Sziasztok!
Íme a menetrend szerinti rész, éééés tudom, hogy ez egy várva várt rész, egy kicsit mégis utálni fogtok. :))) De legalább hosszú! :D
Olvassátok, szeressétek, hagyjatok nyomot, mint mindig!
Puszi&Pacsi
Fél órája csak forgolódom az ágyban, arra számítva, hogy az ébresztőm a következő percben fog megszólalni, de nem történik semmi. Ahogy a kezembe veszem a telefonom, egy nyögéssel temetem az arcom a párnába. Van még közel négy órám, mielőtt el kell indulnom dolgozni, de akármennyire küzdök, képtelen vagyok visszaaludni. Muszáj lesz kitalálnom valamit, amivel lefoglalhatom magam addig.
Alig egy órával később már a kedvenc kis dögjeimmel sétálok, de ezúttal nem viszem el őket a menhely területéről. Van nekik egy kis hátsó udvaruk, ahová ki szokták engedni őket napközben, amikor gazdijelöltek jönnek egy kicsit megismerkedni a kiszemeltekkel. Mióta megkaptam azt a kibaszott hátborzongató e-mailt, követte még három sokkal rosszabb, és ahogy megjósoltam, gyakorlatilag megfenyegetett benne, bárki is áll a levelek mögött, részletesen leírva, hogyan fogja ellátni a bajom amiatt, ahogy a bárban viselkedtem Josh-al. Ott volt abban a rohadt bárban. Ott van, amikor a kutyákat elviszem, és ott van, amikor Josh-hoz megyek be. Nem voltam nála a rendelőben már a második levél óta, mert nagyon félek, hogy valami történik vele. Andy egy kicsit lazábban veszi a dolgot, és bár azt mondta, autó nélkül ne közlekedjek, és parkoljak forgalmas helyeken, azért rajta is látom az aggodalmat. Meddig lehet ezt csinálni? Úgy élni, mintha bárhol veszély leselkedhetne rád? Ez konkrétan rámegy az idegeimre… Téboly az egész.
- Most elkaptalak - szólít meg a pad háta mögül érkezve egy ismerős hang, de még így is majdnem felugrom ijedtemben. - Nyugi, csak én vagyok.
- Szia - mosolygok rá, aztán leül mellém, és ugyanúgy a futkosó kutyákat kezdi nézni.
- Hagyd abba, hogy egy ilyen hülyeség miatt kerülsz, Louis - kezd bele, és persze, hogy tud róla. Nyilvánvalóan.
- Andy elmesélte? - kérdem, mire látom a szemem sarkából, hogy felém fordul, és bólint egyet, majd megint a kis bundásokat kezdi bámulni. - Ezek szerint hatott rá a beszédem. Szoktatok találkozgatni? Nem is mesélte a dög.
- Szoktunk - feleli szűkszavúan, és már azt hiszem, hogy nem is akarja folytatni, akkora hatásszünetet tart. - Igazából… Néhány napja már egymás lakásából járunk dolgozni. De még nem ültem le vele megbeszélni, hogy mi ez most. Mert van egy olyan érzésem, hogy ettől még néha feljárkál a főnökötök irodájába is.
- Sajnálom - húzom el a szám, mert én nem csak érzek ilyesmit, hanem pontosan tudom, hogy így van. Csak azt nem tudtam, hogy Josh-hoz is. - Ez így nem oké.
- Amíg nem mondjuk ki, hogy mi ez, addig oké - rántja meg a vállát. - Lehet, hogy azt gondolja, csak összejárunk dugni, de nálam ez csak egy ideig működőképes. A kalandokra hamar ráunok. Ha többet akar velem lenni, többet is kell ígérnie. Remélem úgy dönt, hogy jobban élvezi ezt annál, hogy eldobja, csak mert a nyakába akasztok egy kis felelősséget, és kötelezettséget.
- Nem tudom, hogy mit mondjak - rázom meg a fejem komolyan, és felhúzom mindkét szemöldököm, míg a könyökeim a pad támlájára támasztva dőlök hátra. - Attól még, mert mind tudjuk, hogy te lennél a tökéletes pár a számára,vagy mindenki számára, könnyen lehet, hogy berezel, és elmenekül. A rossz döntést fogja hozni.
- Igen, megvan rá minden esély - bólint egyetértően. Olyan nagyon könnyedén veszi az egészet. Olyan nagyon természetes számára, és én csak csodálni tudom őt ezért. - De eddig sem rohantam bele fejvesztve a komoly kapcsolatokba. Lesz egy kis ideje rájönni, hogy hülye volt, még azelőtt, hogy késő lenne. Ha nem történik meg, akkor pedig jobb is úgy.
- Szurkolok - mondom neki teljesen őszintén, ő pedig csak felém mosolyog. - Jövő héten lesz az interjúm az egyetem felvételiztető bizottságával. Van valami tipped?
- Légy önmagad, Louis - feleli kedves hangon, miközben előre hajol az egyik, éppen hozzánk szaladó juhászkutya keverékhez, és kiveszi a műanyag játékot a szájából, hogy újra eldobja neki. - Tanulmányozd azokat, amiket küldtem neked, és légy önmagad. Nagyszerű személyiséged van, és értelmes srác vagy, ezt ők is látni fogják.
- Remélem… - motyogom magam elé halkan, de biztos vagyok benne, hogy hallotta.
- Örülök, hogy segíthettem egy jó célt találni neked - mosolyog rám, és közben a másik közepes testű kutyus bundáját dögönyözi maga előtt. - Ne add fel, oké? És tedd meg, hogy nem kerülsz el engem, csak mert féltesz. Nagyfiú vagyok, nem lesz bajom. Viszont ha ennyire sakkban tart a zaklatód, intézkedned kellene.
- Mit tehetnék? - tárom szét a karjaim. - Menjek el a rendőrségre? Meséljem el, hogy egy pornószínész vagyok, és egy pasi részletesen elemzi nekem a leveleiben, hogyan fog megbüntetni az ágyában hamarosan? Erre nem lennék képes.
- Pedig hidd el, ennél cifrábbat is láttak már - feleli meggyőződéssel. - De ha nem, akkor lehet, hogy a céged vezetőségéhez kellene fordulnod. Ők egészen biztosan tudják, mit kellene tenni ilyen helyzetben. Nem élhetsz félelemben, Louis.
- Majd kiderül - sóhajtok fel, és a telefonomra nézek. - Mennem kell. Másfél óra múlva kezdek, a város meg halálos ebben az időben.
- Kitartás mára! - paskolja meg a vállam mosolyogva, és mindketten a bejárat felé megyünk. Én visszaviszem a kutyákat a karámokhoz, és mire kiérek a hallba, Josh már sehol, de nem baj. Tényleg sietnem kell. Ma Isaac-el forgatok és az… Nem mondom, hogy szörnyű, de a srác annyira körülményes. Nagyon profi a jelenetek alatt, szóval ma tuti, hogy minimum két órával hamarabb otthon lehetek, mint az ütemterv szerint, de igen… Iszonyú körülményes.
Ahogy beérek, kezet fogok néhány kollégával a liftben, amibe még az utolsó pillanatban beszökkenek, és sietősen indulok az öltöző felé, hogy alaposan lezuhanyozzak. Mire kiérek, a rendezőasszisztens már vár rám, és egy pohár víz kíséretében a sminkes asztalra tesz egy szem gyógyszert. Sokan használnak eléggé durva potencianövelőket, én megelégszem egy gyengébbel is. Elég régóta csinálom ahhoz, hogy tudjam agyban is kontrollálni magam, de ennyire nekem is szükségem van. Lily ellép a másik asztaltól, ahol most valami göndör hajú srác ül, akit még soha nem láttam itt. Bár háttal van, szóval lehet, hogy igen.
- Megszárítom a hajad, Loulou - mosolyog a tükörbe a fiatal nő, aki valami zseniális munkát szokott végezni itt az emberekkel. A cég egyébként is kényesen ügyel arra, hogy dekoratív színészekkel és modellekkel dolgozzon, de Lily még ezen felül is valami csodát művel néha. Bólintok neki, és előtte lenyelem a gyógyszert, hogy még időben legyek. - Milyen heted volt? Nem láttalak mióta… Adammel forgattál utoljára ebben a stúdióban, ugye?
- Aha - nyögök fel gondterhelten, mire rám szegezi a tekintetét a tükörben, de közben elkezdi a hajam beállítását. - Kérdésedre válaszolva, borzalmas. De eltelt, és ma Isaac-el vagyok, ami garantálja, hogy idő előtt menjünk haza, aztán két napig semmittevés. Apropó, itt van már? Ezer év mire megelégszik a sminkeddel, ami elsőre is tökéletes, úgyhogy remélem, már végeztél vele, és nem csak most kezditek majd.
- Isaac?
- Igen - felelem egyik szemöldököm felhúzva. - Tudod, magas, barna haj, szürkés szemek, és az őrületbe hajszolja az embert az aprólékos pepecselésével.
- Nem kell bemutatnod - nevet fel Lily, és a csilingelő hangtól muszáj nekem is elmosolyodnom. - De ma nem vele forgatsz, szivi. Benézted a tervezetet?
- Mi? - pördülök meg a székkel, így majdnem kiverve a kezéből a fésűt. Egyből elkezdem kihalászni a zsebemből a telefonom, hogy ellenőrizhessem a beosztásom. Tuti szórakoznak velem, soha nem szoktam elnézni. - Biztosan emlékszem, hogy ma Isaac-el vagyok. Nem vagyok idióta.
- Nem mondtam ilyet, én csak azt tudom, hogy most csináltam meg az új fiú ennivalóan göndör tincseit, és itt mindenki szerint te leszel, aki ma az ujjaira csavargatja őket - rázza értetlenül a fejét a nő, és a pillantásom egyből a nekem még mindig háttal ülő srácra kapom. Úgy ül ott, mint valami szellem, vagy nem is tudom. Semmire sem reagál, és nem fordul felénk. Mi a fasz ez az egész?
- Tessék, ma kurvára Isaac van beosztva ide! - emelem felé a mobilom képernyőjét, és mielőtt még felelősségre vonnám az idegen srácot, hogy ki a fene ő, és én miért nem tudok semmiről, felpattanok és kiviharzok, hogy megkeressem Willie-t, de még az ajtóban belebotlok. - Will, épp téged akartalak megkeresni. Miről nem tudok?
- Ó, Harryre gondolsz? - mosolyodik el, és besétál mellettem az öltözőbe. - Azért jöttem, hogy megnézzem, hogy van. Izgulsz már?
A srác most óvatosan megfordul a székével, és halálra vált arccal bólogat a rendezőnk felé. Ez komolyan csak valami elbaszott vicc. Ez az a fura fiú a live részlegről, aki úgy bámult és mosolygott rám, mint egy pszichopata, mielőtt közölte, hogy a rajongóm. Nem vagyok hülye, mióta itt vagyok, ilyen típusú szereplőcsere még nem volt. Csak akkor jött beugrós, ha valaki lebetegedett vagy kilépett. Tutira ez a kissrác intézte ezt el valahogy, ettől pedig a hideg is kiráz.
- Louis profi, szerencsés vagy, hogy ő nyit ajtót neked a pornó világába - biztosítja mosolyogva Will a fiút, aztán megpaskolja a vállam, és kisétálni készül.
- Viccelnetek kell velem! - nyögök fel, mire minden szempár rám szegeződik. - Játsszak tanárbácsit? Azt hittem annak már lassan öt éve vége, hogy újoncokat tanítok be. Erre tessék, a nyakamba varrtok egy tinit. Hány éves vagy egyáltalán? Mondd, hogy tizennyolc már elmúltál legalább!
- Nyugodj meg, Louis - szól rám Will, és lehet, hogy tényleg erős amiket mondok, mert a fiú csak összehúzta magát a széken, és az ölébe bámulva, a rajta lévő fekete köntös derékkötőjét birizgálja. - Nem értem, miért borultál ki ennyire. Harry kezdő, de egyszer mindenki az, te is voltál. Emlékszel még arra? Kivel indítottál?
- Johnnyval, ő már nincs itt - felelem egy kis habozás után, mert valójában egyáltalán nem akartam válaszolni, de Will szikrákat szóró tekintettel követelte.
- Johnny - bólint egyetértve. Persze, hogy tudja, ki ő. Itt mindenki tudta. Csak akkor egyszer dolgoztam vele, de ő tényleg egy sztár volt itt. - Mi lett volna, ha az első napod előtt így viselkedik az öltözőben?
Nem válaszolok, mert tudom, hogy igaza van. Valószínűleg már halálra rémítettem a göndörkét. Most már tuti nem a rajongóm, ami tulajdonképpen nem baj, mert legutóbb is hátborzongató volt. Egyből felötlött bennem, hogy ő áll a levelek mögött… Általában az ilyen zaklató üzeneteket olyanok írják, akikre nem is gondolnál.
- Készüljetek el, aztán kezdünk - utasít minket Willie, aztán tényleg kilép az öltözőből. Nagyszerű. Pont ez hiányzott. Milyen jó, hogy Isaac miatt az egész estémet kellemesen elterveztem otthon, mert biztos voltam benne, hogy már délután végzünk, erre… Még holnap reggel is itt leszek a sráccal. De akkor biztos, hogy nem fogom vissza magam. Live-os kölyök. A nyakamat rá, hogy semmit nem tud. Szerintem nagyjából egy hónapja lehetett, hogy Andy mutatta róla azt a videót. Még ott is kezdőnek számít, erre máris a nyakamba ültetik. Nem szólok hozzá, csak lehunyom a szemeim, és élvezem, ahogy Lily a hajamban turkál.
- Andyt láttad ma már? - kérdem a fodrász-sminkesem, aki csak a fejét rázza. - Beszélnem kell vele.
- Neked kellene tudnod merre jár a másik feled - válaszolja vigyorogva, amin én is elmosolyodom. - Valami hülyeséget csinált a kis drága? A hangnemed alapján gondolom, igen.
- Aha. Már előre látom, hogy én lecseszem, ő rám üvölt, hogy egy fasz vagyok, és ne avatkozzak a magánéletébe, aztán elmondom, hogy ő meg egy ribanc, amin megsértődik, és nem szól hozzám. Ezek után rájön, hogy igazam volt, aztán édes lesz és bújós, csak hogy kiengeszteljen - vázolom fel a beszélgetés menetét arról, hogy ne legyen pöcs, és ha találkozgat Josh-al, hagyja már Victort, vagy fordítva. Csak remélni tudom, hogy felfogja majd amit mondani akarok, mert sajnálom Josh-t ebben a helyzetben. Ő nem azt érdemli, hogy második legyen valaki mögött. Pláne, ha az a valaki Victor.
- Még jó, hogy nincs az a vita, ami örökké tart köztetek - nevetgél mögöttem Lily, aztán amikor már háromféle szart is a hajamra kent, bekapcsolja a hajszárítót. Így a beszélgetés véget ér, én pedig lopva a tükörben Harry felé nézek párszor. Teljesen maga alatt van, és elmélyült a telefonjában. Egy kicsit megsajnálom, mert tudom, hogy ez miattam van. Még a forgatás előtt bocsánatot kellene kérnem, amiért paraszt voltam. Szidom Isaac-et, mert annyi baja van állandóan, erre tessék, most én viselkedtem úgy, mint egy hisztis díva.
- Hé - lépek mellé, miután mindketten elkészülünk, és Lily lelépett a fürdőbe ecseteket mosni. - Bocs, hogy bunkó voltam. Megcsináljuk ezt, oké? Jók leszünk. Nem baj ha hibázunk, csak figyelj és tanulj.
- Rendben - feleli szűkszavúan. Nem tudom, hogy sikerült-e egy kicsit lazítanom a rosszul indított ismeretségünkön, de remélem, hogy nem utál nagyon, és nem fogja direkt megkeseríteni a mai napom. Bár ő még nem tűnik olyan körmönfontnak, mint például Andy.
- Menjünk - indulok meg a stúdió felé, és hallom, hogy azonnal felugrik a székből, hogy kövessen. - Essünk túl a beavatásodon.
Csak egy mély levegőt vesz mögöttem, ahogy belépünk a nekünk kijelölt stúdióba. A helyszín egy kicsit szokatlan, pont úgy van berendezve, mint egy gimis szobája. Rég dolgoztam ilyen díszletek közt, ez talán még jól is fog esni. Egy kis változatosság.
- Tessék, Louis - nyújtja felém a forgatókönyvet Willie. Gondolom a szövegek is változtak, ahogy a helyszín is. - Nincs sok. Néhány mondat. Pont azért, mert csak most kapjátok meg.
Beülök a székembe, és míg megiszogatok egy egész üveg vizet, vagy százszor átolvasom az egészet. Annyira elcseszetten idétlen a párbeszéd, hogy arra szavak sincsenek. Ez tuti nem Willie műve. Semmi realitás nincs benne. Szóval Harry egy gimis srác, akit mindenki Napsugárnak szólít… Kérlek, Harry, mondd, hogy nem ez a pornós neved! Nekem le kell rohannom, mint egyetemista a bátyja Halloween partiján, aki a legjobb haverom. Borzasztóan elcsépelt szar. Lesz aki megnézi ezt egyáltalán? És ha belegondolok, mégis nevetnem kell, mennyire reális. Harry a legnagyobb jóindulattal sem lehet több tizennyolcnál, szerintem éppen átcsúszik a korláton, én meg nemrég iratkoztam be az egyetemre. Egy mély sóhajjal hajítom a székembe a lapokat, miután felkelek, és elindulok a többiek felé.
- Komolyan? Még jelmez is lesz rajtunk? - húzom fel a szemöldököm, amikor Lily segít feltenni Harryre egy álarcot úgy, hogy ne simítsa le a loknijait.
- Neked csak adunk egyet a kezedbe, de nem kell felvenned - magyarázza Will, és már a mellkasomnak is nyomja, hogy fogjam meg. - Amikor belépsz az ajtón, magad előtt taszigálva az esti zsákmányt, egyszerűen oldalra dobod. De Austinék külön kérése, hogy Harry arca semmiképp ne látszódjon a felvételeken.
- Miért? - kérdem tőle, de csak megrántja a vállát. Ez… nagyon fura. Ilyenről még nem hallottam. Akik itt vannak azok mind szerződéseket írtak alá, szóval nem értem mi a szerepe ezek után egy álarcnak. Ez a bejelentett munkahelye, és még csak most kezdte, de máris ennyire szégyelli? Akkor Harry hamar ki fog potyogni innen. - Valami olyasmit mondtak, hogy a live-on imádták, hogy misztikum övezte az arcát. Meg akarják ezt tartani. Így akarják debütáltatni az első komoly filmben. Szerintem van benne fantázia.
- Van - bólintok, de nekem akkor is gyanúsan hangzik ez az egész. Ez nem a misztikumról szól. Ez egészen biztos, hogy rejtegetés. Nem akarják, hogy felismerjék Harry arcát, ez pedig… kicsit kétségbeejtő.
- Oké, ruhákat fel, kezdjünk! - kiáltja el magát Will, és Lily a kezünkbe adja, amiket viselnünk kell. Nem igazán lényeges, öt perc múlva soha többet nem látom. Kisétálunk a stúdió dekorációs ajtaján, és ott már csak ketten vagyunk Harryvel. Mindenki más bent van, és a kezdésre kell belépnünk majd nekünk is. A fiú nagyon csendben van. Fogalmam sincs, ez mennyire jó jel, és azt se igazán tudom mit mondjak neki. Jogosan izgul, az istenért! Én is majd elájultam az első alkalomnál, annyira tartottam tőle, hogy hogyan is fog kinézni egy ilyen forgatás.
- Minden oké? - érintem meg a felkarját, és erre összerezzen, de hevesen bólogat. - Nyugodj meg, még jó ideig semmi extra nem lesz. Csak a körítés. A film elején és a végén a leglényegesebb, hogy a farkunk friss legyen. A többi rész mellékes. Szóval ezért is először a behatolás előtti pillanatokat vesszük fel. Aztán lesz egy jó hosszú szünetünk, amíg felkészülhetünk a film végére.
Mintha a falnak beszélnék, mert csak teljes görcsben mered az ajtóra, azt várva, hogy mikor hallja meg a jelzést. A picsába, Harry! El kell lazulnod, vagy tényleg itt leszünk holnap reggelig.
- Hé, nézz rám - húzom meg gyengéden a karját, hogy magam felé fordítsam. A maszk eltakarja előlem az arcát, de a szemei csillogásán így is látom, mennyire aggódik. Nagyszerű… Nem is vágyom másra, mint óvóbácsit játszani. - Nyugi, megmondtam, megcsináljuk. Bízol bennem, ugye?
- Persze - szakad ki belőle egy hatalmas sóhajjal, és ez végül is aranyos volt tőle. - Csukott szemmel is. Csak… mindegy.
- Tudom. Túl leszel rajta, és a következőre már nevetve mész be - bólogatok felé, és most már mélyen a szemembe néz, ahogy lenézek rá. Nem sokkal alacsonyabb nálam, de azért egy kicsit fel kell néznie, ha a szemeim érdeklik. - Melegítsünk be egy kicsit, mit szólsz? Téged is meg fog nyugtatni.
- Mi? - nyel egy nagyot, és a hatalmas zöld szemei rémülten néznek az enyémekbe. Elvigyorodom azon az ártatlan ijedtségen, és a pólója nyakába akasztom az ujjam, hogy magamhoz rántsam. - Louis…
Még hallom a nevem a szájából, mielőtt megcsókolom. Megremeg a másik kezem alatt, ahogy azt a derekára szorítom. Olyan szaporán liheg a számba, hogy attól kezdek félni, nehogy elájuljon itt nekem, aztán a derekán lévő tenyerem a fenekére csúsztatom. Ettől felsóhajt, és nekem passzírozza magát. Oké, sínen vagyunk. Innen talán már menni fog neki. Éppen megérzem a nyelvét az ajkaim közt, és el akarom tolni, hogy elmondjam neki, az első lecke, hogy a bemelegítő smacizás három másodperccel a csapó előtt nem egy érzéki csókolózás. Senkinek se dugja le a nyelvét a torkán. Filmes csókokat használunk, csak hogy megszokjuk a partner mozdulatait, idomait, ösztöni cselekvéseit, mielőtt forog a kamera. Amikor eltolnám magamtól, ő nyöszörögve túrja az ujjait a hajamba, amiért Lily ki fogja nyírni, de tényleg nincs időm tenni ellene bármit is, mert meghallom Willt bentről, és a film forog. Belököm az ajtót, ő pedig olyan nehezen akarja hagyni, hogy irányítsam, mintha ez a rohadt jelenet valódi lenne. Úgy kell betaszigálnom az ágyig, és még a hülye álarcot is majdnem elfelejtem eldobni. A kamera az én jobbomról vesz minket, így próbálom őt is úgy fordítani, hogy minden látszódjon. Mindig egy kicsit kifelé kell mutatnunk a csókot, nem teljesen egymással szemben, mert akkor a lencsék kevesebbet látnak belőle. Olyan a srác, mint egy liszteszsák, képtelen vagyok mozgatni, ráadásul már mindkét kezét a nyakamra kulcsolta, és komolyan készül felfalni a szám. Egy óvatos mozdulattal meglököm a lábát, és ezzel egyidőben döntöm őt az ágyra. Felnyikkan, de végre eltávolodnak az ajkaink, hogy egy kicsit szárazra töröljem a nedves csókjai után, aztán a nyakába fúrom a fejem.
- Engedd, hogy irányítsalak, Harry - suttogom olyan halkan, hogy a mikrofonok biztosan ne hallják. Ő hangosan sóhajtozik, és csak remélem, hogy felfogja, amit mondok neki. - Ne használd a nyelved. Legalábbis ne így. Száraz csókok kellenek, még ha meg is mutatod a nyelved a kamerának.
A kezei nem mozognak, igazából Harry úgy ahogy van, csak fekszik alattam, és semmit sem csinál a sóhajtozáson kívül. Will nem fújta le, szóval ezek szerint kívülről talán még menthető a jelenet, ezért folytatom én is. Jöhetnek a világ legelbaszottabb mondatai, ha ágyba akarod vinni a haver öccsét.
- Ennek köztünk kell maradnia, Napsugár - morgom a nyakába, majd egy utolsó nyalintás után felemelem a fejem, aztán a fogaim közé fogom az alsó ajkát, és megrántom egy kicsit. Erre nem szólal meg, csak erőteljesen bólogat, pedig tisztán emlékszem, hogy itt van szövege. Nate ezért már lefújta volna, az a pasi kórosan ragaszkodik a szövegkönyvhöz, de Willie sokkal jobb fej. Harrynek most nagy mákja van. És úgy látom nekem is. - Ha a bátyád megtudja, repülök a bandából.
Nos, azt nem tudom, ez egy zenekar, vagy haveri társaság, mert véletlenül sem derül ki, de tulajdonképpen le is szarom. Majd a néző kitalálja. Vagy nem… Valószínűleg ők is leszarják.
- Ennyi! - kiált fel Will. Éreztem én, hogy az már sok lesz neki, hogy Harry itt sem mondott semmit. - Az előző még rendben van. Az tulajdonképpen aranyos is volt, de itt már muszáj beszélned, Harry. Oké? Na, menjen az elejétől újra.
A srác teljesen le van blokkolva, és még mindig csak néz a rendezőnkre, mintha próbálná felfogni a szavai értelmét. Megrántom a kezét, és így végre rám figyel, aztán követ az ajtó felé.
- Szedd össze magad, Harry! - szólok rá, most talán erélyesebben, mint ahogy korábban próbáltam terelgetni. Nem emlékszem, mikor kellett utoljára még ruhában újravennem jelenetet. - Figyelj a szövegekre, minden le volt írva a papíron.
- Bocsánat - hajtja le a fejét, és csak megrázom a sajátom, aztán amikor Will jelez, újra megcsókolom. Be akarom őt nyomni az ajtón, de a kezem után nyúl, és visszatart néhány másodpercig. Hagyom magam, ha erre van szüksége ahhoz, hogy egy kicsit helyre tegye magában fejben is a dolgokat. Amikor már nem próbál minden erejével az ajtónak ezen a felén tartani, akkor újra elkezdem a jelenetet.
És ezután még háromszor. Én már most fáradt vagyok, és a rendezőasszisztenstől kértem még egy gyógyszert nemrég, mert ez így kibaszott sokáig fog tartani. Már három üveg vizet kiittam, mire végre mindenki meztelen, és jöhet egy kritikus jelenet.
Harry az ágyon fekszik, én pedig megragadom a bokáit, hogy a matrac szélére húzzam őt. Felnyög a hirtelen mozdulatomtól, de aztán a torkán akad minden hang, amikor a lábai közé térdelek. Egy egyszerű mozdulattam a farka alá nyúlok, ami eddig a hasán feküdt, és a tövétől kezdve végignyalok rajta, aztán a lassan a számba engedem. A fiúnak kellemes az íze, és szinte tökéletes a fogása, a mérete. Meglehetősen szép farka van, és ezt még azzal sem bízza a véletlenre, hogy olyan csupasz, mint egy újszülött. Még a golyói is. Hogy az istenbe? Nem akarom tudni, hogy mit érzett ezért a kozmetikusnál. Muszáj felkapnom a szemeimet rá, mert Harry olyan hangosan kezdi élvezni, hogy ezzel még engem is meglep. Egyik kezével a lepedőbe, másikkal pedig a saját hajába mar, és ez nagyon jól mutat innen lentről. Remélem a kamera is jó képet tud róla venni. Will nagyjából tíz percig hagyja, hogy dolgozzak rajta, aztán leállít. Ma az én részem kimarad, az nem volt forgatókönyvben, helyette felvesszük az előkészítést, és majd csak a behatolás előtt kapok én is egy néhány másodperces kényeztetést, hogy úgy tűnjön, mintha azzal oldanánk meg a farkam síkosítását.
- Oké, kezdjük! - kiabál Will, és amikor eltűnik mellőlem a csapó tábla, már nyúlok is a kisasztalra a flakonért. Nyomok egy kicsit a kezemre, aztán fölé hajolok, és a mellbimbóit nyalogatom körbe felváltva, ahogy az egyik ujjam lassan mélyre nyomom. Megmerevedik alattam, és szerintem levegőt sem vesz, mert nem csak a nyögések, a zihálás is megszűnik, így kénytelen vagyok felnézni rá, miközben a nyelvem még mindig a kis pirosra kínzott csúcsokat járja körbe. A szemei szorosan le vannak hunyva, és látom az állkapcsa vibrálásán, hogy fájdalmai vannak. Fogalmam sincs, hogy mit csináltam, de egy kicsit megállítom a kezem, és folytatom a kényeztetést ezúttal a nyakán, mert muszáj beszélnem hozzá.
- Mi a baj? Fáj? - lehelem a fülkagylójába úgy, hogy aztán a kamerának látványos módon nyalok bele, majd hajolok újra közel, hogy ne lássanak. - Sóhajts, ha fáj.
Ez feszült és mély levegővétel után még a teste is megremeg egy kicsit. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Hogyan mulasszam el? Hiszen még csak egyetlen ujjamat használtam eddig, az nem lehet ennyire rossz.
- Állj! - szól közbe Willie, de nem mozdulok meg, csak felé nézek. - Miért akadtunk meg, Louis? Már a másodiknak is bent kellene lennie.
- Nem, nem kellene - tiltakozom erősen, mire Harry riadtan kapja rám a tekintetét, és alig látható módon megrázza a fejét. Azt akarja jelezni, hogy ne mondjam el, mi a baj, de fogalmam sincs ezt miért tartja jó ötletnek. Mindenesetre most belemegyek a játékába, mert engem is megijeszt az, ahogy rám néz. - Rossz a szög, fájdalmat okoztam, csak várnom kellett egy kicsit. Vegyük innen, úgy jobb lesz.
Átlósan magam mögé mutatok, így Harry arca sem fog látszani, és tényleg egy fokkal kellemesebb irányból tudok dolgozni. Will bólint, és a kameraman egyből odasétál. Miután belőtte az irányt, jeleznek, hogy mehet.
Míg az egész párbeszéd lezajlott, nem húztam el a kezem, és néha egy kicsit meg is mozgattam, hogy addig is táguljon. Azt az arcot nagyon nem szeretném újra látni. Gyűlölök fájdalmat okozni szex közben. Így legalábbis. Harry komolyan szenvedett az előbb, és ez nem vicces. Az, amikor megjátsszák alattam, vagy a kéjes fájdalom más. Neki könnyel teltek a szemei, és minden izmát szorította az érzés.
- Jobb? Tovább mehetek? - lehelem újra a nyakába, aztán az ajkaihoz hajolok, és egy nagyon apró bólintás félét látok, mielőtt lehunyja a szemét a csókra, és a nyakamba akasztja a karjai. Oldalról így az egész arcom kitakarja, és ha az előbb nem szólok Willnek, hogy vegyük a sarok felől, akkor most egyből lefújta volna. Áldom az eget, hogy nem ez történt. Óvatosan befurakodok egy második ujjal is, de olyan rohadtul szűk a srác, hogy nem könnyű, még ennyi síkosítóval sem, és egy magas nyögés is a számban landolt. Nem akarom kinyitni a szemem, mert nem akarom látni az arcát. Áttolom a nyelvem a szájába, hogy elvonjam a figyelmét arról, amit lent csinálok, és úgy tűnik működik, mert érzem ellazulni az izmait, hogy néhány perc múlva egy harmadikat is adjak. A végére már egészen gyorsan jár a kezem, és csak fojtott nyögések szöknek ki az ajkain, mire Will leállít minket.
- Oké, elég lesz! - szól mosolyogva, és felkel a székből. - Akkor most jöhetnek az orgazmusok, utána pedig felvesszük a többit. Vizezzétek be őket egy kicsit. Harry haja okés, de Louis-nak legyen ziláltabb.
Lassan kihúzom az ujjaim, és felegyenesedem az ágyról. Harry egy ideig nem mozdul, de aztán amikor Lily mellé lép a vízpermettel, akkor felül egy kicsit, és megigazítja a maszkját. Valami nem stimmel ezzel a sráccal…
- Na, menjünk neki, aztán mindenki ebédelhet - ül vissza Willie a székébe, én pedig már az ágy felé sétálva elkezdem simogatni magam. Ha csak arra koncentrálok, akkor hamar el tudok élvezni, ezt is ki lehet fejleszteni ebben a szakmában. Ugyanígy az ellenkezőjét is. Feltérdelek az ágyra, és Harry lábai közé helyezkedem. Előbb nekem kell elmennem, és aztán neki. Ez a melegpornók kilencven százalékában így van, és most ebben is ez a terv. Összecsukódik a kis tábla az arcom előtt, és már kezdem is az álnyögéseket, az arcom a plafon felé fordítom, és nagyon gyorsan kezdem mozgatni a kezem magamon. Ebben a tempóban, úgy hogy megpróbálom teljesen átadni magam a dolognak, négy-öt perc az egész. Közelebb araszolok, amikor érzem, hogy itt van már, aztán Harry farkára élvezek. Ez csak most jutott eszembe, a forgatókönyvben az volt, hogy a bejáratára, és utána merüljek még el benne párszor, de az most nem igazán kecsegtető nekem így a semmiből, az ujjammal való események után. Miután minden cseppet kifacsartam magamból, lehajolok hozzá egy csókra, de érzem, hogy megremegnek az ajkai az enyémek alatt. Ezután elhúzódom, és nagyon gyengéden oszlatom el a magom a teljes hosszán, és érzem, hogy többször is megfeszül alattam, aztán már úgy lüktet, hogy neki sem kell majd sok, ebben biztos vagyok. Szerintem végül nagyjából egy percre van szükség, és a lábujjait behajlítva, a lepedőbe kapaszkodik, miközben összeszorított szemekkel nyög fel, és kezdi kapkodni a levegőt. Nagyon szép a hangja, ahogy élvez. Ezt biztos mások is észre fogják venni. Nem túljátszott, teljesen természetes. Eddig ez az első olyan pontja a felvételeinknek, amire azt merem mondani, hogy jól sikerült. Will megszólal, és mindenki elkezd szedelőzködni a nagyszünetre. Harry még próbál visszatérni, és mozdulnak a kezei utánam, amikor lemászom az ágyról. Megtörlöm a kezem egy törölközőbe, amit felém nyújtanak. Zavartan elfogad ő is egyet, aztán lassan, remegő tagokkal felkel, magára veszi a köntösét, és elindul a folyosón, de az ellenkező irányba, mint ahol a kantin van. Egyáltalán nem tetszik a srác viselkedése. És faszság lenne tőlem nem bevallani, legalább csak magamnak, hogy aggaszt. Zsebre vágom a cigimet, mert amúgy is terveztem kimenni a dohányzóra egy szál erejéig ebéd után, de előbb a srác után sietek. Mire beérem, lekanyarodik a folyosó végén az automatáknál. Ott nincs semmi, csak egy kanapé. Lassítok a lépteimen, mert így pontosan tudom, hogy csak odament, hogy leüljön.
- Minden rendben, Harry? - teszem fel egyből a kérdést, amikor meglátom őt felhúzott térdekkel kuporogni a fekete bőrkanapé sarkában. - Ugye nem én csináltam valamit?
- Nem, dehogy! - kapja fel a fejét, és most nem bánom, hogy nincs rajta az a maszk. Így láthatom a reakcióit arra, amiket mondok. Lassan mellé lépkedek, és leülök a kanapé szabadon hagyott felére. Követi minden mozdulatom, és még el is mosolyodik, amikor én is.
- Nem ilyennek gondoltad, igaz? - kérdezem tőle, mert szerintem ez lesz a baj. Sokan azért szoktak lelépni egy-két film elkészítése után, mert rájönnek, hogy itt nem csak szexelni kell és kész. Mint most is, van, hogy teljesen felborul egy normális aktus menete. Úgy is forgattam már, hogy az orgazmus volt a legelső amit felvettünk egy kis felkészítő szopás után. Én biztos azért nem csalódtam akkorát, mert amikor idekerültem, azért sejtettem, hogy ez hasonlóképpen mehet, mint egy rendes filmforgatás. Ott is minden a feje tetején áll, és a színészek a végére sokszor el se tudják képzelni, hogy abból igazi film lesz. Ez pont ugyanolyan, csak a tartalom más.
- Nem csak az… - motyogja, és az állát a térdeire támasztja. - Nem is tudom, hogyan mondhatnám… Ez az egész annyira…
- Hé, nyugi - lököm meg a lábát, és ha már itt vagyok, veszek magamnak egy kávét az automatából, mielőtt visszaülök mellé. - Csak vedd sokkal lazábban. Sokkal-sokkal lazábban. Segíteni fogok, oké? Tényleg egy paraszt voltam reggel, de bízz bennem. Csak figyelj majd rám. Minden egyes jelzésemre. Mivel tudnánk kicsit ellazítani? Mi az, amit szeretsz szex közben?
- Nem tudom… - rázza meg a fejét teljesen elveszve. Zavarban van, ezt könnyű megmondani a rózsaszín orcáiról, de valamilyen megoldást muszáj találnunk.
- Gondolj a barátodra. Mi az, amit szeretsz csinálni a pasiddal?
- Nem tudom, Lou - hunyja le egy kicsit a szemeit, de aztán rám emeli őket. Egy kicsit meglep a becenévvel, amit használ. Nem azért mert tabu. Inkább mert még senkinek sem jutott eszébe így hívni, csak a közeli barátaimnak. - Én… Nekem nincs barátom.
- Oké, és mit szerettél az exeddel?
- Én… Tényleg nem tudom - ingatja a fejét most már megállás nélkül, és ez, hogy mindenre ezzel a rohadt két szóval felel, teljesen zavarossá teszik az egész beszélgetésünket.
- Oké, erőltesd meg magad egy kicsit, Harry - szólok rá, mire befejezi a fejrázást, és rám nézve nyel egy nagyot. - Mi a kedvenc pózod? Használjuk azt. Will nem szigorú, ad némi saját teret.
- Nem tudom - hajtja le a fejét, és most már nem is látom az arcát, mert a homlokát támasztja a térdének. - Nem tudom…
- Mi az hogy nem tudod, Harry? Nyilván már nem vagy szűz, szóval kell, hogy legyen egy istenverte dolog, amit szeretsz a szexben! - csattanok fel, mire összehúzza magát egy kicsit, és nagyon óvatosan emeli rám a most már csillogó szemeit, amik lassan megtelnek könnyel, de nem csöppennek el. Annyi nincs belőlük. A torkomon akad minden szavam. Ez csak egy rossz tréfa. Ez a gyerek nagyon csúfos játékot űz velem, vagy éppen a munkatársaim gondolták úgy, hogy megviccelnek, és ezért találták ki ezt az egészet. Hol a kibaszott kandikamera?
- Úristen… - lehelem magam elé, és nem bírok elnézni róla. Várom, hogy azt mondja, félreértettem, persze, hogy félre, de nem mond semmit. - Szűz vagy.
Egy nagyon aprót bólint, mire csak szóra nyitom a szám, de nem… Nincs hang. Képtelen vagyok megszólalni. Na, ez az a dolog, amit kurvára senki sem várhat el tőlem. Komolyan azt akarják, hogy egy kurva pornóban vegyem el ennek a srácnak az ártatlanságát? Nincs az az isten! Nincs! Én ezt nem teszem meg. Felpattanok, hogy megkeressem Willt, és ezt neki is megmondjam. Meg azt is, hogy mellesleg mekkorát csalódtam benne, hogy ezt az aprócska információt megpróbálta eltitkolni előlem. Jogom volt tudni erről. Már azelőtt, hogy… Istenem, hát ezért fájt neki annyira. Minden mozdulat, az arcának az összes rándulása okkal volt, és ettől most megvilágosodtam.
- Ne! Louis! Kérlek, ne! - kap a kezem után, és minden erejével azon van, hogy visszatartson. - Ne mondd el senkinek, kérlek szépen!
- Harry ez… - kezdeném nagy hévvel a kioktatását, ahogy megfordulok, de eljutnak a tudatomig a szavai. - Mi? Senki sem tud erről?
- Nem, és kérlek szépen, ne is mondd el nekik - könyörög, és még mindig a kezemet szorongatja.
- Miért csinálod ezt? Elment az eszed? - lépek vissza egyet, hogy közelebb legyek hozzá, így lehalkítom a hangom.
- Nem tudom.
- A rohadt életbe, ne hajtogasd már ezt! - förmedek rá, mire összerezzen. - Oké, nem várom el, hogy elmond, miért vagy itt, de… Nem baszki! Erre nem kényszeríthetsz! Nem csinálom ezt!
- Louis, kérlek! - szorítja meg a csuklómat. - Szükségem van… erre a munkára. Légy szíves, ne rúgass ki.
- Bassza meg! - húzom el végre a kezem az ujjai közül, és legszívesebben belevernék egyet a falba, annyira magasra ment bennem a pumpa. - Akkor mégis mit akarsz tenni?
- Csináljuk végig - vágja rá azonnal, és összekulcsolja maga előtt az ujjait, mint egy kisgyerek. - Ígérem, innentől nem lesz velem gondod. Úgy fogom csinálni, mint egy profi.
- Aha, mint eddig - forgatom meg a szemeim, és csak az orrom alatt dörmögök, majd megfordulok, és elindulok a liftek felé.
- Louis! Könyörgöm neked! Bármit megadok! - mantrázza mögöttem, de próbálja alacsonyan tartani a hangját, hogy ne hallja senki a párbeszédünket.
- Ne kövess! - torpanok meg hirtelen, és hátranézek rá. Halálra vált arccal csak bólint, és nem jön többé utánam. - El kell szívnom egy cigit… Vagy kettőt.
Mire visszaérek, a nikotin már kellőképp lenyugtatott ahhoz, hogy ne akarjak mindent összetörni, de amikor belépek a stúdióba, úgy látom ez nem mindenkiről mondható el. Harry a körmeit rágcsálva feszeng a székében, és rémülten néz, amikor meglát Will felé sétálni.
- Van egy javaslatom - kezdem, mire az ő, és az asszisztense figyelme is rám irányul, egy harmadik meg kiégeti a hátam. - Harry még nagyon kezdő. Ezek az első jelenetekből is átjönnek. És tökéletesen tinédzsernek tűnik még. Mi lenne, ha változtatnánk kicsit a sztorin? Lehetne ez egy első alkalom film. Bizonyos… értelemben… neki is egy első alkalom ez.
- Hm - gondolkodik el Will, majd látom, hogy a tekintete mögém téved, ahol minden bizonnyal összetalálkozik a fiúval, mert elmosolyodik. - Ez egyáltalán nem rossz ötlet. Viszont nagy változtatás. Felhívom Victort.
- Rendben - bólintok, és a saját székemhez sétálok, hogy letegyem a cigim, és bekapjak egy mentolos cukrot. Szeretek dohányozni, de azt nem szeretem, ha érzem a partnerem csókjain a saját nikotinos ízem. És nekik sem kívánom ezt. Szándékosan nem nézek a fiúra, csak a telefonomat bámulom. Egyszerűen csak nincs jobb megoldásom erre a helyzetre. Itt egy egyetemista és egy gimis részeg szexuális élménye a téma. Nem vagyok képes csak úgy simán megdugni. Nem azért, mert őt sajnálom. Azért, mert nem tudnék elszámolni a saját lelkiismeretemmel. Ő pontosan tudta, hogy arra írja alá a szerződést, hogy itt vegyék el a szüzességét. Totálisan felfoghatatlan ez a számomra. Hiába agyalok rajta, képtelen vagyok megérteni.
- Oké, srácok! - kiált fel Will, ahogy a farzsebébe csúsztatja a mobilját. - Változott a terv…
Amíg mindenkivel ismerteti az új koncepciót, addig véletlenül, egy kontrollálatlan pillanatban felé pillantok. Harry hálásan néz rám, és egy tisztán kivehető “köszönömöt” tátog.
4 Comments
Szia Drága!
VálaszTörlésKicsit beparáztam Harrytől. Ebben a részben ijesztő a fiú. De lehet csak Lou miatt érzem így, mert atvettem a rettegését? Ne mindegy majd a kövi rész helyre rak.
Kjmm.. szóval így zajlik egy pornó film forgatás? Honnan tudod? 🤔😉😁
Amúgy lehet tényleg így,és akkor ez baromi kemény munka. Szó szerint.
Egyre kíváncsibb leszek arra, hogy lesz ebből szerelem!
Louis részéről persze. Harry talán átvált rajongóból szerelmes tinivé. De még olyan fiatal.
És itt jön az, hogy Lou mit fog szólni, ha megtudja, hogy valójában mennyi idős. Most csak reménykedik, hogy legalább 🔞 meglegyen a fiú.
De csalódni fog? Elveszti minden bizalmát a vezetőséggel szemben?
Bár Viktor így is kihúzta nála a gyufát szerintem. Na majd kiderül!
Türelmetlenül várom. Pussz. 😘
Szia!!!
TörlésKíváncsi leszek, hogy a következő rész helyre tett-e. :)
Honnan tudom, hogyan zajlik egy forgatás? cirip cirip.......... neeem! Nem vagyok pornós, de színész igen, szóval tudom pontosan, hogyan zajlik egy forgatás. A pornó sem sokkal másabb, de a biztonság kedvéért azért utánanéztem alaposan. :P Olvastam pár cikket, éééés találtam pár így készül a pornó pornót... az amúgy érdekes volt, de pssszzzttt! :DDD
Nagyon érdekesek a kérdéseid, és a felvetéseid... Na meglátjuk, hogy végül lesz-e szerelem, vagy sem, vagy egyáltalán mi lesz.. :)))
Köszönöm, hogy mindig írsz!
Millió puszi!
Imádom mikor már a beköszönő soroddal szilánkokra töröd vágyaim!! XDDD
VálaszTörlésBár csak részben, mert hát úgy lesz sztori....
Pusszancs, szercsi van te gyilkos......nincs elég gyilkolós sztorid??? XDDDD
Na nem "pofázok" megyek olvasni, hogy előre tudjam nem az lesz amit szeretnék... bazsalyogós szemforgatás!!!
Na újra itt, egy kései ebéddel, egy kis Peti a hörivel játékkal.....és egy olvasással később.
VálaszTörlésNekem már ott jól kezdődik ha a piros dögös pöttyöd mellett Louis neve szerepel. :) Félre ne értsd, Harry baba szemszöge is imádni való. Csak hát elfogult vagyok egyszer :). Másodszor valahogy jobban izgatnak Lou reakciói, Harry ugye halad a kijelölt célja felé, oké nagyon fűszerezve..mintha a Magyar Közút Kezelőkre bízta volna a sima utat. XDD
Nem volt ez olyan rossz mint számítottam a beharangozó után...SŐT egyáltalán. Kicsit mintha már direkt, plusz szerzői csavart tettél volna bele. De komolyan, miért gondoltad azt, hogy ez kiakasztó lesz??? Harry aláírta egy felnőttfilm forgatását, nem egy amis felnőttfilm forgatását....szerintem Lou TELJESEN ÉS TOTÁLISAN cukin, jól, a lehető legjobb hozzáállással kezelte. Lehet megint elfogult vagyok, de nekem tök pozitív volt még a kiakadása is. Jó a belső gondolatai nem a legcsodásabbak voltak, de hát a rajongó szívem csak melengeti, hogy nem mondta azt, hogy leszarja, hasra azt durr bele Hazza!!!XDDD
Van itt is egy hangyányi kötözködni valóm.....hezitáltam leírjam-e....de...nem azért tartasz minket, hogy ne próbáljunk meg értelmes reakciókat adni. Tehát! Ha már realitás, és tényleg ott vagyunk elég királyul, akkor H. miért nem esett át a behatolásos aktus előtti előkészítésen? Vagy vegyem úgy, hogy megvolt? De ne mond nekem, hogy nem "tágítják" a kis passzívokat a jelenetek előtt.....na jó ráfogom arra H. szűkségét, hogy nincs az az előkészület amit az idegesség nem tesz tönkre. De valahogy ez itt kicsit nekem hiányzott. Egyéb higiéniai előkészületről nem is szólva.
Én konkrétan nagyon elégedett vagyok ezzel a résszel, a tartalommal, a történéssel...Lou-val (szívecskés szemű emojik hada)!!!Basszus azért le a kalappal H előtt, mert azért tökös amiért végigcsinálja, nagyon tetszik, hogy ez sem egy fáklyás menet. Ha bárki visszaemlékszik az Ő elsőjére, ami reményeim szerint mindenkinél szeretett személlyel történt, akkor is egy "görcsös", izgulós élmény. Ezt tökéletesen ábrázoltátok, szinte lejött a monitorról H. fájdalma, feszültsége.
Izgatottan hegyezem szemem kövi részre....IMÁDATOM TÖRETLEN.
Millió szercsi!!!<3<3<3
Tisztára bezsongtam, ha olvasod komim remélem érthető!!!