Live Porn - 2.
Halihó!
Na egy kicsit összezavartam itt mindenkit úgy vettem észre. :D Ma hozom az újat, csak nekem a világ másik felén még tegnap van... :D Mindenki érti? Haha! Belezavarodtam az időzónákba, bocsii! :))
A lényeg, hogy itt van. :) Egy kis Louis... :P Olvassátok, szeressétek, hagyjatok nyomot!
Puszi&Pacsi
Ó, bassza meg! Peter mindig olyan kibaszott szűk körülöttem, hogy alig bírom visszatartani az orgazmusom. Fogalmam sincs, hogy mitől, mert a fél stúdió végigment rajta vagy kismilliószor. Ő az egyik legaktívabb színész a cégnél. Ez már a hajrá, gyors mozdulatokkal döngetem, mire az egyik operatőr közvetlenül mellém áll, és a partneremben eltűnő, majd újra felbukkanó farkamra közelít. Egy pillanatra a rendező felé lesek, aki egy jól ismert kézmozdulattal jelzi, hogy ideje kiürítenem a tárat. Megnyalom a számat, és tudatosan csapom előre a csípőm. Peter sikoltozik, én pedig olyan kibaszott közel vagyok…
-Elmegyek… - zihálom a betanult szövegem, és mozgok még néhányat, de már sokkal lassabban. Csak a vágóképek kedvéért.
- Ennyi! - kiált a rendező, aztán azonnal kihúzódom a kollégámból. Leveszem az óvszert, és egy percre a székemhez sétálok, hogy a befejezés előtt igyak pár korty vizet.
- Na gyerünk, utolsó jelenetre készüljetek! - kiáltja Willie. Ő az egyik kedvenc rendezőm. Olyankor vagyok a legjobb formámban, ha vele dolgozom. Jóban vagyunk, és néha a stúdión kívül is el szoktunk menni sörözni, vagy ilyenek. Van egy ugyanilyen jó fej felesége, és nemrég született egy lányuk. Hétvégére meginvitált magukhoz egy ebédre, meg meccsnézésre, mondván, hogy látnom kell élőben is milyen édes a kiscsaj, és amúgy is ezer éve néztünk már együtt focit. Először kínos volt a feleségével is találkozni úgy, hogy a nő tudta, ki vagyok, hol és mit csinálok, de aztán Willie-től megtanultam, hogyan rázzam le ezeket a dolgokat. Hogyan kezeljem természetesen. Hogyan ne szégyelljem magam. Elmondta, hogy akik itt vannak, egészen ritkán csinálják azért, mert ez az álmuk. Az itt dolgozó színészeknek mind megvan a saját elbaszott történetük. Itt nemigen van rossz munkahelyi kapcsolat. Nem tudok olyanokról a stúdióban, akik ki nem állhatják egymást. Egyszerűen csak mindannyian tesszük a dolgunk, mert nincs más választásunk. Tizenkilenc voltam, amikor egyedül maradtam. Egy egyszerű, “szedd össze az erőd” beszélgetésnek indult, mert el akartam mondani anyáméknak, hogy meleg vagyok. Azt hittem nem lesz ezzel túl nagy bajuk, de nyilvánvalóan tévedtem. Rövid úton közölték, hogy szedjem a holmim, és máshol keltsek hányingert. Épp csak hogy befejeztem a gimit, az isten szerelmére. Nem volt egy fillérem sem. Néhány napig még aludnom sem nagyon volt hol. Hogy ne érezzem magam hajléktalannak, esténként klubokban buliztam, elfogadtam minden piát, amire meghívtak, és reggelig el sem hagytam a helyet. Aztán napközben parkokban bóbiskoltam egy pokrócon. Egyik este pedig volt egy srác, akivel egy kicsit alaposabban összekeveredtem, és négy nap után, még mielőtt egymáshoz értünk volna a lakásán, végre lezuhanyozhattam. Átkeféltük a fél éjszakát, a maradékban pedig beszélgettünk. Andy a neve, és mindezek után a barátságunk a mai napig csak erősödött. Minden kétséget kizáróan ő a legjobb barátom. Nincs köztünk semmi, de azt hiszem így, vagy úgy, kijelenthetjük, hogy megmentette az életem. Mindenesetre, amiben tudott, segített. Az ő… jelenlegi szeretője az egyik vezetője a cégnek. Akkoriban még csak távolról imádta a pasit, de valahogy csak sikerült behálóznia az évek alatt. A két nagyfőnök egy negyvenes éveikben járó ikerpár mellesleg. Ritkán látni őket a stúdióknál. Ők már inkább azok az otthonról, vagy irodából dolgozó fejesek. Vérprofik, és nagyon tudják, hogy mit csinálnak.
Amikor egy kicsit gátlásosan, de elmeséltem Andynek a történetem, ő mindenképp segíteni akart. Már akkor is itt dolgozott, és ez volt az egyetlen ötlete, ahogy kihúzhatna a bajból. Azt mondta nála maradhatok néhány napig, amíg a jelenlegi apucijával megbeszéli ezt a dolgot. És végül azzal állított haza, hogy szerzett nekem munkát és szállást is, ha számomra megfelel. Minden rajtam állt, nem volt kötelező elvállalnom. Amikor ismertette velem, hogy miről van szó, úgy gondoltam, hogy mindenképpen jobb annál, minthogy az utcán haljak éhen. Kaptam egy szobát a stúdió épületében, és mint kiderült, nem én voltam az egyetlen, aki ott is lakik, nem csak dolgozik. Eleinte minden nagyon furcsa volt. El kellett mennem egy speciális orvosi vizsgálatra, és a munkatársaim megmutattak mindent. Kvázi betanítottak a szakmára. Muszáj volt kipróbálnom az aktív, és a passzív szerepet is, és végül úgy döntöttek, az aktívban jobb vagyok, ezért tulajdonképpen nincs is passzív filmem. A stúdió eléggé jól megy, főleg mióta behúzta a live részleget is. Ott mindenki élőben szórakoztat egyetlen privát fizető vendéget a kamerán át, és ez a műfaj ma igazán virágzik. Én nem szoktam azt csinálni, valahogy nekem ez sokkal jobban működik, és igazából jobban is fizet. A stúdió csinál évente két három hosszú DVD-t, ami nagy dolog, és mindenki szerepelni akar, de a két igazgató választja ki a színészeket hozzá az egyéb kisfilmekben való szerepléseik, és az előfizetők visszajelzései alapján. Természetesen ezekért a filmekért extra gázsi is jár. Évek óta minden dvd-n szerepet kapok, ezért úgy érzem jó helyen vagyok itt, tényleg megbecsülik a munkám. Biztonságban vagyok. Van annyi megtakarításom, hogy akár hosszú évekig is vígan eléljek belőle, miközben egy gyönyörű házat is sikerült már vásárolnom, egy igazán dögös, csupán két éves Ford Mustanggal a felhajtón. Azt hiszem a szarrágó szüleim szívrohamot kapnának, ha látnák, hogy mit dobtak el. Nekem viszont eszemben sincs keresni őket.
- Baszki! - nyögi hangosan Peter, ahogy megkapja három ujjam, miközben a farkamat pumpálom, hogy a seggére élvezzek. Ez volt a mai forgatókönyvem, jó lenne, ha elsőre úgy sikerülne, ahogy Willie elképzelte, mert nem akarom elölről kezdeni a maszturbálást egy újabb orgazmusért. Rohadt fáradt vagyok. Vagy reggel nyolc óta csináljuk, és már három óra is elmúlt. Érzem, ahogy mindenem bizseregni kezd, és a kamera a vállam mellett minden egyes pillanatát felveszi, ahogy egy kicsit hátra dőlök, helyet adva neki, miközben a spermám Peter nyílását áztatja körbe. Elsimogatom még párszor a makkommal, mire Willie felkiált, és kapok egy nedves törlőkendőt, hogy letisztítsam magam.
- Mondd, hogy nem kell újravennünk. Ma nagyon kivagyok, legszívesebben levágnám a farkam - sóhajtok fel, mire Willie felnevet, és a fejét rázza, amiért hálát adok az égnek. Miután egy fokkal, de szigorúan csak egy fokkal tisztábbnak érzem magam, megint iszom néhány kortyot, és még arra is van időm, hogy a telefonomra ránézzek, mire a rendező felkiált.
- Oké srácok, fejezzük be a filmet! - csapja össze a tenyerét Willie, és mellénk sétál, ahogy visszamegyek Peter lábai közé. Ő már megfordult azóta, és most a hátán fekszik, de még mindig rajta az összes ondóm, és spriccelnek rá egy kis vízpermetet is, hogy izzadtabbnak tűnjön. - Verd ki neki, simogasd el a hasfalán, és egy kis összebújós csókolózással zárunk. Meg tudjátok csinálni elsőre. Tudom, hogy igen. Mind haza akarunk már menni.
Willie visszamegy a monitor mögé, és három kamera is vesz minket egyszerre, különböző szögekből. Az ágy szélére térdelek az egyik lábammal, és marokra fogom a srácot, hogy először lassabban, aztán már gyors, és szünet nélküli mozdulatokkal elégítsem ki. Olyanokat nyög, mintha nem csak kézimunkáznék rajta, hanem közben egyszerre két néger farok is lenne a seggében, és minden erőmre szükségem van, hogy ne basszam el az egészet egy nevetéssel. Rohadtul fáradt vagyok, azért van ez, de szerencsére ő hamar elmegy, és jöhet a kis “szerelmes” összebújás.
- Ennyi! - kiált a rendező, mire mindketten úgy indulunk el különböző irányba, mintha soha sem ismertük volna egymást. Alaposan leáztatom magamról a mai napot a zuhanyzómban, aztán ideje, hogy hazamenjek. Most három nap pihenő vár rám, és halál biztos, hogy abból kettőt fekvéssel fogok tölteni. Négy napja minden nap forgatok valamit, és mostanra érzem, hogy az összes erőm elszállt. A farkamat pedig teljesen kicsináltam.
Egy kicsit még az autóba is fáj beülnöm, de hazáig kibírom. Azt hiszem ma nem a hosszabb utat fogom választani, csak hogy kocsikázzak egy kicsit. Ez az egyik kedvenc elfoglaltságom este, és még inkább beleszerettem, mióta ez a csoda dorombol a hátsóm alatt. Munka után, vagy csak úgy a szabadnapjaimon is. Ha épp nem asszisztálok Andynek valami hülye bulin, ami szerencsére ritka, akkor autóba ülök, és addig megyek, amíg el nem tévedek, hogy aztán bekapcsolva a GPS-t, hazamenjek. Ma már egy kicsit tovább tart, mert olyan régóta játszom, hogy szinte egész London a kisujjamban van. Ez egy olyan elfoglaltság, ami csak az enyém. Senki sem jöhet velem ezekre a kis kalandokra. Senki sem tud ezekről. Ahogy egyéb dolgokról sem nagyon, ami velem kapcsolatos. Nem szeretem, amikor az emberek belebambulnak az életembe. Talán csak magamat óvom, de nem engedek bárkit és mindenkit az magánszférámba. Ez az enyém, és én szeretném is megtartani magamnak. Andy néha megpróbál kifüstölni a csigaházamból, de nem túl sok sikerrel. Egyszerűen nem szeretem a hangos és kicsapongó életet. Volt idő, amikor igen. Eléggé durva napok is voltak akkoriban. Az is előfordult, hogy buliból mentem forgatni, és az tényleg kegyetlen volt. Ma már fogalmam sincs, hogyan csináltam, pedig öregnek még nem tartom magam. Mindenesetre eléggé hamar kinőttem ebből az életformából. Nem vonz, és nem is igazán élvezem, amikor nagy ritkán részt veszek egy buliban Andy kedvéért. Sokkal jobban ki tud kapcsolni, és el tud lazítani a munka mentes napokon, ha a hobbijaimnak hódolok, este pedig csak elfekszem a kanapén, és benyomom a Netflixet. Van egy ilyen hülye kihívásom magammal szemben, hogy minden este megnézek egy új filmet. Valamit, amit még nem láttam. Nincs ismétlés. Fogalmam sincs hány filmet néztem már meg eddig. Nagyjából azóta játszom, hogy a Netflix megjelent a piacon. Andy szerint szánalmas, hogy így élek, ahelyett, hogy minden pillanatot kiélveznék a fiatalságomból, de ő meg azt nem érti meg, hogy én ezt nagyon is élvezem. Ez vagyok én. Talán pont azért, mert a munkám az, hogy technikailag idegen emberekkel szexeljek, így a legközelebbi fizikai kapcsolatot produkálva, amire emberek képesek lehetnek, ezért a magánéletemben egyszerűen csak nem akarok magam köré senkit.
Éppen leparkolok a ház mellett, amikor megszólal a telefonom, és egy pillanatra az ég felé nézek, ahogy bezárom a kocsit.
- Andy… - motyogok a készülékbe, de ő hangosan felnevet, mintha már a hangsúlyomból olvasna.
- Öltözz fel csinibe, Tommo - rikácsol a telefonba, szóval biztos vagyok benne, hogy már valahol éppen a sokadik pohár alkoholt tünteti el maga körül. - Gyere a…
- Be se fejezd, Andy! - szólok rá, és bár mosolygok, a hangom komoly, remélem ő is érzi. - Most értem haza, és mozogni is nehezemre esik. Nem megyek sehova. Spórold meg a monológot, a válaszom nem.
- Akkora egy kibaszott punci vagy, Louis - morogja, de pontosan tudom, hogy nem haragszik. Ő is tudja milyen egész nap forgatni.
- Ez van - nevetek fel, és a házamba sétálok, hogy csináljak valami vacsorát, aztán végre holnap délig fel se keljek az ágyamból. - Holnap beszélünk, Andy. Jó éjt!
- Punci! - kiáltja a telefonba olyan hangosan, hogy el kell rántanom a fülemtől, de a nevetésére muszáj vigyorognom. - Aludj jól, Louis!
A fejemet csóválva megszakítom a hívást, és el is döntöm, hogy ma nem főzök semmit. Csak összedobok egy szendvicset, és ennyi. Nincs kedvem a konyhában sürögni. Komolyan csak a matracomra vágyom.
Reggel még az ébresztőm előtt kelek fel. Persze gondolhatja ilyenkor minden ember, hogy ez hajnalt jelent, de a riasztást komolyan délre állítottam be, és most van fél tizenegy. Hamarabb kialudtam magam, mint gondoltam, ami nem baj, legalább büntetlenül fetrenghetek még egy kicsit az ágyban. A telefonomat nyomkodva, csak idióta mémeket és poénos oldalakat böngészek, várva, hogy legyen annyi életkedvem, hogy kimásszak az ágyneműk közül. Túl puhák. Túl kényelmes, és nyugodt ez ahhoz, hogy könnyedén lemondjak róla.
Szerintem már délután kettő is elmúlik, mire végül tényleg úgy döntök, hogy elég volt a lustulásból, és lezuhanyzom. Terveim szerint ma még elmegyek a telepre, és meglátogatom Dr. Mitchellt is. Biztosan elkél a segítségem a rendelőjében.
Ahogy a telepre érek, csak köszönök mindenkinek, aztán lekapok három pórázt az állványról, és magammal viszem Allie-t, Bobbyt és Princesst. Mindhárman keverék kutyusok, és már régen vittem el őket a parkba, azt hiszem itt az ideje. Szép az idő, és két napja eső sem volt. Nem csupa sár minden, hogy aztán nyakig maszatosan kerüljenek vissza a karámokba. A lábam körül szaladgálnak, és az arcomról egész biztosan képtelenség levakarni a vigyort. Ez a dolog az, ami a legrosszabb napjaimon is boldoggá tesz. Ha segíthetek olyanokon, akik magukon nem tudnak. Legyen az állat vagy ember. Hétköznap el szoktam jönni a telepre, és megsétáltatok néhány kutyát. Hozok nekik enni, ezzel is egy kicsit megkönnyítve a gondozók dolgát, és pár perce egy kis kutyavigyort csalva az ő pofájukra is. Nincs kellemesebb, mint egy boldog kutya látványa. El szoktam vinni őket a parkba, és ott botot, vagy labdát dobálok nekik akár órákon át. Jól megfuttatom őket, így azokban a szűk ketrecekben is sokkal nyugodtabban pihennek utána. Mindig van nálam jutalomfalat, és egy kicsit táplálóbb ennivaló is. Ennyit is megspórolhat a menhely, amikor vacsorát adnak az állatoknak. Szoktam venni nekik néhány zsák kutya, meg macskatápot. Nekem aprópénz, nekik viszont hatalmas segítség. Ők London legnagyobb állatmenhelye. Rengeteg kis árvát fogadnak be, és nagyszerűen bánnak velük. Én csak önkénteskedem náluk, de nagyon hálásak ezért is nekem, és ez jól esik. A tudat, hogy segítek.
- Louis! - kapom fel a fejem a nevem hallatán. A menhely melletti állatorvosi rendelő várótermében üldögélve vártam eddig Josh-ra, a telefonom fölé görnyedve. - Miért nem jöttél be?
- Nem tudtam mennyire vagy elfoglalt - mosolygok rá, és kezet fogunk, majd az ajtót kitartva a rendelőbe invitál. - Nem akartam megzavarni semmit.
- Egy apró műtétet csináltam egy cicán - kezdi el mesélni, és ahogy egy kislány is követi őt egy kis ketreccel a kezében, alaposan megmosom a kezeimet, felveszek egy nylon kötényt, és egy gumikesztyűt, hogy én is közelebb mehessek. - Szia, Patsy. Hogy van a kis vakarcs?
- Nem akar enni - kezdi a nagyjából tizenhárom, tizennégy éves kislány, és az asztalra teszi a kis ketrecet, aztán egy tengerimalacot vesz ki belőle. - Nem tudom miért... De tegnap reggel evett utoljára. Nagyon aggódom.
- Semmi baj, megnézzük mi történik - nyugtatja meg őt Josh, és elkezdi megvizsgálni az állatkát. - Louis, mire tippelsz? Ő csak egy néhány hónapos kis tengerimalac, és nem akar enni.
- Tudod, hogy én mindig a legrosszabbra gondolok - nevetek fel kínosan, mert nem akarom a frászt hozni a kislányra, bár a szemei így is elkerekednek, és rémülten kezdi bámulni Josh minden mozdulatát.
- Tudom - ért egyet velem mosolyogva, majd felnéz. - Ide tudnád adni nekem azt a csipeszt onnan a pultról?
- Persze! - vágom rá egyből, és odaadom. A kezembe adja a tengerimalacot, és kéri, hogy fogjam erősen, nehogy leugorjon az asztalról. Szétfeszíti a kisállat száját, és a csipesszel kezd kotorászni a fogai közt. Hallani, ahogy a fém hozzájuk ér, aztán a malac felsír egy kicsit, mire Josh kihúzza a szájából az eszközét.
- Meg is van - motyogja, és közel emeli a szeméhez a csipeszt, hogy alaposabban megvizsgálja, mi volt az, amit eltávolított. - Ez egy fafullánk. Vagy az alomból való, amit alá használsz, vagy pedig az eledel, amit vásárolsz neki, nem a legjobb minőségű, és ilyen típusú hulladékkal keverik. Ez befúródott a két foga közé, felsértve az ínyt is. Minden rágás borzasztó fájdalommal járhatott szegénykének. Ők nem olyanok, mint mi, hogy akkor a másik oldalon rágnak. Megkímélve magát a fájdalomtól, inkább nem evett semmit.
- Akkor rendbe fog jönni? - néz fel a lány a negyvenes éveiben lévő orvosra, akiről senki nem mondaná meg, hogy annyi, amennyi. A haja már őszül a halántékánál, és a mosolyát is apró ráncok keretezik az arcán és a szeme sarkaiban, mégis… Ettől csak sármosabb, mint valaha. Josh nem meleg, soha nem volt köztünk semmi. De szemem az van. Igazán dögös pasi, mégis nőtlenül tengeti a napjait a legénylakásában, ahol már jártam néhányszor, és közel sem mondanám lakásnak, inkább palota, de ettől még egyedül van. Sok közös van bennünk. Minden idejét itt tölti, és amikor nem rendel vagy műt, akkor pedig kisállat mentéssel foglalkozik. Ez a hivatása, és állítása szerint nincs ideje arra, hogy egy nőt pesztráljon. Tökéletesen kielégítik az alkalmi kalandok. Legalábbis ő ezt mondja. Nem tudom, mennyire igaz ez, vagy csak magának is be akarja mesélni, hogy így van. Azt, hogy mivel foglalkozom, mindenesetre nem tudja. Csak annyit tud, hogy felnőtt film gyártással foglalkozom egy cégnél. Azt, hogy mi a pozícióm, soha nem mondtam el. Felnézek Josh-ra. Olyan nekem, mint egy bölcs mentor, így nem vagyok képes elmondani neki, hogy nem vagyok több egy pornószínésznél.
- Hamar rendbe jön, de adok egy ecsetelőt - mosolyog a kislányra, és visszateszi a malacot a ketrecbe, aztán az irodaasztalhoz mennek, és leül a gép mögé, hogy kiállítsa a számlát. Miután a kislány kimegy, még nem hív be új beteget, vagy éppen nincs kint jelenleg senki, nem tudom, de egyedül tér vissza, és a háta mögötti pultnak támaszkodik, szembe velem.
- Gondolkodtál már? - néz rám, én viszont csak felsóhajtok. - Nagy szükségem lenne rád.
- Nincs semmilyen végzettségem ehhez, Josh - felelem neki, és tudom, hogy ez szánalmasan hangzik a számból, de tényleg annak is érzem magam tőle. Bárcsak lenne, boldogan munkába állnék Josh mellett. - Mire elvégzek egy sulit… A legjobb esetben is két-három év. Addig meg találnál valami tökéletes asszisztenst magad mellé.
- Felvehetnék valakit ideiglenes szerződéssel, és ha megszerzed a kellő papírokat, akkor az ajtó nyitva áll - tárja szét a karjait, mintha ez tényleg csak ennyi lenne. Ez nagyon csábító. Van bőven elég megtakarított pénzem, és tudom, hogy itt sem keresnék rosszul, ha levizsgáznék. Nem fizetne olyan jól, mint a stúdió, de meg tudnék élni belőle kényelmesen. De mindez nem érdekel igazán. Főként azért lenne jó, mert… Akkor talán képes lennék normálisabb életet élni a barátaim körében, és ha nagyon szerencsés vagyok, akkor akár találni valakit magam mellé. Erre ugyanis nyilvánvalóan nincs esély a filmezés mellett. Őrülök, ha nem kell meztelen férfit látnom… Olyankor szoktam saját céllal vadászgatni a kalandokra, amikor van egy vagy két hét szabadidőm, amikor nem vagyok beosztva. Olyankor kiheverem a legutóbbi forgatást néhány nap alatt, és jöhet valami csinos fiú, aki felvisz magához egy éjszakára. Kapcsolatba kerülni valakivel tartósan, az viszont teljesen esélytelen. Elképzelni sem tudom, hogy legyen bárki, aki tolerálná a munkámat a páromként. Nem is várnám el, képtelen lennék rá. És őszintén szólva… Jól vagyok egyedül. Nincsenek hisztik, se kapcsolati drámák. Nem vágyom ezekre, így nem is igazán gondoltam még arra, hogy lépjek. Csak azóta jut eszembe néha, mióta Josh zaklat ezzel a dologgal. Nagyjából egy hónapja hozta fel nekem ezt az ötletet először, hogy szüksége lenne egy asszisztensre maga mellett, és bennem látja a potenciált, de csupán egy gimnáziumi végzettséggel nem állhatok munkába mellette. Így ez nem olyan egyszerű. Hatalmas változást jelentene az életemben. Fogalmam sincs, hogy készen állok-e bármilyen változásra is magam körül. - Nem is gondolkodtál rajta, valld be!
- De igen, de…
- Nem lenne jobb, mint amit most csinálsz? - néz rám összeszűkített szemekkel, és karba teszi a kezeit. - Már nem vagy tinédzser, akinek ez is megfelel. Nem hiszem, hogy a főnökeid alkalmazni fognak negyven évesen is, és ha igen, hát… Nem annyira népszerűek az öregek a pornókban.
- Tessék? - nézek rá nagyra nyílt szemekkel, ő pedig csak együttérzőn elmosolyodik. A szemeiben ott a mindentudó csillogás, és most legszívesebben elsüllyednék szégyenemben. - Honnan…?
- Nem voltam biztos benne, de ezek szerint jó volt a megérzésem - mondja halkan, de nem néz a szemembe. Nem hallok megvetést a hangjában, és ez egy kicsit megnyugtat, de nem tudom, hogyan reagáljak erre. - Egy valami biztos. Nem akarom, hogy szégyelld magad előttem, rendben?
- Mintha ez csak így menne… - forgatom meg a szemeimet, és lehúzom a kesztyűket, aztán a kukába dobom. Ugyanilyen lendülettel a kötényt is felakasztom a kampóra, ahonnan elvettem, de Josh ellöki magát a pulttól, és megakadályoz abban, hogy az ajtó felé induljak.
- Ne menekülj el - kéri kedvesen, és lemosolyog rám. Lép egyet felém, aztán megölel, hogy végül ellépjen tőlem, és a székébe huppanjon. - Szörnyű fiatalkorod volt, nincs ember, aki nem értené meg, hogy miért kötöttél ki ott, ahol. Nem ítéllek el miatta egy pillanatra sem, de ajánlottam neked egy kiutat belőle, mert szeretnék segíteni abban, hogy… Olyan életet élj, mint bárki más.
- Köszönöm, Josh - felelem neki, de talán több indulat keveredik a hangomba, mint szeretném. - De nem szorulok rá, hogy úgy éljek, mint mások. Én már megbékéltem ezzel, nem szégyellem, hogy az vagyok, ami. Jobban élek, mint a diplomás szüleim valaha is fognak, és ez már elegendő ahhoz, hogy tudjam, jó helyen vagyok.
- Szép szavak, Tommo… - a mondata valósággal sokkol, mert ebből azonnal kiderül számomra, hogy látott már. Nem csak sejtette, pontosan tudta, hogy mi a munkám, mert látta valamelyik filmem. A hányinger kerülget erre a gondolatra. Még soha nem volt ilyen, hogy egy barát, aki nem Andy, látott volna valaha is bármiben. Vagy ha igen, hát soha nem dörgölte az orrom alá, így ez most egy hatalmas jegesvizes vödör volt a nyakamba.
Megsemmisülten dőlök neki a vizsgálóasztalnak, és az agyam képtelen felfogni, hogyan történt ez. Csak értetlenül rázom a fejem, és azon imádkozom, bárcsak meg tudna nyílni alattam a talaj.
- Basszus, Louis. Nem ez volt a szándékom. Nem akartalak ennyire kiborítani.
- Jól vagyok… - motyogom, de értelmes mondatokra és mozdulatokra még mindig képtelen vagyok a sokktól. Nem is tudok az előttem álló férfira nézni. Végül megpróbálok elrugaszkodni az asztaltól, hogy kimehessek innen, de elém áll.
- Maradsz! - parancsol rám, és a karomnál fogva húz beljebb a szobába, majd leültet a gurulós irodai székébe, és mellém húzza azt a kis műtős sámlit, hogy ő is leülhessen. - Tegyük most félre azt a dolgot, amiről beszéltünk, csak ígérd meg, hogy mindennek fényében, tényleg alaposan átgondolod az ajánlatom.
- Oké - felelem halkan, de nem nézek rá. Zavarban vagyok, amiért találkozott a munkásságommal. Ez sokkal kínosabb még annál is, ha csak tudna róla. - Hogy találtad meg?
- Nem egyértelmű? - nevet fel, és megragad az asztalról egy használt műtős kendőt, hogy elterelő pótcselekményként a mosogatóba hajítsa. - Pornót kerestem.
- Meleg pornót? - húzom fel a szemöldököm, mire most ő az, aki zavarba jön, és még el is pirul mellé. Kitolja a széket, és háttal nekem, pakolászni kezd valamit a pulton.
- Az érdeklődésem eléggé… széleskörű - felel végül kínosan nevetgélve. Visszafordul felém, és egy bocsánatkérő arckifejezéssel folytatja. - Ha azt mondom, hogy végignéztem, akkor tényleg kiszaladsz az ajtómon, ugye?
- Baszki, Josh… - ingatom a fejem, és lassan felkelek a székből. - Ez csak… annyira kibaszott bizarr, tudod?
- Fogd fel sokkal lazábban - mondja, és féloldalasan mosolyog rám. - Egy egyetemi buliban a szobatársam a koliszobánkban dugta meg a barátnőjét. Három lépésre az én ágyamtól. És még mindig jó haverok vagyunk. Nem vagyok prűd, és megkérlek, hogy ezek után te se viselkedj úgy többet. Csak kezeld lazán.
- Fasz vagy - vigyorodom el, és attól, ahogy az egyész üggyel bánik, tényleg sikerül egy kicsit elengednem a feszültséget, amit ez az elbaszott szituáció generált bennem. - Szóval nem csak csajok, hm?
- Nem csak csajok izgatnak - feleli egyből, és kinéz a váróba. Miután senkit nem talál kint, bezárja a külső ajtót, és átfordítja a táblát, aztán visszajön, és a cuccait kezdi összepakolászni, én pedig segítek fertőtleníteni minden eszközét, és az egész rendelőt.
- Sosem mondtad - erőltetem tovább, hogy beszéljen még erről, mert soha nem volt téma köztünk, bár azt tudta, hogy én meleg vagyok.
- Nem igazán volt mit - feleli egyszerűen, ahogy már a köpenyét dobja le, és a zakóját felveszi az ingére. - Nem voltam még soha férfival. Csakis nőkkel.
- De miért? - horkanok fel, és látva a mosolyom, ő is elmosolyodik, ahogy a hátsó ajtón kivezet az épületből, és a parkoló felé megyünk.
- Nem tudom, Louis - feleli végül egy kis hallgatás után. - Csak soha nem voltam elég bátor hozzá, azt hiszem. Nem tudom.
- Értem - bólintok, és előveszem a kocsikulcsom, ahogy ő is. - Ha gondolod, találkozzunk valamikor egy sörre, és akkor beszélhetünk erről. Ha szeretnél persze. Bármiről.
- Egy feltétellel - bök felém a kulcsaival, és most már egy sokkal ravaszabb vigyor terül el az arcán. - Ha alaposan átgondolod az ajánlatom.
- Rendben basszus! - nevetek fel, és a két kocsival arrébb parkoló babám felé sétálok. - Akkor majd jövök, és megbeszéljük.
- Szép estét, Louis! - köszön el, én pedig intek felé, és beülök az autómba. Már elkezdett sötétedni, így indulhat a kedvenc esti programom. Addig menni, míg eltévedek. Kiürítem az agyam, nem is akarok most arra gondolni, ami a rendelőben történt. Csak nézni a fényeket, beragadni néhány esti dugóba, amikor mosolyogva hallgathatom a türelmetlen emberek dudaszóit, és csak lépésben haladni, elveszni a városban, épp olyan mélyen, ahogy a gondolataimban, majd bekapcsolni a GPS-t, hogy hazavigyen. Ma időben kellene ágyba kerülnöm, mert bár holnap már szombat, de korán akarok kelni. Délelőtt el tudok menni a hétvégi ingyen konyhára, hogy a másik hobbimnak hódoljak. Minden hétvégén, amikor van időm, és nem dolgozom éppen, akkor ott vagyok. Segítek elkészíteni az ételeket, aztán kiosztani a hajléktalanoknak, vagy éppen rászorulóknak. Csak néhány napig voltam az utcán, mégis olyan mély nyomot hagyott bennem az érzés, hogy milyen az, ha nincs hová menned, hogy egyszerűen segíteni akarok nekik. Ha többel nem is tudok, hát annyiban, hogy ételt adok mindenkinek, aki akkor odajön. Borzasztó látni, milyen sokan vannak, és néhányan még annyira fiatalok. A legtöbb ember ítélkezik, de nem ismerjük a történetüket. Nem tudhatjuk, miért kényszerültek az utcára. Talán nem tehetnek róla, ahogy én sem tehettem. Talán tehetnek… De mindez nem számít, csak a tény, hogy szenvednek, és ha segíthetek, miért ne tenném meg? Ettől nem leszek szent. Inkább csak egy kicsit önző, mert magamért is teszem, nem csak értük. Miközben segítek, én is jobban érzem magam. Könnyebb a lelkem, és ettől könnyebbé válik a túlélésem is.
9 Comments
Hát ezzel az olvasással hamarabb elsültem mint Harry.....XDDDDD
VálaszTörlésEzt muszáj megosztanom, kemény első mondat 5 szaváig jutottam....szólt Hajni, hogy fent van...oké, majd, gondoltam Én.
Na azt most ránéztem egy 20 perce...íme a levelezés ami utána született.:
BAZD+😂😂😂😂
Mondom beleolvasok....
Az első mondatnál...első pár szónál...kühmmmm....felröhögtem
hát ezt inkább otthon.
BAZD+😂😂😂😂
Mondom beleolvasok....
Az első mondatnál...első pár szónál...kühmmmm....felröhögtem
hát ezt inkább otthon.
XDD
Ez jó 😁
Nem próbáltad pókerarccal végigolvasni? 😀
Esélytelen.... XDDD
Lazán megnyitom....simán odavetem szemem....elkezdem olvasni...csak úgy....az első három szó után......MIT OLVASTAM?????.....vissza....ja ezt olvastam...XDDD
XDD
Azért megneztem volna a fejed 😁
Hát volt....
teát kortyoltam....
XD
Nagyon nevetek XD
nem számítottam ilyen erős kezdésre
De hát egy menő pornószínészről beszélünk XD
Azt hitted az első fejezetben a kertben fog gyomlálni? 😁
XDDDD
Ezen sokat gondolkodtunk amúgy... h milyen legyen Lou
na majd olv
de nem most
Oksi 😁
csak felmondós hangulatom volt ...de határozottan segített már az első mondat is
XDD
Akkor mar megérte 😊
Ez a beszélgetés volt HDawn-al? :DDD Nagyon nevetek.. :D
TörlésKedves Sophie-Anne!
VálaszTörlésKÉSZVAGYOK.....minden értelemben.😊😁😎😜
Istenem, nem is tudom mit mondjak, egy biztos HATÁROZOTTAN NEM ERRE SZÁMÍTOTTAM az első mondatok után!
Hihetetlenek vagytok és annyira, de annyira olvastam volna tovább!
Még számomra is arcpirító a pornó szekció, de ahogy ezt te megírtad!?!👀👀👀
Érződik az erőteljes kutatómunka..🤣😂🤣....bőven volt tanulmányi "kirándulás"....hogy én ezt honnan tudhatom???Hömm, hümmm...Itt szerintem nem is töröm magam elfogadható kifogáson!😁😁😁
Bár Én nem mondom, hogy nem voltam még férfival...XDDDD
Igazándiból a kettő érzelmi állapot.....szellemi sík, nem is tudom mi....ahogy egymás mellé raktad, a valós helyszínt a cselekményt, gondolati kalandozást!!! Le a kalappal!!!IMÁDTAM, zseniális, frenetikus,ámulatba ejtő.......sorolhatnám még, hogy MIK vagytok és ahogy írtok. KÖSZÖNÖM!
(Talán ami a legbeszédesebb.....Mindig szerettem olvasni, de pár éve tetőzött,éves szinten több száz könyvet vettem és olvastam. Idén, nem akarok hazudni, mert van amire nem emlékszem pontosan melyik évre esett, DE max. 10 könyvet ha vettem, de szerintem csak kettő db. Abból eddig 2 db itt figyel a stócom tetején olvasatlanul! Van egy-két régi amit újraolvastam, de nem számottevő. Amire utalok, az olvasási szokásom teljes mértékig megváltozott. Ez NEKTEK köszönhető, hihetetlen bloggerináknak, akik "hivatalos" szerzőket leiskolázva írtok!!! Csak köszönni tudom😘😘😘😘😘😘😘!)
Nagyon tetszik ez a merőben, 100%-ig eltérő lelki, érzelmi állapot, ami mégis egymással párhuzamosan fut.
Megvannak a poénok, van bőven erotika, de mégis annyira durván van kemény értelmi, érzelmi töltet!!! Konklúzió: ITT MINDEN KŐKEMÉNYEN VAN TOLVA!!! ❤💙💚❤💙💚❤🤣
Pusszancs😘😘😘SZERCSI VAN <3<3<3...a Világ másik feléig elérő, meg vissza.😘
U.i.:NEM AKAROM KISZÁMOLNI KÉT HETI MEGJELENÉSSEL MIKOR KAPJUK MEG A SZTORIT!!!😢🤣🤔😁😜Ez határozottan a nem is sietnék, de......OTTVAGYUNKMÁR???????? sztori!
Ja és bár szerintem kár is mondanom, de grolifikálom a teremtett Loudat!!!♥♥♥
TörlésLassan lehet kezelésre szorulok majd...😁😁😁....tinidilitiszem lesz, kóros mértékben.
Arcpirító a pornó? Még azok után is, amiket tőlünk néha olvasni lehet? Nem hiszem én azt... :DDD
TörlésÖmmm, igen, elképzelhető, hogy nézelődtem egy kicsit a 18+ oldalakon, és néztem néhány pornó így készültet is, mire megszületett, hogyan nézhet ez ki biztosan a háttérben, bár azért ezt alapból is így képzeltem el. :DDD
Köszönöm a sok dicséretet, és igen, kijár belőle Hajninak is bőven, agyban nagyon ott van mindig, amikor szükség van rá. (szóval mindig) Szóval köszönjük, és azt is, hogy profi írókhoz hasonlítasz minket. Jól esik! :))) Na én azon leszek, hogy szórakoztassalak tovább. :D
És igeeeen, tudom, hogy most így lassan haladunk. Már kaptam egy kis nyomást emiatt, és hidd el, nem rajtad fog múlni, hogy gyorsítsunk. Ezekkel a kilóméteres kommentekkel ügyesen ösztönzöl. :PP :D Meglááátjuk, lehet begyorsítunk picit majd, jó? :D
Ó, és igen. Lou itt cuki, ezért kicsit nehéz is írnom. Nem tudom miért, nagyon kiforgattuk. És jaaaa, ez a tiniszerelem dolog engem is elrabolt amúgy. XDD Megértelek. :D
Puszii
Szijja!
VálaszTörlésAzért ebben a pornós dologban nem irigylem az operatőröket. Gondolj bele, reggeltől délutánig filmre venni a szexet, minden szögből. Bazi nagy kamerákkal. Gondolom nem marokgépekkel vesznek fel egy ilyen filmet. Bár ha igen azt is tartsa valaki egész nap.
Na persze ez is csak munka, mint Louisnak is a sajátja.
Kicsit meglepett Lou természete. Amilyennek megírtad szinte már egy angyal 😇
A doki is meglepett. Lehet nem véletlen van még mindig egyedül. Bátortalan pasit fogni magának, a csajok meg nem igazán érdeklik. Hát van ez így.
És Lou még ételt is oszt... tenyleg egy angyalka. Nade akkor hol fognak találkozni? Mégis tanulni fog a szentem?
Szia!
TörlésHáttttőőőő, én sem irigylem őket, bááár ha egy Lout vagy Harryt kellene videóznom, hát nem tudoooom... :P:P:P
hmhmhmmm... Iiiimádom, hogy hamarosan megtudjátok. :))) Louis egy angyalka a pornóiparban, egy édes cuki tinirajongóval. Meglátjuk, hogyan futnak majd össze. Cuki lesz... :)))
😍😍
VálaszTörlésPuszi, hogy itt vagy! :))
Törlés