I Love You To The Moon And Never Back - 20.
Sziasztok!
Itt is a következő rész, már nagyon közelítünk a végéhez, nagyon nagyooooooon! Szeretem ezt a mesét, de most valahogy jó lesz majd elengedni. Mondjuk mindennel így vagyok, amin idén dolgoztam. :D Remélem ti jól vagytok, és készülgettek a karácsinyra, én már készülök nektek! Hagyjatok nyomot!
Puszi&Pacsi
huszadik
Eljött az ideje annak, hogy Louis mondjon le egy kicsit a szabadságáról, és ő zárkózzon be a kabinba, ahol a mesterséges gravitációt tesztelik a szervezetén. Ahogy ott ül az első estéje kellős közepén, az egyetemi beadandóin dolgozik, közben mégis néha csak elréved a szembefal felé, és gondolkodik. Nem érti, hogyan is keveredett ebbe a szituációba. Hosszú hetek, inkább már hónapok teltek el, hogy kidolgozta a rakéta terveit, azóta pedig annyira felgyorsult minden, hogy most jön rá, alig maradt ideje leülni és mindent feldolgozni.
Harry boldoggá teszi őt, mindennél boldogabbá, ennek ellenére is kénytelen belegondolni, hogy vajon jól teszi-e, amit tesz. Vajon okos dolog az alig egy éves kapcsolatáért örökre elengedni a családját és a barátait? Na jó… A szüleit és Olivert? Merthogy, leginkább csak ők vannak neki Harryn kívül. De aztán ahogy belegondol mindebbe, rájön, hogy ez nem ennyire fekete és fehér. Ez nem csak Harryről szól, hanem a karrierjükről is. A NASA-ról. Az egész emberiségről, és Louis erre már hogyan mondhatna nemet? Aztán meg… Legyünk őszinték, Louis még akkor se lenne képes nemet mondani, ha az egész csak Harryről szólna.
- Te nem félsz miattunk? - kérdi Louis, amikor Harry végre felhívja őt otthonról, és túl vannak a “milyen volt a napod” beszélgetés indítón.
- Mire gondolsz? - kérdez vissza a férfi, Louis pedig nem tud nem mosolyogni, ahogy a telefonja képernyőjét nézi. Harry a kanapén fekszik, csak halvány fény világít a nappaliban, Angyal pedig félig a hasán, félig mellette terpeszkedik, és élvezi, ahogy a férfi cirógatja. Louis néha nagyon szeretne csak Harry macskája lenni, hogy ebből álljon az egész élete.
- Hogy vajon… Mi lesz, ha történik valami olyan, ami miatt szakítunk, és nem tudjuk helyrehozni? - vallja be halkan a félelmeit, Harry viszont csak mosolyog.
- Mégis mi történhet velünk ott fent, amin annyira összeveszünk, hogy örökre szakítunk?
- Ki tudja…
- Nem tartok ilyesmitől - rázza meg a fejét Harry. - Te még tényleg nem érted, mennyire szeretlek, ugye? Észbontó vagy, gyönyörű, okos, élettel teli…
- Néha idegesítő… - egészíti ki Louis, de Harry csak felnevet ezen. Nyilvánvalóan nem veszi őt komolyan.
- Eddig egyetlen veszekedésünk volt, és az se azért, mert idegesítő voltál, hanem mert hülye - szögezi le Harry, aztán sóhajt egyet, és kényelmesebb pózba helyezkedik a kanapén. Louis csak nagyon szeretne hozzábújni. - Még mindig ezek a idióta gondolatok járnak a fejedben, hogy nem érted, hogyan szerethettem beléd? Azt hittem, ezen már túl vagyunk.
- Csak… Furcsa, mert annyira más súlycsoport vagyunk - von vállat Louis, és egy ideig nem is néz a kamerába. - De boldog vagyok, hogy ilyen vak vagy, ne aggódj.
- Bolond vagy, Okoska - vigyorog Harry még mindig. - A szerelemnek nem igazán lehet parancsolni, tudod? Sose te döntöd el, hogy kibe szeretsz bele. Csak annyit tudok, hogy szeretlek. A holdig és vissza.
- Vagy a holdig, ahonnan sose térünk vissza - vágja rá Louis, aztán el is gondolkodik. - Akkor a szerelmünk is örök?
- Fujj de nyálas vagy - nevet jóízűen Harry, aztán Angyalt a kezében tartva feltápászkodik a kanapéról. - De akkor már ne a holdig. Sokkal messzebbre megyünk.
- Pláne.
- Ettél már? - kérdi Harry, ahogy leteszi a macskát a járólapra, aztán a telefont a lisztes kaspónak támasztva elkezd vacsorát készíteni.
- Még nem - rázza meg a fejét Louis. - Már hoztak nekem vacsorát, csak… Tanultam. Szeretném a félévvel befejezni a mesterképzést.
- Mi? - lepődik meg Harry, mert még csak pár hete kezdte rá a tanulást, de közben mosolyog. - Ne szédíts!
- Nem sok újdonságot találtam a tananyagban - legyint Louis, és magához veszi a tál csirkés salátát és üveg ásványvizet, amit kapott. - Csak pár dolgot kellett átfutnom. Szóval ha kijutok innen, jelentkezek is a vizsgára. Közben elkezdtem összeszedni a gondolataimat a PhD-hez.
- Nagyszerű! - lelkesedik Harry, miközben a serpenyőbe rak egy szelet marhahúst, és alaposan megfűszerezi. - Van már ötleted, milyen kutatást akarsz végezni hozzá?
- Van, de nem is kifejezetten kutatás - morfondírozik Louis, és nem kezd még enni, arra vár, hogy Harry is elkészüljön, és ha csak virtuálisan is, de együtt vacsorázhassanak. - Inkább tanulmány.
- Mivel kapcsolatos?
- Mesterséges intelligencia, robotika - feleli, Harrynek pedig megint leesik az álla. - Szerintem érdekes téma lehet, nem gondolod?
- Sose gondoltál rá, hogy építesz magadnak egy robotot?
- Egy szexrobotot? - kérdez vissza Louis vigyorogva, de a férfi csak a szemét forgatja.
- Nem, perverz szerelmem - morogja játékosan. - Egy olyat, ami segíthet a munkádban, megkönnyíti az életed.
- Hát… Kamasz koromban a szexrobot is megkönnyítette volna - húzza fel az egyik szemöldökét Louis, és kacéran végignyalja a száját.
- Fejezd ezt be - szól rá halkan Harry, és inkább a vacsorájára próbál fókuszálni, de nyilván nem tudja nem nézni Louis-t, aki ezt meglehetősen élvezi. - Ne most, amikor nem cipelhetlek fel a hálóba. Inkább mesélj nekem valamit. Valami édes történetet a múltból.
- Édeset? - lepődik meg Louis, Harry viszont csak bólint. - Nem tudom, nem sok édes dolog történt velem, vagy… Nem tudom, mire vagy kíváncsi.
- Nem egyértelmű? Mindenre, ami te vagy.
Louis pedig mesélni kezd. Nehezen lendül bele, de aztán egyre több apró kis mese jut eszébe gyerekkorából, amik megmosolyogtatják a férfit, és ezért az ő szíve is megtelik szeretettel és melegséggel.
Minden bezárva töltött napja így telik. A mesterképzés anyaggal hamar végez, ezután már csak a robotika tanulmányán dolgozik, esténként pedig Harryvel beszél telefonon. Azt hitte, sokkal rosszabb lesz, de talán a tanulás kellőképpen elvonta a figyelmét, és nem érezte azt a kínzó hiányt, amit munka közben, amikor Harry volt bezárva ide. Itt persze azon is volt ideje gondolkodni, hogy miképp töltik majd az ünnepeket. Tudja, hogy azt beszélték meg, hazautaznak Londonba, hogy Louis családjával ünnepeljenek, és mindennél jobban vágyik is erre, mégis ott motoszkál a fejében a kitörölhetetlen gondolat, hogy addig is dolgozhatna és haladhatna a projekttel.
- Most mit idegeskedsz ezen? - kérdi Harry, amikor az autóban ülnek, és éppen hazaviszi Louis-t a szabadulása után. - Így is sokkal jobban állunk, mint amit az elején gondoltunk. Évekről volt szó, és jelen állás szerint…
- Jövőre repülhetünk - fejezi be helyette a mondatot halkan Louis, mert pontosan tudja, hogy így van, és tulajdonképpen emiatt is stresszes. Mindentől ideges. Egyáltalán nem tudja, mi a fene vár rájuk a következő évben, és nem szívesen kezd el karácsonyt ünnepelni, hogy aztán jöhessen a szilveszter, és átlépjenek a szóban forgó 2022-be.
- Nincs hova sietnünk, bébi - simít a fiú combjára Harry, ahogy befordulnak a házuk előtt, és leparkolnak a garázsban. - Most viszont…
- Mégiscsak felsietünk a hálóba, ugye? - fejezi be ezt a gondolatmenetet is Louis, aztán már ki is pattan a kocsiból, hogy villámgyorsan felszaladjon a szobájukba, és besiessen a fürdőbe. Muszáj kicsit rendbe tennie magát, mielőtt levetkőzik Harry előtt, mert abban a hülye kapszulában nem volt valami igényes magára.
Már túl van a borotválkozáson, és éppen a haját dörzsöli át alaposan a samponnal, amikor nyílik a zuhanykabin üvegajtaja, őt pedig megcsapja a hűvös levegő kintről.
- Adtam egy kis előnyt, de ennyi volt - jelenti ki Harry mély hangon, ahogy visszacsukja a tágas fülke ajtaját, és Louis mögé lépve átöleli a derekát. A kezében ott egy tubus síkosító, ezért a fiú pontosan tudja, mi fog következni, és beleremeg a gyomra a vágyba. Egyből éledezni kezd a férfiassága, és Harry kényeztető csókjai, finom harapásai a nyakán meg a vállán csak még jobban ráerősítenek. - Told ide a hátsód!
Louis csak belenyög a vizes bőrén vibráló szavakba, és önkéntelenül tolja hátra a fenekét Harry merev farkának, hogy aztán egyszerre morduljanak fel tőle. Harry egyre forróbb csókokkal árasztja el a hátát, a tarkóját, az érzékeny pontot a füle alatt, Louis pedig a csempére támasztott kezekkel zihál, másra alig képes.
- Igen! - sóhajt fel, amikor hallja kattanni a síkosító kupakját maga mögött. - Nem kell előkészítés. Most akarlak!
- Persze… - horkan fel Harry, Louis pedig meg akar fordulni, hogy nekiálljon vitatkozni, de a férfi nem hagyja. Egészen erőszakosan taszítja a falhoz, és parancsol rá, hogy tolja szépen hátra a fenekét úgy, ahogy az előbb. - Ne legyél türelmetlen!
- Egy hónap… Harry… - lihegi, miközben Harry az ujjaival játszik benne, hol kevesebbel, hol többel, és készül teljesen megőrjíteni őt. - Istenem… Kérlek! Kérlek…
- Sshh! - hajol a füléhez Harry, a fiú viszont hallja az obszcén hangokat, ahogy a férfi magát is alaposan bekeni síkosítóval. Kénytelen hangosan felnyögni, amikor Harry merevedésének a csúcsa a bejáratának nyomódik. Talán még soha az életben nem kínozta ennyire a szükség, mint ezekben a pillanatokban, mert képes lenne üvölteni, aztán hátranyúlni, hogy egyetlen mozdulattal magába rántsa a férfit, de nem teszi. Helyette hagyja, hogy Harry játsszon vele, épp csak áttörjön a szűk izmokon, aztán kicsit visszahúzódjon, hogy pár másodperccel később valamivel mélyebbre merüljön, majd megálljon. Ez a huzavona megy percekig, Louis már majdnem sír a vágytól, a hangja mindenesetre összefüggéstelen nyöszörgésből áll. Közel van hozzá, hogy megszólaljon, vagy ő is megmozduljon, amikor Harry felnyög, és tövig merül benne.
- Fogalmad sincs, milyen izgató látni, amikor rám feszülsz - duruzsolja a fülébe, de Louis képtelen reagálni. Legalábbis emberi módon. Csak zihál, sóhajtozik és nyög, minden erejét összeszedve ahhoz, hogy ne essen el, és képes legyen talpon maradni a párás kabinban, miközben zubog mellettük a víz. Valahogy egészen különleges módon imádja az olyan pillanatokat, amilyen ez is, gumi nélkül szeretkezni Harryvel egészen más szint. Tudja, hogy mindkettejüknek sokkal mélyebb, sokkal közelibb, és itt aztán arra se kell ügyelniük, nehogy összekenjenek valamit. - Engedd ki a hangod, bébi!
- Gyorsabban! - szakad ki belőle egyből, és egyiküknek sem kell kétszer kérni a másikat, azonnal engedelmeskednek egymásnak. Louis már-már őrült vadállat módjára nyögi Harry nevét, a férfi pedig durván csapja előre a csípőjét, ezzel hajszolva mindkettejüket a kielégülés felé. A fiú már érzi, mennyire közel vannak, és épp csak annyira mozdul meg, hogy magához nyúljon, de a másik keze is megcsúszik tőle, és Harrynek kell elkapnia, nehogy előre essen.
- Majd én - zihálja a fülébe az idősebb, és míg egyik kezével a mellkasát ölelve szorítja magához Louis-t, a másikkal a merevedésére szorít, hogy masszírozhassa, és közben szenvedélyesen mozog a fiúban. Túl szenvedélyesen, mert Louis alig bírja ezek után néhány percig, hogy mindene megfeszüljön az orgazmus viharában, aztán elernyedve döntse a fejét Harry vállára. - Gyönyörű vagy ilyenkor.
- Csak ilyenkor? - kérdez vissza Louis, és aprókat sóhajt, amikor Harry még időnként lök egyet-egyet a csípőjén. - Nyugodtan gyorsíts, jól vagyok.
- Én is, Okoska - suttogja a fülébe, aztán ad rá néhány gyengéd puszit. - Veled együtt voltam ott.
- Basszus, nem is észleltem semmit - nevet halkan Louis, de a világ minden kincséért se mozdulna meg. Ez az ölelés a forró zuhany alatt, ahogy Harry keze finoman simogatja, az ajkai keresik a csókok helyét, miközben teljesen kielégülten még mindig érzi őt magában, ez mindennél csodálatosabb.
***
A repülés végtelenül hosszú volt, Louis pedig alig várta már, hogy végre hazaessenek a szülei házába és elterülhessen a kanapén. Kifejezetten morcosan fogadta, amikor a nagyszülei, és a néhány családi barát is meg lett hívva vacsorára, ezért szó sem lehet pihenésről és kanapén evésről, mielőtt az ágyba ájul.
- Szóval te vagy Harry, már nagyon sokat hallottunk rólad - fognak kezet egymással a nagyszülőkkel, Louis pedig csak nézi. - Hogy utaztatok?
- Nagyon jól, bár Okoskát kicsit megviselte az időeltolódás - mond teljesen igazat Harry, aztán mintha saját magán is meglepődne, még zavarba is jön mindenki előtt, úgy kezd szabadkozni. - Mármint… Louis-t. Elnézést, nagyon ritkán hívom a valódi nevén. Egymillió frappáns becenevem van a számára.
- Nekem kifejezetten tetszik az Okoska! - nevet fel Louis nagyapja, és majdnem mindenki követi is a példáját, továbbra is csak Louis áll morcosan az emberek kavalkádjában. - Találó!
- Az biztos! - helyesel Robert is, aztán Margo veszi át a szót, és mindenkit az étkezőbe parancsol, hogy foglaljanak helyet, mert kész a vacsora. Louis még szeretné felvinni a csomagokat a szobájába, és legalább venni néhány mély lélegzetet, de leintik, hogy az ráér, egyenek előbb egy jót.
- Szóval, Louis - szólal meg a nagyapja, és mindenki el is hallgat, akik eddig egymással és a két újonnan érkezővel csevegett semmiségekről. - Anyádék nem akarnak mondani semmit, de ti beszélhettek már arról a hatalmas dologról, ami miatt úgy be vannak sózva?
- Hát, szerintem nem - húzza el a száját Louis, és egyből a párjára pillant megerősítésért.
- Nem, a hivatalos bejelentésig mi sem beszélhetünk róla - ingatja a fejét a férfi, és a szájába dob egy kis csirkehúst. - Tulajdonképpen Margo és Robert se tudhatnának róla, de ez a projekt tényleg nagy. Mindent elsöprő, akárcsak Okoska maga, szóval nem hagyhattuk ki őket a döntéshozatalból sem.
- Már hihetetlenül kíváncsiak vagyunk - szólalt meg az egyik barát is, és mindenki helyeselt rá. - Tudjátok már, mikor lesz hivatalos bejelentés?
- Január közepére suttogják - válaszol Harry, és ezen még Louis is összevonja a szemöldökét.
- Tényleg? Én is hallottam valamit, de azt hittem, totálisan pletyka.
- Jól haladnak a tesztelések, Mr. Zseni csodálatos munkát végzett mindennel, eddig száz százalékos a siker, szóval több, mint valószínű, hogy a bejelentéssel se akarnak már soká várni - adja meg a választ egyszerre Louis-nak és mindenki másnak is. - Történelmi lesz.
- Elképzelni sem tudjuk, miről lehet szó - ingatja a fejét a nagymama. - Persze mindig tudtuk, hogy Louis hihetetlenül okos, és sokra viszi még, de olyan fiatal…
- Azért nem kell ennyire meglepődni, hogy máris történelmet írok - forgatja meg a szemét Louis, de a szája sarkában ott egy kis vigyor, amiből mindenki tudja, hogy viccel. - És készüljetek szép ruhákkal, mert a Nobelre is esélyes vagyok.
Mindenki erről kezdi faggatni, hogy mikorra várható annak a híre, hogy megkapja-e, illetve milyen érzés ennyire a karrierje elején megkapni a legrangosabb díjat, amit csak elérhet.
Már tényleg alig él, amikor végre mindenki hazamegy, ő pedig bekuckózhat az űrhajó-mintás tapétával bélelt gyerekszobájába Harryvel. Szerencsére az ágya elég nagy mindkettejüknek, a férfi pedig csak vigyorogva magához húzza néhány forró csókra a tapétát látva. Rengeteg tervük van arra a néhány hétre, amit Angliában töltenek, ezért Louis nagyon komolyan veszi, hogy ma este korán le kell feküdniük aludni, máskülönben még a végén lemaradnak valamiről.
***
- Szóval mégis mit csinálunk itt? - kérdi Oliver, amikor karácsonyi ajándékvásárlás körút címén sikerült kicsit megszabadulnia Harrytől és a szüleitől. Minden nap autóztak valahova, ezért egyszer sem volt ideje erre. Megígérte Harrynek, hogy megmutatja neki Anglia legszebb helyeit, és az ígéretét be is tartotta. Ellátogattak Skót Felföldre, hogy a sokszáz tradícionálisan gyönyörű világítótorony közül az egyiknek a tetején csókolózhassanak, megmutatta neki egész Yorkshire-t és kiruccantak Manchesterbe is egy kis szórakozásra. Ezután pontosan úgy viselkedtek mindketten Londonban, mintha turisták lennének - bár az egyikük tényleg az volt - vettek brit zászlós sapkákat, és felültek mindenre, befizettek az összes látványosságra, mint a London Eye, vagy egy nyitott tetejű buszos turistakirándulás. Beültek egy ikonikus fekete londoni taxiba is, Harry pedig lehetetlenül boldog volt. Louis is, mert még sose látta ennyire boldognak a szerelmét.
Most pedig, hogy már csak két nap volt hátra karácsonyig, tényleg nagyon ideje volt eljönnie, hogy vegyen valamit a szüleinek, lehetőleg Olivernek is, de legfőképpen, hogy sikerüljön megcsináltatnia Harry ajándékát.
- Harrynek van egy csomó tetoválása, és… Azt gondoltam, csináltatok valamit én is - feleli idegesen, mert persze rohadtul fél a tű okozta fájdalomtól, és nagyon örülne, ha Harry is itt lenne vele ezekben a pillanatokban, de akkor oda a meglepetés. - Valamit, amit ő ihletett. Ami neki szól.
- Oké, akkor talán menjünk be - toporog Oliver, mert idekint mínuszok repkednek, és mindketten készülnek megfagyni.
- Üdv, Louis Tomlinson? - köszönti őket máris egy fekete hajú, piercinges, és agyontetovált, vékony srác. Louis csak bólint, és a kezüket nyújtják egymásnak. - Stan vagyok, gyere, már vártalak. Küldtél nekem egy-két gondolatot emailben, és hogy milyen is a kapcsolatotok, szóval megmutatom, miket terveztem, és kiválaszthatod, ha valamelyik tetszik, de még belenyúlhatunk, ha egyik sem az igazi.
- Szuper - nyel egy nagyot, ahogy leül a bőrszékbe, amit srác mutat neki, és vesz néhány mély levegőt, amíg Stan összeszedi a papírjait.
- Nézd át őket, és mondd el, mit gondolsz - mosolyog rá Stan, aztán papírpoharas kávéval kínálja mindkettejüket, miközben Louis teljesen elmerül a rajzokban. Ahogy megpillantja azt az egyet, azonnal tudja, hogy megtalálta. Megvan a tökéletes, és alig két órával később Stan épp lefóliázza a felkarját, és arról magyaráz neki, hogyan csinálja az otthoni utókezelést.
Talán még soha életében nem izgult semmitől ennyire. Természetesen nem egyedül ezt akarja adni Harrynek, vett neki egy szép, fekete szövetkabátot is az egyik kedvenc londoni márkaboltjából, de mégis ez a legfontosabb. Ez az, ami mindent elmond majd a férfinak, és bízik benne, hogy értékelni fogja.
Épp a Stonehenge előtt állnak, kesztyűs kézzel kapaszkodnak a kerítésbe, amikor Louis nem bírja tovább, és elsírja magát.
- Bassza meg…
- Okoska? - kérdi Harry, de amint észreveszi, hogy a fiú szeméből kicsordulnak az első könnycseppek, aztán szipogni kezd, megragadja a kezét, hogy maga felé fordítsa őt. - Louis! Mi a baj?
- Csak ez… Nézd ezt a csodát itt! - mutat az ősi kőrengetegre maguk előtt. - Ez a bolygó gyönyörű, és én minden pontját annyira szeretem, Harry! Mi lesz velünk négy és fél évig abban az űrhajóban?! Mi lesz, ha a bolygó, ahova tartunk, élhetetlen?!
- Shh…
- Nem - rázza meg a fejét Louis, és szorosan Harry mellkasához bújik, hogy a férfi érezze, ugyanúgy szereti, és vele van, csak épp kiborult, és kitört belőle sok hónap felgyülemlett feszültsége, amit még maga elől is olyan ügyesen elrejtett. - Mi lesz, ha te imádni fogod ott, én pedig gyűlölni? Hogy tudlak majd boldoggá tenni?
- Te komolyan ettől félsz? - kérdez vissza a férfi, közben pedig a hátát simogatja a vastag pufikabátján át. - Nekem ugyanolyan fontos, hogy te boldog legyél, mint neked az, hogy én. Ha az egyikünk valahol nem az, akkor meg fogjuk találni a helyet, ahol mindketten jól érezzük magunkat, Lou. Hé! Ne sírj!
- Csak… Az egész annyira veszélyes és bizonytalan - szipogja Harry kabátjába. - Félek.
- Tudom, de veled leszek - válaszolja a férfi, Louis pedig kezd kicsit megnyugodni. Tényleg csak egy hirtelen robbanás volt, ahogy azokat a rohadt köveket bámulta, amiket már annyiszor látott, de eszébe jutott, hogy talán soha többet nem lesz alkalma kijönni ide és csak nézni ezt a furcsa jelenséget. - Mindent meg fogunk oldani együtt, rendben? Megígérem!
- Tudom.
- Akkor ne sírj, édesem - ringatja Harry a fiút úgy, ahogy még soha életükben. Kell néhány perc, mire Louis szipogása is alábbhagy, de addig sem ereszti el, és Lou tudja, hogy Harry mennyire szereti őt. Persze, hogy tudja, csak egy kicsit elgyengült, pedig neki is ugyanolyan erősnek kell maradnia, különben képtelen lesz végigcsinálni. - Jobban vagy?
- Igen.
- Ideje hazaindulnunk, így is csak vacsorára érünk oda.
Louis pedig tényleg jobban érzi magát azóta. Talán kellett ez a kis kiborulás ahhoz, hogy újra teljes erőbedobással készülhessen a nagy kalandra, és boldogan vághasson neki a nagy napnak, ami idén pontosan úgy zajlik, ahogy tavaly elmesélte Harrynek az Űrállomáson. Amíg Margo, ezúttal Harry segítségével süt-főz, Louis és Robert lejátszik három sakkpartit is, miközben halk karácsonyi zene szól a tévé hangfalaiból.
- Annyira örülök, hogy egy olyan férfi van Louis mellett, aki jó a konyhában - magyarázza Margo, de Louis fél füllel így is hallja a konyhából kiszűrődő beszélgetést. - Amikor Massachusettsbe költözött az egyetemre, komolyan féltem attól, hogy éhen fog halni. Vagy ami rosszabb, magára gyújtja a kollégiumot.
- Hallom ám! - kiált fel, hogy a konyhában serénykedők is jól hallják. - Nem volt ilyen veszély!
- Hát, azért néha került éles helyzetbe a közös konyhánkban is - jegyzi meg Harry, hallhatóan direkt hangosabban, hogy Louis is jól hallja, de a fiú inkább nem is reagál rá, csak játszik tovább. Így telik az egész nap, és imádja a pillanatokat, végre elkezd sötétedni, és felkapcsolhatják a fényfüzéreket az ablakon, gyertyákat gyújthatnak a nappaliban és étkezőben, aztán a karácsonyfa égősora is fényárba borulhat.
A vacsora isteni, Louis mind a tíz ujját megnyalja utána, és már alig várja, hogy mindenkinek átadhassa a karácsonyi ajándékát. Először az apjának adja oda azt a drága szivarkészletet, amit egy antik boltban vásárolt arany és üveg szivaros dobozba pakolt bele. Pontosan öt szál nagyon drága, kubai szivar van benne.
- Szeretném, ha minden karácsonykor elszívnál egyet abban az időben, amikor sakkozni szoktunk - magyarázza el az ajándéka lényegét Louis halkan, és Robertnek egy furcsa, kissé inkább lefelé konyuló mosoly jelenik meg az arcán, ahogy magához öleli a fiát. - Mire elfogy, odaérünk.
- Köszönöm, fiam.
- Anya - sóhajt fel Louis, aztán Margo kezébe adja a lapos, téglalap alakú ékszeres dobozt a nagy, piros masnival. - Ez csak… - kezdi, de ahogy Margo kibontja, és meglátja benne a fehérarany láncot, a kis kristály berakású asztronauta medállal, azonnal elsírja magát. - Hogy… Ha ilyen piciben is, de mindig veled lehessek. Az űrhajós fiad. Gondoltad volna? - nevet fel Louis, de az ő hangján is hallani, hogy mennyire elgyengült, Margo pedig könnyes öleléssel szorítja magához.
Louis tudta, hogy ha még olyan jó is volt a hangulat a készülődés közben, ez a karácsony akkor se lesz olyan megszokott, mint a többi, mert esélytelen, hogy mindenki felhőtlenül boldog legyen. Persze, látni Harryt, ahogy az előszobai tükörben nézegeti, hogy áll neki a szövetkabát, egészen megmelengeti Louis lelkét, ahogy a rengeteg társasjáték látványa is, amit a szüleiktől kaptak, csak hogy ne unatkozzanak a négy éves úton. Azt is nagyon jó látni, amint Harry és Robert a nappali kanapéján ülnek egymás mellett, és azokról a könyvekről beszélgetnek, amiket Harry vett a férfinak. Minden csodálatos és tökéletes, mégis körbelengi őket ez a szomorú, most utoljára vannak így együtt hangulat, amit a töménytelen karácsonyi sütemény se tud elnyomni.
- Van még egy apró meglepetésem - jelenti ki Louis, ahogy azt a keretbe foglalt képet nézegeti, ami a galaxisuk egyik csillagát mutatja, és Harry jelképesen megvette, aztán magukról nevezte el, ezzel kedveskedve neki. Sokadjára is bebizonyítva, mennyire komolyan gondolja a fiúval, mert most már közös csillaguk is van. - De… Ahhoz le kell vetkőznöm, várj.
- Kötni fogsz egy piros masnit is a farkadra? - dugja ki a nyelvét Harry, ahogy azt nézi, miképp szenvedi le magáról a kötött pulóverét Louis. Még mindig eléggé fáj a tetoválás, de örül, hogy ennek ellenére sikerült eltitkolnia egészen idáig.
- Haha - forgatja meg a szemét Louis, aztán a pólóját is leveszi, és Harry akkor már látja a fóliát a felkarján. Közelebb is lép hozzá, de Louis még nem engedi, hogy megnézze. Előbb óvatosan leveszi a kötést is róla, és megtörölgeti a pólója anyagával, csak azután fordul vissza Harryhez, hogy megmutassa neki. A bicepsze felső felére varratta a mintát, a férfi pedig óvatosan nyúl a karjához, hogy alaposan szemügyre vehesse.
- Komolyan elmentél, hogy csináltass egy tetkót? - mosolyog Harry. Louis bólint egyet, és a száját rágva várja, mit fog szólni hozzá. - Annyira szeretlek! Csodálatos! - ingatja a fejét, aztán átöleli a fiú derekát, hogy felemelje, és Louis a dereka köré fonhassa a lábait. Így maradnak, és egy percig csak csókolóznak, mielőtt újra megszólalna. - Ezért zártad magadra az ajtót tegnap a fürdőben, és csináltál úgy, mintha nem hallanád, hogy kopogok.
- Aha - feleli Louis, és egy kicsit felnyikkan, amikor Harry az ágyra dobja őt. Tudta jól már előre, hogy ezután Harry a lelket is kiszereti majd belőle, ő pedig egy pillanatig sem készült ellenkezni. A férfi persze nagyon ügyelt arra, hogy ne érjen a Louis felkarjára tetovált űrhajóhoz, aminek az ablakán egy hosszú, göndör hajú és egy nála alacsonyabb, rövid hajú figura nézi a csillagokat, amik körülveszik őket, alatta pedig a felirat: a végtelenbe és tovább.
1 Comments
Sziaa
VálaszTörlésJaaj, hogy én mennyire szeretem ezt a sztorit! 😍🥺 Mindig annyira várom a hétvégét, hogy olvashassam! Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz velük, mi lesz a vége! Bár még nagyon nem szeretném elengedni őket, de sajnos egyszer minden véget ér. Próbálom felkészíteni magam erre, de nem könnyű, mert annyira szeretem ezt a párost❤️😍
Amúgy tényleg durva így belegondolni hogy ennyi évet be lesznek zárva, de ők annyira illenek egymáshoz, annyira jók együtt, hogy szerintem nem lesz baj❤️ Valahogy nem félek attól, hogy szétmennének bármikor is☺️
Hmmm, alig vártam, hogy Lou kijöjjön onnan és kapjak egy kis fincsiséget. Nagyon élveztem a zuhany jelenetet😍😜 Nsjskskdkdkdnkd Meghaltam. Egyszerűen imádom őket! Tudom már vagy nyolcvan milliószor elmondtam, de ha így van, akkor így van☺️❤️
Jaj Lou ahogy kicsit kiborult. Édesem. Minden rendben lesz. Együtt mindent megoldotok❤️
A Karácsony a családdal meg jaaj. Olyan jó volt olvasni, imádtam minden pillanatát, annyira meghoztak az amúgy is már most Ünnepi hangultomat❤️ de a tudat, hogy ez volt az utolsó amit együtt töltenek. El is szomorított kicsit.
Az ajándékok annyira szépek és találóak voltak. Főleg a kis asztronauta medál. Aww😭
És hát a tetkó. Aww, neee. Ki akarsz csinálni?? Mert sikerült rendesen kicsinálnod ezzel a tetkóval. 😭❤️😍🥺 Azért a piros masnit a farkán is megnéztem volna. (Ezt felejtsd el🤣🤣)
"a végtelenbe és tovább."
Hagyjál... 😭❤️
Egyszerűen imádtam, mint mindig! Köszönöm! Nagyon várom a köviiit!
Puszi😘