Tom arra a kellemes érzésre ébredt, hogy puha meleg bőr simul a sajátjához. Fekete tincsek terültek szét az egész mellkasán, és kis meleg fuvallatok érték a kulcscsontját Bill ajkai nyomán.

Tom sose volt az a reggeli dédelgetős fajta. Tulajdonképpen ő soha nem volt semmilyen a másnap reggeleken. Hozzá volt szokva a vad egyéjszakás kalandokhoz, és aztán másnapos ébredésekhez egy meleg test mellett. Mindig ügyesen tudta megtalálni és felszedni az alkalmi szexre vágyó lányokat. Egyszerűbb volt velük, mert nem kellett kirúgni őket utána, és általában egy önelégült mosollyal az arcukon integetve váltak el másnap. Legtöbbjük a nevére sem emlékezett, de Tom sem az övékre. És ez király volt, ez rendben volt így. A pokolba is, még szerette is ezt az életet.

De többet már nem.

Az elmúlt hetekben, mindig Billel az ágyában ébredt, jobban mondva ő ébredt Bill ágyában, és minden, amit tenni akart, átölelni. Édes csókokat akart és könnyű érintéseket, és Bill selymes hajába csúsztatni ujjait, hogy dédelgethesse. Lehunyt szemmel akart feküdni, és csak maga mellett érezni Billt. Vagy épp nyitott szemmel csak nézni, ahogy ébredezik. Hallgatni akarta azokat az édes motyogás szerű hangokat, mikor kisöccse már az ébredés határán volt és úgy bújt Tomhoz, mint egy kiscica. Tom érinteni, érezni akarta Billt. Meleg nyakába fúrni az arcát és beszívni az illatát, ott ahol a nyaka és a válla találkozott, ahol olyan kellemes illata volt, az alvás és valami édes illat, meg egy kicsit olyan, mint Tomnak. Tom minden reggel Billel a karjaiban akart ébredni és ölelni kisöccsét.

- Engem nézel, ahogy alszom. – motyogta Bill tompán Tom bőrébe és elengedett egy hatalmas ásítást. Tom beleremegett, amikor megérezte Bill puha ajkait a kulcscsontján.

- Aha. – vigyorodott el Tom és lehunyta a szemét. A szoba sötét volt, de a padlón néhol a napfény apró pöttyei táncoltak a sötétítőn át, így Tom tudta, hogy reggel van. A Bill éjjeliszekrényén lévő órát nemrég kidobták, mert Bill azt mondta, nem hallja tőle Tom légzését. Azt nem kérdezte meg, hogy Bill miért hallgatja a levegővételét. Tom is mindig Bill szuszogására alszik el.

- Tudod, ez nem udvarias. Mi van, ha épp be vagyok gerjedve? – motyogta Bill, és megölelte Tom derekát. Közelebb húzta magát, már fél testével Tomon feküdt és tökéletesen elégedett volt új matracával.

- Ahhoz nem kell rád néznem, hogy észre vegyem. – Tom két ujjával végigsimított Bill arcán, elérve az ajkait azon a ponton ahol a bőréhez értek. – Közel vagy.

- Nem akarod, hogy közel legyek? – ásított ismét Bill, és egyik térdét felhúzta Tom csípőjéig, szinte teljesen testvérére mászva.

- Azt szeretném, ha közelebb lennél. – karolta át Tom Bill hátát, és óvatosan megrántotta, hogy teljesen ráfeküdjön. Jó volt Billt ennyire közel érezni magához, annyira, hogy érezheti a súlyát, és hogy mennyire illik egymáshoz a két test tetőtől talpig.

- Jobb? – mosolygott Tom nyakába.

- Közelebb. - mormolta Tom. Fel-le simogatta Bill kezét, másik tenyere a lapockájától indulva haladt végig a hátán, míg éppen megérintheti a kis fenekét.

Bill lassan simított végig Tom mellkasán és vállára csúsztatta kezét, majd ujjaival nyakát masszírozta gyengéden. – Most már jobb?

- Igen. – Tom elfordította a fejét, és ajkait Bill állkapcsára szorította, aztán apró csókokkal hintette be az utat egészen Bill füléig. Nagyon csendesen, szinte alig hallhatóan suttogott újra. – De azt akarom, hogy még közelebb legyél.

Bill hümmögött egy kicsit, majd Tom vállába kapaszkodott. Lassan emelte a tekintetét Tom álmoskás szemeire. – Milyen közel?

Tom csak elfordította a fejét és meleg, száraz ajkait a sajátjára nyomta. Kinyújtotta a nyelvét és benedvesítette Bill ajkait is, közben pedig mélyen az orrán át lélegzett. Bill felsóhajtott, és ahogy kinyitotta a száját, Tom nyelve máris utat tört magának. Minden olyan nyugodttá és nehézzé vált körülöttük, ahogy Tom megcsókolta Billt. Nyelvének engedte, hogy álmosan kutasson Bill szájában, lassan ízlelve ikrét. Bill íze reggel nem volt semmi más, csak igazán Billes, Tom csak még erőszakosabban hatolt nyelvével a szájába, és hallotta, hogy a fiatalabb iker halkan felnyög. A csók véget ért és egymás nedves ajkán lélegeztek.

- Ez közel volt? – mosolyodott el Bill és hüvelykujjával Tom vállát simogatta.

Tom felnézett ikrére, és csodálattal nézett Bill gyönyörű barna szemeibe. – Közelebb.

- Hogy…? – kezdte kérdezni Bill, de Tom egy újabb forró csókkal elhallgattatta. Lassan lejjebb csúsztatta a kezét, most már egész tenyerébe fogva fenekét, erősen magához szorította, ezzel pedig Bill combját, a saját növekvő merevedéséhez szorítva. Bill zihálva húzódott el a csókból és tágra nyílt szemekkel nézett Tomra. – Ez közel van.

Tom csak mosolygott, némán könyörgött egy csókért, és egy elfojtott nyögést hallatott, mikor Bill eleget tett ennek, mikor újra heves csókban tapadt ajkaira. Bill csókja jobb volt, mint bármi. Nos, talán nem bármi. Tom úgy döntött, hogy a csókolózás Billel mondjuk meztelenül, még jobb lenne. Feljebb húzta kezét a fenekéről és könnyedén becsúsztatta Bill boxerének a gumija alá, hogy lehúzhassa róla. Ujjai egyre lejjebb kúsztak Bill fenekén, és a fiatalabb iker felnyögött, hogy erekciójának csúcsa előbújt a szövet alól, és Tom hasának nyomódott, előcseppjeitől nedves foltokat hagyva forró bőrén.

Bill fürge ujjai már Tom csípőjén voltak, mikor bátyja végre lehúzta öccse alsóját és a lágy szövet a padón hevert összegyűrve, miután lehajította az ágyról. Tom lélegzete elakadt, mikor megérezte ikertestvére körmeit, ahogy végighúzza a csípőjétől egészen az ágyékáig, és végigsimított férfiasságát, mielőtt kicsomagolta a boxerból. Nem is érezte a hűvös levegőt, Tom mégis összerezzent, amikor Bill kihúzta farkát, és érezte bőrén ugyan azt a meleg nedves érzést, amit a fiatalabb iker által az előbb.

- Olyan jó érzés vagy. – pirult el Bill.

- Te is. – suttogta Tom, két kézzel megragadta Bill combjait és magára húzta, hogy Bill gyakorlatilag közrefogta a csípőjét lábaival, és ikertestvére fölé kerekedett. Tom nem tudott parancsolni magának, és megemelte csípőjét, Bill pedig mélyen felnyögött, ahogy erekciójuk lágyan összeért. – Tényleg, annyira jó.

- Oh… - Bill reszketve vette a levegőt, arcát a rasztákba temette, miközben Tom összedörzsölte merevedésüket, és egyre szorosabban húzta magához a combjainál fogva. Tom a csípőjébe mélyesztette az ujjait izgalmában. Bill meleg lehelete a nyakát ingerelte, és Tom úgy érezte megőrül azoktól az apró nyögésektől, amiket olyan közel hallott, miközben összepréselődött a csípőjük.

- Megcsókolsz? – suttogta Bill fülébe, de nem hagyta abba a folytonos mozdulatokat, ütemesen emelkedett el az ágytól. Tom elmosolyodott Bill csókjában és megpróbálta még jobban magához szorítani, mert közel volt, de egyszerűen nem elég közel. Alig hagyott egy szűk helyet maguk közt, ahol összedörzsölhette izgalmukat.  – Ez a legjobb.

Bill elvigyorodott, és foglyul ejtette Tom alsóajkát, játszadozott vele nyelvével, majd egész száján végignyalt. Bill hangja rekedt és istenverte szexi volt, amikor megszólalt Tom ajkain. – Tudom, hogyan lehetne még jobb.

- Hogyan? – Tom is pontosan tudta, hogyan. Nagyon jól tudta, mit akar tenni Billel abban a pillanatban, de megígérte neki, hogy vár. Finoman markolta Bill fenekét, és ringatta magán. – Mi lehet jobb, mint ez?

- Ha… - Bill elpirult, de még mindig mosolygott. Tom száját harapdálta, és finoman húzogatta ajakpiercingjét a fogaival. Lehajolt, hogy Tom fülébe suttoghassa a szavakat, közben pedig előre lökte csípőjét. – Valami szűkebb jobban tetszene…

Tom akkor sem tudta volna visszatartani a nyögést, ha akarja. Ettől már maximálisan felizgulva, kipirult arccal bólintott. – Igen. Igen, azt hiszem, az tetszene.

- Jó. – mosolyodott el Bill és egy mély csókkal a matrachoz szegezte a rasztát. Mikor visszahúzódott, Tom úgy érezte, közel van, hogy felrobbanjon. Bill arca rózsaszín volt, de hangja egyszer sem remegett meg, mikor beszélt, mégpedig elképesztő szexi módon irányította Tomot. – Mert… én szűk vagyok.

Tom úgy nyöszörgött, mintha lány lenne és ezért legszívesebben megütötte volna magát. Gyakorlatilag vonaglott, és sóvárgott a gondolatra, hogy Billbe jusson és megérezhesse milyen szűk valójában kisöccse. Tisztában volt vele, hogy bármilyen szoros is, csodálatos lenne. Ez volt Bill és Tom, bármit csináltak együtt, az elképesztő volt. És a szex Billel egyértelműen a legcsodálatosabb dolgok közé tartozott. – Kérlek.

- Shh, fel kell készítened engem, Tomi. – hajolt Tom nyakához, és ahogy végignyalt rajta, Tom úgy érezte, hogy a gyomrában forró láva forrong. – Emlékszel, mit csináltam veled?

Tom emlékezett. De valami más is eszébe jutott. Küzdött, hogy a hangja viszonylag összeszedetten szólaljon meg, de bizonytalanul lehelte ki; - Síkosító?

Bill bólintott, és egy kicsit előre kúszott az éjjeliszekrényhez. Tom érezte, hogy Bill hasa a mellkasához simul és nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy végignyalja mellkasán a sós izzadtságtól csillogó puha bőrt. – Itt van.

Tom elvette öccsétől a kis flakont, és remegő kézzel próbálta kipattintani a fedelét. Beletelt néhány próbálkozásba, mert tenyere izzadt az izgalomban a flakon pedig csúszott, de végül sikerült és nyomott a tenyerébe belőle. – Elég?

- Mhm. – mosolyodott el Bill, imádattal a szemében és bólintott, füle mögé tűrte homlokára tapadt haját. – Emlékszel, hogy mit csináltam?

Tom bizonytalanul bólintott, ledobta maguk mellé az üveget és végighúzta három ujját a síkosítóval teli tenyerében. Ujjai csillogtak a félhomályban, lassan Bill mögé nyúlt, és végigcsúsztatta farcsontján. – Készen állsz?

- Igen. – suttogta Bill és Tom mellkasára feküdt, homlokát a vállára támasztotta és apró harapásokkal hagyott pici foltokat maga után. – Kérlek.

Mikor meghallotta Billt könyörögni, hogy hozzá érjen, remegni kezdett a vágytól, nyelt egyet, és leghosszabb ujjával megkereste Bill bejáratának égetően forró izomgyűrűit. Ujját finoman nyomta neki. Hihetetlen érzés volt Billt megérinteni a legtiltottabb és legcsábítóbb helyen. Tom felszisszent mikor lassan, épp csak egy újpercét csúsztatta előre.

- Ez olyan… olyan… - Tom nem is tudta mit mondjon. Belül Bill olyan meleg volt, bársonyos és lüktetett az ujja körül, ahogy Tom akadály nélkül hatolt egyre mélyebbre.

- Szűk? – kérdezte Bill és megcsókolta Tom bőrét a harapások nyomán.

- Igen. Hogyan fogok én… - Tom elpirult. Kísérletként egy kicsit megmozgatta ujját. Egy pillanat alatt mozdulatlan lett, mikor Bill megfeszült. – Minden rendben?

- Te… Istenem, pont ott. - Bill hangja feszült volt és szorította Tom vállát. Nem fájt neki, és jó érzés volt Tom nyögéseit hallgatni, minden mozdulatnál. – És ne… ne aggódj, Tomi. Bele fogsz jönni.

Tom bólintott, hitt testvérének, de közben már azon gondolkodott, hol volt az a pont, amitől testvére olyan jól érezte magát, még ő is emlékezett rá, milyen érzés, amitől Bill is így megfeszült ujja körül.

- Tomi. – nyöszörögte Bill és kétségbeesetten csókolta bőrét. – Még egyet…

És Tom eleget tett a kérésnek, még egy ujját feszítette Bill bejáratának és már be is csúsztatta. Ez így sokkal szorosabbnak tűnt és Tomnak erősebben kellett mozgatni az ujjait, hogy megtalálja Bill prosztatáját. Tom imádta Bill tapintását. Bill apró nyöszörgő hangjai egyenesen a farkába hatoltak és egyben a szívét is megmelengették. Az, hogy Bill ennyire megbízott benne, és ilyen közel engedte, egy lobogó tüzet gyújtott benne, aminek semmi köze az izgatottsághoz vagy a testvéri szeretethez. Ez egy életre szóló szerelem volt, valakivel, akivel egymásé akartak lenni az összes lehetséges módon. Tom lehunyt szemmel hallgatta az elsöprő szeretetet jelző apró „Tomi” suttogásokat a fülébe. Bill megbízott benne és ez mindennél többet jelentett.

- Te akarsz… - lihegte Bill, körmeiben Tom vállába mélyesztve kapaszkodott. – Te akarsz felül lenni amikor…?

- Igen, oké. – válaszolta Tom izgatottan és kihúzta ujjait.

Bill legördült róla, de egyből magára húzta Tomot, a raszta pedig lábai közt helyezkedett el. Tom nézte Billt, és csúszós ujjait végighúzta belsőcombján, hogy újra felkutassa a bűvös helyet, amire annyira vágyott. Bill vonaglott a matracon mikor újra magában érezte őket, az izzadtág egy vékony fényes rétegben csillogott testén. Tom lehajolt, hogy megcsókolja Billt, közben kirázta a hideg, ahogy a hűvös szellő csiklandozta a hátát.

- Mikor kellene nekem…? – Tom a harmadik ujját is a veszélyesen szoros forróságba csúsztatta és ikertestvére már alig bírt magával.

- Most jó. – mosolyodott el levegő után kapkodva Bill, lehunyta szemeit és hátravetette fejét. Tom csak bámulta hosszú hófehér nyakát, ami szinte könyörgött egy szerelmes harapásért. Miközben a lehető legmélyebbre erőltette ujjait Bill vonagló testében, előre hajolt és nyelvével simított végig a selymes, csodálatos ívű nyakán. Bill felnyögött. – Oh igen.

Tom mostanra már fájdalmasan kemény volt, és Bill csípőringatása az ujjai ütemében egyáltalán nem segítettek a helyzetén. Muszáj volt Bill combjához dörgölőznie, közben pedig ügyelt rá, hogy egy pillanatra se engedje el az a mágikus helyet Billben.

Mi jót csinálsz? – pislogott rá Bill. Tom nem is próbált megszólalni, félt, hogy nem tudna beszélni. Bill rámosolygott, és közelebb húzta a rasztást egy édes csókra. – Kész vagyok, ha akarsz.

- Akarlak. – nyögött bele a csókba Tom és kihúzta ujjait Bill testéből. Bill csak elvigyorodott és a síkosítós üveg után nyúlt, hogy megkísérelje kinyitni a tetejét. Tom a sarkaira ült, és frusztráltan nézte Billt, míg végül megragadta a lepedőt, és azzal segített lecsavarni az egész fedelet. Bill szégyenlősen nézett fel Tomra, de bátyja csak megcsókolta és kezébe spriccelve egy nagy adag síkosítót, máris farkára készült kenni.

- Ó, a francba, várj. – nézett fel épp mikor ujjait erekciójára zárta, és annak ellenére, hogy az érzés mennyei volt, valami hiányzott. – Óvszer?

- Tiszta vagy? – Bill szemében égett a vágy és a szükség, és Tomnak kellett venni néhány mély lélegzetet, hogy ne hatoljon azonnal a testébe. – Mert én igen.

- Igen, én… Voltam orvosnál mielőtt idejöttem, és én nem… azóta senkivel nem… - Tom elveszett testvére meleg tekintetében, Bill elmosolyodott, megfogta Tom csulóját és belemártotta tenyerét, aztán Tom farkához irányította kezét. Tom csak felnyögött és belenyomult tenyerébe, hogy alaposan bekenje magát.

- Gyerünk, Tomi. – mosolygott Bill és visszahanyatlott, lábát pedig egy kicsit felhúzta. Tom egyik kezével Bill csípőjén támaszkodott meg, másik kezével pedig erekcióját fogta, hogy óvatosan vezesse be Bill apró bejáratán. – Készen állok rád.

Bill farka büszkén meredezett hasán, és előcseppjei csillogtak a bőrén. Tom gondosan a bejáratának nyomódott és hirtelen hatolt be, mert már nem volt képes uralkodni magán a vágytól. Annyira összpontosított a vakító örömre, mikor farka egyre beljebb hatolt, mintha az érzékei eltűntek volna, és csak ezt lenne képes érezni, ahogy Bill testében van és ez a hatalmas erő őrült reszketésre késztette, mire félig elmerült testvérében.

- Hé… hé! – simította meg Bill gyengéden az arcát, hogy Tom nézzen rá. Hangja erősen szólalt meg. – Egy kicsit el kell terelned a gondolataid, engedd el magad.

Tom kábultan bólintott és síkosítótól fénylő kezébe fogta Bill erekcióját, aki a párnába vetette fejét a hirtelen mozdulattól. Fel-le simogatta Billt, és öccse folyamatosan megfeszült körülötte, aztán egyszer csak különösen szorosan feszítette meg izmait Tom körül és ettől teljesen elvesztette az eszét. Erőteljesen belevágódott Billbe, amennyire csak tudott és Bill felüvöltött az örömtől, ahogy nekiütközött a prosztatájának. Tom egy hangos nyögéssel élvezett el. Bill remegett, ahogy ikre masszírozta a farkát, amíg már nem volt más választása, mint vakon követni az orgazmus forgatagába.

Tom nagyon zavarban volt, amiért ilyen hamar elment, de nem tudott sokáig gondolkodni ezen, mert megérezte Bill orgazmusának utórezgéseit, amik kis hullámokban érték Tom fáradt farkát. Bill hevesen lélegzett a nyakába és finoman megcsókolta az arcát. – Ez… jobb volt… igaz?

Tom elvigyorodott és kilehelt egy kis nevetést. – Semmi sem jobb… mint te meg én.

***

Bill úgy érezte a világ tetején van, mikor Gustav és Georg csöngettek, a két fiú majdnem elfutott, mikor Bill felrántotta az ajtót és egy hatalmas csoportos öleléssel köszöntötte őket.

- Mi a…? - Georg megdöbbenve nézett, Gustav teljesen megfeszült, végül megveregette Bill hátát de ő előbb elengedte őket, minthogy nekik feltűnt volna. Georg kuncogott.

- Hát valaki jó formában van ma.

- Jönnek a szüleim. - Vigyorgott Bill és visszament a lakásba, hagyta, hogy Georg és Gustav nyugodtan bólogassanak és még értetlenül egymásra is bámulhassanak.

- Jönnek, hogy találkozzanak Tomival.

- Ez remek. - mosolygott Gustav és felakasztotta a kabátját. - Mikor?

- Holnap, eldöntöttük, hogy meghívjuk őket vacsorára. - Bill tovább vigyorgott és befejezte az ugrálást, mikor két kéz megfogta a vállát és Tom kuncogott a háta mögött. Tom feleannyira se vonakodott találkozni Bill szüleivel, mint amennyire Bill vonakodott találkozni Simone-val, de ezt meglehetett érteni. És eldöntötték, hogy lesz egy családi vacsora, meghívják mindkettőt, Simone-t és Bill szüleit így mindannyian tudnak egyszerre találkozni és… beszélgetni. Bill részben ideges, részben izgatott volt és ez a kettő összeadódott, amitől az egész házban csak úgy libbent ide-oda, és Tom már kezdett szédülni egy kicsit. Bill teljesen biztos volt abban, hogy a vacsora remekül fog menni. Régóta beszélt erről a szüleinek és ők beleegyeztek, pont ahogy Simone is fog majd, ha beszél vele, nem akar arról veszekedni, hogy kik Bill valódi szülői. Bill már elmesélte nekik az egészet, hogy majd egy nap egy hatalmas, boldog család lesznek, és amilyen hamar csak lehet, azt szeretné látni, hogy nyugodtan ülnek együtt mindenkivel.

Bill már várta, hogy viszont láthassa szüleit, mert a terv az volt, hogy meglátogatják egymást karácsonykor, de mivel Bill találkozott Tommal, Bill szülei úgy gondolták okosabb, ha egy időre távol maradnak és hagyják a fiúkat, hogy egymásra találjanak. Bill nagyon szerette őket azért, hogy hagyták az ikreket megbarátkozni a gondolattal, hogy ők testvérek.

Bill felnézett az ikertestvérére és nekidőlt az erős testének, hozzáérintve halántékát Toméhoz. Képtelen volt a vigyort lekaparni az arcáról és tudta, hogy Tom is ugyanígy mosolyog, és nem csak a közeledő vacsora miatt.

Georg furán nézett Billre, aztán ránézett Tomra és kérdően felvonta a szemöldökét. Bill elvörösödött és ez megadta a választ a kérdésére. Tom barátai olyan figyelmesek.

Úgy tűnik Gustav is észrevette a furcsa nézést és Bill előreugrott, még egyszer megölelte a barátait mielőtt belökte volna őket a lakásba, nem akarta, hogy Gustav bármit is elkezdjen fejtegetni az ikrekről és a viselkedésükről. Nem akarta újra átélni azt, amit a szilveszteri parti után. De az igaz, hogy sokkal jobban odafigyel, hogyan viselkedik Tom közelében, mikor Gustav is ott van. Billnek nem tetszett, hogy a barátja háta mögött csinálják az egészet, de abban a pillanatban szükséges volt. Gustav nem volt felkészülve arra, hogy megtudja az igazságot az ikrek „kapcsolatáról” és Bill nem volt benne teljesen biztos, hogy valaha is eléggé fel lesz rá készülve.

- Szóval, mit csináltál, Gusti? - Bill megawattos mosolyával vigyorgott rá és egy székbe lökte őt a nappaliban, ő pedig lehuppant a kanapéra. Gustav mögött látta Tomot és Georgot, ahogy az előszobából jöttek, Tom lágyan elvörösödött és Georg vigyorgott. Bill eléggé biztos volt abban, hogy Georg tudja mi történt ma reggel, vagy legalábbis sejtette, abból, ahogy a barna rákacsintott.

- Kész vagyok arra, hogy elkezdődjön a suli. Tudod, a hely ahol oktatást kapsz. - Gustav megbökte Bill lábát a lábával és Bill visszanézett rá.

- Oktatást? Az mi? - Bill magára öltötte a nagyon meggyőző őzike szemeit.

- Hali – Georg leült az egyik székbe és Tom felé biccentett, aki Bill mellé ült le. - Mit csinálsz a suliddal?

- Hát… - Tom megvakarta a nyakát a kendője alatt, amit viselt. - Eldöntöttük, hogy halasztok egy évet, és talán veszek pár órát itt. Aztán Bill jövőre velem jönne Németországba és befejezem az évem ott.

- Ez rohadt jó, haver. Ez azt jelenti, hogy sokkal többször fogjuk látni egymást ebben az éven. - vigyorgott Georg.

- Oh basszus… - Tom eljátszotta, hogy megijedt. - Talán inkább újra végiggondolom ezt a dolgot.

- Ne, te buta. - nevetett Bill és lágyan megütötte Tom vállát, amitől kapott egy csípést az oldalába Tomtól.

- Mit fogsz csinálni mikor Németországban leszel, Bill? - Gustav az asztalon lévő egyik almáért nyúlt. Bill nem igazán tudta miért vettek gyümölcsöt, ő és Tom soha nem ették meg, amit megvettek. De Gustav igen, és általában, Gustav és Bill sokat voltak együtt, de most… aztán valami derengeni kezdett Billnek. Valami, amire már sokkal előbb gondolnia kellett volna. Miért pont most történt meg, fogalma sem volt. De ennek a dolognak volt értelme, és összerakta a puzzle darabkáit.

- Oh… - Bill visszarángatta magát a gondolataiból. Még várnia kell, hogy beszélhessen erről a dologról a barátjával. - Németet fogok tanulni.

Georg eljátszotta, hogy majdnem megfullad és Bill kinyújtotta a nyelvét felé. - Oh fogd már be.

- És mi van veletek srácok? Vannak tervek a jövőre? - Tom visszaült a kanapéra és Bill elkapta a tekintetét, amikor rápillantott és kissé el is pirult.

- Azt hiszem, én Ausztráliába megyek. - mondta Gustav, miközben beleharapott az almájába.

A szobában hihetetlen nagy csönd lett.

- Mi? - vinnyogott Bill. - Ausztrália? De az olyan mint… egy másik bolygó.

- Egy másik kontinens Bill. - mosolygott rá Gustav. Bár ez egy nehéz mosoly volt és Bill tudta, hogy emögött több van, minthogy Gustav utazási vágyat érezzen arra, hogy a világ másik végére menjen. - És nem maradok ott sokáig, csak a tovább tanulás miatt.

- Meddig? - Georg is döbbenten nézett és ez Billt arra emlékeztette, hogy a barna is ugyanolyan jó barátja Gustavnak, mint ő.

- Nem tudom… - Gustav még egyet harapott az almájából, halkan a zoknijához motyogva. - Három év.

- Mi? - tátogott Bill. - Elhagysz minket három évre?

- Visszajövök az ünnepekre, hogy lássam a szüleimet és a családomat, titeket is megfoglak látogatni. - Gustav próbálta lecsillapítani őt, de a hangja remegett és ez egyáltalán nem nyugtatta le Billt. Gustav mindig olyan nyugodt.

- Nagy eséllyel Németországba leszek az ünnepekre. - Bill érezte, hogy égnek a szemei.

- Itt maradhatunk. - mondta Tom azonnal, Bill hátára rakta a kezét, bár megígérte, hogy nem érinti meg mikor Gustav is ott van.

Bill az ikertestvéréhez fordult és szomorúan rámosolygott, de megrázta a fejét. Nem akarta, hogy Tom feláldozza a családjával töltött idejét arra, hogy Bill barátjával legyen, aki még csak nem is ismerte a szerelmüket. - Gustav, beszélhetnék veled a konyhában?

Gustav sokáig csak bámulta, de aztán felállt és kiment Billel a konyhába. - Mi az, Bill?

- Ez miattam van? - Bill a gyerekkori barátja elé állt, a szemei megint égtek a könnyektől.

- Mi lenne miattad? - motyogta Gustav, de abból, ahogy a vállai álltak, Bill azt mondta volna, hogy ezzel most beletalált. - A tanulás miatt van.

- Soha nem akartad elhagyni Angliát, mielőtt találkoztam Tommal. - mondta Bill. - Soha nem maradtál távol tőlem több mint egy-két napra, mielőtt találkoztam volna vele. Soha nem volt olyan, hogy ne néznél rám, mint ahogy most teszed….

Gustav felemelte a fejét és bűntudattal teli szemei találkoztak Billével. - Bill…

- Gustav, te… - Bill vett egy nagy levegőt. - Te szerelmes vagy belém?

- Mi? - Gustav szemei csak egy kicsivel voltak vadabbak. - Nem, persze, hogy nem.

- Gustav… - sóhajtott Bill, egy könnycsepp csordult végig az arcán megszegve az ígéretét miszerint nem fog sírni.

- Már… - Gustav úgy nézett mintha meg akarta volna érinteni, de végül nem. - Már nem, többé nem.

- De régen igen? - Bill csúnyán nézett rá, most nem akart sírni.

- Én… Igen, régen az voltam. - Gustav megint lehajtotta a fejét. - De az már régen volt, és nem is igazán tudtam, hogy mit érzek és… Mindegy elmúlt mikor összejöttél Andreassal és már nem vagyok az szóval…

- Akkor miért nem közeledtél soha Tom felé? - kérdezte Bill halkan, Gustav kinyitotta a száját, de Bill a szavába vágott. - És ne tagadd Gustav. Csak, kérlek…

- Én… - Gustav elpirult, de most Billre nézett. - Azt hiszem mindig is éreztem egy kis túlságos védelmezést irántad. Olyanok voltunk, mint a testvérek, Bill. Te voltál a kistestvérem, aki soha nem volt.

- Szóval szerelembe estél a kistestvéredbe? - kérdezte Bill, szemtől szemben.

- Bazdmeg, Bill. Nem úgy értettem. - káromkodott Gustav, egy vékony vonal rajzolódott ki a homlokán idegességében. - Ez beteg dolog, Bill.

- Ez miért olyan beteg dolog, Gustav? - lépett közelebb Bill, megbökve Gustav vállát az ujjával. - Mert szerettél engem és azt gondoltad, hogy nem lehet köztünk semmi, mert többek vagyunk, mint testvérek? Mert én szeretem Tomot és te… Féltékeny vagy? Ezért vagy ilyen ideges, Gustav? Mert én sose szerettelek téged úgy, mint most őt?

Gustav arca pirossá változott és ez lehetett az idegesség és a kínos helyzet miatt is, Bill nem tudta eldönteni. De még így is folytatta. - Tudom, hogy ez vérfertőzés, Gustav. És tudom, hogy mások soha nem fogják ezt megérteni. De, kérlek. Te vagy a legjobb barátom, Gustav. Szeretlek. És ha te is szeretsz, engem legalább eltudnád… fogadni?

Gustav elfordította a fejét, körülnézett a konyhában mielőtt visszanézett volna Billre. - Én… Én nem tudom, Bill.

- Nem arra kérlek téged, hogy légy a tanú az esküvőnkön vagy bármi ilyesmi. Én, csak arra kérlek, hogy bizonyítsd, hogy a barátom vagy és fogadj el, azért aki vagyok, és akivel lenni akarok. - Bill már remegett. - Kérlek, Gusti. Nem hagyj el engem.

- Már bekerültem az iskolába. - Gustav most szomorúnak tűnt. Nem maradt benne semmi késztetés a veszekedésre és most kinyúlt Bill kezéért. Testvériesen, ahogy mindig. - Már a repjegyet is megvettem.

Bill elkezdett sírni, és nem tudott semmit tenni. Inkább megölelte a barátját és élvezte a baráti ölelést, mint mikor gyerekekként az iskolában gúnyolták és aztán sok éven túl végre rájött, hogy van egy ikertestvére. - Bárcsak, ne mennél.

- Tudom, Bill. - motyogta Gustav, szorosan ölelve őt. - Bárcsak ne kéne elhagynom téged.

Egy kis idő után, Bill kiszállt az ölelésből és a szemeit törölgette. - Borzasztóan nézek ki, ugye?

- Mindig úgy nézel ki. - ugratta Gustav, és játékosan ütött egyet a fejére. - Gyönyörű vagy.

- Gustav. - sóhajtott Bill, és megfogta Gustav kezeit. - Rendben leszünk?

- Rendben leszünk. - bólintott Gustav, lágyan megszorítva Bill kezét. - Elmegyek Ausztráliába és mikor visszajövök, randizni fogok azzal a dohányzó szexi szörfös lánnyal.

Bill kuncogott.

- És neked ott van Tom. - mosolygott Gustav. - És ő szeret téged. Minden rendben lesz.

- Te… - szipogott Bill. - Rendben vagy velünk? Velem és Tommal?

- Azt hiszem mindig is rendben voltam a dologgal én csak… - Gustav leejtette az egyik vállát.

- Féltékeny voltál? - Bill leengedte a kezüket egy kicsit.

- Igen. - suttogott Gustav. - Tomnak olyan szép segge van.

Bill nevetésbe tört ki és Gustav vele nevetett. És mikor Tom belépett a konyhába vad szemekkel nézve Gustavra, nyilvánvalóan nem értette a poént, mert nem hallotta a beszélgetés többi részét, és ettől a két barát csak még jobban nevetett. Georg is csatlakozott hozzájuk, ahogy játékosan rácsapott Tom seggére.

***

- Szóval megért minket? – ült le Tom a földre testvére mellé, aki jelenleg el volt nyúlva kedvenc helyén, ha nem számítjuk bele Tom testét. Bill elvigyorodott és sóhajtva bólintott a nagy hamis jegesmedve bundán pihenve. Tom mosolygott testvérén, hogy Bill teste mindenfelé vonaglott a bundán. – Mit csinálsz?

- Megpróbállak rávenni, hogy gyere ide hozzám, ahelyett, hogy ott ülsz. – intett Bill abba az irányba, ahol Tom ült. – Magadtól.

- Ah, már látom! – Tom átvetette lábait öccsén és a combjaira ült. – Közelebb akarsz?

Bill kuncogott és bólintott, miközben finoman felnyomta a csípőjét. – Igen, kérlek.

Tom elmosolyodott, és megkereste ujjaival Bill pólójának a szegélyét. A tűz lobogott a kandallóban, de mintha a melege Bill bőrén keresztül áradna ki, ahogy megérintette. Lassan lehúzta róla a ruhadarabot és az egyik fotelba hajította. – Csak, hogy kényelmesebb legyen.

- Nagyon jó ötlet! – vonaglott Bill és felnyögött, ahogy kezei lassan simítottak végig mellkasán, megtalálva végül mellbimbóit. – Oh.

- Mhm. – vigyorodott el Tom, és ugyan olyan lassan lefelé indultak meg a kezei. Nem állt meg akkor sem mikor elérte Bill nadrágját és nadrágon keresztül megmarkolta keménységét. – Ez nagyon kényelmetlen lehet.

- Igen. – válaszolt lihegve Bill, zihált, ahogy Tom határozottan masszírozta merevedését. – Talán ki kellene venned onnan.

- Lehet, hogy igazad van. – vigyorgott Tom. Gyötrelmesen lassan húzta le a cipzárt és még annál is lassabban pattintotta ki a gombot. Bill türelmetlenül felnyögött, de Tom csak szélesen mosolygott rajta, és olyan lassan húzta le a nadrágját, hogy Bill már majdnem megrúgta. Amikor a nadrág végül lecsúszott Bill hosszú lábain, és elhajította Tom mosolyogva nézte a fiatalabb megkönnyebbült sóhaját. – Így jó?

- Sokkal jobb, köszönöm! – Bill már nehezen lélegzett, ajkai kissé elnyíltak, csókért könyörgött. De Tom most valami egészen mást szeretne megcsókolni. – Mit fogsz… Oh!

Tom kuncogott, ahogy heves reszketés futott át Bill testén, mikor egy nyitott szájú csókot adott a selyemmel borított merevedésére. Tom ezt nem tervezte meg előre, de ez történt, és nem készült leállni. Tom egy nedves foltot hagyott Bill boxerén a fiatalabb meg csak zihálni volt képes. Tom lassan hámozta le Bill alsóját, végigvezette sima lábain és az is a szoba egy elhagyott pontján landolt.

- Tomi, nem kell ha… Úgy értem, ha szeretnéd, akkor persze. Szeretném én is, ha akarod, de… - lihegett Bill, és kipirult arccal vonaglott Tom alatt. – Nem… nem kell, ha…

Tom, ajkait Bill farkának csúcsa köré zárta. Az íze egy kicsit meglepte, és hátrahúzta a fejét, hogy megnyalja száját és megízlelje, mielőtt visszatér Billhez. Sós volt és nagyon sokat szeretné még ízlelni Billt. Sejtette, hogy ilyesmi íze lehet egy fiúnak. Tetszett neki.

- Tom! Istenem, Tom. – vetette hátra a fejét Bill, és ujjait Tom rasztáiba csúsztatva, sietve vette le a kendőt, ami még rajta volt. Tom nem volt benne biztos, hogy Bill irányítani akarja őt, vagy csak az izgalom miatt húzta lejjebb őt, de nyöszörgött és ez jó jel volt, ezért tovább ment.

Bill forró volt és kemény, Tomot teljesen lenyűgözte, milyen érzés a szájában Bill farka. Nem tudta túlságosan mélye befogadni őt, de a hiányzó teret megpróbálta ujjaival pótolni. Bill hangjai viszont arra engedtek következtetni, hogy egész addig Tom nem hibázhatott, amíg a szájában tartotta Bill farkát.

- Tom… - sziszegte Bill a fogain keresztül, mikor Tom végighúzta rajta ajakpiercingjét.

Tom felnézett Billre, miközben nyelvét még mindig farkának szorította. Bill annyira szép volt, Tom biztos volt benne, hogy a világon senki sem volt olyan szép, akár kívül akár belül, mint ikertestvére.

Tom megforgatta a nyelvét körülötte, és gyengéden megszívta, közben pedig élvezte testvére lágy könyörgését rózsaszín duzzadt ajkain át. Tom megsimogatta Bill derekát és lágyan végighúzta hüvelykujját a csillagtetováláson. Elindult egy lágy rezgés Tom szájából és remegésként söpört végig Bill testén a fehér szőrmén fekve, aki nem tudott mást tenni, mint hogy szinte zokogva kiáltott fel. Tom egy kicsit ellazította a torkát, hogy olyan mélyre tudja befogadni Billt, amennyire csak tudja. Ahogy Tom nyelt egyet, torka összezárult farka körül és Bill ettől elélvezett.

Aztán elkezdett sírni.

- Hé… hé, mi a baj? – nyelte le Tom az ismeretlen ízt a szájában, és felkúszott mellé, hogy szeretetteljesen megcsókolja Bill arcát. – Billa?

- Semmi… Semmi baj, Tomi. – nyitotta ki könnytől csillogó szemeit, és Tom felnyúlt, hogy letörölje a könnyeket, mielőtt még végigfolynak arcán. – Én csak olyan… boldog vagyok.

- Azért sírsz, mert boldog vagy? – mosolyodott el Tom, és lecsókolt újabb könnycseppeket. Bill csak bólintott. Megölelte Tom nyakát és édes csókolózásba kezdtek.

- Annyira boldoggá teszel engem, Tomi. – suttogta Bill az ajkaira és Tom szíve minden szónál egyre nagyobbat dobbant. Újra megcsókolta Billt, a legnagyobb szeretettel, ahogy csókolhatja az ő kisöccsét, az ikertestvérét. Az ő Billét.