Sziasztok! 

Íme, itt vagyok, megérkeztem! :) Úgy örülök, hogy lassan, de biztosan haladunk szépen előre velük. :) Jövő héten az egyetem miatt nagy utazásban leszek. (New Yorkba, egész pontosan, aztán Chicago, meg Washington és ahhhhjj, csak nagyon izgatott vagyok, el akartam mondani. :D) Szóval szeretnék bekészíteni ide egy piszkozat részt, hogy csak meg kelljen majd osztanom, de fogalmam sincs előre, hogy mi hogyan alakul. Ha esetleg nem sikerül megosztanom, vagy csúszok, vagy bármi, akkor ezért lesz, de megteszem, amit tudok. :) 

Addig pedig, jó olvasást ehhez! Hagyjatok nekem nyomot. :) Mit gondoltok? 

Puszi&Pacsi

PS.: Jó szórakozást a koncerthez, Andi és Gyöngyi! Meg persze HDawn! Nagyon irigykedem! De mindenképp meséljetek majd! :) 

Louis nagyon szórakozott hangulatban lehet, bár miután megitta azt a hatalmas korsó sört, szinte egyszerre, mielőtt hazaindultunk, keverve a vodkás italaival, valószínűleg hatással volt rá. Mindenesetre édes így, egy kicsit spiccesen. 

- Nekem tetszik a Balthazar! - nevet fel, miközben még mindig a madár tetoválásaimnak próbál nevet adni, de olyan szörnyűségek jutnak eszébe, hogy az arcom fogom. 

- Rettenetes… - rázom a fejem nevetve, és ahogy Carol halkan kinyitja az ajtóm, látom, hogy mondani akar valamit, de aztán Louis hangja belé fojtja a szót. 

- Nekem igenis tetszik - áll ki az ötlete mellet. - Oké, az egyik madarad már tutira Sebastian, a másikat kiválaszthatod te. Végülis a tieid. 

Carol csak némán elvigyorodik, és visszacsukja az ajtót, miután kimegy. Tudom, hogy mire gondol, de nyilvánvalóan hülyeség. Mint azt ma megtudhattuk, Louis-nak már fél éve van valakije, és mielőtt megzavartam az üzenetemmel, éppen meg akarta dugni. A barátnőm szerint nem kellene feladnom ezt a dolgot, de nekem ma a maradék kis reményem is elszállt, ami felépült bennem, mióta jóban vagyunk Louis-val. Ha csak egy kicsit is másképp nézne rám, a helyzet is változhatna, de ez egyáltalán nincs így. Már egyértelműen a barát zónában vagyok, ezt többször elmondta, amikor bemutatott bárkinek is, és minden hülye tudja, hogy innen már kibaszottul nincs kiút. Nem mondom, hogy nem örülök ennek. Sokkal jobb Louis jóbarátjának lenni, mint egy srácnak, aki csak távolról csodálja őt, de a szívem mélyén azért nem a legjobb érzés. 

- Oké, legyen Ryan - felelem, de abból, ahogy hangosan felnevet, már tudom, hogy ki fogja gúnyolni. 

- Komolyan? Ebben semmi különleges nincs!

- Jól van, Lou, akkor legyen Balthazar - adom be a derekam mosolyogva. 

- Helyes - terül el az arcán egy győzedelmes vigyor. - Vidd lejjebb a kamerát. 

- Hm? - pillanatnyi meglepődésemen jót mulat, aztán megismétli az előző kérését. 

- Mi van még rád tetoválva? - kérdi, és elszántan fürkészi a felsőtestem, amennyire láthatja a kamerán át. Ettől érzem, hogy elpirulok, ezért talán jobb is, ha picit elveszem a képet az arcomról. - Ó, igen. A lepke. Nagyon perverz. 

- Mi a fene perverz van benne? - hitetlenkedek, és a hasamra nézek, hogy van-e bármi olyan részlete a tetoválásomnak, amit nem vettem észre. 

- Az, ahol van. Amivel érintkezik minden alkalommal, amikor valaki megdug, és te elmész - feleli nemes egyszerűséggel. Jézusom, teljesen természetesen mondja ezeket. Vagy nagyon részeg, vagy túl mélyen vagyunk már ebben a barátság dologban, és azért ilyen közvetlen. Biztos vagyok benne, hogy Andyvel is ilyen. Főleg a vörös srácot ismerve. - Központi szerepe van. Biztos, hogy szándékosan ráélveznék. 

- Oké, Lou - nevetek fel zavaromban, és úgy emelem a telefonom, hogy ne lássa a pillangót. - Hiszek neked. De a lepke lány, és Darcy lesz a neve. 

- Emma - vágja rá, mintha licitálnánk, és azt hiszem a legjobb, ha megint engedek neki. Úgysem nyugszik addig. - A Darcy nem lepke név. 

- Ja értem, ellenben az Emmával - bólogatok, mintha épp az iskolapadban ülnék, de el kell nyomnom egy gyors ásítást közben. - Akkor legyen Emma. Az egy népszerű lepke név.

- Fáradt vagy? 

- Igen, de holnap legalább pihentetőbb napom lesz - válaszolok egyből, és ő minden szavam érdeklődve figyeli. Megmelengeti a lelkem. - Csak a live-ban lesz jelenésem. 

- Ó, igen - mosolyodik el megint. - Azt is csinálod. Melyiket szereted jobban? 

- Szeretek szólózni - válaszolok őszintén, alig néhány pillanatnyi gondolkodás után. - Ott a magam ura vagyok, máskor meg uralkodnak rajtam. 

- De te szereted, ha valaki feletted áll, nem? - teszi fel zsigerből a kérdést, de szerencsére egyből tovább szalad a gondolata. - Milyen ez az élő kamerázás? Én sosem csináltam, nem is néztem még ilyet. Amikor ide kerültem, egyből pornózni kezdtem. 

- Szórakoztató, mert csak te érsz magadhoz, de a közönséged egyből visszajelzést ad. Bármit írhatnak neked, és általában nagyon lelkesek. Sok önbizalmat adnak - felelem neki, és végig bólogat. 

- Te nagyon jó lehetsz benne - emeli meg a szemöldökeit, és esküszöm, hogy kajánul vigyorog rám. A részeg, vagy inkább csak ittas Louis, nagyon szexi, perverz és szórakoztató… Ha a pasija vagy. De így, hogy csak távolról imádod, eléggé kényelmetlen helyzetbe hoz. - Rengeteg rajongód van. Igazi sztár vagy a camboyok közt. 

- Nem hinném, hogy így van - cincogom az orrom alatt. Mégis mit mondhatnék erre? 

- Én meg tudom - nevet fel, amivel már teljesen összezavar. - Andy már valamikor az első féléved után panaszkodott, hogy több a feliratkozód az oldalon, mint neki. Azóta ez gondolom már őrült kereteket öltött. 

Mindig ezt csinálja. Mond valamit, amitől eláll a lélegzetem, és azt gondolom, érdeklődik irántam, utánanéz a dolgaimnak, aztán azonnal nyakon önt egy adag hideg vízzel a következő mondatában, hogy ne is reménykedjek. Persze Phil után már amúgy is felesleges. 

- Gondolom - rántom meg a vállam. - Nem szoktam ellenőrizgetni, de sok értesítést küld az oldal. 

- Mi a titkod? - kérdi még mindig ugyanazzal a vigyorral. - Miért szeretnek annyira? 

- Nem tudom, ez… - kezdem, de csak egy zavarodott nevetés lesz belőle. - Ezt nem igazán tudom elmondani. 

- Akkor mutasd meg - jelenti ki, és közel vagyok ahhoz, hogy leessen az állam. 

- Mi? - nyöszörgöm, de próbálok nem a szemébe nézni. 

- Na, ne szégyenlősködj - folytatja tovább, és muszáj nyelnem egy nagyot. Nem vagyok szégyenlős egy kicsit sem, azt már rég levetkőztem. Előtte sem… De ez. Mi a fene? - Ez a munkánk. És már mindent láttam belőled korábban. 

- Tudom… - kezdenék ellenkezni, de alig hagy szóhoz jutni. 

- Akkor gyerünk! - nógat tovább, de minden egyes mondata után nevet, és van egy olyan érzésem, hogy nem gondolja komolyan. Vagy igen? Nem, ezt nem gondolhatja komolyan. - Tudni akarom Napsugár titkát!

- Nincs semmilyen titkom - ingatom a fejem kínosan mosolyogva. Borzasztóan zavarba hoz most ezzel a játékkal, és fogalma sincs, hogy miért. Persze nem is akarom, hogy legyen. Nem akarom, hogy tudja, mennyire felébresztett bennem mindent mióta a közelemben van. Nem akarom megint elveszíteni. 

- Ne kéresd már magad, Harry - ejti hátra a fejét a kanapé támlájára, aztán újra rám néz. - Adj nekem egy privát show-t. 

- Ez egy kínos játék - felelem neki, egy kicsit már komolyabban, mert egyre több bennem a frusztráció. - Nem vagyok elég részeg hozzá, hogy ne legyen nagyon kínos holnap. 

- Miért lenne az? - kérdi, és a hangja pillanatról pillanatra komolyabb. A játékos vigyora sincs már az arcán, helyette iszonyú szexin néz ki, aminek talán még nehezebb ellenállnom. Meg akarom tenni. Rohadtul jó lenne, ha csak így is, de nem akarom, hogy holnapra megbánja. És tudom, hogy így lenne. Szexuális értelemben az égvilágon semmit sem jelentek neki, bármennyire is vágyom rá, és Phil a hálószobájában alszik. Csak nagyon kanos, és most bármi jó lenne neki. Én nem akarok bármi lenni Louis számára. Én vagy a minden akarok lenni, vagy a semmi. - Minden nap ezt csináljuk. Dobd le a bokszert nekem, Harry. 

Kiszárad a szám, amikor kimondja ezeket a szavakat, és bárcsak itt lenne most velem, hogy a fülembe súgja, miközben lágyan simogat. 

- Lou… - lehelem szinte erőtlenül, és megfeszülök az alsómban, amikor beharapja az ajkát, és bár csak mellkastól felfelé látom őt a kamerában, a keze a lába közé mozdul, mint camboy ezt biztosra meg tudom mondani. Édes istenem, komolyan csinálja. Louis nem csak szórakozik ezzel a dologgal. 

- Kérek egy privát show-t - folytatja elmélyült, rekedt hangon, és biztos vagyok benne, hogy magához nyúl közben. 

- Nem hinném, hogy ez egy jó ötlet, Louis - szólalok meg komolyan egy kis torokköszörülés után. 

- Nincs ebben semmi rossz. Minden nap ezt csinálod, most csináljuk együtt - győzköd, és egy pillanatra lenéz. Muszáj lehunynom a szemem, és vennem egy mély levegőt. Pontosan tudom, hogy mi van azon a részen amit nem vesz a kamera, és egy részem azt kívánja, hogy én is lássam. - Te is fel vagy izgulva. 

- Nem vagyok - vágom rá gyorsan, de csak elmosolyodik. Igaza van, és most már biztos, hogy ő is. - Szerintem aludnunk kellene.

- Csináltál már ilyet? - kérdezi, és továbbra sem ejti a témát. - Olyannak, aki nem fizet érte. 

- Nem - súgom halkan, mert ha már annyi mindent eltitkolok előle, legalább amit nem muszáj, azt nem szeretném. - És zavarba hoz. 

- Amitől csak még izgatóbb - dugja ki a nyelvét, hogy megnedvesítse az ajkait. Nem egy szándékos mozdulat, nem is túlmenően érzéki, mintha körbenyalná a száját, de nekem ennyitől is összefut a nyálam. - Nem muszáj az arcodat is mutatnod, ha nagyon nem akarod. Mutasd magad a takaró alatt. És beszélj, mert nagyon szexi hangod van. Pillanatok alatt elmegyek tőle, amennyire kanos vagyok. 

- Louis… - nyöszörgöm, mert másra képtelen vagyok ezek után a mondatok után, és látom az önelégült mosolyát, ami viszont felidegesít. - Kérlek… 

- Mit szeretnél? - kérdi halkan, és most már az ő hangja is őrjítően szexi. Le kell tennem a telefont. - Ha én mutatok előbb valamit, az segít? 

- Nem - morgok rá, akármennyire is szexinak tartja vagy sem, mert kezd komolyan kihozni a sodromból az értetlenségével. - Azt mondtam, hogy nem. Leteszem. 

- Harry… - kezdi, és egy kicsit feljebb helyezkedik a kanapén, mert mostanra már szinte teljesen elfeküdt rajta. 

- Jó éjt! - szakítom félbe, bármit is akart mondani, és kinyomom a hívást. Nem próbál visszahívni. Egy ideig látom, hogy gépel valamit, de végül nem küldi el. Bámulom még egy ideig a chat ablakunkat, és egyszer csak eltűnik a zöld pötty a képe mellől. Igazán dühösen hajítom oldalra a telefonom, még töltőre sem dugom, ennyire sem érdekel a dolog, és lekapcsolom a villanyt. 

Épp a szokásos pincérünk teszi le elénk az ebédet, amikor befejezem a tegnap esti történések mesélését. Carol álla a padlón, én meg a dermedt barátnőm miatt csak kedvesen felmosolygok a fiatal srácra, hogy azt mutassam, mi is normálisak vagyunk. Ő ugyanilyen lelkesen mosolyog vissza, aztán egy bólintással magunkra hagy minket. 

- Biztos, hogy tetszel neki - jelenti ki Carol, és a túlárazott hamburgere után nyúl. 

- Mitch-nek? - nézek csodálkozva a pincér után. - Szerintem mindenkivel ugyanolyan kedves. 

- Louis-nak, te bolond - forgatja meg a szemeit, és egy nagyot harap az ételbe. Én csak egy hatalmas tál salátát rendeltem, grillcsirkével. Muszáj megtartanom a formám. A pornó iparban sokkal nehezebb bent maradni, mint az ember gondolná. Sokan azt hiszik, bárkit bevesznek, aki hajlandó kamerák előtt szexelni, de ez messziről sincs így. A képernyőn tökéletesen kell kinézned, amire persze rásegítenek a sminkesek, meg az utómunkálatok alatt a szerkesztők, de tökéleteset csak alapból is egy jó alapanyagból lehet kihozni. 

- Mondd, a történet melyik részénél nem figyeltél? - kérdem kissé talán túl indulatosan is. - Van pasija. 

- Mégis veled akart telefonszexelni - mosolyodik el a homlokát ráncolva. 

- Mivel kibaszott Phil nem foglalkozott vele. - A káromkodásomra néhány vendég felém pillant. Ez egy eléggé drága hely, de megengedhetem magunknak, és Carol imádja. A kaja oltári ebben az étteremben, szóval sokszor jövünk ide. - A barátját akarta megdugni. El is mondta. Csakhogy a srác bekómált. 

- És nem volt senki más, akivel szívesebben játszadozott volna, csak te - mutat rá a dologra, mire csak a fejem rázom. 

- Mert épp írtam neki, és mindezek fejében még spicces is volt. Hiszen hallottad, a tetoválásaimnak adott nevet - felelem erre ingerülten hátradőlve. És bármit is mond, ez biztosan így is volt. Egy részeg játék, nem több. Annak pedig egyszerűen nem szabad megtörténnie, mert nagy az esélye, hogy a friss barátságunk menne rá. 

- Én még mindig úgy gondolom, hogy nem szabadna feladnod - erőszakoskodik tovább teli szájjal. Nos, ez a drága hely talán nem nekünk való. - Philhez alig ért egész este, és csak pár hónapja randiznak. Együtt se laknak. Veled pedig telefonon át is huncutkodott volna. 

- Hagyjuk ezt a témát, jó? - merítem a villám a salátalevelek közé, és nem is nézek rá. - Inkább mesélj, mi van Kevinnel? 

- Randiztunk, és végig nagyon kedves volt - kezdi el, de csak óvatosan. Mintha nem biztosítottam volna a támogatásomról. - Látta rajtam, hogy tartózkodó vagyok, és újra elmondta, hogy mennyire sajnálja amit veled tett. 

- Az jó - felelem színtelen hangon, és nagy beleéléssel pusztítom az ebédem. - Én nem. Ha nem teszi, most nem üldögélünk itt, és még mindig csak a telefonom képernyőjén át csodálnám Louis-t a régi szobámban. 

Nem fűz hozzá semmit, de látom, hogy nem ért velem egyet. Miután befejezzük az ebédünk, intek a pincérnek, míg Carol kimegy a mosdóba. 

- Mindennel meg voltak elégedve a párjával? - kérdi mosolyogva, miközben az asztalra csúsztatja a fekete mappát a számlával. 

- Ó, Carol csak a barátom - felelem zsigerből, és egy kicsit el is pirulok, amikor folyamatosan bámul ezután. Nem tudom, hogy miért mondtam ezt. Valahogy mindig úgy érzem, nem akarom, hogy az emberek mást lássanak bennem, mint aki vagyok. Régen nem zavart ha egy párnak néztek minket, de nem szégyellem magam, így amikor tehetem, őszinte vagyok. 

- Vagy úgy - mosolyog most már annyira, hogy a fogai is látszanak. Én csak zavartan a mappába teszem a hitelkártyám, ő pedig bólintva elviharzik. Időközben Carol is visszaér, mire a pincér is a kártyámmal. Amikor kinyitom, meglep a kis cetli, amit a kártya fölé tett, hogy biztosan észrevegyem. Széthajtva a nevét látom benne, és egy számot, hogy ha esetleg otthon se vár senki, akkor hívjam fel. 

- Úgy látom nem volt igazad - emelem Carol felé a tekintetem, aki csak értetlenül néz, mire felé nyújtom a cetlit. - Louis és a pincér közül a pincérnek tetszem mégis. 

- Haha - forgatja meg a szemét a szurkálódásomra. - Neked viszont Louis. 

- Az egy reménytelen dolog - válaszolom halkan, ahogy aláírom a számlát. - Talán… Meg kellene próbálnom megismerkedni valakivel. Aki irántam is érdeklődik. Megérdemelném, nem? 

- Jaj, Hazzy, persze, hogy megérdemelnéd - nyúl át az asztalon, hogy a kezemre fektesse a sajátját. Egy kicsit elgondolkodik, aztán Mitch felé néz, aki egy nem messzi asztalt szed le éppen. - Tetszik neked a pincér fiú. 

- Csinos, nem? - fordítom én is abba az irányba a szemeim, hogy ne legyen túl feltűnő. - Főleg ebben a szerelésben. 

- Egészen jóképű - állapítja meg vonakodva, aztán elmosolyodik, és újra csak rám figyel. 

- Tetszik ebben az öltözékben azt hiszem. 

- Nem vagy valami magabiztos - ráncolja a homlokát, de a hangja kedves. - De egy próbát megérdemel a dolog. Hagyd neki itt te is a számod. 

- Biztos? 

- Tuti - felel egyszerűen, és letép egy kis darabot Mitch papírjából. Gyorsan ráírom a számom, és egy magyarázatot, hogy csak azért adom neki, hogy tudja, ha én hívom, aztán a számlára teszem, és becsukom a könyvecskét. 

- Menjünk! - egyenesedem fel, és a kijárat felé indulok, de még utoljára elkapom Mitch mosolyát, már a számommal a kezében. Nem tudom mit hoz majd ez a dolog, de talán kevesebb szenvedést, mint amit a Louis-hoz fűződő, egyoldalú szerelmem. Nekem ez már elég. 

Fáradtan esem haza a live után, és bár azt terveztem, hogy még tanulok a szóbeli vizsgákra, semmi energiám hozzá. Anyu vagy tíz hívást hagyott a mobilomon, de csak egy üzenetben válaszolok, hogy dolgoztam ma, majd beszélünk, és vár egy üzenet Mitch-től is. Azt írja nem akar nyomulósnak tűnni, csak reméli, hogy jól telt a napom, és valós számot adtam neki. Ezen muszáj felnevetnem. De vajon működhet ez a dolog? Louis-nak működik. Bár tény, hogy mindent titkol Phil elől. Nem hiszem, hogy én képes lennék erre, ha igazán szeretnék valakit. Gyorsan vissza írok neki annyit, hogy jó, csak borzasztóan fárasztó volt, és majd holnap ígérem beszélünk, aztán már megyek is a zuhany alá, hogy ágyba bújjak. 

Másnap tényleg felhívtam Mitch-et, és nagyon jót beszélgettünk. Nem annyira jót, mint Louis-val szoktunk, de már két napja nem írt vagy hívott, bár én se őt. Nem csináltam semmit, hogy ne legyen kínos köztünk a dolog, erre így is az lett. Ha ezt tudom, inkább kiélvezem… 

Ma már forgatok, és tudom, hogy ő is, de nem írt, hogy mennek enni és amikor az étkezőbe érek, ők már ott vannak. Szuper, minden a régi. Ez a barátság nem tartott sokáig, de nem gondoltam, hogy nem én fogom tönkretenni. Próbálok úgy tenni, mintha nem bántana a dolog, és a tálcámra téve egy kis tacot, az egyik üres asztalhoz ülök, és a telefonom kezdem nyomkodni. 

- Szia - szólít meg az az imádott hang, de úgy elmerültem a Twitter nézegetésében, hogy észre sem vettem, amikor mellém lépett. Leül velem szembe, és csak néz rám néhány másodpercig, mielőtt felsóhajt. - Remélem nem bántottalak meg nagyon a múltkori viselkedésemmel. Sajnálom. Egy fasz voltam. Nem tudom mi ütött belém. 

- Rendben van - mosolyodom el. Nagyon meglep ezzel a cselekedetével, de elképesztő megkönnyebbülés, és boldoggá tesz vele egy pillanat alatt. Mintha az eddigi keserűségem nem is létezett volna. 

- Rendben vagyunk? - mosolyodik el, és a kezemre teszi a tenyerét, amiben a mobilom tartom. 

- Igen, Lou - forgatom meg a szemem vigyorogva, amire felnevet. - Féltem, hogy olyan kínosan érzed magad miattam, mint annak idején. És ennyi volt a barátságunknak. 

- Felnőtt emberek vagyunk - dől hátra, és kibontja az apró, snacknek szánt chipses zacskót. Nem értem, hogy nem hízik el, miközben folyton szemetet eszik, és semmit sem mozog. Legalábbis nem igazán megterhelőt. - Meg tudjuk oldani a problémáinkat. 

Visszakúszik az emlékeimbe, amikor ő is ugyanolyan gyerekként kezelt akkor, mint mindenki. Így visszatekintve talán sok dologban gyerekesebb voltam, mint most. Talán nem kellett volna úgy lerohannom. Most már sosem tudom meg mi lett volna, ha… De annak örülök, hogy most jól vagyunk. Még ha csak barátok is. 

- Mennem kell - néz a telefonjára, amit a köntöse zsebéből húzott elő. - Este hívlak. 

- Oké - mosolygok fel rá, amikor már mellettem sétál el. 

Már viszonylag késő van, amikor végzek, és csak vonszolom magam a zuhanyig, aztán a ruháimig vissza az öltözőbe. Nem volt rossz nap, csak hosszú. Már kifelé megyek, hogy elérjem az következő buszt, amikor megnyitom a munkaügy e-mailjét. Végre megjött a beosztásunk. Hétfőn már hónap eleje, és még semmit sem tudtunk. Frusztráló, amikor nem tudod, hogyan oszthatod be a szabadidőd. Nem is sorba kezdem nézni, egyből az az egy nap érdekel, ami a legfontosabb. Kértem két napot a szóbeli vizsgám előtt, és egyet utána is. Victor megértő volt, és azt ígérte megkapom, és nem is csalódtam. Szabad vagyok azon a héten hétfőtől vasárnapig. Van sok kellemetlen dolog ebben a munkában, de az egészen biztos, hogy sokat dob, amikor érzed, hogy emberszámba vesznek, és törődnek a kéréseiddel. 

- Istenem… - cincogom, miután elkezdem végignézni a havi partnereim listáját. Louis… Louis-val is forgatnom kell. Egy hármas. Alex, Lou és én. Ez lehetetlen, Alex és valaki más rendben van. De ez képtelenség! Nem tudom végigcsinálni. Miért baszódik el mindig minden, amikor már úgy érzed sínen vagy? Kétségbeesve rohanok a stúdió felé, ahol Louis forgatott ma, de már a takarítók dolgoznak ott, és az öltözőben sincs, csak Johnny, akivel volt ma. 

- Louis régen elment már? - rontok rá köszönés nélkül. 

- Nem, talán öt perce - rázza a fejét segítőkészen. - Lehet, hogy a parkolóban még beéred. 

- Köszi! - kiáltom vissza, de már rohanok is a lift felé, mintha az életem múlna rajta, aztán ugyanígy ki a parkolóba. Épp a kocsija ajtaját csukja be, és már tolatni kezdene, amikor megállok mögötte, kitartva a kezem, míg a másikkal a térdemre támaszkodva lihegek. Hirtelen fékez le, és még járó motorral nyílik az ajtó, hogy kipattanjon az autóból. 

- Harry, basszus! - siet oda hozzám, de még kell néhány mély levegővétel, míg sikerül életben maradnom. - Történt valami? 

- Láttad a beosztást? - kérdem még mindig levegőhiánnyal küzdve, bár már sokkal jobb. 

- Még nem, mi történt? - húz fel, és a Mustang formás hátsójának támaszt, ami egy nagyon kellemes érzés. Addig se kell magamat tartanom. 

- Együtt fogunk forgatni, Lou - hadarom el, de csak felhúzza a szemöldökét.

- Ennyi? - mosolyog rám, miközben összefűzi a karjait a mellkasa előtt. Mi? Mi a fene ez a semmilyen reakció? 

- Louis! - tárom szét a kezem hitetlenkedve. - Te, én, együtt. Megint. 

- Oké, Harry, nyugodj meg, rendben? - lép közelebb. - Értem, hogy miért pánikolsz ezen. Barátok vagyunk. Felnőtt emberek. Megoldjuk. Csak megcsináljuk, és kész. 

- És utána? 

- Semmi - mosolyodik el. - Tudod hányszor dolgoztam már együtt Andyvel, miközben a legjobb barátom? Egyszerűen csak megcsináljuk. 

- Megcsináljuk - ismétlem egy kicsit nyugodtabb hangon. Persze fogalma sincs mi az, ami miatt igazan kétségbe ejt ez a dolog, de az ő laza hozzáállásából nekem is a testembe csepegtet egy keveset, amiért most nagyon hálás vagyok. - Nem lesz gáz. Hárman leszünk. 

- Mi? - kérdez vissza azonnal Louis, és kíváncsian néz rám, miközben előveszi a telefonját, hogy most már ő is megnézze azt a beosztást. - Alex? Akkor két aktív egy passzív felállás. Ó, nagyszerű! 

- Mi a baj? - kérdem halkan egyből, mert most már nem tűnik olyan vidámnak. 

- Semmi, nem az a nap gázos - legyint. - Egy-két csoportos szex még rendben van egy hónapban, de a beosztásom siralmas. Egy csomó csoportos nap. Azok meg kimerítőek, mert mindig elnyúlik, és annyi munka van vele. 

- Én akkor csináltam először ilyet, amikor… - kezdem, de megakadok egy pillanatra, nem tudva hogyan is folytassam. - Tudod. 

- Most jobb lesz, ígérem - mosolyodik el, és a vállamra teszi a kezét. - És ne feledd, mindig szólj, mielőtt elkezdünk valamit, amit nem akarsz.

- Rendben - felelem lehajtott fejjel. 

- Már akartam mondani - kezdi, és újra a bő pulóvere zsebébe süllyeszti a mobilját. - Ha nem bánod, segítek átnézni a szerződésed, és bejelöljük azokat a részeket, amiket módosítanál. Victor nem lesz kiakadva, vagy ilyenek. 

- Tudom, rendes pasi amúgy - válaszolom, és azt hiszem örülnék, ha segítene ebben. Még azóta sem néztem át, és csak puszta szerencse, hogy nem jött szembe valami durvaság a beosztásban. - Megköszönném, ha segítenél. Biztos lesz pár dolog, amiről talán azt se tudom majd, hogy mi fán terem. 

- Megnézzük - mosolyog rám, aztán a kocsija nyitott ajtaja felé néz. - Most? Elmehetünk hozzád, követlek az úton. 

- Az jó lenne, bár halálra fog idegesíteni, amikor a buszom minden megállónál megáll - vigyorgok rá, amire csak felnevet. 

- Ülj be! - parancsol rám, és bólintva egyből bepattanok mellé. - Miért nem jársz autóval? 

- Mert még lusta voltam elmenni, és venni egyet - rántom meg a vállam, amikor kikanyarodunk a főútra. 

- Komolyan? Te most komolyan beszélsz? - hitetlenkedik nevetve, és a fejét csóválja. - Oké, akkor valamikor elmegyünk és veszünk neked egy autót. Ha megérzed milyen valami hasonló csodát vezetni, mint ez, ki se akarsz majd szállni a volán mögül. 

- Biztos így van - bólintok, és boldog vagyok, mert semmi sem változott köztünk. Mintha az egész tényleg nem történt volna meg. Ugyan olyan felszabadultan tudunk beszélgetni, ha nem még annál is jobb a légkör köztünk. Louis a barátom. Az egyik legjobb barátom, és ez mindent megér.