Mocskos Elit - Epilógus
Sziasztok!
Elhoztam az utolsó részt is, éééés... Azt hiszem, jobb ha a nagyobb búcsú monológot a végére hagyom inkább. Most csak...
Jó olvasást!
Epilógus
Louis betartotta a szavát, miután térde parancsolt, tényleg eljött velem Damék koncertjére. Ott tomboltunk az első sorban, mert bár nem számítottam rá, Louis mélyen belül még mindig a régi önmagát is hordozta, aki nagyon is tudott bulizni. Boldog voltam, hogy az az este ilyen jól alakult, és bár az after party egy kicsit nehezebben indult be úgy, hogy Dam és Lou is közel voltak hozzám, végül Vic volt, aki feloldotta a hangulatot azzal, hogy elrángatta mellőlem Louis-t, és alaposan megtáncoltatta. Nagy meglepetésemre ezután Damiano vitte táncba őt, és azt valahogy csak mosolyogva bámultam. Ahogy a szerelmem és a legjobb barátom együtt buliztak. Attól fogva szerencsére egy kicsit ők is jobb kapcsolatba kerültek, és Lou-t nem zavarta, hogy Dam kanapéján alszom. Sokszor átjött munka után, amikor Dam is otthon volt, rendeltünk pizzát, vagy főztem, aztán Lou is viszonozni akarta, így meghívta az egész bandát a manhattani lakásába. A srácok vagy egy órán át csak tátott szájjal feszengtek a luxus penthouse lakásban, mire sikerült kicsit feloldódniuk, és bulizni a teraszba szerelt medencében.
Néha együtt lógtunk Zaynnel, nagyon ritkán Niallel is, ha a felesége éppen elengedte, mert az ő családjában tiltó listán vagyok a válás óta. A válás…
Louis ragaszkodott ahhoz, hogy az ő ügyvédje, Abraham képviseljen a tárgyalásokon, aki rögtön az első találkozásunknál már hiperaktív és ambiciózus volt, felvázolta, hogyan szerezhetem meg Zora fél vagyonát úgy is, hogy már aláírtam a lemondási nyilatkozatokat. Kellett egy jó fél óra, mire sikerült megértetnem vele, hogy nem csatába megyünk. Nem harcolni fogunk, csak túl akarok lenni ezen, de kell valaki, aki ért mindent, és vigyáz rám. A tárgyalásokon Louis is velem volt, természetesen ezzel felbőszítve az idősebb Tomlinsont, és az egész Dimon famíliát is. Kifejezetten rosszul éreztem magam, mert Léandre még New Yorkba is eljött előtte, és bár franciául, ezért én semmit nem értettem, de üvöltözött Louval. Amikor én is ott voltam, szóval nem igazán érdekelte, ki és mit gondol róla emiatt. Próbáltam elcsitítani őket, és mondtam Louis-nak, hogy ne aggódjon, nélküle is minden rendben lesz, Abraham úgyis velem lesz, és Dam meg Zayn is elkísér, de hajthatatlan volt. Ez nagyon jól esett, de egyben megint rosszul éreztem magam, amiért gondot okozok neki.
A tárgyaláson pedig, bár minden rendben ment, kimondták a válásunkat, nem volt semmi gond, Zora már látványosan terhes volt. Nem vett fel olyan ruhát, amivel ezt ki is hangsúlyozta volna, elegáns, fekete kosztüm volt rajta. Nadrág és blézer, ennek ellenére is egyértelmű volt az állapota, és ez mindenkit arcon vágott. Louis-t, engem, de még Damianon is láttam, hogy ott fogta fel igazán, hogy tényleg ott van az a baba, és hamarosan megszületik.
Azon a napon elvált férfi lettem, és azt is kimondták, hogy kéthetente egy hétvégét tölthet nálam a gyerek, bár az első pár évben csak Zora jelenlétével, vagy az ő lakásukban, de ehhez jogom van, és az anyja ezt nem akadályozhatja meg. Jól kellett volna éreznem magam, amikor kiléptem a bíróság épületéből, Louis fogta a kezem, Dam és Abraham beszélgettek valamiről, én pedig papíron is szabad ember voltam, de szörnyű volt. Minden pillanat. Azt az éjszakát Louis-nál töltöttem, órákig szeretkeztünk, és próbált nagyon figyelni rám, elterelni a gondolataimat, kényeztetni, de csak… Magam alatt voltam.
- Minden rendben, drágaság - ölelt magához Louis, és a hajamat cirógatta, pedig tudtam jól, hogy ő is szenvedett belül. A gyerek miatt, Zora miatt, miattam... - Ez nem egy rossz élet, csak egy rossz nap. Túl leszünk rajta. Mi ketten mindenen.
És igaza volt. Onnantól minden nap megint egyre könnyebb volt. Villámgyorsan eljött a december, és akkor már hat hónapja randiztunk. Louis úgy gondolta, a fél éves sikerünket és kitartásunkat meg kell ünnepelnünk, ezért elvitt Alaszkába. Bérelt egy kis házikót az egyik hegyoldalban, amit mindenhol vastag hó fedett. A ház udvaráról minden este látni lehetett a zölden ragyogó Északi Fényt, egyik este pedig egy rénszarvas családot láttunk vendégül, akiket az ablakon át néztünk, takarókba bugyolálva, mellettünk a kandallóban ropogott a tűz. Életem legromantikusabb néhány napja volt. Még úgy is, hogy mindketten tudtuk, csak egy kis időre szakadhatunk ki az életünkből. Louis-nak ott volt a suli és a különböző vállalatai vezetése, nekem pedig a burgerező munkálatai.
- Hogy áll a felújítás? - kérdezte egyik este az ágyban fekve. Éppen a cigijét szívta, a tetőablak pedig nyitva volt, hogy a füst kiszállhasson, miközben azon át csodáltuk a fényeket az égen.
- Sikerült megtalálnunk a legjobb piros bőrt a boxok üléseihez, imádni fogod - mondtam egyből, aztán kivettem a kezéből a cigit, hogy én is beleszívjak. Louis rengeteget dohányzik, én annál jóval kevesebbet, de szeretkezés után mindig megosztunk egy szálat. Ez is valahol akkoriban kezdődött. - És végre a grafikus is elküldte a terveket a logóval. Holnap megmutatom, állati jól néz ki.
- Mikor nyithatunk?
- Azt mondanám… - gondolkodtam el, mert hát még munkaerőt is fel kellett venni. - Február?
- Jól hangzik.
- Csak segíts felvenni a pincéreket, ha már a te véleményed alapján rúgtam ki a régieket - vigyorogtam rá oldalra.
A karácsonyt már otthon töltöttük, külön egymástól, de mindketten a családjainkkal, és anyának is nagyon tetszettek az új burgerező tervei. Az mondjuk kevésbé, amikor beszámoltam arról, hogy újrakezdtük Louis-val. A testvéreim boldogok voltak, és elmondták, hogy szurkolnak nekünk, anya pedig erősítés híján egy szót sem szólt, de láttam, hogy nem tetszett neki. Bár ugyanekkora lendülettel hidegen is hagy a dolog.
Már december vége volt, amikor Louis visszatért Manhattanbe, és végre együtt lehettünk volna, de csörgött a telefonom, a kijelzőn Zora nevével. Egyetlen lehetőség volt, mindketten másodpercekig néztük a képernyőt, és egyikünk se szólalt meg, mert tudtuk, miért hív. Louis nem jött be velem a kórházba, de ezért egyáltalán nem hibáztattam, el se vártam, sőt talán jobb is volt így, és én se akartam volna, hogy ott legyen. A kicsi már megszületett, mire beértem. Kislány lett, amit… Még csak nem is tudtam egészen addig, és valahogy megremegett bennem valami, amikor a kezembe adták, Zora pedig fáradtan nézett rám, és csak annyit mondott: Lilian Styles.
Tudtam, hogy képtelen lennék ezek után eltűnni és soha többet tudomást sem venni róla, mert ott aludt a kezemben, a haja színe az enyém volt, és úgy hívtuk, Lilian Styles. Attól a pillanattól kezdve volt egy kislányom, akinek minimálisan, de része akartam lenni az életének. Jelen lenni szülinapokon, szánni rá időt az ünnepekkor, itt lenni iskolai versenyeken vagy előadásokon, és diplomaosztón is. Azt hiszem, mindez azokban a pillanatokban lett teljesen világos, akkor fogtam fel, hogy már nem csak saját magamért vagyok felelős a világon. Megnyugtatott, hogy tudtam, a kicsi nem fog hiányt szenvedni semmiből sem, mert Amerika egyik legvagyonosabb családjába született, így nekem tényleg csak… a jövőben jelen kellett lennem, amikor ő is úgy akarta.
Amikor hazaértem, Louis nem akart beszélni róla, én pedig nem erőltettem. Ahogy ő tette velem a tárgyalás után, akkor én voltam, aki szeretgette őt, és elkényeztette. Mert ahogy ő is mondta, ez csak egy rossz nap. Hálás volt érte. Már hajnali kettő volt, amikor a hajamba csókolt, és felsóhajtott.
- Amíg be nem indul a burgerező, addig fizetem a gyerektartást is, úgy mint a házastársit, rendben? - kérdezte suttogva. - Nem gond, nem akarom, hogy bajba kerülj.
- Jegyzem, és ha beindul az üzlet, mindent visszafizetek.
- Dehogy… De megpróbálhatod - vigyorodott el, ahogy fölém gördült az ágyon.
Februárban megnyitottuk a burgerezőt. Gyönyörű volt. Chrysler Burger névre kereszteltük, a bejárat feletti hatalmas ledfelirat mögött ott magasodott a Chrysler Building sziluettje. Ha már az épületben nem vehetek lakást, így mégis része lett az életemben. Az étterem belül is hordozta a Chrysler sajátos vonalait és stílusát, én pedig imádtam. Louis tartotta az állásinterjúkat, és figyelemmel követte a próbanapokat is, így a személyzet természetesen kifogástalan volt.
Ennek a megnyitónak már több, mint egy éve, a burgerező pedig mára New Jersey legsikeresebb étterme lett. Az árak barátiak maradtak, bármelyik átlagos amerikai megengedheti magának, az ételek isteniek és kreatívak, ezért nincs este, hogy ne teltházzal mennénk, és a nap bármely szakában asztalfoglalással tudunk csak üzemelni.
A bevétel bőven elég ahhoz, hogy gond nélkül fizethessem a személyzetet, egy saját albérletet Brooklynban, és a megszabott gyerektartást is. Isteni szerencsémre ugyanis Zora nemrég újra férjhez ment, így asszonytartást legalább már nem kell fizetnem.
Lily első szülinapján voltam jelen náluk éppen, amikor elmondta, hogy a pasija, Jared eljegyezte, mostanra pedig össze is házasodtak. Lily… Lily édes, egy kis csoda, és nincs olyan, hogy legalább egy hónapban egyszer ne töltsek vele néhány órát, de… Nem viszem túlzásba. Tudom, hogy lehetnék sokkal jobb ember, jobb apa, nekem valamiért mégis számít a keserű csillogás Louis szemében, amikor tudja, hogy Lilyvel van találkozóm. Soha nem mondana egyetlen rossz szót se, mindenben támogat, sőt, még kérdezget is róla, milyen volt a randi a lányommal, mit csináltunk, hogy van, én akkor is látom rajta. Csak bízni tudok benne, hogy az idő, az évek majd mindent megoldanak.
- Milyen napod volt, szerelmem? - kérdi, amikor hazaér, és mögém állva a konyhában, átkarolja a derekam. A vacsora perceken belül kész, épp a bort töltöttem ki magunknak, és nyújtom az egyik poharat Lou kezébe. Mióta megvan az albérletem itt, azóta általában nálam találkozunk esténként. Főleg nálam.
- Fárasztó, de kifizetődő - felelem, és ahogy a poharának koccintom az enyémet, meg is csókolom. - Adózási időszak… Rémálom az étteremben.
- Ne is mondd! - nyög fel, mert a cégeknél is nehéz időszak ez, rengeteg papírmunkával. Próbáltam sokat segíteni neki a könyvelésben is. - Viszont… Ahogy ma bent ültem az egyik megbeszélésen, és az ablakon át a Chryslert néztem, eszembe jutottál. Meg valami más is…
- Ne csigázz! - ragadom meg a lábast a kész spagettivel, és a megterített asztalhoz sétálok vele. Lou még kezet mos, aztán egyből követ, hogy mellém üljön.
- Az egész csak egy ötlet, nem terv, vagy valami, amit muszáj elfogadnod a kedvemért - kezdi egyből mentegetőzve. - Azt is tudom, hogy itt van Lilian…
- Louis, nyögd már ki! - mosolygok rá, ahogy mindkettőnk tányérját telepakolom.
- Az étterem sokkal jobban fut a vártnál, és arra gondoltam, kibővíthetnénk - vág bele végre, és egyikünk se eszik, csak nézek rá figyelmesen, amíg ő beszél. - Franchise-ra gondoltam, nyithatnánk valahol máshol egy második, aztán később harmadik, negyedik, ötödik éttermet. Hasonló stílussal, mint itt.
- Ez állati jó ötlet! - mosolyodom el, és rosszul se érzem magam, mert az étterem isteni jövedelmező mindkettőnknek, és a bankban pihenő pénzből, ha Louis is ad bele ugyanannyit, könnyedén nyithatunk egy új helyet. - Viszont ha az egy másik város, akkor nem hinném, hogy mindkettőben jelen tudok lenni úgy, mint itt most. Kellene egy üzletvezető is oda.
- Simán megoldható, de… Én másik államra gondoltam.
- Melyik államban? És akkor oda másik vezetőt?
- Kalifornia? - ráncolja a homlokát, és tudom, hogy bizonytalan. Akkor szokta ezt csinálni. - San Francisco?
- Az álom városod - mosolyodom el, mert ez lenne a legszebb. Egy New Yorkban, ami az én kedvenc épületemet szimbolizálja, egy San Franciscoban, ami… - Melyik a kedvenc épületed ott? Fogadjunk, az a hegyes! Mi a neve?
- Transamerica Pyramid - neveti el magát gyengéden. - Tényleg az a kedvencem, uncsi mi?
- Nem az - rázom meg a fejem. - Viszont arra gondoltam, akkor az viselhetné ezt a nevet. Transamerica Pyramid Burger. És minden államban, ahol nyitunk majd egyet, kiválasztjuk a kedvenc épületünket, és annak a témájában gondolkodunk.
- Ez nagyszerű ötlet, tényleg imádom, lehetetlenül kreatív, bébi, de… - mondja lelkesen, a végén viszont megint elbizonytalanodik. - Azért mondtam San Franciscot, mert arra gondoltam, a Chryslert vezethetné valaki más, mi pedig átköltözünk Kaliforniába. Vagy… Összeköltözünk Kaliforniában.
- Ezért említetted Lilyt.
- Igen. És nem kell igent mondanod. Csak egy ötlet - rágja a körmét, ahogy hátradől a székén. - Apa felajánlotta, hogy vezessem a san franciscoi vállalat ágat. Szívesen tenném, kihívás is a karrieremben, sokkal több jövedelemmel járna, és… Leginkább csak szeretnék összeköltözni veled a Castro Districtben.
- Ez volt az álmod, amikor először összejöttünk - suttogom. Nehéz. Amit mond, csodálatosan hangzik, de itt a lányom és a családom is. Itt van Damiano, Zayn, Niall… Minden itt van.
- Csak akkor mondok igent apának, ha te is szeretnéd ezt - mondja egyből, előre is hajol, hogy megfogja a kezem, és az ujjaimat simogatja. - És nem is kell most döntened.
- Szeretném.
- Harry…
- Szeretném, Louis - szakítom félbe egy kicsit magabiztosabb hangon. - Te vagy az életem, senki más. Csak melletted működöm. Bármi is az álmod, az enyém is az. Frisco elképesztő város, a Castro Districtben élni… Jézusom, egy mindennapos nyaralásnak hangzik, ott az óceán part, Kalifornia gyönyörű, és adsz nekem egy új projektet azzal, hogy nyithatok egy második éttermet. Mi a fenéért ellenkeznék?
- Mert itt van mindenkid.
- Tudom, de nem láncolhatom ide magam mások miatt - rágom a szám. Nehéz lesz elmenni, de komolyan gondolom, amiket mondtam. - Lily… Az ő életében így se szerepelek túl sokat, és lássuk be, bármikor iderepülhetek. Havonta egyszer meglátogathatom így is, ahogy a családomat is. Dam és a banda azon agyal, hogy bepróbálkozik néhány los angelesi zenei producernél is most, hogy kicsit jobban fut a banda, ha sikerül, közel lesznek. Pár óra autóval. Szóval…
- Úgy érzem, csak győzködöd magad, de nem kell. Van időd mindent végiggondolni, és dönteni. Én pedig azt fogom tenni, amit mondasz. Ha maradni akarsz, maradunk. Ez most rajtad áll.
- De nem akarok maradni - mosolyodom el, aztán felkelek, és szembe vele az ölébe ülök. Átkarolom a nyakát, és szorosan bújok hozzá, miközben megcsókolom. - Ha adsz esélyt egy közös életre veled, ha úgy érzed, már hiszel bennünk ennyire, akkor én lennék a legostobább ember, ha nemet mondanék. Veled akarok élni, akár az Északi-sarkon is. Szóval igen, Lou. Akarom. Vágjunk bele!
- Szeretlek - húz magához sokkal közelebb. Túl közel, ha még enni is szeretnénk mielőtt… Szóval muszáj mélyen megcsókolnom, aztán visszaülnöm a helyemre.
Ettől függetlenül a vigyor egész este levakarhatatlan az arcomról, mert végre megnyugodtam. Louis szinte a lehetetlent teljesítette azzal, hogy képes volt újra megbízni bennem. Most pedig megállás nélkül arról beszélünk, milyen házat szeretnénk, hogy nézzen ki belül, milyenek legyenek a bútorok, és a szívem hevesen ver, amiért azt érzem, elértem. Egy idióta voltam, mert azt hittem, többre van szükségem Louis-nál a boldogsághoz, de ma már értem, hogy nem. Semmire sincs szükségem, csak rá. Csakis rá.
Sziaszok megint!
Hát... Elérkezett a búcsú pillanata. Ez mindig annyira nehéz, egyben szép nekem. Mert egy újabb befejezett történet, amit tényleg az elejétől a végéig élvezhet, aki szeretné, de közben el kell köszönni olyan karakterektől, akiket én magam nagyon megszerettem az írás közben. Elit-Louis talán a kedvenc Louis-m, amit valaha írtam, nagyon szerettem dolgozni vele, és Damiano is nagy kedvencem lett a történetben. De mindig tudni kell abbahagyni, és elengedni őket, hogy boldogok legyenek nélkülünk. Szóval ez az utolsó részünk, én pedig nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki itt volt, akár az elejétől, akár idővel kapcsolódott be, és annak is köszönöm, aki valamikor a jövőben téved majd ide és olvassa végig. Hálás vagyok, amiért itt voltatok/vagytok velem mindig. Mindenképp hagyjatok nyomot, hogy mennyire szerettétek ezt a mesét. Vagy épp nem szerettétek, mert az is érdekel.
Kis extra apróság... Általában posztolásra készen áll egy újabb történetem, mire valaminek a végére érek, de most nem így van. Nagyon kaotikus, NAGYON JÓ, senki ne aggódjon, de nagyon kaotikus éven vagyok túl, és még nincs vége a sűrű időszaknak, amikor ezer felé áll a fejem. Így ugyan elkezdtem már a következő hosszú mesénket, amit majd hozok nektek, de még nem áll készen arra, hogy elkezdjem kitenni a részeket, így egy kis türelmet kérek tőletek. Ígérem, hozom, amint úgy áll, mert amúgy nagyon izgatott vagyok miatta. Visszarepülünk kicsit a múlt századba, és lóhátra ültetjük a fiúkat. Érdekel titeket az ilyesmi? Én nagyon élvezem, szóval remélem. (:
Más... Ahogy fentebb említettem, nagyon megszerettem Damiano karakterét, így azon agyalok, hogy komolyabban belekezdenék majd egy Mocskos Elit side storyba, ami innen folytatódna, viszont Damiano szemszögéből, az ő életéről szólna a srácaink mellett, és ahogy a már boldog Louis és Harry neki is segítene megtalálni a boldogságot. Érdekelne titeket valami ilyesmi? Erre mindenképp várom a válaszotokat.
Most viszont már befogom. Hagyjatok nyomot! Imádlak titeket!
Puszi&Pacsi
Sophie
2 Comments
Sziaa.
VálaszTörlésDreamy vagyoook csak telon tudok most írni, ott meg még mindig nem fogja fel ki is vagyok.😏😅
Jaaj, ez így hétfő kora reggel... Nem könnyű a búcsú. Ajj a szívem.😭Annyira az életem (szombatjaim) részévé vált ez a csodálatos történet hogy kicsit üresnek is érzem most magam miatta. Csak ülök itt a kanapén és nem tudom mihez is kezdjek magammal.
Nagyon szerettem minden percét a történetnek, de ez szerintem nem meglepő. Imádom ahogy írsz. Lebilincselő. Csodálatos. Tökéletes. Egyedi. Minden is! Legjobb vagy számomra! ❤️
Nekem sokat jelent ez a történet, mert általa (de legfőképpen te általad) ismertem meg Damot és a Måneskint! Visszaemlékszem azokra az időkre, és csak mosolygok, nevetek magunkon. Imádtam azt az időszakot! Örökké hálás leszek neked, hogy megismertetted velem őket! Mára már nem is tudom, hogyan tudnék élni nélkülük! Mindenért is hálás vagyok, remélem tudod ezt! ❤️❤️
Most csak itt ülök a kanapén, készülődnöm kellene munkába, de csak... Lepörög előttem minden. Az egész történet. A boldogság, a szerelem, a nehézségek, minden is. Küszködtünk együtt Harryvel és bár sokszor tockost adtam volna neki, azért mindig is ott volt bennem az, hogy megértem őt. Mindenki hibázik. Emberek vagyunk. Ki nagyobbat ki kisebbett. Ki megbocsáthatatlant ki megbocdáthatót. A lényeg, hogy Harry belátta, ami a legfontosabb:
"Egy idióta voltam, mert azt hittem, többre van szükségem Louis-nál a boldogsághoz, de ma már értem, hogy nem. Semmire sincs szükségem, csak rá. Csakis rá." 💙💚
Hosszú út volt (szerencsére mert így sokáig élvezhettem ezt a csodát) sokszor szívettépő, máskor boldog, szerelmes és szexi. Minden megvolt benne, ami egy tökéletes könyhöz kell. És az, amit szintén nagyon szeretek az írásaidban, hogy mindig tanítasz valamit az olvasóidnak! Csodálatos vagy és köszönöm, hogy itt vagy és írsz! ❤️
Köszönöm, hogy az előolvadók között lehettem, nekem ez nagyon sokat jelentett (bár még mindig nem tudom mi olyat tudtam mondani, amivel segítettem vagy bármi, de örülök, hogy te úgy érezted velem is megosztod előbb és meghallgatod a hülyeségeimet😅🥺). Másodszorra olvasva is ugyanolyan hatással volt rám ez a történet. És alig várom, hogy újra átéljem egybe olvasva az egészet!❤️
Nem is tudom mit is mondjak még, annyi minden van, de felét el fogom felejteni😅😂
Imádtam az epilogust is. Louis Måneskin koncerteeeeen csápolt!!! És még Dam is megtáncoltatta!! Meghaltaaam!! Erre vágytam! Ne kérdezd miért egyszerűen ahh. A két szerelmem🥰
Örülök, hogy végre boldogok együtt.💙💚
Lesznek nehézségek de együtt mindenen túl tudnak jutni, ahogy azt Lou is mondta.
És ezt még itt hagynám:
"Ez nem egy rossz élet, csak egy rossz nap. Túl leszünk rajta. Mi ketten mindenen." ❤️
Együtt örökre!
Ajj, nagyon szerettem minden egyes betűjét! Louis nagyon szerelem volt itt is, az a nagy szíve, istenem. Mint a való életben😭❤️ Nála csodálatosabb ember nem létezik a világon! És hát Dam.. mint ahogy ezerszer mondtam, kedvencem lett, de ezt te is tudod jól❤️😂
Nagyoooon nagyoooon köszönöm ezt a fantasztikus élményt, amit adtál nekem ezzel a csodával! 🥺❤️
Alig várom az újabb csodáidat!! Izgulooook! De úgy is tudom, hogy ismét valami eszméletelen fantasztikus sztorit hozol nekünk!
"Visszarepülünk kicsit a múlt századba, és lóhátra ültetjük a fiúkat. Érdekel titeket az ilyesmi? Én nagyon élvezem, szóval remélem. (:" Még szép hogy érdekel!!! Alig vároooom!!! Izgatott vagyok nagyon!!! 😭❤️
És hát a Dam történet... Oh egek! Mindent is tudsz mennyire várom azt is!! Tudod, az életem múlik rajtad😏❤️😂
Jdjdkckkdnvnfjfkf
Neked pedig kitartást kívánok! ❤️ Minden majd a helyére kerül!
Ne aggódj, én türelmesen várok!
Puszi❤️
Szia!
VálaszTörlésRettentő hosszú és borzasztó rögös keserű utat tettek meg, de végül megtalálták Önmagukat leginkább egymásban. Iszonyú Harry mit és hogyan vitt vêghez de mindez kellett,hogy minden úgy alakuljon ahogy alakult. Lou...Ő...Lou aranyszívű herceg
Csodás lezárás volt, ahogy maga a törtênet is egy csoda volt.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvashattam!
Kíváncsian várom a következő csodát és igen igen igen nagyon nagyon nagyon êrdekelnem Dam törtênete! Nagyon szépen köszönöm az êlmênyt!