Ez a negyedik hetem. Pont egy hónapja vagyok itt, csinálom ezt a dolgot, és magam sem gondoltam, de azt kell mondjam, nem igazán bántam meg. Rögtön az első napomon megkaptam a munkámhoz használatos személyim, és annak az adatai kerültek be a végleges szerződésembe.
Az első hét volt mindössze, ami nagyon furcsán telt. Mindenki kedvesen fogadott, kaptam egy saját stúdiót, ahol dolgozhatok délutánonként, miután végzek a suliban, és azt mondták, jelenleg csak én használom, így kedvemre dekorálhatom. Kezdetben nagyobb gondom volt az, hogy ne érezzem magam olyan istentelenül zavarban, de a maszk sokat segített. Tudtam, és tudom ezekben a percekben is, hogy senki sem fog felismerni engem, vagy ha igen, nem bizonyítható, hogy én vagyok. Nem lesz botrány belőle. Az álarcot én választottam ki, egy fekete, sűrű csipke, ami az arcom jobb oldalán a szemöldökömtől az államig, bal oldalon viszont a homlokomtól kezdődik, de a szemem alatt véget ér. Gyönyörű arany csillámok díszítik, amik a gyenge fényben, ami körülvesz ilyenkor, még sokkal mutatósabbá teszik. Azt is én mondhattam meg, milyen legyen a világítás, és az milyen színben és szögben érkezzen. Szerintem szerencsésebb, és sokkal inkább rám terelik a figyelmet, ha három irányból is kapok megvilágítást, de csak minimálisat. Így a szoba többi része sötét, nincs ami elrabolja rólam a tekinteteket, de mégsem borzasztóan zavaró, hogy szinte nappali világosság van. Ami a ruhát illeti, mindig ugyanaz az összeállítás van rajtam. Nem választottam külön fellépő ruhát, és nem is várom meztelenül a nézőimet. Az angliai gimnáziumokban mindenütt egyenruhát kell viselnünk, és kifejezetten imádják, amikor azt hámozom le magamról. Volt egy privát nézőm az egyik alkalommal, aki arról próbált kifaggatni, hogy mennyi idős vagyok, és nagyon felizgatná, ha még nem lennék nagykorú, mint ahogy az adatlapom írja, de természetesen hárítottam. Eljátszottam neki kecsesen, hogy annyi idős vagyok, amennyit csak akar, és ha ő nem akarja, hogy nagykorú legyek, akkor nem leszek. Mindezt úgy, hogy végig egyértelmű maradjon számára, valójában az vagyok. Egy kicsit megrémültem abban a szituációban, de aztán eszembe jutott, hogy bármennyire is azt hiszik az emberek, akik fizetnek azért, hogy egy kis ideig a távoli tulajdonuk legyek, és ők irányítsanak, valójában az én markomban vannak. Miután ez tudatosult bennem, már nem remegett úgy a kezem, amikor privátra hívott valaki, és instruálni kezdett. Ahogy magabiztosabb lettem, egyre többen érdeklődtek utánam. Nők is voltak köztük nagy számban, de főként férfiak, és mára eléggé sok a visszajáró közülük. Nincs alkalom, hogy ne kapnék borravalót is, így arra jutottam, hogy ebben tényleg jó vagyok.
Épp most értem ide, még ruhában ülök az ágyon, és a maszkom igazgatom, amikor kérdik, hogy indíthatják-e a kamerám.
- Mehet - bólintok magabiztosan, és az ágy szélén ülve, egyik lábam magam alá húzva hátradőlök, hogy a könyökeimen támaszkodva nézzek a profi, nagy felbontású objektív felé. Nem csak anyuék, a műsor miatt is jó, hogy idebent dolgozom, és nem otthon. Nekem nincsenek ilyen profi cuccaim, mint a cégnek. A kamera élesen, és tisztán vesz, a mikrofon pedig a legapróbb sóhajaim is felveszi, ezzel növelve az érdeklődőim számát. Az ingyenes nézőszám pillanatok alatt szökik fel százra, majd kétszázra, és egyáltalán nem akar megállni, amit egy apró mosollyal nyugtázok. Ez mára már általános. Egy ideig csak nézek rájuk a kamerán át, aztán felülök, és elkezdem kibontani a nyakkendőmet. Lassan húzom le a nyakamból, majd kibújok a zakómból is. Arra mindig ügyelek, hogy ezeket gyorsan, a legelején ledobjam, és a kezemmel mindig megpróbálom valahogy takarni a zakó bal hajtókája melletti címert, ami az adott intézet sajátja. Másban nem igazán különböznek az uniformisok, csak a címerekben. Jobb ha az rejtve marad. Miután már csak a fehér ing, és a vajszínű nadrág van rajtam, elkezdhetem lassan kigombolni az ingemet. Nem veszem le egyből, sosem szoktam. Egy kicsit előre dőlök, és megnézem az eddig érkezett hozzászólásokat.
- Ó, igen, borzasztóan fárasztó nap volt - felelem az egyikre, aki arról kérdez, milyen volt ma a suliban. - Alig várom, hogy valaki segítsen elterelni a figyelmem róla.
Erre egy hatalmas rohamban érkeznek a kommentek, mire csak érzékin elmosolyodom, beharapva a szám egyik sarkát, aztán végighúzom rajta a nyelvem. Feltérdelek az ágyra, háttal a kamerának, és úgy veszem le az ingemet, először csak a meztelen hátamat felfedve, miközben hátranézek a kamerába. Lassan fordulok csak vissza, és ezek után gombolom ki a nadrágom. Nem veszem még le, addig várok egy kicsit, hogy többen legyünk. Ez persze nem tart vissza attól, hogy így is magamhoz nyúljak. A vajszínű anyagon még sejtelmesebben is hat, ahogy a tenyerem dörzsölöm, vagy éppen elkezd kirajzolódni egy kezdeti merevedés, amit néha a nézőimnek köszönhetek. Van amikor olyanokat írnak nekem, hogy nehezemre esik nem felnyögni már annyitól, hogy végigolvasom. Szépen lassan rájöttem arra, hogy én ezt szeretem csinálni. Egyetlen dolog frusztrál csak az ittlétem alatt, de az egyre jobban. Tommo az oka, hogy itt vagyok. Csakis miatta csinálom ezt az egészet. Persze mostanra tudom, hogy nem így hívják. Amikor már egy hete csináltam ezt, és hiába vártam, egyetlen alkalommal sem futottam össze vele, megkérdeztem az egyik srácot, aki a mellettem lévő stúdióban dolgozik, és egészen összebarátkoztunk. Nem járunk közösen semerre, vagy ilyenek, de néha szoktunk forrócsokizni a folyosó végi automatánál, és közben beszélgetni egy kicsit. Tőle kérdeztem meg, hogy ismeri-e Tommot, mire egy pillanatra elgondolkodott, aztán rávágta, hogy tudja, ki az, de a valódi neve Louis. Ami mellesleg gyönyörű név, és teljesen lenyűgözött. De az zavarta meg, hogy nem így hívtam, mivel itt mindenki Louis-nak szólítja, kivéve Andyt. Ő a kis vörös barátja, mint azt is megtudtam hamar. Sőt, azt mondta, olyat is pletykálnak, hogy ő adta neki azt a becenevet, amit a felvételeiben használ. Különleges kapcsolat van köztük. És ők ketten a stúdión kívül is lefeküdtek már egymással. Erre forrni kezdett a vérem a dühtől, mert azt már korábban is észrevettem, hogy jóban vannak, túlságosan is jóban, és a vöröske az egyetlen, akivel több filmje is van Louis-nak, de ez csak még jobban kiborított. Nem tudom, hogy milyen kapcsolat van köztük valójában, de ha együtt vannak… Meg tudnám ölni a srácot. Mármint komolyan, elkapni az egyik folyosó végén, és megfojtani. Persze ha képes lennék összefutni velük ebben az istenverte épületben, ugyebár…
Aztán nem olyan sokkal ezután a beszélgetés után, amikor éppen hazafelé indultam, Louis és Andy akkor jöttek át a kártyájukkal a beléptető kapun. Ahogy megláttam őt a hallban… Kiszáradt a torkom, alig kaptam levegőt, és minden hangom elment. Földbe gyökerezett a lábam, és csak bámulni tudtam rá, amit először észre sem vett. Túlságosan jól szórakozott az idegesítő barátjával, de azt gondoltam, rendben van, mert így láthattam ahogy nevet, miközben egy papírpohárból kávét kortyolgat, és ez totálisan elbűvölt. Nem lehet valaki ennyire szexi, ráadásul a létező összes helyzetben. Akkor is csak a nyálam csorgott, és amikor felém nézett, biztos vagyok benne, hogy még el is pirultam. Ő furcsán méregetett a bárgyú, bambuló viselkedésem miatt, és egyenesen értetlennek tűnt, amikor elindultam felé. Egy teljesen másik irányba tartottak, mint ahol én dolgozom, így már azt is tudtam, hol kell keresnem később. Amikor beértem őket, már a liftre vártak. Én csak sután megérintettem Louis vállát, mire felém fordult, és míg ő kérdőn, felhúzott szemöldökkel, addig Andy vigyorogva nézett rám.
- Louis, én… - kezdtem lihegve, mert egészen a liftig szaladtam, nehogy lekéssem őket. - Csak azt szeretném mondani, hogy… nagyon… hogy… te vagy a kedvencem. Minden filmből, amit valaha láttam.
Ő nem szólalt meg, csak továbbra is furcsán nézett rám, amitől kezdtem még jobban zavarban érezni magam, de Andy kuncogni kezdett mellette, és ez idegesített.
- Ő az a srác, akit Victor mutatott, emlékszel? - lökte picit oldalba a könyökével, mire Louis-nak mintha tényleg eszébe jutott volna valami. Ezek szerint már látott engem korábban, és éppen a főnök mutogatott másoknak. Ezt jó dolognak könyveltem el, mert azt gondoltam büszke rám, hisz elég szép pénzeket kaszálok minden egyes live-ommal, és egyszer, amikor felhívatott magához, csak hogy megkérdezze, hogy érzem itt magam, elmondta azt is, hogy nagyon szép munkát végzek. Büszkén kezdtem mosolyogni, de Louis arcáról addigra minden jókedv eltűnt.
- Igen, emlékszem már - bólintott, aztán a lift felé pillantott, amikor az csilingelve kinyílt. - Örülök, hogy tetszenek a filmek. Minden jót!
Az első találkozásunk mindössze ennyi volt, és én így visszagondolva annyira elcseszettnek és szerencsétlennek érzem. Bárcsak bátrabb lettem volna. Bárcsak mertem volna több mindent is mondani neki. Akkor mostanra talán nem lennénk még mindig idegenek.
Ezek után megint hosszú ideig hiába vártam a véletlen találkozásokra. Ezért döntöttem úgy, hogy az egyik szünetemben, a gimis egyenruhám visszakapkodva magamra, megnézem hová jutok el a másik lifttel. Azt még láttam, hogy a négyes gombot nyomták meg, így egyből ezzel próbálkoztam. A folyosó, aminek a végében letett, egy cseppet sem volt más, mint ahol én dolgozom, annyi különbséggel, hogy az ajtók nem apró, élő stúdiókat rejtettek. Az egyik nyitva volt, így oda merészkedtem, és hatalmas reflektorok voltak bent, mindenféle fémszerkezetekre szerelt leplek, amikkel a lámpák fényét irányíthatták, és hatalmas kamerák. Egyből tudtam, hogy itt forgathatják a komolyabb filmeket. Jó úton haladtam, de hiába jártam végig az egész emeletet, nem láttam őt sehol. Aztán, amikor egy másik nyitott ajtón kukucskáltam be, egy olyan Robin korú, energiaitalt iszogató férfi jött velem szembe. A nyakába volt dobva egy fülhallgató, és mosolyogva nézett le rám. Nem akartam illetlennek tűnni, ezért visszamosolyogtam, mire a fejét félrebiccentve állt meg velem szemben.
- Új vagy, kölyök? - kérdezte kedvesen, és ivott egy kortyot az alumínium dobozból.
- Nem - ráztam a fejem, de aztán kapcsoltam, hogy nem is a saját helyemen vagyok. - Vagyis igen. Jobban mondva… Ez nem az én részlegem. Én élőket csinálok.
- Webcam fiú vagy? Mekkora pocsékolás - ingatta a fejét, és alaposan végigmért. - Magaddal játszadozol, miközben sokkal többet is kereshetnél, valami jóval izgalmasabbal.
- Én… - jöttem azonnal zavarba, és még egyszer körülnéztem, aztán úgy döntöttem, jobb ha megyek. - Lassan vége a szünetemnek. Csak egy kicsit körül akartam nézni az épületben.
- Jó munkát… - kunkorította fel a mondat végét, hogy értsem, a nevemre kíváncsi.
- Harry - bólintottam, aztán hátráltam két lépést. - Önnek is!
Ezek után, gyakorlatilag futólépésben siettem vissza a saját szobámhoz, és fújtam ki magam, hogy folytathassam a munkát.
Most pedig itt vagyok, azóta sem láttam újra Louis-t, és ez iszonyatosan idegesít. Miközben Andy naponta vele lehet, én egy épületben vagyok a mindenemmel, és egy percet sem beszélhetek vele. Már fogalmam sincs mit kellene csinálnom. Nagyon szánalmas lenne, ha megvárnám őt a kijáratnál valamelyik nap, vagy ilyenek, nem? Szánalmas, de talán rá fogok szorulni végül. Muszáj közelebb kerülnöm hozzá valahogy.
Időközben már kaptam privátra hívási kérelmet is, így lassan indulhat a mai buli. Ez nem sokban fog eltérni attól amit eddig csináltam. Louis-ra fogok gondolni, csak sokkal pikánsabb helyzetekben. A pasi, aki ezúttal fizet értem, azt kéri, nyúljak a nadrágomba, és hangosan élvezzem a mozdulataimat, így hát megteszem neki azonnal, és nem is habozik a tudomásomra hozni, mennyire tetszik neki, amit lát. Úgy látom az első pillanattól kezdve, eléggé szeret irányítani, így csak akkor vetkőzöm teljesen meztelenre, amikor arra utasít. Mielőtt elkezdtem ezt a munkát, segítenem kellett tökéletesíteni az online profilom, amiben le van írva részletesen, hogy mi az, amit vállalok, és mást nem kérhetnek tőlem. Én itt… nem sok mindent adtam meg, mivel egy csomó olyan dolgot, ami a kérdőíven volt, még életemben nem csináltam, de volt amiről még csak nem is hallottam. Gyakorlatilag igazából csak egyszerű maszturbálást, és még arra gondoltam, nem nagy bűn beleírni, hogy akár meg is ujjaznám magam, ha valaki arra izgulna. Mint kiderült, mindenki arra izgul… Legalábbis eddig még nem volt olyan nézőm, aki ne kérte volna, de nem bánom. Az első után rájöttem, hogy valami kibaszottul élvezetes, ha éppen magamban van az egyik ujjam, míg elmegyek. Sokkal intenzívebbé válik az egész. Az éppen aktuális vendégem is így van ezzel, eléggé hamar rátér, hogy használjam az ujjaimat is, és próbáljam meg egy kicsit feljebb emelni a fenekem, hogy jobban lássa. Teszem, amit mond, és miután jól benyálazom az ujjaim, megpróbálom egy olyan szögben használni, hogy ne szakadjon le a kezem, mire végzek. Eközben a farkam függőlegesbe állítom, hogy jól lássa, ahogy azt sem hanyagolom el.
- Mennyire mélyen? - kérdezek vissza csábosan, amikor látom, hogy mit kér. Próbálom olyan mélyen eltüntetni magamban mindkét ujjam, amennyire csak tőlem telik ebben a kicsavart pozíciómban, és ez a legmélyebb, amit eddig valaha tapasztaltam. Hangosan felnyögök tőle, mire csupa dicsérő szóval illet. Az ajkam nyalogatom, és egyre gyorsabban mozgatom a kezem, annak ellenére, hogy nem kért tőlem ilyet. Az ujjaim kényszerítenek rá. Önkéntelenül is arra gondolok, milyen lehet, amikor valakinek a farka van bennem, és erre még mélyebbre próbálom erőltetni az ujjaim. Ez már biztosan a határ, és nem megy tovább, de annyira erősen még soha nem élveztem el, mint ma. Persze az emberek itt nem tudják, hogy még szűz vagyok. Szerencsémre viszont nem is kértek magyarázatot arra, hogy miért nem használok semmilyen játékszert, legalábbis a munkaadóim, mert a csevegőben, mielőtt bárki is privátra vinne, mindig azzal győzködnek, hogy csak próbáljam ki, és higgyem el, nem fogom megbánni. Ezek után viszont el kell gondolkodnom ezen. Biztos vagyok benne, hogy lehet kapni valami kis méretű műpéniszt is, nem csak azokat a hatalmas szörnyetegeket, amiket néhány videóban látni.
Miután kifújom magam egy kicsit, és képes vagyok újra a képernyőre nézni, látom, hogy a vendégem maximálisan meg volt velem elégedve, és tetemes jattot is kaptam. Nem tudom igazán megmondani, hogy mi az, ami ennyire elvarázsolja őket, mert komolyan nem mutatok valami sokat, de egyáltalán nem panaszkodom miatta. Elköszönök, aztán a felvétel megszakad, én pedig megtörölgetem magam, hogy visszaöltözzek. És ezt még megismétlem kétszer vagy háromszor, mielőtt hazamegyek, és tanulok a sulira. Persze kisebb megszakításokkal, mert nem vagyok robot. Így telnek a napjaim. És erről csak a legjobb barátom tud, Carol. Természetesen elmondtam neki, hogy eljöttem arra a megbeszélésre, és szándékomban állt kedvesen nemet mondani. Ő már azon is kibukott, hogy minek kellett egyáltalán eljönnöm, aztán elmeséltem neki az egész történetet. Louis-ról, és hogy gyakorlatilag olyan szerelmes vagyok belé, hogy kezdek teljesen megőrülni. Ő kezdetben totálisan hülyének nézett, és elmondta, hogy ez egy marhaság, aztán megmutattam neki a fotóját a profiljában, amitől egy kicsit tátva maradt a szája. Gyorsan magára erőltetett egy semleges kifejezést, de nem tudott átverni. Ő is borzalmasan dögösnek tartja, és ettől hihetetlen büszkeség áradt szét a testemben. Mellettem van, és még mindig a legjobb barátok vagyunk, de nem igazán örül az életemnek. Elfogadja, de nem támogatja. Viszont számíthatok rá bármiben, és érzem, hogy félt, addig pedig minden rendben.
Miután végzek, kimerülten lépek ki az épületből, és a kezemben a telefonommal megyek a buszmegálló felé. Akkor sem akarok még hazamenni. Küldök egy üzenetet Carolnak, hogy menjünk el vásárolni, és mivel péntek van, egy kicsit később is hazaérhetnénk ma az átlagnál. Ő benne van, és azt írja megbeszéli a szüleivel, aztán a plázánál találkozzunk. Én is gyorsan tárcsázom anyut, és némán imádkozom.
- Szia, kicsim - szól bele egyből, és a kedve nagyon jónak tűnik. Ez egy adaggal több esély arra, hogy elengedjen ma.
- Szia, anyu, figyi - kezdem, ő pedig sóhajt egyet. Tudom, hogy tudja, hogy akarok valamit, de nem baj. - Carollal úgy gondoltuk, elmennénk, és egy kicsit jól éreznénk magunkat ma. Lehet? Ígérem, éjfélnél nem érek haza később. Az utolsó buszt nem késsük le.
- Rendben, Harry, de komolyan ne! - dorgál meg, pedig még meg sem történt az eset.
- Esküszöm, anyu! - ígérem neki, és a szám már a fülemig ér, ahogy fellépek a buszra, ami nem messze tesz le a bevásárlóközponttól. - Időben otthon leszek. Szeretlek!
- Én is - feleli, és a hangján hallom, hogy ő is mosolyog. - Ha mégis lekésnétek, akkor nehogy elinduljatok egyedül az éjszakában, vagy valami hasonló frappáns ötlet! Telefonálj, és Robin elugrik értetek.
- Rendben - válaszolom, és jól hallhatóan küldünk egymásnak egy-egy puszit, ahogy mindig szoktuk, aztán bontjuk a vonalat. Nekem van a világon a legcsodálatosabb anyukám, ez egy egészen biztos tény.
A busz hamar a célba ér, és már látom Carolt, ahogy egy közeli padon ül, és nézelődik.
- Szia, Haz - puszil meg kétszer, és belém karol, ahogy elindulunk. - Milyen volt a napod ma?
- A szokásos - rántom meg a vállam. - Ma nagyon jó jattom volt. Így meghívlak egy új cipőre, és néhány italra, ha nincs ellenedre.
- Úgy ismersz? - kéri ki magának játékosan, és nevetgélve lépünk be a plázába. - Remélem jól bánnak ott veled.
- Nyugodj meg, mindenki nagyon kedves velem - biztosítom őt a szemeimet forgatva már ezredszer. - De ezt már annyiszor mondtam.
- Oké, csak nem tudom, hogy nem mersz valamit elmondani, vagy tényleg ez az igazság - motyogja az orra alatt, ahogy belépünk az első cipőboltba.
- Olyannak ismersz, mint aki tud hazudni neked, vagy úgy általában? - fűzöm össze az ujjainkat. Így sokan hitték már, hogy együtt vagyunk, de nem zavar igazából. Mi ketten tudjuk, hogy nagyon nem, és ez elég. - Te vagy az egyetlen ezen a világon, aki komolyan mindent tud rólam.
- És ezért hálás vagyok - válaszolja egy mosollyal, és dob egy puszit az arcomra. - Remélem mindig így leszünk.
- Ígérem - bólintok, aztán azok felé a csillámos converse tornacipők felé bökök a fejemmel, amikért annyira oda van.
- Istenem, imádlak! - kezd el tapsikolni, és a cipők irányába rohan. Csak a fejemet csóválva, mosolyogva megyek utána.
Úgy másfél órával, egy tornacipővel, három pólóval, és egy nyaklánccal nekem, két cipővel, és egy szoknyával később pedig neki, már a szatyrokkal a lábunknál ülünk a McDonalds-hoz tartozó asztaloknál.
- Carol - kezdem teli szájjal, ő meg csak hümmögve felém néz. - Lenne még egy iszonyúan… intim állomás, és nagyon szeretném, ha elkísérnél.
- Jézusom, félek - nevetgél, de vigyorogva kortyol a kólájába.
- Egy szex shopba szeretnék bemenni - felelem, lehalkítva a hangom annyira, hogy csak ő hallhassa meg. - Akarok venni egy… játékszert. A show-khoz.
- Basszus, Hazza - ingatja a fejét, de még mindig mosolyog. Ez jó jel, nem? - Még jó, hogy előbb vacsizni hoztál.
- Tudtam én - bólogatok magabiztosan.
- Oké, együk meg, és szerezzük be, ami kell - emeli meg a szemöldökeit. - Aztán ma már ne vásároljunk többet, ha még be is akarunk ülni valahová.
- Igazad van.
Nos, fogalmam sem volt, hogy ekkora lesz a választék egy ilyen boltban, azt meg pláne nem, hogy a legkisebb műfarok is a frászt fogja hozni rám. Kidülledt szemekkel meredek rájuk, és Carol sincs kevésbé kibukva.
- Viccelsz velem, ugye? - súgja felém összepréselt ajkakkal, de képtelen vagyok válaszolni.
- Helló, srácok - üdvözöl egy nagyjából negyven éves nő. De az is lehet, hogy csak harmincöt. A bőre agyon van szolizva, és ettől nagyon ráncosnak tűnik a nyaka, pedig az arca fiatalos. Sok tetoválása vagy, és nagyon közvetlennek látszik. - Segíthetek nektek valamiben?
- Én… nos… - kezdem habogva, és erre felhúzza a szemöldökét. Nagyon jó, még a végén rájön, hogy kiskorúak vagyunk, és kipenderít minket innen. - Egy kicsi méretű, egyszerű dildót keresek.
- Értem - feleli azonnal, és ellép mellettem, kihalászva kapásból ötöt. - Ezek talán a legkisebbek. Ez a kettő elemmel működik, és…
- Ó, nem, nem! - rázom meg a fejem, ahogy félbeszakítom őt. - Én csak egy teljesen egyszerű, szilikon dildót keresek. Kicsit.
- Oké - feleli elhúzva a szó végét. - Mennyire kicsit?
- A kapható legapróbbat - felelem egy kicsit talán rémültebben a normálisnál.
- Haz, ez a hölgy kedves, és láthatóan ért ehhez, mondd el mit csinálsz, és mire kell - türelmetlenkedik mögöttem Carol. - Biztosan meg tudja mondani, hogy a te helyzetedben, mi a legjobb.
- Oké, szóval… - adom be a derekam, de még mindig nagyon zavarban vagyok. - Camboy vagyok. De még… soha nem voltam fiúval. Mégis szeretnék valamit, amivel szórakoztatni tudom a nézőim, és lehetőleg én is élvezem.
- Ó, már mindent értek! - vigyorodik el, és visszateszi az összes vibrátort, ami a kezében van, aztán elindul egy másik sorba, mi pedig kitartóan követjük. Egy kicsit nyugodtabb vagyok, hogy végre kiböktem, mit szeretnék valójában, és úgy tűnik hozzáértő kezekbe kerültem. - Ezeket a gyöngyöket ajánlom. Garantáltan élvezni fogod, de nem okoz fájdalmat, mintha egy olyan merev műpéniszt használnál. És hidd el, a nézőid is díjazni fogják. Bekened egy kis síkosítóval, és egyenként mehetnek a gyöngyök. Ott állsz meg, ahol te akarod.
- Ez… nagyszerűen hangzik - felelem, és lassan egy elégedett mosoly terül el az arcomon. - Nagyon köszönöm! Ez hatalmas segítség volt. És messze nem olyan ijesztő, mint azok ott.
- Elhiszem - feleli, és nagyon nevet. Nem rajtam, hanem velem, és ez jól esik. - Egy olyannal nem lenne jó az első alkalom. Hidd el, te sem akarod egy műbrokinak adni a szüzességed.
- Nem… nem igazán… - motyogom halkan, és most már egészen biztos, hogy lángol az arcom. Kifizetjük gyorsan, de a nő egy pillanatra azért meglep, amikor személyit kér tőlem. Nem tudtam, hogy ez itt is így működik, és egy másodperci agyleállás és pánik után eszembe jut, hogy nálam van a hamis személyim. Gyorsan előkotrom, megmutatom neki, majd mosolyogva átnyújtja a szatyrot és a visszajárót, aztán kisiethetünk végre erről a helyről. Nem vagyok prűd. Azok után, amiket csináltam már eddig, nagyon nem, de ez a hely még egy borzasztóan új tapasztalat volt.
- Na, most nagyon gyorsan menjünk inni, Harry - tör ki a nevetés Carolból, és elindulunk a plázától nem túl messzi, kis mellékutcából nyíló sörözőbe. Oda tudom, hogy beengednek minket, mert már jártunk ott csapatosan is párszor. Lehet biliárdozni, csocsózni, meg ilyenek. És én a személyimmel ma már alkoholt is vehetek. Imádom az új munkahelyem.
***
Már mélyen benne vagyok egy privátban, amikor az ágyamon lévő gyöngysorhoz nyúlok, és elkezdek egy kis síkosítót csorgatni rá, aztán bedörzsölöm vele.
Amikor megérkeztem, jeleztem, hogy frissítsék a profilomban, hogy van egy új barátom, aki majd segít a szórakoztatásban. Persze az első vendég azonnal kérte is, hogy ne hanyagoljam el. Nem bánom, mert már nagyon kíváncsi vagyok.
- Most fogom először használni - mondom a vendégemnek, aki erre teleszórja a képernyőt szívecske szemű emojikkal. - Remélem, mindketten élvezni fogjuk.
“Nem kétlem! Már nagyon kemény vagyok rád, gyönyörűm” - írja, mire csak büszkén elmosolyodom. Elfekszem az ágy szélén úgy, hogy lássa az arcom, de mégis a fókusz a lábaim közt történteken legyen. Lassan a bejáratomhoz érintem az első apró kis golyót, és veszek egy nagy levegőt, mielőtt magamba engedem. Sokkal könnyebben csusszan be, mint hittem, és nagyon izgató érzés. Már hangosan lihegek, ahogy magamba tolom a második, harmadik, majd negyedik golyót is, és meg sem állok legalább hatig. A férfi megállás nélkül küldi a biztató üzeneteket, és itt abbahagyom, hogy a farkamra figyeljek. Néhány perc, és egy-két kis gyöngy ki- és bemozgatása elegendő ahhoz, hogy kezdjen felépülni bennem az élvezet.
- Kérlek, mondd, hogy elélvezhetek - könyörgök nyöszörögve a képernyő felé nézve, mert szeretnék imponálni a vendégemnek egy kis játékkal, ráadásul már lassan húsz perce kezdtük. Hadd érezze, hogy hatalma van még az orgazmusom felett is. Azonnal engedélyt ad rá, és mindkét kezem gyorsabban kezdem mozgatni. Azt is, amelyikkel a golyókat mozgatom, és a farkamat szorongatót is. Pár hangos nyögéssel élvezek a hasamra, és mély levegőket véve nézek a képernyő felé. Tapsoló kezekkel, és nyáladzó emojikkal tele a képernyőm. Csak mosolygok, és mivel látom, hogy kaptam egy gyönyörű összeget borravalónak, kihúzom magamból a golyókat, és míg azzal kenem szét a hasamon az ondóm játékosan, az ujjaimról pedig lenyalogatom, ami azokra fröccsent. A nézőm kedvesen elköszön, és miután hatalmas mosollyal integetek neki, a felvétel megszakad. Letakarítom magam nedves törlőkendővel, és épp a fürdőszoba felé indulnék, hogy a golyókat is megmossam, amikor egy halk kopogás után nyílik a stúdióm ajtaja.
- Szia, Harry - köszön be nekem az egyik itt dolgozó kisegítő, és úgy tűnik nagy rohanásban van. - Mr. Austin azt kéri, ha van egy kis szüneted, akkor menj fel az irodájába.
- Rendben - felelem gyanakvó hangon. Nem tudom, hogy mi lehet a baj. Nem hiszem, hogy bármit is rosszul tettem volna, mióta utoljára beszéltünk. A játékom megmosdatását későbbre hagyva csak a csapba teszem, aztán felöltözöm, hogy az irodájába siethessek.
Egy kopogás után már hallom is a hangját, hogy menjek be, így lassan kinyitom az ajtót, de megállok, mielőtt becsuknám magam mögött.
- Á, Harry! - mosolyodik el, amikor meglát, aztán feláll az asztala mögül, és arra a kis sarokban berendezett foteles részre mutat a helyiségben, ahol legelőször is beszélgettünk. - Köszönöm, hogy ilyen gyors voltál.
- Valami rosszat tettem? - kérdem halkan, mire csak rám emeli a tekintetét, és gyengéden elneveti magát.
- Ugyan, dehogy! - legyint, majd helyet foglal, így én is követem a példáját. Egy kicsit megnyugszom. Ha nincs semmi baj, akkor sokkal nagyobb érdeklődéssel állok a beszélgetés elé. - Nem a suliban vagy, ne félj.
- Oké - vigyorodom el, és a szemem önkéntelenül is a kezében lévő jó sok papírlapra téved.
- Szóval - kezdi, és leteszi a telenyomtatott oldalakat az asztalra. - Hallom jártál a C szárnyban a közelmúltban. Az egyik kedves rendező barátom említette, hogy összefutott veled.
- Igen - bólintok, de a hangom nagyon halk. - Kíváncsi voltam mi lehet arra. Csak egy kicsit körülnéztem a szünetemben.
- Nincs baj ezzel - ingatja a fejét. - Barry viszont el volt ragadtatva tőled. Azt mondta, komolyan el kellene gondolkodnunk, hogy feljebb lendítsük a karriered. Egy kicsit belekukkantottam a műsoraidba, és az adatokba is, amikben csak a számokra voltam kíváncsi. Az élő részlegen az emberek imádnak téged, annak ellenére is, hogy semmi beteg dolgot nem csinálsz nekik. Talán pont azért, mert ártatlan vagy és természetes. Az álarc remek ötlet volt, mert rajonganak a misztériumért, ami körül leng téged miatta. Így arra gondoltunk, ha te is benne lennél, elkezdhetnénk filmezni is. Sokkal kevesebb munkával, mert nem kellene minden nap jönnöd, sokkal több pénzért.
- Öm… - kezdem egy értelmetlen nyögéssel, mert nem tudom, hogy mit gondoljak erről. Ez az a dolog, amiért belementem. Mert csak egyedül vagyok, semmi durvulás, nincs semmi örökre rögzítve az interneten, és… ez még nem pornó. Ugye? Ez csak egy kis játszadozással elért plusz pénz. De nem nyers pornó. Fogalmam sincs, mit kellene mondanom erre. Nem igazán akarom ezt. Bárcsak itt lenne Carol, hogy elmondhassa a véleményét, amivel belém is egy szilárd elhatározást tölthetne. Mert most csak Victor mosolya az, ami elvakít, és a gondolat, ami persze, hogy nem kerülte el a figyelmem… A C részleg. Valódi filmek. Louis.
- Nem erőszak, Harry - dől előre a bőrfotelben, és a vállamra teszi a kezét, néz rám néhány másodpercig, aztán visszahelyezkedik. - A dolgok ott is hasonlóak. Természetesen szerződéssel működik minden. Azt csinálod, amit bevállalsz. Nyilván minél bátrabb vagy, az annál több pénzt jelent. Ha aktív vagy, azért ennyi pénzt tudunk biztosítani filmenként - mutat a lapon egy félelmetesen nagy összegre. - Ha pedig passzív, akkor egy kicsit többet.
Kicsit… Gyakorlatilag a duplája szerepel a szerződésben. A szívem kihagy néhány ütemet, mert még leírva is rengeteg ez a pénz, nem hogy a frissen, hamis személyivel nyitott bankszámlámon.
- Mi a passzív szerepben gondoltunk rád, de a döntés a tiéd - folytatja, majd lapoz néhányat. - Egy hónapra előre megkapod, hogy melyik napokon kell forgatnod, és mikor vagy szabad. Előfordul sokszor, hogy két-három napot végig kell dolgozni a színészeknek, de utána akár egy vagy két hétig is szabadok néha. Persze minden az adott forgatási ütemezésektől függ. De hidd el, mindig gondolunk a színészeinkre. Nekünk sem érdekünk, hogy egy elhasznált, kifulladt rongybaba feküdjön a kamerák előtt. Ó, és az álarcod természetesen marad! A nézők imádják, és továbbra sem akarunk felfedni téged. Izgalmas filmek születhetnének. Így még soha nem forgattunk. A live-on gyakori a maszkos modell, de filmben még nem alkalmaztuk. A rendezőink fantáziája máris beindult, amikor megnéztek téged.
Ezek akárhogy is, de egy kicsit megmelengetik a lelkem, és dobnak az önbecsülésemen is, de még mindig bizonytalan vagyok. Félek belemenni ebbe az egészbe, de Louis… Istenem… Nap, mint nap a közelében lehetnék. Úristen! Vele is dolgozhatnék! Érzem, ahogy a szívem szép lassan átüti a bordáim ketrecét, hogy kiszabaduljon, és a szeretett férfihoz ugrándozzon.
- Hasonlóan fiatal színészekkel raknánk össze téged, így attól sem kell aggódnod, hogy idősebb férfiakkal kell közösülnöd - mutat nekem egy köteg fényképet, amik a lapok közt voltak. Csupa fiatal srác, tényleg, de egyik sem Louis. Nekem ő kell. Én őt akarom.
- Én… - kezdem, de a hangom nem sikerült olyan magabiztosra, mint terveztem, mert egy kicsit megremeg. Így megköszörülöm a torkom, és sokkal több önbizalommal folytatom. - Egy feltétellel írom alá a szerződéseket.
- Éspedig? - mosolyodik el Victor, és az ujjbegyeit összeérintve, a karfán könyökölve dől hátra. Mint egy igazi üzletember.
- Louis-val akarok először forgatni - felelem egy erőteljes bólintással, mire a szemöldökei felkúsznak a homlokára, és halkan kuncog egyet.
- Vagy úgy… - húzza el a mondat végét, és vigyorogva ingatja a fejét. - Szóval Louis.
- Igen - erőltetem továbbra is, és biztos vagyok abban, hogy ebből a feltételből nem engedek. - Vagy Louis, vagy nem írok alá semmit.
- Varázslatos a Tomlinson kölyök, mi? Már nem is annyira kölyök - ingatja meg a fejét, és látszik, ahogy a gondolataiba mélyed. Tomlinson? Ez a vezetékneve? Istenem… Louis Tomlinson. Annyira gyönyörű, mint ő maga. Első hallásra imádom. Egyre több kis apróságot tudok meg róla, és annál jobban szeretem őt. - Emlékszem, amikor Andy idehozta. Még alig múlt nagykorú. Az elejétől kezdve a maximumon teljesített. Kedvelem őt. Azt a mindenit… Lassan tíz éve van itt. Mintha tegnap lett volna.
Az információk elárasztják az agyam, és lélegezni is alig tudok tőlük. Olyan fiatalon? Ő is? Akárcsak én… És Andy? Már megint az ő neve? Miatta van itt? Az isten verje meg azt a pasit már! Mindenhol kibaszottul ott van. És ezek szerint tíz éve van a cégnél… Azt mondta, alig múlt nagykorú. Ha tizennyolccal számolok, akkor ma már minimum huszonnyolcak kell lennie, vagy közel annyinak. Egy mélyet sóhajtok emiatt. Annyira szexi. Megőrülök érte. Könyörgöm, Victor, most már én kérlek téged, menj bele az alkumba.
- Rendben van, Harry - bólint kedvesen mosolyogva. - Megkapod a filmed Louis-val. Most pedig nézzük át a szerződéseket.
Egy diadalittas vigyorral csúszok ki a fotel szélére, és hajolok én is asztal fölé, hogy figyeljem, amit mond. Nem nagyon tudok összpontosítani, mert a szemeim előtt csak Louis arca, és csodás kék szemei lebegnek, de bólogatok, és úgy teszek, mintha figyelnék. Valóra válik a legnagyobb álmom. Ettől most mindent leszarok, csak a fellegekben járok.
Sziasztok!
Ezután a fejezet után úgy éreztem a végén piszkítok ide mert muszáj elmondanom, hogy ez a történet nem egy egyszerű élvezeti cikk, fontosnak tartom elgondolkodni az olvasása közben arról, hogy egy tinédzser mi mindent tesz meg a rajongása tárgyáért - ami a legtöbb esetben talán már nem is egészséges -, míg olykor a pénzéhes, sikeréhes felnőttek ezt előszeretettel használják ki. A naivitásukat, tapasztalatlanságukat, és igen, ebben az esetben a rajongásukat. Biztos vagyok benne, hogy ez a valóságban is kivetíthető ezer, meg egy ember életének történetére. Egyáltalán nem értek egyet azzal, amit a cég művel Harryvel a történetben, de ez egy létező probléma, amiről beszélni kell, és amire fel kell hívni a figyelmet. Az, hogy egy fiatalkorú pornót néz/olvas a mai világban... Az vesse rájuk az első követ, aki az ő korukban nem tette/tette volna ezt ha lehetősége van rá. Aki nem volt kíváncsi olyanra, ami nem nekik készül. Viszont amikor az interneten át jutnak el hozzájuk olyanok, akik kihasználják őket, és rajtuk élvezkednek, az már egy másik történet. Nem vagyok naiv, tudom, hogy a történetem olvasói közt nagy számmal vannak kiskorúak is, és remélem, hogy elolvassák ezt is, nem csak a fejezetet magát, és nem gondolják, hogy ez rendben van így, mert miért is ne, és bele is gondolnak mindebbe. Vigyázzunk magunkra, az internet k***a veszélyes!
Örültem, hogy itt voltál! Hagyj nyomot magad után. ;)
Puszi&Pacsi
10 Comments
Hello😊
VálaszTörlésMég mielőtt elfelejtem ki is térek arra, hogy teljesen egyetértek veled abban, hogy az internet oly bugyrai tényleg tudnak nagyon veszélyesek lenni, nemcsak kiskorúak számára. Én eddig se csak egy élvezeti cikként gondoltam erre a történetre, mert nagyon jól felépítetted az egész történetet legalábbis eddig, hogy nem minden a szex köré épül. Van a történetnek mondanivalója, többek közt az, amire te is felhivtad a figyelmet a végén, hogy milyen könnyen befolyásolható valaki egy rajongott személy miatt, mint ahogy bármelyik banda rajongói pl, és ez alatt például magamat is értem, mert vannak olyan pillanatok, amikor én is úgy érzem, hogy bármit megtennék, hogy mondjuk Louis közelébe kerülhessek, és ez nagyon nem egészséges egy idő után.
Amúgy még mindig nagyon imádom ezt a történetet is😍😍😍 kíváncsian várom, hogy Louisnak mi lesz a reakciója erre, hogy Harry vele akarja az első filmjét 😏😍 és arra is, hogy mi lesz/lett Louis zaklatójával🤔😱
Legjobb író(k) ❤️❤️❤️
Puszi 😘
(Bocsánat, ha nagyon keszekusza lett)
Szia! :)
TörlésIgen, lehet én is elgondolkodnék, mit adnék meg egy ilyen lehetőségért... haha, nem, csak viccelek, azt hiszem. Na de én legalább már felnőtt vagyok, és el tudok gondolkodni azon is mit veszíthetnék egy ilyen helyzetben, vagy bármi ilyesmi.
Komolyra fordítva, köszönöm, hogy értékeled, és hogy ennyire szereted, meg azt is, hogy itt vagy és nyomot hagysz. Sokat jelent. :)
Nem lett nagyon keszekusza, mindent értettem. :D
Puszillak! :)
Szia! ❤️
VálaszTörlésHú.... Azt kell mondjam egy kicsit komolyabb a téma, mint amit az első részek után vártam. De nem baj! Erről is kell beszélni, sőt muszáj.
Ne legyünk álszentek és ismerjük be, hogy mindenki korán kezdi az érdeklődést. Az én időmben igaz nem volt internet, de voltak magazinok amit előszeretettel adtunk kézről kézre. És a lényeg természetesen a végén volt a szex rovatnál. De itt él kell mondanom, hogy akkor pironkodva viccelődtünk a cikkeken, de tanulni nem igazán lehetett belőlük. Bár magabiztosan játszottuk a tapasztalat, de a tudásunk semmit sem ért.
A mai tizenévesek is tapasztalatot akarnak szerezni, azt gondolják az internet kiaknázhatatlan forrás ez ügyben. És igazuk is van! De ez elviszi őket egy olyan világba amire egyálltalán nincsenek felkeszülve.
Harryt a rajongása irányítja, és készteti egyre nagyobb marhaságra. Bár ő ezt most még nem látja be, de egyenes út vezet a katasztrófához.
Mi lesz szegénnyel, ha Lou csak simán megdugja és snitt. Vége csapó 🎬
Azért remélem, hogy nem így történik majd.
(Még olyan sok minden kavarog a fejemben, de megyek moziba és itt most abba kell hagynom!)
Pussz 😘 😘
Szia! <3
TörlésIgen, aki először megnyitja, azt gondolja ez egy kellemes pornó regény a sötét estékre. Aztán... Kicsit komolyabb. Talán nem annyira komoly mint a gyilkos regény, de komoly. :)
Vicces, mert én nagyjából helyben vagyok ezzel a történettel. XD Először, nem is tudom... talán a gimi második felében volt olyan okostelefonom ami már képes volt a wifire. :D Akkor néztem először pornót. Nagyjából Harry korú lehettem.. Vagy talán 17.. :D Na de ja. Mindenki csinál ilyeneket, aki azt mondja, hogy nem, az hazudiiik. :DDD
Az út vége még nagggyon messze, és addig még számtalan dolog fog történni, de valóban. A fiú sajnos még naivan azt hiszi ő irányít, és a dolgok a kezében vannak... Elárulhatom vannak részek, amiket nehezen írtam meg.
Na és mit néztél a moziban? :))
Puszii!
Annabell 3 - at. És besz@rtam. Nagyon para volt. Barátnőmmel mentem aki, elmondása szerint bírja az ilyen sztorikat. Hát mondanom sem kell! Végig sikogatott az olyan részeknél. Én már miatta voltam pácban. Jobban megijesztett mint a film.
TörlésAzért jó volt. De soha többet ilyet. Főleg nem vele.
😂😱
Várom a folytatást. Kiváncsi vagyok, merre kanyarodik a sztori. Mit szól Louis az új partnerhez. Stb...
VálaszTörlésÖrülök, jövőhéten érkezik, és az már mindjárt itt van. :))
TörlésImádom❤
VálaszTörlésKöszönöm! <3
TörlésSziasztok, kedves párosom!
VálaszTörlésMit is mondhatnék???Hát igen a tinikor veszélyei.
Talán azért mert én rég nőttem fel és magyar országon, egy kicsiny szerető falu atmoszférájában. DE!!!
Nem értem, hogy nem tűnik fel egy ilyen szerető és gondoskodó szülőnek, hogy ennyi mindent vásárol a fia??? Hogy nem hiányolja otthonról amikor "munkában" van? Nem tűnik fel?Még talán ha nem mindennap menne, csak mondjuk heti 3szor. De én fél órát nem tudtam késni.Pedig nem volt otthon a család...na mindegy. Csak szerintem ezeknek fel kellene tűnni, kicsit nem értem a szülői felelősséget. Mert ugye nem csak H gyarapodik. Mind a kettő gyerek szülei vakok???? A baráti párosuk amúgy cuki, már nem vagyok benne biztos, hogy Carol szerelmes Hba. De jó, hogy legalább van neki. Kíváncsi voltam mi lesz a sex shop-ban, de jól megoldották. :)
Hát igen, mint te is írtad, a csúnya, gonosz, pénzéhes "üzletemberek". (Mintha a valóságban is lenne egy ilyen szereplő Larry létben??)
Ők akiknek akár otthon az amerikai álmot megtestesítő, fehér léckerítéses álom palotájukban rohangáló 3 gyerekkel, simán kihasználják a fiatalokat.
Au a durva, hogy itt még nem is buta Harry karaktere, csak nagyon tini és nagyon szerelmes. Ezzel a kikötéssel egy akkor adut adott Viktor kezébe....bakker! Bármire rá fogja innentől venni!!!Tartok ezektől a vakon aláírt szerződéslapoktól is......annyira naivak tudunk lenni. Azt hisszük érdekli más is őket magukon, a hasznukon kívül.
Nem látom a jövőt, de lehet ez lesz Lou kilépésének egyik katalizátora? Mert Ő nem egy lelketlen teremtés. Nem mondom, hogy nincs benne, meg gondolom benne is lesz Hban is XDDD. Csak, hogy viduljunk kicsit. XDD
De én nagyon bízom a pozitív páros alakulásban!!!!
Fontos témát érintettetek, mint azért ez megszokott.
Köszönöm, ez is a minőség egyik adaléka.
Pussz, Gy
U.i.: Várom Harry és golyói kalandjait!!!