Sziasztok! 

Az igazat megvallva, még mindig messze járok otthonról, a laptopomtól távol, de nem volt pofám még egy hetet kihagyni. Mobilról történt így minden (hála a google drive csodáinak), szóval remélem nem találtok hibát. Nagyon igyekeztem ügyes lenni. Nézzétek el nekem, hogy az előzőhöz érkező kommentekre viszont valószínűleg csak laptopról fogok válaszolni. 

Köszönöm a türelmet, remélem a rész kárpótolni fog a csúszás miatt. :) Várom a véleményeket, nagyon nagyon!

Puszi&Pacsi

Harry a sarkain hintázik, és látványosan őrlődik a Porsche-t bámulva. A kezei karba fonva, és a száját csipkedi az egyikkel, szóval nyilvánvalóan valami nem tetszik neki. Erősen hezitál. Ez egy gyönyörű autó, nem értem mit gondolkodik ennyit. 

- Na? - lépek közvetlenül mellé, mert talán csak egy kis biztatásra van szüksége, bár én úgy is elfogadnék egy ilyet, ha képet se mutatnak róla.

- Nem is tudom - ingatja a fejét homlokráncolva. - Ez nem igazán az én világom, Louis.

- Nem baj, akkor nézzünk körül - indulok el a többi kiállított darab irányába.

- Mármint, úgy értem ez - mutat körbe a szalon összes autóján. - Azt hiszem én nem vagyok az a sportkocsis típus. 

- Akkor mit szeretnél? - mosolyodom el, mert mindezt olyan édesen mondta, mintha attól félne, hogy elítélem érte. - Valami suv, vagy esetleg egy terepjáró? 

- Hol tudok venni régi autókat? - csillannak fel a szemei, ahogy felém fordul és lenéz rám. Biztos hülye vagyok, de esküszöm, mintha napról napra magasabbra nőne. - Klasszikusokat. 

- Szóval klasszikus - harapom be az ajkam mosolyogva, ahogy hangosan elgondolkodom ezen. - Lehet, hogy olyat csak rendelni tudunk neked, de nézzünk utána. Talán valami régi kedvenc? 

- Azt sose tudjuk megszerezni - ingatja meg a fejét, és a mosolya is felvillan. 

- Ki vele! - húzom fel a szemöldököm.

- Egy klasszikus Ferrari - feleli, szinte már szerényen húzogatva a vállat, mintha valami semmiségről lenne szó. - Egy Dino. 

- Bravo! - Elismerem, ez egy különleges darab, bár én a modern autókat szeretem jobban. A pacim a legtökéletesebb, mégis, az egy nem hétköznapi különlegesség. - Akkor irány a Ferrari szalon.

- Már azért kinevetnek, mert eszünkbe jut bemenni - horkan fel Harry, és úgy beszél, mintha nem engedhetné meg magának. 

- Pénz beszél, Harry - ingatom a fejem, és az autóm felé indulok, a göndörrel a nyomomban. - Hidd el, egészen addig, míg ki nem derülnek a kereteid, úgy bánnak majd ott veled, mint egy multimilliomossal. 

- Ez tetszik! - vigyorodik el, ahogy beugrik mellém a kocsiba, és csak a fejemet rázom mosolyogva. Örülök, hogy egy kicsit sikerült magát elengednie, mert azóta, hogy megtudtuk, megállás nélkül a közös forgatásunkon stresszelt. Az első talán nem ment olyan gördülékenyen, igen. Bár oda kell tűzni hozzá, hogy a mai napig az oldal egyik legnézettebb videója, pedig már vagy két éve volt. Mostanra pedig azt hiszem, Harry igazán belerázódott ebbe. Nincsenek váratlan meglepetések, vagy eszement titkok. Egyszerűen megcsináljuk, mint a profik. Egy kicsit talán még kíváncsi is vagyok, milyen vele együtt dolgozni most. 

- Ez volna amit keres? - mutat felénk egy képet a kezében lévő tableten. 

- Istenem! - nyöszörög Harry, és göndör tincsei közé meríti az ujjait, hogy hátradobja a haját, ami már néha teljesen a szemébe lóg. - Ez az! Ezt akarom! 

- Várólistára tehetjük, ha ki szeretné majd próbálni - bólint az értékesítő, mire önkéntelenül felhúzom az egyik szemöldököm. 

- Szerintem félreértette őt - szólok közbe, és mindketten felém fordulnak. - Rendelést adnánk le rá. 

- Rendben - feleli azonnal a pasi, és egyből elindul a számítógép felé, Harry pedig miután ad nekem egy kis mosolyt, boldogan követi. 

Egy nagy adag adrenalinnal ül be mellém újra a kocsiba, és mást se tud csinálni, csak áradozni a heteken belül megérkező csodakocsiról. Ennek most örülök, mert egészen eddig nagyon feszült volt a délutánunk miatt. Reméltem, hogy sikerrel járunk autó ügyben, és ez egy kicsit majd eltereli a figyelmét. 

- Mehetünk a stúdióba, vagy van még terved? - kérdezem úgy, hogy felé sem fordulok, csak az utat nézem, ahogy kikanyarodok a szalon parkolójából. 

- Nem nagyon - motyogja, és előhalássza a telefonját, hogy arra figyeljen. - Neked van? 

- Ihatunk még egy kávét valahol, vagy ha ennél valamit…

- Én jól vagyok - válaszolja vállrándítva, de érzem, hogy ez nem így van. Tegnap már rákérdeztem, miért van ennyire kibukva emiatt, de csak annyit mondott nagy nehezen, hogy fél. Az egésztől tart, mert kedvel, és jóban vagyunk. Nem akarja, hogy bármi változzon emiatt, és már ne legyünk barátok, de ez hülyeség. Andyvel sokat melózunk együtt, és ő is Alexel. Ez semmit nem jelent, ez a munkánk. Remélem, miután túl leszünk rajta, végre megnyugszik. Addig nem hiszem, hogy tudok olyat mondani, ami segít. 

Végül nem állok meg sehol, csak egyenesen a munkahelyünkre hajtok, és minden szó nélkül megyünk fel a mai napon nekünk kijelölt öltözőbe. 

- Sziasztok fiúk! - köszön Amanda, az egyik legcukibb sminkesünk. Mindketten csak integetünk, ahogy ledobjuk a táskáinkat, és már fordítja is felém a széket, hogy huppanjak be. - Úgy imádok turkálni a hajadban, Loulou. 

- Tudom - sóhajtom lehunyt szemekkel, mert én meg az ujjait imádom. Minden alkalommal kapok egy kis masszázst, és az felülmúlhatatlan. Harry némán ül mellettünk, és engem néz. Nem tudom megfejteni a gondolatait. Az arca annyira kifürkészhetetlen. Fogalmam sincs, hogy mire gondolhat, de remélem, hogy nem majrézza túl a dolgot. 

- Alex! - pattan fel a göndör, és egy kézfogás után a zuhanyzó felé indul, amikor a harmadik srácunk is megérkezik. Alex követi őt, és így mindketten magukra zárják az ajtót. Azt hiszem talán örülök, hogy megérkezett ő is, mert már többször is dolgoztak együtt, és talán olyan lehet Harrynek, mint amilyen nekem Andy. Remélem lenyugtatja egy kicsit a kezdés előtt. 

- Tessék, a gyógyszer. Hogy megy a suli? - kérdi Amanda, miközben leteszi mellém a potencianövelőt, majd annyi hajlakkot fúj a hajamra, hogy lassan, csendesen belefulladok. 

- Mi ez az új stílus? - hunyorgok a tükör felé, mert most olyan üzletemberesen hátrafelé fésülte az összes hajam. - Két fiatal sráccal leszek ma, azt hittem, az a cél, hogy fiatalíts rajtam. 

- Hagyjál már, Loulou - nevet fel a nálam talán kicsivel idősebb nő a hátam mögött. - Úgy beszélsz, mint akinek nincs babapofija. 

- Maximum, ha megborotválkozom - rántok vállat, de ő tovább kuncog. - Épp ezért igyekszem is kerülni. A suli meg jól megy. Végre túl vagyok minden rohadt vizsgán. 

- Jól gondolom, hogy ha lediplomázol, akkor itt fogsz hagyni minket? - kérdi kedvesen. A hangjában egyáltalán nincs sértettség, vagy rosszallás. Miért is lenne? Ő is csak egy dolgozó, nem az övé a hely. 

- Jól - mosolygok rá a tükörben. - De addig még van két év. Ne csinálj belőlem Victort! Borzold fel egy kicsit! 

- Jól van már! - nevet rajtam, és a fejét rázva egy kicsit összekócolja a hajam. Már amennyire ez sikerül a már ráfújt lakk után. 

- Így jó lesz? - tárja szét a kezeit, és közben már Harryék is megjelennek a háttérben. Én csak elhúzom a szám, mert így sem az igazi, de fényévekkel jobb, mint az a hátranyalt szar. - Esküszöm, egyszer kopaszra nyírlak. Egyszerűbb lenne, mint olyan frizurát csinálni, ami tetszik is neked. 

Harry halkan nevetgél mellettem, de ebből látszik, hogy már nem olyan feszült. Nem tudom miről beszéltek, vagy mit mondhatott neki Alex, de jót tett. Amanda megígéri, hogy a másik két srác után én is kapok egy kis alapozót meg púdert, de tudja mennyire utálom, így mindig csak a kezdés előtt keni rám azokat. Amíg velük van elfoglalva, én is elvonulok a zuhanyzóba egy kicsit. A hajam nem igazán érdekel, az viszont annál inkább, hogy mindannyian tiszták legyünk a felvételek előtt. Azt hiszem ez az itt dolgozók száz százalékának az alap elvárása egymással szemben.

Mire kiérek már csak Amanda és a púderecsete vár rám, gyorsan összekeni az arcom, aztán rohanok be a stúdióba, mert egy kicsit tovább ácsorogtam a víz alatt, mint kellett volna. 

- Elolvastátok? - lépked felénk Fred, az egyik rendező. Nem dolgoztam vele még túl sokszor együtt. Talán két, vagy három alkalommal. Nincs vele baj, bár ragaszkodni szokott a leírtakhoz. A mai koncepció három pride-on bulizó fiatal, akik egy kicsit hazavitték a fesztivált. Nem rossz, bár már kezdem elcsépeltnek érezni, hogy buliból hazaesve szexelünk. Minden második film erről szól. Semmi kreativitás nem szorult a forgatókönyvíróinkba az utóbbi évek alatt. 

Mindenki bólogat, aztán felvesszük a ruhákat, amiket nemsokára leveszünk. Harry jól elbeszélget közben Alexel, és csak néhány mosolyt kapok tőle a kezdésig. 

- Jól vagy? - hajolok a füléhez, amikor már mind a jelre várunk. Felém fordul, és egy hamis mosollyal bólint, de ettől függetlenül is sokkal nyugodtabbnak tűnik, mint az utóbbi napokban. - Helyes. Ne görcsölj. Ez csak munka. Felejtsd el, hogy ki vagyok, és csak a munkára koncentrálj. 

- Persze - feleli a fogai között szűrve halkan, és lehajtott fejjel vár. Alexre nézek a háta mögött, aki egy sokkal őszintébb mosollyal bólint felém. Ő nem feszült, remélem Harryt is le tudjuk majd nyugtatni, ha végre elkezdjük. 

Csattan a csapó, és Harry egy pillanatra rémülten néz rám, de a pólója nyakába akasztom az ujjam, és magamra húzom egy csókra, míg próbálok a szobának berendezett stúdióban az ágy felé hátrálni. Azt gondoltam, hogy majd érezni fogom mennyire nagyon feszült, mégsem tűnik úgy. Mintha a rendező kiáltásával egy másik Harry lépett volna akcióba. Hevesen viszonozza a csókjaim, de elnyílnak az ajkai, és hagyja, hogy úgy csókoljam, ahogy én akarom. A szája puha, és édesen próbálja tartani velem a tempót, miközben halkan sóhajtozik. Igazán sokat fejlődött ez alatt a két év alatt. A csókja nagyon jó, és már ő hajol le az én ajkaimra, nem fordítva, mint annak idején. Magasra nőtt, és ahogy a tarkómnál fogva tart, egy pillanatra össze is zavar, hogy rossz foggatáson vagyok-e, és ma én leszek a matracba vasalva, nem pedig ő. Amikor a nyelvem a szájába szívja, csak felnyögök, és a hajába markolok úgy, hogy a szivárvány színű kendő elcsúszik, ami pride kellékként lett a fejére kötve. Mindenki kezében volt egy zászló is, de azt már az ajtónál véletlenül elejtettük. Harry nyelve akaratosan barangolja be a szám, és valamiért most eszembe sem jut ellenkezni, pedig a forgatások alatt soha nem bonyolódom ilyen típusú valódi dolgokba. Már az első alkalmunkkor is pontosan emlékszem, hogy megtanítottam neki a filmes csókot, ami csakis a kameráknak szól. Most pedig felfalja a számat, az érzékeimmel együtt, és nem állítom le a forgatást. Hagyom, hogy azt tegye, ami csak jólesik neki. Ami furcsa mód nekem is jólesik. Nagyon finoman összerezzenek, amikor megérzem a vállamon Alex kezét, aki elhúz Harrytől, és ő tapad az ajkaimra, miközben az ágyra fektet. Furcsa érzés, hogy valaki fölém kerekedik, de tudom, hogy ez csak most van így, ezért eljátszom, mennyire élvezem. Miután elérte, hogy én már feküdjek, és a ruháimtól kezdjem megszabadulni, visszafordul Harryhez, hogy most vele kezdjen heves csókcsatába. Jobban mondva, ők nem teszik. Ez már filmes csók, és Alex nálam is csak a számat tette a magáévá, a nyelvét kihagyta a játékból, szóval Harry csak engem tisztelt meg az előbbivel. Tudom, hogy mit érzett irántam annak idején, de ennek már semmi jelét nem látom, és teljesen biztos vagyok benne, hogy kinőtt a felém érzett rajongásból. Mielőtt tovább gondolkodhatnék ezen, Alex megfordul, és a nyakamra tapadva gyorsan leveszi az alsóm, a padlóra hajítja, majd ad néhány csókot a hasamra. Aztán visszafordul Harryhez, és az ezúttal kivételesen szivárványszínű maszkért nyúl. 

- Ne vedd le róla! - kapok a keze után, és Harry csillogó, zöld szemeibe nézve, most a nadrágja derékrészébe markolva, újra magamhoz húzom. - Így sokkal izgatóbb lesz. 

- Igazad van - mosolyodik el Alex is, és míg én a göndört vetkőztetem, addig ő a háta mögött állva kényezteti. 

Már azt sem tudom mióta csókolózunk megállás nélkül, felváltva mind a hárman, mire minden ruha lekerül rólunk, és Harry az ágyra helyezkedik mellém. Most látom két év után először a testét ilyen közel magamhoz, miközben teljesen meztelen. A bőre napbarnított, és a tetoválásai csodásan mutatnak ezen az árnyalaton. 

- Oké! - kiált fel Fred, és én néhány pillanatig még el vagyok veszve a mellkasa látványában, mire felnézek a rendezőre. - Most innen vegye két kamera egyszerre. Ebből, és ebből a szögből. Te vedd közelről, te pedig nagytotálba. 

Fred az operatőröknek magyaráz, míg az én tekintetem visszatéved Harryre. A farkát simogatja, és közben a rendezőt figyeli. Muszáj nyelnem egyet a látványra, amikor az arcunkba tolják a fekete-fehér táblát. 

- Felvétel! 

Alex is felmászik az ágyra, és Harry két oldalára helyezkedünk, mire a göndör már nyúl is értünk. Hol az egyikünk, hol a másikunk merevedését veszi a szájába, vagy éppen kényezteti a kezével. Közben csak őt nézem, mire a másik srác az állam alá nyúl, hogy megcsókoljon. Kelletlenül megyek csak bele. Valahogy sokkal izgatóbb volt közben Harryt nézni, de Alex meglepően jól csókol, és ez egy kicsit elvonja a figyelmem. Lehet, hogy át kellene hívnom estére Philt, mert úgy érzem, minden izgatóan hat rám. Talán túl régen szexeltem ezeken a falakon túl. 

Alex lehasal Harry mellé, és kezelésbe veszi a fiút, így a göndör figyelme ezúttal csakis rám terelődik. Nem így volt a forgatókönyvben, de jelenleg nem igazán tudok parancsolni ennek az ösztönnek, így csak átvetem a lábam a mellkasa felett, és a hajába markolva kezdem ostromolni a száját, mert annyira istenien csinálja. Az első találkozásunknál nem kellett leszopnia, így nem tudom, hogy akkor milyen lett volna, de most… Istenien csinálja. A nyelvével valami ámulatbaejtő mozdulatokat tesz, és épp annyira szorítja rám az ajkait, míg finoman megszív néha, ahogy kell. Teljesen elveszek benne, és amikor elhúzódik, hogy felnyögjön, hátrakapom a fejem, mert látni akarom mit csinál Alex, amivel elvonja Harry figyelmét rólam. 

- Állj! - kiált Fred, és közelebb jön. - Ne figyeld így őket, Louis. Csak csináld ami a te feladatod. Az külön tetszett, ahogy fölé másztál, azért nem is állítottalak meg, de itt ne nézz hátra rájuk. 

- Oké - bólintok felé, és lenézek Harryre. Nem is értem, hogy miért néztem oda. Tudom, hogy felesleges volt, semmi okom nem volt rá. Kicsit megrázom a fejem, és mire újrakezdjük, visszaterelem a figyelmem Harryre. Még ezt a figurát tartjuk egy kicsit. A kamera néhány alkalommal közelebb jön, aztán eltávolodik, és van egy pillanat, amikor Harry a lehető legmélyebbre enged a torkára, miközben a fenekembe markol, és akkor muszáj hangosan nyögve a plafon felé emelnem a fejem. 

- Jó! Ezek a snittek nagyon jók voltak! - csapja össze a tenyerét Fred. - Akkor az orgazmusokat sorba, és utána folytathatjuk. 

- Felkészültél, Hazza? - kérdezi vigyorogva Alex, miközben a merevedését masszírozza egy kis síkosítóval, aminek a flakonját felém nyújtja. Harry felnevet, és egy másik pózba helyezkedik. A forgatókönyvben az áll, hogy egyikünktől a mellkasára kapja, míg a másikunk a szájába próbál célozni. Tudom, hogy mennyire utálja az arcába kapni. Amikor annyira leharcolták őt, elmondta, hogy mennyire megszégyenítve érezte magát akkor, amikor mind a három srác az arcára élvezett, még a maszk védelmének ellenére is. 

- Mi lesz a felállás? - kérdi a rendező, amikor mellénk lép, én pedig feltérdelek az ágyra Harryhez. 

- Enyém a mellkas - felelem egyből, és Harry halványan rám mosolyog, amikor ránézek. Tudom, hogy ő is emlékszik, amikor teljesen összetörten mesélt arról a pillanatról. Kapunk egy kis időt, amíg kezelésbe vehetjük magunkat. Ez általában tíz, van hogy húsz percet is igénybe vesz, elvégre a környezet nem annyira kedvező ahhoz, hogy az ember elengedje magát, és egy valódinak tűnő orgazmust produkáljon. Az öreg pornósoknak, amilyennek én is számítok, tényleg elég a kevesebb idő. Már majdhogynem parancsra csinálunk ilyeneket. Most mégis… Harryt nézve, ahogy magát kényezteti, elképzelve a múltkori filmet, ami már akkor is teljesen kifordította a gondolataimat, most igen hamar érem el a kívánt hatást, és én vagyok hármunk közül az első. Tudom, hogy a kamera csak a jelmondatomnál vette az arcom, aztán a farkam lesz a képernyőn, így bátorkodom Harryt nézni közben. Elnyílt ajkakkal néz fel rám, majd beharapja azokat, ahogy a mellkasához nyúl, hogy az ondómba mártsa az ujjait. Végül felemelkedik kissé, és a szájába vesz, amitől egy reszketéshullám fut végig a testemen, mielőtt körbenyalogat, és újra az ágyra hanyatlik. Mintha végszóra érne Alex is a csúcsra, talán a látvány is segített neki valamennyit, közelebb araszol Harry arcához, és teljesen összepiszkítja őt. Harry lehunyt szemmel tűri, és én legszívesebben rászólnék, leállítanám az egészet, de mielőtt mozdulnék, magamra parancsolok. Nem cseszhetek ki velük ennyire. Alexnek komolyabb időbe telne egy újabb orgazmus, és Harryt sem akarom kitenni egy ilyen jelenetnek. Inkább visszafogom magam, és az arcához nyúlok, hogy letöröljem a nagyját az ajkairól, és a maszkról. Alex is és ő is értetlenül néznek rám, mire csak gondolva egyet, a velem szemben térdelő srác szájába kenem a saját élvezetét. Látom, hogy nem számított erre, de mivel Fred nem állít le, ezért készségesen nyeli, amit a nyelvére teszek. Ügyes fiú, már első ránézésre is gondoltam. 

Ezután talán négy, vagy öt perccel később Harry is nyöszörögni kezd, így a kamerák újra venni kezdenek minket, miközben édes hangokat kiadva élvez el a saját kezétől. Alexel együtt mellé fekszünk, és hol vele csókolózik, hol velem, miközben egymás ál-izzadt testét simogatjuk. 

- Ennyi! - szól ránk a rendező, és a papírpoharas kávéja után nyúlva elindul a kijárat felé. - Húsz perc szünet. Addig készüljetek fel. 

Amanda egyből felénk siet a nedves törlőkendőkkel és törölközőkkel, hogy letisztogassuk magunkat. 

- Hellóka! - sasszézik mellém Andy a semmiből egy köntösben. Gondolom nekik is épp szünet van, és a beosztásban láthatta azt is, melyik stúdióban forgatok ma. - Kihagytad az ebédet. Mi van veled? 

- Ja, nem voltam bent akkor még - ölelem meg futólag, ahogy ez nálunk minden alkalommal megtörténik, teljesen mindegy, hogy éppen nincs rajtunk semmi. Jobban mondva csak rajtam. A kellékes asztal felé indulok egy gumiért, ő pedig a jeges limonádéját kavargatva követ. - Elvittem meló előtt Harryt kocsit venni. 

- Nagyon helyes! - vágja rá halálosan komolyan, még el is vigyorodom tőle. - Épp eléggé kínos volt már, hogy ennyit keres, és busszal jár, meg taxival. 

- Elájulsz majd, ha meglátod, mit vettünk - ingatom a fejem nevetve, és mosolyogva fürkészi a tekintetem. 

- Na, mondd már! - löki meg a vállam, és tovább rágcsálja a szívószálat. 

- Nem, majd meglátod - felelem ellentmondást nem tűrően, mire csak megforgatja a szemeit. 

- Meló után egy kis iszogatás? - kérdi, és már értem miért ette ide őt a fene munka közben. - Harry! 

- Szia, Andy - jön a göndör is mellénk, és lepacsizik a vörössel, miközben még mindig a válaszomra vár. 

- Te benne vagy egy kis esti partizásban? - vigyorog most Harryre, de a zöldszemű csak elhúzza a száját, és gondolkodik. - Baszki, ne kéressétek már magatokat állandóan. Igen, vagy nem? 

- Oké, miért ne? - ránt vállat végül Harry, de én még mindig a fejemet csóválom. Komolyan semmi kedvem hozzá. Az utóbbi időben egyre több ilyenre mondtam igent, szóval meg kell húznom a határt, különben elszáll a ló Andyvel. 

- Én kihagyom - felelem végül, és magamra görgetem az óvszert. Andy a fejét rázza, aztán Harry felé fordul, hogy megbeszélje vele a részleteket. A göndör már teljesen a csapatunkhoz tartozik. Andy sosem hagyja ki őt az ilyen akcióinkból, és jól láthatóan Harry is kedveli a haverom, még ha ez érthetetlen is néha számomra. Van, hogy azt sem tudom én miért kedvelem őt. 

- Na jó munkát, srácok. Visszamegyek - vereget hátba Andy, aztán az arcomra cuppant egy puszit, mielőtt itt hagy minket. 

- Miért nem szeretsz Andyvel bulizni? - kérdi Harry, míg egy nagy adag síkosítóval nyúl a háta mögé. 

- Remélem ezt nem komolyan kérdezted - nevetek fel, és ahogy iszom néhány kortyot a vizemből, nem bírom levenni a szemem róla. Megrándul a farkam attól, ahogy megfeszülnek az izmok a felkarján néhány mozdulattól, amikor szinte biztos vagyok, hogy éppen magában járatta az ujját. Normálisan ezek a dolgok egyik partneremnél sem szoktak megmozgatni bennem semmit, de Harry tagadhatatlanul kurvára dögös, és biztos vagyok benne, hogy ezért van az egész. Messze az egyik legszebb fiú lett az ügynökségnél. 

Nem felel semmit, csak visszasétál az ágyhoz, amikor Fred is visszaért, és Alexel kezd beszélgetni. Én a maradék időmben még a telefonomba merülök egy kicsit. Andy írt néhányszor, és nem vettem észre, gondolom ezért jött át akkor mégis.

Miután a rendező visszainvitál minket az ágyhoz, még besimogatom magam is alaposan a géllel, aztán úgy helyezkedek, hogy Alexnek egyértelmű legyen, én leszek Harryvel, mire csak egy meglepett szemöldökrántást kapok. 

- Louis, a forgatókönyv szerint Alex hatol be először - szól felénk Fred, és érzem, hogy felcsesz ezzel a hangsúllyal. Mintha én képtelen lennék értelmezni azt a rohadt füzetet. Na ezért nem szeretek olyanokkal dolgozni, akik ennyire ragaszkodnak a leírtakhoz. - Ne írd át állandóan, mert nem leszünk jóban. 

- Nem igazán érdekel - felelem zsigerből, talán egy kicsit elhamarkodva is, és most már mindenki engem figyel a helyiségben. - Mindig én kezdek, a közösökben is. Ez csak… Fogadd el. Én kezdek. 

- Miért? - kérdi felhúzott szemöldökkel. - Ez valami allűr nálad? 

- Fogd fel úgy, és folytassuk - morgom, és miután meghallom a csapót, még szándékosan akciózom valami olyat, ami nincs a kicseszett leírásban. Az előttem fekvő szépség farkára hajolok, és lassan végignyalok rajta, mielőtt a számba veszem. Érzem rajta a síkosító műanyag ízét, és egyből eltereli róla a figyelmem, ahogy Harry megfeszül a számban, és hallom a hangos sóhajait. Alex is megpróbálja végre összeszedni magát, és a göndör száját veszi birtokba, míg én még mindig a nyelvemmel kényeztetem. Megremegnek az ujjai, amit azzal próbál leplezni, hogy belemarkol a lepedőbe maga alatt, de én egy mosollyal válok el tőle, és helyezkezem most már a lábai közé. Megsimítom őt néhányszor a merevedésem végével, mielőtt elkezdek belé nyomulni, és máris nyúlok a lábai után, hogy beigazítsam őket a kamerának megfelelően. Mindez hiábavaló, mert Harry tökéletes profi lett az évek alatt, pontosan tudja hogyan tartsa a végtagjait, és merre fordulhat, hogy a kamerának a legjobb képet adja. 

Hiába, hogy itt dolgozik, és talán már nem is számolja hányan fordultak meg benne munka közben, még mindig szűk körülöttem, és ez váratlanul ér. A legtöbb srác, aki passzív, és olyan munkarenddel dolgozik, mint Harry, eléggé hamar… elhasználódik, és már nem olyan feszesek, mint egy első alkalmas szex például. Nem ítélkezem, ez a szakmával jár. Én a másik oldalon vagyok, ennyi. De ez a fiú váratlan módon lep meg, és az is, mennyire jó érzés most elmerülnöm Harry forró testében. Legszívesebben fölé másznék, és megcsókolnám közben, de azt tényleg nem tehetem. A fenébe azzal, hogy hárman vagyunk itt. Most úgy érzem, jobban örülnék, ha csak a göndörrel forgatnék együtt. 

Már órák óta csináljuk ezt, és olyan érzések tombolnak bennem, amikkel képtelen vagyok bármit is kezdeni. Nem tudom irányítani őket, és azt sem tudom, hogyan nyomjam el. Mindenki elkönyvelte úgy a dolgot, hogy rossz napom van, és ez talán még a jobbik. Ez talán rendben van. Inkább, higgyék ezt, minthogy tudják, mennyire kurvára zavar, amikor Alex hozzáér a göndörhöz. Mennyire zavar, amikor miatta nyög, ő okoz neki örömöt, nem pedig én. 

Ezekben a pillanatokban is Alexel szexelnek, és nagyokat kell nyelnem közben. Persze, tudom, hogy Harry színészkedik. Pontosan tudom, hogy mindez a kamerának szól, és mégis… Nem tudom mi a fene van velem, mert magamat kényeztetve Harry erekciójához hajolok, hogy mégnagyobb nyögéseket csaljak ki belőle ezáltal, mint Alex. Néhány harapással a csípőjén zárom az akcióm, amikor megint pozíciót váltunk. 

Most épp mindketten Harry mellett térdelünk, és egymással csókolózunk. Megfordul a fejemben, hogy talán Alexet is megdughatnám, míg ő Harryt, és ez egészen jól is mutathatna, de úgy tudom, hogy a srác is kizárólag aktív, így ezt inkább nem hozom fel. Amikor a hosszas csókolózás, és egymás simogatása után ő mozdulna, én a mellkasára tenyerelek, és hátrébb lököm. Nem durván, csak éppen annyira, hogy tudja, ez az én időm most, ő meg maradjon csak szépen fej mellett, egészen eddig ő volt Harryben. Nem mintha az, amit így fog csinálni, nem zavarna, de kevésbé, mintha ő idézné elő Harry nyögéseit, vagy a teste reszketéseit. 

Alex még néhány pillanatig engem néz, majd egy mosollyal lehúzza az óvszert magáról, és úgy helyezkedik, hogy mindent lásson a kamera, amíg gyakorlatilag ő Harry száját dugja, én meg őt magát. Borzasztóan zavar, hogy nem látom a göndör szemeit, de amikor felém nyújtja a kezét, és megszorítja az enyém, ahogy rám talál, az kárpótol, és gyorsabb tempóra, hangosabb nyögésekre késztet. Alex teljesen félreállt az útból. Hagyja, hogy én diktáljak, úgy mozduljunk, ahogy én akarok, és olyan pózokat vegyünk fel, ami nekem jó. 

- Oké! - szól közbe Fred, de csak az élvezettől elködösült agyamon át hallom őt, mintha nagyon távolról kiáltana, és nem tudom abbahagyni. Képtelen vagyok engedelmeskedni, muszáj tovább mozognom, és szorosan magamhoz húznom Harryt. Majdnem teljesen elvesztem az eszem, amikor Harry az előbbinél is erősebben szorít, és lehunyt szemmel, elnyílt ajkakkal élvezi amit csinálunk. Az egész szituációból a zöldszemű kezei zökkentenek ki, amik hirtelen már nem szorítják az enyémet, és a combomra tenyerelve próbál elhúzódni tőlem. Alex már nincs is a közelünkben, az ágy mellett iszogat, Harry pedig furcsán kérdő pillantásokkal jutalmaz. 

Ötletem sincs, hogy mi történt velem. Még soha életemben, egész karrierem során nem volt példa ilyenre. Ez a dolog itt még soha nem szólt az élvezetről, mindig csak munka volt, és ha most nem állítanak le, talán képes lettem volna hamarosan újra elélvezni. 

Úgy pattanok fel a matracról, és rohanok a székemhez, mintha megégetett volna Harry érintése, és igyekszem fel sem nézni a pajzsként magam elé emelt telefonomból. Szükségem van Philre. Nagyobb szükségem van rá, mint gondoltam volna. Valószínűleg a sok tanulás, a stressz a vizsgák miatt. Minden túl sok volt, és most ez a rengeteg feszültség nagyon szeretne a legrövidebb úton távozni a testemből. Ez lehet az egyetlen magyarázat, mert más egyszerűen nincs a kalapban. 

- Folytassuk a történetet - csapja össze a tenyerét Fred, miután az egyik lótifuti lánynak odaadta a kiürült kávés poharát. - Louis, te fekszel alulra, és Alex lesz felül. Amanda, most sok síkosítást kérek.

- Nem! - jelenti ki határozottan Harry, amikor visszaül az ágy szélére, és a sminkes is megérkezik a flakonnal. Először csak nézek a rendezőre, és a komor göndörre felváltva, mire újrajátszom a mondatokat, és megértem, hogy miről volt szó. 

- Pardon? - kérdez vissza meglepetten Fred, de Harry csak a fejét ingatja, és tökéletesen látszik rajta, hogy hajthatatlan. Ezért most nagyon büszke vagyok rá, és még el is mosolyodom, miközben elteszem a telefont, és visszaindulok feléjük. 

- A szerződésem éppen progresszió alatt van, ezért történhetett a hiba a forgatókönyvírónál - feleli magabiztosan, és még a maszkot is a feje tetejére tolja, hogy teljesen komolyan vegyék. - Nem vállalok ilyesmit. 

- Nem értem… - kezdené a rendező a hisztit, és már majdnem megszólalok én is, de úgy tűnik, Harrynek nincs szüksége a segítségre. 

- Azt csinálnak velem, amit akarnak, mint eddig is, de nem vállalom, hogy egyszerre ketten dugjanak meg - jelenti ki, minden szemérmességet félrehajítva, és látszik rajta, hogy kezd feszült lenni. 

- Rendben - válaszolja végül Fred, egy fél percnyi síri csend után, mire fellélegzek egy kicsit, hogy nem fog kelleni a beavatkozásom. - Akkor folytassuk egy másik pozícióban. Ez lett volna a végső snittek közt, így most találjunk egy jó helyzetet, amit használhatunk. 

Szó nélkül mászom Harry mellé, és egy megkönnyebbült mosollyal néz rám, amikor összetalálkozik a pillantásunk. 

- Feküdj elém - húzom le magammal, de még nem helyezkedünk el, mert a pozíció váltást is fel kell vennünk előbb. 

Amikor ez mind megtörtént, a combja alá nyúlok, és felemelem a mellkasáig, ezzel jobb szöget biztosítva a kamerának is, és ahogy zihálva hátraejti a fejét, és a nyakamba liheg, az teljesen feltüzel. Újra úgy kezdek mozogni benne, mintha ezen múlna az életünk, és bár Alex már helyezkedik, hogy birtokba vegye a száját, először az álla alá nyúlok, és magam felé húzom, hogy az ajkai közé nyaljak. Érzem, amikor a testén végigszalad a reszketés, és azt, ahogy a számba sóhajt, így néhány másodpercig még csókolom őt, mielőtt kelletlenül átengedem Alexnek. Összeszorított állkapoccsal nézem, amit művel vele, mert ránézésre Harry nagyon is élvezi, és ebben a helyzetünkben túl közeli rálátásom van mindenre. Muszáj valahogy elterelnem a figyelmem, ezért elsöpröm az útból a göndör tincseket, és az előttem vonagló fiú hibátlan nyakára tapadok. Csókolom, szívom, és harapom, ahol csak érem, és elképzelhetetlen számomra, hogyan tud ez ennyire elvarázsolni. Teljesen levesz a lábamról az íze, és a bőrének érintése az ajkaimon. Harry izzad, és nem csak a rálocsolt víztől fénylik a bőre. Érzem a nyelvemen, és olyan, mintha nem bírnék leállni. Minél többet akarok érezni ebből, és amikor hátranyúl, hogy a csípőmre tegye a tenyerét, elvesztem az eszem. Minden elködösül, semmit nem látok, csak a heves vágtámat érzem az élvezet felé, és az egymásról szóló érintéseinket. 

- Ennyi! - hallom meg távolról, és ez kizökkent. Kinyitom a szemeimet, Alex már kap is egy törölközőt a nyakába, Harry fáradtan ejti a fejét a matracra, majd miután levette az álarcot, egy nedves kendővel megtörli az arcát, én pedig itt fekszem, még mindig a lábát tartva, és tövig merülve benne, amikor kapok egy száraz törölközőt a képembe. Olyan érzés ez, mint amikor elbóbiskolsz, és hirtelen ébresztenek fel. Azt sem tudod, hogy hol vagy, hogy mi folyik körülötted, vagy éppen milyen napot írnak. - Végeztünk fiúk. 

Harry vet rám néhány pillantást, amit nem igazán tudok hová tenni, de végül elmosolyodik, és az öltözők felé indul. Nem kellett volna sok. Rohadtul talán néhány perc még, és egy valódi orgazmus ér utol, és ennek a frusztrációja bennem ragadt. Érzem, hogy az őrület vezérel, amikor felpattanok, lerántom a gumit, és magamhoz véve a cuccaim, Harry után sietek. Alex a zuhany alól jön ki, de a víz még folyik, ezért biztos vagyok benne, hogy a göndör még bent van. Csak bólintok a srác felé, és mindent az egyik asztalra dobva besietek utána. Rám mosolyog, amikor meglát, de nem szól semmit, ahogy a mellette lévő tálcára állok. 

- Biztos nem jössz inni? - kérdezi, egy kicsit megemelt hangon, hogy túlharsogja a csobogó víz zaját. - Kicsit kiengedni. 

- Biztos nem, de… - kezdeném, mégis valami visszatart. Egész biztosan azzal a határozott szándékkal jöttem ide, hogy hazavigyem a göndört, és együtt engedjük ki azt a sok fáradt gőzt, de most itt ez a dolog, ez a megfoghatatlan, láthatatlan akármi, ami megakadályoz abban, hogy megtegyem. Nem hagyja, hogy befejezzem a mondatot, helyette mégis arra késztet, hogy gondoljam át, mire készülök. Harry félt a forgatástól a barátságunk miatt. Lenne nekem jogom ahhoz, hogy egy kis egészségügyi dugásért hazavigyem magammal, kockára téve mindent? Nem hiszem. Figyelembe kell vennem Harry érzéseit, amik a múltban voltak, és azokat is, amik most vannak. Nagyon nem lehetek ennyire önző. Már a telefonos akciómmal is felidegesítettem, biztos vagyok benne, hogy azok után ez olaj lenne a tűzre. Egy tűzre, ami talán itt sincs. Jobb ha inkább befogom. Phil. Rá van mindennél jobban szükségem ma este. 

- De? - zökkent ki a hosszas gondolataim közül, mire csak megrázom a fejem a hűvös víz alatt. Igen, az is lehet, hogy ez volt rám józanító hatással. Mindenesetre bármi is tette, most hálás vagyok érte. 

- Nem is tudnék menni - felelem végül, és kérdőn néz rám, hogy folytassam. Tudni akarja, mi tart vissza. - Ma este Phillel vagyok, és nem egy fülledt discoba tervezem a dolgot. 

- Oh, értem - bólogat lassan, aztán elzárja a vizet, és kilép, hogy megtörölközzön. Minden bizonnyal így a legjobb. A lehető legjobb döntést hoztam. Fontosabb a kis idétlen göndör barátsága, mint az, hogy lehűtsem a farkam, de többé ne legyen ez meg köztünk.