Sziasztok!

Robogunk előre a történetben. Én nagyon szerettem ezt a rész írni, és nagyon remélem, hogy ti is imádni fogjátok olvasni, és nem fogtok a végén nagyon nagyon utálni. :P :))) Hisz hamarosan úgyis itt a következő. :)) 

Jó olvasást! 

Puszi&Pacsi

Sikerült mindenből levizsgáznom, és Andy a mai napig azt gondolja, hogy ezt meg kell ünnepelni, mintha valami lehetetlen küldetést teljesítettem volna. Ez a srác szó szerint az agyamra megy, de már túl sokat tud rólam, hogy kiközösítsem… Most már könnyebb ha barátok maradunk ezzel a lehetetlen alakkal.

- Na, otthon vagy már? - kérdi izgatottan Harry anélkül, hogy köszönne. Áttértünk a messengeren belüli ingyen hívásokra, mert egészen jóban lettünk, és mint Andy esetében, Harryvel is ez tűnik gazdaságosnak. Őszintén meglepett, hogy mennyire sokat változott az utóbbi két évben. Jobban mondva, nem ismertem előtte sem, annyit tudtam róla, amennyit azon az egy forgatáson láthattam. Egy eszement kisfiúnak tűnt csak, aki szerelemnek hitte a testi vonzalmat, és hisztizett, amikor nem kapta meg, amit akart. Kifejezetten negatív érzéseket keltett bennem, és kerültem a társaságát. Most viszont alig két hete, hogy elkezdtünk beszélgetni, barátkozni, és igazán kedvelem. Jól el tudunk beszélgetni egy csomó dologról, és már többször bizonyította, hogy értelmes srác, habár borzalmas a humorérzéke, amikor poénokról van szó, de értékelem, hogy próbálkozik, én pedig úgy csinálok, mintha vicces lenne. Valóban élvezem a beszélgetéseinket, és bár szeretem, imádom Andyt, jó érzés, hogy van még valaki, akit azt hiszem, egy jó barátnak nevezhetek. Majdnem minden nap beszélünk, akárcsak Andyvel, és a barátom ugyan jókat derül rajta, hogy a srác csak így akar biztos behálózni, de múltkor együtt ebédeltünk hárman a stúdióban, és bevallotta, hogy Harry tényleg jó fej. Éppen ezért újra bepróbálkozott ezzel a bulizzunk együtt dologgal, és most már nem volt ellenemre. Miért ne? Minél többen vagyunk egy szórakozóhelyen egy bandában, annál nagyobb biztonságban érzem magam a múltbeli események miatt, és kevésbé tűnik fel, hogy ha a többiek körében maradok, és esetleg idő előtt lépek le. Szóval holnap este együtt bulizunk, bár a részleteket még nem beszéltük meg. Harry igazán még rá sem bólintott, azt mondta, épp nagy költözésben van, és aznap forgatása is lesz, szóval majd meglátja, hogy milyen lesz a hangulata. Ezt maximálisan meg tudom érteni, bár remélem, hogy a múltkori után már jobban vigyáz magára. Talán ha nem bánja, majd átfutom valamikor a szerződését, és elmondom, mi az, amivel akár fel is mehet Victorhoz, hogy kérjen módosítást, mielőtt megint zűrbe keveredik.

- Hagyod, hogy vegyek levegőt? - kérdezek vissza a szemeim forgatva, de csak hangosan felnevet a vonal túl felén. - Szerzek egy doboz kólát a hűtőből, és nézhetjük.

- Oké, de siess - hisztizik a telefonba, ezért szándékosan lassan csinálom. Én mondtam neki, hogy kezdje el nézni a Westworld sorozatot, mert marha jó, és nagyjából négy nap alatt ért utol benne. Azóta együtt nézzük. Jobban mondva ő otthon a saját lakásában, amibe nemrég költözött be, én pedig itthonról. Egyszerre elindítjuk, és közben messengeren írogatunk egymásnak, amikor valami történik. Még soha életemben nem csináltam ilyet, és őszintén egészen élvezem. Andy nem az a filmezős, vagy otthon ülős típus ugyebár, és alapvetően Harry is mozgékonyabb, mint én vagyok, de sikerült egy kicsit lustábbá tennem, mióta kipróbálta ő is az egyedül otthon lenni, nyugalomban, minden szartól mentesen életformám.

- Kezdhetjük - nyugtatom meg, amikor már csak egy gombnyomásra van az indítás.

- Végre! - nevet fel, és hallom, hogy kinyit egy… talán üveg sört? Mindenesetre sziszeg. - Akkor három, kettő, egy!

Egyszerre elindítjuk, és talán csak egy másodperc lehet a kettő közt. Ezúttal az én javamra.

- Ha! Én vezetek! - kiáltok fel diadalittasan, ő meg dühösen hümmög. - Na hagyjál filmezni.

- Hallgass már, mert nem tudok miattad figyelni - válaszolja, és végül mindketten nevetünk, amikor megszakítjuk a hívást. A telefon folyamatosan a kezemben van, mert megállás nélkül ír, neki ugyanis embertelenül izgalmas ez a sorozat, én pedig duplán jól szórakozom, mintha egyedül nézném. Mindenki nyert.

Ahogy elkezdődik a stáblista, azonnal hív, egyetlen pillanat gondolkodási, vagy akár levegővételnyi időt sem hagy.

- Én nem értem ezt a faszit! - fakad ki, és már agyalok, hogyan szemétkedjek vele egy kicsit.

- Ez szerintem senkit sem lep meg, Harry - gúnyolódom, de tudom, hogy hallja a vigyorom.

- Te érted, hogy mit miért csinál? Magyarázd el, nagyokos - vág vissza szellemesen, de a végét elneveti. Képtelen komoly maradni. Azt nem tudom, hogy a filmjeiben milyen, de a valóságban nagyon szar színész, és ez végtelenül szórakoztatni szokott.

- Lehet, hogy ezekben a pillanatokban még nem értek mindent pontosan - kezdem el a védőbeszédem a kuncogását hallgatva. - De biztos vagyok benne, hogy hamarosan megtudjuk, mert mindennek oka van, amit csinál.

- Félelmetesen bölcs vagy, Louis - dobja vissza a labdát megjátszott csodálkozással. - Szerintem hagyd a fenébe a fősulit, menj professzornak.

- Inkább aludni megyek, nagyszájú barátom - nevetek fel, és ásítva, de még mindig a telefonnal a fülemen a hálóba megyek. Az öltözőben már lezuhanyoztam, így most elég, ha csak ledobálom a ruháim, és bemászom az ágyba. - Mi van a holnap estével? Jössz?

- Forgatok - feleli végül egy pici szünet után, de nem tűnik igazán magabiztosnak. Szerintem meggyőzhető.

- Tudom, ezt már mondtad - sokkal jobb lenne, ha nem csak a folyton szexelni akaró, turbékoló szerelmespárral mennék. - De jó lesz, hidd el. Ha nem leszel nagyon fáradt, mindenképp el kellene jönnöd. - Ezt még én sem hiszem el magamnak, de ez most egy rábeszélő akció. Muszáj mindent bevetni.

- Azt szeretnéd, ha mennék? - kérdi egy kicsit lehalkítva a hangját.

- Persze - vágom rá mosolyogva, és magamra húzom a takaróm. - Minél többen vagyunk, annál jobb. Hozz magaddal valakit, ha úgy jobban érzed magad. Vagy egy egész csapatot is hozhatsz.

- Értem. Nem tudom - válaszol végül egy sóhajjal. Fogalmam sincs, miért kéreti magát ennyire, de olyan borzasztóan nagyon rámenős sem akarok lenni. Ha annyira nem akarja, akkor nem erőszakoskodom. Én is utálom, amikor Andy ezt csinálja. Bár meg kell hagyni, sokkal több nyugtot hagy nekem, mióta ott van neki Josh.

- Oké, nem akarom rád erőltetni - mosolyodom el, ahogy próbálom megnyugtatni. - Holnap estig eldöntöd. A Royal Clubba megyünk. Szerintem nyolcra már ott leszünk, ha mégis jönnél.

- Rendben - egyezik ki ezzel a felállással, és hallom, hogy ő is ásít egy nagyot.

- Jó éjt, Harry.

Andy maguknak már a második kört hozza, amikor én még mindig csak az első nyomorult kis vodkanarancsom iszom. Az is félig van. Phil nemrég érkezett meg, valamilyen családi programja volt, és egyébként is az utolsó pillanatban hívtam el, szóval az is szép tőle, hogy egyáltalán szabaddá tette magát.

- Akkor még egy koccintás a vizsgázókra! - tartja fel a poharát Andy, és a szemeim fogatva koccintom össze vele a sajáton.

- Ez azért nem ekkora dolog - vigyorodom el. Ritkán iszom, kevés is hatással van rám, főleg, hogy nem is ettem ma olyan nagyon kiadós kajákat. Egy autós McDonaldsba ugrottam be, mielőtt idejöttem.

- De az - csatlakozik Josh is a barátjához, és az enyémhez üti a poharát. - Így akkor négy félév pipa. Még ugyanennyi vissza van.

- Ne is mondd - ütöm teátrálisan az asztalba a fejem. - Bárcsak már ott tartanánk.

- Várod, hogy a főnököd legyek, mi? - kérdezi a doki a szemöldökét húzogatva, mire mindenki hangosan kezd nevetni, beleértve engem is, mert végül is igaza van. Egy kicsit talán tényleg kíváncsi vagyok már, hogy milyen lenne Josh-al dolgozni.

- Harry! - kiált fel Andy, és egyből a hátam mögé is nézek. Egy vörös hajú lánnyal érkezett, és mindkettejük arcán egy nagy mosoly, ahogy mögénk lépnek. - Louis aggodalmaskodott, hogy ha magából indul ki, biztos nem jössz, de tudtam, hogy te nem vagy olyan punci, mint ő.

- Hé! - nevetek fel a barátom beszólására, és megrúgom az asztal alatt. - Örülök, hogy végül eljöttél. És nem is egyedül. Húzzuk át azt a két széket.

A szomszéd asztal felé indul a lánnyal, és közelebb jönnek. Mi Phillel Andyék irányába csúszunk, így Josh és köztem van elég hely, hogy ők is leüljenek.

- Kit hoztál a világ legmelegebb közösségébe? - vigyorog a lányra Andy, és Harry egy mosollyal mutatja be őt.

- Carol, a legjobb barátom - karolja át a vállát a vöröskének, aki csak büszkén elmosolyodik.

- Ja, hogy legjobb barinők vagytok! - csap majdhogynem a homlokára Andy a felismeréstől, és a mosolyát le se lehetne vakarni. - Így már mindent értek. Hát légy üdvözölve a köreinkben, Carol!

- Köszi - bólint jókedvűen az említett.

- Én Andy vagyok, ő pedig a barátom, Josh - teszi a doki combjára a tenyerét, hogy egyértelmű legyen, hogyan értette. - Ő Louis, az én legjobb barim, és a pasija, Phil.

Carol eddig mosolyogva bólogatott mindenki felé, de ennél a pontnál egy kicsit összeráncolja a homlokát, amikor a szemüveges könyvelő felé néz, de végül neki is ad egy futó mosolyt. Talán Harry már mindenkiről mesélt neki, de Philről még ő sem tudott, ezért idegen név volt a társaságban. Nem direkt nem meséltem róla, csak valahogy soha nem alakult annyira személyesen magánjellegűre egy beszélgetésünk se Harryvel, hogy kitérjünk a pasik témára. Az majd egy következő lépcső. Egyelőre csak Andyvel beszélünk ki pasikat, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem az nem pont elég.

- Ó, és Phil, ő Harry, az egyik barátunk - mutatok a göndör felé, aki egy mosollyal üdvözli a szemüvegest. - Mit isztok? Andy fizette az első két kört, szóval tartozik még nektek.

- Vagy be is kaphatod, Tommo - szól közbe jóbarátom, és a középső ujját mutatja felém, de csak egy puszit dobok neki.

Végül csak elmegy, és nekik is hoz egyből két-két pohárral abból, amit kértek tőle, és így most már mindenki iszik. Semmitmondó idétlen beszélgetést folytatunk, leginkább csak egymást szívatjuk egyfolytában, de Andy és Josh hamar kiszállnak belőle, és azon kezdenek versenyezni, hogy ki tudja mélyebbre dugni a nyelvét a másik torkában. Valamiről Harry és Carol is halkan beszélget egymás közt, amibe nem szándékozom belerondítani, így Phil felé fordulok egy kicsit.

- Nálam alszol, vagy van valami programod holnap, és inkább hazamész? - kérdem tőle, mire hozzám simítja a combját, kedvesen mosolyogva. Mi még nagyon nem tartunk ott, ahol Andyék, de mivel ittam is, így a belsőcombjára csúsztatom a kezem, amíg a mosolyát nézem.

- Veled maradhatok - feleli, és felém hajol, hogy megcsókoljon. Talán ő már itt érzi magunkat, mert folytatná abba az irányba, mint Andyék, de az alsó ajkára harapva megállítom, és egy utolsó puszit lehelve a szájára, visszafordulok, hogy igyak egy kortyot.

- A zene egyre hangosabb - szakad el a végtelennek tűnő smárolásukból Andy, és egyenesen rám néz. Nem tetszik ez nekem. - Tudod mit jelent ez, Tommo.

- Nem! - vágom rá, de felpattan, és olyan erővel ránt fel a székből, hogy ha akarnék se tudnék ellenkezni. A táncparkett felé vonszol, ahol már sok ember mozog a fülledt levegőjű térben, gyér megvilágítás alatt. Mire odaérünk, a többiek is beérnek minket, és mindenki mozogni kezd, csak én érzem magam még mindig kibicnek. Na meg Harry, ahogy elnézem, mert őt meg a barátnője rángatja úgy, mint egy rongybabát.

Phil elém lép, és átkarolja a derekam, úgy kezd el táncolni előttem. Nagy szerencsém lehet, amiért találtam egy hasonlóan alacsony srácot, mint én vagyok, így csak lazán a nyakába dobom a karjaim, és feladom a harcot. Az ő kezébe adom magam, és úgy mozgok, ahogy azt ő akarja, vagy amit kierőszakol belőlem, a derekamba markolva. Néha megengedek magunknak néhány csókot, vagy egy kis összesimulást, ami amúgy a többiekkel is megvan, mert a hely egyre szűkösebb a tömegben. Andy néha játékosan az oldalamnak riszálja a hátsóját, de őszintén meglep, amikor Harryt érzem a hátamnak simulni. Ő is háttal van és Carol szorosan a mellkasának dől minden mozgásteréből kiszorítva a fiút, szóval nincs ebben semmilyen szexuális töltet, és gondolom úgy van vele, hogy inkább én, mint valami idegen alak érjen hozzá. Ezt meg tudom érteni, ezért nem mozdulok el, bár a teste ontja a hőt, és nekem is kezd nagyon melegem lenni.

Harry és Carol már a sokadik WC szünetüket iktatják be, mivel eléggé sokat is ittak, amikor Adnyék közlik, hogy ők lelépnek, és köszönjek el a két fiataltól a nevükben. Nem mondom, hogy meglepett ez a lépésük, úgy egy fél órája már azon voltak, hogy visszafogják magukat, és ne itt, mindenki előtt döngesse meg Josh Andyt. Szóval azt gondolom, mindenki érdeke volt, hogy úgy döntöttek, a távozás mezejére lépnek.

Phil egy kicsit közelebb helyezkedik hozzám, és szenvedélyesebben csókol az eddigieknél, de illedelmesen megszakítom, amikor Harryék újból csatlakoznak. Kiválok a barátom öleléséből, és a göndör hajú füléhez hajolok.

- Andyék elmentek, puszilnak mindenkit - kiabálom olyan hangerővel, hogy biztosan hallja, és erre szaporán bólogat csak. - Nem ülünk le?

- De! - kiabálja vissza, és megragadja Carol kezét, hogy visszavezesse az előtérbe, ahol mindketten leülnek, ahogy találnak egy üres asztalt.

- Isztok még valamit? - kérdem, amikor lehuppanunk mi is melléjük. - A pénzeszsák elment, ezt a kört most én állom.

- Én egy Cosmot - teszi fel a kezét Carol, mintha az iskolában lenne, mire vigyorogva bólintok egyet, és Harryre nézek.

- Nekem egy vodka almalével, de veled megyek, segítek elhozni - válaszolja egyből, bár nem tűnik olyan nagyon jókedvűnek. Vagy csak baromi fáradt, amit meg tudok érteni.

- És te? - hajolok Phil felé, aki ad egy puszit az arcomra, és úgy motyog a fülembe.

- Egy Martini tökéletes lesz.

- Akkor menjünk - nézek Harry felé, aki épp a szemét forgatja Carolra. Nem tudom miről beszéltek, de a lány úgy néz ki, hogy jól szórakozik, szóval biztos Harryt húzza valamivel. Aranyosak ők ketten. Azt hiszem, kedvelem Carolt. Legalábbis annyiból, amennyit eddig láttam és hallottam belőle. - Fáradt vagy nagyon?

- Hm? - fordul felém, de aztán eljut a tudatáig, hogy mit kérdeztem az előbb. - Igen, eléggé. De jól érzem magam, ne aggódj.

- Rendben - mosolygok rá, és a pult elé lépünk. Miután kikértem mindent, amit a többiek rendeltek, magamnak meg egy nagy korsó sört, Harryvel együtt visszamegyünk a többiekhez. Carol és Phil nagyon elmerülten beszélget valamiről, és abban a pillanatban ugrik be, hogy a lány tud Harry munkájáról. Tud az én munkámról. Phil viszont nem, és soha nem is tudhatja meg. Teljesen kiment a fejemből figyelmeztetni erre Harryt, és most nem tudom, hogy mit csináljak. Csak csendben reménykedem, hogy nem jön fel a munkahelyi téma véletlenül sem.

- Ezek eléggé jó tervek - kapom el Phil utolsó mondatát, és úgy döntök bármiről is van szó, az nem a pornó kapcsolata velem, szóval nekem megfelel.

- Milyen tervek? - ülök vissza a barátom mellé, és megsimítom a hátát. Valójában nem tudom, hogy nevezhetem-e már barátomnak. Még mindig csak randizgatunk, és egyikünk sem hozott fel olyan témát, amiből ez kiderülhetne, vagy ahol tisztázzuk a kapcsolatunk státuszát.

- A pályaválasztási terveiről beszélgettünk - ad egy puszit az arcomra, amikor a kezébe nyomom a Martiniját.

- De minden még csak terv - sóhajt fel a lány, és elveszi a poharát Harrytől. - Előbb az érettségin kellene túl lennünk.

- Érettségi? - kérdezek vissza, Harry pedig Carolra néz.

- Harry, neked van valami terved a gimi után? - vág közbe Phil, mintha az előbbi kérdésem ott sem lenne, és kezdek kicsit összezavarodni. Harry már nem gimibe jár. Legalábbis én így tudom.

- Ó, én már végeztem ott - vágja rá azonnal, és nem rám néz, Philhez beszél. Akkor jó, megnyugodtam, hogy jól tudom, mert az előbb ért egy pillanatnyi szívroham. - Carol viszont fiatalabb nálam, most fog csak végezni. De próbálok sokat segíteni neki benne.

- Értem - bólint Phil, és iszik egy kortyot az italából. - Akkor félreértettem az előbb. Azt hittem mindketten gimisek vagytok. Akkor te fősulis vagy?

- Igen - feleli Harry, aztán Carolra néz majd mélyen a pohara fenekére. Majdnem egy húzással fogyasztja el az almás vodkáját.

- És mit tanulsz? - faggatja tovább Phil, és Harryn úgy látom, hogy nem szívesen oszt meg vele sok infót a magánéletéből, amit teljesen megértek, ezért a védelmére sietek.

- Kommunikációt - feleli szűkszavúan, még mielőtt megszólalhatnék, aztán Carol veszi át a szót tőle.

- És te mit tanulsz? - kérdi kedvesen, Harry vállára hajtva a fejét, a göndör pedig nyom egy puszit a hajába. Édesen néz ki a jelenet, ezért csak mosolyogni tudok rajtuk.

- Közgazdaságtant - válaszolja vigyorogva. Ebben igazán semmi élvezetes nincs, szóval csak az alkoholra tudom fogni. Phil még nálam is ritkábban szokott inni, szóval most azt hiszem, nagyon csúnyán túllőtt a célon. Basszus, nem figyeltem rá, pedig mostanra már biztosan vagy a hatodik kört fogyasztja. Andy az elején negyedóránként ment a pulthoz, bár nekünk néhány menet kimaradt. - Könyvelő leszek, ha minden jól megy.

- Ez király, és hogy ismerkedtetek meg? - szegezi a barátomnak a következő kérdését Carol, és minden figyelem Philre irányul.

- Az egyetemen - feleli, és rám néz csillogó szemekkel. Igen, határozottan elkezdett beütni neki a pia. - Van egy közös óránk, ő pedig előttem ült és… Egyből levett a lábamról.

- Mivel? - szürcsöl a poharába a vöröske, és nem értem, hogyan keveredtünk ebbe a beszélgetésbe. Miért akarnak a kapcsolatunkról beszélgetni? És miért érdekes ez a téma mindkettőjüknek? Harry a telefonját nyomkodja közben, nem igazán figyel, vagy inkább csak hallgatja. Carol vajon tudja, hogy Harry miért csinálja azt, amit? Tud arról, hogy szerelmet vallott nekem? Volt ma este már néhány olyan reakciója, amiből egyértelműen arra következtetek, hogy tudja. És ha tényleg annyira jó barátok, mint állítják, akkor tudnia kell.

- Louis nagyon okos - feleli rám bámulva, és esküszöm kezd zavarba hozni azzal, hogy nehezen tudja kontrollálni magát. Még nem láttam őt ilyen állapotban, és azt hiszem, nem ez lesz a kedvencem. - Beszélgetett egy lánnyal, aki mellette ült, és hallottam őket. Minden szavával egyre jobban felfigyeltem rá. Aztán néhány órával később már mellette ültem, és elkezdtünk összeismerkedni.

- Mióta tart ez köztetek? - tér rá az egyre személyesebb részletekre, és most már határozottan biztos vagyok benne, hogy ismeri Harry régi érzéseit, és ezért faggatózik. A göndör viszont még mindig nem ránk figyel, néha szürcsöl a poharából, és a táncoló embereket nézi a klub végében. Semmilyen jelét nem adta az utóbbi időben annak, hogy még mindig érdeklem, szóval ez a beszélgetés sem különösebben kavar fel. Inkább csak kényelmetlen. Csak remélni tudom, hogy nem térünk rá a Louis valódi munkája témára. Nagyon szeretnék valami néma üzenetet küldeni Harrynek, de egy pillanatra sem néz a szemembe, és így képtelen vagyok valami jelet adni arra, hogy a ki, kivel, hogyan ismerkedett meg ennél az asztalnál témát nagyon jó lenne szépen lezárni lassan.

- Hm, nagyjából a féléves vizsgák óta, ugye? - pillant rám egy másodpercre, de egyből visszanéz Carolra. - Igen, akkor kezdtünk el randizni.

- Szóval már fél éve együtt vagytok? - mosolyog kedvesen, de akaratlanul is összeszűkített szemekkel nézek rá.

- Hát… - kezdi, és egyre idegesebb vagyok, amikor a göndör egy pillanatra rám néz, és mintha látná a frusztrációm, egyből megszólal.

- Carol - szól rá a barátnőjére dörmögő hangon Harry, miközben egy szívószállal a szájában kortyolgat folyamatosan. Én is iszom egy nagy adagot a sörömből, és egy kis csend telepszik ránk.

- Kimegyek a mosdóba - fordul felém Phil, és egy gyors csókot hagy a számon, aztán elbotorkál a WC-k irányába.

- Srácok, Phil nem tudja, hogy mivel foglalkozom - hajolok közelebb hozzájuk azonnal. - Se Andyről, vagy Harryről. Teljesen elfelejtettem ezt elmondani. Ne említsétek meg, oké?

- Miért titkolod előle? - kérdi Carol, és úgy érzem, kezd már egy kicsit sok lenni mára a lány kérdéseiből.

- Mert amikor elkezdesz randizni valakivel, aki érdekel, nem biztos, hogy… - kezdenék magyarázkodni, és mindketten érdeklődve figyelnek, aztán úgy döntök, nem tartozom mély magyarázattal Carolnak. - Tudod mit? Ez az én dolgom. Csak ne említsétek meg a céget.

- Rendben - feleli egyből Harry, és ezt egy apró mosollyal jutalmazom.

Miután Phil visszatér, még iszogatunk egy kicsit, és Carol visszavesz az akaratos kutakodásból a magánéletünkről. Mindenféle semleges témáról beszélgetünk, de mire Phil az utolsó kortyokat is megissza a Martiniból, már nagyon szórakozottá válik, és hogy a széken tartsa magát, teljesen nekem dől. Azt hiszem, most jött el a pillanat, hogy hazainduljunk.

- Szerintem ideje menni - mosolygok le a vállamon fekvő alakra, aztán Harryékre nézek. - Maradtok még?

- Nem, megyünk mi is - válaszol egyből Harry, és már fel is ugrik a székből. - Fáradt vagyok.

- Kocsival jöttetek? - kérdezem tőlük, amikor már kiérünk a hűvös esti levegőbe.

- Busszal, szóval taxizunk - veszi elő a telefonját a göndör.

- Elviszlek titeket - jelentem ki, és választ nem várva átölelem Phil derekát, és elindulok az autóm felé. Inkább fizettem a parkolásért, de így legalább nem kell messzire menni. A két fiatal is követett minket szó nélkül, és Carol néma tátogása megmosolyogtat, ahogy a Mustangra néz. Sosem fogom megunni az emberek reakcióját. - Előre kell hajtani az ülést, várj bébi.

Elhúzom Philt, mielőtt behuppanna az anyósülésre, aztán utat engedek Harryéknek, de mielőtt a göndör is beugrana a barátnője után, megállítom.

- Lehet, hogy előre kellene ülnöd - húzom el, és betuszkolom Philt Carol mellé. - Így könnyebb lesz kimászni, ha Phil elaludna, ami gyanítom, hogy előfordulhat.

- Igen, eléggé sokat ivott - ért egyet Harry egy kis mosollyal, aztán beszáll, miután visszatoltuk az ülést.

Az úton nem sokat beszélgetünk, Harry a combjai közé szorított kezekkel bámul ki az ablakon, így inkább bekapcsolom a rádiót, és mindenki csak a zenét hallgatja, míg lassan elérek a Harry által megadott új címéhez.

- Carol velem alszik ma - motyogja mellettem, mire csak bólintok. Szétnézve a környéken már tudom, hogy hol vagyunk. Harry szerénykedett, hogy csak egy lakást vett, nem egy telket házzal, mint én, de most lebukott. Ez London egyik legdrágább kerülete.

- Oké, akkor jó éjt nektek - mosolygok Harry felé, amikor megállok a ház előtt.

- Vigyázz az úton, majd írj, hogy rendben hazaértetek, jó? - néz még rám Harry fáradt arccal, én pedig csak mosolyogva bólintok, ahogy a kilincs után nyúl, és mindketten kiszállnak.

Nagy nehezen sikerült Philt ágyba tennem, és szinte azonnal elaludt, én viszont egyáltalán nem vagyok még álmos. Az esti kiruccanásunkat leszámítva ma csak hemperegtem először az ágyamban, aztán a kanapémon, szóval van még egy csomó energiám. Az ölembe veszem a laptopom, és a fülembe dugom a fülhallgatóm, hogy ne keltsem fel, bármit is találok a neten.

Miután már megnéztem egy részt a világ legkevésbé vicces szitkomjából, eszembe jut a beszélgetésem Victorral. Néhány napja felmentem hozzá, és beszámoltam Dennis viselkedéséről, és hogy milyen sérüléseket hagyott Harryn. Eléggé kiakadt, és miután azt javasoltam, hogy szerintem ki kellene rúgni, minek kockáztassunk, mélyen egyetértett. Most pedig csekkolom gyorsan a weboldalon, hogy tényleg így történt-e. Remélem, hogy már nem lesz a fotója a modellek listáján.

Bár Dennis sehol, és ennek örülök, mielőtt még kilépnék az oldalról, megakad a szemem a friss filmeken, amik minden oldal szélén kiszúrják az ember szemét, csak hogy végül beadd a derekad, és megnézd valamelyiket. Harry és Alex szerepelnek benne. A címe, hogy “A fotózás izgalmai”. Alexet nem ismerem igazán, mivel főként ő is top, ezért nem dolgoztunk még együtt, csak köszönő viszonyban vagyunk. Még ő is nagyon fiatal. Fogalmam sincs, hogy mi vezérel, amikor a videóra kattintok, és egy kicsit lejjebb veszem a hangerőt még úgy is, hogy a fülest használom. Nem akarom felébreszteni Philt azzal, hogy pornót nézek, míg mellettem alszik.

Ahogy a videó elkezdődik, már értem a koncepciót. Ez valami divatfotózásnak van beállítva, két cuki meleg sráccal. Mintha valami álarcosbál lenne a téma, elegáns nadrág van rajtuk, és zakó. A göndörön ing sincs, csakis a zakó szétnyitva. Harry nagyon jól csinálja ezt, simán tényleg modellkedhetne. A pózok nagyon mesteriek, de inkább belepörgetek egy kicsit, mert a film hosszú, szóval valószínűleg sok a körítés. Azt nem tudom, hogy hogyan jutottak a műterem kanapéjára, ahogy azt sem, hová tűnt a fotós, de már csak ketten vannak, és érzem megfeszülni a farkam, amikor Harry a másik srác előtt térdelve, és saját magát markolva, odaadóan szopja Alexet. Úgy látom Harrynek tényleg Napsugár a pornós neve, amitől tartottam a mi közös első alkalmunkkal, de mindegy, az adatok alapján így is baromi sikeres. Milliós megtekintés van a videón és nagyjából százezer komment. Csak négy-öt hozzászólást látok, mert a videóra figyelek nagyobb részt, de azokban mind Harryt dicsérik, és könyörögnek neki egy privát menetért. Annyira szánalmas, és különben sem gondolhatják, hogy bármelyikünk is végig szokta olvasni itt a kommenteket. Harry még a mai napig maszkban forgat, és ez különlegessé teszi őt. Egy jelenséggé. Biztos, hogy ez a titokzatosság is hozzájárul, hogy ennyi rajongója van.

Önkéntelenül emelem meg párszor a csípőm, amikor Alex Harrybe hatol, és a göndör olyan szexin vonaglik alatta, mintha már hosszú évek óta ezt csinálná. Vagy pedig tényleg a barátjával lenne, amit nagyon élvez. A farkam már kőkeményen áll a gatyámban, és ez hirtelen ébreszt rá, hogy mi a fenét művelek. Felizgultam arra, hogy Harry élvezettől izzadó testét nézem, és a mély nyögéseit hallgatom, miközben tudom, hogy ez mennyire megrendezett. Mégis elsodort a pornó varázsa. Elment az eszem. Már biztos. És akkor lesz csak igazán biztos, amikor még ezek után sem nyomom ki, hanem a végére pörgetem, hogy lássam elélvezni őket. Harry a gyűrűs ujjaival gyors ütemben kényezteti magát, és a göndör tincseibe túr, amikor rekedten felnyög, és a pillangójára spriccel. Alex kihúzódik belőle, megnyalja Harry hasát, és közben hevesen veri magának, hogy végül Harry bejárata köré élvezzen. Mire a videó véget ér, az egyik kezem már a takaró alatt.

Gyorsan félreteszem a laptopom, és Phil mögé simulok, hogy a fenekének dörgöljem a merevedésem. Amikor már sokadszor csinálom, és a nyakát is csókolni kezdem, csak akkor moccan meg, valamit motyogva az orra alatt.

- Gyerünk, bébi - dörmögöm rekedt hangon a fülébe, és végignyalok az ívén. - Akarlak.

- Lou… - nyöszörgi, és feljebb húzza magán a takarót, amit az előbb letoltam a combjáig. Még próbálkozom néhány érintéssel, simogatással, vagy harapással, de minden hatástalan. Épp azon gondolkodva gördülök vissza a hátamra, hogy hogyan ébresszem fel, amikor megrezzen a telefonom a fejem mellett.

“Van egy olyan érzésem, hogy már nem vagytok úton… Legalábbis remélem, hogy már otthon vagy.”

Harrytől jött persze. Megígértem neki, hogy írok, ha hazaértünk, de teljesen kiment a fejemből.

“Carol melletted van?”

Nem tudom, milyen a lakása, de megörülök most Harry társaságának, és amikor visszaírja, hogy a szomszéd szobában alszik, akkor halkan kisomfordálok a hálóból, és a nappaliba megyek, hogy ott a kanapéra kuporodjak. Egyből tárcsázom Harryt, és ezúttal videó chatre hívom, amit talán még soha nem csináltunk, de miért ne? Tényleg nem tudok aludni, és legalább Harryvel lehet beszélgetni.

- Miért nem alszol? - kérdi, amikor felveszi, és látja, hogy a nappalimban ülök. Ő az ágyában van, az oldalán fekszik, és a matracra könyökölve támasztja a fejét. Nincs rajta póló, így látszanak a kis madárkák, amik a mellkasára vannak tetoválva. Annyira sokat változott.

- Más terveim voltak, de a tervemet képtelenség felébreszteni - vigyorodom el kajánul. Oké, úgy érzem rám is hatással volt az a kis ivászat, és nem tudom, hogy miért nem vagyok képes levenni a szemem a tetoválásokról. - Tetszenek a madaraid. Van nevük?

Ő csak értetlenül lenéz a mellkasára, aztán nevetve a fejét csóválja.

- Akkor nevezzük el őket!