Téli Csókok - 5.

by - 12/18/2016

Sziasztok!
Az utolsó pillanatban. Már tegnap is biztos voltam ebben, de nem buktam meg, sikerült még 18.-án posztolnom! :)
Olyan boldog vagyok. És olyan álmos. Szóval azt hiszem én mára ennyi voltam... :)
És ne feledjétek, már csak 6 nap!!! és 5 rész!!! Épp félidőben vagyunk a történetben. 
Jó olvasást! Nagyon cuki rész! 
Puszi&Pacsi
(annyi hiba azért csúszott a gépezetbe, hogy még éjfél után kicsivel, mikor belenéztem a docx-ba láttam pár érdekes fordítási jegyzetet és formázási hibát, amit a történetben felejtettem, természetesen egyből javítottam itt is, de addigra már volt 6 megnyitás, szóval akik így szenvedték végig, azoktól elnézést kérek! :) )



Bill próbált a lehető legmozdulatlanabbul feküdni, és egyenletesen tartani a légzését, ügyelve, hogy a szeme se rebbenjen meg. Nagyon nehéz feladat alvást színlelni. Tom az ágy mellett turkált valamit, Bill pedig elkezdett látványosan mozgolódni, és szuszogni, jelezve, hogy hamarosan ő is fel fog ébredni.

Volt egy olyan hang, ami arra emlékeztette mikor a toll karcolja a papírt, aztán a hálószoba ajtaja becsukódott.
Bill kinyitotta a szemét, és egy pillanat múlva már hallotta, a bejárati ajtó csapódását is, ő pedig vigyorogva ült fel az ágyon. Pillantása az éjjeli szekrényre terelődött, a papírra azt írta, elfutott Georg lakására, hogy felszedje néhány dolgát, és a lehető leghamarabb vissza is jön. Bill boldogan felsikkantott.

 A fiatal, fekete hajú fiú gyorsan kiugrott az ágyból, lábait belecsúsztatta bolyhos papucsába és hátára kanyarította köntösét. Kuncogott, míg elért a komódig ugrándozva.
Normálisan Bill nem lett volna olyan boldog, hogy Tom elhagyta a házat, de most valamit meg kellett tennie, ahhoz pedig szüksége volt a testvére távollétére.

A fiókban turkálva a zoknijai alatt keze megakadt a kis szatyron.

- Oké, kell… karácsonyi csomagolópapír. – csoszogott be a nappaliba Bill, az ajándékot letette az asztalra, aztán a sarokban lévő karton dobozban kezdett kutakodni a karácsonyi csomagolóanyagok és szalagok között. Sajnos a boltok mostanra már nem voltak tömve szép papírokkal, ezért nagyon kevésből kellett választania, de azért sikerült megoldani. Hamarosan a dohányzóasztalhoz ült a kanapéra, maga elé gyűjtve az ollót, néhány szalagot és a kis szatyit.

Amint kihúzta a csomag tartalmát, Bill orrát megcsapta a csodálatos új bőr illata. Érezte a tenyerében, hogy milyen puha és tökéletes, persze egy jó minőségű drága darab volt. Tudta, hogy Tom imádni fogja őket, még ha csak sima feketék is voltak és egyáltalán semmi hip-hop-szerű.

Kesztyű, ezt vette Bill az ikertestvérének karácsonyra… egy pár szép bőrkesztyűt.

Bill kuncogott, mert tudta, hogy ebben a pillanatban is Tom a városban sétál, útban Georghoz, kezén pedig Bill bolyhos, babakék és nagyon lányos kesztyűjével.

A sötétkék csomagolásra ragasztott még egy nagy arany csillagot és az egészet átkötötte egy arany szalaggal, aztán visszartette a szatyorba. Bill gyorsan az ágya alá rejtette, hogy biztonságban legyen.

Alig fél óra múlva, Tom küldött egy üzenetet, amiben a rasztahajú leírta, hogy felvette a dolgait, de van még egy kis elintéznivalója. Bill elmosolyodott. Tudták, hogy mivel elég valószínű, hogy Tom mostantól minden éjszakát Billnél fog tölteni, a legjobb lesz, ha az összes ruháját és cuccát áthozza.

Bill a hifihez ment, és miközben az ablakon át nézte a havazást, megnyomta a hangerő gombot, így a lakás csendjét betöltötte Mariah Cary hangja és az All I Want for Charistmas.

Bill most igazán magáénak érezte. Az egyetlen amit karácsonyra akart, Tom volt.

Miután megreggelizett, ami elég sok időt vett igénybe, ugyanis nem sokat töltött ténylegesen evéssel, mert a lejátszó csak úgy ontotta a karácsonyi dalokat, Bill pedig nem tudott mit tenni, énekelnie kellett, de végül mikor épp a Let is snow-t énekelte, sikerült visszatérnie a szobájába.

Kutakodva egy kicsit Bill végül megtalálta a kiszemelt karácsonyi ruháját. Azóta égett a vágytól, hogy felvehesse, mióta megvette. Habozott egy kicsit a fehérneműs fiók előtt, aztán egy nagy mosoly terült el az arcán. 

Bill szerette volna egy kicsit kényeztetni magát, amíg Tom távolt volt.

Teletöltötte a kádat annyira forró vízzel, hogy szinte égetett, közben pedig az épp aktuális karácsonyi dalt dúdolta, ami beszűrődött a nappaliból. Meggyújtott pár gyertyás a fürdőben, megtöltve a levegőt vanília és levendula illattal, amit mélyen beszívott.

Levette a köpenyt és a papucsot, beleereszkedett a gőzölgő vízbe, ami teljesen ellazította és megnyugtatta az izmait. Teljesen elfeküdt benne, fejét a kád szélének döntve és lehunyta a szemeit. Ez maga volt a mennyország.

Nos, talán nem volt annyira csodálatos, mint bebújni Tom meleg karjai közé, de közel volt.

- Hmm, Tomi. – mosolyodott el Bill és vigyorgott, ahogy bátyja képe úszott el a csukott szemei előtt.

Bill vonakodva felült, és lehalászta a sampont és a balzsamot. Ma nagyon szép tisztának kellett lennie este. Karácsonyeste volt, Bill és Tom pedig együtt ünnepeltek a fiatalabb lakásán. Úgy döntöttek, hogy egy film maraton jó választás lenne. Aztán kinyitják az ajándékokat és Bill Tommal karácsonyi énekeket énekel, aztán Bill nevet milyen szörnyű a rasztás hangja, Tom pedig addig üldözi majd a lakásban, míg el nem kapja, hogy halálra csiklandozza. Bill elmosolyodott ezen. Azt akarta, hogy ez egy tökéletes este legyen.

Bill arra gondolva, hogy később bármi történhet, kihúzta hosszú hófehér lábát a vízből, hogy selymesre borotválja. Nem tudta mikor borotválta le utoljára, de már egy ideje biztos nem. Aztán feltérdelt és egy másik helyen is puhává varázsolta magát, rájött, hogy odalent is elég régen tette már meg. Talán pár éve csinálta ezt utoljára.

Az a néhány ember, aki valaha is látta Billt meztelenül, félreértették, hogy miért borotválta magát. Mindig azt gondolták, hogy Bill azért csinálja, hogy szexin nézzen ki, vagy valami. De ő csak azért tette, mert így jól érezte magét. És most a megfelelő karácsonyi hangulathoz szükség volt arra, hogy nagyon jól érezze magát a bőrében. Jól, és talán egy kicsit szép is legyen Tomnak.

Amikor végre elkészült a tisztálkodással, Bill kimászott a kádból, gyorsan lerántotta a törülközőt a radiátorról, és magára tekerte. Megszárította magát, aztán a törülközőt turbánként a fejére csavarta, hogy megtartsa a haját. A testápoló vanília illatú volt, csak úgy, mint a gyertya, amivel Bill alaposan bekente a testét, hogy puha és szép legyen. Bill mindig szerette simogatni a bűnösen karcsú testét, miután megborotválta magát.

- Oké, nekem most van talán… fél órám mielőtt hazaér. – mondta Bill magában komolyan, ahogy elrakta a krémet. Gyorsan fogat mosott, közben pedig a haját törölgette a törülközővel.

És most jött Bill kényeztetés idejének a kedvenc része; öltözködés.

Smink és haj kellékeit az asztalra rakta, és a tükör alatti komódra halmozta a ruháit.

- Ez… talán a leghülyébb dolog amit valaha csináltam! – nevetett fel halkan magában Bill, felemelte az első ruhadarabot, és bele lépett egyik lábával, majd a másikkal és a vérvörös selyem, csipkés szegéllyel csak úgy vibrált a bőrén, ahogy felvette és nagyon szépen mutatott, ahogy körbeölelte férfiasságát, mire végre minden a helyére került. Bill majdnem halálra pirult, mikor lement a sarkon lévő fehérneműboltba hogy vásároljon két francia bugyit. Azt mondta a barátnőjének lesz, de a szemtelen lány a butikban, nem teljesen hitt neki. – A pokolba is, tudom, hogy jól nézek ki.

A többi felszerelés egy fekete nadrágból állt, piros béléssel, és egy piros kötött, szűkre szabott pulóver tapadt felsőtestére, ami tökéletesen kiemelte a vonalait. Egyébként ez most nem is annyira számítana. Csak magának akar tetszeni és Tomnak.

Amikor Bill utoljára befestette a haját, úgy döntött, hogy kihagyja belőle a fehér csíkokat, amiket általában annyira szeretett, - most teljesen fekete volt. A szokásos oroszlánsörény helyett pedig egy kicsit ártatlanabb, lágyabb viseletet választott ma.

Az ajtó becsapódott, és Bill majdnem lejtette a szemceruzát, amit a kezében tartott.
- Hahó Bill, fent vagy? – hallotta Tom hangját.
- Igen, itt vagyok. Még a sminkemen dolgozom. – fejezte be Bill még gyorsan a szemét. Most erőteljesebb és feketébb lett, mint általában. Úgy nézett ki mintha egy nagy karácsonyi partira készülne. Igaz nem lett volna szükség erre, mert csak Tommal lesznek itthon, de Bill mégis meg akarta adni a módját az estének. Végre az ikertestvérével lehet, és Tom megérte az erőfeszítéseket.

- Georg segített áthozni a cuccaim, és gondoltam ebédelhetnénk együtt. Mit szólsz hozzá?
Bill kedvesen elmosolyodott, ahogy meghallotta, hogy Tom minden nehezebb dolgait áthozták. Jó volt belegondolni, hogy ezentúl majd el fogják lepni Tom cuccai a lakást. Ettől Bill teljesen lázba jött.
- Jól hangzik. Fel kéne hívnunk Gustavot is. – kent fel egy vékony réteg szájfényt a szájára. Georg még nem látta ezelőtt ennyire kiöltözve ragyogóan fényes rózsaszín ajkakkal.
- Már megvolt, azt mondta, hogy ott találkozzunk. – dugta be a fejét a fürdőszoba ajtaján Tom, és Billre mosolygott. – Gyönyörű vagy.
- Máskor nem? – mosolygott önelégülten Bill, és egy villámgyors puszit nyomott Tom szájára, miközben tolta kifelé a fürdőszobából, és vigyorgott a rénszarvasos pólóján. A felső katona zöld volt az elején egy hatalmas piros rénszarvas orral és szemekkel. – Röhejesen nézel ki.
- Máskor nem? – nevetett rájuk Georg a folyosóról.
- Kuss ti ketten, a nagymamám vette nekem. – nézett le szeretettel a rénszarvasos ruhadarabra.
- Tom? – veregette meg a vállát Bill. – A nagyi szemüveget hord?
- Igen. – nézett rá Tom furcsán.
Georg már fulladozott a nevetéstől. – Hát, nem volt rajta mikor neked vásárolt!

Tom fújtatott egy kicsit és keresztbe tette a kezeit a rénszarvas előtt a mellkasán. A másik kettő csak nevetett, Bill felvette fekete csizmáit, Georg pedig letette az utolsó táskát is a válláról.
- Karácsony van, kedvesnek kéne lenned.
- Jaj, ne haragudj Tomi. – vigyorgott Bill és megsimogatta az arcát. – Megígérem, veszek neked egy nagy karácsonyi sétabot cukorkát, oké?
Tom csak játékosan duzzogott egy kicsit, lebukott a feje és színpadiasan szipogott. – Oké.
- Te jó ég, de drámaiak vagytok. – nyitotta ki Georg az ajtót a két tini fiú előtt. Tom felvette a bolyhos kesztyűjét, és mosolyogva átölelte Bill derekát, míg a lifthez sétáltak.
- És ez is túl aranyos, hogy igaz legyen.
- Kuss, Georg!

***
Tom a testvérével szembe ült, nézte ahogy Bill nevet, és mosolyog, a pirosra színezett arcán ami a melegtől volt a kávézóban és a manikűrözött kezein ahogy egy bögre kakaót ivott. Tom azt gondolta, hogy ez egy csoda amit ők irányítanak, hogy túléljék a karácsonyt, egy túlzott elhízás nélkül mindattól a sok kakaótól amit megittak.

Mindannyian egy szelet áfonyás pitét rendeltek, egyszer, evés közben Bill áthajolt az asztalon, hogy elcsórjon egy kóbor áfonyát Tom álláról, azután ragadós ujjait a szájába rakta. Tom hasa megremegett, pont mint mikor a fürdőszobában Billre nézett. Még sose látta Billt ennyire… szépnek ezelőtt. Hát, Bill mindig is szép volt, de Tom még sose látta az ikertestvérét így, hogy ennyire próbálkozott, hogy jól nézzen ki, nem úgy mint most. És Bill szép volt. Bill rohadtul gyönyörű volt.

Egy gyenge rugást kapott a bokájába ami arra késztette, hogy felnézzen miközben Bill ajkait tanulmányozta már az ezredik alkalommal. Tudta, hogy Bill szajfényének málna íze van. Tudta, mert kinyújtotta a nyelvét és végig húzta a saját ajkán miután Bill megcsókolta őt, felnyalva így az ízt. Ha Billt is így tudta volna ízlelni…

- Miről álmodozol? - suttogta Bill az asztal másik oldalára. Georg és Gustav elvolt foglalva azzal, hogy azon civakodjanak, ki fogja felszedni a gyönyörű pincérnőt.
- Rólad. - Tom tudta, hogy soha se kell hazudnia Billnek, főleg mivel még csak egy kicsi feszengést se érzett miközben elmondta az igazat.
- Azon gondolkodtam, hogy anyukám mit szólna ha bemutatnálak neki mint „a rénszarvas első számú rajongója”. - Bill vigyorgott, ahogy játékosan végigsimította a bokáját Tom lábán.
- Én vagyok minden anya álma, köszönöm szépen! - kuncogott Tom. Sose gondolta volna, hogy egyszer találkozik Bill örökbefogadó szüleivel. - Hé, gondolod…

Egy gondolat ütötte meg Tom agyát.

- Mi? - Bill leengedte a lábait és aggódóan Tomra nézett.
- Még nem mondtuk el a szüleinknek. - Tom tágra nyílt szemekkel bámult ki az ablakon, de nem igazán látta az embereket akik elmentek előtte. - Azt akartam kérdezni, hogy valamikor szeretnél-e találkozni a biológiai szüleiddel, de rájöttem, hogy még nem is mondtuk el nekik.
- Basszus. - Bill ugyanazzal a sokkos nézéssel pillantott rá amiről tudta Tom, hogy ő is így néz. -El kéne nekik mondanunk, ugye?
- Igen, valószínűleg. - Tomnak nevetnie kellett ettől az őrült jelenettől. - Annyira boldog voltam ezekben a napokban, hogy teljesen el is felejtettem.
- Én is! - mosolygott rá Bill, átnyúlt az asztalon, hogy megfogja Tom kezét. Tom megnyugtatóan megszorította.
- Szóval, este felhívjuk őket? - nézett szeretetteljesen Bill szemeibe, teljesen biztos volt benne, hogy hihetetlenül édes arcot vág közben.
- Igen, azt hiszem az kedves lenne tőlünk. - vigyorgott vissza Bill, visszaszorítva a kezét.

 - Szerinted már mostanában megkéri, vagy várnunk kell a zenére meg a fényekre?” Georg oldalra döntötte a fejét, ahogy nézte őket.
- Csak adj egy kis időt a srácnak, eljutnak majd odáig is. - poénkodott Gustav, Tomra és Billre nézett akik olyanok voltak mint azokban a romantikus filmekben a párok. - Ott egy jövőbeli házaspár ül!

Bill a homlokára csapott és Tom mulatva kuncogott. A barátaik mindig jól időzítenek, hogy félbeszakítsanak egy iker pillanatot. De Tom igazából valamennyire hálás volt, hogy félbeszakították őket, úgy érezte, hogy elkezdett Bill felé hajlani, és tudta, hogy Bill is ugyanezt érezte. Valamennyire megrémítette a gondolat, hogy ha nyilvánosan megcsókolná Billt, akkor néhány fej az irányukba fordulna és nem a jó értelemben.

- Bár nagyon is szeretnék maradni az esküvőre, haza kell mennem, hogy segítsek anyukámnak a karácsonyi vacsorával.-  Gustav felállt, még egyszer a pincérnő felé pillantott aki a pénztárgép mellett állt. - Most már csak a tiéd, Geo.
- Akkor, ha megbocsájtotok megyek beszerezni a karácsonyi ajándékom. - Georg az arcára öltötte a szinte már védjegyévé vállt vigyorát, kacsintott egyet mielőtt elment 'beszerezni az ajándékát'.

- Azt hiszem már csak mi ketten maradtunk. - Tom lágyan megrúgta Billt az asztal alatt, és a testvérére vigyorgott. - Szeretnél haza menni?

Az a tény, hogy azt a szót használta, hogy 'haza' Bill lakására már meg se lepte őt. Billt sokkal jobban az otthonának érezte, mint eddig bárkit.

- Igen, fel akarom hívni a szüleimet még mielőtt túl késő lenne. Nem akarom félbeszakítani a karácsonyi vacsorát. - Bill összeszedte a kabátját, felhúzta, és a boxon kívül várta Tomot, ahol eddig ültek. - Kíváncsi vagyok milyen lesz majd ez a beszélgetés.

Tom nevetett, kicsúszott a boxból és az ajtó felé vezette Billt a kezével a testvére kicsi hátán. - Kínos, kínos lesz.

Már sötétedett kint, ahogy a két fiú hazafelé sétált, kéz a kézben mint mindig. Tom mondana egy poént, ahogy a gyerekek karácsonyi énekeket énekelnek, vagy az idős hölgyről aki a kutyájának vesz ajándékot. De legtöbbször, egy kényelmes csöndben sétáltak, a csöndben ami kivetítette a Tom lelkében lévő békét. Még soha nem érzett így azelőtt, mintha… tartozna valakihez. Mikor mondta Billnek, Bill azt mondta, hogy ő is érezte, mintha Tom valahogy a bensője lenne. És ettől Tom szíve szárnyra kapott.

***

Elmesélni Tomot a szüleinek valójában nem volt olyan kellemetlen, mint Bill először gondolta. Épp az ellenkezője volt. Az anyukája sírni kezdett, és Bill még a telefonon keresztül is hallotta milyen boldog. Apja gratulált neki, és kérte egy szóra Tomot, de hogy mit mondhatott neki, azt Bill nem tudta, de Tom hatalmas vigyorából Bill biztosan tudta, hogy semmi rossz nem lehetett. 

Mindent összevetve Bill szüleinek a vallomás nagy siker volt. Ezért a két fiú nagyon ideges volt, amikor Tom megnyomta a tárcsagombot a Németországi házukba.

- Kicseng. – suttogta Tom, és egy kicsit közelebb bújt Billhez a kanapén. Mindkettejük lábát takaró fedte, ahogy összebújtak. Bill megfogta Tom kezét, összekulcsolta az ujjaikat és megnyugtatón simogatta. Tom elveszett egy kicsit Bill tekintetében.
- Ne félj. – mosolygott bátyjára Bill.
Már azon volt, hogy kinyomja, amikor Tom meghallotta a vonal végén a tompa „hallo”-t. Bill csak hallgatott, és figyelte, Tom arcát, ahogy a telefonhívásra fordít minden figyelmet.

- Anya, én vagyok. – szorította meg egy kicsit Tom Bill ujjait. – Igen, én remekül. Neked is boldog karácsonyt!
Bill hátradőlt és testvérét nézve elfeküdt a kanapén.
- Nem zavartam meg a vacsorát? – játszott Tom szórakozottan Bill ujjaival. – Akkor jó. Nem, nincs semmi baj. Nem, még nem megyek haza. Georg? Ó, ő most nagyszerűen van, igen. Majd megmondom neki.
Bill halkan kuncogott. Ő is biztos volt benne, hogy Georg remekül szórakozik ebben a pillanatban. Látta, hogy a pincérnő valójában nem bánta a figyelmet, amit a barnától kapott.
- Nem, én most nem ünneplek vele. Nem, nem dobott ki. – nevetett fel Tom és megrázta a fejét. – Nem vagyok egyedül, ne aggódj, csak had magyarázzam el, jó?
Bill elvigyorodott. Úgy tűnik Simone olyan, mint minden más aggódó anya.
- Én, Billel vagyok. – Tom mosolyogva és bíztatóan gyorsan felnézett rá. – Nem, Bill nem egy csavargó! Mondtam, hogy Georg nem dobott ki… Kérlek, figyelj most rám, jó?

Bill nevetgélve nyafogott egy kicsit magában, mikor Simone összetévesztette egy csavargóval, de most már újra a beszélgetésre figyelt. Azon tűnődött vajon mit fog mondani. Boldog lesz? Vagy mérges? …Esetleg csalódott? Ez volt Bill legrosszabb félelme.

- Anya… anya! – próbálkozott Tom szóhoz jutni a telefon másik végétől. – Bill a testvérem. Én az ikertestvéremmel ünneplem a karácsonyt.

Nos, Bill nem hallott semmit most a telefon végéről, csak a teljes csendet. Dobott Tomnak egy olyan kedves pillantást, hogy a fiú csak vállat vont és bolondosan mosolygott.

A beszélgetés többi része egy kicsit elmosódott, Tom felállt a kanapéról és feszengve sétált, Simone pedig kiabálhatott valamit, mert Bill testvére eltartotta a fülétől a telefont. Aztán Tom újra visszaült a kanapéra, amikor Simone lecsillapodott. Utána a nő elsírta magát, és akkor Tom újra járkálni kezdett. Végre megállt és nekitámaszkodott az ajtófélfának és úgy nézett Billre.
- Beszélni szeretnél vele?

Bill kétségbeesetten megrázta a fejét. Ő nagyon szeretné megismerni egyszer a biológiai anyját, de kételkedett benne, hogy ez a pillanat lenne most a legalkalmasabb, hogy beszéljen vele. Most annyira… ideges volt.

- Nem ez… ő most épp kint van. – bólintott neki Tom, és Bill értette. – Igen, elmondom neki, hogy hiányzik neked… és hogy szereted őt… és hogy boldog karácsonyt kívánsz neki… Anya most már szükségem lenne egy papírra és tollra is ehhez.

Bill kuncogott. Érezte, hogy a mellkasát megmelengeti a gondolat, hogy Simone igazából látni akarja őt, és beszélni vele… mintha tényleg érdekelte volna. Tom újra a kanapéhoz ment, közben pedig búcsúzkodni kezdett anyjától. – Igen, te is. Oké, hívni foglak! Rendben, szia.

- Szóval. – nézett fel Bill testvérére. – Ez elég… jól ment.
- Ugh. – rogyott össze Tom és végtagjait Billre ejtve, gyászosan nyögött bele a takaróba. – Esküszöm, ha tudtam volna, hogy elmondani ezt anyámnak ilyen fárasztó meló lesz… Esküszöm neked, a füleim már halottak.
- Szegény Tomi. – Bill kinyúlt, és elkezdte cirógatni és masszírozni Tom füleit, aki jóízűen helyezkedett a takarón. – Szeretnéd egy bögre pillecukros kakaó mellett kinyitni az ajándékokat?
- Igen! – emelte fel Tom a fejét, és imádni valóan biggyesztette az ajkait.
- Rendben, akkor gyerünk, te nagy gyerek. – vigyorodott el Bill, ahogy felhúzta Tom testét a kanapéról és gyakorlatilag átvitte a kandalló elé. Tom begyújtotta és a karácsonyfa fényein kívül ez lett az egyedüli fényforrás a szobában. – Megyek a kakaóért, aztán kibonthatjuk az ajándékokat.

Amikor Bill vánszorogva, két bögrével a kezében visszaérkezett a nappaliba, Tomot a szőnyegen találta a kandalló előtt, egy tisztességes halom ajándékkal körbevéve. Minden csillogóan becsomagolt ajándék ott volt és alig várták, hogy kinyissák az elsőt. Volt egy, amin egyből megakadt Bill szeme. Elég nagy, ezüst csomagolás volt, fekete csillagokkal. Bill ujjai bizseregtek, hogy megtudhassa, mi van benne.

Oké, szóval itt van amit Georgtól kaptam, ezt a szüleim küldték, a nagynéném, nagymamám… és izé, erre az van írva, hogy Mikulás, de szinte biztos vagyok benne, hogy Georg anyukájától van. – mérte fel az ajándékokat Tom, és persze mindenkinek ő is készült valamivel. – Ez egy nagyon szép gyűjtemény szerintem.

- Ó várj, majdnem elfelejtettem. – száguldott be sietve Bill a hálószobájába, lebukott az ágy alá és kihalászta a kis szatyrot, aztán vissza szaladt Tomhoz. – Ez itt tőlem van.
- Nem azt mondtuk, hogy mi nem veszünk egymásnak semmit? – vigyorodott el Tom, elvette Billtől a kis csomagot, és hagyott neki helyet, hogy leüljön vele szembe. Olyan közel ültek, hogy a térdük összeért.
- Ez nem nagy ajándék, de szükség van rá. – pirult el Bill, miközben kortyolt egyet a kakaóból és fogai közé vett egy pillecukrot. – Nyisd ki, nyisd ki!
- Türelem! – kuncogott Tom, és elkezdte kicsomagolni, amit Billtől kapott, aztán kezébe csusszant a puha pár kesztyű. – Mi az, a kék bolyhos nem állt jól nekem?
- Haha. – vigyorgott rá Bill. – Tetszik?
- Imádom, annyira sima. – dobta le Tom a papírt és tenyerében simogatta lágyan a fekete bőrt. – Köszönöm!

Bill megint elpirult, amikor Tom előre dőlt és megcsókolta, egy kicsit elidőzve ajkain, kellemesen nekinyomva a szájában lévő karikát. Bill ebbe egy kissé bele is remegett. – Oké, most én jövök.

Bill felvette az élénksárga csomagot vörös szalaggal átkötve, és úgy rázogatta, mint egy ötéves.
Tom felnevetett ezen.
- Kitől jött?
- Andy, neki van ez a sárga csomagolópapír dolga, szerinte ettől személyesebb. – Bill felszisszent, ahogy előhúzott a csomagból egy hógömböt, amiben egy miniatűr Londont lehetett látni, és Bill úgy gügyögött neki, mintha egy újszülött kiscica lenne. – Ó istenem, ez annyira aranyos.
- Hé, nézd. – mutatott Tom a gömbben egy bevásárló utcára, ahol egy emberalak állt. – Az ott nem ijesztően úgy néz ki, mint Andreas?
Bill csak bámult és elolvasta az apró üdvözlőlapot, a sárga csomagoláson. – Ezt hallgasd. „Remélem, nem fogsz elfelejteni. Csak azt kívánom bárcsak lett volna egy ilyen lehengerlő sálam”.
- Ez rózsaszín. – kuncogott Tom, lehajolt és nézte a gömböt, ahogy Andreas nyakában ott lóg egy világos rózsaszín sál.

Ezután Tom kinyitotta a nagymamája ajándékát, és boldogan húzott elő belőle egy újabb karácsonyi pólót, amin egy nagy karácsonyfa volt, aminek a fényei tényleg villogtak. Bill persze a belét is kinevette.

A fiúk tovább csomagolták az ajándékokat. Bill kapott egy szép kötött sálat az anyjától és egy doboz házi karamellt Gustavtól. Tom kapott egy csomag gitárpengetőt a szüleitől, rajta különböző állatokkal. Aztán Georg ajándéka következett. Tom egy pillanatig csak nézett, Bill pedig kuncogott.

- De aranyosak. – törölte meg Bill a szemét egy kicsit és elvette a bugyikat Tom kezéből. Lime zöld francia bugyik voltak fekete csipkékkel. – Olvasd fel az üzenetet.
Tom morgolódott egy kicsit, de leszedte a kártyát a csomagról.
- „Csak ha valamikor mégis meggondolnád magad. Ha nem, biztos vagyok benne, hogy a testvéred majd megörökölheti tőled.”
- Ó, Istenem. – pirult el Bill öntudatlanul megmozgatva egy kicsit a bugyit, amit viselt. Ha Georg tudná. – Oké, ennyi volt, azt hiszem.
- Nem egészen. – vigyorodott el Tom, kihúzva maga mögül a nagy fekete és ezüst csomagot. – Ez a tied.
- De… - Tom egy kézmozdulattal félbeszakította és elhallgattatta Billt, aki csak kuncogott. – Rendben, rendben. Köszönöm.
- Nyisd ki. – mosolygott idegesen Tom.
Enyhén remegő ujjakkal, kötözte ki Bill a szalagot a gyönyörű csomagon, és élvezte, ahogy Tom nyugtalanul vonaglik előtte. – Istenem, de sokáig tart.

- Csönd, az én ajándékom! – vigyorgott Bill és lehúzta róla az utolsó darab szalagot is, aztán leszedte a papírt. – Mi…?
Bill ujjai találkoztak a puha, fehér szőrmével, és szemei elkerekedtek, ahogy kiemelte a jegesmedve bundát az ezüstpapírból. – Istenem.

Bill szája tátva maradt, ahogy ledobta a papírt a kanapéra, és két kézzel simogatta a meleg plüsst. Tom segített neki elpakolni mindent a kandalló elől, és leteríteni a szőrmét. Bill elbűvölve bámulta a gyönyörű, hófehér bundát. – Ez tökéletes!

- Próbáld ki. – sürgette Tom. Bill szemei rajongástól csillogott, ahogy letérdelt a bundára és eltemette benne az ujjait. Aztán felvisított és arccal előrevetette magát a szőrmébe. – Tetszik?
Bill néhány másodpercig csak tekergőzött és élvezte ahogy csiklandozza a plüss. Ezután a hátára fordult, kinyitotta a szemeit és szeretetteli tekintettel nézett Tomra. – Ez a legjobb karácsonyi ajándék, amit valaha is adtak nekem.
Egy hatalmas vigyor terült el Tom arcán, és letérdelt Bill mellé, hogy kisimítsa fekete haját az arcából. – Reméltem, hogy így lesz.

Bill lehunyta a szemét, kuncogott, és kéz kezével még mindig simogatta a bundát.
- Meztelen akarok lenni.
- Mi? – botránkozott meg egy kicsit Tom, és keze megállt Bill nyakának simogatásában.
- Vagy csak a fehérneműben. – hümmögött Bill. Olyan jó érzés volt a szőr a tenyere alatt. – Csak érezni akarom a bőrömön.
Tom egy pillanatig hallgatott, aztán kilehelt egy kis kuncogást. – Oké.

Bill gyorsan áthúzta a pulóvert a feje fölött, kezével pedig máris nyúlt az övéhez, hogy kicsatolja. Érezte Tom ujjait a lábán, ahogy épp zokniját segíti le, és szinte duruzsolt, mikor megérezte a puha plüsst a talpai alatt. A hátán ugyan ilyen hihetetlen érzés volt, ahogy elfeküdt rajta.

Amikor Bill végül a cipzárját is lehúzta, elgondolkodott mielőtt letolta volna a nadrágját. Talán figyelmeztetnie kellett volna Tomot, hogy ne döbbenjen meg nagyon, mikor meglátja rajta a piros fehérneműt. – Ó, igen, ez egy különleges alkalom.
- Igen, azt lá… - nyikorogta egy kicsit Tom, és nézte, ahogy Bill lehúzza a nadrágját és a karosszékbe hajítja. – Azt látom.
- Ó, Istenem, ez olyan jó! – nyögte mélyen a torkából Bill, kezeit a feje fölé vetve, és szinte vonaglott a jegesmedvén. Érezte, ahogy a puha anyag gyengéden csiklandozza a bőrét.

Bill a mennyben volt, a hamis jegesmedve bunda mennyben.

***

Tom csak bámulta a kisöccsét és szinte haldoklott, hogy megérinthesse azt a szép testet.
- Hm… Bill… - szemei egyenesen rátapadtak, ahogy a fekete hajú iker vonaglott a bundán. Azok a hosszú végtagot ölelték a szőrmét. – Ó istenem, te…

- Hmm… - Bill egy hosszú és mély nyögést engedett ki, ívelt háttal, aztán megállt a mozdulataiban és engedte, hogy izmai ellazuljanak a bundán. Tom már majdnem lihegett. – Na, ne csak ülj ott. Gyere, olyan jó érzés.

Félig csukott szemekkel, égő pillantással nézte Tom kisöccsét, és nem vesztegette az időt, hogy engedelmeskedjen ikertestvére kívánságának. Tom rénszarvasos pólója egy rántással a földön landolt. Egy újabb sebes mozdulattal, nagy nadrágját is hanyagul félredobta. – Biztos, hogy osztozkodni akarsz rajta?

Bill elvigyorodott egy kicsit, továbbra is csukott szemekkel. Rámutatott a jegesmedve farkára. – Kaphatsz egy kicsit… ha szépen kéred.
- Ó, tényleg? – mosolyodott el Tom, érezte, ahogy a meleg tűz nyaldossa a bőre alatt, és valami forró bizsergető érzés terjed szét a hasában. – Biztos, hogy nem tudlak rávenni valahogy, hogy megossz velem egy nagyobb darabot?
- Talááán… - vigyorodott el Bill, ide-oda ingatva fenekét a csipkés fehérneműben. – Ha tényleg, nagyon kedves leszel velem.
- Igen, igen, az leszek. – mosolygott le ikertestvérére Tom, egy kicsit közelebb csúszott és érezte, ahogy a medve szőre simogatni kezdi a combját.

Tom vett egy reszkető lélegzetet. – El fogom érni, hogy igazán jól érezd magad.

Billt elárasztotta a boldogság, amint megérezte Tom kezét a bokáján, amit meleg ujjaival gyengéden simogatott. Tom egyre feljebb mozgatta kezét Bill lábszárán, érezve a szőrtelen, puha bőrt a tenyere alatt. – Te borotválkoztál?

Bill egy kicsit hangosabban szívta be a levegőt, és bólintott, ahogy Tom keze egyre magasabbra csúszott és most már a combját simogatta, ó de milyen édesen. Tom kihasználta a lehetőséget, hogy öccse ilyen élvezettel mosolyog, finoman mögé hanyatlott és hozzá simult. Bill felnyögött az érzéstől, ahogy Tom csupasz bőre találkozott az övével.
Tom is felmordult egy kicsit, mikor hátulról testére köré tekeredett, kezét pedig a combjáról, a csípőjén át felvezette a fiatalabb iker derekára.

- Ah. – Bill hátradöntötte a fejét, felfedve nyakát Tomnak, miközben némán könyörgött, hogy szeresse. Tom gondolkodás nélkül hajolt előre, és Bill tökéletes bőrére tapasztotta az ajkait ikertestvére nyakán. Billnek fantasztikus volt az íze. Tom csak csókolta, majszolta, szívta és nyalogatta a sápadt selymes bőrt. Bill nyöszörgött a karjaiban. – Tomi.

- Olyan jó Billa. – Tom kifulladva folytatta Bill nyakának és vállának csókjait, halkan kényeztetve a sima bőrt. Kezét fel-le simogatta Bill csípőjén, néha le a selymes combjára, mielőtt újra visszatérne a derekához. – Jó érzés vagy.

Így feküdtek ott, hosszú ideig, félmeztelenül a jegesmedve bundáján kandallójuk előtt. Az este végére Bill nyakát kis rózsaszín és lila foltok tarkították, teste pedig kipirult Tom simogatása mentén. Mikor végül képtelen volt tovább nyitva tartani a szemét, az egyik karosszékben lévő takaróért nyúlt és kettejükre terítette.

Bill elolvadt a karjaiban, amint Tom a nyakába temette arcát.
A csipke anyag emléke még bizsergette Tom ujjait.

Tom nyomott egy utolsó csókot Bill nyakára, számtalan szerelmi harapást hagyva maga után. Első alkalommal mióta találkoztak, Tom kíváncsi volt, hogy milyen dolgok történtek volna köztük, ha nem lennének ikrek. Mert ha nem lenne vérkötelék köztük, nem volt benne biztos, hogy tudott volna uralkodni magán. Ha nem lennének testvérek, ő annyival többet tett volna a gyönyörű fiúval a karjaiban, mint csak a csókok és ölelések. És ez egy kicsit még ilyen álmosan is megijesztette Tomot. Mert nem volt benne biztos, hogy amiket most tett, az teljesen tiszta fejjel történt.

Aztán Bill sem igazán tartotta a kezeit magán. 




Share
Tweet
Share
Tags :

Talán ez is tetszeni fog

2 Comments

  1. Kamilla2016. december 19. 11:53

    Te jó ég! Hát ez egyszerre volt nagyon cuki és egy kicsit piszkos is. Nekem tényleg bejön ez a történet, érdekes. Tudják, hogy nem szabadna de mégis egyre közelebb kerülnek egymáshoz, tök jó. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sophie-Anne2016. december 19. 13:41

      Igen, kicsit perverz valóban. Örülök, hogy tetszik. :)

      Törlés