Sziasztok!
Íme már megint szerda, létezik ez? Nekem nagyon hihetetlen. :) Remélem, hogy ez a rész is tetszeni fog nektek, és a kritika vagy vélemény nyomja a lelketek, mindenképp hagyjatok róla nyomot. :)
Kellemes olvasást!
Puszi&Pacsi
Hiába próbálom már órák óta álomba vergődni magam, sehogy sem sikerül. Mostanra szerencsésen ki is józanodtam, pedig igazán részeg sem voltam, és az sem hiszem, hogy segít, hogy Harry itt szuszog a jobbomon. Tudom, hogy ő is nehezen aludt el, hosszú ideig forgolódott mellettem nyugtalanul, de azt hiszem, sikerült lenyugtatnom a lelkét, amikor magamhoz öleltem. Valószínűleg ellazította, hogy akkora baj mégsincs, és bárhogy is történt akkor, köztünk azért továbbra sem változik semmi. Pedig ami köztünk van, az folyamatosan változik. Megállás nélkül. Gyakorlatilag pillanatról pillanatra érzem magamban, hogy az érzéseim változnak Harry iránt, és én tehetetlen vagyok ellene. Vágyom arra, hogy a közelemben legyen, és amikor itt van, még közelebb akarom őt tudni magamhoz. Meg akarom érinteni, érezni az ajkait a sajátomon, és próbálok nem kiakadni a saját gondolataimon, amikor eszembe jut, hogy ő is ugyanazzal foglalkozik, mint én.
Most mégis minden gondolatom az köti le, amit a szeretkezésünk után mondott. Képtelen vagyok nem arra gondolni újra és újra, hogy amikor lefeküdtem vele, még csak tizenhat volt. Egyszerűen nem tudom, hogy mit csináljak, hogyan gondoljak erre, vagy mit tegyek. Tehetek egyáltalán bármit is? Haragudni akarok Harryre, amiért elhallgatta ezt előlem, de Victorékra még nála is jobban. Amit műveltek, az nem elég, hogy törvényellenes és undorító, még személyes támadásnak is érzem, amiért belerángattak ebbe. A tudtomon kívül intézték úgy, hogy megrontsak egy ártatlan, kiskorú fiút. Felfordul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy mit tettem. Tehetetlen dühömben csak kimászom az ágyból, és megragadva a cigim kimegyek a teraszra, hogy elszívjak néhány szálat.
Talán a harmadiknál tartok, amikor meghallom magam mögött Harry levegővételeit a néma hajnalban. Lassan világosodni kezd, de egyelőre még nyoma sincs a reggeli hangoknak. Ahogy az emberek elindulnak dolgozni az autóikkal, a szemeteskocsi csipogása, és a levélhordó srác rettenetesen hangos autója. Még minden csendes és nyugodt.
- Menj vissza aludni, még nagyon korán van. - A hangom olyan rekedt, mintha beteg lennék, de nem zavar, rágyújtok egy negyedik cigire is.
- Nem tudok - feleli álmosan, és ahogy a szemem sarkából ránézek, látom, amint leguggol az ajtóban, majd a keretnek döntve a hátát leül a küszöbre.
- Eddig is jól aludtál - jegyzem meg, de azonnal érzem, mennyire érzéketlen volt a hangom, mégsem tudom mivel enyhítsek rajta. Végül inkább csak hagyom.
- Mert mellettem voltál - mondja egyből, de nem sértett a hangja. Tényleg azonnal megérezte volna, amikor felkeltem? Ez a fiú komolyan kötődik hozzám, én pedig a jelenlegi kusza gondolataimmal egyszerűen nem tudom, hogy mit kezdjek ezzel. - Nem tudom, hogy mit mondhatnék még neked, azon kívül, hogy sajnálom, de azt milliószor is elismétlem, ha szükség van rá.
- Hiszek neked - sóhajtok fel, és végül én is leülök a terasz hűvös kövére. - Ettől még nem igazán tudom eltenni magamban ezt a dolgot.
- Nem lehetne, hogy úgy gondolj rá, mint valamire a múltunkból, ami ellen már semmit sem tehetünk? - kérdi rekedt hangon, és a hajába túr, míg elnyom egy ásítást. Engem viszont idegesít a nemtörődömsége ezzel a dologgal kapcsolatban. Éppen ezért akarok sokkal dühösebb lenni rá, mint amennyire vagyok. - Nem hiszem, hogy el tudnám viselni, ha mostantól megint távol tartanád magad tőlem.
- Ez nem ilyen egyszerű - rázom meg a fejem, és egy mélyet szívok a cigarettámból. - Úgy csinálsz, mintha…
- Nem, nem csinálok úgy, mintha ez nem számítana - vág a szavamba, és pontosan tudja, mit akartam mondani. A hangja nem durva, mégis érzem rajta az ingerültséget. - Ha ezt gondolnám, nem tartott volna ennyi ideig, míg be merem vallani neked az igazat.
- El kellett volna mondanod - felelem, és nem is tudom eldönteni melyikünkből árad több feszültség. - Jogom volt tudni.
- Tudom - bólint, majd azt a néhány levéldarabot kezdi birizgálni, ami a kertben lévő fáról hullott a teraszra. - Egy ideje már akartam. És próbáltam ma is, azelőtt, hogy bármi történt volna köztünk, de nem hagytad.
- Nem hagytam? - ismétlem meg a szavait hitetlenkedve. - Nem úgy tűntél, mint aki valami ilyen fajsúlyút készül mondani. Ne kend rám!
- Nem kenem, de… - túr megint idegesen a hajába, és még fel is nyög, mert láthatóan nem tudja hogyan fogalmazza meg azt, ami a fejében van. Most azt kívánom, bárcsak képes lennék olvasni a gondolataiban, talán meg tudnám érteni, hogy mi zajlott le a fejében akkor. Vagy éppen most… - Istenem… Bárcsak megértenél.
- Értelek. Értem, hogy féltél - bólintok, és próbálok nyugodtan szólni hozzá. Tudom, hogy ha akkor, amikor ezt elmondta nekem, hagyom kirobbanni, és uralkodni felettem a dühöm, az egy hatalmas veszekedésbe torkollt volna. - Ettől még azt is tudnod kell, hogy ez mennyire el van baszva. Csak sejted egyáltalán, hogy én mit éreztem akkor, úgy hogy csak annyit tudtam, hogy még szűz vagy?
- Utáltad az egészet - bólint, mintha ez lenne a teljes igazság. Louis a szemét fasz, aki csípőből egy paraszt volt, és hányingere volt a dologtól. Nem akarom elhinni, hogy ennyit sikerült mára felfognia az akkori viselkedésemből.
- Rohadtul feszült voltam, Harry - kezdem el a mesét, mert akarom, hogy tudja. Minden érzésembe be akarom avatni, mert azt hiszem, most nem mozgunk egy hullámhosszon, de én azt szeretném. - Az elején csak attól, mert kaptam egy újoncot. Bunkó voltam, de bocsánatot kértem, mert beláttam, hogy nem érdemled meg. Aztán amikor elmondtad, hogy te még nem voltál senkivel… Istenem, akkor úgy éreztem, hogy ezt nem fogom megtenni. Képtelen voltam rá. Aztán a szemedbe néztem, és láttam a félelmet, a kétségbeesést, de akaratodon kívül átvertél engem.
- Ezt hogy érted? - motyogja, és ahogy oldalra nézek rá, egy mélyet szívva a cigiből, az állát a felhúzott térdein pihenteti.
- Azt mondtad, szükséged van erre a munkára, és a teljesen elveszett volt a viselkedésed… Azt hittem, olyasmi okkal vagy ott, mint amiért én is annak idején. Mert nincs más választásod, és vagy ez, vagy valami olyan rossz sors, amit senki sem érdemel. Terveztem azt is, hogy majd talán később egyszer leülök, és elbeszélgetek veled. Elmondom, hogy nem ez lehet az egyetlen út, és talán meg kellene próbálnod mást, ha gyűjtöttél egy kis pénzt. Ezért mentem bele. Nem akartam tönkretenni a talán egyedüli lehetőséged a megélhetésre.
- Nem ismertem a történeted - ingatja meg a fejét, és már nem néz rám. - Nem gondolkodtam akkor. Vagyis, azt hittem, hogy igen. Abban a hitben éltem, hogy amit csinálok, az rendben van, mert… szeretlek.
- Amikor ezt elmondtad, iszonyú dühös lettem - kezdek bólogatni, mert pontosan ez volt, ami feltette az íre a pontot akkor. - Realizálódott bennem, hogy az egész felesleges volt. Láttam egy fiút, aki nem volt rászorulva erre, mint ahogy hittem, hanem csak miattam csinálta. Szörnyen viselkedtem veled, és azt gondoltam, hogy megérdemled.
- Tudom, hogy undorodtál tőlem - veszi át a szót ismét, pedig mennyivel jobb lenne, ha befejezhetném. Minden szavával csak ráerősít arra, hogy mindent rosszul csináltam. - Igyekeztem onnantól nem láb alatt lenni, és távol maradni tőled. Carol tudna mesélni… Sokat sírtam miattad, de nem voltam annyira hülye, hogy még több megalázásért álljak sorba.
- Ha tudtam volna, hogy csak tizenhat vagy, Harry - ingatom a fejem, és muszáj felsóhajtanom, ahogy elnyomom az aktuális cigim, de nem telik el talán öt néma másodperc sem, már nyúlok a mellettem heverő dobozért. Látom, hogy Harry követi a kezem a tekintetével, de nem szól semmit. - Nem duglak meg, nyilvánvalóan… De a vallomásod is máshogy kezeltem volna. Abban a tudatban, hogy már tizennyolc vagy… Mármint, csak nézz ránk. Annak ellenére, hogy csupán két nyamvadt évről beszélünk, látod, mennyit változtatott mindenen. Ha tudom, hogy egy tizenhat éves tini áll előttem a szerelméről biztosítva, nem viselkedtem volna úgy, és emiatt nagyon sajnálom.
- Ha tudtad volna a korom, nem is lett volna alkalmam elmondani az érzéseim - feleli csalódottan, és a szemei csillognak ahogy elkezd világosodni. - Már az elején véget vetsz mindennek, engem pedig valószínűleg elküldenek.
- Még mindig nem érted? - nézek a szemébe kérdőn. Nem emelem fel a hangom, még csak feszültnek sem tűnik. Egyszerűen értetlen vagyok. - Nem látod, hogy mit tettünk? Épp eléggé kiborító volt számomra a tudat, hogy mostanra már milliók szeme láttára vettem el a szüzességed, egyáltalán nem úgy, ahogy kellett volna, és még bűncselekményt is követtünk el. Többszöröset. A legrosszabb forgatókönyv alapján engem le is csukhattak volna ezért. Még most is minimum őrizetbe vennének, ha kiderülne.
- Tudom - feleli halkan, és most a homlokát dönti a térdére, így már nem láthatom az arcát közben. Látom rajta, hogy kezdi kapisgálni, de nem látom eléggé a megbánását, amiért ez történt. Mintha nem lenne ez az egész annyira súlyos, és teljesen biztos vagyok benne, hogy az érzései uralma alatt van. Ezért vak minden másra. Még mindig úgy gondolja, hogy ez rendben volt így, mert legalább most itt ül a teraszomon, szóval megérte. Pedig nagyon nem így van. Túl fiatal volt, és nem volt képes higgadtan gondolkodni. Valószínűleg hajtották a hormonjai, és a szerelemvágya, pedig sokkal egyszerűbb módokat is találhatott volna arra, hogy a közelembe férkőzzön azok után, hogy tudta, hol dolgozom.
- Victorékat hibáztatom az egészért - jelentem ki végül hangosan is a gondolatmenetem utolsó mondatát. - Te sem vagy ártatlan, hisz ha akkor először nem jössz el a stúdióba, nem történik semmi, de ők pontosan tudták, hogy egy kiskorú, naiv fiút hogyan manipuláljanak, hogy minden formában kihasználják, és ez az igazán hányingerkeltő.
- Nem tudom, hogy mit mondjak - emeli fel a fejét, amikor már hosszú ideje csend van köztünk, és a nap is elkezdi félhomályba fordítani a sötét éjszakát, bár még nem bukkant fel a házak felett. - Egyszerűen csak azt hittem, hogy más lesz. Tudnod kell, hogy nem az történt, amit hittem. Amire számítottam. Először belemenni sem akartam, de aztán mondtam Victornak, hogy csak veled vagyok hajlandó. Tudom, hogy nem volt szép húzás tőlem. Miattam írták át a beosztásod. De ahogy megemlítettelek, Victor készséggel ígérte meg, hogy veled forgathatok először, és ez elvette az eszem.
- Az érzelmeiddel manipulált… És te tényleg azt gondoltad, hogy kellemes lesz, romantikus, mint egy szerelmes összebújás? - szűkítem össze a szemeimet, mert ezek szerint ez a fiú tényleg annyira tiszta volt akkor még, Victor pedig ezt láthatta rajta, és belemélyesztette a karmait az ígéretes üzlet reményében.
- Láttam már pornót előtte is, tudtam, hogy egy film hogy néz ki - folytatja a magyarázatot, és amikor a soron következő cigimért nyúlok, megáll, és a kezemre simítva a tenyerét jelzi, hogy fejezzem be. Végül egyikünk sem mozdul el, mire befejezi a mondatot. - De azt nem, hogy a forgatása milyen. Igen, megbántam azt, hogy így veszítettem el, és a mai napig sokszor eszembe szokott jutni, hogy bár veled voltam, ami részben megszépítette a dolgot, ez mégis egy szörnyű emlék. Nekem is az, nem csak neked. Ha tehetném, és visszaforgathatnám az időt, tudva, mi fog történni, nem mennék bele. Legalábbis míg nem voltam előtte senkivel, biztosan nem.
- Úgy kellett volna történnie, mint tegnap - bámulok magam elé, és a tenyere egészen felmelegítette már a hűvös kezem, bár a nap perceken belül a szemünkbe fog tűzni. - Az ágyamban, kamerák és tanúk nélkül. Pont úgy, mint éjszaka.
- Csodálatos lett volna, és emiatt nagyon sajnálom - feleli suttogva, épp, amikor a nap első sugarai áttörnek a szemben lévő ház kéménye mellett. - Mégis… Ha ez az egész akkor nem történik meg. Mondjuk a live-nál maradok, és soha nem pornózom, de mára lennénk annyira jóban, hogy tegnap este Andy elhív a bulijára. Tudva, hogy csak tizennyolc vagyok, és még soha, senki nem nyúlt hozzám, lettél volna az elsőm?
- Nem biztos - rázom meg a fejem néhány másodperc gondolkodás után. - Harminc vagyok, Harry. Nem hiszem, hogy megtettem volna, ha az egész kapcsolatunk és barátságunk nem úgy kezdődik, és alakul, ahogy.
- A kor csak egy szám - morogja az orra alatt, és tudom, hogy rosszul esik neki minden szavam. Megint egy elutasításnak éli meg, annak ellenére, hogy az egész csak feltételes módban történik. Tizenkét évvel fiatalabb nálam, ami nem baj. Nem elítélendő dolog a számomra, de ismerve magam, ha csak egy buliban melegszünk össze, akkor nem valószínű, hogy hazahozom. Nem hiszem, hogy a nyakamba venném egy fiatal fiú gondját. A múltunk tükrében viszont ez más megvilágításba kerül.
- Viszont nem így történt - nézek rá, ő pedig egy hangyányit összerezzen, ahogy rákapom a tekintetem, aztán kihúzom a kezem a tenyere alól, de magammal hozom a cigim is, és a rosszalló pillantásai kereszttüzében gyújtok meg egy újabb szálat. - Itt vagyunk, és minden érzésedről tudok. Legalábbis azt hiszem. És ennek tudatában… Mindennek tudatában, annak is, hogy te sem vagy már közömbös a számomra, szeretném, ha folytatnánk ezt a dolgot, és megnéznénk, hogy mi válhat belőle. Meg akarom mutatni neked azt, hogy az élet nem egy pornófilm. Hogy egy emberi kapcsolat valakivel, akinek vannak önálló gondolatai, érzései, nem csak megírt karaktere, azzal mennyivel másabb lehet minden. Meg fogom mutatni ezt.
Nyel egy hatalmasat, de nem felel, csak lassan bólint, és mintha félénken elmosolyodna.
- Most pedig bújj vissza az ágyba - emelem a számhoz a cigim maradékát. Nem érzem értelmét, hogy tovább és tovább ragozzuk ezt, mert folyton csak ugyanott kötünk ki. Ő sajnálja, én sajnálom, de mindketten dühösek, és feszültek vagyunk. Pihennünk kell. - Ezt elszívom, és megyek utánad. Rohadt álmos vagyok.
Valahogy a hangulat délelőttbe nyúlva sem lesz sokkal jobb köztünk, mire kimászunk az ágyból kávé után sóvárogva. Épp az ő bögréjébe töltök, amikor megszólal a csengő.
- Hát ti miért vagytok ébren? - csodálkozom el a kaputelefon kameráján át Andy barátomat nézve.
- Hogy elvigyünk reggelizni - válaszol helyette Josh, mert Andy igazán álmosnak tűnik. - Délután utazunk, Andy meg, bár ez most nem látszik rajta, el akart köszönni.
- Oké, de előbb gyertek be, most keltem - ásítom, amivel még látványosabbá teszem, hogy legalább olyan használhatatlan vagyok, mint a barátom, pedig hamarabb leléptünk Harryvel. Harry… Mire észbe kapok, hogy ő éppen az én köntösömben, alatta anyaszült meztelenül, mert utál ruhában aludni, a konyhában áll a kávéját szürcsölve, Andy és Josh már be is lépnek az előszobába. Harry ruháit még épp sikerült az ajtó mögé rugdosnom, mert tegnap itt vetkőztettem le.
- Mi van veled, meleged van? - motyogja Andy egy Starbucksos papírpohárral a kezében, arra utalva, hogy én ritkán mászkálok, vagy alszom egy szál alsóban. - Vagy rádrontottunk öltözködés közben? Mondtam, hogy korán van még felkelni…
- Mi van veled? - dől az oldalának Josh, és ad egy puszit a hajába. - Az eszedbe sem jut, hogy hazahozott valakit tegnap? Komolyan kimerült lehetsz.
- Az vagyok, szóval kávét! - morogja Andy, és a konyhába indul a jelenlegi kávéjával a kezében, mi pedig követjük. - Ó, szia Harry!
- Jó reggelt - hallom meg a dörmögős választ.
- Igazad volt, édes - dől hátra a boltíves ajtóban annyira, hogy visszanézhessen ránk. - Tényleg hazahozott valakit.
Egy, talán két hosszú percig is néma csend van. Csak a bögrék és kanalak egymáshoz ütődő hangját hallani, mire Harry megköszörüli a torkát, miközben a mosogatógépbe teszi a poharát. Josh vigyorog, Andy arca pedig lehetetlenül önelégült, és pontosan tudom miért. Az éjszakánkból adódó kínos feszültséget a barátaink jelenlétében szinte tapintani lehet.
- Megyek, felöltözöm - néz rám Harry óvatosan, és a biztos lebukást az okozza, hogy a ruháit sietősen kapkodja össze az előszobában, majd magához ölelve őket felszalad az emeletre. Andy újra kihajol az ajtón, és az arcán lévő vigyorból arra következtetek, hogy Harry az én hálómba ment be.
- Beszélni fogunk erről, vagy mind úgy csinálunk, mintha meg sem történt volna? - kortyol a poharába Andy, és Josh is mosolyogva, felhúzott szemöldökkel néz rám. Csak megrántom a vállam, és mind csendben várjuk, hogy Harry újra megjelenjen az ajtóban.
- Te is jössz velünk enni valamit? - fordul felé Andy, és annyira biztos vagyok benne, hogy valami hátsó szándéka van ezzel. Le sem tagadhatná a vigyorával.
- Nem tudok, Alex már szerintem úton van a kondiba - feleli komolyan, és olyan, mintha fel sem tűnne neki ez a két tejbetök mellettünk.
- Nagy kár - ingatja a fejét színpadiasan a vörös.
- Tudom - bólint Harry, majd miután a mobilját a farzsebébe csúsztatja, fél kézzel magához öleli Andyt. - Vigyázzatok magatokra az úton. Írjatok, ha odaértetek, és ne küldjetek tengerparti fotókat, mert senki sem kíváncsi a barnuló seggetekre. Jó nyaralást, srácok!
- Köszi! - nevet fel Andy, és Josh is lepacsizik Harryvel, mielőtt a fiú egy jelentőségteljes pillantással néz rám, jelezve, hogy kísérjem ki.
- Este hívsz? - kérdi óvatosan, miután már a nyitott ajtóban áll. Meg kellene csókolnom, amikor elmegy? Ez lenne a normális, azt hiszem.
- Estig Alexel leszel? - szűkítem össze a szemeim mégis, mert valamiért nagyon nem akaródzik elengednem őt. Sokat lóg Alexel. Tudom, hogy csak barátok, de akkor is van egy olyan érzésem, hogy ő többet kap Harryből. Persze mindezt beszélgetés formájában értem, és csak remélem, hogy nem akar semmit a göndörtől.
- Nem, edzés után igazából nem terveztem semmit, csak hazamenni - húzza fel az egyik vállát, és nem néz a szemembe. Az ajtó erezete sokkal jobban lefoglalja, és ennek köszönhetően az is váratlanul éri, amikor magamhoz rántom egy gyors csókra.
- Hívj fel, ha végeztél a teremben - mosolygok rá, és bár tudom, hogy nem annyira ragyogó, mint lehetne, de még mindig feszült vagyok. Hiába beszéltünk róla újra hajnalban. Nem akar eloszlani ez a sötét felhő az agyam körül. Mint egy vihar, dörög és villámlik.
Ahogy visszamegyek, a két jómadár már az asztalnál ül, és ennél kíváncsibb pillantásokkal már nem is illethetnének.
- Lefeküdtetek? - töri meg a csendet Andy, és egyáltalán nem kertel, tök nyíltan kérdez rá a történtekre. Nem lep meg vele, pedig még Josh is felnevet ezen, annak ellenére, hogy mostanra már jól ismeri a pasiját.
- Le - bólintok, és egy sóhajjal én is leülök az étkezőasztalhoz.
- Ahhoz képest eléggé keserű fejet vágsz - húzza el a száját, majd felém hajít egy doboz cigit.
- Ma már elszívtam egy dobozzal - morgom, de ettől még kiveszek egy szálat, és kérdés nélkül gyújtok rá, majd egy bólintással visszacsúsztatom neki.
- Mi a baj? - dönti oldalra a fejét Josh, épp amikor egy nagy adag füstöt fújok ki.
- Nem tudom, hogy csak én reagálom ennyire túl, vagy komolyan nagyon elbaszott ez az egész - kezdem, és megint érzem, ahogy a dühöm Victorék iránt növekedni kezd a testemben. - Szóval mondjátok el, ti mit gondoltok.
- Miről? - kortyolgatja még mindig a kávéját a doki, és az arca komolyra vált. Látja rajtam, hogy nagyon megtépázza az idegeimet valami.
- Egy ideje már alakul ez a dolog Harryvel - kezdem el a mesét sokkal messzebbről, mint ahová ki akarok lyukadni vele, de azt akarom, hogy Josh is mindent értsen. Nem tudom, Andy mennyit mesélt neki a Harryvel közös múltunkról, de azt igen, hogy a lényegesebb dolgokat tudja. - Nem a semmiből történt ez most. Viszont megtudtam, hogy nem csak hogy én voltam az, aki elvette az ártatlanságát a felvételek alatt, de ő most volt először együtt bárkivel is kamerák nélkül.
- Ettől vagy úgy oda? - mosolyodik el Andy. - A srác teljesen tiszta. Minden téren te vagy neki az első, ezt inkább hízelgőnek kellene venned.
- Még nem fejeztem be - nézek mélyen a szemébe, és elhallgat, hogy folytathassam. - Ez engem is teljesen lázba hozott, alig bírtam magammal, pedig ritkán szoktam ennyire nagyon vágyni valakire. Mielőtt a matracra döntöttem volna, mondani akart valamit, de nem hagytam neki. Miután már csak feküdtünk az ágyban, kibökte, hogy szeretné, ha mindent tudnék róla, mert fontos vagyok neki, és nem akarja hazugságra alapozni mindezt. Így bevallotta, hogy még csak tizennyolc.
- Na és? - rázza meg a fejét Andy, de vele egyidőben, szinte teljesen egyszerre Josh leesett állal kérdez vissza, hogy most komolyan beszélek-e.
- Na és? - hitetlenkedek, és Josh is értetlenkedve mered a szerelmére. - Sikerült visszaszámolnod, hogy ha most nem húsz, ahogy eddig tudtuk, hanem csak tizennyolc, akkor mennyi volt, amikor megdugtam őt a fél világ előtt?
- A cégetek tud erről, vagy őket is átverte valahogy? - kérdi Josh, elszakítva a pillantását Andytől, és rám nézve várja a választ.
- Ó, olyannyira tudnak róla, hogy ők csináltak neki egy hamis személyit, ha esetleg ellenőrzést kapnánk - húzom fel magam megint a hajnali szintre. - Azért kellett a maszk is. Ezért volt minden. Az a két erkölcstelen fasz minden követ megmozgatott, csak hogy kihasználhassanak egy naiv kamaszt.
- Azért ehhez Harry is kellett - szól megint közbe Andy, teljes mellszélességgel védve a kibaszott ex-ágyasát. - Nyilván nem kényszerítették erre. Ez nem az a hely.
- Nem, tényleg nem - rázom a fejem dühösen, és Josh továbbra is hitetlenkedve kapkodja köztünk a tekintetét. - Ők csak kihasználták, hogy naiv, és hogy semmit nem tudott erről a világról. Úgy adták elő neki, mint egy mesét. Mintha ez egy álomszakma lenne, felhasználva Harry szerelmét. Gyakorlatilag velem manipulálták őt.
- Harry elmondta nekik kapásból, hogy beléd van esve? - húzza fel a szemöldökét Andy, és most meg tudnám ütni, amiért a céget védi, és Harry ellen megy.
- Először nem, de először nem is küldték pornózni - döngölöm a csikkem az asztalon lévő hamutartóba, és felpattanok, hogy töltsek magamnak még egy kávét. Mintha nem lenne már így is a plafonon az adrenalin szintem. - De amikor Victor minden áron alá akarta vele íratni a szerződéseket a pornóra, akkor Harry húzódozott. Azért mondott igent, mert Victor megígérte neki, hogy velem forgathatja az első filmjét.
- Ő pedig gondolom kérdés nélkül belement - tárja szét a karját Andy, és egy kicsit még a hangját is megemeli. - Nem hiszem, hogy fogni kellett a kezét, ami a tollat tartotta. És azt sem, hogy fogalma sem volt, hogyan zajlik egy ilyen forgatás. Azért nem egy kisgyerek volt már, basszus! Miért csinálunk úgy, mintha ő döntésképtelen lett volna?
- Tizenhat volt, Andy - szól közbe Josh, ezzel megakadályozva, hogy ráüvöltsek a barátomra, mert isten bizony készen álltam rá. - Igenis, az még gyerek. Ha őszinték akarunk lenni magunkkal, még most is csak egy gyerek.
- Én az ő korában… - kezdené a vörös, de Josh azonnal leinti, belé fojtva a szót, bármit is akart mondani.
- Szerintem ne azt hozzuk fel példának, hogy te miket csináltál az ő korában, és azt se, hogy Louis mit - magyarázza komolyan, és már ő sem a nyugalom élő szobra.
- Miért, te talán még szűz voltál tizennyolc évesen? - fordul dühösen a párja felé Andy, és a tekintete szikrákat szór.
- Nem - ingatja meg a fejét Josh, de mereven állja Andy dühös pillantását. - De nem is szerepeltem pornófilmekben, amit százezrek néznek meg. Köztük kibaszott perverz, beteg állatok is. Semmiképp nem ez a normális egy éppen csak nagykorúvá vált fiú számára. Örülnék neki, ha nem is tekintenéd ezt természetesnek, Andy.
- Szóval a nagy szónoklatod arról, hogy nem zavar a munkám a kapcsolatunkban, és hogy mindenestül fogadsz el, csak egy vágytól fűtött duma volt? - kel ki magából teljesen a fiatalabb, és már szinte feleslegesnek is érzem magam kettejük között, mert ez a vita már nem is igazán rólam szól.
- Nem, egyszerűen csak felbasz, amiért azt gondolod, hogy az exed ártatlan ebben a történetben! - Josh nem kiabál, de a hangja mégis ijesztően dühös. Még soha nem hallottam őt ilyennek. - Sok év börtönnel járó bűncselekményt követett el, belerángatva Louis-t is, aki bűnrészes lett, és még csak nem is tudott róla, szóval ne tekintsünk rá úgy, mint aki csak a dolgát végezte!
- Nem mondtam, hogy ártatlan, és ne csinálj úgy, mintha ez Louis vagy Harry lelkéről szólna - dörren rá Andy, és még a székét is ingerülten tolja hátra, ahogy felpattan. - Ez már megint a kibaszott féltékenységed, pedig milliószor megbeszéltük ezt a faszságot!
- Ülj vissza! - néz fel rá Josh, és mintha egy lehelettel higgadtabb lenne az előbbinél.
- Kapd be! - morogja Andy, ugyanazzal a hangsúllyal, amivel Josh kérte azelőtt, aztán elviharzik, és már csak az ajtó csapódását halljuk.
- Nálam van a kocsikulcs - ingatja a fejét, és egy sóhajjal újra rám néz. - Majd megnyugszik, és reményeim szerint belátja, mennyire rosszul lát mindent. Ha mégsem, akkor van egy felesleges repjegyem Spanyolországba, ha gondolod.
- A rohadt szűklátókörűsége semmit sem változott - huppanok le arra a székre, amin eddig Andy ült.
- Ez a dolog nincs rendben, és én veled értek egyet - biztosít a saját álláspontjáról. - Utálom Victort, ebben igaza volt Andynek, de bárki is lenne a történetben, ugyanez lenne a véleményem. Ez csak tesz rá még egy hatalmas lapáttal.
- Nem akarom elhinni, hogy ez velem történik - morgom, mire Josh a vállamra simítja a tenyerét. - Mintha nem lenne az egész életem így is eléggé elbaszott. Azt hittem kezdek lassan kilábalni mindenből, és magam mögött hagyhatom a faszságokat, erre tessék!
- Ezzel nem tehettél volna semmit, Lou - próbál kedvesen nyugtatni, aztán felkel, hogy a mosogatógépbe tegye a saját, és Andy poharát is. - Nem a te hibád. Komolyan érdekel, Harry?
- Azt hiszem - felelem egy kis gondolkodás után a hirtelen feltett kérdésére.
- Emlékszel, mit mondtál, amikor én ugyanezt feleltem neked Andyvel kapcsolatban? - mosolyodik el, de nem ül vissza mellém, így fel kell néznem rá.
- Igen, de ez… - sóhajtok fel, aztán felkelek, mert tudom, hogy menni készül.
- Tudom - feleli, és biztos vagyok abban, hogy tényleg pontosan tudja. - De Harry egy jó srác. Megérdemli, hogy adj neki egy esélyt. Ahogy te is megérdemled, hogy valaki igazán szeressen. Ő képes lenne rá. Mellesleg piszkosul dögös, és van egy olyan érzésem, hogy ez csak a kezdet.
- Igen - nevetek fel, mert erre már nem tudok csak morogni. Harry komolyan szexi, és az agyam mintha tudta volna, hogy valami baj van… Régebben nem láttam annak, meg sem próbáltam olyan szemmel nézni rá, egyszerűen csak túl akartam lenni rajta, és nem is gondolni erre többé. - Komolyan tetszik ez a fiú, de folyton eszembe jut, hogy mindezt értem tette. Nem volt olyan helyzetben, mint annak idején én. Volt egy csodálatos családja, és kitűnő tanuló volt, tudtad ezt?
- Azt hogy kitűnő volt, nem - rázza meg a fejét, és máris látom a szemeiben, hogy azon kezd gondolkodni, hogyan mentse meg őt is. Josh, a túl jó barát. Néha félek tőle, hogy nem is létezik, csak beképzelem magamnak, de akkor Andy is, így ez nem lehetséges. Remélem. A világnak szüksége van Josh-ra. - Változtasd meg az életét. Érted tette ezt, rendbe is teheti érted. Ha a bizonyítványa tényleg ennyire jó, akkor küldd egyetemre. Van egy milliónyi lehetőséggel rendelkező tizennyolc éves fiú a “tulajdonodban”. A hőse lehetsz.
- Szeretnék, de előbb ki kellene derítenem, hogy tudok-e a saját hősöm lenni, mielőtt másénak is jelentkezem - mosolyodom el, és elindulok a kijárat felé, amikor Josh is ezt teszi.
- A lényeg, hogy ne hibáztasd őt - fordul vissza már a bejárati ajtóból, és egy pillanatra magához ölel. - Persze, hülyeséget csinált, de mindent azért tett, mert fontos vagy neki. Az emberek pedig hibáznak. Néha hatalmas nagyot. És főleg a szerelem befolyása alatt. Nem ő a rosszfiú ebben a történetben.
- Tudom - bólintok egy sóhajjal. - Találd meg azt az agyalágyultat, és érezzétek nagyon jól magatokat.
5 Comments
Á.. Nem is tudom. Nem lenne egyszerűbb hagyni az egészet a fenébe? A múlton már úgysem lehet változtatni. Akkor meg minek bolygatni?
VálaszTörlésJa persze mert ha minden ilyen egyszerű lenne? Lounak persze igaza van, és joggal dühös. De én csak Victorra lennék mérges.
Persze Harry baromi nagy hülyeség csinált anno, amit már akkor sem igazán értettem. De ki lát bele egy 16 éves srác fejébe?
Mindenki hibázik, valóban.
De Louis elmélete szerint csak akkor megbocsájtható a fiatalon elkezdett pornózás, ha nyomós okod van rá? Éhezés, nyomorúságos élet az utcán?
Szerelemből elkövetett baromság az akkora bűn? Remélem nem csinál Lou ebből óriási ügyet.
Remélem Andy megenyhül és meglesz a nagy utazás spanyolba. Bár ha nem,én pont ráérek! 😉
Pussz 😘 😘 😘
De valószínűleg egyszerűbb lenne hagyni, de Lout frusztrálja a dolog. Ő is nagyobb részt Victorékra haragszik szerencsére. :)
TörlésNem fog nagy ügyet csinálni belőle, Harryvel legalábbis. Lou kicsit... igen.. neki kell az, hogy legyen rá valami nyomós indok, és kevésnek érzékeli a szerelem nevű indokot. :))
Ugye? Én is épp szabad vagyok, ha egy spanyol útról van szó... :P
Pusziii
Miért van olyan érzésem, hogy Andy tudott erről valamelyest a Victortól és most ezért viselkedett ilyen furán? Ugye nem!? Harry olyan cuki,totál bele van zúgva Louis-ba de ezúttal mindent jól akár csinálni. Szerencsére Lou azért annyira nem tud rá haragudni, hogy még egy csókot se kapjon. :)
VálaszTörlésNem is tudom... Meglátjuk igazad van-e. :))) Harry fél, izgul, aggódik.. Mint egy tini a idoljával.. :))) Louis pedig természetes, hogy képtelen haragudni rá. Próbál, és később is többször próbál majd, de azért nehéz lesz az majd akkor is. ;) :))
Törlés😍😍😍😍😍
VálaszTörlés