I'm crazy about You - 1.

Sziasztok!

Egy kis újdonsággal jelentkezem ma. Egy új történet első része, viszont egy másik történet spin off sztorija. Aki ismeri a Ne nézz vissza sorozatot a másik blogon, az otthon lesz a történetben, de azt hiszem önállóan is tökéletesen érthető. :) 
Na de, remélem tetszeni fog nektek. Akárcsak a testvér sztorit, ezt is Tatsu-val írjuk ketten. Bill az én "tollamból", míg Brian drága írótársaméból. 
Véleményezzétek nyugodtan. 
Puszi&Pacsi






Értetlenül bámulom, ahogy kisétál az ajtón, és hiába szólítom meg, le sem szarja. Sokkol az egész elbaszott jelenet. Mindösszesen körülbelül fél óra, amit itt töltött. Nem értek semmit. Magamat sem pontosan, hogy miért engedtem neki. Talán, csak azért mert megsajnáltam, meg mert egy kicsit hiányzott is. Nem a kapcsolat vele, csak Adam. Felettem. Az ágyban mindig is tagadhatatlanul tökéletes volt, de egy idő után észrevette, hogy csak ez a része mozgat meg. Csak ez érdekel. Kegyetlennek kéne gondolnom magam, és bűntudattal visszatekinteni a tetteimre, de mégsem így van. Nem szerettem, csak azt szerettem, ahogy a matracon bánt velem. Ez nem csak rá vonatkozik. Hosszú ideje nem volt olyan ember, legyen az nő vagy férfi, aki egy kicsit is felkeltette volna az érdeklődésem a szexet leszámítva. Mostanában Tommal is gyakran összeugrunk, szerinte rohadt egy dolgokat művelek emberekkel, és még annál is rosszabb vagyok, mint amilyen ő volt tini korunkban. Ez aztán a sértés.

Akkoriban én csak a szerelmet kerestem semmi többet. Nem voltak kalandjaim, kerestem a nagybetűsöm, de csak nem jött. Kopogtatott ellenben sok olyan, aki kihasznált, hazudott nekem és sosem vett komolyan. Azt hiszem abban az időben kezdtem el kiégni és megváltozni. Elég lett abból, hogy velem bárki bármit megtehet és csak arra vágytam, hogy végre mindent visszafizessek. LA-be költöztünk, itt nagyon sokan nem ismertek minket. Jóval többen, mint akik igen, és ez tökéletes volt. Megtaláltam bosszúálló akcióm tökéletesen berendezett színterét. Belevetettem magam az éjszakába, és minden nap más mellett ébredtem. És én ébredtem előbb. Én voltam, aki felvette a ruháit, és szó nélkül lelépett. Nem érdekeltek az érzéseik. Vagy azok a szánalmasan csillogó szemek.

Aztán az egyik ilyen bulin összetalálkoztam Adammel. Egyből felismertem, azt az éhes tekintetet nem is lehetett volna figyelmen kívül hagyni. Évekig próbáltam úgy intézni a dolgainkat én is, és a menedzsment is, hogy még véletlen se találkozhassunk, hisz az millió egy pletykának lett volna alapja, amit meg nem akartunk. Jobban mondva azt én leszartam volna, én egész egyszerűen nem akartam őt. Túlságosan nyomult, ez pedig nekem sok volt. Túl komoly volt.

Mikor megláttam ott, eldöntöttem, hogy ő lesz a tökéletes alany. Akar engem, mindent meg fog tenni nekem, nyugodtan hátradőlhetek. Nem kell azon aggódnom, hogy megcsalna, vagy nem lenne velem őszinte, esetleg kihasználna. Még azt sem zártam ki, hogy gazdagabb nálam, és igazam is volt. Semmi oka nem volt rá, hogy ne szeressen teljes odaadással, nekem pedig elég volt csak arra koncentrálnom, nehogy beleszeressek. Ha ez megtörténik velem, akkor úgyis minden borul. Jobb, ha nem is teszem. Szerencsésebb, ha csak arra használom az embereket, amire valók, az pedig a szex. Nem gondoltam túl semmit. Nyugodtan közelítettem Adamhez, tudva, hogy éjjel már az enyém lesz, és ebben nem is tévedtem.

Hónapokig tartott a kapcsolatunk, de belül már éreztem, hogy ez ennyi és nem lehet többet kihozni belőle. Másikra vágytam. Kellett a változás. Persze, mondhatják rám, hogy tetű vagyok, de az vesse rám az első követ, aki miután mindazt megélte, amit én, még mindig szeretne megbízni bárkiben is. Nem tudtam, és nem is akartam. Megcsaltam Adamet. Sokszor és sokakkal. Soha nem ugyan azzal. Egyre többször, és egyre látványosabban, hogy ezzel próbáljam a tudtára hozni, szakítani akarok, de ő nem vette a lapot. Na, akkor voltam csak igazán kegyetlen. Tom azt mondta egy rohadt ribanc vagyok, és ha nem lennék az öccse, már szarrá vert volna, mikor azt tettem. Megcsaltam. Újra. Utoljára. A saját házában, és a saját expasijával. Sauli jött látogatóba, hogy együtt bulizzunk, ő pedig kellően erkölcstelen ahhoz, hogy ne ellenkezzen egy szépfiúnak, bárki pasija is legyen az illető. Tudtam, hogy Adam mikor érkezik, de hazudtam róla, mert azt akartam, hogy ránk nyisson. Adam tudta, hogy tudom mikor jön, és így, ezzel tudatában és a gúnyos mosolyommal, Sauliban a farkammal már tudta, hogy ez nem az ő vattacukor álma. Végre leesett neki, hogy mennyire szánalmasan félreértett mindent, és elviharzott. Addig vissza sem ment, míg mindketten le nem léptünk a házából. Erre a tettemre még én is azt mondom, hogy durva volt, de akkor is úgy láttam, hogy szükséges. Hogy máshogy tudtam volna meggyőzni, hogy vége? Könyörgött volna, és kiborul, ami meg egyikünknek sem jó. Megsérteni volt a legegyszerűbb.

Most meg itt vagyok. Azóta túl vagy… nem is tudom hány pasin, meg még néhány csajon is, de mégis képes volt most kiakasztani. Benne lettem volna, ő pedig képes volt faképnél hagyni. Engem! Itt hagyott álló farokkal, és még csak meg sem fordult, mikor marasztalni akartam. Kurvára felidegesített ezzel, és dühömből fakadóan hirtelen döntöttem.

Felkapom a telefont, és tárcsázom Tomot. Party este lesz. Kell egy farok Adamé helyett. Hosszan csörgetem, de semmi, és mikor már letenni készülök, csak akkor hallom a recsegést a vonal végéről.
- Mi a helyzet?
- Menjünk el ma. Valami nem túl felkapott helyre, de ahol mégis esélyem van felszedni egy pasit – szögezem le a feltételeimet, és már szedem is össze a cuccaim, hogy indulhassak.
- És ehhez én miért kellek? – sóhajt fel a vonal végén. Tudom, hogy rühell ilyenkor velem jönni.
- Tudod, hogy kellesz – felelem suttogva.
- Oké, akkor a belvárosban a szokott helyen találkozzunk.
- Rendben – felelem mosolyogva, és bontom a hívást. Táskámba csúsztatom a telefonom, bezárom a házat és útnak indulok egy rohadt elterelő kalandra. Megkeserülöd ezt még, Adam.

Miután találkoztunk, hamar meg is találtuk együtt a megfelelő helyet.
- Megtanulhatnád megvédeni magad – morog mellettem Tom, én meg csak megforgatom erre a szemem, de nem reagálok. Jobb szeretem mindig, ha velem van, mert párszor mikor magányosan keltem útra, futottam már bele fura és mérhetetlenül értetlen alakokba. Ha Tom velem van, akkor nem szoktak erőszakoskodni, vagy kötözködni. – Hozok valamit inni.
Na végre valami értékelhető is elhagyta a szádat bátyó. Azért remélem nem köp bele az italomba. Mostanában messze nem lehet minket olyan mintatesóknak mondani, mint régen.

Egész este egyik pasitól a másikig táncolok, de még senki sem igazán nyűgözött le. Senki nem keltette fel az érdeklődésem egy fél pillanatnál tovább. Egészen addig nem, míg egy kéz mögöttem a hajamba nem kúszott, és finoman, mégis dominánsan bele nem markolt, hogy úgy kényszerítse hátra a fejem. Ahogy hátrabukok, érzem hogy hátulról nekem feszül, és így azt is mennyivel alacsonyabb nálam. Ezen el kell mosolyodnom. Biztos egy kis beképzelt kölyök, aki azt hiszi övé a világ.
- Minek kelleted magad ilyen látványosan, mikor végül senkinek nem adod be a kecses kis derekad? – hallom meg hangját a fülem mellet. Egyből kirázott tőle a hideg. Nagyon érzéki volt, igazán erotikus hang. És nagyon ismerős. Egyből kattogni kezd az agyam, honnan ismerhetem. Nem tudom sehová kötni és ez megőrjít. Meg akarok fordulni, de nem hagyja. Egyik kezével még mindig a hajamat markolja, a másikkal pedig a csípőmre fogott rá, hogy maga előtt tartson. Nem tagadom, tetszik a helyzet. Tetszik, de azért feszélyez is egy kicsit, hogy nem tudom eltenni magamban ezt a hangot.
- Nem kelletem magam – felelem, és nyelek egy nagyot. Hatással van rám, pedig még nem is láttam őt.
- Csak mint a legrosszabb szajha – súgja a fülembe, és érzem, hogy már egész közel van -, de nekem tetszik.

Megpecsételve mondanivalóját érzem, hogy végignyal a fülem vonalán és egy apró harapást a fülcimpámon. Remegés szalad végig a testemen, amit biztosan érzett, mert hallom, ahogy felnevet. A nevetése is marha ismerős. Ez egyre jobban idegesít.
- Mi a neved? – próbálom kipuhatolni, ha már mozdulni nem enged. Tom meg igen jól vigyázhat rám, hogy ezt észre sem veszi. Köszi, tesó…
- Fontos az?
- Nem – felelem, de nem adom fel. – Engedj, hogy lássalak.
Ez végre működni látszik, mert enyhít a hajam szorításán, de még mindig biztosan tart.
- Csak ha megígérsz valamit.
- Éspedig?
- Ma este az enyém leszel – leheli, én pedig lehunyom szemem, és rezignáltan sóhajtok. Már annyival beindított, amit eddig csinált, a fenébe is, én is akarom ezt a fickót.
- Rendben.
- Jó válasz – mosolyodik el, érzem a hangján. – Van egy hotelszobám nem messze innen. Gyere.
Elenged végre és meg tudok fordulni. Mikor szembe találom magam azokkal a csillogó zöldeskék szemekkel, egyből leesik miért is volt olyan ismerős a hangja. Legszívesebben a fejemet verném valamelyik asztalba, hogy nem jöttem rá egyből.
- Te?
- Én – feleli egyszerűen, és a kijárat felé indul. – Na, jössz?
- Várj meg kint, szólok a bátyámnak.
- Hozd őt is – dugja ki a nyelvét érzékin, de tudom, hogy csak viccelt. Remélem. Ő ma este csak az enyém.
- Esélytelen. De ha nem így lenne se hoznám.
- Önző – kacsint rám, és kilép az ajtón. Tom felé indulok, aki ezt látva fel is kel, kiissza a maradék sörét, és szintén elindul felém.
- Na, választasz? – kérdi színtelen hangon.
- Már megvolt, mint azt láthattad is.
- El akarsz menni vele? – bök az ajtó felé, és hitetlenül vizsgálgat, hogy vajon normális vagyok-e. Hát kijelenthetem, nagyon is, és ha a pletykák igazak, ma egy felejthetetlen numerával leszek gazdagabb.
- Igen, de aztán egyből hazamegyek. Akár meg is várhatsz, de nem muszáj.
- Nem vagyok biztos a döntésedben – aggodalmaskodik, ami jól is esik, de én már döntöttem.
- Még szerencse, hogy nem is neked kell – kacsintok rá, és elköszönve, ma esti VIP partnerem után indulok. – Otthon találkozunk.

Alig érünk be a szobába, kezei már a fenekemen, és tökéletes ajkai agresszívan tépik az enyémet. Belök az ajtón, és le sem véve rólam a szemét, lábával rúgja be maga mögött. Az első pillanatokban egy kicsit zavarban vagyok, mert nem tudom eldönteni, hogy mit is vár tőlem. Én vagy ő lesz ma a főnök?
Közelebb lépdel, és újra hajamat használva fel, térdre kényszerít. Hamar választ kaptam a kérdésemre. Szorgosan gombolom a nadrágját és egy elképesztő nyögéssel nyugtázza, mennyire jól végzem a dolgom. Sosem volt még rám panasz, de amik valaki olyannal vagyok, aki ismer is, akkor még inkább bevetem magam.
- Nyugi tigrisem – erőlteti ki magából rekedtes hangon, és eltol magától. – Ha így folytatjuk, rövid esténk lesz. Azt ugye te sem szeretnéd?

Baszki. Azokkal a szemekkel aztán tényleg igézni lehet. Engem legalábbis teljesen megbabonázott. Alázatos szolgájaként mindent megteszek neki, amit kér, ő pedig viszonzásként egy elképesztően szenvedélyes néhány órát ajándékoz nekem cserébe. Régen… úristen, őrülten régen szexeltem ennyire jót. Izzadtam és nagyokat sóhajtozva fekszünk egymás mellett. A lábunk még mindig egymásba gabalyodva, de most nem zavar. Máskor már kezdenék is öltözködni, most viszont még feküdni akarok mellette. Csak egy kicsit. Csak addig, míg el nem döntöm, hogy szeretném-e egy kicsit hosszabban használni őt egy éjszakánál. Köztudottan hatalmas lepedőakrobata, de én biztos vagyok benne, hogy magamba tudnám bolondítani néhány perc alatt annyira, hogy kiskutyaként a nyomomban legyen.

Miközben ezen gondolkodom, kikászálódik lábaim közül, és nagyot nyújtózva felül az ágy szélén. A válla felett hátra sandít rám, közben pedig rágyújt egy cigarettára. Olyan laza, hogy csak bámulni vagyok képes.

- Ez elég jó volt – mondja elismerő hangon. Ez akár sértő is lehetne, hogy ezt nem gondolta rólam, de most még ezen sem tudok fennakadni. Túl gyorsan követik egymást az események. Felkel és a ruháit kezdi felkapkodni. Én még meztelenül fekszem az ágyán, ő pedig öltözik. Ez sokkol. Eléggé sokkol, hogy képtelen legyek megmozdulni, vagy akár megszólalni, egész addig, míg már a telefonját és tárcáját dugja a farzsebébe, majd újra hozzám nem fordul.
- Most mennem kell, a többiek már várnak. Kitalálsz ugye?
De a válaszom már nem várja meg. Kitáncol az ajtón az éjszakába, teljesen magamra hagyva engem az egómmal és minden szánalmammal.
Csak bámulok magam elé, és nem értem, ez mégis hogy a picsába történhetett velem. Ezt nekem kellett volna megtennem. Ez az én dolgom lett volna.

Hosszú percek után végre sikerül kikászálódnom az ágyból. Nagy nehezen magamra veszem ólomsúlyú öltözékem, és elindulok az ajtó felé. Még mindig hitetlenkedve becsapom magam után, és fejemet csóválva értetlenül morgok magam elé.
- Baszd meg, Brian Molko!




Még egyszer felnézek a hotelszoba ablakára, ahol egy meglepően jó estét töltöttem az imént, nem is akárkivel - bárhogy is próbálja titkolni, a fél világ tudja, hogy nem hetero, nem is értem, miért erőlködik. Nem mintha az én dolgom lenne, hogy az egyéjszakásom mit szégyell és mit nem, majd megtanulja a kölyök, hogy is megy ez a felnőttek világában, és rájön, hogy semmi értelme megjátszania magát, mint ahogy most teszi. Addig is, én kihúzhatok még egy csinos pofikát a listámról, bár amilyen odaadó volt, talán összefutunk még, meglepően tehetségesnek találtam a fiút, a torka nem csak éneklésre jó. Kifújom a benntartott füstöt, ahogy elfordítom a fejem az ablaktól, és elindulok a sötét utcán, nem volt hazugság, hogy a többiek várnak, de várhatnak még kicsit.

- Te hogy mehettél el pont vele? A srác még majdnem gyerek, Brian! - Nem mintha nem lennék hozzászokva Stef hisztijéhez, de miért is kell hajnali ötkor a fejemhez vágnia a szentbeszédet?
- Tud magára vigyázni az a fiú, amúgy is, hozta magával a tesóját, ketten már idősebbek nálam - felelem a vonal másik végén aggódó basszusgitárosnak, de nem úgy hallom, hogy meghatja a kifogás.
- Csak azt ne mondd, hogy mindkettővel csináltad. - Szinte látom magam előtt a krétafehérre sápadt képét, amire fel kell nevetnem, bármennyire is szeretném most kinyomni ezt a hívást, és csak aludni.
- Ne aggódj már, Bill haza küldte bátyót, szóval az nem volt gond, bár én elvittem volna mindkettőt. - Felnevetek újra, mikor meghallom az elhalt nyögést a vonal túlsó feléről, ami valami olyasmit jelent, hogy Stef megkapta a napi szívroham-adagját miattam, és remélhetőleg lassan leteszi végre. - Jó éjt, Stef.
- Jó éjt. Vigyázz magadra, Brian - köszön el, majd egy kattanással megszakítja a kapcsolatot. Felsóhajtok, mert ezzel a mondattal végleg kiverte az álmot a szememből, és inkább az éjjeli szekrényen fekvő laptopom felé fordulok, ahogy újabb szálra gyújtok. Vigyázzon magára a faszom.

Nem tudom, miért pillantok körbe az aktuális esti szórakozóhely társaságán, ami inkább untató jelenleg. Stef elrángatott valami galéria-megnyitóra, én meg ennél buzisabb dolgokat amúgy sem csinálhatnánk címen belementem, de nem hittem, hogy ennyire haszontalan lesz a társaság. A képek sem igazán tetszenek, pedig tudom értékelni a művészetet, ha úgy alakul, hogy érdemes, de most inkább magam alatt értékelnék valaki szépet. Elszakadva basszusgitárosomtól, el is kezdem körbejárni az egybegyűlteket, hátha akad egy ismerős arc, akivel elüthetem az időmet, lehetőleg a mosdóban, vagy egy eldugott sarokban, de nem igazán van szerencsém. Akit ismerek, ahhoz nincs kedvem, most pedig nincs hangulatom új srácokat felszedni, így csak a pezsgőmbe kapaszkodva járkálok körbe, céltalanul unva az egészet. Mi a francért jöttem én ide? Nem az én közegem ez a sznob műkedvelő réteg, aki nagy szavakkal takargatja az impotenciáját, így egy frusztrált sóhajjal hátat fordítok a képnek, amin épp elbambultam, hogy megkeressem Stefant és közöljem vele, én leléptem mára, de tátva marad a szám az elém gördülő látványtól. Drága basszusgitárosom épp egy másik srácba karolva tart a kijárat felé, láthatóan annyira elveszve a srác szemeiben és a fülébe súgott hazugságokban, hogy én eszébe sem jutok, amitől elönt a méreg. Hát ennyire kellettem én ide lelki támogatásnak, legközelebb baszhatja, hogy igent mondok neki!

Felhajtom a maradék pezsgőt, majd kisietek, hogy rágyújtsak egy szálra, hátha azon levezethetem a mérgem, az azonban csak jobban felbasz, ahogy remeg a kezemben a gyújtó, pedig még alig van szeptember, ilyenkor az este maximum kellemesen hűvös. Legszívesebben egy bár felé venném az irányt, hogy levezessem a frusztrációmat egy könnyen kapható sráccal, de nincs kedvem tenni valakinek a szépet, hogy az ágyamba rángassam, így maradok az ajtó előtt, csak amíg elszívom a cigarettát. Épp kinyitom a szemem, mikor nyílik mellettem az üvegajtó, és két alak lép ki rajta, az egyik éppen hevesen magyaráz valamit.

- Nem értesz te semmit, ez művészet! - bizonygatja az egyik, és a hang ismerős, de egy pillanatig nem tudom, hová tenni.
- Ja, ha művészetnek nevezünk egy szeméttelepet is.
- Mekkora fasz vagy, Tom! - És ekkor bekattan, mikor pedig odanézek, meg is erősödik bennem a gyanú, hogy mit ad Isten, megint a Kaulitz ikrekkel sodródtam össze. Elnyomok egy elégedett ragadozómosolyt, ahogy őket nézem, főleg Billt, láthatóan nem vettek még észre, de nem is baj. Figyelem őket, elmennek-e, de csak megállnak a másik oldalon lévő hamutál mellett, és Bill idegesen magyaráz tovább az egymásra pakolt konzervdobozok művészi értékéről, amivel bátyót nem hatja meg, úgy látom.

- Megyek, hozok valamit inni - jelenti ki pár perc után, gondolom, hogy megszabaduljon a beszélgetésből kicsit, és elnyomva a csikket, besurran az ajtón.

Erre vártam eddig, így a lehetőséget kihasználva odasétálok Billhez, akinek láthatóan a hátán is feláll a szőr, amint meglát, mert még levegőt venni is elfelejt. Az asztalra támaszkodom és élvezem a látványt, ahogy nagy nehezen igyekszik rávenni a testét, hogy nyugodjon le, de sehogy nem sikerül elérnie, így nekem csak nagyobb elégedettséget nyújt a tegnap éjszakát illetően.

- Szia - köszönök, hogy megtörjem a csendet. Bill szemei félrerebbennek rólam, inkább a maradék cigarettájára fordítja a figyelmét, nekem viszont most semmi kedvem rebegtetni a szempilláimat, helyette csak közelebb hajolok, de ő elfordul tőlem. Mi a fasz?
- Nem fogok neked könyörögni, Bill. Kell a farkam az éjszakára, vagy nem? - Szegezem neki a kérdést, és hátra húzódom, vissza a saját terembe.
- Menj a picsába, Brian - vágja hozzám, és még ha nem is hangzik túl meggyőzően, nekem elborítja az agyam. Így is szar az este, nem fog így elutasítani egy elkényeztetett kis szekrénybuzi. Előre hajolok és az állát megragadva kényszerítem, hogy rám nézzen, ha már egyébként nem hajlandó.
- Te velem így nem beszélsz - sziszegem az arcába közelről. - Kell a farkam, vagy nem? - Egy elégedett mosoly rándul a szám sarkában, mikor nyel egyet a kérdésre, és végigfut rajtam a tekintete, mielőtt bólintana.
- Bill? Minden oké? - hallom meg bátyó hangját magam mögött, mire a kis német dalos pacsirta rögtön elhúzódik tőlem. Persze, az álcája, még mindig heteronak hazudja magát, pedig már az elején sem hitte el senki.
- Azt hiszem, jól a fejedbe véstem a tegnap esti hotelt, ott találkozunk. - Nem érdekel igazán a titkolózása, szóval csak azért is végig simítok még egyszer az arcán, aztán elindulok, de pár lépés után megtorpanok. Mi a faszt rohangálok ezután a kölyök után?
- Felejtsd el. Jó volt a tegnap, hagyjuk ennyiben - rázom meg inkább a fejem, és lelépek. Nem tudom, miért akarom ennyire magam alatt látni ezt a kölyköt még egyszer és még ezerszer, de az ilyennek soha nincs jó vége.






Megosztás:

HOZZÁSZÓLÁSOK

12 megjegyzés:

  1. Úristenúristenúrisssssten... :-O
    Oké, nagylevegő, és akkor most olvasok...
    Annyit már így látatlanban is elmondhatok, hogy IMÁDLAK!!!!!
    (Te valami jó tündér vagy szerintem. Nem épp tegnap panaszkodtam neked, hogy valami Briant olvasnék már? :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Épp ezért beszéltük meg, hogy nnnna akkor feldobom az első részt. Imádom, mikor imádsz! :DD Aztán remélem tetszeni is fog, és enyhül a Bri elvonási tünet. :)))

      Törlés
    2. Ahhh ez még elolvasás után is úristenúristeeenn XD
      Imádtam minden sorát! Ha nem telefonról írnék, megint lenne jó pár mondat, amit szívesen kiemelnék. Kib*szott jó lett!
      És még valami, amiért imádlak: van egy olyan érzésem, hogy te azt az első Bill's POV részt egy könnyű kis oneshotnak szántad. De milyen jól döntöttetek, hogy mégsem csak annyi lett! :))
      Tatsu Brianje is halálos lett. Egyszerűen imádom az egészet!
      Most én leszek, aki térdrevágja majd magát a minél hamarabbi folytatásért..
      Puszi Csajok, nagyon köszönöm az ajit! <3

      Törlés
    3. Simán lehetne oneshot is, bár ha abban a formátumban maradtunk volna, akkor azt hiszem egyéb részletek is kidolgozást nyertek volna. :P :D De sok fantáziát látunk az ő történetükben is, szóval folytatni fogjuk. Ígérem hamar kiteszem a második részt. :)) Nem kínozlak meg nagyon. :D
      Nem titok, többször emlegettünk írás közben, hogy reméljük neked tetszeni fog, akkor már elértük a célunk. :D Szóval most nagyon boldog vagyok. :D Meg Bill kis buksija is mindig felvillanyoz. Nagyon szeretek vele írni.
      Most viszont rohanok és sírok egy kicsit a Pulse lezárásán.
      Puszillak és imádat! <3

      Törlés
    4. Így van, többek közt az egyéb részletek kidolgozásáért is folytatásért kiált... :D
      Mikor?? Most te vagy a domina, te döntöd el, mennyire szeretnél kínozni :D

      Törlés
    5. Még a héten ígértem Tatsunak Billemet, szóval mindenképpen küldöm neki, és aztán már ki is teszem. :D Domina! Igggen! :D

      Törlés
  2. Nekem ez nagyon tetszik. kíváncsi vagyok a folytatásra is. Ilyen párosítást még csak a kölyöknél olvastam és már ott is tetszett. Siess a folytatással. És nagyon várom a ne mondd el anyunak és a lelkitársnak is a folytatásait. Ugye azokat sem hagyod abba?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Kata!
      Nagyon örülök, hogy írtál. És köszönjük a dicséretet. :) Nos Carmen Bill/Bri sztorijának magasan köze van ahhoz, hogy imádom ezt a párost, és néha ki sem tudom verni a fejemből. És nem is akarom. :P
      Jönnek azok is hamarosan. :) Lelkitárs? Hm, igyekszem, és már szinte kész is az új fejezet hónapok óta, mégsem vagyok képes kitenni. De majd ránézek újra. :) De nem akarom félbehagyni, azt megígérem.

      Törlés
  3. Szia!
    Olvastam a Ne nézz vissza c. gyöngyszemet.
    Mindig is kíváncsi voltam Bill miért lett olyan amilyen.
    Érdekes párosítás, de Brian a kedvencem
    Bill pedig örök nagy szerelem.
    Csodálatosak együtt.
    Kedvelem ahogy írtok. Szeretem a néhol "mocskos szátokat"
    Igazi sava borsa egy ilyen sztorinak.
    Várok minden folytatást, ami csak kikerül a kezetekből.
    Köszönöm az élményt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük, Drága! Kedves vagy! Örülök, hogy itt vagy, és tetszik amit csinálunk. Néha elgondolkodom, hogy néhány szitkozódás illik ide vagy túl sok. Nem akarok alpári lenni, ellenben szeretnénk éreztetni a különbségeket is a két történetben. Adommy az üveggömb, amire vigyázni kell, mert bármilyen rossz lépés darabokra törheti, ők pedig akik 100000 fokon égnek.
      Köszönjük és igyekszünk nem csalódást okozni! Puszi!

      Törlés
  4. Elmondanám, hogy elolvastam még egyszer. És kicsit nem szeretlek, mert távol akartam most tartani magamat tőlük, erre rákattantam megint B/B-re..
    Szóval gyorsan hozd a folytatást, mert most inkább olvasnám őket, mint írnám! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ah ah, most összezavarodtam Carmen. Hozzam neked az újat, vagy inkább húzzam az időt, hogy tőled olvashassak? :D Ahh nem könnyű döntés!

      Törlés