Téli Csókok - 7.
Sziasztok!
Azt hiszem rekordidőt futottam. :) és már csak 4 nap. Én még mindig nem vagyok kész mindennel, de remélem ti jobban álltok. :)
Nem is húzom tovább az időt, rohanok mézeskalácsot sütni.:)
Kellemes olvasást!
Puszi&Pacsi
Néhány nappal később az ikrek csak
élvezték egymás társaságát és egy Disney maratont tartottak. Tomnak fogalma sem
volt, öccsének hogyan sikerült rábeszélnie olyan régi klasszikusokra, mint Az
Oroszlánykirály, vagy a Macskariszokraták, de úgy sejtette, hogy azok a nagy
őzike szemek és a lebiggyedő ajkak tehettek a dologról. Bill csak olyan
filmeket akart nézni, ahol a szereplők állatok voltak, bár valahogy a sorba
bekeveredett a Szépség és a Szörnyeteg is.
Úgymond a film adott nekik egy kis
szünetet. Addig is a levegőben tartva a spirituális sziklát kettejük között.
Valamilyen oknál fogva egész eddig nem érezték megfelelőnek a pillanatot, hogy
beszéljenek… a dolgokról, egészen mostanáig.
- Szóval. – mondta ki Bill eléggé
tagoltan.
Tom bólintott, a nyakát vakargatva a köré
tekert zöld sál alatt. – Szóval.
- Beszélnünk kell. – tette a kezét Bill
Tom karjára, és gyengéden megszorította.
Összebújva ültek a kanapén, Tom
törökülésben Bill lábai alatt. A kandallót még nem gyújtották be, ezért egy
nagy takarót terítettek magukra. Tom nagyon otthonosan érezte magát, különösen,
ahogy a fiatalabb iker a karját simogatta.
- Igen. – Tom egy kicsit elmosolyodott.
- Hát… nem tudom… nem undorodsz? – Bill
tekintetét az ölébe szegezte és azzal a kezével amivel nem épp Tom bicepszét
simogatta, a takaró egyik rojtjával játszott.
- Nem… kéne? - Természetesen Tom tudta,
hogy ennek undorítania kellett volna őt, vagy legalábbis egy kicsit
kiakasztania. De ez ő és Bill volt az isten szerelmére. Jóllehet ők voltak az
egymáshoz legközelebb álló ikrek a bolygón; a dolgok valahogy nem tűntek
furcsának közöttük.
- Hát, talán… - nézett fel rá Bill a
pilláin keresztül. – Mármint, mi testvérek vagyunk, ikrek… nekünk ezt talán nem
kellett volna.
- Nem történt semmi. Vagy legalábbis
semmi rossz… nem teljesen. – pirult el Tom, mert olyan nagyon jó volt! – És
különben is, csak egy szívességet tettél… Csak azért csináltad, hogy tudjam, és
jó legyen, nem igaz?
- Igen… igen, természetesen. – pirult el
most Bill is, tétovázott mielőtt folytatta. – De, Tomi… elmentél.
- Hát, nem nagyon tudtam mit tenni. –
nevetett fel idegesen Tom. Bill nem hibáztatja ezért őt, ugye?
- Nem, persze nem tudtál, csak én… talán nem kellett volna ilyen messzire mennem. – A fiatalabb iker vett egy mély
lélegzetet és felemelte a fejét, hogy megtalálja Tom tekintetét. – Sajnálom.
- Ne tedd, tetszett. – Tom válasza olyan
gyorsan szaladt ki a száját, hogy majdnem megpofozta magát, de hát ez volt az
igazság. – Úgy értem…
- Tom? – szakította félbe Bill.
- Igen? – a rasztahajú idegesen
gyűrögetni kezdte a takarót.
- Mi a helyzet a csókkal?
Tom felkapta a fejét, szemei tágra
nyíltak, ahogy öccsére bámult. Bill nem mondhatja, hogy az a csók rossz volt és
undorító, vagy mégis? De megpillantva Bill ártatlan és aggódó arcár Tom tudta,
hogy egyáltalán nem ez volt a helyzet. – Azt már megbeszéltük, hogy rendben
van, ha megcsókolom a testvérem száját.
- De… - Bill megkönnyebbültnek tűnt, de
Tom még mindig látta, hogy valami bántja. – Mi a helyzet… azzal, amikor
megcsókoltál a vacsora alatt, és…
Tom felemelte a kezét és hüvelykujjával
Bill kipirult arcát kezdte simogatni. Bill belehajolt az érintésbe és közelebb
kúszott. A fekete hajú fiú csendesen suttogott a szobában.
- Tetszett, még ha a bátyám is vagy.
Tom elvigyorodott, Bill annyira
hihetetlenül aranyos. Most már Tom biztos volt benne, hogy Bill annak ellenére
is szereti, ha csókolóznak, hogy testvérek voltak. Ez a szeretet és rajongás
legnagyobb jele volt és Tom Billnek akart adni mindent magából. – Azt hiszem, azért tetszett, mert testvérek vagyunk.
- … Ez vagy egy nagy sértés a
csókolózási képességemnek, vagy egy nagyon, nagyon mocskos gondolatmenet. –
nézett rá Bill tágra nyílt szemekkel.
- Egyik sem! – kuncogott Tom. –
Szerintem azért veszítjük el néha egy kicsit a… kontrollt… mert annyira nagyon
szeretjük egymást. Soha nem szerettem senki úgy, ahogy téged szeretlek Bill, és
azt hiszem, hogy azért nem furcsa, amikor megcsókollak, mert ez a szeretet
annyira erős, hogy ledönt minden gátat maga körül.
Bill csak tátott szájjal nézett pár
másodpercig. – Azta.
- Ja, nem tudom, hogy ez mind honnan
jött. – vigyorodott el szégyenlősen Tom. – De komolyan, ez nem furcsa vagy
rossz Bill. Nem vagyunk furcsák vagy rosszak.
- Oké… oké, jó, mert nem hiszem, hogy
valaha is meg akarom állni, hogy megcsókoljalak. – kuncogott az öccse, és
szájával máris Tom arca felé közeledett.
Tom nem vesztegette az időt, és már
fordította is fejét, hogy ajkaik találkozzanak, karjait ikertestvére dereka
köré fonta, és addig húzta magára, míg Bill már az ölében ült él lábaival közre
fogta. – Hmm, ez olyan jó Tomi.
Az idősebb iker elmosolyodott és
körbehintette forró, enyhén nedves csókokkal Bill ajkait, mikor a fiatalabb
iker egy kicsit szétnyitotta az száját, csak úgy, mint korábban, Tom most sem
tudott ellenállni a kísértésben és birtokba vette alsóajkát. Anélkül, hogy
tudták volna, mit csinálnak Bill bele markolt a nehéz rasztákba, míg Tom
szívogatta és harapdálta a száját. Aztán mikor Tom kidugta a nyelvét, hogy
végignyaljon a megduzzadt felületen, Bill szinte jajveszékelt a karjaiban.
Bill gondolkodás nélkül kinyitotta a
száját, és azonnal elkezdett játszani Tom nyelvével, szívta és piercingjével
ingerelte. Tom felnyögött és óvatosan húzta simogatta Billt. Az fiatalabb
nyelve könnyedén Tom ajkai közé csúszott, hogy felderítse száját és táncra
perdüljön ikrével. Olyan szenvedélyesen ízlelték egymást, amennyire csak
lehetséges.
Tom nem tudott tenni a vágy ellen, hogy
lefektesse Billt a kanapéra.
A fiatalabb iker Tom nyaka köré fonta
szorosan a karjait, és erősen húzta le magával, annak ellenére, hogy Tomnak
amúgy is minden szándéka volt vele menni. Amikor Bill végül találkozott a
kanapé párnáival, Tom nem vesztegette az időt, teljesen ikertestvére fölé
kerekedett és éhes kezeivel, Bill derekát kezdte simogatni, majd végig a
combját, rámarkolva, és kényszerítve Billt, hogy lábait kulcsolja köré. Billnek
nem kellett sok bárosítás, máris Tom combjai köré tekerte a lábait,
kétségbeesetten próbálkozva, a lehető legközelebb simulni hozzá, aminél közelebb
már csak akkor lenne, ha bebújna a bőre alá.
És az összes őrült tapogatózás és
semmiségek mormolása közben az ajkak összetapadva maradtak és olyan harmóniában
és fűtött szenvedélyben úszott a két tizenéves, olyan mennyei boldogságban,
amint még soha azelőtt nem tapasztaltak egyetlen csóktól.
***
- A francba, komolyan itt lakik?
Bill kuncogott bátyja kitörésén. Megértette,
mert Gustav háza elég… nagy volt. Ez volt a tökéletes hely egy szilveszteri
partihoz, és már hagyomány is volt azóta, hogy Gustav szülei úgy döntöttek,
fiúkra bízzák a házat, amíg ők elmennek látogatóba a család többi tagjához.
Gustav kora ellenére még otthon lakott, bár ez nem volt túl meglepő, ha valaki
ránézett erre a házra.
- Igen. Elég félelmetes, nem? – hajtotta
fejét Bill a bátyja hátára. A tornácon álltak, Tom Bill derekát ölelte. Mivel
Tom már az új kesztyűjét viselte, Bill keze bátyja hátán, valami bársonyos
kékbe volt öltöztetve, amiben biztos volt, hogy ma egyszer még megszólja egy
bizonyos barna hajú. – Bemehetünk? Hideg van!
- Majd felmelegítelek. – kacsintott rá
Tom és Bill kuncogott ettől. Ó, ő biztos is volt ikertestvérében.
- Melegíthetsz engem ma est; Azt hiszem,
hogy a vendégszobában dupla ágy van. – vigyorodott el Bill, a rasztahajú pedig
nevetett és szorosabban ölelte magához, aztán ugrott egyet, ujjongó hangot hallatva. A rasztahajú napról napra lányosabb lett. Bill hatással volt rá. – Most
gyerünk.
- Igen, igen, türelmetlen fiúcska. –
rázta meg a fejét Tom és megcsókolta még egyszer Bill homlokát, mielőtt ikertestvére
az ajtó felé indult. – Tudod, még nyolc óra vissza van éjfélig!
- Ó, meg fogsz csókolni éjfélkor, igaz? –
csillogott Bill szeme és Tom rámosolygott, egy pillanat alatt megcsókolta az
ajkait, a csókba mormolva, hogy igen. Bill elvigyorodott, és becsengetett. Ez
lesz a valaha volt legszebb szilvesztere. Tulajdon mostantól, mindegyik jobb
lesz mint valaha, mert megoszthatja Tommal.
- Végre! – nyitotta ki hirtelen az ajtót
a szőke egy nagy, piros pöttyös kötényben, megdöbbentve az ikreket. – Nagyon
kevés időnk van.
Miután köszöntek barátjuknak, Gustav már
terelte is őket a lépcső felé. – Menjetek fel, harmadik ajtó balra. Bill tudja,
hogy hová kell mennie. Elvárom, hogy lent legyetek… öt perc múlva!
Mi?... Gustav… - nyöszörgött Bill, de
hagyta, hogy felfelé taszigálják a lépcsőn Tom után. – Guh, ez van minden
rohadt évben.
- Még mindig nem vagyok túl a pöttyökön,
hogy őszinte legyek. – kuncogott Tom, és kinyitotta a vendégszoba ajtaját, ami
nekik lett rendelve. Bill elkapta bátyja boldog mosolyát a királyi méretű
ágytól és borvörös lepedőtől. – Nagyon kurvás, soha nem várt selyemlepedő
Gustavról.
- Azért, mert mindig az anyukája veti be
az ágyakat. Úgy látszik, azt vártja tőlünk, hogy mindenhol vad és szenvedélyes
szex legyen a házban. – rázta a fejét Bill, és mosolygott Tom megbotránkozott
pillantásán. – Ugyan már, ezt nem gondolja komolyan, szerintem csak viccből
csinálja.
Tom csak nevetett és ledobta a táskáját a
sarokba, aztán Billhez sétált. – Jól fogsz kinézni ma este ezeken a lefedőkön.
- Tudom, a piros meglehetősen jól áll
nekem, igaz? – vigyorodott el Bill és hagyta, hogy Tom átkarolja a derekát, ő
pedig Tom vállát, aztán kezei felcsúsztak a nyakán keresztül puha rasztáiba. –
Szeretnék már a lefekvésnél tartani.
- Én is. – döntötte a homlokát öccsének
és lehunyta a szemeit. – És csodálatosan nézel ki pirosban. Hoztál bugyit?
Tom kapott egy játékos pofont a karjára,
de Bill nem válaszolt. Igazából ma egy fekete darab van rajta. – El tudjuk
magunkat szórakoztatni, valahogy amíg ágyba nem kerülünk?
- Tudok néhány dolgot. – vigyorodott el
Tom és Bill felsikkantott, ahogy az idősebb karjai végzetesen szoros ölelésbe
zárták, a rasztás pedig egy pillanat alatt megtalálta száját és nyelve édesen
siklott végig Bill ajkain.
- Bill… Tom… toljátok le a lusta seggeteket,
mielőtt Gustav a porcicákból csinál egy hadsereget és ellenem küldi őket! –
hangzott fel Georg hangja a lépcsőn, és a két tinédzser vonakodva húzódott
szét. Bill adott Tomnak egy utolsó csókot, aztán egy hosszú sóhajjal indultak
az ajtó felé, és meghallottál Gustav fokozatosan erősödő hangját. Szegény,
szegény Georg.
Tom halkan mormolt a kuncogó Billnek,
mielőtt leértek a lépcsőn. – Pontosan mennyire is irányítás mániás Gustav?
***
- Ez tökéletes! – Bill szinte sugárzott
Tom mellett, ahogy nézték az emberekkel és zenével telt szobát. A parti
meglehetősen elegánsra sikeredett, a sör és ritmusos DJ zene ellenére. Tom
látott jó pár pezsgős poharat is a helyszínen, köztük egyet Bill kezében. És
örömmel konstatálta, hogy a korosztály ellenére egy normális újév ünneplő
társaság jött össze. Nem voltak ostoba iszákosok… Nincsenek alul öltözött
kurvák, vagy olyanok, akik szándékosan elszarják mások buliját. Mindent
összevetve egyet kellett érteni Bill véleményével. A pari tökéletes volt.
Tulajdonképpen Tom rohadt jól érezte
magát.
Egy sört szorongatott a kezében,
kellemesen spicces volt, és már túl voltak egy finom vacsorán, így a gyomra sem
háborgott az alkohol miatt. Szerette a zenét is, nem volt éppen egy Samy
Deluxe, de jó volt. A legjobb sapkáját viselte, ami miatt Bill könyörtelenül
ugratta is. És Bill itt volt az oldalán. Testvére lenyűgözően nézett ki, haja
lágy stílusban omlott vállára, sötét lila póló és szűk farmer simult karcsú
testére. Ha a parti tökéletes volt, akkor Bill már túl tökéletes.
Az egyetlen, ami nem volt Tom közelében
az egy lány, de valójában, most először életében ez nem is igazán zavarta.
Itt volt Bill.
- Jól érzed magad? – zengett Georg
hangja, ami kirángatta Tomot a gondolataiból és a barna felé fordult. Georg
fején egy világos sárga parti sityak egyensúlyozott.
- Nagyon. – vigyorodott el Tom, aztán
átkarolta Bill derekát és közelebb húzta magához a fiút. Bill kuncogott és
bólintott, miközben lenyelte a pezsgőt. – Hogy lehet, hogy ti ketten sosem
láttátok itt egymást?
- Én általában el voltam temetkezve egy
csaj melleiben. – mondta Georg komolyan, és rákacsintott egy lányra, aki elment
előttük. – És különben is, egy csomó ember van itt.
- Ja, és én Andreasékkal lógta. – hajolt
kellemesen Tom vállára Bill és Tom nem is érzi már a féltékenység gyilkos
nyilallását a szívében, mikor Bill az ex-barátja nevét mondja. Andreas már
a történelem volt, Bill és Tom pedig a jelen. – Hol marad a hódítás ma éjszaka?
- Látod azt a vöröset ott? – mutatott
Georg a nappalinak abba az irányába, ami táncparkettként funkcionált. – Ő fog
ma este haza jönni velem!
- Ja, világos! – Tom nevetett barátja
lelkesedésén, és szórakozottan dörzsölte Bill oldalát.
- Ó, fogd be. Egyébként, téged sem látlak
lánnyal a karodon. – morgott rá játékosan Georg, és Tomnak sikerült elfojtania
a mosolyát egy másodpercre, de aztán Georg nevetésben tört ki, és Tomnak nem
volt más választása, mint követni őt.
- Hé! – veregette meg a karját Bill. –
Miért van olyan érzésem, hogy én vagyok a vicc tárgya?
- Sajnálom, sajnálom! – igyekezett újra
megnyugodni Tom, mikor Georg még kuncogott mellette. – Ma este egy lányt sem
szedek fel, túl macerás.
- És itt van neked Bill, mi? – vigyorgott
a barna. Tom már elfelejtette, Georg milyen jól ismerte.
- Igen, itt van nekem Bill. – vigyorgott
vissza Tom és hihetetlenül közel húzta magához Billt. – Most menj, dugj meg
néhány csajt aztán gyere vissza a partira.
- Igen, igen, amúgy sem merne egy lány
sem a közeledbe jönni. – hátrált meg Georg, és most már mindkettejükre
vigyorgott. – Azt gondolják, hogy flörtöltök egymással.
- Mi? – kérdezte Bill bekapva egy fél
darab sajtot. Tom csak nevetve megrázta a fejét. Hirtelen Bill ugrott egyet, és
nagy mosollyal az arcán nézett rá. – Oh, oh, oh, Tomi, ez a kedvencem!
Tom felnevetett, ahogy a lassú dallam
betöltötte a szobát és lassan mindenki párba állt, hogy táncolhassanak rá. Tom
simogatta a fiatalabb kezét.
- Akarsz táncolni?
- Ez komoly? – kérdezte szájtátva Bill,
és hagyta magát, hogy már rántsák is be a hullámzó tömegbe. – Oh, Tomi, te vagy
a legaranyosabb.
Tom csak mosolygott és húzta maga után
Billt, hogy ikertestvérével együtt mozoghasson a teste. – Ah, csak szeretlek,
ennyi az egész.
Bill elmosolyodott, és arcát Tom nyakába
temette. Elkezdtek hajladozni a zenére, és mindent elfelejteni maguk körül,
csak egymással foglalkoztak. Tom keze megnyugtató körökben simogatta Bill hátát,
és Tom érezte Bill meleg leheletét a nyakán, hébe-hóba ajkával kényeztette egy
kicsit. Tom elégedettnek érezte magét, a zenére táncolva, öccsével a karjaiban.
- Hmm, ezt gyakrabban kéne. – mormolta
Bill, mozdulatai lassúak és egyszerűek. – Jó táncos vagy.
- Csak veled, általában egy szar vagyok.
– mosolyodott el Tom, keze felkúszott Bill ébenfekete hajába, melyből friss
világillat áradt, amitől kicsit szédelgett is. Billnek mindig jó illata volt,
de ma este keveredett Tom becsiccsentésével, és a kettő keverékével nézve
ikertestvérére, az illata bódító volt, csábító, enyhén izgató. – Annyira jó az
illatod.
Egyik fiú sem vette észre, hogy egy
bizonyos szőke figyeli őket, a mosoly lassan eltűnt a fiú arcáról, és a szeme
elkerekedett, ahogy realizálódott benne, amit lát.
Bill szorosabban simult hozzá, csípőjük
tökéletes szinkronban mozgott. Tom boldogan hümmögöt, és fejét beletemette Bill
krémes nyakába, megízlelve az enyhén megizzadt bőrt, amikor azt gondolta, hogy
senki nem figyel rájuk. Bill nyöszörgött. – Tomi…
- Mindjárt éjfél, még inni kéne egy
kicsit. – a dal véget ért, így a fiúk tánca is, ezért átmentek egy nagy
puncsostálhoz, hogy kitöltsenek két csészével. Tom feltartotta a poharat és
Bill hozzákoccintotta a sajtját. – Az új, közös életünkre.
- Így, így. – nyelte le Bill az édesen
savanykás folyadékot, Tom szinte köhögött olyan erős volt a cucc. Mennyi még?
- Kb tizenöt perc, találnunk kell egy
helyet, ahonnan jó nézni a tűzijátékot. – ragadta meg Tom Bill kezét és
kivezette az erkélyajtón. – Oda mehetnénk.
Volt egy félreeső hely, a nagy cserepes
növény mögött, ami mögé tökéletesen elbújhatnak együtt, anélkül, hogy bárki
észrevenné őket. Muszáj elbújniuk mások elől, mert nem értenék, miért váltanak
a testvérek újévi csókot. Egy kicsit zavarta Tomot, hogy az erkölcsi szabályok
nem engedték kimutatni a szeretetét testvére iránt a nyilvánosság előtt. De
mindaddig, míg meg tudta mutatni Billnek, addig rendben volt.
- Mi változott az évedben Tomi? –
gömbölyödött össze a karjában Bill, és mosolyogva nézett rá. Azt alkohol
dolgozott Bill testében is, időről időre kontrollálatlanul kuncogott, de Tom
szerint imádnivaló volt.
- Csodálatod volt. Tudtad, hogy
megtaláltam az elveszett testvérem? – csókolta meg Tom Bill homlokát. Őt is
megütötte az ital, érezte, ahogy örvénylik a gyomrában. – Mi a helyzet veled?
- Vicces egybeesés, én is ebben az évben
találkoztam először a bátyámmal. – csókolta meg válaszként Bill Tom állát aztán
lehajtja a maradék italát. Tom nézte, ahogy Bill üvegesedő tekintete
visszatalál hozzá. – Hát nem nagyszerű?
- Ez hihetetlen Billa, hihetetlen! –
hajtotta fel a pohara tartalmát gyorsan, és most biztos gyorsan be fog rúgni.
De még mindig elég beszámítható, hogy tudja elindult a visszaszámlálás. –
Kilenc, nyolc…
- Hét, hat… - mosolygott melegen vissza
rá Bill, ujjaik összekulcsolva, és gyorsan eltűntek a nagy növény árnyékában. –
Öt, négy…
- Három, kettő… - Tom közelebb hajolt és
Bill szempillái már az arcát csapkodták. – Egy.
Bill csókja édes volt, forró, és öccsének
gyümölcsös íze volt. Tom végignyalta testvére száját, egy másodperc tört
részéig vitába szállt a nyelv a nyelvvel, aztán szétrebbentek, mikor a kis
álomvilágukba burkolva megijedtek a tűzijáték robbantásaitól a fejük felett.
- Gyönyörű. – suttogta Bill, fejét Tom
álla alá szorítva, szorosan a karjaiba bújt. Tom elvigyorodott, és erősen
tartotta ikertestvérét. Valóban, nagyon nagyon szép volt.
***
- Billa. – kuncogott csodálkozva Tom,
hogy Billel megbotlottak a szobához érve. Tom babrált a zárral egy kicsit, míg
végül nyafogott, és a szemével könyörgött Billnek, hogy jöjjön és segítsen
neki.
- Mi az Tomi? – Bill nagyon szeleburdin
érezte magát. A parti még tartott odalent, de már elég részegnek érezték
magukat, hogy ideje legyen egy kicsit lepihenniük. – Mi ez, szép kis Tomi?
- Azt gondolod, szép vagyok? –
mosolyodott el részegesen Tom, bejutottak a szobába, fáradtan átölelte Bill nyakát és megcsókolta a
szája szélét. – Te is szép vagy Billa, olyan nagyon szép!
- Ikrek vagyunk. – mosolyodott el Bill,
és Tom ajkai foglyul ejtették a sajátját, lassan és nedvesen csókolta
testvérét. Tom elvigyorodott a csókban és átcsúsztatta nyelvét Bill szájába, hogy
lágyan simogassa az övét. – Mhm, annyira jó.
- Ez jó érzés neked? – kérdezte Tom, és
légzése felgyorsult, hangja rekedtebb lett az átlagosnál. Kezei lejjebb
csúsztak és simogatta Billt.
- Olyan jó, Tomi, ez így nagyon jó. –
olyan szenvedéllyel falták egymás száját és nyelvét, mintha nem lenne holnap.
Abban a pillanatban Bill nem igazán vette tudomásul, nem túl jó így csókolni a
testvérét, de túl részek volt, hogy ez érdekelje. Ez most színtiszta vágy volt, és
Billt az sem érdekelte, ha ez egy kicsit nárcisztikus, ha ez azt jelentette,
hogy tovább érezheti Tom elragadó nyelvét a szájában.
- Vedd le. – motyogta Tom a puha ajkakba,
és kétségbeesetten kezdte lehúzni ikertestvére pólóját. Bill felemelte a karját
és engedelmesen áthúzta a ruhadarabot fele felett. Nem sokkal utána a rasztahajú pólója is a padlón landolt. – Forró vagy.
- Hm? – egy kicsit furcsállotta Tomtól
ezt a megjegyzést.
- Forró. A bőröd meleg… forró. – húzta
végig nyelvét Bill állkapcsán és végignyalta hosszú nyakát. Bill hátradöntötte
a fejét, hogy Tom szabadabban játszhasson. A rasztahajú duzzadt ajkai azonnal
Bill bőrére tapadtak és erőteljesen szívni kezdte. Bill térde majdnem
elengedett, ezért belekapaszkodott ikrébe, miközben mélyen felnyögött.
- Tomi! – Bill zihálva tolta le Tom nadrágját
a keskeny csípőjén. Hogy mitől maradt fent ez a nadrág, az még mindig rejtély
volt Billnek. Most azonban semmi nem érdekelte. Elindultak az ágy felé. – Az
enyémet is.
Bill szűk farmerját kezdték el lehámozni
róla.
- A pokolba. – motyogta Tom, ahogy
szemügyre vette Bill fekete csipkés fehérneműjét, és elmerültek egy újabb
fűtött csókban.
- Én… - kezdte el lefektetni óvatosan
Billt a bor színű lepedőkre és fölé mászott. Bill megborzongott és magára
rántotta bátyja erős testét, már hiányzott neki a melege. Tom egy kicsit
felnyögött. - …ölelni akarlak.
- Ölelj Tomi. – Bill olyan melegen, és
álmosan érezte magát. A szemhéja kezdett lezáródni és nem is realizálta, hogy
mi az a kemény, ami a combjához nyomódik. Tom legördült róla, magukra húzta a
takarót és hátulról szorosan megölelte Billt. – Jó éjt Tomi.
Tom csak motyogott valamit és megcsókolta
Bill nyakát, lábát pedig átvetette Bill lábain. Az a keménység megint
hozzányomódott Billhez, ezúttal érezhetőbben, de az ő tudata már nem volt
egészen tiszta, és mély álomba merült, testvére karjaiba csomagolva.
Csak akkor lett teljesen nyilvánvaló,
hogy mi volt a keménység mikor Bill egy kicsit később felébredt. Mozdulni
próbált, de Tom erősen, háttal a mellkasának szorította. A kiemelkedő dudor a fenekének
szorítva pihent, és Bill pislogott párat a sötétben, hogy megpróbáljon rájönni,
hogy ő és a testvére miért feküdtek részegen és keményen az ágyban. Mert Bill
is kemény volt, ezt nem lehetett tagadni.
- Tomi? – suttogta Bill még mindig
nehézkes hangon.
- Hm… - Tom öntudatlanul előre nyomta a
csípőjét és közelebb húzta Billt, fenekéhez szorítva merevedését. A rasztahajú
fiú felnyögött álmában és újra, meg újra előre ringatta csípőjét Billnek. – Hm…
Bill beleremegett Tom minden mozdulatába.
Még az agyát elködösítő párán keresztül is meg tudta volna mondani, hogy amit
Tom tett, annak zavarnia kellett volna őt. A probléma csak az, hogy bár ezt az
elméje tudta, a teste nem egészen. Voltaképpen a teste elárulta őt, amiért csak
egyre jobban lázba jött Tom folytonos lökéseitől. Bill felnyögött, mikor Tom
keze lejjebb csúszott a derekáról a csípőjére, egy erősebben szorította magához
minden lökésnél.
- Tomi… Mit csi…? – Bill inkább nem
gondolkodott azon mi is a rossz ebben a helyzetben. Mielőtt még az agya kitalálhatta
volna, Bill már eldöntötte, hogy nem is lehet semmi baj azzal, ha valami olyan
jó, mint az a kellemes bizsergés egymás közt, ami erekciót eredményezett az
ikreknek, és azok a puha, nyöszörgő hangok, amiket Tom adott ki minden
alkalommal, mikor hátulról Billnek nyomult.
- Bill… - Tom hangja álmosan csengett;
még mindig félálomban volt. Bill hátralendült, nekifeszülve újra bátyja
ágyékának, és Tom a mély morgással együtt reszketni kezdett aztán
hirtelen teljesen megnyugodott Bill mögött.
Volt valami meleg nedvesség Bill
fenekénél.
Hamarosan lágy semmiségeket motyogott a
fülébe, légzése megnyugodott és ikertestvére vissza aludt. Erős ujjai lágyan
simultak csípőcsontjára, megérintve a fekete csipkét, amitől Bill felsóhajtott,
végül egy nagy mosollyal az arcán és Tom ajkaival a vállán újra visszasodródott
mély álmába.
2 Comments
Azta! Jó szaftos lett a vége. Mondjuk mikor elkezdték levetkőztetni egymást, én már azt hittem akció lesz, de oké, az még várat magára. :D Na kíváncsi vagyok már a végére.
VálaszTörlésElőször olvasva én is ezt hitte, gondolom ez is volt a cél. De azért így is piszkos este volt. ;) Most már csak 3 nap. :)
Törlés