujjai. Annyira szeretem őt, és szinte a nyelvemen van, hogy ezt megint kimondjam, de vissza kell tartanom magam, így a vallomás egy hatalmas nyögésbe veszik, mire érzem, hogy már több ujjal dolgozik rajtam, mert egyre jobban feszít. Nem fáj, egyetlen pillanatra sem okozott még fájdalmat nekem eddig, és ez annyira hihetetlenül csodálatos. A nyögéseim szinte már menetrendszerűen érkeznek minden behatolásnál, amikor a farkamon is végighúzza a kezét, és akkor érzem, hogy elhúzódik tőlem, amikor már kezdene felépülni bennem a kezdetleges érzés, ami majd az orgazmus felé terel. Nem nyitom ki a szemem, képtelen vagyok rá, csak az illatát érzem az orromban, és azt, ahogy a lábaim közt mozgolódik, míg magára húzza a gumit. 

- Harry - hallom a nevem a homályos gondolataimba kúszni a vágytól karcos hangján. - Nézz rám. A szemembe nézz, amikor elmerülök benned. 

Próbálom tenni, amire kért, de már akkor egy hangos sóhajjal szorítom a párnába a fejem, és csukom le a szemem, amikor megérzem őt magamban. Annyira lassú, annyira óvatos, hogy legszívesebben sírnék a szenvedélytől, és a sürgető vágytól. Eszembe jut, amire kért, és igyekszem tartani a szemkontaktust, míg végül teljesen eltűnik bennem, és ő maga szakítja meg egy finom nyögéssel, amikor lenéz kettőnk közé. 

- Olyan kibaszottul tökéletes vagy - csóválja meg a fejét, és nem hagy nekem nagyon sok időt pihenni, szinte azonnal mozogni kezd bennem, amiért jelen pillanatban sokkal inkább hálás vagyok, mint felháborodott. Teljesen felemelkedik, és a csípőmbe kapaszkodva néz engem, amitől támad egy olyan gondolatom, hogy zavarba kellene már jönnöm, de nem tudok sokáig ezen agyalni, mert a nyögéseim minden előre lendülő mozdulatával egyre hangosabbak, és kontrollálatlanabbak lesznek. - Olyan hangos vagy… Nem csak színjáték, tényleg így szereted. Elveszed az eszem vele. 

Minden mondatát a fogai közt szűri, és biztos vagyok benne, holnapra nyoma marad az ujjainak a csípőmbe mélyedve. 

- Te… Te csendben vagy - lihegem nehézkesen, és egy pillanatra féloldalasan elmosolyodik tőle, de azonnal visszavált az állatias vágyat tükröző arcvonásokra. Ez így viszont nem annyira igaz, mert azért hallani a hangját, csak messze nem olyan mesterien megkomponált nyögések, amiket a stúdióban produkál. - Nem vagy… olyan hangos, mint bent. 

- Ettől még elképesztő vagy - morogja, és amikor egy erősebbet csapódik belém teljesen egyszerre nyögünk fel mindketten. - El kell vonatkoztatnod, bébi. Most nem bent vagyunk, és azt csinálunk egymással, amit szeretnénk. 

Csak bólintok egyet, de rögtön utána nyöszörögve vetem hátra a fejem a párnába, mert annyira jó érzés, amit csinál. Milliószor jobb, mint amit valaha tapasztaltam. Hirtelen a kezem után nyúl, és felemel magához. Az ölébe ültet, és felnéz rám, hogy megcsókoljon, miközben a csípőjét ütemesen emeli meg alattam. Sikerül a kéjen át észbe kapnom, és én is mozogni kezdek rajta, mire végre hallok tőle egy igazán nagy nyögést. A kezdeti szerencsétlenkedésünk, vagy inkább csak az enyém, felváltja az igazi szenvedély, ahonnan már nincs visszaút. Louis ajkai mindenhol ott vannak, és elképesztőek, de most magamnak akarom. A nyelvem a szájába szívja, és amikor egy kicsit rá is harap, a hangom egyre hangosabb. Azt hiszem ezek azok a pillanatok, amikor kijelenthetem, hogy visszavonhatatlanul beleszerettem ebbe a férfiba. A kémia olyan erős köztünk, hogy felemészt, az érzelmeim pedig nem lehetnének ennél mélyebbek. Mindegy, hogy mi történik mindezek után, talán soha nem lennék képes bárki mást is ennyire szeretni életemben. Ez a tökéletes boldogság, ami most felváltotta a vérem helyét, és cseppfolyóssá alakulva száguld végig az egész testemen. 

Louis a derekamnál fogva emel le magáról, és a matrac felé fordít, hogy lenyomjon rá. Ez a póz nem tartozik a kedvenceim közé, de soha nem állítanám meg őt. Amikor viszont újra megérzem magamban, és rögtön utána a hátamhoz simulva nyúl a mellkasom alá, hogy térdre húzzon maga elé… Ez valami egészen más szint. A vállam becézgeti a csókjaival, és néha a hajamba túr, hogy maga felé fordítsa az arcom, és az ajkaim közé nyaljon. Megállás nélkül simogatja a mellkasom, és amikor az egyik keze elindul a mostanra már könyörgő erekcióm felé, hátravetem a fejem a vállára. 

- Gyönyörű vagy - liheg a fülembe, és most nagyon közelről hallhatom az egyre sűrűbbé vált nyögéseit. 

- Te is… Annyira nagyon - nyöszörgöm, és hátra emelve a karom, átölelem a nyakát. - Istenem… 

Nem tudom befejezni a mondatom, mert újra a matracra hasalok, amikor ellök magától. Aztán gyorsan megfordít, és megint szemben vagyunk egymással. Egy óvatos mozdulattal újra tövig merül, és úgy ölel, bújik hozzám, mintha ezek lennének az utolsó földön töltött pillanataink. 

- Louis… - suttogom, mert ez amilyen szenvedélyes, és lendületes csípőtől lefelé, annyira meghitt is köztünk. Ahogy mozog, folyamatosan súrolja a farkam, és már érzem, hogy nagyon közel vagyok. Ha most megszorítja, csak néhány mozdulat lenne az egész. - Elélvezhetek? Kérlek, muszáj. 

Tudom, hogy nem kellene engedélyt kérnem rá, de még mindig nem könnyű elengednem a rutint, ami a mindennapjaim része. Bár ezek után… Többé nem lesz ugyanaz. Mostantól az már tényleg csak egy munka. Ez pedig… A világ legcsodálatosabb dolga Louis-val, ami soha nem akarom, hogy véget érjen. 

Ő csak szó nélkül közénk csúsztatja a kezét, de aztán az ajkaimon érzem az övét, olyan gyengéden és szerelmesen, amit soha nem fogok elfelejteni ezután. Tényleg nincs szükségem többre, mint talán egy vagy két percre, és egyik kezemmel Lou hátába kapaszkodva, a másikkal pedig a saját hajamba markolva élvezek el. Nem tudom felfogni az érzést, amit egy ennyire valódi orgazmus okoz, ráadásul az aktus végén, nem pedig az elején. Teljesen elveszítem önmagam, és egy másik világban létezem tovább. Fogalmam sincs, ez mennyi ideig tart, de amikor lassan kezdek újra önmagam lenni, még láthatom Louis arcát, amint engem nézve, majd végül egy nyögéssel a plafon felé emelve a fejét, ő is megjárja a gyönyör minden szintjét. 

Miután a szapora zihálása kezd egy kicsit megnyugodni, újra engem néz, majd lassan kihúzódik, és máris érzem a hiányérzetet, amikor mellém hanyatlik az ágyra. Még mindketten hevesen vesszük a levegőt, de mégis újra teljesnek érzem magam, amikor az ujjai a csuklóm kezdik cirógatni, majd összekulcsolja őket az enyémekkel. Akkor sem enged el, amikor óvatosan leveszi az óvszert, és egy zsepiért nyúl az éjjeliszekrényre, hogy letakarítsa mindkettőnk hasát. Jutott rá is az én élvezetemből, és ezen muszáj elmosolyodnom. 

Már majdnem elalszom, amikor érzem, hogy ránk húzza a takarót, és magához húz. Ad egy puha puszit a fülem alá, és tudom, hogy közel lenne az álom. Nagyon közel, ha nem pattanna ki a szemem az elfeledett vallomásom miatt. Joga van tudni rólam mindent. Nem hallgathatom el tovább, és azt mondta, hogy majd ezután beszélünk. Valójában örülök is neki, hogy így van, mert ha ezek után bármi balul sül el… ezt már senki sem veheti el tőlem. 

- Szeretnék mondani valamit - suttogom a szoba félhomályába. Csak az egyik éjjeli lámpa ad némi fényt nekünk. 

- Figyelek, bébi - puszilja meg a nyakam, és tényleg látom a kíváncsi kék szemeket a zöldjeimbe merülni, amikor felé fordulok. 

- Én… Még mindig nem voltam teljesen őszinte veled akkor, amikor először együtt forgattunk - kezdem el néhány mély lélegzet után, és ő nagyon komoly arccal néz rám. - Annyira mérges voltál. Képtelen voltam elmondani a teljes igazságot, és Victorék sem engedték. Titokban kellett tartanom mostanáig. Senki nem tud erről. 

- Miről? - szűkíti össze a szemeit, és egy kicsit feljebb helyezkedik. - Harry, miről van szó? 

- Én még csak idén töltöttem a tizennyolcat - suttogom olyan halkan, ahogy csak tudom, de biztos vagyok benne, hogy hall engem. A levegő a tüdejében ragad, és egy hatalmasat nyel. - Akkor én csak… Tizenhat voltam. 

- Ez nem lehet… - leheli maga elé, de nem ereszt el, nem mozdul mellőlem. Ezt jó jelnek veszem, és szeretnék a karjai közé mászni ennél is szorosabban, de amikor megpróbálom, már ő tol el magától. A szívem egy pillanat alatt törik ripityára, és érzem a szemeimet megtellni könnyel. - Hogy tehetted ezt?! 

- Lou… - suttogom, de összerezzenek, amikor rám kiabál. - Én… 

- Van fogalmad róla, hogy mire kényszerítettél akkor a tudtomon kívül? - ül fel most már teljesen, és hitetlen pillantásokkal méreget, válaszra várva. - Úristen, amit tettem az bűncselekmény volt… Harry! 

- Sajnálom… Komolyan, nagyon-nagyon sajnálom! - darálom neki, hátha még megmenthetek bármit is, de az eddig törődőn csillogó szemekben most haragot látok csak. - Ostoba voltam, annyira nagyon az voltam, nem gondolkodtam… 

- Az voltál! - vágja rá, még mindig felemelt hangon. - Victorék belementek ebbe? Ők tudták? 

- Igen - bólintok teljesen megsemmisülten. - Akkor azért mentem be, hogy elmondjam, nem tudok nekik dolgozni, mert még nem vagyok nagykorú. Aztán azt mondták, kapok egy hamis személyit, és mindent elsimítanak. 

- Ezért a maszk - áll össze neki az egész történet kockánként. - Ezt nem tudom elhinni! 

- Én tényleg nagyon sajnálom - motyogom halkan, és kimászom az ágyból, hogy a matrac szélére üljek. - El akartam mondani, csak nem hagytad, és… Aztán képtelen voltam tovább visszafogni magam. Az érzéseimről nem hazudtam. Ez az egyetlen titkom. 

- Éppen elég ez is - morogja, és látom milyen veszettül gondolkodik valamin. 

- Átmegyek a vendégszobába, ha ezek után inkább azt szeretnéd - nézek rá félve, és erre rám kapja a fagyos kék szemeit. 

- Dehogy mész! - rázza meg a fejét nagyon hosszú hallgatás után, aztán kitárja a kezét, hogy visszahívjon az ágyba. Olyan lendülettel mászom vissza, és fészkelem magam a karjaiba, mintha üldöznének. 

- Sajnálom… Egy eszetlen tini voltam akkor, de őszintén szerelmes voltam, és ez olyan jó ötletnek tűnt - motyogom a nyakába, és érzem, ahogy most már a megkönnyebbüléstől csípik a szemem a könnyek. 

- Nem vagy ártatlan az ügyben, de elsősorban Victorékra vagyok kimondhatatlanul dühös - ingatja a fejét, és valóban szinte érzem a feszültséget, ami a testéből árad. - Kihasználtak téged, a naivitásod, és ez nem egy bocsánatos bűn. Ez valójában egy olyan bűn, ami miatt hosszú évekre is rács mögé kerülhetnek. 

Nagyon ideges, és én éppen ezért azt látom a legjobb megoldásnak, ha csak bújok a jelen pillanatban minden elől biztonságot nyújtó ölelésébe, és megpróbálom legalább magam lenyugtatni, amiért még ezek után is a karjaiban tart, és nem kell a könnyeim törölgetnem a szemben lévő, Louis hiányától üres, és rideg vendégszobában.