A nyár a lehető legszebben telt. Mindkettőjüknek. Harry addigra igazán jó barátságokat tudott kötni a gimnáziumi osztálytársaival, Louis-nak pedig sikerült beilleszkednie az egyetemre. Ők ketten ezelőtt soha nem találkoztak. Ehhez az a varázslatos nyári tábor kellett, amire midkettejük családja befizetett azon az augusztuson. Az ország minden gimnáziumából lehetett jelentkezni rá, és mindig pillanatok alatt beteltek a helyek, mert a gyerekek imádták. Louis korábban minden évben részt vett ezen a táborozáson, idén viszont mint ifi, mint vezető jöhetett, hiszen végzett a középiskolával, sőt addigra az első egyetemi évét is sikeresen zárta. Harry viszont ebben az évben jelentkezett először, mert mindig is szeretett volna megtanulni vitorlázni, és ez a tábor ezt a lehetőséget is nagyon kedvező áron ajánlotta. Ráadásul még soha nem járt Anglia ezen részén. Mindketten alig várták, hogy megérkezzenek. Már hetekkel előtte képtelenek voltak másra gondolni, és rengeteget beszéltek róla a családjaiknak. Hála az égnek, az időjárás előrejelzés is kedvező volt, kánikulát ígért szinte a teljes két hétben. Semmi sem lehetett volna ennél szebb, ennél ígéretesebb. És akkor még nem is sejtették, mi vár rájuk, ha megérkeznek. Mit tartogat számukra valójában a tábor, és Pagham kavicsos, hullámzó tengerpartja.

- Mindent összepakoltál? - kérdezte Anne, amikor utoljára szorosan megölelte Harryt a buszpályaudvaron. Bérelt különbusz szállította őket a kempingbe. - Megvan a kamerád is? Töltők? Elemek? A naptejet is eltetted?

- Minden megvan, anyu - mosolyodott el Harry, és adott még egy utolsó cuppanós puszit az édesanyja arcára. - Tegnap este kétszer is ellenőriztük.

- Sose mentél még el egyedül otthonról két hétre - hullott le a lepel Anne valódi aggodalmáról, ahogy a fia valószínűtlenül göndör tincseit simogatta az arcába hullva.

- Nem lesz baj, anyu - nyugtatgatta a saját anyját, aztán mindkét kezével a hátizsákja pántjába markolt a vállán. - Vigyázok magamra, és egyébként is lesz egy csomó felügyelő, meg ifi, akik vigyáznak mindenkire.

- Írj, amilyen gyakran csak tudsz - mutatta fel a mutatóujját Anne, Harry pedig csak mosolyogva bólogatott, aztán felszállt a buszra, hogy keressen magának egy helyet valahol hátul. Senki nem jelentkezett a táborba az osztálytársai közül, de ettől még nem aggódott. Mindig is nagyon könnyen kötött kapcsolatokat és ismerkedett idegenekkel. Ezúttal is leült az egyik magányosan szendvicset majszoló szemüveges fiú mellé, és azonnal bemutatkozott.

Louis erősen késésben volt, és tudta, hogy még arra is van esélye, hogy lekésse a buszt, de bízott az anyjában, aki minden apróbb, nem annyira szigorú közlekedési szabályt áthágva tartott vele az állomás felé.

- Mindjárt ott vagyunk, húzd előre a táskád - szólalt meg Jay, amikor már látták messziről az állomást, és Louis szerencsére kiszúrta a két hatalmas zöld buszt is, amik majd Pagham Kempingbe viszik őket. Az út nem volt veszélyesen hosszú, alig két és fél óra, és minden nyáron megállnak egyszer egy benzinkútnál. Mindig ugyanannál. Louis rajongva szerette ezt a tábort, pedig már kívülről tudta a menetrendet. Álmából felkeltve meg tudta volna mondani, pontosan hogy zajlik ez a két hét. - Vigyázz magadra, és azért néha jelentkezz majd.

- Rendben - hajolt oldalra Louis, és még akkor megpuszilta az anyja arcát, amikor az asszony parkolót keresett. - Csak állj meg itt, és rohanok.

- Érezd nagyon jól magad! - fogadott szót Jay, és egy villámgyors ölelés után Louis már szaladt is a buszok felé. Szerencsére még éppen időben érkezett, és azonnal nyugalom költözött a szívébe, amikor már a buszon volt, és régi kedvenc tábori felügyelői fogadták kitörő örömmel.

- Ne menj hátrébb! - állította meg egyből Jill, a már őszülő tanárnő, aki mindig annyira szerette Louis-t. - Most már ifi vagy, utazhatsz velünk a felügyelők szektorában.

- Ó, rendben! - lelkesedett fel azonnal Louis, és miután feldobta a piros utazótáskáját a fejük feletti csomagtartóra, le is huppant Kate, egy másik ifi mellé. - Milyen volt a nyarad?

- Hosszú és fárasztó - sóhajtott fel a Louis-val egyidős lány, akivel már évek óta táboroztak együtt. - Végig dolgoztam egy gyorsétteremben. Azt hittem buli lesz, de kicsit örülök, hogy vége. Most pihenünk, aztán vissza az egyetemre.

- Hogy tetszik a természettudományi kar? - kérdezett vissza a fiú, mert bár sajnálta a lányt a kellemetlen nyár miatt, szerette volna kicsit elvonni a figyelmét róla. Louis-nak semmi dolga nem volt, a kis egyetemen, ahova jelentkezett, ösztöndíjat kapott a kiváló gimnáziumi eredményei után. Így nyáron csak focizni járt a barátaival, strandolni a húgaival, vagy sokszor be is segített az anyjának a háztartásban, amikor Jay éjszakás volt, nappal pedig pihent, de ezt nem érezte szó szerint munkának. - Szeretsz Bristolban tanulni?

- Mondjuk... Közel sem olyan jó, mint amire számítottam, de ettől még nem rossz - mosolyodott el a lány. Louis elővette a fülhallgatóját, mert látta Kate mennyire fáradt, a szavaiból, hangjából is hallani lehetett, mennyire fáradt. De legalább abban biztos volt, hogy jót tesz majd neki ez a kis vakáció. - És a te sulid?

- Hát nem olyan menő, mint a bristoli egyetem, de szerintem nem is lehetne jobb - válaszolta szelíd mosollyal. - Nagyon családias, a tanárok is tök jó fejek.

- Szuper, Louis! Nagyon örülök neked! - mondta őszintén, aztán ásított egy nagyot. - Randizol is valakivel? - kérdezte a lány, aztán kicsit jobban kényelembe helyezte magát az ülésen. Louis biztos volt benne, hogy hamarosan már aludni fog.

- Nem, nem igazán - vakargatta meg a halántékát Louis. Ez nála nem volt olyan könnyű, mert már gimiben egészen biztosan rájött, hogy a fiúk érdeklik. Egyelőre még abban sem volt biztos, az egyetemen, a környezetében van-e hozzá hasonló srác, bár a második félév vége felé látta, hogy van LMBTQ csoport, és el is határozta, hogy el fog menni az egyik összejövetelükre. Nem rejtőzködött, inkább csak óvatos volt. Az anyja és nevelőapja is egészen jól fogadta, amikor elmondta nekik, hogy egy sráccal randizik a gimiből, és Jay még arról is tudott, amikor Louis először lefeküdt valakivel. Aki szintén egy srác volt. Viszont nem volt türelmetlen, se frusztrált, nem érezte, hogy fel fog robbanni, ha nem talál magának mihamarabb egy kapcsolatot. Mindig hitt abban, hogy majd jön magától, ha itt az ideje. Nem siettetett semmit. - És te?

- Aha, van egy srác, akivel találkozgatunk - mondta, aztán teljesen lazán dőlt Louis vállára, hogy tényleg aludjon egyet.

Harry eközben néhány sorra mögöttük beszélgetett arról, hogy mennyire erősen közeleg a pályaválasztás, és ő nem akar egyetemre menni. Anne már tudta, és egyáltalán nem volt elragadtatva az ötlettől, de Harryvel nehéz volt ilyen téren. Önfejű volt, ha valamit egyszer a fejébe vett, az istenért se lehetett kiűzni onnan. Így hát Anne is tudta, hogy idővel meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy Harry csak valami kis helyi főiskolán szeretne felvenni egy kurzust, és fotózást meg videózást tanulni. Nem hitt abban, hogy ebből meg lehet élni, de Harryben hitt, és ez már valami.

- Sose vágytál többre? - kérdezte tőle a szemüveges fiú, Gareth, aki akkor is egy vaskos könyvet tartott a kezében.

- Nem igazán - rázta a fejét Harry, és az ölében fekvő polaroid fényképezőgépet birozgálta. Háromféle kamerája is volt, és mindet imádta. Minden ház körüli munkával, és nyári diákmunkával összeszedett pénzét a legújabb gépére költötte, és a szüleinek még így is be kellett segíteniük picit, de annyira megérte. - Mondd meg őszintén, a te álmod, hogy orvos legyél, vagy a szüleidé?

- Hát... az egy nagyszerű szakma, szóval az enyém is - erősködött tovább Gareth, Harry pedig inkább csak mosolyogva ráhagyta. - A géped viszont őrülten jó!

- Csinálunk egy képet? - lelkesedett fel egyből Harry, és amint Gareth beleegyezett, kettőt is csináltak, és mindketten rázni kezdtek egy-egy polaroid képet, mielőtt megnézték, hogy sikerült. - Megtartom. Tábori barátok?

- Mindenképp - egyezett bele a szemüveges fiú is, és mindketten eltették a saját fotójukat. Egészen addig beszélgettek mindenféléről, amíg el nem értek félúton a benzinkútig, mert ott Harrynek muszáj volt leszállnia. Éhes is volt, és nem az Anne által csomagolt egészséges snackekre vágyott, hanem valami rágcsára, na meg mosdóba is kellett mennie.

Louis kapta a feladatot, hogy nézzen be a shopba indulás előtt, mert ketten még hiányoznak a létszámból.

- Harry és Finn? - lépett a két, még sorban álló fiú mellé, ők pedig bűntudattal a szemükben néztek Louis-ra. Ők következtek a sorban, ezért nem akarta egyből kicibálni őket.

- Máris ott vagyunk - mondta a göndör hajú, Louis pedig csak bólintott, és megvárta, amíg mindketten villámgyorsan fizetnek, aztán a nyomukban indult ő is vissza a buszhoz.

- Harry Styles? - kérdezte egyből Jill, kezében a jelenléti ívvel.

- Jelen! Elnézést... - mondta a göndör fiú, aki a boltban is mentegetőzött Louis-nak, aztán el is indult a busz hátuljába.

- Finn McMillan?

- Jelen - mondta a másik fiú csendesen, és ő is leült, nem messze tőlük. Jill csak megköszönte Louis segítségét, és amikor végre mindenki a helyén volt, tovább indulhattak. Ez volt a fiúk első hivatalos találkozása, még ha igazán nem is figyeltek fel a másikra.

A táborhelyre megérkezve mindenki felsorakozott az udvaron, és megkapta a beosztást, hányas számú bungalóban fog aludni, és ki lesz a szobatársa. Minden bungalóban két táborozó aludt, fiúk fiúkkal, lányok lányokkal. Louis alig tudta elhinni, hogy idén először privát bungalót kap, amiben teljesen egyedül lesz, mint magasabb rangú személy, tábori segítő. Ez nem azt jelentette, hogy végtelenül sok dolga volt. Segítenie kellett az étkezések alatt, rendet tartani, és mindenkinek megtalálni a helyét, valamint a kötelező közös foglalkozások közben is ott kellett lennie, de mivel ők még ha kevesebbet is, de ugyanúgy fizettek azért, hogy mint ifi, ott lehessenek, sokkal több szabadság járt nekik, és némi zsebpénz a segítségért. Louis szerint a hülyének is megérte. Ráadásul a saját kis bungalója is isteni volt, ugyan nem hatalmas franciaággyal, de még így is nagyobb és kényelmesebb volt, mint ami a diákok hálórésze. Azonnal neki is állt kipakolni a holmijait a kis kétajtós szekrénybe az egyik fal mellett, aztán szemügyre vette a fülkemosdót is, ami hozzá járt. Apró, két ember egyszerre talán el se férne benne, de csak az övé volt, és kipakolhatta a pipere holmijait a tükör alatti porcelán polcra. Még igazán el se kezdődött a kéthetes vakáció, máris úgy gondolta, ennél jobban nem is érezhetné magát.

Harry egy olyan fiúval került egy bungalóba, akit azelőtt soha nem látott, és hamar ki is derült, hogy nem egy gimnáziumba járnak. A srác nem volt valami beszédes, legalábbis nem Harryvel, mert amikor a barátai is átmentek körülnézni, sokkal jobb kedve lett, folyton viccelődtek, Harry pedig elkönyvelte magában, hogy valószínűleg nem lesznek legjobb barátok, de ez teljesen rendben volt.

Az első közös ebéd is gond nélkül lezajlott, aztán mindenki lesetált a partra. Aznapra nem volt semmi kötelező aktív program, mindenki beszélgetett, ismerkedett, a vizet élvezte. Harry talált is magának egy csapatot, akik ugyanabba a gimibe jártak, ahova ő is, és egyből csatlakozott is hozzájuk. Így öten üldögéltek a kavicsos parton, nézve a végtelennek tűnő tengert, miközben vicces történeteket meséltek egymásnak a nyárról, és az osztálytársaikról. Fiúk és lányok vegyesen.

Mindkét fiúnak jól telt az első néhány nap, igazából meglepően jól. Harry kicsit tartott a korán kelés kellemetlenségeitől, mert azt nagyon utálta, de a negyedik nap reggelén már egyáltalán nem is zavarta. Ahogy az se, hogy osztozkodnia kell a szobáján. Nagyon élvezte a reggeli edzéseket foci, vagy röplabda formájában, ami inkább csak szórakozás volt, mint komoly edzés, és a délutáni kis túrákat is napról-napra jobban szerette. Meg volt szabva melyik nap hova mennek, mit néznek meg, így a két hét minden napjára jutott valamilyen program. Harry alig várta, hogy elmenjenek a mellettük lévő kisváros nyárra felállított vidámparkjába.

Aznap viszont leginkább a vacsorát várta, mert ez volt az első este, hogy fish&chipset készítettek nekik a konyhán, Harry pedig rajongott érte. Otthon sose csináltak, mert se a nővére, se az anyja nem szerették a halat, de amikor volt alkalma büfékben kikönyörögni, hazafelé az iskolából, vagy éppen családi éttermekben eltöltött vacsorák keretében, mindig azt evett. Az elsők között volt, akik befejezték, és valahol úgy érezte a szerencséje is ez volt. Amikor visszavitte a tányérját a kis kiadó ablakhoz, egy csapat táborozót látott az egyik távoli asztal mellé gyűlve. Először csak azt hitte, egy nagyobb baráti társaság, és valamin jól szórakoznak, de amikor látta, hogy inkább valakin szórakoznak jót, azonnal dühösnek érezte magát. Gareth, a buszos kis barátja ült az egyik széken, teljesen összehúzta magát, és vörös volt az arca. Valószínűleg a szégyentől, mert Harry hallotta, ahogy a fogszabályzóját, a kicsit elálló füleit, vagy épp a szemüvegét cikizik. Gyűlölte az ilyen típusú seggfejeket, és amikor egyértelmű volt, hogy Gareth nem fogja megvédeni saját magát, határozott léptekkel elindult feléjük.

- Tudtátok, hogy az iskolában szekáltak nagy többsége sikeres és magasan képzett felnőtt lesz? - szólalt meg, és valószínűleg tagadnia is felesleges lett volna, mennyire ideges. Nyilván azt se akarta, hogy ha nem Gareth, akkor ő legyen megverve, vagy ilyesmi, de nem akart gyáva lenni. A szavait is valami ócska családi vígjátékból szedte, de persze teljesen komolyan gondolta, és egyet is értett ezekkel a tényekkel.

- Mi van? - néztek fel rá a talán gimis végzősnek tűnő srácok. - Szerintem kopj le.

- Miközben az ilyenek, mint ti, pont az ellenkezője - folytatta, egyáltalán nem zavartatva magát, hogy a szavai valószínűleg üres fülekre lelnek. Na meg üres fejekre... - Az egészben az a szép, hogy akár a ti főnökötök is lehet a jövőben. Remélem, hogy így lesz.

- Mit ugatsz bele, talán a kis szerelmed? - gügyögte az egyik magasabb fiú, és Harry felé indult. Harry nagyot sóhajtott, és a fejét ingatta, mert ezek szerint az ő sulijába járhatnak. Abban az évben volt először olyan, hogy június elején gondoltak a gimi esetleg meleg diákjaira is, és volt egy pici, tényleg nem túl nagyszabású pride ünnepség egyik délután. Sokan csak az ingyen rágcsa meg üdítők miatt mentek el, de Harry nem azért volt ott. Alaposan meggyűlt a baja az önfelismeréssel, sokat ült az iskolapszichológus és az osztályfőnöke irodájában is, mire elhatározta, hogy leül az anyukájával, és vele is átbeszéli a dolgot. Hogy saját magával is elfogadtatja azt, aki. Félt, de nem másoktól, inkább csak a ténytől, az érzései kavalkádjától, amikre akkor még a választ kereste. Azóta viszont köszönte, jól volt, és az iskolai pride egyik dekorációs segítője volt. Ezek a fajankók is valószínűleg ott láthatták őt, egyértelmű volt a szavaikból, meg ahogy néztek rá. - Jövőre majd kézenfogva lengettek zászlót?

- Ahhoz se lenne semmi közöd, de nem, Gareth hetero, ha leveszik a fogszabiját, hollywoodi mosolya lesz, meg kontaktlencséje, álomfelesége, és te még mindig a beosztottja leszel - kacsintott rájuk, és szomorúan nyugtázta, hogy az egyikük a szobatársa volt. Hát, már eddig se beszélgettek sokat, ezután még annyit se fognak. - Szóval, szerintem foglalkozzatok a saját dolgotokkal.

- Különben? - kérdezte a Harryhez legközelebb álló, és a göndör fiú már nyitotta is a száját, hogy válaszoljon, de helyette egy magas, rekedt hang felelt.

- Különben az első busszal hazamehettek a szüleitekhez - mondta Louis, akinek Harry akkor már tudta a nevét a reggeli edzések, meg délutáni foglalkozások miatt, de ennél jobban nem ismerték egymást. Louis is csak annyit tudott, hogy melyik bungalóban alszik, a jelenléti ív miatt, és hogy tizenhat éves diák az egyik londontól nem túl messzi gimiből. Biztos volt benne, hogy azon a nyáron volt ott először, mert sose látta még előtte. Lenyűgözte Harry viselkedése, a bátorsága, de leginkább az átgondolt, és okosan humoros kioktatása. Ő is biztos volt benne, hogy az idióta seggarcok egy szavát se vették komolyan, de nem számított. Azt tudták, hogy Louis felügyelő, és amint megszólalt, a srácok egyből elhúztak. Szó nélkül.

- Jól vagy? - lépett Harry azonnal Gareth mellé, és a hátára simította a kezét. Louis le sem vette róla a szemét, Harry viszont csak Gareth-el foglalkozott. - Minden oké?

- Köszi, Harry - mondta mosolyogva válasz helyett, aztán csak bólintott. - Hálás vagyok.

- Vigyázz magadra! - mondta még a göndör, és ahogy felnézett, az égszínkék szempárral találta szembe magát. Egy lenyűgözött kék szempárral, ami Louis-t illette. - Ura voltam a helyzetnek.

- Láttam - vágta rá egyből Louis, de valójában mindketten mosolyogtak, és vidámak voltak. - De gondoltam, egy kis erősítés akkor sem árt, ha uraljuk a helyzetet.

- Köszönöm - mondta Harry, ahogy kifelé sétáltak az étkező helyiségből. Egy picit rosszul érezte magát, amikor már kint voltak, gondolta talán Gareth-el kellett volna maradnia, de Louis hamar elterelte a figyelmét.

- Tényleg tetszett, ahogy elintézted őket - szólalt meg lágyan Louis. Nem is hitte volna, hogy van olyan tizenhat éves, aki képes ilyen éretten kezelni egy ilyen helyzetet is. Aztán kicsit el is szorult a szíve, mert a srácok szavaiból, és Harry reakciójából is arra következtetett, hogy a göndör épp olyan, mint ő, ezért kicsit tartott attól, hogy talán már alaposan jártas az ilyen típusú zaklatásokban. - Sok esetben ez a szitu verekedéssel végződött volna.

- Hát, abban nem vagyok olyan jó - vigyorodott el Harry, és mióta kiértek, akkor először nézett újra Louis szikrázó szemébe. - Bíztam benne, hogy a benga nem fog behúzni nekem egyet.

- Én is - nevetett fel Louis, aztán Harry hátára simította a kezét, és a tenger felé nézett. - Azt hiszem, kimegyek kicsit a mólóra. Szeretem nézni a naplementét, és a vízbe lógatni a lábam. Neked mi a terved?

- Igazából semmi - gondolkodott el Harry, aztán a végtelenül dúsnak tűnő göndör tincseibe túrt. - Olvasni szerettem volna kicsit a parton.

- Ha van kedved, gyere ki a mólóra, olvass ott - ajánlotta fel Louis. Eddig még nem igazán haverkodott össze senkivel annyira, hogy mindenhol együtt lógjanak, és Harry végre kellemes társaságnak tűnt. Még akkor is, ha csak néha szólnak egymáshoz Harry könyve felett. - Van egy csomó gumicukrom, és talán pár kortyot felajánlhatok a sörömből is.

- Ú, nagyon illegálisan és izgalmasan hangzik - jegyezte meg Harry, és közben meglökte Louis-t a könyökével. - Mi van, ha bajba sodorlak?

- Nyilvánvalóan letagadom, hogy ismerlek - nevetett Louis.

Szétváltak, amíg mindketten elmentek a bungalójukba, hogy összeszedjék, amire szükségük van, aztán a móló végén találkoztak. Harry ért oda előbb, és meg is jegyezte Louis-nak, hogy már látja, melyikük a késős típus, aztán lepakoltak mindent a móló végébe, Louis pedig leterített egy pokrócot, amit a szobájából hozott, hogy azon üljenek.

- Mit olvasol? - kérdezte Louis, amikor maga mellé dobta a bontott gumimacis zacskót, és úgy feküdt el a deszkákon, hogy lássa a naplementét. Harry mellé hanyatlott, belemarkolt a macikba, néhányat a hasára tett, és onnan adagolta a saját szájába.

- Annyira nem izgalmas - válaszolta Harry, és feltartotta a kötetet, hogy Louis lássa a borítót. - Egy híres fotós könyve. A karrierjéről és fotózásról ír. Nagyon szeretnék én is olyan lenni, mint ő.

- Ez jól hangzik - válaszolta az idősebb fiú, és egy macit kezdett rágcsálni. - Múltkor láttalak az öböl mentén fényképezni.

- Igen, szép volt a délutáni fényben - felelte Harry, aztán míg ő a könyvébe, Louis pedig a lemenő napba, és a gumicukorba merült, némán feküdtek egymás mellett. Louis néha megkínálta a kis doboz sörből Harryt is, de a fiú maximum két-három apró korttyal szállt be, a maradékot Louis itta meg. Idővel a gumicukor elfogyott, Harry ette meg az utolsót, és elkezdett sötétedni, ezért Harry becsukta a könyvét, és ő is Louis szépséges naplementéjét nézte.

- Szóval minden este itt vagy? - kérdezte Harry, amikor a nap narancssárgás fénnyel vonta be az ég alját, és kezdett eltűnni az apró házak, és a közéjük nyúló tenger felett.

- Hát igen, nagyon szép, és nyugodt - mondta Louis, és egy pillanatra Harry szemébe nézett, aztán vissza a végtelen tájra. - Kellemes kontrasztja a nyüzsgő egyetemi életnek, ami ezután vár rám.

Harry sok kérdést tett fel Louis iskolájáról, és arról, hogy mit tanul, mi a terve a jövőre nézve, és hatalmas örömmel fogadta, hogy Louis egyetértett vele. Nem ítélte el, amiért nem akar valami menő diplomát, és azt mondta neki, ha a fotózás teszi boldoggá, akkor azt kellene csinálnia. Ez volt talán az első olyan pont, amikor Harry elkezdte azt érezni, hogy Louis megérti és támogatja őt ismeretlenül is, és ez mennyire kellemes. Ezután egyszerűen csak beindult a beszélgetés kettejük között, és képesek voltak teljesen elengedni magukat a másik társaságában.

- Szóval te dolgoztál egész nyáron? - kérdezte Louis, amikor Harry elkényeztetettnek nevezte, csak mert neki nem kellett.

- Aha, egy pékségben - mondta büszkén, és egészen biztos volt benne, hogy ezzel le szokta nyűgözni a környezetét. - Csupa idős nénivel magam körül. Isteni volt, elkényeztettek, és tanítottak is nekem dolgokat.

- Édes lehetett - nevetett Louis, Harry pedig megrúgta őt a vizes lábával, mert azóta már mindketten a vízbe lógatták a lábfejüket. - Suli mellett is szoktál?

- Nem, év közben csak a gimire koncentrálok - rázta a fejét Harry. - Apámnak szoktam csak segíteni extra zsebpénzért. Fűnyírás, ház körüli teendők...

- Én meg év közben dolgozom - mesélte Louis, és már kezdett egészen rájuk sötétedni, nem volt már mit nézni a tájban, szóval Harry felé fordította a fejét, és a fiú szemébe nézve mondta tovább. - Az egyik kampuszhoz közeli kis boltban vagyok... Mindenes. Néha pénztár, néha árufeltöltés. Ezzel megkeresem a saját kis kiadásaimra szánt pénzt, nem kell anyumtól kéregetnem, ha beülnék valahova valakikkel, vagy csak vennék magamnak apróságokat.

- Igen, ez jól hangzik - jegyezte meg Harry, és felült a móló szélén. - Sokkal komolyabban lehet venni egy srácot, akinek nem kell a szüleitől kérnie, amikor randira akar vinni.

- Szerintem is - nevetett Louis, ahogy felült Harry mellé. - Sok fiúd volt már, aki a szülők pénzén vitt randizni?

- Nem - horkantott Harry, és zavartan a halántékát vakargatta. - Nem igazán volt még rendes randim, de tudom, hogy imponálna egy ilyen srác. A lányok is értékelik a fősulin? Sok randid van?

- Srácok - jelentette ki Louis, aztán csak várt. Harrynek kellett néhány másodperc, mire felfogta, hogy mit is mondott Louis, végül meglepődhetett, elmotyogott egy "Óh"-t, aztán csak kicsit zavarban nézett Louis-ra. Nem tudta, fogalma sem volt. A radarja pedig még nyilván messze nem kifinomult, mitől is lenne. - De amúgy nem, utoljára én is gimiben randiztam.

- Szóval az egyetemen se várna rám gazdagabb magánélet - sóhajtott fel Harry drámaian, de persze csak játszott. Próbálta picit oldani a pillanatnyi zavart helyzetet kettejük között. Nos, Louis cseppet sem volt zavarban, szóval inkább csak Harryről volt itt szó. - Pláne semmi keresnivalóm ott.

- Hát ugye! - nevetett fel Louis, Harry pedig máris sokkal jobban érezte magát. - Semmi értelme. De mondjuk, hogy bóknak veszem, amiket most mondtál.

- Vedd csak annak bátran - jegyezte meg Harry, és valahogy megint kicsit fellángolt az előbbi furcsa érzés. Nagyon szeretett volna mondani valamit, bármit, amivel kicsit enyhíthet ezen, de nem tudta, mit kellene.

- Ha mégis meggondolnád magad, gyere az én fősulimba - sandított oldalra Louis. Harry elkapta a pillantását, és össze is mosolyogtak. Nem volt biztos benne, mit értett ezalatt Louis, vagy miért mondta, ezért jobbnak látta nem belemenni. Vagy talán csak lazára véve...

- Mert akkor már lenne legalább egy srác, akinek imponálsz? - vigyorodott el büszkeségében, ahogy kimondta a csipkelődő mondatot.

- Pontosan azért! - nevetett Louis, és mindkettejük szíve megtelt forrósággal, a másik reakcióit figyelve. - Basszus, megesznek a szúnyogok!

- Engem is - felelte Harry, és figyelmeztetés nélkül kezdtek mindketten összepakolni, hogy visszainduljanak a bungalók felé. Egyébként is ideje volt már, mert kilenc óra is elmúlt, fél tízkor pedig takarodó volt a kiskorú diákoknak. Louis tényleg nem akarta bajba sodorni Harryt, bár valószínűleg nem lett volna belőle nagy baj, ha az ő felügyelete alatt marad ki tovább.

- Holnap délután a csapat egyik fele túrára megy és megállunk a kis templomnál - szólalt meg Harry akkor, amikor a közös útjuk végére értek. Innen már két különböző irányba kellett továbbmenniük. - Te is jössz, ugye?

- Hát, nem rajongok a templomokért, de igen - hazudta Louis, mert eredetileg nem erre a programra iratkozott fel, de szívesebben tartott Harryvel a jobb társaság reményében, még ha ezért el is kellett viselnie a templom túrát.

- Csak szeretnék csinálni pár szép fotót - magyarázkodott Harry, amikor egyértelmű volt, hogy Louis nem szívesen megy a kirándulásra. - Nem vagyok templomos srác vagy ilyesmi. Csak több fotózási lehetőséggel kecsegtet, mint a horgászat. Na, meg a számat se tudom befogni.

- Azzal nincs semmi baj, beszélj csak, jó hallgatni - válaszolta kedvesen Louis, aztán visszatért az eredeti témához, éppen azután, hogy Harry kicsit elpirult a sötétben. - De cserébe a templomos kalandért, este kisétálsz velem a jelzőfényhez?

- Persze! - lelkesedett fel Harry, hogy először is Louis nem annyira bánja a túrát, másodszor azért, mert máris volt valami jónak ígérkező esti programjuk. A könyvét úgyis még aznap este kiolvassa, tudta jól. - Viszem a jobbik kamerám, csinálhatunk majd képeket.

- Szuper! - felelte lágyan Louis, és szótlanul, mélyen nézett Harry szemébe. - Akkor, aludj jól, Harry.

- Te is, Louis - vágta rá azonnal, és nagy nehezen, de elindultak a saját bungalóik felé.

*

Louis bár egy percig se bánta, hogy Harryvel tartott inkább a túrára, azt utálta, hogy talán aznap volt a legmelegebb. Vitt magával egy nagy üveg vizet, de már odafelé elfogyott, és még csak épp elindultak vissza.

- Na, milyenek lettek a képek? - kérdezte Harryt. Egy kicsit lemaradva a többiektől, sereghajtók voltak, Louis volt a felügyelő a csapat végén, hogy senki se maradjon le.

- Nagyon jók! - lelkesedett Harry, mert igazán tetszett neki az apró kis templom a néhány sírhellyel. - Nem mondhatod, hogy szörnyű volt.

- Nem volt az - rázta a fején Louis, és magát legyezte a taskájából elővett turista térképpel, amiben a gyalogos túraútvonalak voltak feltüntetve. - De szomjan halok, és a hátamon is folyik a víz.

- Tessék - mondta egyből Harry, és előre húzta a hátizsákját, aztán Louis felé nyújtotta a hatalmas műanyag kulacsot, amiben legalább három liter víz is könnyedén elfért. Épp csak cipelni nehezebb, de legalább nem fogy el a víz félúton.

- Köszi - vette el tőle Louis, és kortyolt néhàny hatalmasat belőle, hogy kibírja, amíg visszaérnek.

Már reggelinél is egymás mellé ültek, aztán röplabdázni mentek egymás ellen, csak hogy izgalmasabb legyen, utána egy asztalnál ebédeltek, és most itt voltak. Együtt töltötték a napjukat, és imádták. Sőt, már alig várták az esti programjukat a jelzőfénynél.

- Ettől még szívesen beállnék a zuhany alá, most azonnal - mondta Louis, ahogy visszaadta az üveget Harrynek.

- Ne sajnáltasd magad! Neked legalább van saját fürdőd - panaszkodott Harry, és nem néztek egymásra, mégis szorosan a másik mellett gyalogoltak. - Nekem osztozkodnom kell rajta. Ráadásul az egyik homofób idiótával tegnapról.

- Mi? - kapta fel a fejét egyből Louis, és oldalra nézett Harryre. - Az egyikük a szobatársad?

- Aha - motyogta a göndör, de azért nem annyira drámaian, ő se érezte akkora tragédiának. - Tegnap még volt egy bunkó megjegyzése a szexuális beállítottságomra, aztán mondta, hogy ne merjem stírölni a seggét, amikor a fürdőbe megy egy szál törölközőbe, de ennyi. Nem vészes.

- Paraszt - morogta Louis, és legszívesebben felajánlotta volna Harrynek, hogy költözzön az ő egyszemélyes bungalójába, de nem mondta ki. Nem tudta, hogy venné ki magát, hiszen csak jót akart Harrynek, nem tetszett neki, hogy az egyik seggfejjel van egy szobában, mégis... - Hát, megvan a számom. Ha valami durvábbat mond vagy tesz, csak szólj. Azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat.

- Pontosan - értett egyet Harry, és jókedvűen nézett oldalra Louis-ra. - Ennyivel nem fogja elrontani a kedvem.

- Akkor jó - válaszolta Louis, aztán Harry családjáról kezdett kérdezgetni, a nővéréről, és végül kilyukadtak Harry macskáinál. Louis nevetve cukkolta Harryt, hogy biztos majd macskás öregasszony, az ő esetében vén tata lesz belőle, de Harry se hagyta magát. Louis-t kezdte húzni azzal, milyen szomorú az élet, annyi lány van a családjában, tökéletes lehetne minden nő számára, mert mindent tud róluk, és pont a fiúkat szereti. Akikről viszont semmit se tud, bár Louis ezt kikérte magának.

- Ez azért nem igaz - ingatta a fejét, mert bár tisztában volt vele, hogy nem egy meleg kaszanova, mégis voltak már tapasztalatai. - Voltak randijaim, és egy majdnem egy éves kapcsolatom is. Na jó, kicsit több, mint fél éves.

- Okééé, ez nem verseny.

- Persze, mert akkor veszítenél - lökte meg Harry vállát, és mindketten vigyorogtak, mint a tejbetök. - Meséld el a legjobb tapasztalatod egy sráccal.

- Nincs ilyen, Louis - rázta meg a fejét Harry, és akkor először érezte azt, hogy szomorú emiatt, akkor először érezte, hogy talán le van maradva, és ideje lenne tapasztalatokat gyűjtenie. - Azt hiszem, látatlanban is kijelenthetem, hogy a ma este lesz az eddigi legjobb. Alig várom.

- Én is - vágja rá egyből Louis, pedig Harry már nyitotta a száját, hogy valamivel tiltakozzon, mert ez így olyan volt, mintha randizni mennének, pedig erről szó sem volt. Csak szórakozni indultak, élvezték a tábort, kihasználták a lehetőségeket. Louis úgy hívta el őt, hogy abból tudni lehetett, egyedül is elment volna, szóval nem. Ez egyértelműen nem randi volt.

Amikor visszaértek a táborba, már csak percek voltak vacsoráig, de a visszautat és a vacsorát is végigbeszélgették. Mindkét fiú nagyon élvezte, hogy bármiről kötetlenül tudtak beszélni, és hogy olyan szinten értették meg egymást, mint még soha senkivel. Ezúttal nem a mólón várták meg a naplementét. Louis pakolt néhány finomságot és sok vizet a táskájába, aztán már el is indultak a jelzőfény felé.

- Ez is az egyik kedvenc helyed? - kérdezte Harry, ahogy a tenger mentén sétáltak, és közben cheddar sajtos csipszet ropogtattak. - Mióta jársz ebbe a táborba?

- Ez az ötödik nyaram itt, és mondjuk, hogy a móló a harmadik a dobogón - kezdett bele Louis, Harry pedig figyelmesen hallgatta. - A jelzőfény a második, mert imádom, ahogy sötétedés után minden villanáskor pillanatnyi zöld hidat fest a tengerre.

- És mi az első?

- Ha akarod, valamelyik nap elviszlek oda is - válaszolta Louis sejtelmesen, és imádta Harry felcsillanó szemeit a hallottakra. Harry pedig Louis ötleteit.

- Mindenképp! De mi az a hely?

- Titok.

- Louis! - dőlt a fiú oldalának Harry, és már nyúlt volna, hogy átölelje a vállát vagy a derekát, de a göndörke egyből el is hajolt tőle. - Ott vagyunk már?

- Mindjárt, Szamár!

Harry játékosan csacsi hangokat kezdett kiadni, és rohanni a távolban már látható oszlop felé, Louis pedig nevetve futott utána.

- Itt a legszebb a tenger - mondta Harry, amikor a jelzőfény oszlopa melletti hatalmas kőre ültek. Ehhez be kellett ugrándozniuk odáig, mert az oszlop a vízben állt, néhány méterre a parttól. Harry már gyártotta is a fényképeket a csodálatos tájról, a végtelen horizontról, ami eléjük tárult.

- Szerintem is - értett egyet Louis, és csak nézte a fiút, ahogy a hatalmas, lapos szikla szélére térdel, hogy megtalálja a legjobb szögeket. Az ő elhivatottsága is legalább olyan imponáló volt, Louis erre gondolt közben. - Jó megosztani valakivel.

- Eddig csak egyedül jártál ide?

- Általában - bólintott Louis, és törökülésbe rendezte a lábait, aztán elővett egy csomag sajtos kekszet, először Harry felé tartotta, aztán ő is evett belől. - Azért nem mindig.

- Kötöttél maradandó barátságokat a táborban? - kérdezte Harry, Louis pedig néhány másodpercig csak a gondolataiba mélyedt.

- Egy-két haverral tartjuk a kapcsolatot azóta is, igen - válaszolta végül a tengert nézve. - De a legtöbb csak tábori barát maradt. Valahol ez a szépsége az egésznek. Talán ezért szeretem annyira. Nincs két egyforma nyár, se két egyforma tábori baráti társaság.

- Viszont szomorú is egyben.

- Igen.

Ezek után hosszan beszélgettek egymás barátairól odahaza, és Harry sokat kérdezett arról is, milyenek voltak az elmúlt évek a táborban. Addig beszélgettek a barátságról és Louis élményeiről, amíg a nap lenyugodott, és egyre sötétebb volt körülöttük.

- Imádom - suttogta Harry, ahogy megbabonázva próbálta elkapni a pillanatot, amikor felvillan a zöld fény, és megfesti a vizet. - Nem tudom elhinni, hogy ez nincs a kötelező programban. Hogy találtál rá?

- Hát... szeretek este sétálni - vonta fel csak az egyik vállát Louis, mintha szégyenlősen mesélné el. - Nem csak itt, mindig, ha nyaralni megyünk a családommal. Szeretem kint megvárni a naplementét, és utána is sétálni kicsit, míg egészen besötétedik.

- És megesznek a szúnyogok - vigyorodott el Harry, de valójában rajongott Louis esti rituáléjáért.

- Pontosan - nevetett fel Louis, és egy pillanatig csak mélyen egymás szemébe néztek, aztán Louis lehajtotta a fejét, és megfogott egy kavicsot, hogy a vízbe dobja. - Általában az a móka vége.

- Engem már most is csípnek - mondta Harry, de a hangjában volt valami kifürkészhetetlen. Valami távoli, amit Louis nem tudott megfejteni úgy sem, hogy egyből Harryre nézett.

- Induljunk vissza.

- Még nem akarok elköszönni, és a szobámba menni - motyogta Harry, és hát ez volt az. Louis már tisztán látta rajta, hogy ez zavarja a fiút, de ezen igazán tudott segíteni.

- Akkor még ne menj.

- Maradhatunk még - vont vállat Harry. - Elviselek pár csípést. Ha szeretsz este kint lenni, holnap vehetünk valami szúnyogriasztó sprayt a boltban.

- Vagy csak beülünk a bungalómba - válaszolta Louis félvállról, de ahogy egy másodpercre összenéztek, mindketten tudták, hogy valójában mekkora mérföldkő volt ez a kérdés. - Mire jó, ha az ember ifi, és nincs szobatársa.

- Menjünk! - vágta rá Harry, és mindketten fellelkesedve pakolászták össze a dolgaikat, hogy visszainduljanak. Az akció viszont nem volt a legkönnyebb, mert már eléggé sötét volt ahhoz, hogy ne lehessen rendesen látni a partra vezető sziklákat, csak amikor a jelzőfény felvillant. Ezért hatalmas nevetések és hangos kurjantások mellett ugrándoztak vissza a partra. Többször is majdnem a vízbe estek, de mindig elkapták egymást, és megúszták.

Gond nélkül jutottak be Louis bungalójába. Az idősebb fiú úgy gondolta, talán baj is lehet belőle, fogalma sem volt, a fiatalabb viszont vakmerően nem is foglalkozott vele, gyorsan bevetették magukat a kényelmes kis házikóba, és csak kényelmetlenül álldogáltak egy ideig.

- Zene? - kérdezte Louis, aztán a kis hordozható gömb alakú hangfalra mutatott az éjjeli szekrényen. Harry bólogatott, és mindketten felmásztak Louis ágyára. Az idősebb fiú elindította az egyik kedvenc lejátszási listáját, aztán a párnájára hanyatlott, Harry pedig pontosan mellé, a másik párnára. A válluk majdnem összeért, és a zene ütemére rázták a meztelen lábfejüket.

- Jártál már fesztiválon? - kérdezte Harry, ahogy az egyik helyi banda zenéjét hallgatták.

- Egyszer, még tavaly - felelte Louis, és nem igazán néztek egymásra, csak feküdtek és beszélgettek. - Nagyon élveztem, szóval tervezek gyakrabban menni.

- Engem még nem engednek el a szüleim, de alig várom, hogy nagykorú legyek, és mehessek.

- Ha fotós leszel, majd ingyen is mehetsz - jutott eszébe Louis-nak, és máris irigyelte Harryt. - Akkor magaddal kell vinned.

- Majd ha szépen kérsz - vigyorgott Harry, és mindketten a másik felé fordultak.

- Küldök ajándékot is, ha kell - biztosította Louis, és mindketten elnevették magukat.

- Szóval... Gyerek pszichológusnak készülsz - kezdett bele Harry, mert ő is kíváncsi volt Louis-ra, de eddig még alig beszéltek arról, ő hogy képzeli el a felnőtt éveit.

- Hát, ha sikerül elvégeznem az egyetemet, akkor igen - húzta el a száját Louis. - Eléggé nehéz, de szeretem. És szeretnék majd gyerekekkel foglalkozni.

- Miért pont gyerekek?

- Szeretem a gyerekeket, és jól meg is értem őket - vallotta be Louis, bár ez valóban egy olyan pontja volt a választott tanulmányainak, későbbi hivatásának, amit kevesen értettek. Mindenki azt mondogatta neki, inkább legyen pszichiáter, akkor bárkit fogadhat, és sokkal több pénzt kereshet. - Szívesen dolgoznék például egy gimnáziumban, mint iskolai pszichológus.

- Szerintem ez nagyon szép - mondta Harry, aztán ásított egy nagyot. Louis csak mosolyogva nézte. Már fél tizenegy volt, és bár Harry inkább későn fekvő és sokáig lustálkodó típus volt, a korai kelés, túrázások, és meleg estére sokkal jobban lefárasztották. Ettől persze még folytatták a beszélgetést a pszichológiáról, aztán Harry is elmesélte, hogy annak idején neki is el kellett járnia párszor, amikor meghalt a nagymamája, mert borzasztó nehezen dolgozta fel. Ezután pedig rátértek Louis nagyszüleire, akik még mind éltek, és elmondta, hogy elképzelni se tudja, milyen lehet elveszíteni egyiküket is. Rettegett a pillanattól, amikor majd meg kell tapasztalnia. Már éjfél felé járt az idő, amikor mindenen nevettek, amit a másik mondott és alig tudták nyitva tartani a szemüket.

- Hiszel a reinkarnációban? - kérdezte Harry mély, rekedt hangon, mert már olyan elképesztően álmos volt.

- Még sose gondolkodtam rajta - válaszolta Louis is halkan, a szeme félig csukva volt, de úgy is Harryt nézte.

- Mi van akkor, ha létezik lélekvándorlás, de mondjuk a lelkünk nem valami egybeálló dolog, hanem olyan, mint a füst...

- Mint a füst? - kérdezett vissza Louis. Már eleve nehezére esett minden szóra figyelni, de nagyon erősen próbálkozott. Nagyon nem akart aludni, se azt, hogy Harry elmenjen, a végtelenségig csak beszélgetni akart vele. - Szóval, amikor meghalsz, csak kipárolog a testedből?

- Úgy valahogy - motyogta Harry, de ránézésre ő sem teljesen értette a saját szavait. Kezdtek leragadni a szemei. Louis szerint gyönyörű volt, kócos hajjal, álmosan motyogva, miközben a zöld íriszei egyre távolabbi gondolatokat tükröztek vissza. - És amikor meghalsz, akkor egy része lehet, hogy nem az új testedbe vándorol. Lehet, hogy két különböző testbe. És aztán... Így születnek a lelki társak.

- Mm... - nyögte Louis, aztán nyelt egy nagyot, ahogy a feje alá tette a kezét, így kényelmesebben tudta nézni Harryt. A fiú viszont már annyira fáradt volt, hogy zavarba jönni is képtelen volt tőle. Na meg... Ő is Louis-t nézte. Már amikor nyitva volt a szemük. - Ez nem hülyeség. Szóval, szerinted elképzelhető, hogy mondjuk te meg én korábban egy ember voltunk?

- Szerinted lelki társak vagyunk? - kérdezte halkan Harry, és egy kicsit jobban figyelt Louis-ra.

- Csak egy példa volt, de... Miért ne? - válaszolta zavartan Louis. Harry hirtelen nagyra nyílt szemei összezavarták.

- Nekem tetszik az ötlet - mondta végül Harry. Egészen átgondolta a dolgot, és egyáltalán nem bánta volna. Louis nagyszerű volt, és csüngött minden szaván. Legszívesebben az egész éjszakát itt töltötte volna, hogy csak beszélgessenek. Eszében sem volt addig elmenni, amíg nem Louis kéri rá, még ha ez szörnyen udvariatlan is volt tőle.

- Akkor szerinted milyen ember voltunk előző életünkben? - kérdezte Louis, és egyértelmű volt, ahogy elnyomott egy ásítást. Harry elragadónak gondota, ahogy az idősebb fiú erején felül próbált ébren maradni.

- Nagyon jó - válaszolta Harry teljes meggyőződéssel. - Valószínűleg... szociális munkások.

- Micsoda? - nevetett fel hangosan Louis, és ezzel egy kicsit közelebb csúszott Harryhez.

- Jó emberek voltunk, kétségtelen - próbálta ennyivel megmagyarázni Harry, de Louis még mindig nevet, és ezért legszívesebben csak tovább magyarázna hülyeségekről. Csak azért, hogy nevetni hallja.

- Most is az vagy - fordult újra felé Louis. Ezúttal közelebb feküdtek egymáshoz az idősebb fiú mozgolódása miatt.

- Te is - felelte suttogva Harry. - Akkor ez nem változott.

- Nem - erősítette meg Louis, és mindketten elhallgattak. Csak nézték egymást. Félig csukott szemmel vizsgálták egymás szépen ívelt orrát. Louis imádta a kis anyajegyet Harry szája mellett, Harry pedig rajongott Louis hosszú szempilláiért. Na meg a kezdetleges apró kis borostáért a szája felett meg az állán. Onnan a tekintete már könnyedén tévedt át Louis vékony, rózsaszín ajkaira, és ez volt az, ami Louis-t lázba hozta. Emiatt szorult a levegő a torkába, és éledtek pillangók a hasában. Mindketten foghatták az álmosságra, de Louis képtelen volt visszafogni magát, ezért lassan közelebb hajolt, és lehelet finoman megpuszilta Harry ajkait, a fiatalabb pedig nem ellenkezett. Egyetlen pillanatig sem. Sőt, olyan reszketeg, szinte hangosan könyörgő lélegzetet vett, hogy Louis azután igazán megcsókolta őt. Egyikük sem tervezte meg. Nem is gondolták, hogy aznap este ez történhet velük, mégis úgy érezték, a mennyben járnak. Óvatosan közelebb csúsztak egymáshoz, szelíden simogattak, ölelték a másikat, a csók pedig még hevesnek se volt mondható. Édes volt és gyengéd. Szavak nélküli ismerkedése két tizenévesnek. Harry életének első csókja. Azok a bizonyos pillangók az ő gyomrát is ostromolták, és sírni tudott volna a gyönyörtől miatta. Louis pedig Harry halk, de szapora légvételei, és reszkető ölelése miatt. Soha, senki nem csókolta még őt ilyen odaadóan, ilyen érzékien, ennyi érzelemmel. És még csak két teljes napot töltöttek együtt. Ennyi volt. De ennyi is elég volt, hogy azokban a pillanatokban úgy érezzék, a csillagokat is lehoznák a másikért.

- Aludj velem - suttogta Louis, amikor először elszakadtak egymástól, aztán adott egy puha puszit Harry orrára.

- Rendben - egyezett bele a fiatalabb, de egyből észbe kapott, hogy semmi nincs nála. - De... Szükségem lenne pizsamára, és... zuhanyzáshoz törölközőre. Talán visszafutok a szobámhoz, és...

- Ne - állította le Louis, és már lehetetlenül mélyeket pislogott. - Észrevehetnek. Holnap reggel lezuhanyozhatsz itt, adok mindent. És van extra pizsamám is, ha szeretnéd.

Harry nem is válaszolt, csak hevesen bólogatott, és bár mindkettejüknek nagyon nehezére esett eltávolodni egymástól és felkelni, végül csak sikerült. Átöltöztek, Louis lekapcsolta a villanyt, elhallgattatta a zenét, és bemásztak a takaró alá.

- Hozzám bújsz? - kérdezte Louis olyan halkan, hogy a szoba másik felében talán hallani sem lehetett volna. Harry viszont szó nélkül azonnal mozdult, mintha csak a kérdésre várt volna, és máris Louis karjaiban volt. Még egyszer, utoljára hosszan megcsókolták egymást, és szinte azonnal álomba merültek.

*

Louis és Harry hatalmas mosollyal az arcukon ébredtek. Még mindig ölelték egymást, még ha ez azzal is járt, hogy reggelre mindketten alaposan megizzadtak. Sajnos azokban a diák bungalókban soha nem volt légkondi, és valószínűleg még sokáig nem is lesz. Louis bár nagyra tárta az ablakokat éjszakára, így is eléggé meleg volt.

- Jó reggelt! - suttogta egyből Harry, Louis pedig gondolkodás nélkül hajolt hozzá, hogy adjon neki egy puszit. - Mi a mai terv? - kérdezte Harry, amikor mindketten úgy érezték, kicsókolózták magukat.

- Foci, aztán reggeli - kezdett bele Louis, és nagy nehezen kikászálódott az ágyból. Vett egy mély levegőt, Harry pedig pislogás nélkül nézte, ahogy Louis nagyot nyújtózkodott, és közben a hasa is kikandikált a pólója alól. - Akarsz először zuhanyozni, vagy mehetek én?

- Talán nekem kellene, aztán... Visszalógok a szobámba, és felveszek valami friss ruhát - rázta meg a fejét Harry, hogy ki tudja űzni a gondolatai közül az édesen nyújtózkodó Louis képét, az idősebb pedig csak bólogatott, és adott Harrynek egy törölközőt. Amíg a göndör a fürdőben volt, Louis kiválogatta, mit szeretne aznap viselni, és még elkapta egy utolsó csókra Harryt, mielőtt elhagyta volna az egyszemélyes bungalót. Louis a zuhany alatt se tudta abbahagyni a mosolygást. Valami olyan izgatottság költözött a szívébe, ami nem hagyta.

Reggel egy csapatban fociztak, utána egymás mellett ülve reggeliztek, majd úgy döntöttek, bár Harry volt már az öbölnél, mégis azt a túrát választják. Az ebédet is ott költötte el a túrázó csapat egy kis vendéglőben, és csak kora délután indultak vissza a táborba. Louis és Harry pedig csak beszélgettek, beszélgettek és beszélgettek. Az idősebb fiú kezdte úgy érezni, legalább annyira ismeri Harryt, mintha együtt nőttek volna fel.

- Ma este hova viszel? - kérdezte Harry, amikor vacsora után megjelent Louis bungalójának az ajtajában. A hátán egy megtömött hátizsák volt, de csak ledobta az ágy mellé. Louis nem kérdezte meg, mi van benne. Titkon kicsit reménykedett, hogy Harry összeszedett néhány dolgot, és ezt az éjszakát is vele tölti.

- A kedvenc helyemre - válaszolta helyette, Harry arca pedig azonnal felderült. A nyakába akasztotta a legjobb fényképezőgépét, hiszen fogalma sem volt, hova akarja vinni Louis, és a kezében tartott egy üveg vizet. - Viszek nasit.

- Imádom, hogy minden napra van nasid - vigyorodott el Harry, ahogy kiléptek az ajtón, és elindultak a part mentén.

- Hát... Fogyóban van, valamelyik nap el kellene ugranom a közeli Tescoba - húzta el a száját Louis. - De talán egy-két napig még kitart.

- Majd elmegyek veled, csak mond, amikor mennél - biztosította Harry, aztán lassan sétáltak a part mentén, arról beszélgetve, milyen egészségtelen nassolnivalót imádnak a legjobban, amíg el nem értek egy növényekkel és bokrokkal, néhány fával sűrűn benőtt partszakaszig. Harry meg akarta kerülni az egészet, de Louis bevezette az egész sűrűjébe, amíg eléjük nem tárult egy édes kis faház.

- Hát ez?

- Az a neve, hogy Ferry Hide - magyarázta Louis, és elindult felfelé a lépcsőjén, hogy belül is megmutassa Harrynek. - Madaraknak készült. Olyanoknak is, amik nem fákon fészkelnek. Itt biztonságban vannak az időjárástól és más állatoktól.

- És ide be szabad jönnünk?

- Nincs lezárva látogatók elől, de óvatosnak kell lennünk - felelte az idősebb, és az ablakokon át megmutatta, hogy több sirály és néhány hatalmas albatrosz is éppen odabent ücsörgött.

- Ez csodálatos - motyogta Harry, de meglepte, amikor Louis halkan kinevette. - Mi az?

- Tényleg nagyon szép, de nem igazán ez lesz a lényeg - rázta meg a fejét. - Gyere velem!

Harry pedig követte őt egészen fel a faházikó lapos tetejére, ahol Louis megint nyújtózott egyet, miután mindketten felmásztak, aztán levette a táskáját a hátáról, hogy kipakoljon belőle. Leterített egy nagy pokrócot, és mindketten letelepedtek rá.

- Azta... - nézett körbe Harry, mert odafentről a tenger és a közeli Pagham házikói is varázslatosan néztek ki. - Louis, ez gyönyörű.

- Tudom - mondta Louis, de ő nem a tájat nézte, egyedül Harryt. Ahogy a fiú szinte tátott szájjal kémlelte a láthatárt, aztán felemelte a kameráját, és hosszú percekig csak azon dolgozott, hogy elkészítse a tökéletes képeket. Csak ezután fordult Louis felé, és csinált róla is néhányat. - Mit művelsz? - hajtotta le a fejét nevetve az idősebb, amikor észrevette, mit művel Harry.

- Fotózok - vont vállat Harry, és amikor a naplemente már a végéhez közeledett, ő is Louis mellé telepedett, hogy kekszet rágcsálva beszélgessenek, miközben a tengert nézték.

Már teljesen besötétedett, amikor visszamentek a táborba, és Louis pillangói szorgosan verdestek a hasában, amikor Harry kérdés nélkül az ő bungalója felé vette az irányt.

- Nem bánod, ha ma is... - kezdte Harry kicsit talán szégyenlősen, de befejezni már nem tudta, mert Louis mellé lépett, és gyengéden az ölelésébe vonta, hogy megcsókolhassa. Ez teljesen egyértelmű válasz volt, ezért Harry nem is firtatta tovább, csak élvezte Louis ajkainak simogatását.

Ezúttal még este felváltva lezuhanyoztak, hogy reggel ezzel már ne legyen gond, meg amúgy is eléggé meleg nap volt. Azon az estén közel sem beszélgettek annyit, mint az előzőn. Helyette csókolóztak, és szorosan ölelték egymást a vékony takaró alatt. Azt se tudták, pontosan mikor aludtak el, vagy melyikül aludt el előbb, mert egészen addig élvezték egymás lágy puszijait és csókjait.

*

A következő három napjuk is pontosan ugyanazt a menetrendet követve zajlott, és elhinni se akarták, hogy az első táborban töltött hetüknek vége. Hétfő délután volt, és vasárnap este kellett hazaérniük, tehát a két lázas tinédzsernek mindössze egy hete maradt egymásra. Már tudták, hogy nem élnek közel egymáshoz. Nem annyira közel, hogy minden iskola után, vagy hétvégén együtt lehessenek, és ez a tudat már ezen a délutánon kezdett keserűen megtelepedni a torkukban. Ennek ellenére egyikük sem akart szomorkodni, hiszen volt még hét teljes napjuk. Hat és fél...

Éppen a közeli kis Tesco Expressben vásároltak, már túl voltak a vacsorán is, de Louis addigra tényleg teljesen kifogyott a könnyed harapnivalókból. Együtt sétáltak be a boltba, ott viszont szétváltak, mert Harry az ásványvizek aztán joghurtok felé ment, Louis-nak viszont ott nem volt dolga, kellett vennie tusfürdőt, mert Harry is napok óta az övét használta, aztán csipszeket és kekszeket.

Ahogy beért a pipere és fürdőszobai kellékek sorába, megakadtak a léptei az óvszeres polc előtt. Legalább egy hosszú percig csak nézte őket, a száját rágcsálta, és fogalma sem volt, hogy Harryvel eljutnak-e addig, hogy szükségük lehet-e bármi ilyesmire. Aztán mégis inkább csak megrázta a fejét, és tovább indult. Nem ez érdekelte, egyáltalán nem erre hajtott, tényleg kedvelte a fiút, és imádta vele tölteni minden percét. Ennek ellenére az esti csókcsaták, és összesimulás közben egy tizenkilenc éves srác nyilván elkalandozik. Persze, hogy tovább gondolja a dolgokat, ezért csak lehunyta a szemét, és bedobott a kosárba egy csomag óvszert, és a legkisebb tubus síkosítót is a tusfürdő mellé. Semmit sem fog Harryre kényszeríteni, de fő a biztonság, és jobb, ha kéznél van minden, ha a sors mégis úgy hozná... Talán soha ilyen gyorsan még nem pakolta tele a kosarát nasikkal, mint azon az estén, és Harryt meg sem várva ment az önkiszolgáló pulthoz, hogy gyorsan fizessen, és szatyorba pakoljon mindent, így Harry nem láthatta, miket vett. Még intett is neki az ablak mellett állva, hogy a fiatalabb tudja, hol találja, ha végzett.

Harry pedig kifejezetten örült is ennek, mert ő is sokat gondolt arra, ami Louis fejében is járt. Főleg reggelente, amikor annyira jó és egyben kínszenvedés is volt összebújni a másik fiúval. Harry még soha senkihez nem volt ennyire közel, és a hormonjai se tomboltak még soha ennyire erősen, mint ebben a néhány napban. Az utóbbi este, majd reggel viszont már közel elviselhetetlen volt, és minden erejére szüksége volt, hogy kontrollálja magát. Az óvszerek előtt ácsorogva, tétován, aggodalmakkal tele gondolkodott, mégis melyiket kellene vennie, vagy egyáltalán tényleg jó ötlet-e ez az egész. Anne annyiszor mondta neki, hogy az elsőt alaposan gondolja át, és olyannal legyen, akit igazán szeret, akiben minden téren megbízik, és ha rá gondol, nem lesz tele félelmekkel és aggályokkal, csak a vággyal a másik iránt. Nos, fogalma sem volt, hogy szereti-e Louis-t, mert még nem volt szerelmes ezelőtt, nem így, nem egy kapcsolat szerűségben, ami igazinak hat, de valami nagyon égette, perzselte belül, és egyre többet gondolt rá, hogy talán szerelmes. Vagy kezd az lenni. A második pont is stimmel, mert az életét is Louis-ra bízná, pontosan tudja, hogy minden téren jó kezekben van, ha Louis vigyáz rá. Félelem persze volt benne, és aggodalom, de vágy is, rengeteg vágy. Ezért is volt egyszerre biztos abban, hogy ezt akarja, és egyszerre teljesen tanácstalan, hogy jó ötlet-e épp itt. Egy táborban, egy olyan fiúval, akivel talán soha többet nem találkoznak, ha vége a nyárnak. Percekig állt a polcok előtt, de nem tudta, mi a válasz. Csak a tények voltak a szeme előtt, ezért sután megrázta a fejét, és lekapott egy doboz gumit a polcról, aztán már ott sem volt. Azt gondolta, lehet, hogy nem fogják használni, se sokkal jobb, ha van nála, és nem fog kelleni, mintha nem lenne, ezért elakadnak, és minden kegyetlenül kínossá válik. Villámgyorsan fizetett ki mindent, és zavart mosollyal az arcán csatlakozott Louis-hoz, hogy visszamenjenek a bungalójába.

Nem maradtak sokáig, mert Louis még nagyon szeretett volna egy esti sétát a parton, ha már a naplementét lekésték, ezért nekiindultak. Ezúttal csak ők ketten, csomagok, vagy fényképezőgépek nélkül.

- Holnap délután szabadfoglalkozás van - mondta Louis, ahogy egyre közeledtek a jelzőfény felé, ezért tudták, hogy hamarosan meg kell fordulniuk. Nem akartak túl messze menni. - Lenne kedved elmenni a vidámparkba?

- Igen! - lelkesedett fel Harry, mert ő is nagyon szeretett volna elmenni oda, de eddig még minden napra volt valami más programjuk. - Felülsz velem mindenre?

- Szó szerint? - kérdezte Louis mosolyogva, mert azért eléggé nagy volt a vidámpark.

- Mindenre, ami belefér az időnkbe - bólogatott hevesen Harry, Louis pedig imádta nézni a boldog fiút maga mellett. - De ami kötelező, az az óriáskerék.

- Mindenképp - válaszolta Louis, aztán mindketten csak némán lépkedtek egymás mellett. Louis nem bírta visszafogni magát, Harry keze után nyúlt, és szerelmesen összefűzte az ujjaikat. Harry egy pillanatig sem ellenkezett, és Louis még a sötétben is látta, ahogy elpirult a gesztustól. Ez már több volt puszta lázas, de semmit sem jelentő csókolózásnál. Sőt, ez már az elején se csak jelentéktelen csók volt, és ez kicsit mindkettejüket félelemben tartotta. Szerettek volna beleolvadni ebbe a két hétbe, hogy soha ne érjen véget.

Azon az estén is végignézték a naplementét a mólóról, Harry pedig belopózott a szobájába és Louis nevetve vette tudomásul, hogy ezúttal az utazó táskáját vitte át az összes holmijával, aminek valójában nagyon örült. Ő is azt gondolta, hogy így sokkal könnyebb, mert úgyis minden éjszakát együtt akartak tölteni.

- Gyere ide - suttogja Louis a sötétben, amikor már minden lámpát eloltottak, és csak feküdtek az ágyban, hogy Harry macskáiról és Louis kedvenc kutyusáról beszélgessenek. Harry pedig szót fogadott, és azonnal még közelebb mászott hozzá. Csók követett csókot, elmélyülten, szerelmesen, gyengéden, aztán Louis szorosan Harryhez simulva sóhajtott fel, amikor megérezte a fiú merevedését a combjának feszülni. Harry soha életében nem volt még annyira zavarban, mint azokban a pillanatokban. Már az előző két este is ez volt, de képes volt titokban tartani, elrejteni, úgy fordulni, hogy Louis ne érezze meg, ezen az estén viszont lebukott, és még nem tudta, hogy mi lesz ezután. Louis viszont lecsúsztatta a kezét, aztán erősen markolt a csípőjébe, Harry pedig már érezte, hogy nincs egyedül. Hogy Louis is ugyanazt éli át, amit ő, és mindkettejük légzése egyszerre gyorsult fel. A csókok erőteljesebbek, kétsegbeesettebbek lettek, és Harry szinte szűkölve kapaszkodott Louis nyakába, amikor az idősebb fiú a hátára fordította, és fölé kerekedett.

- Minden rendben? - lihegte Louis a sötétbe, de addigra már eléggé hozzászokott a szemük ahhoz, hogy így is lássák egymást.

- Igen - válaszolt azonnal Harry. Szinte túl gyorsan. Louis csak lágyan elmosolyodott miatta, és miközben visszahajolt, hogy a fiatalabb nyakába csókoljon, a csípőjét is Harryhez szorította, így a vékony rövidnadrágokon át túlságosan is intenzíven simult össze az erekciójuk. Harry szinte megremegett az elképesztő érzéstől.

- Lou, én... - vett egy mély levegőt, hátha az lenyugtatja egy kicsit. - Én...

- Semmi baj, Hazz - adott egy édes csókot Harry szája sarkába. - Semmi sem kötelező. Szólj, és abbahagyom, bármit is csinálok.

- Szeretném... - mondta végül Harry, és úgy csimpaszkodott Louis nyakában, mint egy kis majom. - De még... Lou... Te voltál az első csókom, szóval... Gondolhatod, hogy én még soha...

Harry úgy mondta ki ezeket a szavakat, mintha egyértelmű lett volna, mintha nem számítana, pedig de. Louis valahol sejtette, hogy Harry még nem feküdt le senkivel, mert mesélte, hogy nem volt még kapcsolata. De azt nem tudta, hogy soha senki nem csókolta még meg előtte. Ettől kimondhatatlanul különlegesnek érezte magát. Muszáj volt újra, lassan és érzelmesen megcsókolnia őt.

- Nem kell elsietnünk - hozta meg végül a döntést Louis, mint tapasztalt és rangidős, de nem engedte el Harryt. Ugyanúgy a lábai között félig térdelve, félig fekbe ölelte őt. - Alaposan át kell gondolnod, mielőtt döntesz. Ez nagy dolog.

- De... Hozzám érsz? - kérdezte félénken, mégis telis tele vágyakkal, miután bőszen bólogatott Louis korábbi mondataira. - Én hozzád érhetek?

- Hát persze - sóhajtott fel Louis még a gondolattól is, és újra a fiúhoz dörgölőzött. Ezúttal erősebben, sokkal céltudatosabban. Louis tűzben égett, és látta, hogy Harry is, de nem kellett szeretkezniük ahhoz, hogy jót éreztessenek a másikkal. Louis egy kicsit lejjebb simogatta Harry narancssárga alvós rövidnadrágját, aztán a sajátját is, és először csak gyengéden, lágyan csókolózva, halkan sóhajtozva dörgölőztek egymáshoz. De mindketten tudták, hogy ez kevés. Túl kevés, és a mozdulataik durvábbak, kiszámíthatatlanabbak lettek, a csókokkal is felhagytak, mert a fogaik többször is egymásnak koccantak a hevességben, ezért Louis Harry nyakába nyöszörgött, Harry pedig a plafon felé, Louis testét szorítva. Először Harryt árasztotta el a gyönyör, és nyögött fel olyan hangosan, hogy aztán inkább az alkarjába harapott, aztán néhány perccel később Louis-t is. Éppen akkor, amikor Harry finoman a meztelen fenekére simította az egyik kezét. A fiatalabb halkan kuncogott, amikor Louis kimerülten, és kielégülten rázuhant. A testük forró volt, izzadt, és talán nem ártott volna újra lezuhanyozniuk, de nem tették. Amikor Louis végre úgy érezte képes arra, hogy megmozduljon, segített Harrynek alaposan letörölgetnie magát, mert szinte csak ő kapott a jóból, aztán visszaöltöztek, és olyan szorosan ölelte magához, ahogy eddig még soha. Harry pedig nem ellenkezett, mosollyal az arcán aludt el, Louis mellkasához bújva.

*

Másnap a fiúk bátran kijelentették egymásnak, hogy a vidámpark az egyik legjobb pontja az egész környéknek, bár Harry hízelgett kicsit azzal, hogy szigorúan csak Louis dobogós kedvenc helyei után. Ezért Louis vett neki egy hatalmas, babakék vattacukrot, amiből végül mégis Louis ette a többet, mert Harry folyamatosan adogatta a falatokat a szájába.

- Most már mehetünk az óriáskerékre? - kérdezte Harry, miután megették az összes vattacukrot, és találtak egy mosdót is Louis-nak, mert már húsz perce azt mondogatta, hogy pisilnie kell.

- Menjünk, menjünk - forgatta a szemét Louis, de közben persze vigyorgott, és megragatta Harry kezét, mintha valódi szerelmespár lennének. Azokban a pillanatokban úgy is érezték, a jövőre pedig mindketten próbáltak nem gondolni.

Ez persze csak egy kicsi, és régi óriáskerék volt, nem fülkéi, csak nyitott ülései voltak, szerencsére mindegyik kétszemélyes, ezért ahogy elfoglalták a sajátjukat, máris megfogták egymás kezét, és csak élvezték a retro élményt.

- Legszívesebben itt maradnék, itt ezen az óriáskeréken - mondta Louis, amikor éppen a legtetején jártak, és adott egy puszit Harry szájára. - Hetekig, hónapokig.

- Én is - értett egyet azonnal Harry, és mindkettejük lelkét felmelegítette a tudat, hogy a másik is ugyanígy gondolja. Ezután nem sok figyelmet szenteltek se a keréknek, se a tájnak, amit láthattak volna róla, csak csókolóztak.

Természetesen beültek dodgemezni is, szigorúan egymás ellen, ebből Louis nem engedett, aztán az egyik legőrültebb körhintára is felültek. Csodálatos napot zártak a vidámparkban, mégis valahogy nem lehettek volna izgatottabbak, amikor csak kettesben voltak Louis szobájában.

- Van kedved játszani valamit? - kérdezte Harry, és amikor Louis vállat vont, hogy miért ne, már el is kezdte kipakolni az összes társast és kártyát, amit magával hozott. Végül azt a játékot választották, aminek a kellékei mindössze kilenc darab dobókocka. Dobni kell mindegyikkel egyszerre, a kockák oldalain pedig rajzok vannak, tárgyakról, érzelmekről, és ezek alapján kell egy történetet elmesélniük. Harry kezdett, mert kiharcolta magának, Louis pedig figyelmesen hallgatta folyamatos mosollyal az arcán.

- Szóval, van ez a szomorú kis haver - mutat az emojira, aminek lefelé konyul a szája. - Felült egy repülőre, de eleve fél a repüléstől. Utána meg... Megnézte az óráját, és hát késésben voltak, amitől még szomorúbb lett, de szerencsére volt egy könyve...

- Jó ég, Harry - nevetett fel hangosan Louis, és színpadiasan a párnák közé vetette magát. - Te vagy a világ legunalmasabb történet mesélője.

- Louis! - szólt rá Harry morcosan, de egyébként tisztában volt vele, hogy ez igaz. Mindig is az volt, és nagyon élvezte, hogy megnevettetheti vele Louis-t, ezért folytatta. Elmondta a világ legunalmasabb és legsemmitmondóbb történetét a kockák alapján, Louis pedig már könnyezett a nevetéstől, mire a végére ért. - Jól van, te jössz!

- Nem tudom, ezek után labdába rúghatok-e utánad - ingatta a fejét Louis, még mindig nagy levegőket véve a korábbi hangos nevetéstől, aztán dobott a kockákkal. - Kezdem a varázspálcával. Volt egyszer egy nagy mágus, mindenki istenben hitt, de valójában ez a varázsló irányította a világot. Minden egyes embert. Csak suhintott a pálcával, és mindenki azt tette, amit a mágus akart. Ő viszont imádta a szerelmet és a romantikát. Éppen almát majszolt, amikor meglátta ezt a két srácot. Mindketten egy táborba tartottak és... Oké, ebben az esetben sátrakban aludtak, de az egyikük... Nagyon szeretett beszélni. A mágus borzasztóan élvezte, hogy a fiúnak mindig volt mondanivalója, és egy pálcaintéssel elintézte, hogy a másik fiút pedig érdekeljen minden, amit mond. Az óra ketyegett, mindketten tudták, a varázsló viszont nem kegyelmezett. A játékának szabályai voltak. A két fiú mélyen egymásba szeretett, éjjel úgy aludtak, mint a bunda, mint azok a gyerekek, akiknek megtanítják, miképp számolják a bárányokat, mert akkor szebb álmok várnak rájuk, és bár az idő véges volt, szerelmük akár a hőlégballon, szállt a magasban, és...

Louis még mondani akarta, volt vissza három kockája, de Harry nem hagyta neki. Lesöpört mindent az ágyról, és Louis ajkaira vetette magát. Tudta jól, persze, hogy tudta, hogy a mese róluk szólt, és annyira megérintette, annyira elkápráztatta, amire szavak sem voltak. Leginkább mégis a szerelem szó volt az, ami szinte sokkolta, aztán elvette minden eszét.

- Kapcsold le a villanyt - suttogta a szájába Louis, Harry pedig azonnal tette, amit az idősebb mondott neki. Miközben Harry a kapcsolóhoz sétált és vissza, Louis elrendezte az ágyneműket, és a karjai közé várta vissza Harryt. - Szeretnék... Szeretnék mutatni neked valamit.

- Kérlek, bármit, minden - lehelte Harry, és hagyta, hogy Louis a hátára fordítsa, aztán lassan megszabadítsa a nadrágjától. Ezúttal teljesen. Tudta, hogy Harry nem fog ellenkezni, ahhoz ez a dolog túl csodálatos, de arra mégsem számított, hogy ilyen szinten el fogja veszíteni közben önmagát. Louis lassan, puha puszikkal halmozta el Harry sziklamerev hosszát, a fiú pedig az ágykeretbe markolva nyöszörgött, amikor Louis megnyalintotta a végét, és lassan a szájába vette. Látott már pornó filmet, gondolt már erre, de legmerészebb álmaiban se képzelte volna, hogy ez ennyire jó érzés. Tudta jól, már akkor érezte, hogy ez nem fog sokáig tartani, amikor Louis próbálta olyan mélyen a szájába venni, ahogy csak tudta, és közben olyan kellemesen simogatta a nyelvével. Harry alig bírt egy helyben maradni, Louis pedig még a kezeivel is kényeztette, ahogy egyre mélyebben csúsztatta a pólója alá, a hasát és a mellkasát simogatva.

- Louis... Lou...

- Milyen? - kérdezte az idősebb, amikor egy kicsit feljebb tolta magát, de addig is a kezével masszírozta Harryt.

- Annyira jó, nagyon jó - lihegte, aztán Louis kezét fogva feljebb húzta őt, hogy megcsókolhassa abban a pillanatban, amikor átjárta az extázis. - Lou...

- Ez az - motyogta Louis, és megnyalta Harry száját, amikor megérezte az ujjain a forró élvezetét. Harry teljesen kimerült az új, és eddig még ismeretlen örömforrástól, és Louis finom simogatásai és apró csókjai közben el is aludt. Az idősebb egy pillanatig sem bánta, hogy ez az este csak Harryről szólt. Szorosan bebugyolálta őt a vékony takaróba, és magához ölelte. A világ legédesebb göndör tincsei között lélegezve aludt el ő is.

*

A napok túl gyorsan teltek. Hiába várta mindkét fiú a rengeteg együtt töltött pillanatot, amit megterveztek, hiába várt Harry heves szívdobogással minden estét, hogy aznap mit fog adni neki Louis, milyen új érzéssel ismerteti majd meg, a hétvégét mégsem várták. Pedig már szerda este volt, és tényleg vészesen fogytak a napok.

- Lou? - szólalt meg hosszú hallgatás után Harry. Kerestek egy eldugott helyet a strandon, de így is inkább csak ültek a kavicsokon egymás mellett. Még nappal volt, éppen túl a vitorlás délutánon, amit mindketten annyira élveztek. A part viszont még tele volt pihenő diákokkal és tábori vezetőkkel. Louis-nak hamarosan mennie is kellett egy kicsit, mert ő volt a soros az étkező előkészítésében vacsora előtt.

- Igen? - nézett Harry felé, a pillantásában színtiszta szerelemmel. Harrynek egy pillanatra el is szorult tőle a torka.

- Milyen voltam este? - kérdezte Harry suttogva, és érezte mennyire belepirult ebbe a rövidke mondatba is. El akart süllyedni, és láthatatlanná válni, Louis viszont imádta a pirospozsgás arcát. Imádta a kérdést is, és hogy Harry ilyen kétségbeesetten vágyott a visszajelzésre, miután neki minden új, amit csinálnak.

- Alig kellett tíz perc? Annyinak saccoltam... - kuncogott Louis, és oldalra nyúlt, hogy összefűzze az ujjaikat. - Azt hiszem, ez eléggé beszédes.

- Hát, nem tudom - sóhajtott fel Harry, és a halántékát vakargatta. - Ha magamnak csinálom kézzel, ahhoz is elég annyi, mégsem túl nagy szám.

- Hé, Hazz - húzta egy kicsit közelebb, és bár nem csókolta meg őt, de adott egy hosszú, szeretetteljes puszit Harry rövid, de mérhetetlenül göndör lognijai közé. - Csodálatos voltál, nincs okod aggódni. Imádtam minden pillanatát.

- Akkor jó - fújta ki az addig bent tartott levegőt a fiatalabb. Ez kicsit tényleg megnyugtatta. Este annyira el voltak alélva mindenek után, hogy csak pihegtek, és vigyorogtak, mielőtt elaludtak volna. Harry viszont mégiscsak életében először elégített ki valakit a szájával, és egyszerűen csak tudni akarta, hogy jól csinálta-e. - Meg szeretnéd ismételni valamikor?

- Mindig és bármikor - harapta be a száját Louis, és sokkal erősebben szorította meg a fiatalabb kezét.

A vacsora többnyire gondtalanul zajlott, kivéve, hogy egy fiú rosszul lett, és körbehányta az étkezőt, de Louis segített neki rendbe tenni magát a mosdóban. Valószínűleg napszúrást kaphatott, így a tábori felügyelők és ifik, köztük Louis is, felváltva őrködtek felette, amíg késő estére le nem ment a láza, és el nem aludt.

- Jobban van - mondta Louis, amikor este tizenegy magasságában, teljesen kimerülve lépett be a bungalóba. Harry már pizsamában feküdt az ágyon, és a telefonját nyomkodta. - Elfutok zuhanyozni, addig... Csak maradj ilyen gyönyörű ott, az ágyon fekve.

- Meglesz - vigyorgott rá Harry, és letette a telefonját. Amíg Louis a fürdőben volt, és a víz is csobogott, Harry a száját rágva bámulta az utazótáskáját a fal mellett. Hirtelen ugrott fel az ágyról, és vette ki belőle a doboz óvszert, és gyorsan az ő oldalán lévő kis éjjeliszekrény fiókjába süllyesztette. A szíve hevesen vert, amikor Louis visszaért a szobába, és a haja nedvesen tapadt a homlokára és tarkójára, az aranybarnára sült bőre pedig itt-ott még csillogott a víztől. Lekapcsolta a villanyt, aztán bevetette magát az ágyba Harry mellé.

- Van kedved valamihez? - kérdezte a sötétben, ahogy rádugta a telefonját a töltőre. - Nézni valamit Netflixen a mobilomról?

- Ha szeretnéd.

- Csak, ha te is.

- Persze - bólintott Harry. Teljesen mindegy volt, csak még aludni nem akart, viszont szüksége volt valamire, ami lenyugtatja kicsit. Összebújtak, és a takarón támasztották meg ügyesen Louis telefonját, miközben Az agancsos fiú című sorozatot kezdték el nézni. Ebben állapodtak meg, mert mindketten szemeztek már vele korábban. Louis átölelte a mellkasán fekvő Harry vállait, és az ujjai végével cirógatta a meztelen felkarját. Harry pedig ugyanezt csinálta Louis oldalán, egészen addig, amíg másfél részt meg nem néztek. Akkor volt az a pillanat, amikor a göndör óvatosan becsúsztatta az ujjait Louis pólója alá, ő pedig mély levegőt vett és lehunyta a szemét. Élvezte Harry minden egyes érintését, a fiú pedig pontosan látta, hogy így van, ezért nem hagyta abba. Aznap este akarta. Tudta jól, hogy Louis nem fog kezdeményezni, hogy vár rá. Várt Harryre, hogy készen álljon, de Harry már készen állt. Louis kikapcsolta a telefonja képernyőjét, és az éjjeliszekrényre tette, Harry pedig lassú puszikkal halmozta el a hasát, miközben levette róla a pólót. Most nem maradhatott rajtuk ruha. Ez volt élete első szeretkezése, nem akarta, hogy félig felöltözve történjen meg. Ahogy az idősebb fiú ölébe ült, már érezte az egyre keményedő erekcióját a feneke alatt, és volt abban is valami, ahogy Louis a derekát markolta, finoman Harry hátsójának dörgölőzve.

- Akarsz engem? - kérdezte vágytól túlfűtött hangon Harry, miközben Louis felé dőlt, és puszikkal bombázta a szája szélét, aztán az ajkait.

- Nagyon - válaszolta Louis szinte suttogva, és Harry hallotta, ahogy még nyelt is egy nagyot.

- Én is akarom - biztosította őt Harry, és ezektől a szavaktól valahogy Louis-n kezdett eluralkodni a pánik és a kétségbeesés. Hiszen ez nem csak egy kis semmiség. Nem egy feledhető légyott, valami névtelen nyári táborban, két hormonoktól tomboló tinédzser között. Louis-nak meg kellett becsülnie, hogy Harry őt tartotta a legalkalmasabbnak erre, hogy ennyire bízott benne, és hogy neki adta magát. Ez nem volt jelentéktelen. Nem csak egy kalandnak számított. Ez valami hatalmas dolog volt, neki pedig jól kellett csinálnia.

Már éppen a hátára akarta fektetni Harryt, elkényeztetni, és elkezdeni előkészíteni a nagy kalandra, amikor a göndör a fiókban kezdett matatni, és egy doboz óvszert vett elő. Egy ismeretlen dobozt, mert ez nem az volt, amit Louis vásárolt korábban.

- Hát ez? - kérdezte halkan, és még el is mosolyodott az izgatott, és nem utolsó sorban felkészült fiú láttán.

- Nem volt nálam, nehogy azt gondold, hogy már ezzel jöttem! - nevetett fel kínosan Harry, és mentegetőzve a fejét csóválta. - Pár napja vettem, amikor a Tescoban voltunk. Kapóra jött, hogy nem vártál meg a fizetéssel.

- Vicces - mondta Louis, Harry pedig összevont szemöldökkel nézett rá, mert fogalma sem volt, mi vicces lehet ebben. Magyarázat helyett viszont inkább csak megmutatta. Ő a másik oldalon lévő fiókba nyúlt, és ugyancsak elővette a gumit és a síkosítót is. - Azért nem vártalak meg, mert nem akartam, hogy lásd, mit vettem.

- Louis! - nevetett fel hangosan Harry, de aztán egyből elnémult, amikor Louis végigsimogatta a combját, és olyan forró, szerelmes pillantással nézte őt. Inkább lehajolt, hogy megcsókolja, az idősebb fiú pedig ezúttal már tényleg a hátára fordította őt. - Megígéred, hogy vigyázol rám?

- Mindennél jobban - biztosította őt Louis, miközben lassan őt is megszabadította a felsőjétől, aztán apró puszikat szórva a hasára, a nadrágjától is. A sajátját fél pillanat alatt, nemtörődöm mozdulatokkal rugdosta le, és végre itt voltak, egymás előtt, teljesen meztelenül, lángolva a másikért. Louis már biztosan tudta, hogy szereti ezt a fiút, és legszívesebben elmondta volna neki azokban a pillanatokban, de inkább csak csendben nézte, cirógatta és csókolta őt. - Szóval... Én csináltam már ilyet, de az a srác nem volt szűz. Kérlek, ha bármi olyat teszek, amit nem akarsz, vagy nem tetszik, szólj, és abbahagyjuk.

- Egyszer túl kell lennem rajta, akkor is, ha kellemetlen - válaszolta Harry, és bár Louis vitatkozni akart, még ha nem is tudta pontosan, mit kellene mondania, Harry folytatta. - Akarom. Bízom benned. Szólok, ha valami túl sok.

- Rendben - fújta ki a levegőt Louis. Komikus módon úgy érezték, az idősebb tényleg sokkal idegesebb az egész miatt, és valamiért ez Harryt megnyugtatta. Louis a kezébe vette a kicsi, szinte csak kézkrémnek tűnő tubus síkosítót, aztán kényelmesebben elhelyezkedett Harry lábai között. Tudta, hogy a legjobb talán az lenne, ha kényeztetné őt kicsit, mielőtt bármi komolyabbat is csinálnak, ezért óvatosan a szájába vette. Harry percekig csak élvezte, és a dolog működött, mert tényleg teljesen ellazult tőle. Egészen ki tudott kapcsolni, és még össze is rezzent picit, amikor Louis elhajolt, és kattant a tubus kupakja. - Annyira szép vagy, Harry. Minden porcikád... Legszívesebben egész nap csak ágyban maradnék veled, és simogatnálak.

- Talán holnap?

- Jó ötlet - mosolyodott el Louis és alaposan eloszlatott az ujjain egy csomót a sikamlós gélből. Lassú volt, nagyon óvatos, és talán ez is segített abban, hogy Harry annyira jól viselte a dolgot. Persze, szorította a takarót maga alatt, a szemei is csukva voltak, de nem volt feszült, nem tűnt úgy, hogy fájdalmai lennének. Mert nem is voltak, még ha ezt Harry nem is tudta elmondani, mert épp egy másik dimenzióban járt. Az élvezet egy teljesen másik szintjén. Louis nagyon lassan mozgatta a kezét, de közben egy pillanatig se hagyta figyelmen kívül Harryt. Simogatta a hasát, az oldalát, vagy épp a merevedését masszírozta, ettől pedig a fiatal fiú egyenesen a fellegekben járt.

- Megpróbálhatok még egyet?

- Azt hiszem, igen - válaszolta egyből, és kéjtől lángoló tekintettel nézett Louis-ra, de aztán megint lehunyta a szemét, amikor megérezte a kicsit jobban feszítő érzést. Nem fájt, egyáltalán nem, Louis elképesztően óvatos és gyengéd volt, emiatt pedig Harry végtelenül hálás. - Louh...

- Jó?

- Elképesztő! - nyöszörgött Harry, és ezek után már szinte könyörgött, hogy mindig kicsivel többet kapjon. Louis már legalább húsz perce mást sem csinált, csak egy kézzel óvatosan kényeztette őt, a másikkal pedig dolgozott, hogy az ezt követő perceik mesések legyenek. Mindkettejüknek. Nem szólaltak meg, csak egymásra néztek, és Harry bólintott egyet, ezért Louis pulzusa megint az egekbe szökött. Bizonytalan, szinte remegő kézzel bontotta ki a kis dobozkát, aztán kicsit még szerencsétlenkedett is az óvszeres tasakkal, mert az ujjai csúszósak voltak, de végre a kezében volt a gumi. Olyan precízen görgette fel magára, annyira koncentrált, hogy még a nyelvét is kicsit kidugta a fogai között. Harry szerint egyszerre szexi és elragadó látvány volt.

- Annyira vágyom rád - sóhajtotta Louis, mözben Harryhez simult, és a nyakába temette az arcát. - Szinte már fáj.

- Én is, rád - értett egyet Harry és fogalma sem volt jól csinálja-e, minden tudása csupán abból a maroknyi pornóvideóból származott, amit korábban megnézett, de feljebb húzta a térdeit, és Louis csípője felett kulcsolta össze a lábat. - Szólok, ha baj van, esküszöm, csak csináld!

Louis maga se akarta már tovább húzni, borzasztóan kívánta Harryt, és a férfiassága felrobbanni készült így, hogy egyikük se ért hozzá hosszú ideje. Óvatosan hatolt egyre mélyebbre, és míg Harry az ajkába harapva koncentrált, próbált laza maradni, pedig egy kicsit fájt neki, addig Louis zihálva omlott a nyakába, és amikor a legmélyebben volt, megállt, várt. Együtt lélegeztek, és együtt vártak arra, hogy mindketten készen álljanak megmozdulni. Louis-nak is szüksége volt néhány mély lélegzetre. Szerette volna megkérdezni, hogy megmozdulhat-e, hogy minden rendben Harryvel, de az összes koncentrációjára szüksége volt ahhoz, hogy képes legyen megérteni Harry testbeszédét, abban pedig jobban bízott, mint a szavaiban. Persze, nagyon imponált neki, hogy Harry ilyen elsöprő vággyal akarta őt, de a világért sem akart neki komoly fájdalmat okozni.

- Ó, istenem! - sóhajtott fel Harry, amikor Louis mozogni kezdett, és két kézzel átkarolta a nyakát, a lábaival a derekát, így próbált még közelebb lenni hozzá. Még meghittebbé tenni az együttlétüket. - Annyira jó... Annyira nagyon...

- Nincsenek rá szavak, Harry - motyogta Louis a fiú nyakába, aztán reszketeg, forró csókokkal halmozta el. Végig a nyakát, a meztelen vállát, aztán a mellkasát, fel egészen az álláig, onnan pedig a szájára hajolt, és csak csókolta, miközben mozgott, mozgott és mozgott. Mindketten nagyon szerették volna, ha ez órákig, napokig, vagy örökké tart, de semmi sem számított, csak hogy együtt vannak. Louis tudta, hogy nem koncentrálhat csak a saját élvezetére, ezért próbált ügyesen maguk közé nyúlni. A keze még mindig nedves volt a síkosítótól, és ez kapóra is jött.

- Ez még fokozható? - sóhajtozott Harry, amikor Louis masszírozni kezdte a lüktető erekcióját. Egyikük sem tudott csendben maradni, nyöszörögtek, ziháltak, sóhajtoztak, és ezzel még nagyobb extázisba hajszolták egymást. Csak hogy Louis megpróbálja még mindkettejüknek fokozni, mély csókba próbálta vonni Harryt, de inkább csak egymás nyelvét simogatták a sajátjukkal, amikor éppen elérték a másikat. - Louis... Lou! Óh...

- Csodálatos vagy - dicsérte őt Louis abban a pillanatban, amikor a fiatalabb a saját hasára spriccelt, és lehunyt szemekkel kapkodta a levegőt. Percekig képtelen volt magához térni, a látvány és a lüktető szorítás pedig Louis-nak is elég volt, hogy pár gyors és kitartó lökés után nagyot nyögve elélvezzen.

- Ez... Ez minden képzeletet felülmúlt, Lou - suttogta Harry az idősebb zilált hajába. - Köszönöm.

- Meg ne köszönd! - kuncogott Louis, aztán óvatosan feltérdelt, ezzel még egy utolsó nyögést kiváltva mindkettejükből, aztán gyakorlottan levette az elhasznált gumit, bebugyolálta egy papírzsepibe, és letörölgette Harry hasát is vele.

- Azt, hogy ilyen hihetetlenül megértő és gondoskodó voltál - pontosított Harry, ahogy Louis felkelt az ágyról, és kidobta a zsepiket, meg az ágy mellé hajított óvszeres tasakot is.

- Megérdemled, mert nem találkoztam még nálad édesebb, különlegesebb fiúval - mondta, visszamászott az ágyra, és gondosan betakargatta magukat. A nyelvén volt, mindkettőnek ott volt a szó a nyelvén, majdnem kimondták, de helyette csak hosszú csókolózásba kezdtek, amíg lassan el nem aludtak.

*

Ezután már semmi sem választhatta szét őket. Mindenhova együtt mentek, minden percet együtt töltöttek, ami természetesen már szinte mindenkinek feltűnt.

- Aranyosak vagytok együtt - jegyezte meg egyik késő délutáni megbeszélésükön Louis kedvenc tábori felügyelője. Arról beszélgettek, hogy miképp kell levezényelni a csomagolást, és hazautazást, ezért Louis némán, keserű szájízzel hallgatta végig az egészet. - Messze laktok egymástól? Ezért vagy így elkenődve?

- Mindkettőnk családja London közelében él, nem ezzel van a baj - ingatta a fejét a fiú, aztán felsóhajtott. - Neki még van két év a gimiből, én pedig másik városba járok egyetemre.

- Találkozhattok szünetekben, hétvégente... - simogatta meg Louis hátát Jill, de a nő is tudta, milyen nehéz ez. A tinédzser szerelem ezer fokon tud égni, és a szívfájdalmakat is milliószor erősebben élik meg. Ez a két fiú pedig tényleg édes volt, minden tanár szerint.

Louis az orrát lógatva bandukolt vissza a strandra, ahol Harry várta őt, és éppen fotózott.

- Van kedved fürödni egyet? - kérdezte Louis, amikor visszaért. Nem akart szomorú dolgokról beszélgetni, szerette volna elterelni a figyelmét. Péntek kora este volt, így már csak két napjuk maradt. Harrynek hétfőtől kezdődött a gimi, és Louis-nak is vissza kellett költöznie a kampuszra.

- Hideg a víz - húzta el a száját Harry, Louis viszont nem várt, ledobta a pólóját, és a papucsát, hogy rövidnadrágban begyalogoljon a vízbe. Tényleg hideg volt, de megszokható, húsz fok környéki, Harry viszont túlságosan fázós volt, ezért nem repesett az ötletért. Ennek ellenére nyelt egy nagyot, és ő is rövidnadrágra vetkőzött, hogy Louis után menjen.

- Nagyon hideg - vacogta, amikor beérte az idősebb fiút. Már a mellkasuk alljáig ért a víz, és elég távol voltak a parttól ahhoz, hogy ne legyenek annyira szem előtt. Louis átkarolta Harry derekát, és magához húzta őt. A göndör egyből az ölébe mászott, és a csípője köré kulcsolta a lábait, úgy bújt Louis nyakába. - Így már jobb.

- Tudtam én - mosolygott Louis, és amikor Harry felnézett rá, mert láthatóan mondani szeretett volna valamit, Louis megcsókolta őt. A szájuk sós volt a hullámzó tengervíztől, de egyiküket se érdekelte.

- Lou?

- Meg ne kérdezd milyen voltál, tegnap este! - csipkelődött Louis, de ahogy közben egymásra néztek, az maga volt a lángoló szerelem. - Ezt akartad kérdezni, ugye?

- De csak azért, hogy biztos legyek benne, mindent jól csinálok - vallotta be Harry. Louis bár viccelődött a fiúval, imádta, hogy ennyire őszinte és nyitott, hogy nem fél másnap is beszélni arról, mit hogyan kellene csinálnia, hogy jobb legyen. Az egyetlen bibi az volt, hogy Louis szerint nem kellett semmiben se jobbnak lennie. Harry tökéletes volt, Louis számára biztosan.

- Semmin sem kell változtatnod - rázta meg a fejét Louis. Már kétszer szeretkeztek két nap alatt, és szinte biztos volt benne, hogy aznap, sőt az utolsó éjszakájukon is fognak. Harry mit sem törődött azzal, hogy kicsit még érzékeny volt mindene az előző este miatt, akkor is vágyott Louis-ra. - Hallod? Semmin - lehelte a fiú ajkaira, és olyan édesen, szenvedélyesen csókolóztak, hogy észre sem vették maguk mögött a naplementét.

- Louis! - rezzent össze rémülten Harry, és szorosabban ölelte Louis nyakát. - Valami a lábamhoz ért!

- Egy hal? - vigyorodott el Louis az ijedt fiú láttán, de Harry cseppet sem szórakozott jól. - Nem fog megenni, ígérem. De én igen - motyogta, ahogy Harry nyakába hajtotta a fejét. Forró puszikkal és harapásokkal halmozta el.

- Nem vicces, vigyél ki, légyszi - suttogta Harry is, mert a vágy máris elkezdte átjárni a testét. Ezek után persze pillanatok alatt találták a parton magukat, aztán Louis pici zuhanyzójában, hogy lágyan simogatva egymásról mossák le a sós tengert.

Az utolsó teljes napjuk is vészesen gyorsan eltelt, pedig próbáltak semmit se csinálni, csak együtt lenni. Bejárták Louis összes kedvenc helyét, készítettek egy halom közös képet, aztán a Ferry Hide tetején ülve végignézték az összes eddig elkészült fotót, Louis pedig kiválasztotta a kedvenceit. Harry már akkor tudta, hogy ki fogja nyomtatni őket, és elküldi Louis-nak. Csak hogy legyen valami, ami majd a fiúra emlékezteti. A polaroidok közül Louis viszont már akkor kiválaszthatott néhányat, amit szeretett volna megtartani.

Némán, egymást ölelve nézték végig az utolsó naplementéjüket, Harry pedig alig bírta visszatartani a könnyeit. Nem akarta ezt. Gyűlölte a búcsúkat, akkor is, ha nem örökre szóltak. Ebben pedig az volt a legrosszabb, hogy nem tudta, örökre szól-e.

- Vissza kellene indulnunk - mondta Louis, amikor már egészen rájuk sötétedett. Harry csak bólintott, és végül kénytelen volt gyorsan letörölni egy kicsordult könnycseppet, amikor lefelé másztak a Ferry Hide tetejéről. Kézenfogva, lassan sétáltak vissza a táborba, egyenesen Louis bungalójába. Egyikük sem akart még összecsomagolni. Inkább másnapra hagyták, és csak lezuhanyoztak, aztán ágyba bújtak. Nem néztek filmet, nem is beszélgettek, sokkal fontosabb volt, hogy minden pillanatban csak szeressék egymást, érintsék a másikat. Az emlékezetükbe akarták vésni a másik ízét, illatát, testének minden vonalát. Egész biztos késő éjszaka, talán hajnal volt már, amikor elszenderedtek, de igazán nyugodtan egyikük sem tudott aludni.

Az utolsó nap reggele viszont hamar utolérte őket. Sőt, még szinte hajnal volt, amikor mindketten felébredtek, hatalmas gombóccal a torkukban, és úgy érezték, eljött a világvége.

- Nem akarom ezt - mondta ki akkor először Harry a félelmeit, Louis pedig csak nyelt egy nagyot, és szorosabban ölelte. - Nem akarok kikelni az ágyból, nem akarok felöltözni, nem akarok összecsomagolni, se lehúzni az ágyneműt, hogy a mosodához vigyük. Nem akarok felülni arra a buszra.

- Shh... - próbálta simogatni és nyugtatgatni Louis, de Harry tényleg elért a határai széléhez, és éppen összeomlott, amiért el kellett szakadnia attól a fiútól, akibe olyan mélyen beleszeretett. - Semmi baj.

- De baj van - makacskodott tovább, és Louis meztelen mellkasába szipogott. Nem vettek fel ruhát az előző esti szeretkezésük után, így mindketten teljesen pucéran ölelték egymást. - Nem akarom ezt, Lou. Veled akarok maradni. Ez... Ez kegyetlenség.

Louis nem tudott mit mondani. Pontosan ugyanígy érezte, és legszívesebben ő is sírt volna, de erősnek akarta mutatni magát, hogy Harry lehessen gyenge. Talán majd hazafelé a buszon szerepet cserélnek, legalábbis így gondolta, mert tudta, hogy a végtelenségig nem tud erős maradni. Amikor Harry elfordult tőle, hogy az éjjeliszekrény felé nyúljon zsepiért, Louis azonnal mozdult utána, és ölelte a derekát, csókolta a vállát, a hátát. Harry gyorsan kifújta az orrát, de mozdulni sem akart, mert csodálatos érzés volt, ahogy a másik elárasztotta őt a szeretetével.

- Megengeded? - kérdezte halkan Louis, Harry pedig először fel se fogta, hogy mire gondolhat. Kialvatlan volt és szomorú, lassan járt az agya. - Csak még egyszer... - motyogta az idősebb, és amikor Louis fenekéhez simította a merevedését, már a fiú is értette. És persze, hogy akarta. Eddig minden este együtt voltak, néhány órája is, ezért egy néhány perces előkészítésnél nem is kellett több, Harry pedig szinte belesimult Louis karjaiba, elveszett a csókokban, amivel Louis a tarkóját és vállát halmozta el, miközben mozgott a háta mögött.

A nap pont olyan gyorsan telt, amitől féltek is. Harry még mindig a könnyeivel küzdve csomagolt össze mindent, és visszament a saját kiosztott kétszemélyes bungalójába is körülnézni, lehúzni az ágyneműt, így onnan ment ebédelni. Egyiküknek sem volt túl nagy étvágya, de azért ettek néhány falatot, és már el is jött az idő. Mindenkinek fel kellett pakolni a cuccait a buszokra, és helyet keresni maguknak.

- Végigcsináltam a névsorolvasást, mindenki megvan - mondta Louis, amikor visszatért Jillhez az első ülésekhez.

- Köszönöm, Louis - tette a kezét a fiú vállára, és gyengéden elmosolyodott. - A munkád véget ért, menj nyugodtan hátra, ülj Harry mellé.

Louis csak bólintott és már ment is. Harry persze foglalt neki egy ülést, hisz ők is így tervezték az utazást. A fiatalabb csúszott az ablak mellé, Louis pedig felhajtotta a közöttük lévő kartámaszt, hogy közelebb legyenek egymáshoz.

- Van kedved, zenét hallgatni? - kérdezte Harry, Louis pedig már nyúlt is a fiú egyik fülhallgatójáért. Két órájuk maradt, és valahogy egyikük se tudott beszélgetni. Elmúlt az idő, amikor próbálnak úgy csinálni, mintha minden rendben lenne. Szorosan összefűzött ujjakkal, egymásnak dőlve hallgatták a zenét, ami Harry telefonján volt, és csak nézték a tájat. Mindketten azt kívánták, bárcsak lenne még idejük. Kettesben lenni egy kicsit, elbújni a világ elől. A busz viszont suhant velük, és mire kettőt pislantottak, már Londonban voltak a pályaudvaron. A diákok oszolni kezdtek, mindenki megölelte a szülőket, akik értük jöttek, Louis és Harry viszont még mindig a buszon ültek, várták, hogy kiürüljön, és ők legyenek az utolsók, akik leszállnak.

- Mennünk kellene - suttogta Louis, amikor Jill is felkelt elől, és hátranézett rájuk.

- Oké - nyelt egyet Harry is, aztán leszedték az utazó táskáikat a csomagtartóról, és Louis intett a fiatalabbnak, hogy menjen előre. Anne és Jay is szinte egyszerre intettek a fiúknak, és el is indultak feléjük, de Louis megállt, még mielőtt odaértek volna, hogy még egyszer, utoljára megragadja Harry kezét, és magához húzza. A fiatalabb fiú sírt, Louis érezte a forró könnyeit, amikor megcsókolta.

- Ígérd meg, hogy írsz, és hívsz - suttogta Harry szájára, a fiú pedig csak szipogva bólogatott.

- Mindenképp - válaszolta egyből. - Anya, csak egy perc - nézett oldalra, és Anne csak jelezte, hogy megérti. Rég nem látta a fiát sírni, pedig Harry mindig is olyan fiú volt, aki nem félt kimutatni az érzelmeit.

- Gyere el az őszi szünetben - kérte őt Louis az utolsó pillanatban, Harry pedig lelkesen elmosolyodott. - Megismerheted a családom, megmutatok mindent. Hogy hol nőttem fel.

- Te pedig... Gyere el a téli szünetben - kérte egyből Harry, és az idősebb csak bólogatott, és újra megcsókolta őt. - Írj, ha hazaértél.

- Még a kocsiból fogok - nevetett fel Louis, aztán szorosan megölelte Harryt. - Szeretlek, Hazza.

- Én is! Istenem, én is, Lou - szorította úgy őt, mintha az élete múlna rajta, aztán egy nagy sóhajjal elengedték egymást, és az anyukáik felé indultak. Még utoljára intettek a másiknak, mielőtt beszálltak az autóba, de nem szóltak, nem mondtak semmit.

- Jól érezted magad? - kérdezte Anne, Harry pedig csak bólintott. Ugyanezt tette a kérdésre, hogy mindenki kedves volt-e, és hogy megérte-e dolgoznia érte. - Kedves fiúnak tűnik. Később majd beszélünk róla?

- Louis a legjobb - értett egyet Harry, de nem nézett az anyjára. A tájat nézte az ablakon át, miközben hazafelé autóztak. - Később... Még nem megy.

- Rendben.

És hasonló beszélgetés zajlott le Jay és a fia között is. A nő szörnyen érezte magát, mert Louis mindig is egy életvidám, igazán boldog, gondtalan fiú volt, azokban a percekben viszont nem tudta, mit tegyen, hogyan vidítsa fel.

- Van kedved fagyizni?

- Nincs - rázta a fejét Louis, és az utat nézte maguk előtt. A boldogság legapróbb szikrája sem látszott a szemében, vagy az arcán.

- Nagyon szép fiú - kockáztatta meg óvatosan Jay a biztosan kényes témát, Louis pedig csak felsóhajtott.

- Gyönyörű, igaz? - suhant át egy halvány mosoly Louis ajkain. - Harry. Nálunk tölti az őszi szünetet, ugye nem baj?

- Alig várom - mondta Jay, és tényleg így volt. Tudta ő, hogy milyenek ezek a tinédzser szerelmek, és főleg, ha még a távolságot is túl kell élniük, de Louis csillogó szemei, amikor azt mondta Harryre, hogy gyönyörű, meggyőzték őt, hogy Harry nem csak egy fiú. Nagyon fontos Louis-nak, és csak bízni tudott benne, hogy ez a szerelem lesz a kivétel. Ez lesz az, ami átível minden akadályt, és tényleg ki fog tartani. Igazából, mindkét szülő ezt kívánta. És ami a legfontosabb volt, hogy a fiúk is hittek benne, és készek voltak megküzdeni minden akadállyal, ami még várt rájuk.

Ui.:

Ehhez a fikhez kötelező kísérő a srácoktól a Summer Love. Ha valaki nem tud angolul, itt a magyar szöveges változat.