Téli Csókok - 2.

by - 12/15/2016

Szép estét!
A lázas visszaszámlálás már mindenkinél elindult. A boltokban pedig mindenki megőrült, szóval, most már biztos, hogy nemsokára itt a karácsony. 
Egész pontosan 9 nap. Ami azt is jelenti, hogy van még 9 rész, amit átélhetünk együtt ebből a kis ünnepi tündérmeséből. 
Féltem, hogy nem érek időben ide, de nagyon igyekeztem. Nem akarom olyan későn posztolni ezeket, mint minden mást. :)
Nem is húzom az időt.
Kellemes kikapcsolódást!
Puszi&Pacsi






- Nem hiszem el, hogy eddig nem mondtad nekem, hogy ennyire szereted a rap-et. Úgy értem… rap? – Tárta ki a levegőbe Bill azt a kezét, amivel nem épp Tom kezét fogta. Mikor Tom megjelent a lakásánál kesztyű nélkül, adott neki egy nagyon lányos, nagyon bolyhos, világoskék darabot, és most Tom ezzel simult az ujjaiba.  Másik kezét a zsebébe rejtette. A rasztahajú fiú pokolian zavarban volt, de ragaszkodott hozzá, hogy fogja Bill kezét, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy az emberek látták a nevetségesen bolyhos kesztyűt a kezén.

- Mi a baj vele? – Tom épp arról beszélgetett Billel, hogy milyen zenét szeret, Bill pedig majdnem megütötte, mikor elmondta neki, hogy szereti a rap-et és a hip-hop-ot. – Egyébként jobb, mint Nena.
- Fogd be. Te német vagy, neked szeretned kéne őt – morgott Bill játékosan, felvett egy nagyon komoly arcot a hatás kedvéért, és úgy sóhajtott.
- Engedd, hogy lelombozzalak, Tom. A rap az csak beszéd. Durva beszéd. Közönséges beszéd, gagyi zenére. Úgy értem, ha nem tudnak énekelni, legalább jó zenét csinálnának alá.

Tom hátravetett fejjel, hangosan nevetett, ennek a hangnak pedig Bill nagyon gyorsan a rabja lett. Igazából, Billt, Tom minden tulajdonsága rabul ejtette.

- Oké, nem fogunk megegyezni, úgyhogy inkább váltsunk témát – vigyorgott még mindig Tom, és mielőtt folytatta volna, közelebb húzta magához Billt és belefúrta az orrát a hajába. – Kinek veszel karácsonyi ajándékot?
- Nos, vennem kell valamit, a szüleimnek – Bill tudta, hogy a hideg már nyomot hagyott arcán, így megnyugodott, amiért ez képes álcázni az a lángot, ami Tom mozdulata nyomán árasztotta el az arcát. Gyomra nagyot ugrott. – Andreasnak és Gustavnak is vennem kéne valamit, meg a szomszédomnak, amiért gondozta a növényeimet, míg nem voltam itt. Még nem tudtam megfelelően meghálálni.
- Andreas és Gustav, ők kik? – Tom lengette a kezüket maguk közt, és sétáltak a bevásárló utcában. Bill kuncogva ugrándozott mellette. A testvére olyan jó hangulatban volt ma.
- Ők a barátaim. Igazából, nagyon szeretném, ha találkoznál Gustavval. Holnap azt hiszem, átjön sütizni, annyira meg fog lepődni, ha meglát téged! – Bill egy meglepett sóhajt engedett ki, mikor Tom hirtelen megrántotta a karját és becibálta egy nagyon pici könyvesboltba. – Mi a…?
- Te sütit is sütsz? – vigyorgott rá Tom, és mindkettejüket az íróasztal mögötti személyhez irányította. Önfeledten kuncogott Bill zavart pillantásán. – Csak szerzek karácsonyi ajándékot Georgnak.
- Oh, értem. – rázta meg a fejét Bill és felnevetett – És nem, nem sütök sütiket, az Gustav.
- Azt hittem, azt mondtad, hogy átjön sütizni – állt meg Tom az épp fizetni készülő férfi mögött.
- Nos ő átjön, és süt sütiket. Én csak megeszem őket – mosolyodott el Bill, és nézte, ahogy az eladó a pult mögött szép papírba csomagolja a vásárolt könyvet, majd egy zacskóban a férfinek nyújtja, és boldog karácsonyt kíván neki, mielőtt Bill és Tom felé néz.

- Segíthetek? Valami különlegeset keresnek?
Tom még nevetett egy kicsit Billen, aztán az eladó felé fordult. Bill olyan szívesen megölelte volna most, ahogy nézte mosolyba forduló arcát. Ajkai elnyíltak egy kissé, majd megfeledkezve magáról, hozzábújt ikréhez, miközben a rasztahajúnak a következő szavak hagyták el a száját;
- Igen, megvan önöknek a Kama Sutra, ugye?

A hölgy pislogott rájuk egyszer. Aztán kétszer. Majd háromszor, mire végre zavartan elmotyogott egy ’igen’-t és átcsoszogott a bolt hátuljába, hogy előássa egy eldugott polcról, amit Tom kért.

Tom úgy látszott, nagyon érdeklődik azok után a karikatúrák után, amik ki voltak állítva és nem vette észre elsőre, Bill meglepett arcát. Amikor ránézett, Bill ártatlanabbnak tűnt, mint valaha. – Mi az?
- Mi? Tom… Kama Sutra? – suttogta Bill az utolsó szavakat, mintha attól félne, hogy az emberek meghallják kint az utcán őket.
- Ezt mondta, mikor kérdeztem mit szeretne – mondta Tom és felkapott a pultról egy piros szalagot. – Hé, mit szeretnél karácsonyra?
- Én… - Bill még mindig el volt pirulva zavarában ettől az egész Kama Sutra dologtól, és most ráadásul már megint érezte azt a jóleső rántást a gyomrában. Bill mondani akart valami nagyon szentimentálisat zavarában. – Már megkaptam, amit akartam: Téged.
Tom szélesen elmosolyodott, és széttárta a karját, hogy Bill bújjon hozzá. A fekete egy pillanatig sem habozott, belesimult testvére ölelésébe. Úgy tűnik Tom is szentimentális;
- Azt hiszem ez jobb, mint bármelyik karácsonyi ajándék, amit valaha kaptam.

Egy kicsit összerezzentek és kibontakoztak az ölelésből, mikor az eladó egy finom köhintéssel jelezte, hogy visszatért, és nem is egy, hanem mindjárt két könyvet tartott a kezében. Tom úgy állt, hogy Bill is lássa.
- Melyik?
Bill szája elé kapta a kezét, hogy leplezze kuncogását, és a pírt az arcán, most már nem lehetett a hidegre fogni. Azt is tudta, hogy Tom észrevette ezt, mert olyan szemekkel nézett rá, ahogy a kislányok, mikor meglátnak egy kiscicát és önkéntelenül is elhagyja a szájukat egy ’aww’ és csillogó szemekkel néznek. – Az… az első.
- Jó választás. Be tudná nekem csomagolni, kérem? – Tom önelégülten mosolygott, aztán a hölgyhöz fordult. Épp átnyújtotta neki a könyvet, mikor az ajtó kivágódott, és az ajtócsengő vadul csilingelt ettől az erőszakos behatolástól.

- Nem tudtál volna várni egy kibaszott hetet, Bill? Mi a pokol? – Billt szinte ostorcsapásként érte a szőke dühös hangja az ajtóban. Andreas állt ott, arca lángba borult, szemei pedig undorodva néztek rájuk. – Egy hét múlva eltűnök, de te ennyit sem tudtál várni, míg beszerzel magadnak egy új játékszert és… mi a FASZ?
Bill sokkos állapotban hallgatta Andreas szavait, és csak most tűnt fel neki, hogy a fiú valószínűleg észrevette a Kama Sutra könyvet Tom kezében. Jaj ne…
- Nem Andreas, ez nem az, aminek látszik, ez…
- Mi a fasz ez Bill? Nem gondolod, hogy láttam, ahogy megölelted az előbb? A francba is, még mindig kibaszottul fogod a kezét.
Bill azonnal elengedte Tom kezét, és Andreas irányába lépett, de a fiú ezt hárította.
- Azt hittem ennél többet jelentettem neked Bill, de nyilvánvalóan tévedtem.
- Nem Andreas! – Bill tehetetlenül nézte, ahogy a fiú újra kirántja az ajtót, és kész van arra, hogy kilépjen az utca csípős hidegébe. – Ez nem az, ami velünk volt. Andy, ő a testvérem.
Az egyetlen, amit hallani lehetett a döbbent csendben, az ajtócsengő volt a szőke feje fölött. Nagyon lassan felé fordult, és elengedte az ajtót, ami újra elzárta előlük a téli hideget. Andreas hangja a lehető leghalkabban szólalt meg, amit még érteni lehetett. – Tessék?
- Andreas, ő Tom, az ikertestvérem – Bill gyorsan megragadta a fiú csuklóját és közelebb húzta, hogy szembe kerüljenek a rasztahajúval. – Tom, ő Andreas, az én… ex-barátom.
Az utolsó szót habozva ejtette ki, ahogy közelebb lépett Tomhoz.

- Ó, Istenem… - Andreas arca még mindig élénk színekben pompázott, de már nem a méregtől vagy a hidegtől, hanem mert éppen akkor pirult el tetőtől talpig. – Ó édes istenem, annyira sajnálom! Bassza meg, nem tudtam, csak megláttalak titeket ahogy… és Bill és én… a francba!
- Öm… aha – vakarta meg Tom a nyakát, ahogy Billről Andreasra nézett és megrándult az ajka.
- Mi az? – Bill nem tudta visszatartani a mosolyát, ahogy Tom szórakozott szemeibe nézett.

- Csak… oh baszki! – kezdett nevetni Tom. Annyira nevetett, hogy már szinte a hasát fogta, és Bill is vele tartott, nem foglalkozva a külvilággal, hogy Andreas még vörösre pirulva áll mellettük, a hölgy a pult mögött pedig, úgy néz, hogy a szemei épp hogy nem esnek ki. Elnézve az enyhe pírt az arcán, ő is azt gondolhatta, hogy ők ketten egy pár. Ez egy új gondolat volt Bill fejében.

- Ó Istenem a könyv. Andreas ez nem a… miénk. Úgy értem… - Ez volt az a pillanat, mikor Bill egy kicsit ideges lett és nagyon forrónak érezte a helyet. – Ez Tom barátjáé, ez nem…
- Nem, nem, persze értem… én… - rázta a fejét Andreas, de még neki is mosolyognia kellett egy kicsit a helyzeten.  – Most egy igazi hülyét csináltam magamból, igaz?
- Igen, igen egy kicsit – kuncogott magában és megveregette barátja vállát. – Sajnálom, hogy nem mondtam, de csak tegnap találkoztunk.
Andreas csak meredt rájuk értetlenül. – Mi, csak most találkoztatok… wow!
- Tudjuk – nevetett Tom.
- Elképesztő Andy, tényleg – ugrándozott és tapsikolt egy kicsit Bill. – Olyan érzés, mintha mindig is ismertem volna.

Bill Andreassal beszélgetett, és elmesélte neki hogyan találkoztak, miközben az eladó átnyújtotta neki a könyvet, mostanra már becsomagolva és egy kis piros szatyorba csúsztatta. – Rendben, minden kész.
- Nos, nekem mennem kellene, épp az utolsó vásárlásom tartom, mielőtt megyek – mondta Andreas, aztán megölelte Billt és kezet rázott Tommal. – Még egyszer, annyira sajnálom. Találkozunk még mielőtt elmegyek?
- Igen, egy köszönésre mindenképp – ölelte meg barátját még egyszer, mielőtt az elhagyta a boltot. Ezután Tomhoz fordult, aki épp a könyvet fizette ki.
- Egy ajándék kész. Mennyi van még?
- Nos – fogta meg Tom egyik kezével a papírzacskót, másikkal pedig kinyitotta Billnek az ajtót. – A szüleimnek, de alapvetően ennyi.
- Rendben, akkor sétáljunk tovább, ismerem a boltot, ahol a legszebb porcelán figurákat árulják. Anyukám imádja őket – Bill újra megragadta Tom kezét, de aztán eszébe jutott, hogy reagált Andreas és gyorsan el is engedte.

Kezük magánya azonban nem tartott sokáig, mert hamarosan megérezte, hogy Tom bolyhos kesztyűbe öltöztetetett keze simul az övébe és ez így rendben volt.

- Szóval Andreas… azt mondtad, hogy az ex-barátod? – Kérdezte Tom óvatos hangon, de Billnek nevetnie kellett, ahogy megpróbálta megközelíteni a témát.
- Igen, Tom, az… - Bill játékosan Tom vállának dőlt, aki nevetgélt ettől. – Körülbelül hat hónapig jártunk, és sok mókában volt részült, de ennél komolyabb soha nem lett. Két héttel ezelőtt szakítottunk, mikor azt mondta Amerikába utazik tanulni. Jó időszak volt, de vége.

- Ó, oké – vigyorodott el Tom, és egy oldalpillantást vetett Billre, amitől neki megint nevetnie kellett. – Szóval te…
- Meleg? – mosolyodott el Bill, Tom arca pedig egy árnyalattal rózsásabb lett. – Igen, az vagyok.
- Oké, király – Tom minden erejét összeszedte, hogy ne nevessen, tekintetét pedig mereven előre szegezte. Csak eddig tudta tartani magát, aztán halkan, játékosan morogva, de úgy, hogy Bill biztosan hallja, megjegyezte; - Tudtam, hogy oka van a sminknek.
- Fogd be! – nézett rá Bill egy megjátszott haragos pillantással. – Legalább én nem próbálom meg elrejteni a nőies vonásaim, mint egyes emberek.

És ez volt az a pillanat, mikor Billnek annyira nevetnie kellett a raszta arcán, hogy kénytelen volt megállni az utca közepén, mert még a könnyei is kicsordultak.

***

- Oké, szóval lehet, hogy Georg egy kicsit… - Tom felfelé vezette Billt az épület második emeletére, ahol Georg lakott. – És ez a hely egyfajta… nos, olyan pasis.
- És Georg is egy kicsit pasis? – vigyorgott Bill, azon, hogy Tom igyekezett figyelmeztetni őt barátjáról, anélkül, hogy megbántaná Georgot.
- Öm… ja, eléggé – az igazság az volt, hogy Tom halálra van rémülve, mert Georg talán mond vagy tesz valami hülyeséget. És lássuk be, ha Georg megszólalt, akkor ez volt a legvalószínűbb. – Csak… nem szabad mindent felvenni, amit mond, néha csak jár a szája mielőtt gondolkodna.
- Az nem jelentheti azt, hogy valószínűleg igazat mond?
Bill egy kicsit megbotlott az utolsó lépcsőfogban, Tom pedig utána kapott, hogy segítsen neki, nehogy elessen. Hamarosan Tom ott találta magát, Billel a karjaiban, és ezt az érzést, látványt egyszerűen imádta.
- Lehet, hogy néha egy kicsit érzéketlen – Ölelte magához Billt, és a mai napon már másodszor temette arcát a hajába. – Mikor lesz olyan a hajad, amiről meséltél? Ahogy hordani szoktad?
- Holnap megcsinálom. Tetszeni fog! – kuncogott Bill és elfordította fejét, hogy ajkait Tom arcára tapaszthassa. Tom érezte, ahogy Bill enyhe nyomást gyakorol az arcára és egy cuppanás kíséretében szakad el tőle. Tomnak nevetnie kellett testvére megnyilvánulásán. – Most engedd, hogy találkozzam a szörnyű Georgal!

- Először is, mi a fenét mondott neked, amiért azt hiszed, szörnyű vagyok? – szólalt meg egy sötét hang a hátuk mögött, a fiúk meg egyfajta deja vu érzéssel ugrottak szét. A barna önelégült mosollyal közeledett feléjük, Tom meg csak találgatni tudott, hogy mi jön ezután. – És másodszor, mi ez a nyilvános mutogatása a szereteteteknek két nap ismeretség után? Oh, de amúgy nagyon édesek vagyok. Ja és Tom, maradt rajtad egy kis szájfény.
Tom közelebb húzta magához a fekete hajú fiút, mielőtt még túlságosan zavarba jönne, ő meg Tom kabátjának nyakába temette az arcát és úgy mondta.
- Miért történik mindig ez velünk? – ezen a másik két fiú csak mosolygott.
- Fogalmam sincs – simogatta meg a fejét, ahogy lenézett rá. – Gyere, menjünk be, mielőtt még más is ránk talál, hogy zaklathasson minket.

Tom Bill vállának dőlve bevezette Georg lakásába, aztán segített levenni a kabátját, mikor Georg nevetésére lett figyelmes. – Most mi van?
- Látom ez fertőző lehet. Szép kesztyű Hercegnő! – vigyorgott Georg és eltűnt a konyhában, hogy kipakolja az élelmiszereket, amiket vásárolt.
- Hé, ez a kedvencem – biggyesztette az ajkait Bill, Tom pedig látta, hogy barátja feje előbukkan a konyhából, és elolvadva nézi Bill duzzogását. Georg olyan ’cica-szerelem’ arccal nézett rá és csak egy ’aww’ hiányzott, úgy nézett Tom kistestvérére.
- Oké, mielőtt túlságosan elmerülne a vita a bolyhos, kék dolgokról, szeretnélek rendesen bemutatni titeket egymásnak. 
Tom intett Billnek, hogy kövesse a konyhába, ahol Georg épp forró kakaót készített. Úgy tűnt ezekben a napokban csak ezt isznak.
- Bill, ő itt a legjobb és legszörnyűbb barátom, Georg. Georg ő itt a kisöcsém, Bill.
- Nagyon örülök, hogy találkoztunk – mosolygott Bill, és megrázta Georg kezét, Tom meg közben érezte, hogy Bill már annyira fontos lett neki, hogy az élete innentől sosem lenne ugyanaz nélküle. Valakinek most hivatalosan is bemutathatta az új családtagot, és ez most valahogy még komolyabbá tette az egészet.
- Én is! – vigyorgott Georg aztán Tomhoz fordult és gúnyosan morogta neki. – Hé, miért is vagyok a legszörnyűbb barátod?
- Mert leitatsz, egy buliban aztán rám adsz egy rózsaszín pólót, egy olyan szöveggel rajta, amit el sem lehet mondani – mondta Tom nyugodt hangon, tudva, hogy ezzel az érvvel ő nyert, és barátja szó nélkül fordult vissza a kakaók felé.
- Mi volt az elmondhatatlan szöveg? – kuncogott Bill és Tom elpirult.
- Semmi – majd megfogta az egyik poharat, amit barátja nyújtott neki, és a nappaliba ment, aztán lehuppant a kanapéra. Hallotta a suttogást a konyhából, aztán Bill kuncogását, amit Georg vibráló nevetése követett. – Hé, elmondhatatlan, azt jelenti, hogy nem mondjuk el!
- Oh, Tom, bárcsak láttam volna – csatlakozott hozzá a kanapén, és lábaival Tom ölében, helyezte magát kényelembe. Tom ült egy kicsit duzzogva, majd megragadta Bill lábujjait.
- Ne csikizz… Tudod, hogy csikis vagyok!
- Én nem csikizlek – vigyorodott el Tom, de végül csak simogatta a lábát, és érezte tenyere alatt a meleg rénszarvasos zokni puha anyagát.
- Őrült zoknijaid vannak, ugye tudod?
- Miért kommentálja ma mindenki a ruháimat? – mosolygott Bill, majd a szájához emelte a poharat és csillogó szemekkel nézte Tomot. Tom kicsit lehajtotta a fejét és úgy nézte, ahogy Bill lenyal a szájáról egy kósza kakaó cseppet, és folytatja az ivást.

- Mert olyan… mások – adta meg a választ Georg, ahogy bedőlt karosszékébe és az asztalra dobta a lábait. – Most legalább rendesen láthatom, Tom nőiesebb vonalait is.
- Mi? – tátotta el a száját a raszta. – Nem vagyok nőies.
Georg csak röhögött és ivott egy korty kakaót, aztán úgy motyogott az orra alatt a pohárba, hogy azért Bill és Tom is biztosan hallja. – Francia bugyi.
Bill egy kicsit kapkodta a levegőt és tekintetét egyből Tomra szegezte, aki úgy érezte most menten meghal itt a helyszínen.
- Georg ez csak egy alkalommal fordult elő, egyetlen alkalommal. És akkor is nagyon részeg voltam. Látod Georg, ezért te vagy a legrosszabb barátom!

- Hé, legalább tettem róla, hogy a szín tökéletes legyen, nem igaz? – Georg nevetve hajolt el egy párna elől, ami a fejét vette célba. Tom megesküdött volna, hogy az arca lángokban áll. Georg hogy mondhatta el ezt a titkot a kisöccsének, aki itt ül mellette? Ez volt az egyik olyan dolog, amit soha senkinek nem akart elmondani. – Igazán jól áll neked a piros.
- Kuss! – Tom elbújt a bögréje mögött, és reménytelenül próbált nem Billre nézni, mert félt, hogy undort fog felfedezni a szemeiben. Elkerülhetetlen volt, hogy előbb utóbb Tomnak Billre kelljen néznie. Bill egy kicsit elpirult, és a fekete-fehér pulcsijának a cipzárját matatta lehajtott fejjel. Nem éppen ezt a reakciót várta. – Nem is tartod ezt furcsának?
- Nos… én… - Bill kicsit idegesnek tűnt, Tom fejébe pedig egy gondolat fészkelt. Vajon Bill szerint ez… nem, nem lehet, hogy úgy gondolja, hogy ez… szexi? De Bill következő szavaitól Tom, csak gondolatban megrúgta magát. -  Nem… Azok kényelmesek.
Bill kimenekülhetett volna ebből a beszélgetésből, ha csak annyit mond, hogy azok jól néznek ki. Tomot az sem zavarta volna, ha az öccse melegnek nézi. De Bill azt felelte, hogy szerinte a női fehérnemű kényelmes, és ezzel egy időben túl sok zavaró kép tódult Tom fejébe.
- Várj, azt mondod, hogy már rajtad is volt olyan? – Georg vigyora egyre nagyobb volt.
- Én csak azt mondom, hogy szerintem ez nem furcsa – mondta Bill és sietve kortyolt még kakaót. – Most már ejthetjük a témát? Georg, nagyon szép lakásod van.
- Nem, nem váltunk témát. Francia bugyit hordasz? Rendszeresen vagy csak különleges alkalmakra? – Georg úgy hajolt előre a székben, mint akit nagyon érdekel az adott téma. Tom pedig most őszintén, nem nagyon tudott mit kezdeni magával, mert a gyomra megint olyan furcsa táncot járt.

Bill csipkés bugyiban, ez egy olyan nagyon nem illendő mentális kép volt a szemei előtt.

- Georg, te hetero vagy, emlékszel? – rázta egy kicsit dühösen fejét Tom, a barátja miatt.
Az igazság az volt, hogy Tom nem érezte magát túl jól, ha arra gondolt, hogy az emberek így látják, vagy képzelik el öccsét. Találkoztak Andreassal is, és Tom még azt sem tudta teljesen feldolgozni, hogy a srác Bill ex-barátja volt. Az hogy Bill meleg, nem volt olyan nagy sokk, az viszont, hogy az emberek… fiúk… máshogy néztek rá, és a szeretetük felé olykor több volt, mint baráti, eléggé zavarta őt.
- Igen, igen – legyintett Georg vigyorogva. – Szóval milyen színeket hordasz?
Bill mosolyogva rázta a fejét, és minden erejével azon volt, hogy ne piruljon el még jobban.
- Fekete, csakis feketét hordok. És mi témát váltunk, most!

Bill egy olyan könyörgő pillantást vetett felé, hogy Tom majdnem elolvadt öccse őzike szemeitől.
- Igen, váltunk. Alig hiszem el, hogy a testvérem ugyan abban a városban él évek óta, ahol a legjobb barátom és még soha nem futottunk egymásba.
- London elég nagy hely, ez nem olyan meglepő, hogy még soha nem találkoztunk.
Bill megragadta az új témát, amiért nagyon hálás volt és tovább beszélgettek, és találgattak, hogy van-e valaki, akit mindketten ismernek Georggal.

Hébe-hóba Tom is hozzászólt a beszélgetéshez, de többnyire csak kortyolgatta a kakaóját és nézte kisöccsét, ahogy beszél, és már bele tartozik az életébe. Azon gondolkodott, nem lenne-e korai elmondania, hogy mennyire szereti őt, pedig még csak két napja ismeri. Nem gondolta, hiszen ikrek voltak, és Tom még soha nem érezte, hogy valakit is annyira szeretne, mint most Billt.

***

- Nem akarom elhinni, hogy csak két napja tart – tette kezét Bill lazán Tom mellkasára a kabátján át. Tom ragaszkodott hozzá, hogy hazakíséri, Bill pedig nem ellenkezett. Minden perc, amit a testvérével töltött, lenyűgöző volt. – Olyan érzés, mintha ez már örökké így lenne.
- Remélem, hogy így is lesz – mosolyodott el melegen Tom és közelebb húzta Billt, hogy magához ölelhesse. Álltak az utcai a kapualjban és együk sem akart elbúcsúzni. Tom előredőlt és Bill homlokának döntve a sajátját, nézett a szemébe.

Bill lehunyta a szemét, és Tom vállára hajtva a fejét, beleszaglászott a nyakába. Olyan meleg és jó illatú volt. Bill egy kicsit közelebb dörgölőzött és már szinte bekúszott Tom kabátja alá. – Mikor maradsz itt éjszakára?

- Holnap maradhatok, ha szeretnéd, miután Gustav haza ment – kellemes meglepetés volt nekik, mikor megtudták, hogy Gustav, Bill és Georg közös barátja volt. Georg együtt járt vele suliba, Bill pedig a régi városukból ismerte. – Bár nem hiszem, hogy sokat fogunk aludni, én annyit szeretnék még beszélgetni veled.
Bill elnevette magát egy kicsit. Neki is furcsa lenne úgy aludnia, hogy tudja, Tom ott fekszik a fal másik oldalán. Nem valószínű, hogy képes lenne elaludni.
- Tudom, hogy miénk a világ minden ideje, de... annyira hiányoztál, és erre vágytam olyan nagyon sokáig.

- Billa – Bill elmosolyodott az új becenéven, amit Tom adott neki. – Szeretlek.
- Tomi – Billt már a sírás kerülgette. Azóta hallani akarta ezeket a szavakat, mióta először átölelte. – Én is szeretlek! Annyira nagyon nagyon!
- Nem hittem, hogy lehetséges szeretni valakit ilyen rövid idő után, tudod? – még mindig ölelték egymást és Tom ringatta magukat egy kicsit.
- Mindig hittem a szerelem első látásra dologban – kuncogott Bill és szelíden megcsókolta Tom nyakát. – Szóval, tudod, nem az hogy mi… de mikor találkoztunk, és tudtuk, hogy… én csak… csak azt tudtam, mikor megláttalak, hogy szeretlek.
- Soha nem hittem ebben, de most már igen – Tom visszacsókolta Billt, és érezte nyakának puha bőrét az ajkai alatt, ahogy elidőzött rajta. Nem romantikus szeretetről beszéltek, de ettől még Tom úgy gondolta, hogy Billnek igaza volt a szerelem első látásra érzéssel. Határozottan ez történt velük.

Nem tudni meddig állhattak így, összebújva egymás ölelő rabságában, míg a havazás körül nem vette őket. A járókelők miatt sem zavartatták magukat. A fiúk egymás kabátjába bújva melegítették a másikat. Most semmi nem számított, csakis ők, mert most már végre együtt vannak. 




következő rész >>>

Share
Tweet
Share
Tags :

Talán ez is tetszeni fog

2 Comments

  1. Kamilla2016. december 16. 16:28

    Ez nagyon édes volt. Andreas jól kiakadt. :D Szegény! Van hogy az ember nem is sejti, mekkora hülyét csinál magából. :D Jó volt, várom a mait. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sophie-Anne2016. december 16. 22:03

      Örülök, hogy tetszett. Megkésve bár de törve nem, kint a következő! Pusz. :)

      Törlés