Escort - 1.
Sziasztok!
Mire nem jó egy teljesen szabad délután. Elkészültem az Escort első részének fordításával, és már félig kész a Lelkitárs harmadik része is, hamarosan hozom. :)
Addig is élvezzétek ezt a szeretett TWC jegyében. :)
Köszönöm a kommenteket, kattintásokat, és követéseket is! Igyekszem meghálálni! :)
Jó olvasást!
Puszi&Pacsi
A megfelelő áron, tiéd lehet egy éjszakára.
Bill még
utoljára szeme sarkához érintette a szemceruzát, ügyelve, hogy tökéletesen
megfeleljen a saját szigorú előírásainak és vetett egy pillantást a
konyhaszekrény mögött pihenő ébresztőóra felé. Korán érkezett, mint mindig,
hogy előkészíthesse a szobát, úgy ahogy ő szerette. A szállodai szobák sosem
voltak elég otthonosak, mikor megérkezett. A fények túl durvák, és kellemetlen
árnyékokat vetnek a bőrére. A bútor is túl tiszta és jól fényezett volt. A
legtöbb embert, akivel Bill dolgozott, a legkevésbé sem érdekelte a szoba
kinézete, csak felbukkantak, elvégezték a dolgukat, kihasználva a plusz
képességeit és aztán ha végeztek, már távoztak is. Billnek viszont kellett a
tapasztalat élménye, és azt a tapasztalatot nem lehetett megszerezni egy
steril, érdektelen szállodai szobában.
A szoba
középpontjában lévő kis asztalt néhány könyv díszítette, mindegyik szándékosan
egy olyan oldalon maradt nyitva, amiben Billt megragadta a hangulat. Egy
képregény megmutatta, hogy ő még fiatal volt, megérte az erőfeszítést és a
kimunkált manga arra késztette őt, hogy egy kicsit világinak látsszon. Egy
köteg újság volt az otthonos pont, ami egy kis érettséget adott az éveihez. Egy
vaskosabb regény arra volt alkalmas, hogy okosabbnak látsszon, a témájuk pedig
alkalmanként változtak. Bill számára az egész egy előadás volt, és ez volt a
színpad, a kellékei. Az egész egy színdarab volt, mindenre szüksége volt, hogy
lefesthesse az adott karaktert, amire vágyott volt az éjszaka folyamán.
Minden
ügyfél mást szeretett volna, Billt mindig alaposan tájékoztatták arról, milyen
vágyaik is vannak, mielőtt elhagyta a házat. Az ügyfelei nem azért fizettek
súlyos pénzeket, hogy mikor megérkeznek, arról beszélgessenek, mit hogyan is
szeretnének. Azért fizettek, hogy a fantáziájukban elképzeltek elinduljanak
abban a pillanatban, hogy belépnek az ajtón. Bill ügynöksége kitűnő volt abban,
hogy hosszú és látszólag értelmetlen kérdőíveikkel felmérjék ügyfeleik pontos
igényeit, hogy aztán a kifogástalan teljesítmény után, visszatérjenek hozzájuk.
Miért menne bárki is máshová, ha itt valóra váltják az álmait?
A ma esti
ügyfél meglehetősen egyszerűnek látszott, semmi deviáns dolog vagy furcsaság,
és Bill ügynöksége szerint ő meglepően fiatal. Bill még álmában sem mondana
rosszat az idősebb kliensekre, de mindig várta és furcsa izgatottsággal töltötte
el mikor egy olyan emberrel találkozott, akivel kevesebb, mint 10 év van
köztük. Bill szokásos ügyfélköre sikeres üzletemberekből állt, olykor egy-egy
üzletasszony, vagy valaki, aki megengedhette magának egy éjszakára ezt az
ügynökséget. Bill volt az ügynökség csillaga, rengeteg randit bonyolított le, a
várólistája általában hónapokra előre megvolt. Folyamatosan keresték, és nem
számított mennyit kell rá várniuk. A ma esti vendég szerencséje, hogy volt egy
lemondott időpont az előjegyzésében.
Vicces, hogy
valaki törött sípcsontja másnak mennyire jól jöhet.
Ismét az
órára nézett, Bill homlok ráncolva látta, hogy túlléptek a megbeszélt időponton.
Az ügyfelei még sosem késtek. Legtöbbjük még korábban is érkezett és Bill még
kényelmesen lapozgatott egy magazint, hogy inspirációkat gyűjtsön az estéhez.
Bill kissé dühösen figyelte az órát, ha az ügyfél elvesztegeti az idejét az az
ő baja. Mindenki pontosan egy órát kap, ha többet akar, akkor dupla árat kell
fizetnie. Egy újabb teljes perc telt el, mikor Bill meghallotta a halk kopogást
az ajtón, és kissé bosszúsan nézett felé. Felállt a székből és
vetett magára egy utolsó pillantást a tükörben, mielőtt lassan kinyitotta az
ajtót. Egy másodpercig csak nézte a magas, csinos fiatalembert, aki csak állt
ott a folyosón és azt feltételezte, hogy teljesen belebonyolódott a szálloda folyosóiba,
míg ideért. Kicsit számon kérőn húzta fel a szemöldökét.
- Tom?
Az idegesség
nyilvánvalóan látható volt a fiatalember szemeiben ahogy bólintott, ami egy
elég összeszedetlen 'igen'-nek felelt meg, de Bill teljesen beleszeretett az
ügyetlenségébe.
- Akkor úgy
vélem be kéne jönnöd – mondta Bill szerényen felvillantva macskás mosolyát,
miközben félreállt, hogy beengedje Tomot.
- Szóval,
öm, szép szoba – mondta, pólója szegélyét piszkálva, ahogy halványan próbált
csevegést kezdeményezni.
- Hm –
válaszolta Bill. Tom speciális kérdőíve azt kérte, hogy tartsák minimumon a
beszédet, és Bill nem készült ezt áthágni egy kis csevegésért. Tökéletesen
tudta, mikor kell csukva tartania a száját, és mikor kell annyira kinyitnia
amennyire csak tudja. Tom mögött jött, és végigfuttatta kezét Tom karján, figyelve, ahogy a ragyogó feketére festett körmök siklanak a bőrén. Tom mellkasa
beleremegett ebbe, ezért Bill újra ezt tette. Egyik kezénél fogva, Bill maga
felé fordította, és nézte, ahogy Tom nagy sötét szemei csillognak a tompa
fényben. Egyik kezét az arcára tette és hüvelykujjával simogatta Tom arcán az
édes anyajegyet. Bill közelebb húzódott, míg teljesen eltüntetve a távolságot
kettejük között, ajkaik összeforrtak, és érezte, hogy Tom beleremeg a csókba. Közben Tom nyaka köré fonta karjait, és hagyta, hogy Tom átvegye a vezetést.
Valahol azt gondolta, hogy a fiú majd félénken elhúzódik és zavarban lesz,
mintha egy csókot lopott volna az iskolai lelátó rejtekében. Több volt,
mint meglepett, mikor megérezte, hogy Tom puha forró nyelve végigsimít az
ajkain, bizonytalanul bebocsátást kérve. Bill úgy tett mintha nem venné észre,
egy pillanatig hagyta, hogy Tom agresszívabban kérje. Bill, mikor beengedte
kiélvezte a kellemes menta ízt a fiú nyelve nyomán.
Hagyta
Tomnak, hogy lassan és mélyen megcsókolja őt, ami egy örökkévalóságnak hatott,
ahogy megérezte, hogy Tom nyelve a piercingjével játszik. Bill beleborzongott
az érzésbe. Ez jó volt, puha és édes, ezzel a gyengédséggel elérte, hogy Bill
ágyéka már szinte fájjon az érintésért. Azt akarta, hogy Tom vigye őt az ágyba
és csókolja éppen így, miközben lassan simogatja, bár Bill nem volt benne
biztos, hogy kibírná ezt a lassú előjátékot.
Gyengéden
irányította Tomot hátrafelé, míg elérték az ágy szegélyét. Miközben ledöntötte a matracra, Bill lassan és csábítóan mászott fölé, egész addig, míg
elérte, és meg tudta csókolni az álla vonalát. Szorosan hozzásimította a
csípőjét, hogy a sajátján érezhesse Tom ágyékának keménységét, ettől a mozdulattól
pedig lágy zihálást kapott Tomtól. Bill belemosolygott a csókba, miközben még keményebben
nyomta neki a merevedését, és Tom nyakát árasztotta el cica csókokkal és finom
nyalogatásokkal, vigyázva, nehogy nyomot hagyjon maga után. Benyúlt Tom pólója
alá, és feljebb tolta, hogy el tudja érni mellkasán a feszes meleg bőrt
nyelvével. Mellkasától lassan haladt lefelé a hasán és forrón nyalta végig a
testét. Ahogy haladt lefelé, lassan lecsúszott az ágy szélén, közben ujjai
fürgén dolgoztak, hogy kikapcsolják Tom nadrágját, és eltávolítsák az útból.
Ahogy elérte Tom alsóját, felnézett rá, és látta, hogy felkönyökölve kissé
elnyílt ajkakkal nézi minden mozdulatát. Nem tudta, hogy a vágytól vagy a
csodálkozástól. Bill remélte, hogy egy kicsit mindkettőtől.
Várt egy
kicsit, hogy Tom teljes figyelmét neki szentelje. Lejjebb hajtotta a fejét,
hogy forró lehelete végigsöpört Tom testén, és farkán. Kemény férfiassága a
vágytól már lüktetett a kezében. Végignyalta a tövétől egészen a csúcsáig, ahol
elidőzött, szájába vette érezte saját ágyéka nyilalló vágyakozását. Kicsit
sajnálta, hogy Tom olyan szegényesen töltötte ki a kérdőívet, és nem tudta mire
vágyik, mit szeret a szexben. Attól, amit Tom nyelve kiváltott belőle, tudta,
hogy egy kiváló együttlét lehetett volna. Végül is már elég tapasztalattal
rendelkezett, hogy tudja.
Miközben
teljes odaadással mozgott fel-le Tom férfiasságán, igyekezett, hogy ez legyen a
legjobb szopás, amiben részesül életében, erre pedig kezével is rásegített,
ahogy ütemesen masszírozta merevedése tövét, nyelvével és a benne lévő piercinggel
pedig érzékin ingerelte. Nem vágyott a gyors befejezésre. Bill azt akarta, hogy
Tom örökre emlékezzen a ma estére, és talán egy kis szerencsével, hívni fogja
egy foglalásért. És újra. És azután is.
A maga
részéről, Tom volt a legszebb ember hosszú idő óta, akit a szájába vett. Nem
tolakodott túl keményen Bill szájába, öntudatlanul néha lökött egy kicsit a
csípőjén, de nem agresszívan, és nem próbálja meg megragadni Bill fejét, arra
kényszerítve, hogy gyorsabban mozogjon, vagy mélyebben vegye a szájába,
mint amennyit el bírt viselni. Helyette a kéz, ami elérte, csak pihent a fején,
ujjait a hajába fűzte és lágyan, majdnem szeretetteljesen simogatta a fejbőrét,
ezzel arra késztetve Billt, hogy a megszokott szabálytól eltérően lenyeljen
mindent, amit kap.
Követve Tom
mozdulatait, érezte, hogy már a vége felé közelít, olyan mélyen a szájába
vette, hogy állkapcsába már fájdalom nyilallt, hogy minél közelebb segítse a
befejezéshez. Nem kellett sokat dolgoznia, a nyelve és keze felváltott
munkájával, Tom megremegett és zihálva nyöszörgött, ahogy Bill szárazra szívta.
Finoman nyelt egyet, letörölte a száját és visszamászott az ágyra, hogy Tom
mellé kuporodjon. A kezét Tom mellkasán pihentette, érezve szívverése
hevességét.
Tom elfordította
a fejét és Billre nézett, szemei félig csukva voltak és fátyolosan pillantottak
rá.
- Én… -
kezdte, közben pedig a megfelelő szavak után kutatott a fejében. 'Köszönöm' –
ez nem tűnt megfelelőnek. 'Mennyibe kerülne, hogy örökre megtarthassalak?' – ez lehetett
akár édes, sértő vagy hihetetlenül hátborzongató is, nem számít valóban
mennyire nem annak szánná. Lemondott a szavakról és újra Bill ajkaira tapadt,
megízlelve puha nyelvét.
Bill lágyan elmosolyodott, miközben engedte Tomnak,
hogy apró szenvedélyes csókokkal árassza el, eldöntötte, hogy ezzel jóvá is
tette és bepótolta azt a pár perc késést.
4 Comments
Woah! Bill, mint luxus prosti? Nem rossz elkepzelés. :D Ez jó sztorinak ígérkezik. :)
VálaszTörlésUgye? ;) Én is így gondoltam. :) Igyekszem vele, a fejezetek rövidkék de a nyelvezete néhol elég nehéz. Tiszta irodalom óra, sokat kell agyalnom, mire rájövök mire is gondolt a költő. Haha :D De igyekszem azért ütemesen fordítani. :)
VálaszTörlésNagyon tetszett, folytasd kérlek!
VálaszTörlésLesz folytatás nemsokára, bár nem az én fordításomban, hanem egy másik kedves író lányzó fogja innen folytatni. Egyből linkelni fogom az oldalát, ahogy fent az következő rész. :))
Törlés