Téli Csókok - 9.
Sziasztok!
2 napunk maradt. Én azt hiszem már belenyugodtam, hogy idén nem sikerül mindent megcsinálni karácsony előtt. :)
Nagy szerencse, hogy éjszaka semmit sem lehet intézni, így legalább van időm írni/fordítani.
Így el is érkeztünk az utolsó előtti, és egyben első igazán +18-as részhez. Bár ennek is van egy kellemes karácsonyi csodavilág hangulata, azért a figyelmeztetés tényleg él. :)
Kellemes olvasást!
Puszi&Pacsi
Négy nappal később a beszélgetés még
mindig nem történt meg.
Bill nem tudta pontosan miért, de úgy
tűnt, az idő soha nem megfelelő hozzá. Valahogy folyton el voltak foglalva.
Vagy elmentek korcsolyázni, aztán meglátogatták Gustavot és Georgot, esetleg
leszedték a karácsonyi dekorációt. Mindig volt valami. És így teltek a napok.
De a legmeglepőbb az volt, hogy Bill nem
érezte rosszul magát emiatt.
Nem mintha nem akart volna beszélni.
Tudta, hogy valamikor muszáj lesz. De éppen olyan boldogan élte az életét
Tommal, mintha minden oké lenne. Megcsókolta Tomot, mikor leszedték a fagyöngyöt,
erős kezei ölelték, ajkaik mozogtak egymáson és ő nem érezte rosszul magát. Még
éjjel is odabújt Tomhoz, kezét a meleg bőrére csúsztatta, és amíg el nem
aludtak, egymásba gabalyodva feküdtek, kívülről meg sem lehetett mondani, hogy
két ember van a takaró alatt, és ez rendben volt. Minden olyan finom volt.
Olyan könnyű. Ha a könnyű azt jelentette, hogy Tom a konyhapultnak döntve
csókolta őt, mikor kakaót csinált neki, akkor Bill nagyon könnyűnek érezte a
dolgokat.
- Oh… Tomi. – Bill feje önkéntelenül
hátra billent, mikor Tom ajkai az állkapcsát borították el csókokkal, aztán
szépen lassan tért át a nyakán lévő puha bőrre. Bill próbált a kakaó
kevergetésére koncentrálni, de bátyja egyre kétségbeesettebben falta a nyakát.
Bill meg tudta mondani, hogy Tom ma igazán hangulatban volt. – Ez olyan jó.
- Bill… - nyögött Tom a nyakába, kezeit
pedig a konyhapultra támasztotta, közre zárva Billt. – Bill.
- Igen? – Bill már nehezen lélegzett a
szétnyílt ajkain keresztül, miközben forró nyelvével Tom füle alatt
kényeztette.
- Most kell megbeszélnünk. – Tom szavai
meglepetésként érték Billt, és lágyan zihált az elméjét elárasztó örömteli
párától. Tom a nyakába lihegett és felsőtestével Billhez simult.
- Miért? – Billnek máris hiányzott Tom
ajkának érintése, de igyekezett meggyőzni a testét, és döntött, hogy ha Tom úgy
érzi, ez a jó alkalom, akkor legyen.
- Mert… muszáj… most, mielőtt… - Tom elhallgatott
és megcsókolta Bill nyakát még egyszer, aztán a szemeibe nézett és érezték
egymás lélegzetét az ajkaikon. – Üljünk le?
- Aha. – Bill levette a kakaót a
tűzhelyről és kitöltötte két bögrébe. – Kanapé?
Tom bólintott, és a nappaliba ment,
kezében egy tálca sütivel, míg Bill a bögréket vitte. Leültek a kanapéra, és
annak ellenére, hogy Bill érzett némi feszültséget a szobában, nem volt benne
biztos, hogy ez egy rossz feszültség volt. – Szóval…
- Tehát… - szorongatott egy sütit a
kezében Tom és azt rágcsálta.
Mindketten elcsendesedtek. Hogyan is
lehet elkezdeni egy ilyen beszélgetést, mint ez? Bill remegő ujjakkal dörzsölte
meg a homlokát, de aztán úgy döntött, ha már itt vannak, végig kell csinálniuk.
Olyan közel kúszott Tomhoz, amilyen közel csak tudott, anélkül, hogy az ölébe
mászna, aztán lágyan simogatta az arcát. – Szeretlek.
- Én is szeretlek. – mosolygott rá Tom
hálásan, mert Bill erőfeszítéseket tesz, hogy elkezdje a beszélgetést. – Már akkor
is annyira szerettelek, mikor először megláttalak!
- Én is. – vigyorodott el Bill, érezte a
meleg bizsergést a gyomrában. – Szeretlek mint a bátyámat, mint az
ikertestvéremet, mint a lelki társamat…
Egy kis szünet következett.
- Mikor az első alkalommal megcsókoltalak
jó érzés volt… és még mindig az. – vette át egy mély lélegzettel Tom, és ujjait
Bill ujjaiba fonta. – Imádlak megcsókolni. Úgy érzem sokkal jobb, mint bárki
mással és minden alkalommal csak egyre jobban meg akarlak csókolni.
- Mert a testvéred vagyok? – vigyorodott el
Bill és Tom kezét szorította.
- Mert szeretlek. – simította meg másik
kezével Bill haját, és egy tincset sodort az ujjai közé. – És mert, gyönyörű
vagy, és úgy érzem… úgy érzem, vonzódom hozzád.
- Miért? – fejét Tom vállára hajtotta és
úgy nézett fel rá.
- Olyan gyönyörű vagy. És vicces, és
okos, és eléred, hogy valami olyat érezzek belül, amit még soha senkivel. –
mosolygott rá Tom, és hosszan homlokára szorította az ajkait. – Azt hiszem
beléd szerettem Bill Trümper.
- Te vagy a legkedvesebb ember, akivel
valaha találkoztam. – mondta halkan Bill és szorosan megölelte Tom meleg
testét. – Biztonságban érzem magam veled, és a legjobbat hozod ki belőlem… És
káprázatosan szép vagy.
- Ikrek vagy, ez adott. – vigyorgott Bill
bőrébe Tom.
- Azt hiszem, szerelmes vagyok beléd Tom
Kaulitz. – fúrta be orrát Tom rasztáiba. – Azt hiszem, ez mindig is így volt.
Azt hiszem, te vagy az igazi.
- Én vagyok az igazi. – ismételte halkan
a szavait Tom. – Mik vagyunk mi, Bill?
- Testvérek vagyunk. Ikrek. – karolta át
Tom derekát és még közelebb bújt hozzá. – És egy nap, talán… szeretők.
- Szóval mi nem vagyunk barát és… barát? –
Tom nyugtató körökben simogatta Billt.
- Nem hiszem, hogy nagyon fontos a meghatározás.
– vigyorodott el Bill. – Te vagy a mindenem, Tomi. Neked akarom adni mindenem
ami én vagyok, és nem hiszem, hogy ezt egyetlen szóban le lehet írni.
- …és még te nevezel érzelgősnek. –
kuncogott Tom, mire Bill lágyan megbökte a hasát, amitől az idősebb iker
játékosan felkiáltott. – Nem, igazad van. Igazad van. Te vagy a mindenem és nem
akarok mást. Téged akarlak.
- Te… úgy
akarsz engem? – pirult el Bill, és Tom nyakába rejtette az arcát. Nem számít,
milyen kényelmesen érzi magát ikertestvérével, erről mégis szégyenlősem beszélt.
- Igen. – vigyorodott el Tom és
megcsókolta Bill halántékát, ujjait játékosan végigfuttatva Bill nadrágjának a
szegélyén. – De semmit sem kérek, amíg nem állsz készen. Örökké élek majd
nélküle, ha ezt akarod.
- Nem. Én… Akarlak. – csókolta meg
gyorsan Tom arcát, és szorosabban ölelte. – Nem tudom, hogy kész vagyok-e már
rá, de leszek. Én… én akarom ezt, Tomi, meg akarok osztani veled mindent.
- Tudom, csak az a kérdés… miért? –
döntötte oldalra a fejét és kezét Bill álla alá nyújtotta. Gyengéden
megcsókolta Bill piruló arcát. – Tudom, hogy szeretsz és tudom, hogy szerelmes
vagy belém, de…
- Eléred, hogy érezzek dolgokat, Tom. – Bill
jobban elpirult, mint valaha, de Tom meleg tekintete megnyugtatta. – Eléred,
hogy a testem reagáljon, mindenféle jó módon, és én akarom, hogy… Olyan égetően
akarlak.
- Ó. – Tom észrevette, hogy ikertestvére
arca milyen szép árnyalatra váltott. – El sem tudod képzelni, mennyire…
mennyire akartam, mennyire vágytam rád az elmúlt napokban. Már az őrületbe
kergetett majdnem.
Bill elvigyorodott, és Tom hátáról
lecsúsztatta a kezét csípőjére. – Nem voltál egyedül vele, hidd el.
Tom válaszolni készült, keze lesiklott
Bill combjára, mikor megszólalt a csengő és bejelentette a látogatót. Bill
felsóhajtott, és egymásnak döntötte egy kicsit a homlokukat, majd vonakodva
elhúzódott ikrétől és a kanapén hagyta a hümmögő Tomot. – Nem fair.
- Az időzítés mindig a legjobb. –
vigyorgott rá vissza Bill és eltűnt a folyosón. Elcsúsztatta a láncot az ajtón,
miközben kikukucskált a lyukon, ez régi szokása volt. Meglepődött, hogy nem
Georg vagy Gustav várakozik a túloldalon, hanem egy nő. Egy negyvenes éveiben
járó nő, és Bill egyből gondolkodni kezdett, hogy melyik szomszéd lehet. Vajon
kölcsönkért valakitől valamit?
Az ajtó kinyílt és Bill köszöntötte a hölgyet. – Helló. Segíthetek?
- Ó… Szia. – az asszony szélesen
mosolygott, és Billnek a nő barna szemeibe nézve, megremegett a gyomra; biztos volt
benne, hogy valahol már látta őt. – Te vagy… Bill?
- Igen, én vagyok. – Bill felmérte a bézs
kabátot és kasmír sálat. Nagyon szépen volt felöltözve. Hosszú gesztenyebarna
fürtök pihentek a vállán, orra pedig már piros volt a kinti hidegtől. Felnőtt
létére nagyon aranyosan nézett ki.
- Ó, Istenem. – a nő szájához kapta a
kezét és csillogó szemmel nézett.
- Ki az, Billa? – Tom hangja
visszhangzott a nappaliból, aztán meghallotta maga mögött ikertestvére lépéseit
a folyosón. Szeme a nőről testvérére terelődött, aki megjelent az ajtóban. – Ha
túl sokáig van nyitva az ajtó, akkor megint fázni… anya?
- Szia, Tom. – Simone melegen mosolygott,
és könnyek gördültek le az arcát.
Bill sokkos állapotban fordult vissza a
nőhöz újra, és nézte mosolyát a könnyein keresztül. Érezte, hogy érzékei
egyesével elhalnak, megsüketült és megnémult, ahogy körülvette egy nagy homály.
Ez a nő Simone volt, az anyja. Az anyja állt a lakása ajtajában, sír és
szeretetteli mosollyal néz rá, csillogó szemeivel, amik teljesen ugyan olyanok
voltak, mint a sajátja és Tomé. Bill nem tudta mit tegyen, és nem volt benne
biztos, hogy bármit is tudna tenni, mert a térde olyan volt, mint a kocsonya, a
kezei pedig nem akarták abbahagyni a remegést. Tom sietett a segítségére,
erősen átölelte hátulról, így Bill rá tudott támaszkodni. Bill csuklott egyet,
mielőtt a könnyek záporozni kezdtek a szeméből. – Anya?
- Ó, én kis Billem. – Simone tétován előre lépett, és Bill
hirtelen újra magáénak érezte az irányítást, kitárta a karjait, hogy Simone
tizennyolc év után először megölelhesse. Bill megkönnyebbülten és hitetlenül
zokogott, ahogy anyját tartotta a karjaiban. Tom keze a hátán simogatta, aztán
Simone újabb zokogó hulláma után, ő is becsatlakozott és egy nagy ölelésbe
burkolta őket.
- Fiaim, ó édes drága, fiaim.
***
- Nem tudom elhinne, hogy ezt tetted,
anya. – rázta meg a fejét Tom, és hozott anyjának egy csésze kávét, mielőtt
leült volna az asztal másik oldalára öccse mellé. Bill még mindig könnyezett,
és Tom felemelte kezét, hogy letörölgesse a kósza könnyeket és elkenődött
sminket ikertestvére arcáról.
- Elfelejtettél hívni! – fújta meg Simone
a kávéját és imádattal nézte őket. – Nem tudom elhinni, hogy tényleg itt
vagyok. Soha nem gondoltam volna, hogy ti ketten egyszer újra együtt lesztek.
- Soha nem gondoltam, hogy meg fogom
találni az ikremet, vagy a biológiai anyámat. – döntötte a fejét testvére
vállára, Tom pedig átölelte. Tudta, hogy Bill eléggé feldúlt, és azt is tudta,
hogy ezt igyekezett elrejteni Simone elől. Mégis érezte, az apró
remegéseket, amik minden alkalommal áthaladtak Bill testén.
- Hogy találtál meg minket egyáltalán? –
simogatta Billt lassan, hogy megpróbálja megnyugtatni. Tudta, hogy ez nagy
kihívás, hisz Bill először találkozik a nővel, aki szülte őket. Bill nagyon
kedves és megbocsájtó ember volt, de Tom tudatában volt annak is, hogy ennek
ellenére Bill még mindig érezte a fájdalmas tényt, hogy őt odaadták másnak.
- Felhívtam Georgot és ő adta meg a
címet. – kortyolt Simone a kávéjába. – De ne menj kiabálni vele ezért. Tudom,
hogy talán nem látsz itt szívesen, de… anya vagyok. Nem tudom, nem meglátogatni
a gyerekeimet.
- Minden rendben, Simone. Csak
meglepődtünk, ez minden. – mosolygott rá Bill melegen és megszorította Tom
térdét az asztal alatt. Tom elvigyorodott, hogy Bill milyen módon akarja
megnyugtatni, ez tényleg jó volt. Bill az első kitörés óta visszatért a Simone
megszólításhoz, de nem úgy tűnt, hogy a nő ezt bánta volna. Tom el tudta
képzelni, milyen furcsa lehet egy vadidegent „anyának” hívni, mikor neki voltak
szülei valahol máshol is.
- Hiányoztál. Mind a ketten! – mosolyodott
el Simone, és szeme a két fiú között ingázott. – Olyan boldognak tűntök.
- Azok vagyunk! – karolta át Bill derekát
Tom, és közelebb húzva magához, nézett szeretettel kisöccsére. – Bill a legjobb
dolog, ami valaha történt velem, anya.
Mindhárman egy jó két órát töltöttek
beszélgetéssel és kávézással. Simone annyira kíváncsi volt Bill életére és ő
mesélt a gyerekkoráról, és az első alkalomról, mikor kiderült, hogy van egy
ikertestvére.
Tom érezte, hogy Bill testét szépen
lassan elhagyja a feszültség, és jókat nevettek azon, amikor Simone a csecsemő
Tomról mesélt. Tom inkább háttérbe húzódott, és csendesen támogatta Billt a
kanapén ülve, hébe-hóba megérintve őt. Bill minden érintésébe belehajolt, és
Tom érezte, hogy forróság izzik a gyomrában, ha arra gondolt, miről beszéltek,
mielőtt Simone megérkezett.
- Utálom ezt mondani, de már tényleg késő
van, és vissza kell mennem, Amanda talán már aggódik. – Mint kiderült, Simone
nem csak úgy felugrott egy repülőre, hogy lássa őket, be volt tervezve, hogy
meglátogatja egy barátnőjét, aki Angliában él, aztán Tomot is Georgnál. Persze
miután megtudta, hogy a másik fia ugyan abban az országban él, az mérhetetlenül
megváltoztatta a terveket. – Használhatom a fürdőszobát mielőtt indulok? Amanda
jó két órára lakik innen.
- Igen. Természetesen. Csak végig a
folyosón, eső ajtó jobbra. – mondta neki, és máris hozzábújt Tomhoz, ahogy
Simone kisietett a WC-re. Amint anyjuk befordult a sarkon, Bill Tomhoz csúszott
és úgy ölelte, mintha az élete múlna rajta.
Tom meglepődött egy pillanatra, de mikor
érezte, hogy öccse izgatottan vihog mellette, ő is felnevetett. – Mi az Billa?
Bill elhúzódott a nyakából, csillogóbb
szemekkel, és szélesebb mosollyal nézve rá, mint valaha. – Épp most találkoztam
a biológiai anyámmal.
- Így van. – simogatta meg Bill arcát,
aki az ajkait rágcsálta. – Boldog vagy?
- Nagyon! – Bill elkomolyodott és
hátrahajolt, hogy kilessen a folyosóra egy pillanatra, aztán gyosan megcsókolta
Tomot.
- Félsz, hogy meglátja? – vigyorodott el
Tom, és megcsókolta ikre arcát. Tudta, hogy az anyja egész korokat képes lenne
eltölteni a fürdőszobában. Bill bólintott, Tom pedig finom csókokkal tért
vissza a szájához. – Jobb, ha sietünk, akkor.
Bill szinte felvisított, mikor Tom
hirtelen elkapta egy parázsló csókra, nyelvét egyből a szájába csúsztatva,
aztán épphogy megismerkedett a sajátjával, Tom már el is húzódott. Az idősebb
elvigyorodott és hátradőlt a párnákba, onnan nézte, Bill szép árnyalatot
öltő arcát. A fiú visszafordult, hogy ne tűnjön úgy, hogy valójában Tom ölében
ül, mire Simone vissza jött.
Anyjuk pár perc múlva visszatért, és
mindketten követték az ajtóhoz. Bill adott egy puszit az arcára, a nő meg olyan
erősen ölelte magához a fiát, hogy Tom azt hitte összetöri Bill csontjait.
Mikor elengedte, Bill csak mosolygott.
- Viszlát… anya.
Bill hátralépett, és az ajtónak támaszkodott,
míg Tom is megcsókolta anya arcát, és felsegítette rá a kabátját. Tom fújt egy
kis buborékot, a szájában lévő rágóból és anyja felnevetett.
- Látom Billel máris hatással vagytok
egymásra, sosem voltál nagy rágózós előtte.
Simone intett nekik, aztán kilépett az
ajtón, mielőtt észrevette volna, milyen hatása volt utolsó mondatának. Tom
becsukta az ajtót, lassan megfordult, és ugyan olyan döbbent zavarban nézett
tátott szájú ikrére, mint ahogy Bill is érezte magát. Ez igaz volt; Tom nem
rágózott túl sokat. Az Bill volt.
De rágógumi ami jelenleg a szájában volt,
szintén Billé, és a két fiú megköszönte a sorsnak, hogy Simonénak nem tűnt fel
a hiánya Bill szájában.
***
- És biztos vagy benne, hogy jól vagy? –
húzta le Tom a pólóját, aztán a szennyestartóba dobta. Bill kuncogott egy „igen”-t
és figyelte testvérét a tükörben, miközben a sminkjét törölte le. Tom háttal
volt neki, tekintete végigszaladt bátyja izmos vállán. Nem tudta elhinni, hogy
ezt csinálja, de ahogy Tom elkezdte kicsatolni az övét, Bill hagyta magát, és
most először elkezdte megnézni Tomot, úgy mint aki több egy testvérnél.
Bill most férfiként nézett Tomra, és
tetszett neki, amit látott.
Tom bő nadrágja a padlóra esett, kilépett
belőle, aztán lehajolt érte, hogy a pólója után dobja. A selyem szövet
látványába, ami Tom fenekére tapadt, Bill teljesen belepirult. De a bizsergés a
gyomrában azt jelezte, hogy nagyon élvezi nézni Tomot, ahogy vetkőzik. És mikor
a boxer is a kosárban landolt, Bill biztos volt benne, hogy jól döntött, hogy
látni akarta ikertestvérét meztelenül.
Tom belépett a zuhany alá, és Bill kifújta
a benntartott levegőt, amikor a sovány test eltűnt az üvegajtó mögött. Érezte,
hogy ágyéka keményedik és nem volt egészen biztos abban, hogy kéne kezelnie. Azóta,
hogy Tom beköltözött, még egyszer sem maszturbált. Nem csoda, hogy a farka
kétségbeesetten feszült a nadrágjában.
- Tomi? – dobta el Bill a
vattapamacsokat, és megtörölte a kezét.
- Igen? – Tom megnyitotta a vizet és a
meleg gőztől, gyorsan bepárásodott az üvegkabin.
Bill csak állt az ajtó előtt, és nézte,
ahogy kirajzolódik előtte Tom teste, amint lehajtja a fejét és végigsimít a
mellkasán aztán a nyakán. Látta, hogy a rasztái egy nagy kötegbe fel vannak
kötve, hogy ne legyen túl nedves, mert akkor órákig tart, míg rendesen
megszárad. Tom hirtelen résnyire nyitotta az ajtót, és kérdőn dugta ki a fejét
rajta. – Valami baj van?
- Mi? Ó, nem. – pirult el Bill és
zavartan nézett. – Nem én csak… Öm…
Tom halkan felnevetett, és látta, hogy
Bill egyre vörösebb. – Gyere be.
- …Biztos vagy benne? – Bill keze maga
előtt volt, hogy elrejtse alsónadrágjában bujkáló erekcióját ikertestvére elől.
Tudta, ha bekerülne a zuhany alá Tommal, akkor ott szégyenlősség már nem lenne
kettejük között, de az nem azt jelenti, hogy nem érezné magát hülyén, amiért
merevedéssel áll meztelen ikre előtt.
- Igen, gyere. – Tom nagyobbra nyitotta
az ajtót, és Bill gyorsan lehajolt, hogy lehúzza boxerét és ő is a kosárba
hajítsa, mielőtt belépett testvére mellé a zuhanyba.
Belül egy teljesen új világ várta. Az
üveg bepárásodott és csak egy kis halvány fény tudott áthatolni rajta.
A gőz lassan terjedt és a víz csobogott végig a fehér csempéken, de Bill
tekintete Tomra tévedt, ahogy a cseppek folytak végig bátyja izmos hátán. A
levegő nehéz volt és nedved, Bill pedig szinte fuldoklott, egyébként is nehezen
lélegzett, de a sűrű köd, most még kevesebb utat adott a szabad légzésnek, mint
máskor. Bill hagyta, hogy tekintete végigjárjon Tom hosszú lábain, formás
fenekén, erős hátán, széles vállain és végül sima, bársonyos nyakán. Ez az első
alkalom, hogy Bill nem tudta mit tegyen Tom társaságában.
Tom megoldotta a gondját, megfordult,
megragadta Bill kezét és közelebb húzta magához. Bill szemei elmerültek a
megnyugtató barna tekintetben, és egy bizonytalan mosoly után Tom megszorította
az ujjait. – Hé, minden rendben. A testvérek zuhanyozhatnak együtt.
Tom hangjában volt valami ugratás féle,
és Bill nem tudott nem nevetni ezen. – Azt hiszem, azt a vonalat már átléptük,
Tom.
- Igen, valószínűleg igazad van. –
vigyorodott el Tom, és másik kezét Bill csuklójához érintette, onnan pedig
finomat vezette fel a válláig. Bill lágyan felszisszent, mikor elérte a nyakát,
lángoló nyomot hagyva maga után a forró érintés. Tom finoman fekete fürtjeibe
csúsztatta a kezét. Hangja csendes volt, és szemét le sem vette Bill arcára. –
Gyere ide.
Bill hagyta magát előre rántani, szemeit
lehunyta a víz ellen, és megérezte Tom finoman simogató ajkait a sajátján. Tom
mindig gyengéd vele, de most olyan lassan csábítja el Billt, hogy szinte
megolvad bátyja karjaiban. Kezét Tom mellkasához emelte, és simogatta a nedves
bőrét. Tom ajkai vadul követelték a csókot, és Bill halkan felnyögött, mikor
megérezte Tom nyelvét az alsóajkán végigszaladni.
- Olyan gyönyörű vagy. – suttogta a
szájába Tom, és ajkai közé csúsztatta a nyelvét, úgy ízlelve Billt, hogy a
fiatalabb térdei is beleremegtek. – Olyan szép.
Tom ajkai az állkapcsára vándoroltak és
forrón nyalta végig a nedves bőrét. – Olyan istenverte szexi.
Tom a nyakát kezdte csókolni és finoman szívogatni, amitől Bill felnyögött és lehunyt szemmel oldalra fordította a fejét,
hogy még jobban élvezhesse az örömöt, amit Tom ad neki. Az idősebb iker apró
harapásokkal kényeztette, pici piros foltokat hagyva maga után, amiket Bill
később megtalálhat.
- És annyira, de annyira akarlak!
- Tomi. – nyöszörgött Bill.
- Shh, minden rendben, nem fogok semmit
sem csinálni. – keze lecsúszott Bill lapockái közé, közben végigcsókolta a
nyakát aztán összeérintette a homlokukat. Tenyere szorosan tartotta Bill hátát,
és Bill bőre lángolt a bódító érintés alatt. – Lassítunk.
- Kérlek, Tomi. – Bill nem igazán tudta
miért könyörög, de halálra szorította Tom kezét, ebben biztos volt. – Kérlek.
- Mire kérsz, Billa? – Tom lehelt egy
csókot duzzadt ajkaira és gyengéden simogatta a hátát.
Bill előre hajolt, ajkai hozzáértek Tom
füléhez. Nyelve hegyével végignyalt a füle vonalán, mielőtt hevesen
belesuttogott. – Érints meg.
- Oh… - nyögött fel kifulladva Tom, keze
pedig lecsúszott Bill derekára és a csípőjébe kapaszkodott. – Azt akarod, hogy…?
Bill elvigyorodott ikertestvére nyakában,
és lenézve megpillantotta Tom és a saját erekcióját, büszkén ágaskodva egymás
mellett. Lassan csúsztatta le kezét Tom mellkasán, végig remegő hasán. Ahogy
veszélyesen lassan egyre lejjebb kalandoztak az ujjai, kuncogott egy kicsit
mikor elért Tom sötétszőke pamacsaihoz, amik az ujját csiklandozták. Tom
mostanra már hangosan kapkodta a levegőt Bill nyakában, ajkai pedig hozzáértek
a bőréhez. – Nézd, Tomi, egyformák vagyunk.
Tom szinte egy orgazmushoz hasonlóan
nyögött fel, mikor Bill ujjai merevedése köré záródtak.
- Billa. – az idősebb fiú levegő után
kapkodott, mikor Bill elkezdte mozgatni kezét Tom farkán. – Ó, Bill, te olyan…
annyira… Ó, Istenem, de jó. Te olyan jó vagy hozzám.
- Hm, te is hozzám, Tomi. – motyogott Bill
Tom nyakába, miközben ajkaival kényeztette az érzékeny bőrt. Tom selymes
farkának érzése Bill kezében gyönyörű volt, és ujjai szinte táncoltak a
bársonyos keménységen újra és újra, tökéletes élvezetet nyújtva
ikertestvérének.
Tomnak nem állt szándékában hagyni, hogy
csak testvére részesítse élvezetben őt. Egy riadt szisszenéssel és egy nagyon
kielégítő nyögéssel Billtől, Tom is megmarkolta Bill merevedését.
Nem kellett sok, hogy Bill érezze,
bármilyen szexuális intimitás Tommal, sokkal jobb volt, mint bárkivel ezelőtt.
Olyan volt, mintha ikrek révén olvasnának egymásban, így sokkal jobban tudták,
mi kell a másiknak, és Tom erős kezének heves munkája jobb volt, mint amit Bill
valaha átélt. Annyira kinyíltak egymás előtt, néhány érintésük elég volt, hogy
elérjék, a másik kétségbeesett remegését a hipnotikus kényeztetésben.
Tom elengedte Bill kezét, a hátára
simította tenyerét és úgy húzta magához, hogy Bill szinte a karjaiba botlott.
Amikor testük összeért, mellkasuk szinte egybeolvadt, egyik fiú sem tudta
visszafogni már a kétségbeesett nyögéseket. Bill Tom nyakába kapaszkodva húzta
magához egy túlfűtött csókra, Tom közben fenekébe markolva szorította magához.
Ahogy Tom tenyerében tartotta fenekét,
Bill hangosabban kezdett nyögni, és egyre hevesebben kényeztette Tom farkát.
- Bill… - mormogta Tom, miközben
szenvedélyesen csókolta. Tom hirtelen elhúzódott, ezzel teljesen megdöbbentve
Billt. Tett egy lépést hátra aztá hirtelen megfordította Billt, egyből
magához szorítva, előrenyúlva pedig újra megragadta a fiatalabb merevedését.
Bill levegő után kapkodott, a durva érintéstől az ami erekcióját érte, és Tom kemény,
nedves és meleg farkától a fenekén. Már a könyörgés határán állt, hogy az a
farok benne legyen, de még ebben az állapotban is tudta, hogy ez túl gyors
lenne. Szeretkezni akart Tommal, de azt akarta, hogy az első alkalmuk az ágyban
legyen, és akkor mikor mindketten fel vannak rá készülve. Most viszont a lábai
már alig tartották, és hallotta a kedves mély nyögéseket ikertestvérétől, ahogy
fenekéhez dörzsöli a merevedését. – Billa. Bill én… elmegyek…
Ajkait Bill nyakára szorította, miközben
meggyorsította kézmozdulatait Bill erekcióján és a fiú szinte jajveszékelt a
megkönnyebbült érzéstől, ahogy eluralkodott gyomrán a bizsergés, és az az
árulkodó remegés. Összeszorította a szemeit, és Bill hagyta, hogy elsöpörtje az
orgazmus érzése, és már érezte is, fenekén a meleg nedvességet bátyja által,
ahogy ráharap a bőrére.
Tomnak dőlt, és hagyta magát elmerülni
Tom szeretetteli ölelésébe, ahogy köré fonta a karjait és összefüggéstelenül
suttogott a fülébe, miközben mindketten épp a legnagyobb magaslatokból tértek
vissza.
Már csak egy szó tudta elhagyni Bill suttogó duzzadt ajkait.
- Tom.
4 Comments
Úristen végreee! Imádtam! Már alig várom a holnap esti zárást! Nagyon jó volt ez így karácsony előtt! Remélem sok ilyet fordítasz még
VálaszTörlésMármint ilyen habos babosat vagy ilyen karácsonyit vagy TWC-t? :D
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett, ez volt a cél így karácsony előtt.
Még mindig furák a gondolataim, Sophie. Igazad volt, mikor azt írtad, hogy karácsonyi tündérmesének indul, ahol minden rózsaszín és pwp-ben végződik. Nem is akármilyenben! Jó forró kis rész volt és igazán kíváncsi vagyok a végkifejletre! Boldog karácsonyt neked,remélem sikerült mindent véghez vinned, amit az ünnepre terveztél :*
VálaszTörlésIgen, az utolsó rész igazán felteszi a pontot az íre. Mik azok a furcsa érzéseid? Nagyon kíváncsi vagyok, kérlek írd le. :)
TörlésAzt hiszem így mostanra mindent sikerült, igen. :)
Neked is nagyon boldog karácsonyt, remélem azért sikerült egy kicsit hozzájárulnom, és tényleg kíváncsi vagyok mit érzel a sztorival kapcsolatban. :) Puszi <3