Larry Stylinson

Live Porn - 1.

by Sophie-Anne - 5/08/2019

Halihó!

Ígértem, hát itt vagyok. Hosszú idő után ez az első ígéret, amit halál pontosan be tudtam tartani. :D Remélem nem az utolsó... Hoztam egy kis meglepit. A történet egészen különleges módon született/születik, mert én megálmodtam - mármint a szó szoros értelmében egy álom volt, irigykedjetek légyszi! - aztán egy kis külső behatásra megpróbáltam megírni. Ez nem ment túl könnyedén, így az egyik - és a történet szempontjából igencsak masszív - külső behatásom úgy döntött, hogy megkönyörül rajtam, és rengeteget segített/segít. Olyan ez, mintha én írnám ő meg agyban lenne jelen, mert esküszöm az ötletek legnagyobb százaléka tőle származik, az enyém csak maga a történet és a karakterek volt, nagyon sok kis részletért ő felel, és én borzasztó hálás vagyok neki ezért. :) Szóval, abban állapodtunk meg, hogy ez 40%-ban az övé, és 60%-ban az enyém. Szóval ha tetszik, neki is köszönjétek meg, a neve HDawn, és ne habozzatok bekukkantani hozzá is. Még annyit, hogy ez egy viszonylag könnyed hangvételű kis szórakoztató iromány, mert úgy gondoltam a Gyilkos Hit mellé kelleni fog. Ezért is hozom felesben. :)

Olvassátok, szeressétek, és mondjátok el, bármit is gondoltok.

Puszi&Pacsi

Carol löködi a combomat a pad alatt, hogy figyeljek már rá, miközben olyan erősen próbálom ignorálni, ahogy csak tőlem telik. Nem mintha valaha az életben hagyta volna, hogy ezt tegyem. Őt nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni. De hamarosan itt a félévi vizsga, és nagyon nem akarom magaménak tudni az osztály legrosszabb értékelését. Azt tervezem, hogy ez a félév még az előzőnél is jobban záruljon, de ha Carol miatt elveszik az én dolgozatomat is, az nem segít túl sokat a jegyek lezárása előtti hajrában. A fizika nem az erősségem, de egy ingatag négyes vagyok belőle. Ha ez ötös lesz mondjuk, és istenemre, amennyit tanultam rá, annak kell lennie, akkor biztosan nem zárnak le hármasra, és így máris javítottam a tavalyi évemhez képest.

- Ne legyél már szemét! - susogja mellettem, és látom, hogy Mrs. Anderson lassan felnéz a könyvéből. Nyilvánvalóan ő is hallotta, mire én gyorsan visszakapom a tekintetem a lapomra, és némán könyörgök, hogy ne jöjjön ide. Hallom a székét, ahogy végigkarcolja a régi, ócska fapadlót, és a cipője kopogásán át érzékelhető, lassú lépteit a padsorok között. Miután elhalad mellettünk is, visszaindul, így már nekünk háttal van. Carol pedig ennek köszönhetően újra felém hajol, és a fülembe suttog, miközben vörös fürtjei a vállamra omlanak. - Segíts már!

Legszívesebben odasúgnám, hogy hagyjon már békén, mert rohadtul nem akarok lebukni, de nem akarok megszólalni. A mély hangom miattmindig egyből meghallja az összes tanár. Csak lassan egy kicsit közelebb csúsztatom a dolgozatom, és elkezdek a bal kezemmel ikszelgetni a tesztjellegű kérdéseknél, hogy addig is lemásolhassa a többit. Olyan gyorsan firkálja tele a saját papírját, hogy szinte eltűnik a keze a sebes mozdulatoktól, és egy kedves mosollyal bólint, miután végzett. Szerencsére tudja, hogy ezt okosan kell játszani, mert ha valakiről másoljuk a megoldásokat, akkor nem az ötösre hajtunk. Az első dolgozatunk óta profin csinálja.

Miután végzünk, kimehetünk a teremből, hogy ne hangoskodjunk, amíg van, aki írja. Carol az egyik legjobb barátom, de rohadtul tud idegesíteni, hogy tökéletesen ismeri a vaj szívem, és tudja, hogy mindig segítek. Engem viszont pokolian bosszant, hogy az én tudásommal megy át minden vizsgán, és ezzel együtt aggódom is érte, mert a gimi végén, a záróvizsgáknál nem lehetek ott, hogy lesúgjam az egész feladatsort. De azt, hogy vörös hajú barátnőmet tanulásra bírjam, már réges régen feladtam. A karomat a vállára fektetem, ő pedig a derekamnál fogva húz közelebb magához, ahogy végigsétálunk a még csendes folyosókon, és a kedvenc törzshelyünkre ülünk, nem messze a büfétől, de szigorúan csak azután, hogy magunkévá tettünk néhány málnás-csokis muffint.

- Láttad ma már, Patet? - fordul felém Carol, és aztán egy kicsit közelebb csúszva a vállamra dönti a fejét. - Valami szörnyű, ahogy felöltözött. Komolyan gondolta vajon reggel azt a dolgot?

- Nem láttam - felelem, és inkább csak harapok még egyet az isteni süteményből. Általában förtelmes kajákat lehet kapni a suliban, de ez minden pénzt megér. Pat volt az én… Nem is tudom, hogy micsodám. A randim? Ilyen van? Mert barátnőnek nem mondanám. Nem igazán jártunk, csak randiztunk néhányszor, és szeretett kézen fogva sétálni velem a suliban. Akkoriban Carol teljesen megőrült. Elsősök voltunk, és nagyjából már a legelső tanítási napon összebarátkoztunk. Azóta ő a legjobb barátom a gimiben, és amikor Pat és én randizni kezdtünk, akkor épp hogy túl voltunk a félévi vizsgákon. Azt hiszem nem tetszett neki, hogy Pat is sok időt akart velem tölteni. De aztán az egyik randink végén vettem a bátorságot, és megcsókoltam őt. Nem volt szörnyű, de nem is volt olyan észvesztően varázslatos első csókja az életemnek, mint amilyenről mindig is álmodoztam. Nem voltak verdeső pillangók a hasamban, vagy kiszáradt torok, és remegő ujjak. Semmi sem volt. Olyan volt, mint amikor féltem, és Gemma szájra puszit adott nekem alsós koromban, miután megígérte, hogy meg fog védeni. Az ágyamon ültünk, én sírtam, és ezt a típusú érintkezést egy percig sem gondoltam furának. Ma már nem csinálunk ilyeneket. Nem undorodtam tőle, hiszen szeretem Gemmát, de nem is volt semmi különös érzésem miatta, csak egy egyszerű puszi, és pontosan ezt tapasztaltam Petnél. Az akkor normális dolog volt. De a randimon nem értettem miért nem érzek valamit. Utána volt egy kis balesetem tesiórán az egyik sráccal. Kosarazás közben egyszerre ugrottunk fel a labdáért, és ahogy összeütköztünk, a földre zuhantunk. Én a parkettán terültem el, ő pedig rajtam. Néhány másodpercig nem mozdult rólam, a lábát és a fejét fájlalta, közben viszont bennem megindult valami a világosbarna szemeit nézve, és ahogy az ajkain át kiszöktek azok a nyöszörgő hangok… A hasamban azonnal életre keltek a pillangók. Életemben először. Azt éreztem, hogy szívesen érinteném a sajátomat az ő szájának, és egy kicsit bele is szédültem a gondolataimba, és aztán kapóra jött, hogy felsegítettek minket, és az orvosi szobába kísértek. Ezt persze azonnal elmondtam Carolnak, aki megértően ölelt magához, és ha lehet, a felismerésem után csak még szorosabb lett a barátságunk. Ezek után közöltem Pattel, hogy nem szeretném folytatni a randizást, ő pedig sírt. Borzasztóan sajnáltam őt, és szívem szerint csak azért vele maradtam volna, hogy ne legyen szomorú, de azóta gyilkos pillantásokkal bombáz amikor csak elmegy mellettem, szóval azt hiszem ő nem díjazná a “szánalomból veled maradok” ötletem. Carol pedig azóta is nagyon utálja a lányt. Folyton kritizálja az öltözködését, a hajviseletét, és a sminkelési technikáit is. Pedig egyébként Pat egy nagyon szép lány.

Gondolataimból kis csapatunk másik két tagja ránt ki, ahogy nagy nevetgélések közepette lehuppannak mellénk.

- Hogy ment a doga, srácok? - néz ránk Everest, és az ölébe húzza Rosie-t. Everest harmadikos, egy évvel jár felettünk, de a szüneteket Rosie miatt velünk tölti, kivéve, amikor nagyon jó idő van kint, mert olyankor mind kimegyünk szünetben az udvarra, és míg Rose barátnőnk csorgó nyállal bámulja, ahogy a suli egyik legdögösebb pasija, igen, aki egyben az ő pasija, a többi dögös pasival kosarazik, addig én és Carol valami másról csevegünk. A sport nem igazán én vagyok. Mármint, nem vagyok rossz benne, vagy ilyenek, de nem kedvelem különösképpen. A legtöbb menő srác benne van a foci, kosár, vagy hoki csapatban, de én inkább úgy döntöttem gitározni tanulok meg, amikor a szüleim azt mondták, hogy valamit muszáj csinálnom a suli mellett. Így ez duplán jól jön, mert néha elmegyünk a kis csapattal kempingezni az erdőbe, vagy éppen az egész osztály kirándul valahol a természetben, hogy végül sátrakban aludjunk. Olyankor nagyon jó, amikor este ki tudom vinni a gitárom a tűz mellé, és míg mindenki énekel, én tudom kísérni őket. Szórakoztatónak találom. Sokkal inkább, mint félholtan izzadni a focipályán.

- Ó, nekem nagyon jól - kezdem, és ahogy elnézem az én válaszomon senki sem csodálkozik. Mindenki várakozás teljesen néz Carolra. - Ebből kifolyólag neki is.

- Carol, ideje lenne nekiállnod tanulni - szólal meg kioktató hangnemben Rosie, és most nem igazán tudom elítélni ezért.

- Nektek meg leszállni rólam - fújtat a vörös hajú lány, és átölelve a felkarom, most már teljesen nekem dől. - Amíg itt van nekem Harry, addig nem leszek bajban.

- Érettséginél magadra maradsz, Car - folytatja a szőke leányzó, de a hangja már egy fokkal beletörődőbb. - Ott már nem töltheti ki Harry a lapjaid.

- Addig még sok időm van - rántja meg a vállat, és a folyosón hömpölygő diákokat nézi. Én csak oldalra pillantok Rosie-ékra, és míg a lány a fejét ingatja, Everest csak lemondóan elmosolyodik. A srác nem igazán kedveli Carolt, és mint azt már megtudhattam, ez kölcsönös, de Rose kedvéért megtűrik egymást, és ez szerintem nagyon is rendben van tőlük.

- Hé, Hazza, mit tervezel a szülinapodra? - löki meg a másik oldalam Everest, és pontosan egy olyan mosollyal néz rám, hogy egyből tudom… Bulizni akar. - Van néhány ötletem.

- Nem hiszem, hogy anyuék megint elengednek veled bárhová is - húzom el a számat. A legutóbbi kiruccanásunk alatt egy kicsit óvatlan voltam. Nem nagyon szoktunk bulikba járni, és életemben talán ha két-három alkalommal ittam eddig alkoholt, de az egy durva este volt. Nagyon berúgtam, és miután a rendőrök vittek haza, még a nappali szőnyegét is lehánytam, amikor az éjszaka közepén anyu, Robin, a nevelőapám, és Gemma is álmos szemekkel, köntösben próbálták kideríteni, hogy mi a fene ütött belém.

- Ne már! - nyavalyog fennhangon Everest, és ad néhány csókot Rosie-nak mielőtt folytatná. - Akkor mondd, hogy Carolnál alszol. Azzal sosincs bajuk. Házibuli lesz Garynél. A szülei egész hétvégére lelépnek. Ott is aludhatsz majd, hogy kijózanodj mire haza kell menned.

- Nem is tudom… - húzom az időt, mert tényleg nem vagyok biztos abban, hogy ez egy jó ötlet. Amúgy sem vagyok az a bulizós fajta. Néha rendben van, de Everest már egyre gyakrabban próbál beszervezni ezekbe.

- Ne kéresd már magad! - szól rám úgy, hogy még rá is nézek, de nem tudom hogyan mondjam meg neki, hogy szívesebben maradnék otthon, és néznék valami sorozatot, miután anyuékkal vacsoráztam, és felvágtuk a hatalmas tortát, amit Robin készít nekem minden egyes évben. Nem is lenne szívem csak úgy lelépni, amikor tudom, hogy úgy készülnek mindig erre ők is. - Lesz egy csomó csaj, végre felszedhetünk neked is valakit.

- Minek akarna bármilyen csajt is? - távolodik el tőlem Carol, és most először néz Everestre, mióta megérkeztek. - Itt vagyok neki én. Nincs szükségünk senki másra.

- Ja, ja… - forgatja meg a szemét a srác, és tudom, hogy mit gondol. Én is néha furcsán érzem magam Carol kisajátító viselkedésétől, de azt is tudom, hogy csak azért csinálja, mert hűen őrzi a titkom, és ezért inkább hálás vagyok neki, mint bosszús. Idő közben megszólal a csengő is, mire mind szedelőzködni kezdünk a következő óránkra. - Ez még nincs elfelejtve, Styles. A szülinapodat meg kell ünnepelnünk.

- Oké - mosolygok rá úgy, hogy pillanatnyilag elfelejtse, mire ő bólint, aztán ad egy gyors puszit Rosie-nak, és az emeletre siet a saját órájára, míg mi beülünk egy végtelenül hosszúnak, és unalmasnak ígérkező, dupla történelem órára.

Carollal együtt sétálunk a buszmegálló felé, mert egy darabon ugyanabba az irányba megyünk, így minden alkalommal megvárjuk egymást, és közösen indulunk el. Ő egy ideig csicsereg mellettem valamiről, de nem igazán figyelem, csak azt a fiatal szerelmespárt, akik elsétálnak mellettünk. Mindketten annyira boldognak tűnnek. A lány sugárzik, a fiú pedig olyan nagyon büszke rá, hogy a magáénak tudhatja. Szorítják egymás kezét, és a vak is látja, hogy szerelmesek. Egy kicsit talán vágyakozva sóhajtok fel, mire Car elhallgat, és egy pillanatra

abba az irányba mered amerre én.

- Figyelsz rám, Haz? - kérdi halkan, mire megrázom a fejem, és ránézek. Nincs harag a szemeiben, csak nem érti merre kalandoztam el.

- Ne haragudj, csak elgondolkodtam - kérek tőle bocsánatot, mire belém karol, és nekem dönti a fejét, ahogy beállunk a szélvédett buszmegállóba.

- Min? - kérdezi, és elmosolyodom az érdeklődő hangszínen, amit használ. Nincs benne harag, vagy düh, amiért nem figyeltem rá. Őszintén kíváncsi arra, hogy min jár a eszem. Egy kicsit sajnálom, hogy rajtam kívül senki sem ismeri ezt a Carolt. Mindenki csak a kicsit undok, tanulás ellenes, “szarok a világra” Carolt ismeri. Nekem van szerencsém a törődő, és érzékeny lányhoz is, amikor csak ketten vagyunk.

- Hogy vajon mi lehet a baj velem? - teszem fel hangosan a kérdést, és most végre megkapom a felháborodott arcot tőle, ahogy ellép tőlem, és a szemeim fürkészi.

- Mi a fenéről beszélsz? - ráncolja a szemöldökét, amin csak vigyorogni tudok, pedig a kérdés komoly volt.

- Annyira nagy kérés az, hogy én is lehessek valakibe ilyen nagyon szerelmes? - kérdem, és a már sokkal távolabb andalgó pár felé lendítem a karom. Carol nézi egy ideig őket, aztán visszafordul felém. - Nagy kérés, hogy valaki szeressen? Úgy, mintha az élete múlna rajta. Hogy semmi, és senki ne legyen fontos számára. Legyen kész szembeszállni a szüleivel, vagy akár az egész világgal a szerelmünkért. Mert tudja azt, hogy én is megtenném. Erre vágyom, Car.

- Mindenki, Hazza - mosolyodik el végre előttem, és ahogy megérkezik a busz, megragadja a kezem, és húz maga után. - Meg fogod kapni a nagy szerelmed. Mindenki megkapja egyszer. Csak legyél türelmes.

- Nem tudom… - ingatom a fejem, miközben lehuppanunk az egyik kétszemélyes szabad helyre. - Tudod, hogy ez nálam még az átlagnál is bonyolultabb.

- Hagyjál már lógva, Harry - legyint felém, és az ablakon kezd kifelé bambulni. Mindig csak ő ülhet az ablak mellett. Ez egy törvény köztünk. Szüksége van rá, hogy bámulhasson kifelé, ha nem teheti hazáig hallgathatnám a hisztijét. Olyan is volt, hogy az ölembe ült, hogy csak azért is azt a helyet kapja ott, az ablak mellett. Bolond lány, de imádom. - 2019-et írunk. Lassan az lesz a normális, ha van valamilyen identitás defekted.

- Attól még aggódom - motyogom az orrom alatt, de nem felel rá. Elkezd arról beszélni, hogy Rosie mennyire megváltozott, mióta összejöttek Everesttel, és hogy már közel sem kedveli őt annyira, ezért el kellene gondolkodnunk azon, hogy kiválunk, és maradunk ketten, mint a kezdetek kezdetén. Csak mosolyogva ingatom a fejem, aztán amikor elérkezik az én megállóm, adok egy puszit az arcára, és leugrom a buszról.

Szerencsére nem lakom messze a megállótól, így hamar az ágyamba huppanhatok. A dolgozatok mindig stresszel járnak. Fáradt vagyok, és ezért egy kicsit annak is örülök, hogy anyuék megelégedtek csak egy köszönéssel lent. Egy nagy ásítás után érzem, ahogy egyre nehezebbek a pilláim, mire elbóbiskolok, de szigorúan csak félálomban. Minden hülye zajra a másik oldalamra fordulok, aztán feladom, és a plafont kezdem bámulni. Olyan rohadtul frusztráltnak érzem magam, és fogalmam sincs, hogy miért. Nincs rá különösebb okom. Annyira jó lenne, ha fekhetne most itt mellettem valaki, aki csak átölel, néha megcsókol, és átbeszélgethetünk akár egy teljes délutánt úgy, hogy észre sem vesszük az idő múlását. Néha lopva egymásra pillantanánk, és kósza, eltévedt érintésekkel próbálnánk egy lehelettel közelebb kerülni a másikhoz.

- Basszus… - sóhajtok fel, amikor megérzem, hogy pusztán ennyi gondolkodás is mit váltott ki a nadrágomban. Nagy nehezen leszenvedem magamról a szoros farmert, és csak egy alsóban mászom be a takaró alá. Lehunyt szemmel vezetem be a kezem az alsóm alá, hogy vacsoráig sikerüljön lenyugodnom. Amikor ez van, akkor egyszerűen Kevinre gondolok, ahogy rajtam feküdt, és olyan finoman nyöszörgött. Ahogy magam elé képzelem a jelenetet, már nagyon feszülök ott lent, de akármilyen kitartóan is dörzsölöm magam, nem jön az enyhülés olyan gyorsan, mint szokott. Már vagy fél órája mozog a kezem a paplan alatt, de nem történik semmi, én pedig csak egyre frusztráltabb leszek.

- Basszus! - ismétlem a korábbi szitkomat, és kihúzva a kezem a takaróm alól, a matracra csapok. Próbálom lenyugtatni magam, hisz mégsem mehetek le vacsorázni ágaskodó micsodával. A tesiöltözőben a srácok legutóbb arról beszélgettek, hogy milyen gyakran szoktak pornót nézni a neten mostanában. Bár az beszélgetésnek kevéssé volt nevezhető, inkább vihogtak a tényen, hogy mi mindent találni az ilyen oldalakon. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolkodtam el már akkor azon, hogy talán én is felnézek valamikor egy olyan oldalra, ahol találok meleg pornót. Jártam már korábban olyanon, ahol hagyományos felnőtt filmek vannak, de melegekkel még nem kerestem rá. Meglehet, hogy most jött el az ideje.

Nem igazán bonyolítom túl, a legelső olyan oldalt böngészem, amit feldobott a “gyengéd meleg pornó” kifejezésre. Bár úgy látom az oldalon nem csak ennek megfelelő videók vannak. Ahogy rákattintok az egyikre, majdnem hangosan felnyögök. Csak öt perces, szóval gondolom ezért kezdődik egyből a közepén. Alig győzöm gyorsan lehalkítani annyira, hogy a két srác hangja ne száguldjon le egyenesen a földszintre anyáékhoz. Ahogy visszaterelem rájuk a figyelmem, kitágult szemekkel nézem a jelenetet, és az erekcióm jobban feszül, mint valaha életemben. Észrevétlenül repül el az az öt perc a kis latin pasi és szőke “szerelme” felett, mert csak tátott szájjal néztem, és egy pillanatra sem értem magamhoz. Olyan hirtelen vágták el, hogy ez nagyon dühít. Szívesen néztem volna még őket egy kicsit, de az ebből nyert izgalmamban visszalépek, és azonnal keresek egy újabbat, ami szimpatikus. A következő egy szeplős, vörös hajú srác, és egy tetovált barna, aki az előbb említett lábai közt térdel, és őt nézi. A haja előre hullik a kis képen, ezért az arcát nem látom, de a teste olyan szép. Ez is csak öt perces, de rákattintok. Ez ezerszer jobb mint az előző. A tetovált pasi eszméletlenül szexi. Minden mozdulata erotikus, és árad belőle a tömény szexualitás. Annyira dominánsan ér a szeplőshöz, hogy beleremegek. Azt gondolom, azt képzelem… Azt akarom, hogy ezt velem csinálja. Már csak akkor veszem észre, hogy a kezem a takaró alá került, amikor megrándulok, és egy talán túl nagyra sikeredett sóhaj után, az ajkaimat beharapva élvezek el. Talán csak két perccel azután, hogy elkezdődött a videó. Most, hogy a paplanom alatt vége, de a két srácból még maradt három értékes percem, csak lágyan simogatom magam, és a tetovált magas hangú nyögéseire figyelek. Olyan erotikus, hogy szinte egyből elkezdek újra keményedni, ezért inkább gyorsan kikapom a kezem a takaró alól, és úgy nézem meg a maradék harminc másodpercet, hogy azon imádkozom, hogy láthassam elélvezni a végén. Dühösen nyomom ki a képernyőt, és dobom le magamról a teljesen összekent ágyneműt, amikor elvágják a videót, de a srác még mindig nem sikoltott az élvezettől. Hogy lehetnek ilyen kegyetlenek?

- Basszus… - nyafogom az egyetlen szót, ami a teljes szókincsem lett mióta a szobámban vagyok, amikor meglátom hogy néz ki az ágyam és a hasam, aztán egy zsepivel megpróbálom orvosolni a dolgot. Nem igazán hagyhatom így, hogy aztán anya pontosan tudja, mit műveltem. Már a nadrágomat rángatom vissza, amikor meghallom, hogy apa vacsorázni hív, én meg lerobogok a lépcsőn. Már mindenki az asztalnál ül, mire odaérek, és éppen becsusszanok a Gemma melletti székre, amikor anya rám néz.

- Kézmosás - csak ennyit mond, mire muszáj felnyögnöm és megforgatnom a szemem, miközben kelletlenül a mosogatóhoz megyek.

- Anyu, azt gondoltam, hogy tarthatnánk idén a szülinapomat egy kicsit előbb - kezdek bele most vagy soha alapon, és csatlakozom hozzájuk. - Carol és a családja áthívott, hogy este aludjak ott, és ünnepeljek velük is.

- Persze, megoldható - bólogat Robin, miközben egy falat csirkét rág. Ezen elmosolyodom, mert pontosan tudtam, hogy ő lesz a könnyebb eset. Robin nem a vérszerinti apám, mégis sokkal többet köszönhetek neki. Gyakorlatilag ő nevelt fel. Mióta apa elköltözött, és ennek már sok-sok éve, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor töltöttük együtt az időt. Nem él Angliában, ha jól tudom egy francia kisvárosban lakik az új családjával. Őket még soha nem láttam, mert apa ide szokott jönni, kivesz egy szobát valahol, és úgy találkozunk. Az új otthonában még nem jártam, pedig Párizs az egyik legnagyobb álmom. Bármit megadnék, hogy egyszer eljussak oda. A szerelmemmel, természetesen. Nem a majdnem idegen apámmal vágyom rá, bár ha azt mondaná, hogy elvisz oda, nem hiszem, hogy ellenkeznék.

- Még sose töltöttük külön a szülinapod - húzza el a száját anyu, és látom, hogy egy kicsit el is szomorítottam azzal, hogy nem akarok itthon maradni velük. Talán csak le kellene tennem az egészről, és azt mondani Everestnek, hogy nem engedtek el még Carolhoz se.

- Ugyan, Anne - mosolyodik el Robin, és anyu asztalon pihenő kezére simítja a sajátját. - Már tizenhat lesz. Normális, hogy fontosabbak a barátai, mint az öregei. Akkor aggódnék ha nem így lenne.

- Nem fontosabbak - rázom meg a fejem mosolyogva. - Mindig is ti lesztek azok.

- Nyugi, kölyök - nevetgél Robin, újra a tányérjára terelve a figyelmét. - Elmehetsz, csak okosan.

- Persze - pirulok el egy kicsit, mert eszembe jut a nappali-összehányós incidens, és ahogy az arcukat nézem nekik is. - Az nem fordul elő többet.

Nem válaszolnak, csak egy apró mosollyal bólint anyu, és megsimogatja a karom, aztán elterelődik a szó Gemma egyetemi féléves vizsgáira. Most fejezi be az első félévet, és szerencseré mindenki eléggé izgatott hozzá, hogy teljesen figyelmen kívül hagyják az én vizsgáimat.

Vacsi után még segítek anyunak elmosogatni, és elpakolni az edényeket a konyhában, míg Gem az emeletre megy tanulni egy kicsit, Robin pedig a tévé elé telepszik.

- Mi a baj, kicsim? - kérdezi anya kedves hangon, és ahogy oldalra nézek rá a tányérok törölgetése közben, látom, ahogy fürkésző szemekkel néz. Mindig átlát rajtam. Még soha nem volt olyan, hogy bármi is nyomasztott volna, és ő nem látta meg rajtam azonnal. Annyira szeretem az anyukámat.

- Csak azon gondolkodtam, hogy vajon mikor fog valaki annyira szeretni engem, mint téged Robin - felelem rekedt hangon. Imádom nézni őket. Amikor a nevelőapám csak úgy, a semmiből gondol egyet, és munkából hazafelé jövet vesz egy csokor virágot. Vagy éppen valami ékszerrel lepi meg anyut. Van, hogy magára vállalja a takarítást, vagy adott esetben a főzést, hogy levegyen egy kis terhet anya válláról. A random érintések, ölelések, puszik és kedves szavak, amiket nem tervez meg, csak jön és megteszi, ha kedve tartja. Egyszerűen megkérdőjelezhetetlenül szeretik egymást, és ezt nem irigylem el tőrül, csak azt kívánom, bárcsak én is élhetnék egyszer egy ilyen harmonikus kapcsolatban.

- Jaj, kicsim - duruzsolja anyu, és megtörli a kezét, hogy megölelhessen. - Minden jönni fog a maga idejében, te is tudod. Időben találni fogsz egy kedves lányt, aki majd boldoggá tesz téged. Ez nagyon ritka esetben fordul elő tizenöt éves fiúknál. Ne siettess semmit, és legyél türelmes. Előtte is várnak rád nagy kalandok. Az első szerelem, ami majd felperzsel. És még nagyon sok izgalmas dolog, mire megtalálod azt a személyt, aki nekem Robin.

- Tudom, de akkor is… - sóhajtok fel. Anyáék még nem tudják azt, amire rájöttem Pat mellett. Addig nem akarom elmondani nekik, amíg nem találok valakit, akivel majd biztosan érzem, hogy nem csak összezavarodtam, tényleg ez az én utam. Tudom, hogy meg fognak érteni, és elfogadnak majd, de akkor is izgulok attól a beszélgetéstől. Anyu mégegyszer megölel, aztán befejezzük a pakolást.

- Menned kellene fürödni és ágyba bújni - simogatja meg a fejem, és ad egy puszit a homlokomra. Már egymagas vagyok vele, egy kicsit még magasabb is, így lábujjhegyre kell állnia hozzá. - Jó éjt!

- Nektek is! - mondom kicsit hangosabban, hogy amíg a lépcső aljáig érek, Robin is hallja. Visszaköszön, aztán összeszedve a pizsamámként használt bokszert és kicsit bővebb rövidnadrágot, a fürdő felé indulok a folyosó végén. Gemma szobájából még halkan zene szól. Nem irigylem, mert mióta egyetemista, mindig sokáig tanul, és bár régen fordítva volt, most csak jóval utánam költözik be a fürdőszobába. Jól van ez így, legalább nem kell egy évezredet várnom rá.

A víz olyan forró körülöttem, hogy alig lehet átlátni a párás helyiségen, és érzem, ahogy belecsíp a bőrömbe, amikor elfekszem a kádban, de ezt úgy imádom. Nagyon utálok fázni. Ha rajtam múlna, mindig nyár lenne, és minimum harminc fok. Lehunyom a szemem, és anya szavaira gondolok. Lesz majd valaki, aki jön, és úgy fog szeretni, hogy az már szinte felperzsel. Ezt mondta. Tudom, hogy így van. Így kell lennie, és minden percben vele akarok majd lenni. Ahogy hozzám ér, az majd azonnal feltüzel, és akkor majd képtelen leszek ellenállni neki. A meleg víz jótékony hatású a piszkos fantáziára, mert elég éppen csak végigsimítanom a hasamon fekvő hosszomon, máris érzem, hogy megmerevedik. A markomba veszem magam, és néhányszor lágyan végigsimítom a kezem a friss erekciómon. Csukott szemeim elé bekúszik az emlékeimből az a tetovált férfi a vörössel, és mint akit áramütés ér, kiugrom a kádból, hogy a szobáma rohanjak. Itt hagytam a telefonom, ezért muszáj volt - gyakorlatilag valódi mosakodás nélkül - visszasietnem, mert megint látni akarom. Ahogy feloldom a képernyőt, elém ugrik a már megnézett videó, de most egy másikat akarok. Ugyanezzel a tetovált pasival. Visszalépek a főoldalra, de hiába pörgetek lejjebb, nem találok többet tőle. Nem tudom mi a fenéért frusztrál ez engem ennyire, de rohadt ideges leszek. Végül csak dühösen visszatérek ahhoz a videóhoz, amit már láttam, hogy keressek valami infót a férfiról. Biztos, hogy nem csak ez az egy filmje van. Istenem, add, hogy ne csak ez az egy legyen! A felvétel alatt van két név, gondolom a színészeké. Ginger Joe és Tommo, the tease. Az előbbi egyértelműen a vörös srác lesz, szóval gondolom a Tommo lesz ő. Tommo… Mi lehet a valódi neve? Tommy talán? Thomas… Férfias. Azt hiszem illene is hozzá, ha jobban belegondolok. - Tommo… - ízlelgetem egy kicsit hangosan is, aztán elmosolyodom, és rákattintok a névre. Bedob legalább húsz videót, bár mind ugyanolyan rövid. A vigyorom szerintem körbeér a fejemen, amikor felugrik az oldal előfizetésének ajánlata, a képernyő közepén. Ha előfizetek az oldalra, akkor korlátlanul nézhetem a teljes filmeket. Azonnal rákattintok a lehetőségre, de egyből a hitelkártyám adataira kíváncsi. Elgondolkodva rágcsálom a számat. Holnap meg tudnám szerezni anyától azt, amivel tankolni szokott. Másra nem használja, és tegnap volt a kúton, szóval legalább két hétig nem veszi észre, hogy “ellopták”. Meg kellene bizonyosodnom róla, hogy részletes értesítőt kap-e. Ha nem, akkor visszacsempészem, ha igen, akkor nem, és azt fogja hinni, hogy elhagyta, vagy valami. Tökéletes terv! Tudom, hogy nem túl szép dolog, hogy gyakorlatilag lopok egy kis pénzt anyától, de egyszerűen szükségem van arra, hogy lássam Tommo filmjeit. Most viszont egyelőre megelégszem azzal is, hogy megnézzek még egy öt perceset, ami még annál is kevesebb idő alatt repít a mennyországba.

Következő rész >>>

Tags : Larry Stylinson

16 Comments

HDawn2019. május 8. 18:27
Hát én ezt imádom :D Piciii Harry :P :D
VálaszTörlés
Válaszok
MK2019. május 8. 21:52
Szuper. Mielőtt elkezdtem olvasni, Harryt gondoltam a pornósnak, de Louissal írva is biztos jó lesz.
VálaszTörlés
Válaszok
MK2019. május 8. 21:54
Az ikertesókra is nagyon várunk!
VálaszTörlés
Válaszok
Andrea Nagy2019. május 9. 5:12
Hmm... Csak nehogy elkopjon a tenyere a kis drágának a sok nézelődésben.😉
Érdekes találkozás lesz.
Kíváncsian várom ❤️ ❤️ ❤️
VálaszTörlés
Válaszok
Gyö2019. május 14. 22:39
Szia kedves Sophie-Anne! és nem tudom hány hányad HDawn! :)

Kezdeném a "fejléccel".......(nem tudom mi a neve, de csitt, ne mond el senkinek, mert H. már mondta párszor... :) )

Tehát.....
Kellően érdekes és dekoratív, figyelmet felkeltő, ami nem másból ered mint az éles kontrasztokból....ami rettentő jól ki lett találva. Megvan a fókuszpont ami szó szerint egy pont jó vörös pont XDD egy szende, szűzies, mégis határozott fehér 50 árnyalatával van körülölelve. Tökéletes példa, a minimalistán tökéletesre. Egyszerű betűtípus, de határozott színválasztás. Tetszik, hogy már itt egyértelműen szemünkbe sulykolódik a kettő karakterünk ellentéte. Harry a kis szende fehér, szűzies....és hát az én Loum ♥♥♥♥....a dögös, tökös vörös...(Ha Zayn lesz a tetkós csávó végem XDDDD)!!!

Továbbá mintha az eddigi történések alapján a FEHÉR színnek egyéb jelentősége is sejthetővé válik..mondhatnám kirajzolódni látszik..XDDD... Harry HIDRATÁLJ !!!! VAGY JÖNNEK A <3<3<3<3<3<3....XDDD...azt mehetsz vasaltatni mint Berky XDDDD.

Tehát lehet Te sem elmélkedtél, filozofáltál, (eskü csak két félév filozófiát tanultam..és azt is csak kényszerből XDDD) a "fejlécen" ennyit, de én röpke 50 perc alatt túljutottam..XDDDD!TÖKÉLETES!!!

Örömmel olvastam, hogy nem csak Én áztam el ma kétszer...XDDDD...rajtam Harry kicsit sem segített egy zsepi! XDD Leckéket kell vennem. :)

Nagyon élveztem minden sort, nagyon kíváncsi lettem és HIHETETLEN HOGY A TE ÁLMODBAN HARRY STYLES REJSZOL*....XDDDDDD

(*rejszol Börtönszleng
forrás:http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/hallgato/SZABO_E2.HTM
tn ige ritk

1. Közösül; dug.
2. gyak Önkielégítést végez. -- brunzol, cibálja a répát, csuklóra gyúr, hokizik, kézimarcsázik, marokmarcsázik, markozik, masztizik, matyizik, összefekszik marokmarcsával, jakab, ragázik, ráránt, recskázik, siel, ver, veri magát, zsibizik.)

XDDDDDDD Bocsi!!

Én is szoktam kígyókkal álmodni.....de azoknak bakker kettő szemük van! XDD

Na ...... kühmmmm,kühümmmm....csak nem bírtam ki, olvasás közben ez kattogott az agyamban.....

Ez is egy pöpecül "felhúzott" (1. mint egy tervszerűen kivitelezett lakó ingatlan, 2. szexuálisan felizgat XD ), mindenkit "csőre töltő" (1. marok lőfegyver szánjának hátrahúzása lövés előtt 2. NO COMMENT) sztori......mindenki epekedve várja a folytatást!!! XDDDD

Mára ennyi, köszönöm a szemtornát! Millió csók...és nyár közeledtével ne feledjétek!!!! HIDRATÁLJ!!!! (Szólj Hnak! XDD)

<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3

Jaaa...és már tört fehéresedik a kis szűzike......értem én, hogy Lou minden pénzt megér, de, hogy kitalálta sec perc alatt, honnan lesz pénze.....cücccücc, mint anya csak a fejemet rázhatom, de zseniális "húzás" Harry!!! XDDD Következő fejezet alcíme....Egy húzás ára.....XDDDD

(Ha lebukik az is egy ár, meg ...meg..Lout nézve...érted???Mennyit adnál érte, hogy nézhesd???...XDDD)

Na jó, nem ittam,de lehet kellett volna...bocsi, bocsi, megyek lefekszem, hátha alszok valami értelmet magamba.....
VálaszTörlés
Válaszok

Megjegyzés hozzáadása