Incredible Night
Sziasztok!
Szóval... Most muszáj az elején hagynom egy kis üzenetecskét... Először is, ez egy nagyon régi, nagyon elhagyatott kis mese, amit évekkel ezelőtt, ALKOHOLMÁMORBAN írtam csupán a magam és Carmen szórakoztatására. Amolyan... Kihívás elfogadva dolog volt. Eddig a gépemen porosodott, és azóta nem csak Carmen, de többen is elolvasták, és mindenki nagyon szerette. Mindenki azt mondta, meg kellene osztanom. Ezért hát... Itt van. Viszont! Ez nem egy hagyományos habos-babos Larry. Ők se józanok benne, threesome, és a képen középen látható személy, Brian Molko a harmadik. Ha nincs ínyedre az ilyesmi, nyugodtan csak... ezúttal hagyd ki, hamarosan jelentkezem egy extrém hosszú, 100% Larry shottal is. Még annyit, hogy nem próbáltam meg úgy leírni őket, ahogy szerintem viselkedtek a valóságban vagy ilyesmi, meg honnan is tudhattam volna, részeg voltam... XD Na vágjunk bele!
Brian
- Lou, mit keresünk itt?
Mély hang. Egy túlságosan is ismeretlen, mély hang üti meg a fülem. Nem hallottam ezelőtt, pedig ritkán jönnek új arcok erre a helyre. Akik jelen vannak a partin és potenciálisan szóba jöhetnek, azoknak már mind ismerem a hangját. A friss hús gondolata azonnal felvillanyoz. Szinte már az újonnan megismert hang izgalomba hoz. A rekedt mélység felé fordulok és elszántan kutatom a gazdáját.
- Nyugi, Hazz… - érkezik egy másik hang, ami a szöges ellentéte az előzőnek. Az ellentétek vonzzák egymást, szokták volt mondani. Hirtelen összezavarodom. Nem is tudom melyik tetszik jobban. Azt hiszem, ahhoz, hogy választani tudjak, mindkettőt meg kell ismernem közelebbről.
Egy magas, vékony fiú, göndör hajzuhataggal, és próbál beérni egy alacsony, bozontos hajú srácot. Hm, ez valamiért igazán izgalmasnak ígérkezik.
Már szinte utolérem őket, és a nyomukban járok, közben szemérmetlenül kihallgatva a beszélgetésüket.
- Azt ígérted, hogy csak benézünk egy buliba és ez már a negyedik ahová “csak benézünk”.
- Péntek este van, Harry - dorgálja meg kedvesen a magasabbikat. A mozdulataikból, egymás felé tett gesztusaikból egyelőre nagyon úgy tűnik, ő hordja a nadrágot. - Minden normális ember éppen kikapcsolódik valahol.
- De a kikapcsolódást el tudnám képzelni valami kevésbé kimerítő módon is magamnak.
- Mint például? - torpan meg a kicsi, és most van szerencsém profilból is megnézni őket. Nagyon is szép példányok, ráadásul valahonnan kurva ismerősek. - Egy kellemes vacsora és egy romantikus vígjáték? Inkább szívj bele ebbe, ellazulsz kicsit.
- Eszemben sincs a számba venni azt a szart, és neked se kellene ma már többet - kapja ki a bozontos hajú kezéből a gyönyörűen megsodort jointot, aki ezt nem veszi túl jó néven. Egyből visszaszerzi, szív egy embertelenül mélyet, és arcátlanul a hosszú hajú szemébe fújja. Szegény nincs hozzászokva az ilyen mutatványokhoz, mert erős köhögésben tör ki, a kisebbik pedig kap az alkalmon és eltűnik két táncikáló test között. Mire a göndör észbe kap, a partnerének már hűlt helye.
- Lou! - kiált fel, és tágra nyílt szemekkel próbál a másik nyomára bukkanni. A szívem sajdul bele, milyen kis elveszett szegény. Egy őrikére emlékeztet. Ha jobban megnézem, a teste, a hosszú lábai is olyanok, mint egy fiatal kis őzgidának. - Louis!
- Minden rendben, fürtös? - lépek elé, ő pedig azonnal felém fordul. Valamiért izgató, ahogy lenéz rám. - Elvesztettél valamit?
- Minden rendben, biztos csak elment italért - nyugtatja inkább saját magát mintsem engem, de ennyiben hagyom.
- Akkor gyere - simítom a kezem a hátára, és a bárpult felé invitálom. Egészen meglep a kicsike azzal, hogy kérdés nélkül, azonnal hagyja magát. A villódzó fényekbe mosolygok, és miután kiérünk a tömegből leültetem egy bárszékre. Itt legalább van esélyem jobban szemügyre venni az arcát is. Még mindig kibaszottul ismerős, de az agyam nem tudja hova tenni. Belassítja a mérhetetlen mennyiségű whiskey és fű, amit ma már a magamévá tettem. - Na, látod már?
- Nem - dörmögi, és kezd ideges lenni. Kikérek neki egy vodkát és elé tolom. Csak néz rám, fél szemöldökét felhúzva, de még mindig ártatlanul. Mondtam. Őzgida. - Nem kell, kösz. Már éppen indulni készültünk.
- Nekem nem úgy tűnik, hogy a barátod is így gondolja - biccentek a táncolók felé, ahol éppen egy szőke liba illegeti magát az említett srác ölében. Mikor a fürtös is meglátja amit én nézek, ökölbe szorítja a kezét, aztán a pulton lévő vodkáért nyúl és egyszerre lehúzza. - Kibaszott Louis…
- Azt már tudom, hogy őt hogy hívják, de a te nevedet még mindig nem - húzom egy ravasz félmosolyra a szám, és intek a csaposnak egy újratöltésért.
- Harry vagyok - néz a szemembe. Így, hogy ő ül, én pedig mellette állok, épp egymagasak vagyunk. - Harry Styles.
- Hát persze! - csapok a homlokomra a felismeréstől. A tinilányok nedves álmainak első számú felelőse. Aki még Justin Biebert is letaszította eme nemes posztról. - Akkor ő ott a Tomlinson gyerek. Cowell kis kedvencei, nem igaz? Én pedig…
- Brian Molko - fejezi be a mondatomat, ahogy az újabb pohárkát is kiüríti. Egészen levesz a lábamról ezzel az apró ténnyel, hogy pontosan tudja ki vagyok.
- Hízelgő.
- Azért Anglia nem olyan nagy - forgatja meg a szemét. - A ti hírneveteken nőttünk fel.
- Ez jól hangzik.
- Sosem hallgattam a zenéteket - magyarázza a szemben lévő polcokon felsorakozó üvegeknek. - Nem az én világom, de Louis egyébként nagyon szereti.
- Nyilvánvalóan jó ízlése van, elég csak rád nézni, na de akkor mi a te világod, édes? - könyökölök a pultra, és egy kicsit közelebb csúszom hozzá. Míg összeszedi a gondolatait, a szemem sarkából látom, hogy Louis a mosdók felé indul.
- A Beatles, Fleetwood Mac, Elvis Presley, Coldplay vagy például a Pink Floyd - kezdi el sorolni, és most már ő jelez a pultosnak, hogy kér egy újabbat.
- Jó ízlésre vall, hogy ilyeneket hallgatsz és nem Martin Garrixet vagy Calvin Harrist - bólogatok bőszen. Tetszik a fiú. Nem egy tipikus mai huszonéves kis takony. Klasszikusokon művelődött. - Elfutok a mosdóba, addig maradj itt és kérj nekem egy italt. El ne tűnj.
- Hová mehetnék? - teszi fel a kérdést, de inkább csak az orra alatt motyogva. Jó válasz.
Kiszaladok a WC-k irányába, és amikor berontok, egy csodálatos kép tárul elém. Louis épp a mosdó szélétől egyenesedik fel, és az orrát törölgeti. Szegény fiú ott kint meg nem is sejti, hogy a kis barátja mennyire komolyan gondolja a bulit.
- Nem hiszem, hogy Harry örülni fog, ha megtudja - ingatom a fejem és még egy színpadiasat is sóhajtok, ahogy a csaphoz sétálok, és megmosom a kezem. Semmi dolgom idebent. Csak Louis után jöttem.
- Mi közöd neked ahhoz, hogy… - kezdi el a magas és jelen esetben éppen irritáló hangján, egyelőre még rám sem nézett, csak magát bámulja a tükörben, a mondatot viszont nem fejezi be. - Honnan…?
- Épp a pultnál vígasztalódik a negyedik pohár vodkájával, míg te idebenn csapod szét magad - felelem teljes nyugalommal, és ha már a számoknál tartunk rágyújtok az éppen harmadik szál füvescigimre is. Meg sem szólal, csak hatalmasra tágult szemekkel néz, ahogy lassan beszívok egy nagy adaggal. Valószínűleg mostanra felismert.
Az ő előbbi szórakozását fordítom most ellene, és az arcába lehelem a füstöt. Ő nem köhög tőle. Nem is fintorodik el. Sőt, lehunyja a szemeit, és élvezi. A rohadt életbe, de különbözőek vagytok, mégis mindketten kicseszettül kívánatosak. Egyelőre még nem döntöttem melyiket akarom magamnak, és nem is tudom mi alapján kellene, de erősen rajta vagyok, hogy végre rábökjek az egyikre.
Közelebb sétál hozzám és a kezét nyújtja, hogy adjak neki is. Nincs szívem megtagadni, bár a kokó után közvetlenül nem tudom, mennyire jó ötlet. Nem tűnik függőnek, és valószínűleg csak mint az iparban mindenki, amikor éppen nem kell teljesítenie, egy kis illegálissal próbál teljesen lelazulni. Cowell társaságára gondolva… nem is csodálkozom ezen.
- Bírni fogod? - tartom egy kicsit hátrébb, hogy ne érje el, csak ha olyan közel jön hozzám, hogy összeérjen a mellkasunk. Ördögien elvigyorodik, és megteszi. Olyan közel jön, hogy érzem a mellkasát az enyémnek simulni, és bár most már könnyedén elvehetné tőlem aztán hátraléphetne, de nem teszi. Megmarkolja a derekam, és beleszív a megszerzett cigimbe, hogy aztán a vállamra ejtse a fejét, amikor kifújja a füstöt.
- A kurva életbe… - nyögi az ajtónak fordított fejjel, mert még mindig rajtam fekszik, de nem lököm el. - Kibaszott jó cucc.
- Tudom - bólintok, aztán felemeli a fejét és a számba teszi a cigit, de nem engedi el. Ő irányítja, hogy mennyit szívhatok belőle, aztán elveszi, amikor úgy ítéli meg, hogy egyszerre elég annyi. Louis is szív egyet, majd megint a számba teszi. Mire a joint végére érünk már kellemesen szédülni kezdek. Ilyet se csináltam még. Soha nem téptem be senkivel ilyen belsőséges módon.
Eldobja a csikket és rátapos, közben pedig hátradönti a fejét a vállaimba kapaszkodva. Már teljesen magán kívül van. Lendületesen a szemközti falnak szorítom. A feje szinte koppan a csempén. A nyakára tapadok, ő pedig úgy nyög fel, mintha a farkára cuppantam volna. A fenébe, kölyök, ez így gyors lesz. Míg én a nyakára simítom a kezeimet, és az ajkait részesítem előnyben, ő valahogy mégis megfeszül a kezeim között. Tudom, hogy mi az oka. Még most, amikor szinte a nevét se tudná hibátlanul elmondani, a kint iszogató Harry blokkolja a gondolatait.
- Mmm - szakadok el tőle, mielőtt még itt valami hülyeséget csinálnánk. Nem gondoltam, hogy ez egy ennyire könnyű menet lesz, legalábbis felkelteni az érdeklődését. - Gyere.
A hátsó lépcsőkön, hogy Harry ne láthassa, felvonszolom az emeletre, és belököm az egyik szobába. Vadul falja, harapdálja a nyakam, és kénytelen vagyok durván az ágyra lökni, hogy el tudjak lépni tőle.
- Maradj itt - mosolygok rá, és lekapom a pólóm fölé felvett mellényt, aztán az arcába hajítom. - Mindjárt visszajövök hozzád. Ne mozdulj!
- Nem fogok - nyögi az ágyról, és fél kézzel már a gatyájában van. Felnevetek a látványra. Úgy érzem tényleg nem fog eltűnni. Jól kiéheztette a kis bongyorka. Ha egyáltalán együtt vannak. Nem vagyok száz százalékosan meggyőződve. Talán inkább éppen csak alakul valami közöttük. Az is lehet, csak az egyikük akarja, a másik még nem is tud róla… Később meglátjuk.
Kifordulok az ajtón, és leszaladok a földszintre, hogy visszatérjek Harryhez. Még mindig a bárpultnál ül. Jobban mondva félig már a pulton fekszik. A fenébe! Remélem nem ütötte ki magát nagyon. Eszeveszett ötleteim vannak, és ahhoz szükségem van rá.
- Jól vagy, fürtös? - dőlök a pultnak és óvatosan a hajába fűzöm az ujjaimat. Hihetetlenül puha. Vagy csak a pia és a fű beszél belőlem. Már nem tudom. Eléggé szédülök.
- Aha… - mordul fel, de még mindig nem emeli fel a fejét.
- Mennyit ittál meg míg nem voltam itt? - nézek a pultra, de még mindig csak az ő egy feles poharát és az én teli whiskeysemet látom. Az enyémhez nyúlok és felhajtom, a már félig olvadt jégkockákat pedig elszopogatom.
- Hármat - dörmög az orra alatt, és lassan felemeli a fejét.
- A barátod eléggé szétcsapta magát - kezdem el a játékot, és várom hogyan alakulnak a dolgok.
- Nem a barátom - kiált rám, én pedig hirtelen nem is tudom, mit kellene felelnem. Van egy olyan érzésem, hogy igazam volt. Még nincsenek együtt, de Harry nagyon szeretné. Ez a tippem. Louis-t még nem tudnám megmondani.
- Hajaj, akkor kicsoda? - simogatom meg az arcát, ő pedig mélyen beszívja a levegőt és a kezem mozgására figyel a puha bőrén.
- Csak valaki, aki nem a barátom - sóhajt fel, és lehunyja a szemét, miközben még mindig az arcát simogatom. Beharapja az alsó ajkát, nyálasan csillog, amikor újra kiereszti a fogai közül. Nem megy. Nem tudom tovább a csábítót játszani, ő csábított el engem. Mintha mágneses lenne a telt ajka, eufórikus állapotban hajolok rá, és csókolom olyan beleéléssel, mintha az életem múlna rajta. Nem akarok a kis heveske ellen beszélni, de fürtös ajkai sokkal követelőzőbben kérik a jussukat. Egészen lázba hoz velük. A combjába markolok, ő pedig belenyög a számba. Oké, most már tényleg indulhat a móka.
- Gyere - súgom a szájába, és megragadom a kezét, hogy magam után húzzam.
Nehezen érünk az emeletre. Félreismertem a kis bongyorit. Azt hittem, könnyedén uralkodni fog felettem, de míg fel nem értünk, úgy kellett rángatnom, hogy ne térdeljen elém minden lépcsőfordulóban.
Belököm az ajtót, behúzom rajta, aztán miután becsukom, neki lököm, és a combjai közé tolva a térdem a szájába dugom a nyelvem. Ő a pólóm alá nyúl és egy mozdulattal áthúzza a fejemen, hogy aztán a mellkasomnak essen. Már megint térdelni akar, de a lábam a lábai közt nem hagyja.
- Mi a fasz? - dörren az érdes, magas hang a hátam mögött. Attól féltem, már elaludt és talán észre sem vesz minket. Nem felelek, csak kinyújtom felé a kezem, ezzel közelebb invitálva magunkhoz.
- Lou? - szűkíti össze a szemét Harry, de még mindig fogva tartom az ajtóhoz nyomva. Mikor Louis mellém ér, a pulcsijához kapva rántom közelebb egy csókra, és bár először el akar húzódni, ahogy megérzi a nyelvem a sajátján, már nem ellenkezik tovább.
- Le a pulcsival - lehelek az ajkaira, ő pedig teljesíti a parancsom, mintha nem lenne más választása. - A nadrágot és az alsót is.
Harry megbabonázva nézi végig, ahogy Louis teljesen meztelenre vetkőzik, és érzem, hogy még keményebb lesz a combomnak feszülve. Nem tévedtem, odavan a kicsiért. Előre nyúlok és végigsimítok a mellkasán, ő pedig elvigyorodik és felhúzza az egyik szemöldökét.
- Most te jössz, bongyori - nézek vissza Harryre, aki azonnal a fekete pólója szegélyéhez kap, és szinte letépi magáról. Miközben ő ezt teszi én a nadrágját gombolom ki, és a cipzárt is lehúzom, aztán térdre ereszkedem előtte, és már csak azért is én veszem kezelésbe az ő farkát, mert ennyire eszelősen akarta az enyémet.
Felnyög a nyelvem érintésére, és míg én lendületesen dolgozom rajta, ő közelebb húzza Louis-t és a kezébe fogja a merevedését, amit a srác eddig magának simogatott. Felnézek rájuk, és már a nyelveik is mélyen egymás torkában vannak. Még jó, hogy nem a barátja. Ha így lenne, most biztos nem csinálnák ezt, mert nem akarnának osztozkodni. Elhúzódok Harrytől, és segítek neki kilépni a bokájáig húzott nadrágokból.
- Ne hagyjátok abba - utasítom a fiúkat, és mindkettejük farkára rámarkolok, hogy felváltva kényeztessem őket a torkomba csúsztatva a férfiasságukat. Harry alázatosan tűri, és rám bízza magát, de Louis már sokkal parancsolóbb természetű. A hajamba markol és olyan mélyen tol a merevedésére, hogy csak reménykedni merek, nem fulladok bele. Hirtelen elenged és a karomnál fogva felrántanak magukhoz. Az ágyhoz hátrálnak velem, és ellöknek rajta, hogy lehúzzák rólam is a maradék ruhát.
Mire már meztelenül fekszem előttük, feljebb csúszom az ágyon, ők pedig úgy jönnek utánam, mintha egy madzaggal lennénk összekötve. Harry most végre megkaparintja magának a lüktető erekciómat, én pedig beleremegek. Na, ezt biztos, hogy nem most csinálja először. Iszonyú ügyesen nyalogat körbe és szív meg mindig a legjobb időben. Louis közben a számra tapad az alsó ajkam szippantja a szájába. Az életet is ki fogják szipolyozni belőlem ma éjjel.
- Harry… - nyögök fel hangosan, és a karjánál fogva felhúzom magamhoz, ezzel kicsit félre lökve Louis-t, aztán egyből magam alá fordítom. Mostanra már egyértelmű lett számomra a felállás. Én mindkettőből kapni akarok, ehhez pedig megvan a tökéletes szereposztás. Egy párnát csúsztatok Harry dereka alá, hogy magasabban legyen, és így az én pozícióm is kedvezőbb lesz Louis-nak, aki tökéletesen érti, hogy mi járhat a fejemben, mert már mögém is helyezkedett. Harry kéjes arccal néz rám, és várja a jussát. Megőrjít. A szájába csúsztatom két ujjam, ő pedig alaposan benyálazza nekem. Lassan hatolok belé, mindkét ujjammal egyszerre. Képtelen vagyok tovább húzni az időt. Összeszorítja a szemét és hangosan felnyög. A másik kezem alaposan benyálazom és benedvesítem vele a farkamat is, biztos ami biztos, de nem bírom tovább. Még ki sem húzom teljesen az ujjaimat, már beillesztem a merevedésem és egyetlen mozdulattal merülök el benne a lehető legmélyebben. Szinte felsikolt a gyorsaságomon. Talán holnap fájni fog neki egy kicsit, de most biztosan élvezni fogja.
Louis a hátamra simítja a kezét, és gyengéd erőszakkal Harry mellkasára kényszerít, másik kezével pedig megállítja a csípőm mozgását. Ő még annyit sem szarozik mint én, két percet sem ad az ujjainak, kihúzza őket, és egyből mélyre hatol bennem. Bár erősnek akarok tűnni, de felkiáltok, miközben ő a hátamat csókolva nyög fel.
- Bassza meg! - liheg mögöttem Louis, és ütemesen kezd mozogni bennem, én pedig Harryben. Sok dolgot csináltam már életemben, de ez új. Két ilyen főnyereménnyel, ebben a felállásban még nem élvezhettem ilyesmit. Harry mindkét lábát a vállamra pakolom, és újra ráhajolok, hogy megcsókoljam. Nagyon jó szögben találhattam el, mert szinte vonaglik alattam, és a hátamba mar. Eszelős sebességgel kezdek mozogni, ő pedig már zihál alattam.
- Ez az, Brian! - szűri a fogai közt Louis, és a hajamnál fogva húz fel magához, majd átöleli a mellkasom, hogy őt is csókoljam magam mögött. A szobát betölti a csókjaink és nyögéseink egyedi dallama, kiegészülve az izzadt bőrünk egymásnak csapódó csattanásaival. Harry megragadja az ágykeretet a feje mögött, másik kezével pedig magához nyúl.
- Közel vagy? - lihegem a csípőjét cirógatva, ő pedig válaszul csak bólint. - Majd én.
Kicsusszanok belőle, és intek neki, hogy álljon fel. Kicsit meginog a matracon, de a vállamba kapaszkodik és teszi amit mondtam. A farka tövére szorítok és a számba vezetem. Ezt Louis is premier plánban nézheti végig, mert nem csak Harry, hanem ő is nyöszörög a látványtól. Az eddigieknél is erősebben csapódik nekem, ettől pedig nehezen tudok a feladatomra koncentrálni, de mindent megteszek, hogy sikerüljön a csúcsra juttatnom a fürtöst. Érzem, ahogy megremeg és előre lendül a csípője, aztán kihúzódik a számból és minden csepp élvezete a mellkasomon folyik végig. Fogalmam sincs, honnan szedte a jelenlegi dominanciáját, de még merev férfiasságát belemártja a mellkasomat borító fehérségbe, aztán visszateszi a számba, hogy megérezhessem mit hagytam ki. Talán ez, talán Louis szüntelenül ostromló lökései a hátam mögött, de érzem az élevezetet kiidulni valahonnan egészen mélyről, és olyan erővel söpör végig a testemen, hogy minden előjel nélkül élvezek vastagon az ágytakaróra.
Az orgazmusom és az azt követő józan pillanatok közt rejtély, hogy mennyi idő telhetett el, de Louis telhetetlen, az biztos. Először csak Harry csípőcsontjának döntöm a fejem, a szám félig elnyílva, aztán lassan a matracra esem és csak azért maradok a rosszfiú mozgásához is ideális pozícióban, mert annyira szorítja a derekam, hogy holnapra tuti lila lesz. Mindenesetre megéri.
Hirtelen az eddigieknél is eszelősebben dolgozik rajtam, és a hangja is csak elfúló nyögésekből és hangos zihálásból áll, mikor végre megáll a mozgásban. Egy utolsó sóhajjal lök még rajtam párat, aztán kihúzódik belőlem, ezzel váratlanul kellemetlen űrt hagyva bennem.
Hason fekve elterülök, mint akit éppen megnyúztak, Louis az egyik, Harry pedig a másik oldalamra hanyatlik és szinte azonnal elalszanak.
Néhány órára engem is elnyom az álom, de még sötét van, amikor magamhoz térek. Louis a balomon kiterülve, Harry a jobbomon összekuporodva, mint egy kisgyerek. Elmosolyodom a látványon. Óvatosan kimászom az ágyból, felveszem a ruháimat, és még nézem őket egy kicsit. A testem melegének hiányától mindketten fázni kezdhettek, mert Harry egyből a lábához gyűrt takaróért nyúl, és közelebb mászik Louis-hoz, hogy mindkettejüket betakarja. Ahogy magához öleli a kicsit… Abban van valami egészen különleges. Valami, amiből már most tudom, hogy ha végre engedni fognak a vágyaiknak, és őszinték lesznek egymáshoz, szenvedélyes szerelem fog születni. Egy kicsit önző módon remélem, hogy ez az este is egy lökés volt nekik ezen a rögös úton. Ez a két fiú összetartozik.
Mielőtt végleg elhagynám ezt a szobát, csinálok róluk egy fotót a telefonommal. Tudom, nem szép dolog, de kell egy emlék erről az észveszejtően csodálatos éjszakáról. Na és persze Stefan egy szavamat se hinné el, ha nem mutatnék bizonyítékot.
Na, na, na? Ha még mindig itt vagy akkor wohooo! Szóval ez csak ennyi volt. Tényleg komolytalan kis shot a régmúltból. Puszta kalandozás az elmémben, mert nekem általánosban és gimiben is Brian jelentette azt, amit nektek ma a srácok. Nekem akkor ő volt az ikon és a minden, és kellemes volt elképzelnem ezt a kis jelenetet. Plusz, a Placebo idén új albummal jön, ez a foto Brianről pedig brand new és annnnnnnyira fellelkesültem! (Louis is szereti a Placebot, egyszer nyilatkozott róla, szóval a Louis/Brian szál csak plusz nyami nekem). Köszönöm, ha itt voltál, és hagyj nyomot!
Puszi&Pacsi
Sophie
2 Comments
Sziaa😊
VálaszTörlésOMG! OMG! OOOOMMMGG!! WTF???
Szentségeszűzmárislaszentjózsef! Kskskdkdlfkfkkdkdnfk
Meghaaaaltaaaam. Viszlát.
Na, szóval akkor értelmesebben is megfogalmazom a dolgokat😂😅 csak jelenleg, ahh. Nagyon a történet hatása alatt vagyok és leszek is még sztem
Munkában ilyet nem kellene olvasnom, de pont volt időm és muszáj volt. Kellett a lelkemnek most valami, hogy könnyebb legyen a nap❤️
Uhh, én nehezen tudom elfogadni, hogy más is van, mondtam már sztem, de ez... Úristen. Ő volt a Gyilkos Hitben is, ugye? Brian? Nem rossz pasi, akkoriban még nem nagyon figyeltem, de itt a képen... Még majd lehet utána is nézek meg a zenéknek is😊
Nagyon örülök, hogy megosztottad, vááááá!! Ami van azt tessék megosztani, mert bármit is írsz az egyszerűen tökéletes!! Mint ez is. Nekem ez annyira bejött, hogy végem van. Ahogy felvezetted. Az egész történet rohadtul bejövős volt. Basszus! Szétadom!
Annyira láttam őket. Ennyi jó pasi együtt... Hagyjál meghalni pls!!
Minden másodpercét imádtam!! Csorogott a nyálam.🤤🤤
És a vége... Aww, engem az annyira meghatott, ahogy összebújtak meg amit Brian gondolt közben. Imádtam. Ez nálam megint betalált!
Köszönöm, hogy megosztottad, és olvashattam!
Imádlak, imádtam, puszi😘❤️
Izgatottan várom a többi sztorikat❤️❤️
Azt mennyire imádom és utálom egyszerre, hogy évekkel ezelőtt tömtem a fejedet mindig ezzel, hogy Briannel és Louval álmodok folyamatosan, és te írtad meg. Már kétszer is. Nem én. 😋♥️
VálaszTörlés